Kampec(ÚTK)

[Mesemondó]

Egy nagyon rossz másnap
Reménykedve vártátok az eredményhirdetést. A népesnek nevezhető csapat a falu temploma előtti kis porondon gyülekezett. Mint mindig, most is pontosan érkezett a vizsgáztatók csoportja és a nemes ki az egész eseményt megrendeztette.
Az ítélethirdetés mindenkit meglepett és reményeket zúzott porrá.
-…sajnos nem találtunk rá ebben a népes sokaságban azokra a személyekre, akik megfelelnének elvárásainknak…
A vége szinte senkit sem érdekelt, … be nem jutottatok hiába a kapcsolatok a hetes erőfeszítés, … és most egy napotok van rá, hogy eltűnjetek a szürke hétköznapokban…újra.

Egy hete múlt a dicstelen távozásnak mikor feltűnik, majd ahogy jött fel is szívódik egy fiatal férfi egy pecsétes pergamennel.
-Ez Önnek szól, kérem, kezelje bizalmasan! Meghajol és távozik

„Krad adjon bölcsességet!

Kérem, bocsássa meg eme nemtelen formáját a szívélyes meghívásnak!
Amennyiben szándékai töretlenek, és úgy érzi nem veszett ügy, mit magunkénak vallunk, kérem legyen három nap múlva a Kopasz hegy déli oldalánál a Toumath forrásnál hajnal hasadtával.

A. Arkhon”

Bár semmi sem bizonyította a levél hitelességét, mégis négy ismerős ismeretlen találkozott a forrást rejtő liget szélén az első napsugaraknál.
Belépve a ligetbe, fekete ruhába burkolózott embervadászok kísérték a csapatot egy az avarhoz hasonló mintázatú sátorhoz melyet a sziklafal tövében állítottak fel.
A sátorból Alyr Arkhon -kétség nem férhet hozzá, a jellegzetes bot bármely pecsétnél hitelesebb- és még négy személy lép ki.
-Legyenek üdvözölve! Bocsássák meg, hogy ily módon kell találkoznunk, de az ügy nem ennyit legalább megkíván mind az Önök mind érdekeink védelmében.
Remélem sejtik, hogy a kiállt megpróbáltatások nem voltak hiábavalóak, lassan kihajt az elvetett mag.
Ők –int a mögötte álló alakokra- itt az egyetlen akadály, mely elválaszthatja Önöket attól, hogy Szövetségünk tagjai lehessenek!
Kérem jöjjenek! Belép a sátorba, és társai követik, a sötétbe burkolózó felvigyázók, pedig a liget széle felé sietnek, majd eltűnnek szem elől.
Odabent egy tíz személyes asztal és kilenc szék, néhány lámpás nameg feszült csendben dübörgő várakozás fogad.
A mágus hellyel kínál mindenkit.
A társaságot, egy barbár őseit le sem tagadható, Haonwell városőreinek tabardját viselő barna óriás, egy dzsad kereskedő, egy elf nő, és egy polgári ruhát viselő kislány alkotja, határozottan leülnek az asztal bal oldalán található székekre.
Alyr az asztalfőnél állva megvárja, hogy helyet foglaljatok, majd belefog.
-Elsősorban! Eddig megtudtuk, hogy mire képesek egyénileg, illetve egyes feladatokat hogyan oldanák meg. Most már csak azt kell kiderítenünk meddig hajlandóak elmenni, a saját céljaik mennyire befolyásolóak és nem utolsó sorban az eszme mit képviselnénk az Önök számára mit jelent.
Ezért vagyunk most itt!
Barth, Ali, Shilal, és Laila azok kik számomra elkészítettek egy-egy mindenre kiterjedő feladatot. A négy próbából egy általam választott teljesítése után teljes jogú tagokként élvezhetik ennek minden előnyét és nyűgét.
Kérem a terveket!
A megszólítottak hang nélkül felállnak és négy pecsétes pergamen kerül a félelf elé.
Az egyesével feltöri, majd elolvassa mi vár rátok.
Pár perces gondolkodás után szólal csak meg.
-Laila, rád bízom Őket! A többieknek köszönöm!
A felnőttek szótlanul távoznak, csak a kislány marad a ’próbamesterek’ közül.
Alyr is feláll az asztaltól …-A továbbiakban Laila adja az utasításokat, bízzanak benne, és persze ne higgyenek a látszatnak. …mintha mosolyogna közben, majd a sátorlaphoz megy…
-Remélem még találkozunk! …és távozik.

-Sziasztok! Pukedlizik előttetek a kislány. Nincs másfél láb magas, barna haja két copfban van összefogva piros szalaggal. Kis fehér blúzt és piros szoknyát visel fekete cipőcskével.
Kerek arca és nagy kék szemei vannak.
-Laila vagyok, és mint azt hallottátok Én foglak benneteket próbára tenni. Mindeközben mosolyog, és ragyogó szemmel néz rátok.
-Nem kell aggódni nem lesz veszélyes. Azzal, gondolom egyetértetek, hogy szemmel kell tartanunk benneteket ezért egy apró és számotokra semmilyen hátránnyal nem járó varázst bocsátanák rátok. Talán egy kis szédülés felléphet, ám semmi más. Nyugodjatok meg ez csak a szemmel tartásotokat szolgálja.
A varázs során a lányka gallérja mögül kékes fény világítja meg nyakát, és valóban megszédültök egy kicsit, ám más nem történik.
-Köszönöm. Talán akkor térjünk a tárgyra.
A feladatotok, hogy eljussatok a Csillagláp nevű kisvárosba Haonwell északi részén az Yhar-tó eredésénél. Itt él vidéki birtokán Thomas le Nekgver. Elég annyit tudnotok róla, hogy régóta próbáljuk ügyünk mellé állítani, ám makacsul ragaszkodik függetlenségéhez.
Ez itt-egy pergament tesz az asztalra- egy levél ami talán most meggyőzi arról, hogy így nem folytathatja.
A Ti dolgotok annyi, hogy eljutassátok eme levelet hozzá, majd visszatérjetek ide.
Remélem érthető, hisz nem túl bonyolult a feladat. Nyilvánvaló hogy nehézségekre számítunk, ezért nem lovas futárral küldjük el. Azonban kár lenne előre aggódni, reméljük a legjobbakat, hisz még csak árnyéka sem vetül semmilyen ármánynak eme akcióra.
A legjobb lesz, ha most magatokra hagylak benneteket, hisz a feladat adott, a többi már csak rajtatok múlik.
Laila is magatokra hagy a sátorban, és hosszas tanakodás nélkül Ti is útra keltek, bár azért erős a gyanú, hogy ez nem lesz olyan sétagalopp, mint azt megbízóitok remélik.

Az Avran zavaros áramlatain hajózva közel három hétig tartott, míg elértétek az Yhar tó előtti zúgókat.
Itt, egy faúsztató állomáson szálltatok ki az Opuszból. A leülő levegő és a tavat rejtő fennsík lomberdőktől zöldellő környéke valóságos gyógyír a folyami hajózás csigatempója után.
Célotok a Minmata uradalom. Ők azok kik az Yhar halászatának jogát birtokolva a környék hajózását túlnyomórészt birtokolják.

Két napos út kellett hogy elérjétek, fennakadás eddig nem volt így már csak egy fuvart kell szereznetek és a ’feladat’ első fele teljesítve. Kaján gondolatként merül fel némelykőtökben, hogy hiba volt egy kislányra ilyen nagy feladatot bízni.
Az uradalom a tó kövecses sziklás partján elhúzódó halász és kereskedő falunak tűnik.
A parton bárkák és csónakok százai rakodnak, a magaslatra felfutó házak között füstölők és szárítók törik meg a kunyhók egyhangúságát. A levegőt vízpára és füstölt lazac illata tölti meg. A tavon vitorlák fehérlenek a távolban, a partközelben, pedig a mólók közt több hajót is áll.
A helyiek bár vetnek rátok pár pillantást, ám ez még nem zavaró, és koldusok utcakölykök sem tolakodnak, mint más városokban.
Ahogy a mólók felé közeledtek, elhaladtok szatócs és varga, kovács és szabó műhely illetve egy fogadó előtt is.
A tehetősebbek úgy tűnik nem a parton építkeznek, mert a környékbeli házak nem tükröznek a nyüzsgéshez párosuló anyagi nagyságot.
Már csak egy fuvar kéne Csillaglápba ….

[Shia-ko]

(Ergon)

<Na, legalább idáig eljutottunk, már csak egy vezetőre lenne szükségünk.>
- Jó lenne egy vezetőt találni, mint toronyiránt haladni - mondom ki gondolatomat hangosan is megállítva lovamat.
<Jó lenne már az erdőben haladni. Laena is biztos szeretne már valami friss húst fogni magának és én is jobban érzem magam fák, mint kövek között.>
- Vagy egy térkép is jó lenne, Arantar Uram biztos kiismeri magát rajtuk.
<Nem tudom, mire jó ez az egész küldetés, de eddig akár egy inas is hozhatta volna a levelet, de ha ez a parancs, akkor ez a parancs. De jó lesz nyitva tartanom a szememet, hátha a nehezebb része még hátravan.>

[Arantar]

(Arantar)

Az utazás nagy részét a táj megfigyelésével töltöm, és térképvázlatokat készítek a folyóról, a vidékről. Érdeklődve figyelek minden újdonságra, próbálom megismerni a vidéket.
Megérkezve, gyorsan elmondok egy hálaimát Kradnak, a békés utazásért.

<Meghitt, csendes település. Bárcsak ilyen lenne Csillagláp is. Furcsa egy feladat ez, de legalább új vidékeket ismerek meg.>

Ergon szavaira elmosolyodom.

- Ezek szerint Ergon uraság inkább a szárazföldi utat javasolja? Nekem elsőre a hajók tetszettek meg, de ha Önök máshogy gondolják, nem ellekezem.

Hagyom a többieket, hagy intézkedjenek. Engem lefoglal a település megfigyelése. Kíváncsian vizslatom a helyiek modorát, vagy épületeik stílusát.

[Owases]

(Harn)

Figyelmemet leginkább a városka és a környezete köti le.
<Sogronra, még mindíg nem értem miért kellünk négyen egy olyan feladatra, amit egy futár talán kissebb feltünéssel elintézhetne!... De talán már csak pár nap és megpihenhetünk.>

Társaim beszélgetésére eszmélek.
-Uraim, szerintem, kezdjük a fogadóban, ami mellett nemrég elmentünk. Nem tudom, hogy vannak vel, de ha kicsit is hasonlít ez a hely a többi északi városra ,a csapos biztos útba tud igazítani minket! Nameg jól esne pár falat meg egy kupa bor!
<Bár csak remélni merem, hogy vannak jó boraik.>
Malyd megfordítom a lovam , és viszaindulok a fogadó fele.

[Yasha am Lloth]

(Alyrah)

< Érdekesnek ígérkezik ez a "beavatás", tetszik a módszerük.>
Lassan lovagolok a többiek mögött s egyenlőre csendben hallgatom a társalgást, miközben belemerülök a város adta lehetőségek latolgatásába, s a népek vizsgálásába.Majd újonnan szerzett utitársaim egyikének ötletét, miszerint látogassuk meg a fogadót, bólintva helyeslem, s utána fordítom én is lovamat

<..Ha nem jön össze a fogadó, majd meglátogatom az utcai suhancokat, vagy valamelyik bárka tulajdonost..>

-Uraim vár a jó bor, remélhetőleg és tán még egy kis segítség is,meglátjuk szárazon vagy vízen érdemesebb e menni, ráérünk a nézelődésre aztán.

<..Nem lesz ez olyan nyugodt út, mint ahogy felvázolták...az istenek adjanak alánk jó szelet, feltéve ha hajóval megyünk..>

Arcomon a halottak nyugalmával lovagolok a fogadó felé.

[Arantar]

(Arantar)

Nézelődés közben azon veszem észre magam, hogy a többiek már vagy tizenöt méterre eltávolodtak tőlem.
<Nofene, ezek meg hova sietnek, még körbe se néztem rendesen. Ja, hogy a fogadóba. Ám legyen.>
Utánnuk indulok, és a fogadóig beérem őket.

[Yasha am Lloth]

Látván a többiek lemaradtát, bevárom a két férfit , addigis Amorous-t kikötöm, feltéve ha találok erre megfelelő helyet.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Ha fogadó, akkor legyen fogadó.>
Ügyelve, hogy Laena se maradjon el a sok új inger miatt, követem a többieket.

[Yasha am Lloth]

Bevárva a többieket, úgy döntök megnézem magamnak közelebbről is a fogadót.
Belépve a fogadóba hátra dobom köpenyem s könnyedén szemlélődve odasétálok a söntéshez.Egyenlőre csak italt kérek.A férfiakra bízom az információ szerzést, ha nekik nem sikerül, akkor lépek csak.
-Adjon Isten Jó Uram, akad e , egy megfáradt utazónak valamiféle itala?-kérdem érdeklődve arcomon semmit mondó kifejezéssel, de tekintetem éber.

[Shia-ko]

(Ergon)

Kikötöm lovam a többi mellé, majd kutyámmal az oldalamon követem társnőmet a pulthoz, de nem rendelek semmit. Haladtomban felmérem a helységet katonai szemmel és figyelem Laena miatt keletkező reakciókat is.

[Mesemondó]

A falu a Déli-Traiadlan lábainál a Yhar-gleccsertó déli partján fekszik. Szemmel láthatóan a halászatból és a környező vidékről kitermelt faanyagból tartják fent magukat. Mindezidáig a helyi nemesség képviselőivel nem sodort össze benneteket a jó sors. Vélhetően a környékbeli vidéki társaikhoz hasonlóan Ők is a ’palotáikban’ töltik idejük legjavát, az intézőikra bízva a birtokaikat. A házak alapvetően a part menti fövenyt alkotó kövekből épültek stílusuk az erv kerek tetős négyszög alapú kétszobás parasztház. A fogadó és a mesteremberek házai már erős időtálló akár többszintes rönképületek, míg a Déli Traiadlan még délebbi nyúlványaira felkúszó nemesi kúria már erigowi mintára oszlopokkal és tornáccal díszített igencsak kirívó épületegyüttes.
A helyiek vastag anyagú sötét színű ruhákat hordanak. Többen kik épp dolgukat végzik vastag bőrkötényt kötöttek maguk elé. Majd minden emberem fejfedő óvja viselőjét az itt már lehűlő levegőtől.
A fogadó felé haladva az egyik házból kiszaladó kisgyermek sikítva rohan vissza a házba.
Egy nagydarab férfi lép ki az ajtón sebtibe, kezében egy félig felvarrt talpú bocskort tart.
Szétnéz, vajh mi lehet a gond majd megpillantva benneteket, harsány nevetésbe kezd.
-Ingrid! Hozd ki Eriket, ezek csak lovasok!
A házból egy fehér kötényt viselő asszony szoknyájának ránca közt az előbb még sikoltva szaladó gyermek tűnik fel félénken.
A suszter barátságosan int felétek és visszatér a kunyhóba, míg neje a fiúcskának kezd mesélni a lovakról.
Ha jobban körbenéztek, valóban nem láttok hátas állatokat a környéken, a sajátjaitokon kívül, néha-néha hangzik csak fel egy-egy bivaly panaszos bőgése a távolból.
A helyeik kis kétkezi vonású kocsikon hordják ki és be a hajókról vagy raktárakból a javaikat.
A fogadó erős fenyőrönkből épült háromszintes épület melyet kis tornác szegélyez, mintegy így elkerítve a bejáratot az út mocskától.
Alyrah a lovadat minden gond nélkül ki tudod pányvázni a tornác korlátjához, az út még így is elég széles marad, a kis kézi-kocsik egyébként sem túl gyors járásúak.
A fogadóba kétszárnyú nehéz tölgyfa lengőajtón keresztül lehet bejutni, bent egy kifejezetten nagy alsó szint és a pult túlsó szárnyánál egy lépcső jellemzi. A díszítetség kimerül pár agancs és némi kókadozó cserepes virág hervasztó jelenlétében. A teret lent asztalokkal és a bal belső sarokban búbos kemencével töltötték meg. Frissen sült cipó illata keveredik -ha az orra nem csal a belépőnek akkor- talán malacsültével. A helyiséget kiterjedt méretei miatt mindössze félig töltik ki a vendégek. Azok is inkább a kemence felöli teret részesítik előnyben, a pult cúgos környékével ellentétben. Nagy részük a helyi halászok közül kerül ki, ám megtalálható itt az erv és néhány tiadlani kereskedő is. Minden tekintet a belépő nőre szegeződik, és némi morgás támad az idősebbek közt mikor az a pulthoz lép, és fesztelenül rendelni igyekszik. na igen jobban szétnézve a felszolgáló két asszonykát leszámítva csak Alyrah képviseli a női nemet jelenleg.
A pult mögött és több félhektós tölgyfahordó előtt jóképű fiatal legény várja a belépőket.
Vállai elég szélesek, árulkodnak arról, hogy nem holmi kupaemelgetéssel tölti élete minden percét. Fehér vastag ingjére barna bőrmellényt húzott, arcán kedves mosollyal hallgatja a rendelést.
-Antoh hozott! Már hogyne akadna! Kis lélekmelegítőt vagy valami erősebbet kíván a hölgy-a további belépőket látván- és kísérete?
-Merem ajánlani barna és világos seritalunkat, szívmelegítőnek némi boróka-pálinkat, a hölgynek ánizs-párlatot, ha pedig elég vastag az erszényük akár forralt bort is felszolgálunk igény szerint.
-Ha meg nem haragszik jó uram, az eb talán nem ide be való.... kint sem éri semmi baj ha jól viseli magát.

[Yasha am Lloth]

Belépvén az egyszerű tetszetős berendezés szívmelengető látványt nyújt, nem úgy mint a szemek , amik az ital rendelésekkor felém szegeződnek.
<..hm úgy néz ki nem szívlelik az alkoholt kedvelő nőket..sebaj nem mindenhol ugyanaz az elvárás a nőkkel szemben..>

Antohra innék egy ánizs-pálinkát, ha már idegen országba érkeztünk én személy szerint megkóstolnám a helyi italukat, főleg ha ily lelkesedéssel ajánlja -tekintetem végig futtatom a férfin, mintegy adottságait felmérvén,majd mosolyogva folytatom- A férfi koszorú nevében biza nem beszélhetek,de azt hiszem bizonyosan ők is megszomjaztak ha nem is pálinkára vagy serre de valamiféle nedűt biztosan szívesen vennének.Majd várok míg a kért ital megérkezik s a többiek is leadják a rendelésüket

[Shia-ko]

(Ergon)

A fogadós szavait hallva bólintok, majd leguggolok Laena mellé:
- Várj meg kint és vigyázz a lovakra! - majd miután kiengedtem csatlakozom a többiekhez. - Egy korsó barna sört és némi harapnivalót is kérnék.
Figyelmemet az ételnek, italnak és a fogadó közönségének szentelem, a beszélgetést a többiekre hagyom és csak félfüllel követem.

[Arantar]

(Arantar)

Ergon után én is leadom a rendelésemet
-Fogadós, én is a sörre szavazok, de nekem a világosból hozzon! A csapolás közben pedig enyhítene Krad szolgájának kíváncsiságán is? Az imént egy gyermek megijedt tőlünk. Az öltözetünk vagy a hátasaink voltak ilyen rémisztőek számára?

// Kérhetnék egy rövid időjárás leírást, illetve hogy melyik napszakban, évszakban járunk?

[Yasha am Lloth]

<..Remélem, hogy ez a kedves fogadós megfelelő információval látja majd el, és innen indulhatunk is tovább..>
Közben nézelődöm a pultnak támaszkodva