Hoa-teng la Rosa kalandjai

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

A ládák kerülése közben a gyerek lekezelő beszédére csodálkozva szökik fel a szemöldököm.
-Nézd Kölyök... Nélküled nem keveredtem volna ki a válsághelyzetemből. A becsületem követel tőlem egyet, s mást ezért... legalábbis annyit biztos, hogy ne legyen eszem... Azért ez már jó jel nem igaz?..-
Majd abba marad a bizonygatásom, mikor az ajtóhoz érünk és bejelenti érkezésünk az édesanyjának. <Hah, mi ez nekem> gondolattal, s kihúzott derékkal, mindenféle evilági fájdalomra fittyet hányva a legderekabb yllinori fenegyerek képében próbálok belépni a kis szobába. Alig nézek körül, mikor elakad a tekintetem a fiú anyjában... s elakad a lélegzetem a fiú anyjától. Elveszek a szépségében néhány pillanatra... nem kenyerem a színészet. Kell néhány másodperc, míg elkerekedett szememben ismét az értelem kis szikráját felfedezni, s csodálatom dacára is találok néhány szavat. Úgy tűnik, hogy nem jött be a "semmi bajom" álca...
<A mindenit... valóban szarul nézhetek ki, ha mindjárt ilyen aggodalmat váltok ki e teremtésből...>
Halk és szelíd hangnemben próbálom törni a közöst, mint kinek esze ágában sincs megriasztani az efféle szépséget.
-Üdvözlöm Asszonyom, Hoa-teng a nevem. Ugyan kérem... nem szeretnék problémát jelenteni egy kis karcolással. Azért jöttem, hogy segítsek. Tartozom önöknek. A fia nemrég kimentett a haramiák karmaiból... egérutat mutatott nekem. Igen ügyes kis fickó...- Próbálkozok egy mosollyal a gyerek felé. -De ha ez megnyugtatja, akkor inkább megmutatom azt a sérülést...-
<Ah, piszok nagy szerencsém van... Áldott a te neved Arel!>
Majd jó beteg módjára, -először kicsit szégyenlősen- átadom magam a szépséges nő gondjaiba.
<Nah, széép! Alig kerültem ki az ispotályból és máris kezelnek...>

[A Rászil]

A kis srác anyja elindul az egyik szekrény felé, majd elkezd benne kutakodni. Majd a kis srác belefog a mesélésbe.

- Megtámadták a szemetek! Mindenki ott volt. Még Samak is. Képzelheted! - itt az anyja egy pillanatra abbahagyja a kotorászást. - Vagyis ha jól vettem ki az eseményeket, a férgek csak figyelmeztetni akarták Hoa-tenget, de ő nem vette ezt jó néven, és amikor kettesbe maradt Samakkal, neki támadt. Vagyis majdnem meg is ölte. - itt a kis srác felkuncog, majd a karjával a te mozdulatodat próbálja utánozni, aminek hangot is ad. - Suh! És majdnem vége volt, de a tetű túlélte. Egy kis hátvéd sor persze maradt neki, azok okozták azokat a sebeket. - Hirtelen úgy érzed mintha a kölyök kicsit felnézne rád.

Az anya most eléggé hallgat, de közben nagyon is pakolászik, ezt azt levesz a polcokról, majd siet hozzád, és neki lát a sebek ellátásának, beköti a karod, egyebek. Amikor bizonyos kenőcsökkel hozzád ér, hirtelen, nagyon kellemes érzések kerítenek hatalmukba, érzed, ahogy enyhül a fájdalom, és előbb-utóbb nagyon kellemes lesz ahogy az asszony a kenőcsel dörzsöli a sebeid.
Amikor a kezei befejezik a kis masszázst tested szinte követeli, hogy folytassa, rájössz hogy a végén már nem az enyhítő balzsamok hatására érezted olyan jól magad, hanem hogy ez a gyönyörű nő foglalkozott veled. Hiába rég láttál ilyen szép teremtést.
Közben a fiú felül az asztalra elkezdi lógatni a lábát és az egyik kenőcsöt a kezébe fogja és tanulmányozni kezdi. Majd megszólal.

- Ja! És azt mondta Hoa-teng, hogy segít nekünk! Igaz?

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

A fiú előadására kicsit derülök magamban, és hogy magyarázzam tettemet, mikor befejezte, halkan hozzáteszem;
-Tegnap este is csak életek árán tudtam megszabadulni a banda rablóitól és azt hittem, ma leszámolás következik... Nem szoktam hozzá az olyan helyzetekhez és bevallom, mikor a hatalmas ember taszigálni szándékozott, bizony ijedtemben eljárt a kezem. Talán nem kellett volna, talán megérdemelte, most már nem tudok változtatni ezen. Gyanítom, hogy ezért vadászni fognak rám.-
A szép nők társasága volt mindig a gyengém és ez most is így van... Szinte kábulatba ejt, mikor a nő gyengéd gondoskodását érzem a bőrömön. Egyre jobban érzem magam ahogy kezel és a hozzáértésére némi dicsérő szavat keresnék,.. de nemigazán tudok megszólalni a transz szerű állapotban. Végül mégis sikerül kibökjek valamit, mikor befejezte.
-Köszönöm asszonyom!... És elnézést, hogy csak gondot okoztam...-
Visszahúzom szakadt ruháimat, majd a gyerek kérdésére adok választ.
-Igen. Legalábbis ami tőlem telik megteszem amiért kimenekítettél, hogy lerójam a tartozásom. Csak annyi, hogy még össze kell szedjem a cuccaim a Dűnevándorból,.. és holnap találkoznom kell a feljebbvalóimmal,.. de ezeket leszámítva az ügyetekkel fogok foglalkozni. Miről is volna szó?-
Kérdek rá a lényegre a végén.

[A Rászil]

Amikor így teljesen spontánban rákérdezel, a nő kicsit lesüti a szemét és úgy ápolja tovább a karod. Miután befejezte, akkor sem szegi fel a fejét, elfordul és pakolászik. Majd szépen lassan fordul vissza feléd. Ébenkék szemit a tiedbe fúrja, majd megszólal.

- Tulajdonképpen a te és a mi érdekünk is az hogy ezeket az állatokat le kell mészárolni. Ez a banda ennek a városnak a rákfenéje. Végre itt lenne az ideje, hogy valaki meggyógyítsa ezt a várost. És én rád gondoltam Hoa-teng. A fiam már tegnap látta a képességeid. Azért is gondoltunk rád. Minket a fiammal is üldöznek. És most már téged is. A mai eset után biztosan. Tudod én már az utcára sem mehetek ki, egy gyenge nő vagyok, engem hamar levadásznának. Szerencsére a fiam nagyon ügyes, így most már, ha mondhatom, ő a családfenntartó. És ami még emellett szólna. Van egy kisebb pénzjutalom is. Amit akkor kapnál meg, hogy ha a szervezet három vezetőjének és Samaknak a holttestét, az emír palotájába cipeled. 500 arany üti a markod.

Ezeket mind halkan szinte suttogva, könyörögve mondja. A végén már mintha nem bírná állni a tekinteted, ismét kicsit lesüti a szemét.

- Milyen bolond asszony vagyok! Hisz be se mutatkoztam. Sekerlebi vagyok. A fiam meg Szelim.

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

E világon túli élménynek vélem a nő tekintetében vesztegelni arra a röpke időre míg ismét szemérmesen süti azt le rólam. Bizony minden férfiúi érzésem beindul a szépséges szemekbe meredve. Hiába a jeles kardforgatás, ha egy szép nő kerül az utamba, rögtön megbénulok tőle. Óvtak is a mestereim a fehérnépektől... "lelőnek, vagy elbűvölnek" - lesz majdan a vesztem... Aztán beszédje tartalma ébreszt ki a bűvöletből, mert igen komoly dolgokat hallok felőle. Figyelemmel hallgatom a szavait, miközben a jobb kezemmel a borostámat vakarászom az állam tájékán. Sekerlebi jó volt hozzám és kicsit sem hagy hidegen, hogy veszélyben van az élete. Nem beszélve az ifjú Szelimről. Azon kapom magamat, hogy felelősséget érzek irántuk. Talán nem kéne ilyen könnyen hinni, vagy bedőlni, de ők ketten teljesen meggyőztek. Kár, hogy épp az alvilágnak köszönhetem, hogy sorstársak lettünk.

<Miért üldözhet egy ilyen védtelen családot egy rablóbanda?.. Na mindegy ez kényes kérdés, inkább egyenlőre hagyom... 500 kövér aranyrúpia?.. Talán az egész Anat-Akhant érdekelni fog egy ilyen jutalom...>

-Na ezt viszont lelki furdalás nélkül, akár ingyen is szívesen megteszem... ha elég információt szerzek a bandáról és hollétéről. Viszont nem megyek fejjel a falnak... Holnap, mikor találkozom a klánom hírvivőivel, megemlítem az ügyet és a borsos jutalmat, talán segítséget is kapok a feladatra. Mindenekelőtt, szükségem van a cuccaimra, amik a fogadóban maradtak... Ha ugyan meghúzhatom magam köztetek... Elég jó kis búvóhelynek tűnik ez, s nagyobb biztonságban tudnálak titeket és magam, ha itt szállhatnék... akár a földön is. Valami helyi viselet sem ártana, hogy ne legyek túl kirívó az utcán. Természetesen a szállást és az egyebeket nem ingyen kívánnám.-

Reakciójukat kémlelve egy kis szünetet tartok. Ha neheztelik, hogy náluk rejtőzzek, akkor nem erőltetem.

-Sekerlebi és Szelim, tudnátok valami közelebbit mondani a banda törzshelyéről, létszámáról, vezetőiről?-

[A Rászil]

- Megtennéd nekünk ezt a szívességet? Igen? Ohhh kedves Hoa teng! - Azzal a lendülettel szinte a nyakadba ugrik. De véletlen megnyomja sebet, így bár próbálsz magadon uralkodni, mégis felszisszensz, mire Sekerlebi zavartan eltávolodik tőled. - Ohh! Sajnálom Hoa-teng! Csak tudod, régóta kell így éljünk és minden esélyt meg kell ragadjunk, hogy ebből a szituációból szabadulhassunk. Szelim el szalad a cuccaidért. De hogy itt szállj meg... Nem tudom... Nagyon szükösen lennénk. De végül is ha segítesz nekünk ez a minimum. Szelim indulj azonnal!

A kis srác rögtön elindul.

- Mostantól viszont csak Szelimmel mehetsz ki az utcára! Vagyis egyenlőre, mivel úgy ismeri a várost mint a tenyerét, ha valakit akkor őt soha nem fogják elkapni. Vele biztonságban vagy! Hova is kell holnap menjél? És kivel is találkozol? Klánoddal?

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

A nyakamba boruló nőtől, szisszenésem ellenére is mosoly szökik az arcomra.
-Ugyan. Semmi baj. Remélem már nem sokáig kell bujdosnotok.-
<Illetve bujdosnunk...>
Mikor a szűkös helyet említi, végre kicsit szabadulni tudok Sekerlebi aurájából, ami egész eddig befolyásolta az ittlétemet és rendesen körbetekintek a kis szobában.
<Hogy én mekkora barom vagyok... Valóban elég szűkös e szoba... Semmiképp sem szeretnék a terhükre lenni.>
Visszakomorodva, kis riadtsággal a szememben, nézek ismét a nőre zavartan.
-Igazad van! Valóban szűkösen lennénk. Nem akarom kihasználni a jószándékodat és ahogy mondtad, ez nem csak a ti érdeketek, tehát... Végül is itt biztonságban vagytok nélkülem is. Viszont igen tudnék örülni egy vezetőnek, hogy legalább a fogadóba visszatalálhassak.-
Felállok, s az indulni készülő fiú felé fordulok.
-Várj Szelim! Csak a sodronyingem nyom vagy húsz fontot... De örülnék, ha visszakísérnél. Így is elég gondot okoztam már.-
<Majd út közben kifaggatom, hátha tud valami statisztikát mondani a rablókról.>
Majd ismét Sekerlebinek.
-Holnap, mikor beszéltem a klánnal, visszajövök, s elmondom, hogy mire jutottam... de erről többet egyenlőre sajnos nem mondhatok... Mivel tartozom a gyógyításért?-
Állok indulásra készen.

[A Rászil]

- Jól van mehetsz Szelimmel! - majd mikor indulnál, még megfogja a karod. - De kérlek óvatosan Hoa-teng! Még csak most drótoztalak össze! És nem tartozol semmivel, ha tényleg segítesz az a legnagyobb fizetség, amit Szelimnek és nekem adhatsz.

Megint indulni próbálsz, de megint visszatart.

- Mégis hova mennél? Ma mindenképp aludj itt, innen bárhova eltudsz jutni Szelimmel! Aztán, ha ennyire nem akarsz itt maradni kettőnkkel, akkor holnap kereshettek neked is valami búvóhelyet.

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

Szívderítő érzés, hogy visszatart... mosolyom csillan a nőre.
-Rendben Sekerlebi. Ha tényleg megtűrtök, akkor visszajövök estére, aztán majd alakul. S hamár úgyis kimegyünk, valami kaját is hozunk... Nincs szükséged valamire a háztartásban?-
Megvárom míg választ ad a hiányosságaira, hogy beszerezhessük (a piacon) valahol, majd Szelim felé fordulok.
-Nah, gyerünk Kölyök!-
Bököm szelíden oldalba a jobb könyökömmel, s egy huncut mosollyal, jelezvén, hogy akcióra fel.

[A Rászil]

- Nem köszönöm! Szelim tudja mi a dolga, maximum annyi, hogy most már 3 főre kell majd szereznie élelmet. Hidd el jobb, ha nem kíséred el. Na induljatok!

Kiléptek a kölyökkel a végre újra az utcára. A nap már eléggé alacsonyan jár.

- Siessünk Hoa-teng! Nem nagyon szeretném ha sötétedéskor érnénk oda. És ugye nem mehetünk teljesen egyenes úton. Valószínűleg úgyis vannak ott embereik. Úgyhogy a kardod is készítsd.

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

Minden eshetőségre felkészülve, éberen nézelődök az utunk során. Az utcákat és feltűnőbb épületeket támpontul véve jegyzem az utat magamban, miközben Szelim vezet a fogadó felé. Ha feltűnik, hogy közel járunk, sétára veszem a tempót, mint ki sérülése miatt, kénytelen egy kicsikét szusszanni. Majd lehetőleg úgy és akkor, ha nem hallják mások; beszélgetésbe kezdek vele.
- Nem ártana, ha tudnék valamit erről a bandáról. Van valami nevük? Hányan lehetnek? Kik a vezetőik? Merre tanyáznak?.. Tudnál ebben segíteni Szelim? -

[A Rászil]

Szépen haladtok fel s le az utcákban, majd egyszer-egyszer, mintha ismerős helyeken mennél el. Nem vagy rég a városban, de egybe-egybe mintha már jártál volna. Egyszercsak viszont feltűnik egy nagyon ismerős hely, csakhogy ez nem a fogadó utcácskája, hanem, ahol még nemrég küzdöttél a szörny méretű dzsaddal, vagyis nem küzdöttél, elég egyoldaló küzdelem volt. Kezdenél rosszat sejteni amikor a kissrác rögtön megszólal.
- Nem hiszem, hogy gondolnák, hogy olyan bolondok vagyunk, hogy visszajöjjünk ide. Ezért is járunk erre.

Na, de mostmár eleged kezd lenni a dolgoból, így elkezdesz lassítani, és elkezded faggatni a kölyköt, aki eképp reagál a dolgokra.

- Hááát az az igazság, hogy senki nem tud sok mindent. Vagyis mindenki tud mindent. Érted? Mert néha magam sem. A lényeg hogy elég sok információ kering róluk, de nem lehet tudni, hogy azoknak hány százaléka igaz. Egyetet lehet biztosan tudni, magukat csak Titkos Társaságnak hívják. Egy két tagukon kívül nem lehet tudni, hogy ki a tagjuk. Ugye ott van Samak. Őt már láttad, nah rajta kívül csak egy két emberről lehet tudni még, hogy ki van velük. Ennyi. Egy két dolgot, amit én sejjtek, azt majd később osztanám meg veled. Ugye nem lehet tudni kik is a tagok. Az is biztosra lehet például venni, hogy a város vezetésében is vannak tagok.

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

Séta közben figyelmesen hallgatom a gyerek infóit, majd előkotrom zsákomból a kulacsot és jóízűen kiiszom a maradék vizet belőle. A hűsítés hevében államra kicsordult részét pedig köpenyem ujjával törlöm le arcomról. Nem vagyok valami jó hangulatban. Reggel ettem utoljára és érzem, hogy kezdek teljesen kifáradni. A fiú szavai sem túl biztatóak, sérülésem meg csak tovább fokoz nyűgeimen, miket azért tűrök, ahogy csak tőlem telik. Kis sóhajjal csóválom meg a fejemet, amíg ujjra bekötöm a zsákomat és hanyagul hajítom a jobb vállamra vissza.
<Nah, akkor ezt jól kifogtam...>
-Befolyásos banda lehet ez a Titkos Társaság, ha még a politikába is beleszólnak. Rendben Szelim. Ha úgy érzed, nyugodtan mond el majd, hogy mit sejtesz és mi a véleményed. Kíváncsi lennék rá.-
Várok egy kicsit, hátha még hozzátesz, vagy mond valamit az üggyel kapcsolatban, majd mikor kezd elülni a beszélgetés, ismét felhozok valami általam hasznosnak vélt témát.
-Feltűnt nekem, hogy igen jól beszéled ezt a pyarr nyelvet... Nem tudnál ajánlani valami jó dzsad szótárt? Fizetnék érte. Tudod valahogy javítanom kéne a nyelvi nehézségeimen.-

[A Rászil]

Észre veszed hogy Szelim, eddig az utatok során még nem nézett rád, és mintha beszéd közben is nagyon sokat morfondírozna valamin, de ezt betudod annak, hogy mégis csak bujdosva akartok eljutni a cuccaidért.
Majd a véleményes kijelentésedre rád akasztja a tekintetét, de csak egy pillanatra, majd újra az utcákra függeszti tekintetét. Nem reagál rögtön.

- Hm... Tudod Hoa-teng, be akarta szervezni.

Ezzel mintha le is zárná ezt a témát egy időre. Szótáras kijelentésedre kicsit furcsán reagál. Először mintha elmosolyodna, majd újra elkomorodik. Itt is egy kicsit hallgat, majd utána szólal meg.

- Mond csak Hoa-teng, neked megtetszett az édesanyám?

[Rontho Marmalon]

(Hoa-teng)

<Be akarták szervezni... Talán többet is tud annál amit mond. Talán túlságosan is sokat és ezért vadászik rájuk a bűnbanda?.. hmm.. Mindig jár valamin a csavaros esze, de remélem azt tudja, hogy csak úgy tudok segíteni rajtuk... rajtuk?.. A városon és magamon is, ha elegendő információt szerzek erről a Titkos társaságról.>
Töprengek a szavain, de nem feszegetem tovább a kérdést. Kicsit aggaszt a viselkedése, de örülök, hogy legalább nem vagyok egyedül. Menet közben megtorpanok, mikor nem is akármilyen kérdéssel válaszol a kérdésemre. Nem érzem jól magam, de őszintén elmosolyodok egy pillanatra a nem éppen idevágó kérdésére, majd félmosollyal folytatom utunkat.
<Francba, talán kicsit feltűnően bénáztam volna a búvóhelyükön?...>
-Hehh! Érdekes veled a csevej Szelim. Tudod, szerintem minden férfinak tetszene egy édesanyádhoz hasonlóan csinos és kedves teremtés... Végül is mint hallod, a pyarral sem állok valami jól. A legjobb egy ilanori-dzsad szótár lenne, de gondolom az még ritkább errefelé.-
<És gőzöm sincsen, hogy kéne a szavakat ejteni, na mindegy... És talán nem kéne ez kell, az kell-ekkel ostromolni ezt a szerencsétlent... Jaj de hülye tudok lenni...>