A balszerencse netovábbja (ÚTK)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: irány a börtön!
Helyszín: a börtön
Időpont: éjjel
Résztvevők: Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: félelf leányzó, börtönőrök
_____________________________________________________________

Mindenki

A feltételezett börtönőrök bevezetnek titeket a zord kőépületbe. Rideg mocskos falak fogadnak, melyeket átjár a hideg. Világítás céljából elhelyeztek néhány fáklyát is, de elég gyér fényt adnak. Az épületről már kívülről megállapítottátok, hogy legalább három szintes. Amint beértek megmotoznak titeket, elveszik az összes nálatok levő tárgyat.

//Akkor a maradék részét levágtam. A reag hamarosan érkezik.//

[Dierol]

//Én, avagy Sharold Dalvan, a hajó nélküli Kapitány//

Egy ideig türelmesen hagyom, hogy terelgessenek. <Szerintem nem kapunk vacsorát...> Vonom le a következtetést. A szentélyben megállapítom, hogy jól emlékszem, ezek nem túl finom emberek. Aztán, ahogy a Tharr pap kirohanását hallgatom, rá kell döbbennem, hogy valószínűleg jártunk már itt. <Hát, ennek magyarázhatunk... többet tud rólunk mint mi...>
...
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve azt még megjegyzem a papnak:
-A tulajdonomat majd épségben akarom visszakapni! Mutatok a félelf nő fele. <Hát, remélem így nem az oltáron végzi>

Utána végighallgatom az őr ajánlatát.
<Hmmm... itt fojtanálak meg komám, ha csak ketten lennénk. De ha most ellenkezek, akkor én is csak egy rab leszek, s nem tudunk megszökni. Ha elfogadom az ajánlatot, bár figyelni fognak, de van esélyünk a helyzetet később a javunkra fordítani. Legyen. De azt hiszem nem nagyon fog tetszeni a dolog. Aréna? Csak nehogy előbb elfogyjon a csapat, mint hogy szökni tudjunk!>
-Legyen. Vonok vállat, mintha nem is az én bőrömre menne a játék.
-Egy apróság. A heti egy nővel kapcsolatban. A félelf nőt kérem. Gondolom nem okoz nehézséget – úgyis mi hoztuk.
<S legalább egy szökésorientált társunkkal feltűnés nélkül találkozhatok... ami kell majd nekik, az fegyver, helyismeret, és étel – mert itt biztos hogy nem vigyáznak az egészségére a raboknak>
…
Ahogy a beszélgetés után lemegyünk a kínzókamrába, elkezdek gyanakodni. Aztán ahogy megjelölik az első embert, kényelmetlenül kezdem magam érezni.
<Áhhh, ez fájhatott. Remélem engem nem akar megbillogozni. Ha mégis, akkor azt valaki nagyon megbánja.> Majd gyanakodva nézem a procedúrát.

//Ha jól olvastam, mindenkit megbélyegeznek. A kérdésem az, hogy hány embert láttam eddig idebent, és menyi esélyünk van azután, ha végzek az itteni kínzómesterrel, és az őrrel? Mert nem tűnik túl szimpatikus húzásnak, amit terveznek, de ész nélkül sem akarom kinyíratni magam vagy a csapatot.//

[Shia-ko]

<Nem tetszik ez nekem, egyre rosszabb érzéseim vannak. Lehetnek még ennél is rosszabbak? Minél hamarabb le kell innen lépni.>
Próbálom az egész befelé vezető utat megjegyezni, megfigyelni minden folyosót, szobát, beugrót, amit útközben látok, hogy fegyverhez, búvóhelyhez juthassunk, ha úgy adódik.
A szentélyhez közeledni feláll a szőr a hátamon, majd a pap minden maradék komfortérzetemet elveszi.
<Jártunk már itt korábban? ÉN jártam már itt? A lány biztos, hisz emlékeznek rá és nem hiszem, hogy a pap világutazó lenne.>
Az arcul köpést rezzenéstelen arccal fogadom.
<Villogj csak kicsi kincsem. Koppansz majd még a földön egy nyílvesszőmmel a szívedben. HA visszaszerzem a vesszőket. HA szerzek hozzá íjat. Ha a szívedet célzom meg. Ha nem más öl meg előbb. Ha nem te ölsz meg engem. Ha... persze, csak hergeljem magam.>
Ahogy továbbvezetnek már szinte fizikai félelmet érzek, ami a kamrában valósággá kristályosodik.
<Na, még ez kellett nekem. Egy tetkó, amit más választ és jobban fáj, mint muszáj lenne. Remélem nincs benne mágia.>
Egész úton a szabadulásra alkalmas helyeket és esélyeket lesem, így ha adódik egy, akkor megpróbálkozom vele. Megtámadni az egyik őrt, vagy ha egyik társam teszi, akkor segíteni neki.

[Garmacor]

Ahogy bevezetnek minket az erődbe egyre rosszabb érzés kerít hatalmába majd amikor a csakélyke felszerelésünk próbálják elvenni akkor végképp nem tűrtőztetem tovább magam s halk fohász kél ajkaimon. Majd hangos kiáltás kíséretében a számszeríjászokra támadok.
(káoszkard:10mp kiáltás:2mp KÉ:+30 TÉ:+35 VÉ:-10 sebzés: 2k6+2+1+1)
- Szedjétek fel a fegyvereiket ha lefegyvereznek minket esélyünk sincs tovább harcolni.

[Laokoon]

Amikor meglátom hogy az arelita mit akar tenni felordítok hogy -Igazad van tollas barátom nem eszik olyan forrón azt a kását- és elkezdek egy(illetve kettő) fohászt darálni

//Káoszkard 10 kep+hit hatalma 8kep időigény: 8szegmens harcértékek KÉ+40 Té+40 Vé-10 sebzés 2k6+2+5(erőbónusz)//

[Dierol]

//Én, avagy Sharold Dalvan, a hajó nélküli Kapitány//
//ha jól látom, változik a helyzet...//

Ahogy látom, hogy az útitársaim mire vetemednek, megpróbálok kikerülni a tűzvonalból - remélem a sok ideges számszeríjász inkább a "felforgatókat" tűzdeli tele vesszővel - helyettem. Ha ez történik, addig nyugton maradok, amíg a vesszők jó részét ki nem lövik, és csak utána kezdek harcolni bármiféle, a kezembe akadó tárggyal - pl.: korsó, piszkavas, sámli, esernyő, asztal, gyertyatartó... (kocsmai verekedés)

[Haome no Munemoto]

A törpe

Mikor látom, hogy a társaim foglyul ejtőinkre támadnak...
<Na végre megjött az eszetek!!!>
... Hangos "TOOMAAAAAAAAAAAA!!!!!" csatakiáltással az őrökre rontok...

[Martos col Legium]

(???)

A többiek cselekedetére látva én is megváltoztatom a viselkedésemet: egyik pillanatban még teljesen nyugodtan tűröm, vezessenek amerre akarnak, majd minden figyelmeztetés nélkül (ha csak a többiek kiáltozása nem számít annak), a kardom már a kezemben van, és támadok is a legközelebbi őrre.
<Legalább a számszeríjjaktól nem kell tartanunk, amíg a tömeg közepén vagyunk.>

//Sárkány tánca: 2 YP/kör, meditáció ideje 1 szegmens, +6 KÉ, +15 TÉ és VÉ. A köv körben (ha még tart a harc ) a kör elején "bekapcsolom" a Sárkány dühe diszciplínát is: innentől kezdve 3 YP/kör és +5 Sp. Ezt az állapotot három esetben függesztem fel: vége a harcnak, elfogytak a pszipontjaim vagy letelt a Tsz-számú kör, ameddig fenntarthatom a diszciplínákat//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: az élet-halál harc
Helyszín: a börtön
Időpont: éjjel
Résztvevők: Shia-ko, Dierol, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: félelf leányzó, börtönőrök, törpe harcos
_____________________________________________________________

Éppen közelebb lépne mindenkihez egy őr, hogy megfossza tulajdonától mikor nem várt dolgok törénnek. Szemeitek előtt csigalassúsággal kezd vánszorogni az idő, mert eljött a vas ideje. Legalábbis a kyrek így nevezik ezt a pillanatot, mikor az ember minden porcikájában lehet érezni azt a különleges bizsergést, melyet csak élete egyik legfontosabb csatájában érezhet. Az érzést, mely teljesen önkívületi állapotba hozza az embert. Ez az az idő, mikor a félelem helyét átveszi a bátorság. Ez az, amit csak egy sok-sok csatát átélt veterán érezhet, élete utolsó perceiben, mikor már mindenki elbukott, csak ő áll talpon sok száz ember ellen, de mégis megpróbál minél több embert magával rántani Darton színe elé, mert tudja, hogy kegyelemre nem számíthat. Az idő, melyben egy szegmens is órák sokáságának tűnik...

Első szívdobbanás.

A két pap mennyei hatalomért kezd fohászkodni, s kezükben egy penge anyagiasul, melyet túlvilági derengés leng körül. A törp két marokra fogja a csatabárdját.

Második szívdobbanás.

Az arelita, a dartonita és törpe hangos csatakiáltással a tömegbe veti magát. Fegyvereik még a levegőt is ketté hasítják.

Harmadik szívdobbanás.

Három számszeríjász holtan esik össze. Akárcsak a messor előtt levő harcos. A messor arcán erős összpontosítás nyomait lehet felfedezni. Ösztönösen közelebb húzódik az elfhez.

Negyedik szívdobbanás.

A katonák kezdenek magukhoz térni. Az egyikük összeráncolja a homlokát, s lehunyja a szemét. A hosszú életű agya erősen zakatol, de egy pillanat múlva minden világossá válik számára. Hisz ő Pyarron nagyhatalmú mágusa, kinek védelmére képezték ki ezt a fejvadászt. S ő az ki tiszteletből apja íját hordja magánál, emlékül a csataterek hősének, ki több száz méterről is halálpontos lövéseket adott le villámgyorsan. De ő mégis varázsló lett... A fegyverek újra lesúlytani készülnek.

Ötödik szívdobbanás.

A tarini, mivel ő állt hozzá a legközelebb, tőből kettéhasítja az imént koncentráló hóhajút. A piaszagtól bűzlő alaknak csak mostanra sikerült a terem oldalán álló asztalt felkapni. Épp időben, mert éppen hogy csak sikerült vele hárítani néhány nyílvesszőt. A felelf leányzó ősi igéket kezd el mormolni.

//Eddig leírtam, hogy mi történt. Martos, Laokoon, Garma; ti nyugodtan írjátok meg, hogy hogyan tervezitek összevagdalni az őröket, ezeket még úgy vágjátok, ahogy akarjátok, tuti a túlütés, és minek írjuk tele a kockahajigálót, ha úgy is tudjuk az eredményt...

Ja és Shia, mostantól nyomhatsz bármilyen asztrál-mentál varázslatot, ami belefér a 100 MP-s keretbe. Van 35 Pszi-pontod, Godoni Ösvény 4. fokkal. Lélektan 5. fok.

Amúgy nem így terveztem a kalandot, de hát az én hibám, hogy pakolok bele Arel-papot meg Darton-paplovagot...//

[Martos col Legium]

(??? - a messor)

Miközben a legközelebbi őrökön szó szerint átvágom magam az elfhez, fél szemmel már egy megfelelő helyet (egy asztalt, oszlopot, alkóvot, akármit) keresek, ahová védencemet biztonságba helyezhetem. Ha találok egy megfelelőnek ítélt fedezéket neki, akkor fél kezemmel mögé/be-/alá rántom/lököm/taszítom //a búvóhely milyenségétől, és kettőnkhöz viszonyított pozíciójától függően tessék kiválasztani a megfelelőt// - a lényeg, hogy határozottan, és nem túl finomkodva teszem mindezt: egy eséstől maximum felhorzsolődik a bőre, egy nyílpuskalövedék vagy kardcsapás viszont meg is ölheti. Miután a helyzethez képest biztonságba helyeztem a hegyesfülűt, a környéken lévő őrökre fordíthatom figyelmem nagyját - és ezt a figyelmességet nyílván nem köszönik meg nekem.

[Garmacor]

Arel pap

Egy pillantással felmérem a helyzetünket és az ellenfeleinket. Ha van még íjász vagy mágiahasználó akkor arra támadok. Majd utána elkezdem módszeresen felőrölni a "sima" katonákat úgy helyezkedve, hogy a kevésbé harcias tagjai a társaságnak mögöttem legyenek.
- Ki innen amíg még lehet itt túl könnyen bekeríthetnek minket.

[Laokoon]

Darton akcioba levo iteletvegrehajtoja
-Tudom mar mi hianyzott az eletembol!Kialtok fel amikor lecsapom az elso ort A halal-Ezek utan hatborzongato rohogessel vetem bele magam az oldoklesbe//olyat egy dartonita csak tud nem?// a taktikara nem sokat adok aki elem kerul azt en olom meg, aki mogem kerul az engem ol meg oszt` annyi

[Dierol]

//Én, avagy Sharold Dalvan, a hajó nélküli Kapitány//

Ahogy a vesszők becsapódnak az asztalba, ködös elképzelésem fogan annak hasznáról.
<Hah, ez még jól jöhet később! De az az alak jól mondja - nem ártana jobban védhető helyet találnod, fiam...>
Néz körbe egy pillanatra.<Oh, kit válasszak?>
Majd megakad a szeme a félelf nőn.
<Megvan!.. Varázsol? Vagy csak szitkozódik? Eh, mindegy - egyik sem jó a vesszők ellen>
Az asztalhoz ragaszkodván - azt mintegy toronypajzsként használva - hátrálok a félelf nő közelébe.
<Így legalább magamat és remélhetőleg a varázstudót?! is részlegesen védem az áldástól>
Ezután türelmesen várom, hogy a többiek elintézzék a katonákat, miközben valami jobban védhető hely fele hátrálok/unk. Amennyiben valaki mégiscsak minket szemelne ki, azt az asztallal próbálom fellökni, és nemes egyszerűséggel agyonverni.

[Shia-ko]

(? - Mágus)

<Varázsló vagyok és Ő itt a testőröm. De még mindig nem tudom, hogy mit keresünk itt? Vajon mennyire tudom atyám íját használni, ha találok hozzá vesszőt és szükség lenne rá?>
A messor irányítása alapján fedezékbe húzódok és az asztrális síkra nyitom elmémet és megpróbálok minél több információt kinyerni belőle az őrök helyéről, érzelmeiről és a lehetséges menekülési útról. Közben megfigyelem "társaimat" is, hátha megtudok valamit róluk.
<Csak maradjunk ki a harcból. Ahhoz nem értek, de szerencsére van, aki megvédjen, én pedig majd az elmém hatalmát használom az érdekükben. Ahogy látom, ezekkel könnyedén elbírunk, itt még nem lesz szükség rám.>

[Arnoil]

Szöszke kyr ifjú

Látva a kialakuló csatát igyekszem egy védettebb helyre húzódni, s ha valaki támad akkor védekezni. Ehhez ha tudok akkor igyekszem egy elhulló embertől eszközöket szerezni.