Egy nagyon rossz másnap
Reménykedve vártátok az eredményhirdetést. A népesnek nevezhető csapat a falu temploma előtti kis porondon gyülekezett. Mint mindig, most is pontosan érkezett a vizsgáztatók csoportja és a nemes ki az egész eseményt megrendeztette.
Az ítélethirdetés mindenkit meglepett és reményeket zúzott porrá.
-…sajnos nem találtunk rá ebben a népes sokaságban azokra a személyekre, akik megfelelnének elvárásainknak…
A vége szinte senkit sem érdekelt, … be nem jutottatok hiába a kapcsolatok a hetes erőfeszítés, … és most egy napotok van rá, hogy eltűnjetek a szürke hétköznapokban…újra.
Egy hete múlt a dicstelen távozásnak mikor feltűnik, majd ahogy jött fel is szívódik egy fiatal férfi egy pecsétes pergamennel.
-Ez Önnek szól, kérem, kezelje bizalmasan! Meghajol és távozik
„Krad adjon bölcsességet!
Kérem, bocsássa meg eme nemtelen formáját a szívélyes meghívásnak!
Amennyiben szándékai töretlenek, és úgy érzi nem veszett ügy, mit magunkénak vallunk, kérem legyen három nap múlva a Kopasz hegy déli oldalánál a Toumath forrásnál hajnal hasadtával.
A. Arkhon”
Bár semmi sem bizonyította a levél hitelességét, mégis négy ismerős ismeretlen találkozott a forrást rejtő liget szélén az első napsugaraknál.
Belépve a ligetbe, fekete ruhába burkolózott embervadászok kísérték a csapatot egy az avarhoz hasonló mintázatú sátorhoz melyet a sziklafal tövében állítottak fel.
A sátorból Alyr Arkhon -kétség nem férhet hozzá, a jellegzetes bot bármely pecsétnél hitelesebb- és még négy személy lép ki.
-Legyenek üdvözölve! Bocsássák meg, hogy ily módon kell találkoznunk, de az ügy nem ennyit legalább megkíván mind az Önök mind érdekeink védelmében.
Remélem sejtik, hogy a kiállt megpróbáltatások nem voltak hiábavalóak, lassan kihajt az elvetett mag.
Ők –int a mögötte álló alakokra- itt az egyetlen akadály, mely elválaszthatja Önöket attól, hogy Szövetségünk tagjai lehessenek!
Kérem jöjjenek! Belép a sátorba, és társai követik, a sötétbe burkolózó felvigyázók, pedig a liget széle felé sietnek, majd eltűnnek szem elől.
Odabent egy tíz személyes asztal és kilenc szék, néhány lámpás nameg feszült csendben dübörgő várakozás fogad.
A mágus hellyel kínál mindenkit.
A társaságot, egy barbár őseit le sem tagadható, Haonwell városőreinek tabardját viselő barna óriás, egy dzsad kereskedő, egy elf nő, és egy polgári ruhát viselő kislány alkotja, határozottan leülnek az asztal bal oldalán található székekre.
Alyr az asztalfőnél állva megvárja, hogy helyet foglaljatok, majd belefog.
-Elsősorban! Eddig megtudtuk, hogy mire képesek egyénileg, illetve egyes feladatokat hogyan oldanák meg. Most már csak azt kell kiderítenünk meddig hajlandóak elmenni, a saját céljaik mennyire befolyásolóak és nem utolsó sorban az eszme mit képviselnénk az Önök számára mit jelent.
Ezért vagyunk most itt!
Barth, Ali, Shilal, és Laila azok kik számomra elkészítettek egy-egy mindenre kiterjedő feladatot. A négy próbából egy általam választott teljesítése után teljes jogú tagokként élvezhetik ennek minden előnyét és nyűgét.
Kérem a terveket!
A megszólítottak hang nélkül felállnak és négy pecsétes pergamen kerül a félelf elé.
Az egyesével feltöri, majd elolvassa mi vár rátok.
Pár perces gondolkodás után szólal csak meg.
-Laila, rád bízom Őket! A többieknek köszönöm!
A felnőttek szótlanul távoznak, csak a kislány marad a ’próbamesterek’ közül.
Alyr is feláll az asztaltól …-A továbbiakban Laila adja az utasításokat, bízzanak benne, és persze ne higgyenek a látszatnak. …mintha mosolyogna közben, majd a sátorlaphoz megy…
-Remélem még találkozunk! …és távozik.
-Sziasztok! Pukedlizik előttetek a kislány. Nincs másfél láb magas, barna haja két copfban van összefogva piros szalaggal. Kis fehér blúzt és piros szoknyát visel fekete cipőcskével.
Kerek arca és nagy kék szemei vannak.
-Laila vagyok, és mint azt hallottátok Én foglak benneteket próbára tenni. Mindeközben mosolyog, és ragyogó szemmel néz rátok.
-Nem kell aggódni nem lesz veszélyes. Azzal, gondolom egyetértetek, hogy szemmel kell tartanunk benneteket ezért egy apró és számotokra semmilyen hátránnyal nem járó varázst bocsátanák rátok. Talán egy kis szédülés felléphet, ám semmi más. Nyugodjatok meg ez csak a szemmel tartásotokat szolgálja.
A varázs során a lányka gallérja mögül kékes fény világítja meg nyakát, és valóban megszédültök egy kicsit, ám más nem történik.
-Köszönöm. Talán akkor térjünk a tárgyra.
A feladatotok, hogy eljussatok a Csillagláp nevű kisvárosba Haonwell északi részén az Yhar-tó eredésénél. Itt él vidéki birtokán Thomas le Nekgver. Elég annyit tudnotok róla, hogy régóta próbáljuk ügyünk mellé állítani, ám makacsul ragaszkodik függetlenségéhez.
Ez itt-egy pergament tesz az asztalra- egy levél ami talán most meggyőzi arról, hogy így nem folytathatja.
A Ti dolgotok annyi, hogy eljutassátok eme levelet hozzá, majd visszatérjetek ide.
Remélem érthető, hisz nem túl bonyolult a feladat. Nyilvánvaló hogy nehézségekre számítunk, ezért nem lovas futárral küldjük el. Azonban kár lenne előre aggódni, reméljük a legjobbakat, hisz még csak árnyéka sem vetül semmilyen ármánynak eme akcióra.
A legjobb lesz, ha most magatokra hagylak benneteket, hisz a feladat adott, a többi már csak rajtatok múlik.
Laila is magatokra hagy a sátorban, és hosszas tanakodás nélkül Ti is útra keltek, bár azért erős a gyanú, hogy ez nem lesz olyan sétagalopp, mint azt megbízóitok remélik.
Az Avran zavaros áramlatain hajózva közel három hétig tartott, míg elértétek az Yhar tó előtti zúgókat.
Itt, egy faúsztató állomáson szálltatok ki az Opuszból. A leülő levegő és a tavat rejtő fennsík lomberdőktől zöldellő környéke valóságos gyógyír a folyami hajózás csigatempója után.
Célotok a Minmata uradalom. Ők azok kik az Yhar halászatának jogát birtokolva a környék hajózását túlnyomórészt birtokolják.
Két napos út kellett hogy elérjétek, fennakadás eddig nem volt így már csak egy fuvart kell szereznetek és a ’feladat’ első fele teljesítve. Kaján gondolatként merül fel némelykőtökben, hogy hiba volt egy kislányra ilyen nagy feladatot bízni.
Az uradalom a tó kövecses sziklás partján elhúzódó halász és kereskedő falunak tűnik.
A parton bárkák és csónakok százai rakodnak, a magaslatra felfutó házak között füstölők és szárítók törik meg a kunyhók egyhangúságát. A levegőt vízpára és füstölt lazac illata tölti meg. A tavon vitorlák fehérlenek a távolban, a partközelben, pedig a mólók közt több hajót is áll.
A helyiek bár vetnek rátok pár pillantást, ám ez még nem zavaró, és koldusok utcakölykök sem tolakodnak, mint más városokban.
Ahogy a mólók felé közeledtek, elhaladtok szatócs és varga, kovács és szabó műhely illetve egy fogadó előtt is.
A tehetősebbek úgy tűnik nem a parton építkeznek, mert a környékbeli házak nem tükröznek a nyüzsgéshez párosuló anyagi nagyságot.
Már csak egy fuvar kéne Csillaglápba ….