Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, hatalmas csapást mérsz az élőholtra, lenyelve a gyomrodból feltörni kész vacsorát.
A félelmetes fegyvered pont a valaha volt katona nyakát találja el, tökéletesen leválasztva a fejet a törzsről.
Az ellenfeletek megremeg, majd hang nélkül rogy a földre. A fej a bejáratig gurul, a tűz fényében látszik, hogy a parázsló szemei még egy pillanatig titeket fürkésznek, majd kihunynak a földöntúli fények.

Immár az, aminek látszik: egy hulla.
Seela, mire rászánod magad a támadásra, Arg már be is fejezi a harcot. Ezzel az ellenséggel nincs több dolgotok, úgy néz ki.
Ramani is megnyugodhat, leeresztheti a fegyvert.
Yvettnek is sikerül újra magához gyűjteni a kavargó manát a környezetéből, így újra tudja használni varázserejét.

Minden csendes és békés, csak a kőszörny szájából nyúlik a föld felé még mindig a nyál-szerű váladék.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Megkönnyebbülést kellene éreznem, hogy Arg hullát csinált a hullából ismét, de valahogy ez a megkönnyebbülés nem ér el. Feszülten figyelem a szobrot, s lassan elindulok feléje. Kell itt valaminek lennie; valaminek, amit eddig elkerülte a figyelmünket, ami fontos lehet abban, hogy kiderüljön mi folyik itt.
Ha szükségesnek látom fáklyát - vagy egy égő ágdarabot - fogok meg, s úgy nézem körbe a szobrot. Véseteket, írást keresek rajta, vagy bármi mást, ami szokatlan. Nem csak normál látással veszem szemügyre, hanem infralátással is, de kíváncsi vagyok a manaáramlásra a környéken, s ezt is felfedem szemem előtt.
Közben persze társaimmal is megosztom tevékenységem.*
- Írást keresek ezen a szobron, jeleket, szimbólumokat, bármit... nem hiszem, hogy ennyi volt, sajnos. Kell valamit találnunk, hogy mi ez a hely itt...

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Pedig milyen jó kis támadás lett volna, ha Arg nem előz meg. Még figyelem egy pár pillanatig az immár mozdulatlan katonát, majd körbenézek, bár nem számítok egyenlőre több támadóra. *

* Amint meghallom Yvett hangját odaigyekszem mellé, kezemben a fegyverrel. Közben elhaladok Arg mellett és megveregetem a hátát. *

- Szép csapás volt Arg.

* A varázslónő mellé érve, megszólalok, de közben fürkészem a szobrot, ha esetleg támadna, mert ezt is kinézem már egy darab kőből: *

- Meg tudnád mondani mi a fene volt az, amivel harcoltunk? Meg mi történt Hobarttal? Ilyet még életemben nem láttam.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Miközben kutatni kezdek Seela lép mellém és kérdez. Egy pillanatra megállok, felé fordulok teljesen, s egy őszinte pillantás kíséretében válaszolok.*
- Én sem Seela. Én sem láttam még hasonlót sem, s nem emlékszem olvasmányaimból sem ilyesmire. Ezért is kell megtudnunk mi volt az Hobarttal.
Az élőhalottakról is kevés ismeretem van. - *bökök a volt katona teste felé* - De azt tudom, hogy itt valaki, vagy valami alakítja a szálakat, s ezt nekünk meg kell találnunk és megfékeznünk.
*Aztán visszafordulok a szobor felé, s folytatom keresgélésem.*

[Togar]

Ramani Voineor

Arg csapása után az előhalott összecsuklik majd visszanyeri emberi formáját, ami jelen állapotában egy kissé gusztustalan. Viszont a kőszörny továbbra is folyatja nyált és ez nem tetszik, immár biztosan valami gonosszal állunk szemben vagy egy nagy hatalmú varázslóval. Látva Yvett a szobrot vizsgálgatja odalépek én is mellé én is a kezemben a kardommal, immár én nem bízom semmiben az itt lévő dolgok közzül.

- Nem tudom nem tetszik nekem ez a szörny. még az életemben nem láttam ilyen szobrot és mióta folyik a szájából az a valami kt élőhalott jelent itt meg. Szerintem le kéne mennünk oda a folyosóba körbenézni, immár elfelejthetjük a nyugalmas éjszakát.Vélemény?

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Egy ideig még harcra készen várok, hiába metszettem le a fejét. Szerencsére nem mozdul, így kicsit megnyugodhatok. Persze a fegyvert nem teszem el, az itt történtek után úgy érzem, egy ideig álmatlan éjszakáim lesznek.

-Valaki megmondaná, hogy mik vó’tak ezek. Más má’ rég összeesett vó’na a fájdalom miatt, ezek meg úgy jöttek felém, mintha fűszállal csapkodnám őket.

*Látva, hogy mindenki a szobor felé megy, én magam is azt teszem, és gyanakvóan méregetem a kőszobrot.

-Lemenni a folyosóba? Az eddigiek alapján elég könnyen odaveszhetünk. Bár halottam olyasfélét, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa, és azt nem kerülhetjük el. Egye fene, ha itt kell vesznem, akkor legalább harcban vesszek. Én benne vagyok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett, elmélyülten tanulmányozod a boltívet, a szobrot és a környékét, ám sem írást, sem vésetet nem találsz, ami hasonlítana bármilyen általad ismert rúnára vagy nyelvre. Kénytelen vagy fáklyát is igénybe venni, mert a tábortűz fénye nem világít ide megfelelően, és a többiek is elállják a fényét.
A boltív mélyén még hőlátással sem tapasztalsz életet, mint ahogy a szoborban sem. Kő ez, semmi más.
A manahálót is hiába faggatod, jelenleg semmi olyat nem tapasztalsz az aurádon belül, ami eltérne a normálistól. Persze az már más kérdés, hogy a „normális” egy ilyen öreg építmény esetén bármit takarhat.

Seela, Yvett mellé állsz, és próbálod nem zavarni a vizsgálódás közben. Azon kapod magad, hogy már negyedmagadban szorongtok a szobor körül, mivel a két férfi is mellétek sorjázik, szobornézőbe.
És a nyálka egyre csak csorog a szobor szájából.

Arg és Ramani, harcra készen álltok Seela mellett, ám sokkal többet ti sem láttok, mint ő.
Yvett fürkészi a szobrot és környékét, és még nem nyilatkozott, hogy induljatok e le, biztonságosnak véli e.

Hirtelen mind a négyen feszülten előre meredtek, mert a szobor szájában mozgás támad, majd mielőtt bárki is mozdulhatna, egy óriási meztelen csiga cuppan ki a szobor tátott szájából a földre, a fáklya fényében… Legalább tenyérnyi széles, és alkarnyi hosszú.
A szobor szájából még folyik némi nyálka, majd elapad.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Feszülten keresek bármilyen apró, csekély jelet, de nem lelem sehogysem. Sem szabad szemmel, sem fáklyával, hőlátással, s bizony a mana sem rezdül környezetünkben rendezetlenül. Már azon vagyok, hogy helyeseljem Ramani ötletét, hogy menjünk le a kriptába (vagy mibe), mert ott lesz a megoldása ennek az ügynek, amikor is történik valami... valami furcsa.
A szobor szájában lévő mozgásra megdermedek egy pillanatra, de ezek után még annyira sincs érkezésem, hogy hátrébb lépjek.*
- Egy csiga?!? - *csúszik ki kicsit fejhangon számon értetlenül, de utálkozva.*
- Várjatok! Ne érjetek hozzá! - *Nem hiszek én már itt semminek, s mielőtt bárki hozzáérhetne bármilyen módon hátrébb küldöm a többieket. Először is azt szeretném tudni, hogy sugárzik-e belőle valamilyen mágia //manalátó képesség//.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meredten nézem a kőszobrot, készen állva bármire, legalább is azt hiszem. Viszont mikor meglátom az óriási gusztustalan állatfélét, a meglepetés undorrá alakul át.

-Mi a ménkű ez? -* És már emelném a fegyverem, hogy apró cafatokra zúzzam a kalapács felével, mikor a varázslónő álljt int.

*Nem értem miért nem engedi, hisz itt minden csak rossz lehet, legalább is felállt a szőr a hátamon a helytől.
Na de egyelőre engedelmeskedek, és nem támadom meg. Várok, de megpróbálok felkészülni a rosszabb helyzetekre is, és persze a környéket is vizslatom.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Szóval a katonából élőhalott lett. Nem valami biztató kilátás, elvégre van akkor belőle egy jó pár még odalent. Ha lesz egy pár perc nyugodt időm, átgondolom újra a harcot, hogy ha legközelebb újra találkozunk ilyennel, akkor sikeresebben tudjam felvenni ellene a küzdelmet. Nem lesz akkor idő felesleges mozdulatokra és támadásokra. *

* Közben meghallom Ramani kérdését. Egy pillanatra elgondolkodom a lehetőségeinken, de végül is igaza van. *

- Tőlem szintén mehetünk. Jobb hamar pontot tenni az ügy végére.

* Figyelmemet újra a szobor felé irányítom, így a kipottyanó csiga látványa nagyon meglep, és szinte a varázslónővel egyszerre szalad ki a számon a kérdés: *

- Egy csiga?! * majd hátrébb lépek egyet, és kíváncsian várom Yvett vizsgálódásának eredményét, de közben éberen fürkészem a környéket, a szobrot, a csigát, és a folyosó bejáratát. *

[Togar]

Ramani Voineor

Feszülten figyelem a szobrot és a vizsgálódást, majd mikor kicsúszik belőle a csiga, elvigyorodom, ami felettébb ritka nálam. De belegondolva elég viccesen nézhetünk ki talpig fegyverben egy csiga ellen felkészülve. Mindenesetre a történtek után hagyom, hogy Yvett megvizsgálja a lényt, és ha veszélytelennek ítéltetik akkor ő az első túlélője a mai éjszakának az itteniek közül.

- Nos Arg valami csigafélének tűnik, eléggé meztelen, lehet kizavartuk szegényt a lakásából, e várjuk meg Yvett vizsgálatát. Ha végzett javaslom induljunk befelé, ezek után túl sokat ugysem fogunk pihenni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett, sem a szoborban, sem a csigában nincs különösebb mágikus potenciál. A szoborban csak annyi, mint a környező kövekben, a csigában meg annyi, mint bármely más állatban.
Ami viszont érdekes, az a mélyből sugárzó lenyomat. Ősi és a tiedhez képes hatalmas mágia lenyomata rejtőzik a lejárat mélyén.
Bár megfakult és csak halvány árnya lehet az eredetinek, így is jól látható derengésként jelentkezik.

A többiek látják. hogy Yvett befejezi a merengést, és a csiga merő bámulását. A bejárat pedig sötét és csöndes.
Amit a kezetekben tartott fáklyák fényénél már látni (mivel eddig nem láttátok ilyen közelről a lejáratot, legalább ennyire megvilágítva), hogy sokan használták a folyosót az elmúlt hetekben. Valószínű, hogy a felderítő csapat.
Ám felfelé csak egy nyom van: a halotté.

A sötét lejárat vár titeket, enyhén lefelé vezetve a mélybe.

// Off: mindenki kap 180 TP-t a csatáért, és még 20 TP-t, mert életben hagytátok a csigát... //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Míg a varázslónő tanulmányozza a csigát, addig a lépcsőt, és a nyomokat figyelem.

-Úgy tűnik, aki oda lement, már nem tér vissza. Legalább is nem emberként.

*És köpök egyet a földre.

-Mennyien is voltak akik eltűntek? -* Kérdezem a többiektől *- Me annyi szörnyre biza számíthatunk.
-De ha egyszerre rontanak ránk, csak úgy lehetünk biztonságban, ha nem engedjük őket a hátunk mögé.

*Nézem tovább a lépcsőt, és egyre jobban érzem a gombócot a torkomban.
Nem kifejezetten a haláltól félek, hisz sokszor találkoztam vele, egyszerűen nem akarok hályogos szemű szörnyé válni, mint ezek, és valószínű a többi eltűnt. Inkább egy hideg penge a szívembe, minthogy ilyen bestiává váljak.

*Egyelőre várok, hogy a többiek mit cselekednek. Ha elindulunk a lépcsőn lefelé én megyek előre, ha csak a másképp nem akarja a csapat.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Rendben. Egyszerű csiga. - *mondom társaimnak miután végeztem a vizsgálódással. Nincs más hátra, mint hogy lemenjünk a lépcsőn az ismeretlenbe. Borsódzik tőle a hátam (és még csak enyhén fejeztem ki magam), de nincs választásunk.*
- Menjünk.
Mennyi fáklyánk van? Jó lenne, ha lenne mindenkinél külön.
*Ahogy a fáklyák kézbe kerülnek elindulunk. Én viszont nem szeretnék sem elől, sem hátul masírozni. Lefelé tartva az ismeretlenbe nem csak az egyszerű embereknek szánt látványt szeretném látni, hanem azt is, hogy a manahálóban hol van rendellenesség...*

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Szóval egyszerű csiga. Nagyszerű. Elég gusztustalan és ráadásul óriási. Mindegy, akkor menjen békével. Nos, ha mindenki az azonnali lemenés mellett van, akkor ne is tébláboljunk itt tétlenül sokáig. Bár javaslom, az élelmiszert és akinek sok a személyes cucca, az rejtse el valahol idekint. Le felesleges vinni, max a vizet. A többi csak hátráltatna minket.

* Majd mivel nekem kevés a cuccom, magamhoz veszem, a felesleges dolgokat elrejtem valami bozótosban, keresek fáklyákat, szétosztom akinek kell, többek között nálam is marad egy, majd ha elindul a csapat, Arg után besorolva elindulok lefelé egyik kezemben a fáklyával, másikban a kardommal. *