Kampec(ÚTK)

[Yasha am Lloth]

-Hogy Darton rohassza le az arcotokat-s egyéb más szitok szavak hagyják el a számat, miközben az égő ruhát próbálom oltani, nem sok sikerrel.
Jócskán kaptam vágást s hiába a kitartó küzdeni vágyás, hiába a düh sokra nem megyek vele védtelenül és elég erőteljesen szédelegve, majdnem hogy négykézláb.

<...persze, majd beledöglök ezekbe a rohadt tűzgolyókkal dobálózó fajzatokba, még pucéran is kell rohangálnom, csak az istenek adjanak kellő erőt, hogy bosszút álljak rajtatok....Harn ezért még számolunk>

Fájdalom hasít a testembe, és tűzvörösre festett arccal próbálok a fogadóba jutni.

[Mesemondó]

Mikor elhangzik Arantar lovag parancsa… a tűzvarázsló zokszó nélkül lép tovább, és elzárja a bajnokot a mágiát megzabolázó társától.
Maguk a támadók is több sebből véreznek, kormosak és összeégettek.
Az utolsó mágikus mozdulat befejezését követően, a ruháikat faló lángok, és a fogadó falának parazsa is egy csapásra kialszik.
Továbbra is távol tartva, az immár szintén csak füstölgő ám nem lobogó páncélost a trió megindul a tornác irányába.
Ergon ezt a pillanatot érzi alkalmasnak arra, hogy az eddig vajmi csekély eredménnyel kecsegtető nyílpuska felhúzást egy zártabb környezetben folytassa. Kezében pár ( 1k12 = 10 [10] ) hirtelenjében felkapott nyílvesszővel beront a megperzselődött ajtón, és a pult mögé húzódik
Alyrah, egy helybéli fiatal halász köpenyébe burkolózv,a a lépcső aljába húzott Harn és a csapos mellett áll, kezében a penge inkább várakozó mint fenyegető jelenség. A fekvők sebeinek fájdalmát a két szorgos felszolgáló csillapítja.
Alyrah és Ergon sem tűnik túl tettre késznek, ám a „csőcselék” a lépcsőfeljáró kanyarulatában csak mereszti a szemét, igyekszenek tartani a tisztes távolságot.
Arantar, mikor egyedül maradt, a szintén nem túl harcias végrehajtókkal, próbált fogást találni rajtuk, úgy, hogy ennek testi épsége az eddigieknél jobban ne lássa kárát.
Sajnos erre úgy tűnik megfelelő gyógyír, az Alyrah-t „padlóra” küldő jó méternyi hullámozó pengéje.
A kis csapat, a tornácon a legutóbbi varázst megidéző vállára segíti eszméletlen társukat.
Ezután begyűjtik az egykor vezetőjükhöz tartozó, most csak a körkörösen ritkuló hamu sugarak tetején heverő kardot, tőrt és pár nem felismerhető fém alkalmatosságot.
Arantarnak még mindig külön figyelmet szentelve, iparkodnak eltűnni a fogadó bal oldalán, a kisutcában.
Ezt az utóbbi mozzanatot már a fogadó ablakából is láthatják, a bent „várakozók”.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Csak annyi időm legyen, míg felajzom, akkor eggyel kevesebbel lesz dolgunk. Ha folytatjuk a közelharcot, biztos hogy csak az irgalmukban bízhatunk és akkor is legközelebb többen és erősebbek jönnek.>
Berohanok a fogadóba és a pult mögött keresek menedéket, közben fél szemmel Laena-t keresem. Nagy nehezen megbirkózom a számszeríjjal, a maradék vesszőt az övembe tűzöm és újult harci kedvel indulok a bejárat felé, közben konstatálom, hogy a támadók is a visszavonulással vannak elfoglalva.
<Jól van, jól. Menjetek csak. Ezt a kört megúsztuk, a következő pedig már egy másik történet.>
Odasietek Harn mellé én is és csak akkor lövök, ha mégis támadólag lépnének fel.

[Arantar]

(Arantar)

Miután elmentek a támadóink még utánnuk nézek a sikátorba, nehogy valami meglepetés érjen minket.
Majd még az adrenalin hatása alatt a társak felé veszem az irány, hogy megnézzem kinek milyen sérülései vannak. Amennyire tudok segítek ellátni a sebeket. // (Élettan 2.fok, Orvoslás 1.fok).
Ha Harnhoz érek, sérülései átvizsgálása után megpróbálom felrázni. Közben nem minden ingerültség nélkül, teli torokból adok hagot a véleményemnek.
- Gratulálok! Látom a mestereitek nem tanítottak meg arra titeket, hogy gondolkodjatok. Ahelyett hogy az első másodpercben szétrohantok a szélrózsa minden irányába, lehetett volna annyi eszetek, hogy körülnéztek. Ők választották meg a helyszínt, be voltunk kerítve. Pedig tudtunk volna ennél kicsit kedvezőbb felállást is kicsikarni az elején. Arról nem is beszélve, hogy nem kell minden csúnyán néző emberre kardot rántani...
Ha Harn feléled a monológom végére, egy erőteljes pofonnal nyomatékosítom mondandómat.
<Remélem ez majd elgondolkoztatja Harnt>
Felállok, és a tópart felé indulok.
- Most van egy kis elrendeznivalóm Kraddal. Egy negyed óra múlva visszajövök, addig valakivel hozassátok vissza a lovainkat. Alyrah kisasszony meg szerezzen valami rendes ruházatot, mert ha a matrózok felébrednek az ilyedségükből, nem fogják szó nélkül hagyni a kinézetét. Ha Krad kegyes lesz hozzám, lehet hogy tudok még enyíteni a fájdalmaitokon.

A tópartra érve keresek egy csendesnek tűnő helyet(móló vége vagy ilyesmi), és halk imába kezdek, hogy visszaszerezzem a Kegypontjaimat.
<Krad, hallgasd meg szolgádat, ki segítségedet kéri! Árasztd ki rám bölcsességedet és hatalmadat, hogy itt a földön megbecsült szolgád, és bölcs végrehajtód lehessek!...>

[Yasha am Lloth]

Bent várakozóan tekintek a fogadó ajtaja és a bent lévők felé pengémet magam előtt tartva remélve, hogy ma már többet nem kell használnom, különben lehet csúnya véget érek.Néha néha Harnra pillantok él e még egyáltalán.Izmaim minden egyes rezdülései feszültségre és kimerültségre utalnak.

<...Hogy Tharr kígyói marjanak a szívetekbe ezért a hepajért..ahelyett, hogy nyugton költhettük volna el az étkünk, tüzes -isten tudja, miféle mágiával felszerelt-fegyverekkel kell hadakoznunk..>

Ahogy Arantart belép a fogadóba, kissé megnyugszom, majd mikor odalép és litániát mormog az orrunk alá a "mi lett volna ha" megrovással, kissé elönt a méreg, de úgy döntök mégsem teszem szóvá, ma már elég volt az egymásnak feszülő erőkből.<..amúgy sem futná sokra..>

Kérésének eleget téve a holmijaim után nézek és felöltöm a szerencsére-igaz nem ilyen esetekre-tartogatott ruhát(1 egybe lenge földig érő köpeny fekete szürke szegéllyel, mely nyaknál fűzős és oldalt felvágott, hogy könnyebben mozogjon, alatta fekete lovaglónadrág).Majd megvárom míg lovagunk visszatér, addig is Harn mellett várok rá figyelve a körülöttünk zajló bármilyen apró megmozdulásra is.

<..így már mindjárt jobb...már csak egy kis erőre lenne szükségem..>

[Herold Bardelot]

*

[Mesemondó]

A tűzvarázslók csendben eltűnnek az első sarkon.
Csakúgy mint mindenkinek Harnnak is égési sérülései vannak elsősorban.
Alyrah-t leszámítva csak Ergon kapott be egy csúnya szúrást, ám vérző sebe senkinek nincs se tört csontja.
-Talán menjünk fel.
Javasolja a barna felszolgáló és társával a csapos hóna alá karolva felcipelik a az emelet.
Aki felmegy és követi őket a folyosón mindkét oldalt két két ajtót lát. A nők a bal első ajtón viszik be a többágyas(6) szobába.
Az első ágyra fektetik majd egyikük elkezdi vetkőztetni, míg a másik kimegy és kisvártatva egy tál vízzel és némi ronggyal jön vissza.
//Mindenki dobjon iq próbát... kicsit szétszórtak vagytok.//
Arantarra kicsit furcsán néznek a helyiek mikor a tóparton a feldúlt fogadóval szemben nekilát imádkozni... ám az iménti perpatvar után... nem merik zavarni.

[Shia-ko]

(Ergon)

Mikor látom, hogy a támadók elmennek és a többiek "épségben" megvannak, összeszedem a maradék erőmet és az állatok után nézek és útközben megpróbálok a sebgyógyításhoz szükséges növényeket is találni, de elsődlegesen az állatok nyomát kutatom.
- Laena! Gyere, keressük meg a többieket - csalogatom elő a kutyámat.
- Megkeresem a lovakat - szólok a többieknek is. - - Valaki nézze meg a hajósokat is, értünk véreztek.
<Kellenek az állatok, és kellenek a gyógynövények is, mert különben könnyen rossz vége lehet ennek a napnak, bár a papban még bízhatunk, ha az Istene velünk van. Különben csak az én sebkötöző tudományom marad, az pedig csodákra nem, csak könnyebb gyógyulásra ad esélyt, ezek viszont nemsokára visszajönnek. Többen, erősebben és okosabban.>

/Módosítva./

[Yasha am Lloth]

Leroskadok az első utamba akadó asztalra vagy székre,s zavart tekintettel bámulok körbe.Próbálom felmérni a történteket, összerakosgatni a mozaikokat.Elfehérlő ujjakkal kényszeredetten szorongatja kardom markolatát.A fájdalom egyre erősebben hasít tudatomba.

//Nem volt meg az iq próba//

[Arantar]

(Arantar)

//iq próba nem volt meg
Az ima meghallgatása után örömmel veszem tudomásul, ahogy az Isteni hatalom kevéske morzsája szétárad a testemben. Rögtön egy újab fohászba fogok, enyhítendő a fájdalmaimat. (Gyógyítás: 10KegyP, 10E, +10Fp, 10 sec.)

Visszaérve, rögtön a fogadóba megyek. Belépve Alyrah felé fordulok, hisz Ergon még nem ért vissza.
-Kisasszony, jöjjön! Nyittatok valakivel egy szobát, ott rendbeszedhtjük magunkat, és talán segíteni tudok a fájdalmain! Ha Harn felébredését mindenképpen meg kell várnunk, a többit meg majd megbeszéljük, ha Ergon is visszatért. Ahhoz se árt, ha csak magunk vagyunk.
Körülnézek, hogy jelenleg kitől kérhetnék segítséget, a fogadós távollétében.
<Talán az egyik szolgáló tudna segíteni...>
Keresésükre indulok, és ha találok egy alkalmas személyt kérek tőle egy szobát.
-Nyittasson kérem nekem egy négyfős szobát, és hozassa fel az ájult társunkat is!
<Muszáj lesz egy kicsit pihennünk, mert így nem szállhatunk hajóra...>
Visszaérve elsegítem Alyraht a székről, és finoman a szoba felé támogatom. A cucainkat is igyekszem összeszedni, valahol még ott lehetnek az ebédlőasztalunk környékén.


//Bocsi, elfelejtettem, hogy a fogadó most nem fog segíeni nekünk

[Yasha am Lloth]

Arantar hangjára magamhoz térek és felemelem a fejem.

-Szobát nehezen nyittat, a fogadós már gyógyító kezek alatt fekszik az egyik szobában.Javallom várjuk be a többieket itt, addig amit tud a sebesülések gyógyítása érdekében örömmel vennén ha megtenné.Aztán ha már mindannyian itt vagyunk megbeszéljük hogyan tovább....

[Arantar]

(Arantar)

-Rendben, ha magát nem zavarja az itteni felfordulás, megvárhatjuk itt is Ergont. Addig meg akkor itt hívom segítségül Krad gyógyító hatalmát. Ne vegye tolakodásnak amit tenni fogok, ez a rituálé része. Remélem nem haragszik meg érte...
Leülök a lány mellé, és rámosolygok. Finoman elsimítom Alyrah haját a homlokáról, majd tenyeremet ráhelyezve halk, alig hallható imába kezdek.
<Krad figyelmedbe ajánlom Alyrah kisasszonyt. Tekints le rá, bocsásd ki rá áldó kegyelmed! ... stb>
// Áldás 1E (1 KegyP, 1 kör)
// Gyógyítás 10E (10 KegyP, 1 kör) -> +10 Fp

-Hogy érzi magát? Nem sok, de jelenleg ennyit tudtam tenni magunkért. Tudós vagyok, nem felcser...
Ha nem haragszik, megpróbálok újra erőt kérni Istenemtől, hogy a többieken is segíthessek egy keveset
Kissé elfordulva a körülöttem lévő káosztól, újra Krad felé fordítom gondolataimat, erőt, és kegyet kérve...
//Ima (20 kör)

[Yasha am Lloth]

Érdeklődve nézek rá, ahogy mosolyogva elsimítja hajam.Ahogy kezét a homlokomra teszi kellemes érzés fog el.Lecsukom a szemem s hagyom hagy végezze a dolgát.Kissé kiisztul a szemem s megfogom a kezét miközben elengedi a homlokom.Majd rámosolygok.

-Köszönöm a kedvességét,úgy érzem újjá születtem.Végezze csak a dolgát, el leszek egymagam is.


Miután Arantar visszaadja testi épségem s lelki nyugodalmam Harnhoz lépek, ha úgy ítélem h mozdítható akkor segítek neki az asztalhoz ülni vagy rá feküdni, ha nem mellette maradok

-Ezt szerencsésen megúsztuk, pihentethetnénk akár Darton mellén is fejünket-letérdelek mellé-hogy érzed magad?Ha minden igaz Arantar segíteni tud majd.


Aggódás csillan szememben.

[Mesemondó]

Ergon füttyödre Laena valahonnan az emeletről szalad hozzád, és farkcsóválva ül a lábadhoz .
Kiléptedkor a lovagot látod a tó partján a víz felé fordulva térdepelni.
Az utcán lassan kezdenek a házak közül előbújni az emberek, jobbodon a kapitány és a matrózok még mindig a fogadó tövében fekszenek szemlátomást eszméletlenül.
Most mégis a felszerelésetek és a lovak miatt aggódsz jobban.
A távolból nyerítés hallatszik, de hogy milyen irányból… talán balról így elindulsz arra kutyád pár métert előreszaladva vissza-vissza nézve „vezet” téged.
A sugdolózó helyeik mutogatva közelítenek a szenes fogadóhoz, míg az eddigi vendégek fürgén igyekszenek eltűnni most, hogy már ’tiszta’ a levegő.

A kérésed hatására a válladtól induló melegség sugárzik a tenyereden át Alyrah homlokára.
A gyűrűd fehér tompa fénnyel világít majd a fény Alyrah-át borítja be.
A robbanástól vöröslő arca lassan vissza nyeri korábbi fényét, megégett haja látványosan nő újra előző hosszára.

Az érintés nyomán némi melegség önt el a fejed búbjától a lábujjad hegyéig a tested, de ez nem éget, sebeid melyet még a levegő is mart nyom nélkül tűnnek el halvány fehér derengésben.

Harn felnyög a folyamat közben, nem lehet számára túl kényelmes a fogadó padlóján feküdni, társai minden igyekezete ellenére sem. A lépcsőn óvatosan elsisszanó vendégek igyekeznek kifelé, így Arantar talál jó pár üres asztalt vagy padot, ahol újra hatalomért könyöröghet.
Krad, hű szolgáját kérésére hatalmának parányi szikrájával tölti fel.

[Shia-ko]

(Ergon)

- Gyerünk, Kincsem! Találd meg a többieket! - biztatom Laena-t, ahogy elhagyjuk a fogadót, majd a házakat is. A sérültekre és a falu lakóira ügyet sem vetve követem, a saját érzékeimet a környező vidéknek szentelem, visszatérő és megbúvó ellenséget kutatva.
<Vagytok épp elegen, hogy a sérülteket ellássátok, a pap pedig gondoskodik az enyémekről, nekünk pedig a többieket kell visszahoznunk. Bárcsak minden munkafelosztás ennyire egyértelmű lenne.>
Sérüléseimet próbálom figyelmen kívül hagyni, míg követem kutyámat a talált nyomon, de tudom, hogy sokáig nem fogom bírni, ha nem tudom ellátni a sebeimet.
<Ügyesen, Kiskutyám! Nem hagyhatjuk sokáig egyedül csatangolni őket és a sebeket is a felszerelésem előkerülte után tudom rendesen ellátni.>