Karnelian Grengor kalandjai

[A Rászil]

A lány invitálására gépiesen indulsz befelé. A szoba nagy meglepetésedre, nagyon nem hasonlít se a folyosókhoz, se a fürdőhöz. Itt sehol egy márvány vagyis, látni nem látsz. Egy nagyon kényelmesen berendezett szoba. Egy baldachinos ággyal, egy masszázs állvánnyal, egy asztallal hozzá két székkel. A padlón óriási szőnyeg. Nagyon szép mintázott, ránézésre is több kupac aranyat érhetnek, a falakon és a plafonon is faliszőnyegek vannak. Ezek is hasonló mintákban pompáznak. Az ágyon függönye igazi drága dzsad selyemből készült. A szobában uralkodó színek a piros-narancssárga-sárga és egyéb árnyalataik. Már a látvány is megnyugtat így még jobban át tudod magad adni az élvezeteknek. Az asztalon két kancsó, és két pohár, az egyik kancsóból szépen fodrozódó gőz szál fel. A szoba hátuljában egy kisebb polc van, amin két füstölő ontja magából a kellemes illatot.
A lány odalép a masszázs-asztalhoz és hívogatóan felinvitál rá. Te gépiesen elindulsz felé, felkászálódsz az asztalra, majd hagyod hogy kényeztessen.
Mikor törékeny ujjai a válladhoz érnek, először kiráz a hideg, majd olyan kellemes érzéseid támadnak, mint egy gyereknek aki megkapja hőn áhított játékát. Kezei elkezdenek játszani hátadon, hol lágyan hol erősebben érint, de mindegyike egy angyal érintésével ér fel.
Nem figyeled hogy mióta tevékenykedhet rajtad, egyszerűen elveszted a fonalat, valahogy a külvilág megszűnik létezni számodra. Egyre lágyabban csinálja, míg végül befejezi. Már éppen kapnád fel a fejed, hogy ezt a szörnyűséget miért kellett elkövesse. Azzal hogy visszazökkentél a világba, mintha kínozni akarna.
Fel emeled fejed, és észleled hogy a lány már az ágynál jár, hátra néz és újra az ujjaival invitál hogy kövesd. Gépiesen követed, érzed valahol belül, hogy most olyanban lesz részed, amiben még soha, még az előző érzéseket, is bőven felül fogja múlni. Nem húzod az időt felpattansz és követed a gyönyörűséget.

Később újra a medencében vagy, a lánnyal az emírrel és az ő lányával. A kőmeder szélén ülsz benn jó meleg vízben fejed a medence szélén pihenteted, és az elmúlt 1 órán gondolkodsz. Gépiesen elmosolyodsz. Nagyon fáradtnak, mégis hihetetlen boldognak érzed magad. El sem mered hinni, hogy ilyen gyönyörökben volt részed. Már ezért érdemes volt eljönni az Ibarába. A masszázs csodás volt, és ami utána volt... Áááá, arra szavakat sem találsz. Az emír a lányokkal beszélget, majd feléd fordul.

- Na mi van Karnelian? Nagyon lestrapáltnak tűnsz. Mit csináltál vele Bekire? - fordul a lányhoz vigyorogva.

- Oo. Nem csodálom, hogy Karnelian ilyen fáradtnak tűnik, megküzdött ő ezért az érzésért - mondja az emírnek, majd kajánul rád kacsint.

[Grengor]

Karnelian Grengor

Egy kis pillantást vetek az emírre és elmosolyodva és ellazulva élvezem ki azt a kis időt ami még megadatott nekem ebből a napból.
Amint készen áll az emír akkor én is készülődök és vele együtt megyek a hálókörletembe lefeküdni.

[A Rászil]

Az est további részében nagyon említésre méltó dolog nem történik. Lassan mindenki visszatér a hátsó szobákból, még egy jó órát eltrécseltek a meleg vízben, majd az emír a távozásra tereli a témát, így hamarosan távoztok is. Szépen lassan visszaértek a kastélyba, most már nem sok szó esik köztetek. Viszont mikor jó éjszakát kíván mindenki a másiknak, és a testőrök is elindulnak a szolgálok és az alkalmazottak hálórészlege felé, az emír kicsit idegesebben körbe tekint, majd oda lép melléd és a füledbe súgja.

- Remélem élvezted a mai napot! Mostantól nem lesz minden ilyen szép és jó. Tudod mi a dolgod. Meg kell keresd azt a férget. Holnap reggel mindent átbeszélünk. Ki kell menjünk a városba a piactérre. Ott majd mindent megbeszélünk az álcát és a teendőket, és legfőképp, hogy, hogy akarsz nyomozni, mire van szükséged és a többi. Bízom benned Karnelian Grengor!

Majd újra körül néz hogy nem látott e semmit senki, majd biccent és sietős léptekkel ő is elindul a háló körlete felé.

//Off: A következő szintlépéskor köteles vagy 1 Kp-t levonni, ezért cserébe megkapod már most a Szexuális Kultúra 1. fokot//

[Grengor]

Karnelian Grengor

Mikor a testem megnyugszik a mámor érzésétől akkor összeszedem magam és elkezdek én is szedelőzködni. Az emír biccentésére én is biccentek, tudatva, hogy én is így gondoltam, majd elindulok a hálókörletembe. Mikor odaérek az egyik szolgálót megkérem, hogy reggel kelcsen fel az indulás elött egy órával, hogy legyen időm összekészülődni. Majd mikor intek a szolgálónak, hogy elmehet utána bemegyek a szobámba és egyből levetkőzök és a fáradságtól gyorsan megpróbálok elaludni.
<Nah... Karnelian megütötted a főnyereményt remélem gyorsan elfogom, hogy legyen időm itt is egy kicsit vakációzni. De elöbb a munka. Jut eszembe nem szabad, hogy rossz véleménnyel legyen rám, már a múltam miatt is.>
Majd a párnát megígazítom a fejem alatt és elalszok.

[A Rászil]

Másnap, mikor felébredsz, hirtelen azt sem tudod hol vagy. Hozzászoktál már, hogy mostanság mindig a sivatag valamely zugában ébredsz, általában egy kevés homokkal a szádban, vagy a ruhádban. Most hogy párnák, és takarók rengetegében ér az ébredés pillanat, meg is zavarodsz egy kicsit, majd a nagy ágyon elkezdenek megrohanni az előző este emlékei. Kellemes hideg fut végig a hátadon az emlékek hatására. Rögtön eszedbe is jut mi a mai teendőd. Biztos az emír még nem ment ki a városba, hogy ha még nem voltak itt a szolgálók ébreszteni. Lassan összeszedelőzködsz, majd elindulsz lefelé, gyomrod jelzéseire. Ugyanoda indulsz ahol előző este a vacsora volt.
Bár sejtésed nem igazolódott be, de az ottani szolgálók rögtön útba igazítanak. A nagy terem mellett van az étkező. Oda épp hogy benyitsz máris az emír ismerős hangja szól feléd. Megfordulsz. A szoba kinézetre egy az egybe olyan, de lényegesen kisebb, mint ahol tegnap a vacsora volt, de így is elég tágasnak véled. Két nagy asztal foglal benne helyet. Mindkettő a szoba közepén. Az egyik most üresen tátong, míg a másikon végig meg van terítve. Az emír, Szelim és a tegnap látott vendégek közül egy-kettő foglal helyet. Szám szerint még 4.

- Jó reggelt Karnelian! Már azt hittem nem is akarsz felébredni. Lassan küldetni akartam érted. De a lényeg hogy itt vagy gyere regelizz meg! Ma még sok dolgunk van! - mosolyog rád, majd halványan kacsint is egyet.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Jó reggelt kívánok mindenkinek.
Az emír kérésére gyorsan helyet foglalok majd várom a reggelit. A reggelinél szépen csöndben eszegetek és figyelek bármilyen gyanús jelre, beszédre, mozdulatra, mimikára. A reggeli után követem az emírt.

[A Rászil]

Szépen lassan befejezitek a reggelit. Nem sok említésre méltó történik alatta. Megkérdezik az emírtől hogy hogy zajlott a tegnap este, de csak szépen egyszavas válaszokat ad ő is. téged most szerencsére békén hagynak. Nagyon nyugodt minden. Talán túl nyugodt is minden. Mintha mindenki egy kicsit tartana tőled, meg a jelenlétedtől.
Előbb utóbb mindenki befejezi, majd mindenki veled együtt még felvonul a szobájába, viszont az emír hamarosan érted küldet.
Elindultok a tegnap megbeszéltek szerint, elvileg a piacra látogatnátok ki. A mostani emírre jellemzően ti is gyalog mentek. Igaz vagy 10 testőr kíséretében. A tegnapi négy is ott van, viszont most Szelim nem tart veletek. A kísérők elég nagy körben haladnak mellettetek, de így is teljes biztonságban érezhetitek magatokat.

- Gondolkodtál a tegnap mondottakon Karnelian? Miként fognál hozzá? Mire lenne szükséged? - kérdezi nagyon lehalkítva a hangját az emír.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Arra gondoltam, hogy még nincs semmi kiindulópontom, így hát eleinte csak nézelődnék. Valami ürügyel a városban maradnék persze az ön által kijelölt lakosztályban. Megfigyelném az embereket kiismerném őket egyszóval beolvadnék amennyire csak lehet. És ha valami, bármi támponthoz jutnék akkor nagyobb fokozatra kapcsolnék.
Megvárom a válaszát, majd mondom tovább:
-Az ürügy talán lehetne, hogy egy kereskedő vagyok, vagy talán a jó kapcsolat megőrzése miatt kell befogadnia, vagy akár egy munkakereső. Nem tudom, ön biztosan jobban ért az itteni helyzethez, hogy mit fogadnának el.
Mindezeket a lehető leghalkabban mondom.

[A Rászil]

- Hát miután eddig is azt mondtuk, hogy Abasszisz és az emírség közötti jó kapcsolat, illetve egy kis csere-bere miatt vagy itt, szerintem ezen a kis történeten nem kéne változtatni. A továbbiakban is ehhez kéne ragaszkodnunk. És ha egyenlőre megfigyelsz az rendben van, de kérlek siess! Ezek tényleg nem viccelnek! Ebbe akár bele is bukhatok, akár így akár úgy! Vagy leváltatnak, vagy megölnek.

Épp a piac tér felé veszítek az irányt. Egy elég széles utcán haladtok végig, ami elég forgalmas is, bár a ti gyűrűtök hamar utat vág magának. Itt már minden oldalon bodék vannak, ahol mindenféle holmiakt lehet vásárolni, a teljesen feleslegestől, az igen hasznosakig mindent. Itt már rengeteg sikátor is nyílik.
A városban amerre jártok, látod, hogy emberek jól megbámulják a kis csoportotokat, de amint kiveszik h az emír az, mindenki visszatér a hétköznapi teendőihez, néhányan jól hangosan ráköszönnek az emírre, esetleg felajánlanak neki valamit, de nem próbálkoznak sokáig. A testőrök látványa hamar lelomboz mindenkit.
Már lassan odaértek a piactér széléhez, amikor is hirtelen elég sok dolog történik. A piac tér közepe felől, egy igen hangos csattanás, majd több kisebb robbanás szerű hang borzolja a kedélyeket. Mindenki rögtön arra figyel, a testőrök mintha közelebb is araszolnának közben hozzátok. A következő pillanatban pedig már azon kapod magad, hogy az egyik kisebb testőr pont előtted, hirtelen összegörnyed, a hasához kap és a földre borul.
Előtte egy talpig pongyolákba burkolt fickó szaladt el, kivont pengékkel. Hirtelen arra leszel figyelmes, hogy nem csak egy ilyen fickót, látsz hanem tízen vannak már. A testőrök azonnal szablyát húznak elő. Annyit még sikerül elszűrnöd, hogy az egyik óriás testőr is kapott egy elég vaskos vágást, de őt nem sikerült vele leteríteni. Valószínűleg a környező sikátorokból kerültek elő, mintha csak egy ilyen pillanatra vártak volna.
Az emírt két ilyen óriás testőr maga közé szorítja, hogy lehetőleg a legkisebb felületet biztosítsák a támadóknak.
Azt veszed észre, hogy te magad elég könnyű prédának mutatkozol hirtelenjében. Téged nem von közre senki. Igaz úgy érzed, téged annyira meg se kell védeni, nem azért tanultad a mesterséged.
Nagyából egy szabályos kör alakult ki az emír körül. Mellette két óriás testőr, az első körív az ő testőreit, a második a támadókat jelenti. Te valahol az első kőríven belül vagy, eléggé magányosan.
Nincs sok időd gondolkodni.

[Grengor]

Karnelian Grengor

Mikor észreveszem azokat a fegyveres embereket nem kezdenek különösebben érdekelni. Persze mint mindenkit engem is meglepett ez a dolog, de nem szabad semmível sem ki tünnöm a sorból. Csak a legvégső esetben akarok segíteni a testőröknek. Amíg még közvetlenül az emír vagy én nem vagyunk életveszélyben addíg azt csinálom mint az emír is tesz most... elbújik a testőrök mögé és fél. Én most nem félek, hanem próbálom megjátszani. Hiszen mostantól kezdve az egész életem egy nagy színjáték lesz.
-Ne féljen nagyuram, a testőrök megvédik.
<Remélem>
Nem izgatom magamat a támadóim miatt, hisz hülye az aki ennyi testőrre rátámad. Attól tartok igazán, hogy ne, hogy kiessek a szerepemből, hisz ha valaki utánam kezd szaglászni akkor az egész küldetés megbukhat.

[A Rászil]

Végig gondolva igen, jól cselekszel, ezzel nem kockáztatsz semmit, de feltevésed nem válik be. Igaz a támadóknak nem sikerült valószínűleg valami jól a rajta ütés, mert nagyon felindultnak, sőt inkább idegesnek tűnnek. Több embert akartak emígy eltenni lábalól, ez egyértelmű. De nem törődnek ezzel, valószínűleg nem csak az ijesztgetés a céljuk, mert azon nyomba megtámadják a külső körben állókat. Egy kicsit abszurdnak érzed, hogy nem teszel semmit és csak megfigyelő vagy, de ugye neked el kell játssz egy szerepet, amibe a harc nem épp tartozik bele.
Legalább megfigyelheted, hogy az emír katonái hogy küzdenek, az emír, a te és saját életükért. Amikor oda szólsz az emírnek, ő kicsit rémülten tekint rád, de bólint, majd megböki a körülötte állókat és dzsadul odaszól nekik valamit, amit nem értesz.
Lassan elmozdulnak feléd, oda araszolnak, majd téged is megpróbálnak körül állni.
Közben megtörténnek az első ütésváltások.Te rögtön kiszúrod, hogy az óriás harcosok nagyon jól küzdenek. Ketten vannak a külső körben, de ők vagy negyed perc alatt két-két támadót ölnek, sőt inkább pusztítanak el. Körülöttük, csak hullanak a végtagok. Egyszer csak azt veszed észre hogy a külső körön, két testőrt lemészárolva, át verekszi magát egy támadó, kivont szablyával rohan feléd. Szeme vörösen izzik szinte, már azon gondolkodsz, hogy mit kéne tegyél mikor a melletted álló óriás testőr szablyájával olyan ütést mér a támadóra, hogy annak szablyája és feje is ketté szakad.
Majd hangosan dzsadul felkiált. Erre a másik két óriás dzsad befelé kezd araszolni, addig amíg már négyen fognak teljesen körül.
A csata hamar véget ér. Viszont nem látod hogy pontosan kik maradtak életben, de a támadók közül ketten elszaladnak, a többi mind a földön hever.

[Grengor]

Karnelian Grengor

A csata kimenetelében nem voltam kétséges és örülök, hogy nem kellett felfednem kilétemet a többiek elött.
Elösször is a maradék testőrnek szólok és megköszönöm nekik, hogy mit is tettek értem és az emírért. Utána az emírhez lépek, jól megnézem magamnak, hogy nem esett-e neki baja közben meg is kérdezem tőle.
-Őfelségének nem esett baja?
Megvárom válaszát.
<Kik lehettek?>
Kérdezem magamtól.
<Megvan akkor kiket kell keresni. Egy szervezet a ludas biztosan, vagy egy ember irányítja az egyik közeli szervezetet. De mi lehetett ezzel a céljuk? Csak nem voltak ilyen hülyék, hogy csak ezért megpróbálják. Remélem minden rendben lessz a lakosztályomban és az emír udvarában.>
Mikor mindenki elcsendesedik és megnyukszunk, azután az emírtől megkérdezem:
-Nagyuram menjünk haza? Jól esne egy kis nyugalom a nagy ilyetség után?

[A Rászil]

- Nem nem! Nem esett bajom! Hogy is eshetne. - teljesen természetesen viselkedik az emír, talán túlságosan is. - Ilyen testőrök mellett semmi bajom nem eshet. Az az igazság, hogy csodálkozom is hogy megpróbálták. Valaki nagyon a halálomat, vagy a vesztemet akarhatja.

Majd dzsadul kezd el társalogni az óriásokkal. Az egyik azonnal a palota felé elsiet.
Hatalmas felfordulást okozott viszont az utcán ez a kis csete-paté. Mindenki nagy kérdőn vizslatja a felfordulást, nagy susmus is folyik, de hozzátok egyenlőre senki sem szól. Majd ezt az emír is észre veszi és hangosan dzsadul szól a körülöttetek állókhoz, akik még néznek egy darabig, majd lassan kezdenek visszatérni a hétköznapi dolgaikhoz. Majd amikor a visszatérésről kérded, feléd fordul.

- Áááá! Semmi szükség arra! Ilyen húszévente van. De mint láthattad, most sem sokat értek vele. Meg amúgy is, a kis nyomozásodnak, igenis használ ha minél többet mutatkoznak a támadók. Annál többet tudsz meg te is. - az utolsó két mondatot csak neked suttogja, majd vissza fordul az embereihez, és továbbra is dzsadul beszél velük. Két további katona hagy titeket ott.

Pár perc elteltével, az óriás közeledik visszafelé, egy kisebb csoporttal. A közeledők kettes csoportokba vannak, és hordágyakat cipelnek magukkal. Lassan felpakolják rá az össze holtat és sebesültet, majd elindulnak visszafelé.

[Grengor]

Karnelian Grengor

Szépen végignézem, hogy hogyan viszik el a halottakat és a sebesülteket, majd körbenézek az utcán, hogy találok-e valami különlegeset. Benézek azokra a helyekre ahonnan előbújhattak a támadók. Amerre elfutottak arra is benézek bár semmi különösen nem végzek ott. Eközben figyelek az esetleges figyelő emberekre, és a tartásomon sem változtatom ugyan olyan egyenes háttal és a kezeimet a hátam mögött összekulcsolva tartom mint eddig. Egyszóval szimplán körbenézek. Mikor látom, hogy kezdek egyedülmaradni akkor az emír felé veszem az irányt.
Mikor visszaérünk a palotába, megkérdezem az emírtől:
-Uram. Lenne olyan kedves és megmondaná, hogy a halott támadókat hova is viszik? Ha lehet akkor megnézném őket.
Persze ezt a lehető leghalkabban, hogy meg ne halják.

[A Rászil]

Az igazság, hogy semmi különöset nem veszel észre. Bárhonnan jötte, bármerre távoztak, nem hagytak nagy nyomot. Mintha tudták volna, hogy az emír ma erre fog jönni, lesben álltak, és megpróbálkoztak a merénylettel. Igaz, az úgy végződött számukra, ahogy. Senki, nem néz felétek furcsán. Csak vannak csodálkozok. AZok száma nem is ekvés. Úgye a vér beleivódott a homokba, és mivel az emír is ott van, tudják az emberek, hogy nem hétköznapi szóváltás volt. És nem is ekvés vér keveredett az Ibarai homokba.
Az emír közben csak mosolyog, próbál magára nyugalmat erőltetni. Bár lehet hogy tényleg nyugodt, ezt így nehéz megállapítani. Nyugtatgatja, és beszélget a körülötte álokkal, az érdeklődőkkel. Bár, ha jól veszed észre, mintha az emírrel diskurálok közül, egy-ketten sötéten pillantgatnának feléd. Igaz, nagyon ki vagy hegyezve az ilyen dolgokra, de egy két pillantást, már nem tudsz betudni az elméd játékának. Ezek egyértelmű jelek. De nem érted, hogy mit beszélnek az emírrel, mivel ezt mind dzsadul teszik meg.
Közben annyit azért, mintha sikerülne megállítanod, hogy a környező utcákból, mintha csak egy irányba mutatnának a lábnyomok. Csak a támadás irányába mutatnak. A támadókon kívül ott egy ideje más nem nagyon járhatott, és ezért ezek nem olyan nagyon vékony sikátorok, hogy emberek ilyen időpontba ne forduljanak meg ott.
Majd mikor elindultok vissza a kastélyba, az emír a kérdésedre azt feleli.

- Őket az alagsorba visszük, lenn vannak üres termek, meg hátha a sebesültekkel tudunk mit kezdeni, lenn vannak az orvosi szobák is, meg az embereim is átkutatják őket. De ha te is szeretnéd őket tüzetesebben átnézni, akkor persze megteheted Karnelian Grengor. És egyedül szeretnél közben maradni?