Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: déltől délutánig


*A falusaik pillantásától kísérve egykettőre összepakoltok és nyeregbe szálltok. Senki sem int vissza amikor távoztok a kút mellől.
A falut elhagyva folytatjátok az utatokat azon az úton, amin eddig is haladtatok. Hamarosan egy elég sűrű aljnövényzettel megáldott lombhullató erdőbe érkeztek, ráadásul a domborzat is kissé nehezebbé válik. Egyre több az erős kaptató és a meredek lejtő, de a lovaitok jól bírják.
Órákat haladtok, de csak nem akartok kiérni az erdőből. Ráadásul elég vastag és fekete felhők érkeznek a táj fölé, és az eső is nekiáll cseperegni. Egyre jobban jön az ”égi áldás”, hamar átázik a ruhátok, a vérted is nyirkos lesz, még szerencse, hogy nemrég lett átkenve.
Már-már azon kezdesz gondolkodni, hogy valami menedék után nézz, amikor az egyik dombtetőről egy épületet pillantasz meg a fák között. Közeledve azt is látod, hogy ez egy vízimalom. A mellette csordogáló patak alig folyik, így a lapátkerék is alig forog. Nincs túl jó állapotban és úgy tűnik, hogy nem is él itt senki. Az épület maga elég nagy és szinte teljes egészében fából készült.
Ranti láthatóan megörül az épületnek, főleg miután hatalmasat dördül az ég. Mivel nem túl jó lovas, igencsak megszenved a lova kordában tartásával, aki egyre idegesebb lesz minden egyes dördüléstől.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

<Ejj! Nem így vártam a jól induló nap jobb folytatását >
Hát nem tetszik az égi áldás eme formája. Nincs mese valamilyen fedél kell a fejünk fölé, hacsak nem akarunk alaposan megfázni az eső miatt. Míg csepereg Rantira adom a köpenyem, így talán később ázik át a saját ruhája.
Aztán... Vigyorogva mondok köszönetet Dartonnak a kis roskadozó malomért ami utunkba akad. Megfogom Ranti lovának kantárszárát, hogy segítsek neki lova vezetésében a dördülések miatt, s így haladunk le a malomig.
Ott leszállok Rulyról és az ajtóhoz megyek. Illik először bekopogni. Így is teszek, majd utána benyitok. Nem szeretek sehol szétnézés nélkül várakozni, de most csak futólagos átnézésre van időm. Ha minden tiszta - mármint értem úgy, hogy nem érkezik senki kifelé fegyverrel, bármi mással üdvözölni bennünket - akkor Rantit is betessékelem, s ha van hely, akkor a két lóra is van gondom.*
- Igyekezz, amíg jobban át nem ázol. Ha összehúzzuk magunkat lehet a lovaknak is lesz bent helyük.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután


*A vízimalmot megközelítve rájössz, hogy valóban nem lakja senki, viszont egész jó állapotban van, így rátok omlani egész biztosan nem fog. A kopogásra senki nem reagál, de az ajtók nyitva vannak.
Az épület maga több kisebb részből áll, a bejárati ajtó után egy kis előtér következik, amiből többfelé lehet menni.
Az egyik irányba egy kis istállófélébe juthatsz, aminek még egy másik bejárata is van. Állatok nincsenek itt, de elég nagy ahhoz, hogy mindkét ló kényelmesen elférjen. Az egyik sarokban egy nagy kupac szalma van, és több zsák abrakot is lelsz. Vannak még vödrök, és egy háromlábú fejőszék.
A másik irányba haladva a malom munkaterébe jutsz. Itt különféle fogaskerekes áttételekkel megoldott hatalmas malomkövet találsz, de jelenleg nem forog. Talán valami műszaki probléma lehet, hiszen odakint a vízikerék sem forgott.
A harmadik irányba haladva a molnár lakrészébe juthattok. Nem túl nagy helység és szemmel láthatóan egyedül élt itt. Akárcsak a többi helységben, itt is az az érzésed, hogy nagyon sebtében hagyta el a malmot a lakója és csak minimális felszerelést vitt magával. Sok olyan tárgyat találsz, ami használható. Egy ágy van itt pokrócokkal, egy asztal, mellette székek, szekrények és egy kis kályha, amit fémből kovácsolt valami ügyeskezű kovács.
A lakrészből nyílik egy ajtó, ami után apró helységen és egy rövid létrán keresztül lehet feljutni a kis tornyocskába. A feljáró és a torony apró szobácskáját is amolyan raktárnak használta az előző lakó. Sokféle cuccot találhatsz itt, lámpásolajtól elkezdve üres zsákokon át az apróra vágott tüzelőfáig. Még ennivalónak való alapanyag is van, amiből akár főzni is lehet.
Ranti segít bevezetni a lovakat a kis istállóba, és elkezdi lecsatolni róluk a felszerelést miközben te szétnézel az épületben.
Odakint közben egyre jobban esik az eső.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Bizony nem tetszik az eső, de nincs mit tenni. Legalább fedél van a fejünk felett. És hát van gondoskodás fentről, nem is akár milyen fedél - tiszta lakosztály. *
- Nem csak a délutánt töltjük itt, hanem az éjszakát is. Reggelre már reméljük eláll az eső és folytathatjuk utunkat tovább.
Van itt egy kályha, tüzelő, edények és bizony még főzni is lehet valami egyszerűt... én max paprikáskrumplit tudok csinálni. - *mondom vigyorogva, egyáltalán nem zavar, hogy nem vagyok konyhatündér nő létemre.
- Ott a lakrészben van egy ágy. Cuccolj oda magadnak, ott alszol.
*Aztán a kályhához készítek tüzelőt és hozok alapanyagot a vacsorához; a többit meg majd meglátjuk.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután


*Miután a kölyök leszerszámozta a lovakat becipeli a felszereléseteket a lakrészbe. Közben te odakészíted a fát és a főzéshez használható alapanyagokat a tűzhely közelébe. Főzési tudományodhoz elegendő a talált élelmiszer, paprikás krumplit könnyedén össze tudsz majd ütni belőle.
Odakint egyre jobban esik az eső, a felhők miatt egészen elsötétedik az égbolt. Még szerencse, hogy találtál egy olajlámpást is, így tudsz fényt csinálni.
Ranti kissé aggódva nézelődik, a dörgő égboltot és a villámlást figyeli az egyik ablakból.*

- Húh, nem semmi ez a vihar! Remélem nem önt ki ez a patak a sok víztől...Úgy látom, hogy sokmindent itt hagyott az előző lakó, vajon miért? Még nincs túl nagy por, úgy gondolom nem régen mehetett el innét...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hozzálátok a vacsora elkészítéséhez miután fényt csiholtam az olajlámpásba. Begyújtok a kályhába, majd pucolom a hozzávalókat.*
- Ki tudja mi lett a molnárral. - *vonok vállat* - a lehetséges válaszok végtelenek. Még az is lehet, hogy visszajön. Talán az éjjel. - *Azt már nem ecsetelem, hogy többféleképpen is visszatérhet; legyen még Ranti lelkében kis nyugalom - már ami megmaradt a vihar miatt.*
- Mesélnél nekem az itteni vallásról, vallási szokásokról? Jó lenne egy-két dologgal tisztában lennem, legalább az alapokkal. - *kérem Rantit, miközben a hagymát felrakom pirítani.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután


*Főzőcskézés közben hallgatod Rantit ahogy mesél a helyiek kissé barbárnak tűnő vallásáról:*

- Huh, nem meséltem még? Az Atyával beszélgettünk már a témáról, ő is mesélt a maguk Dartonjáról meg a többi kisistenről...Na szóval a Legnagyobb Úr az egyetlen igazi isten, ezt mifelénk mindenki tudja, vagy legalábbis így tudja. A többi istenségnek mondott teremtmény a sacerdonok szerint csak emberfeletti hatalommal bíró lény...Minden hónapban el szokott jönni a faluba egy pap, aki olyankor tart egy misét. Mesél a hit dolgairól, bár én nem sokat értek hozzá. Néha áldozni is szokott: az általa hozott rabszolgát korbácsolja meg. Szinte mindig eszméletlenre veri, vagy halálra nem tudom pontosan. Aki fizet a papnak, az is megkorbácsolhatja, bár én eddig csak egy személyt láttam, aki tudott fizetni. Azt mondják, ilyenkor mentesül az ember az általa elkövetett bűnök alól...Az Atya szerint ez elég nagy baromság, de nekem ezt így mondták, így nem is törtem a fejemet, hogy valóban így van e...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Dióhéjban meséltél már valamit...
Szóval azt mondod, hogy a vallásotok szerint, vagyis Ranagol tanai szerint, ha egy rabszolgát megkorbácsol egy másik ember, akkor mentesül a bűnei alól?
Hát tényleg baromságnak tűnik , mert még ha saját magát korbácsolja meg az Istene nevében bárki, akkor azt mondanám rendben van, nyerjen feloldozást a bűnére; de hogy egy rabszolgát, aki az ő bűnéről mit sem tehet...
Egy ártatlan lélek halálra korbácsolása a mi törvényeink szerint bűn, méghozzá nem is kis bűn.
*Hát, most már kissé bánom, hogy nem tanultam előre erről az országról semmit, de viszont a legjobb tanártól tanulhatok így utólag - ez pedig az élet.
Közben a krumpli felkerült a tűzre, már csak meg kell főnie. Megkordul a gyomrom. Megkóstolom óvatosan, ha kell még bele valami hát rakok bele. Lehet nem lesz fenséges íze, de legalább meleg étel.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután

*Ranti csak mosolyog a beszédeden.*

- Az Atya is valami hasonlót mondott ...Ranagol papjai szerint a lényeg a fájdalom, amit a Kosfejes Nagyúrnak áldoznak, hogy kié az tökmindegy. Vagy valami hasonló...Útközben gondolkoztam valamin! Miért takartuk le a ládát amikor elhagytuk azt a fogadót? Ki elől takargattuk?

*Közben ő is odamegy melléd és figyeli ahogy az ételfőzéssel ügyködsz.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Aham... Szóval, ha vétkezem - bármit - és megpofozlak téged és azt a fájdalmat a "nagyúr" számára felajánlom, s elfogadja, akkor mentesülök a bűn alól...
Végül is ... Agyba-főbe vétkezhetek, mert más fájdalma árán feloldozást nyerhetek. Persze, ha hívő lennék a "nagyúr" nyájában. - *fintorgok egyet. Tényleg barbár vallás. Érdekel egy kicsit mélyebben, mert sejtem nem ebből áll a vallás filozófiája; és bizony jó lenne mélyebben is megismerni, mert egy Ranagol templomba készülök.
A láda felőli érdeklődés nem lep meg. Fürkészem egy kicsit az arcát, majd úgy döntök, hogy elég szemfüles már, eléggé érett ahhoz, hogy felérje ésszel a történteket.*
- Nos. A fogadóban úgy véltem, hogy jobb, ha nem tudsz róla, most azonban úgy döntöttem, hogy mégis elmondom. Bízom benned. - *nézek komolyan a srácra, szinte a lelkéig hatolok tekintetemmel.*
- Pár napja találkoztunk Sergio del Aramos nevű úrral. Ő az aki alatt tengelytörést kapott a kocsi. A fogadóban beszélgettünk. Két embere felől érdeklődött, akiket előre küldött egyengetni az útját. Nos, én tudom hol van az a két férfi. ... Emlékszel Olbarise után arra a kis dombocskára a hullákkal, döglött lovakkal? Nos, azok voltak, merthogy a láda tőlük származik.
A kérdés jogos lenne, hogy miért nem mondtam meg az úrnak. - *vállvonás sóhajtással* - Fogalmazzunk úgy, hogy nem akarok balhét. Egy itteni nemes emberei meghalnak és a náluk lévő nagy értékű láda tele élelemmel eltűnik... Nálunk köt ki. Ember legyen a talpán aki kimagyarázza magát ebből külhoniként. Gondoltam, s gondolom én így ezt.
Mi a véleményed?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután


*Ranti csak vonogatja a vállát a vallási okfejtésed hallatán.*

- Igen, valami olyasmi! Még, jó hogy maga nem Ranagolita...Ennek a Sergio-nak az emberei voltak ott a kútnál?! Érdekes, de egy ládányi élelem miatt csak nem lenne gondunk, főleg, hogy ha jól emlékszem, azt mondta az a fickó, hogy eronei, azaz ő is csak egy külhoni! Mást nem hozott el azoktól a hulláktól csak azt az elemózsiás ládát? Talán valami más – fontosabb – dolog is volt náluk...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Kutyulgasd néha... - *mondom neki míg én a becsomagolt ládikóhoz igyekszem. Kibontom, s az elrakott két könyvet, a levelet és még amit magamhoz vettem a hulláktól az kiszedem és visszamegyek vele az ideiglenes konyhába.*
- Na szóval... Két láda volt, az egyik az elemózsiás, míg a másikban ezek is benne voltak. Érdekeltek, így elhoztam őket. Igaz egyenlőre értelmét nem látom, mert az egyik gorvikiul íródott, s talán az egyik póruljárt fordításába kezdett egy levélnek, csak nem jutott a végére; ez a kis fekete könyvecske meg... hát ilyen írást még én sem láttam eddig. Tessék, ha akarod nézd meg őket. - *nyújtom Ranti felé az iratokat, bár mondta, hogy nem tud olvasni.*
- Aztán volt még némi pénz is náluk...
Nézhetsz hullarablónak , de ha hiszed, ha nem megkérdeztem tőlük, hogy magammal hozhatom-e ezeket. Nem tiltakoztak. - *mondom komolyan, de a szemem az mosolyog, ami ritka.
Közben megnézem, hogy jó-e már a krumpli. Ha igen, két tányérba kiszedem és akár vacsorázhatunk is.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délután


*Ranti csak megnézi a könyveket és kimondja amit úgyis tudsz róla:*

- Én nem tudok olvasni, de maga elolvashatja, hátha kiderül belőle valami érdekes. Már ha van kedve vacakolni vele...Nagyon különbözik a maguk írása a miénktől?

*A krumpli időközben lassan megfő. Találsz tányérokat és evőeszközöket is, így akár vacsorázhattok is. Szakácstudományod nem sokat fejlődött, így nem ér különösebb meglepetés a kóstoláskor...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- A vacsora kész... Azért ne köpd vissza, legalább meleg étel. Egyszer meg lehet enni - *teszem elé a tányért és az evőeszközt. Míg eszünk neki veselkedem, hogy megpróbáljuk ketten közösen lefordítani a levelet, amibe belekezdett már valaki. Elvégre a betűkészlet hasonló, így legalább fel tudom olvasni. Elismerem, hogy eszes a kis srác, nekem eszembe nem jutott volna, hogy így oldjam meg a levél lefordítását.
Ha megy a dolog, akkor keresek menet közben egy szénrudat, hogy a lefordított szöveget feljegyezhessem - folytatom a könyvben ahol az eleje található. Ha nincs szénrúd, hát nincs - ez esetben marad az emlékezet.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délutántól késő estig


*Annyira nem szörnyű a főztöd, így viszonylag jól is laktok a krumplival.
Közben olvasásba kezdesz, ami elég nehezen megy. Idegen nyelvű szöveg, ami sokszor egészen másképp hangzik, mint ahogy leírták, szinte csak szavanként-félmondatonként haladtok a fordítással.
Szerencséd van, mert találsz egy írásra alkalmas eszközt. Bár már kicsi a szénrúd, de legalább hegyesre van metszve.
A fordítás ugyan lassan megy, de van eredménye. Az elkezdett rész fordítását folytatva egy leírást olvashattok, amit egy utazó – a neve nem derül ki – vetett papírra. Egy kisebb társaság útját meséli el, akiket egy gorviki nemesember – csak Terda-ként emlegeti az író – kalauzolt. Viszonylag pontos útleírást olvashatsz a Warwiktól nyugatra lévő Casada folyó völgyéről, az ott elterülő falvakról, azok egymástól való távolságáról és a domborzati viszonyokról. Többször említ az író – Ranti nem ismeri a szó jelentését – bizonyos Gwarra-kapukat, amiken átlépve más helyekre jutottak az utazók. Ilyen kapukon keresztül jutottak például Olbarise és Bermonde városába, valamint egy név nélküli mocsári toronyba, ami pár mérföldre keletre áll Aquilla városától.
Órákon át elvagytok a fordítással; odakint nem akar elállni az eső, bár a mennydörgés már jócskán alább hagyott.*