Bányák

[Capricorn]

Azt kapom amit szerettem volna, egy csákányt. Igaz, hogy gyakorolhatok vele, az is igaz, hogy a rabtársak besúgásától nem kell tartanom, mert nem látnak, de az őrök igen. A franc a szemükbe, hogy ezek a sötétben is látnak, én viszont nem veszem észre őket. Na de minden rosszban van valami jó. Így a vakharc is menni fog egy idő után. Legalábbis remélem. Egyelőre azonban nincs mit tenni dolgoznom kell. A szokásos módon teszem, harci mozdulatok közepette "gyilkolom" a követ.
Közben az jár a fejemben, hogy ha meg akarok szökni egyedül nem fog menni, társakat kéne találni. Az nem kérdés, hogy a többiek is szabadulnának innen, de sokuknak már nincs hozzá ereje, akiknek lenne, azok közül sokból a bátorság hiányzik, a maradékban meg biztos, hogy van akiben nem lehet megbízni. Hogy miért? Otthon egy senki volt, viszont azt hiszi, hogy itt valaki lehet, ha beköpi a rabtársait. A hülyéje. Majd kiül a döbbenet az arcára. A legfontosabb most, hogy megfigyeljem a többieket és esetleges társakat találjak. Hogy hogyan azt még nem tudom, de ki fogom találni.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
Menekülés Gro-Ugon bányáiból
JK: Mirco, Elder Karuto, Bron Anrau
Helyszín: Ugon bányáinak egyike
Időpont: Késő délután
_______________________________________________________________

*A munka kínkeserves és monoton. A bányák mélyén még az időérzékét is elveszti az ember, így senki nem tudná megmondani, hogy csak fertályórája kezdtetek bele a nehéz munkába vagy már egy napja dolgoztok megállás nálkül. A lapát vagy csákány feje stabilan van rögzítve egy vas szegeccsel, ami átéri a nyelet, így azt a helyéről levenni csak vasfűrésszel vagy a durva felületű, de vastag tölgyfa nyél fej alatti eltörésével lehetne. Nomeg kijövetelkor is mindenkinél lennie kell egy-egy szerszámnak, különben az őrök is arra kezdhetnek gyanakodni, hogy valaki vagy valakik szántszándékkal "vesztették el" a saját munkaeszközüket. Végül elérkezik az ebédidő, pontosabban inkább már majdnem vacsora. A reggel is látott kásaszerű valamit két nagy csillében gurítják le, melyekre egy-egy füstöt okádó, pislákoló fáklya van kötözve, melyek az ember foglyok "kényelmét" szolgálják, hogy legyen esélyük észrevenni, hogy merre kell özönleniük, ha enni akarnak. Az egyik csillében a kondér, a másikban a reggelinél is használt tálak érkeznek, melyeket az őröknél magukat behízelgő "konyhás" goblinok taszigálnak a tárna bejáratától kissé beljebb és kezdik el a tolongó tömegnek mérni az ételadagokat. Ebben a kaotikus vak és a zsongástól majdnem teljesen süket tülekedésben sokan kerülnek a tömeg lábai alá és olyanok is vannak, akik inkább kivonják magukat ebből az étkezés előtti "táncmulatságból" és kivárják, amíg a nagyja elvonul, hogy a maradékot kikaparhassák a kondér aljából. Természetesen, mint a kinti étkeztetésnél is, idelent is megvan a kivátságos kevesek adagja is, így az ork vájárok megkapják a napi húsadagjuk második felét is. Ők az egyetlenek, akiknek nem sok félnivalójuk vagy tülekedhetnékjük van, mert egy csupa izom ork, akinek jóféle csákány van a kezében nem küzd gonddal hogyan jusson könnyen és gyorsan az ételhez. A goblinok pedig épp eléggé ijedősek ahhoz, hogy nem próbáljanak mismásolni a külön fejadagokkal. A mai etetés is hasonló mederben zajlik elöl hatalmas tülekedés és nyomorgás, míg a tárna mélye felé éppen távoznak a nagydarab bányászok jóízűen csámcsogva, marcangolva a külön húsdarabjukat. A kásájukat, mint midig most is tálastul odavetik a közelükben lévőknek.*

[Arnoil]

(Mirco)

A monoton munka közben jár az agyam, mit is tudnék csinálni a körülményeim javítása és a menekülés előkészítése érdekében.

< Kezdjük sorban a fény problémakört kell egy kis olaj, egy valami tartó hozzá amire valami szövet kerül beitatva az olajjal, acél van egy kovakő kell még és meg is tudom gyújtani. Kérdés hogy fogják ezt elfogadni az orkok és goblinok, ha itt a tárnában egyszer csak valaki fényt gyújt. Fent a ketrecünkben elő tudnék rá készülni, s holnap már láthatnánk lent. Élelem kérdéskört is elő kell venni, mert ennek a kosztnak csak leépülés lesz a vége, az hogy próbálok ügyeskedni kevés lesz. Egyenlőre nincs jobb ötletem mint lopni a többiektől, remélem lesz rá alkalom. Fegyver kérdés talán a legegyszerűbb, ugyan fémet nem de kőből tudok megfelelőnek tűnő szúróeszközt csinálni. Fent majd ez is meglesz. >

Amikor a kondér megérkezik, akkor bevetem magam a kajáért folyó harcba. Próbálok a reggelihez hasonlóan a saját adag után még némi pluszt szerezni. A lehetőségekhez mérten elköltött ebéd után, amíg még van fény körbenézek a tárnában hogy mit is látok.

< Jó lenne valami használhatót látni, pl egy rudat vagy akár csontot amire az olajos rongyot köthetem, s a fáklya meg is lenne. Vagy bármi ami segíthet a későbbiekben (törött szerszám nyél, vagy a fej; hulla, valamilyen élőlény itt a mélyben, stb) >

[Capricorn]

Szokásomhoz híven nem tülekszem a kajáért. Már csak azért nem, mert ismerem magam. Ha összetűzésbe keverednék valakivel nem állnám meg, hogy elégtételt ne vegyek, és akkor mindjárt el is árulnám a képességeim. Főleg ha a csákány a kezemben van. Arról nem is beszélek, hogy mi lenne ha az illető esetleg ork lenne. Nem valószínű, hogy eljutnék a gladiátorveremig. Már itt helyben több apró darabra koloncolnának.
Az utóbbi időben persze más oka is van. Figyelem a többieket. Ki milyen agilis, mennyi tűz, élet van a tetteiben, szemében, mennyire lehetne puhatolódzni nála a közös szökéssel kapcsolatban. vannak már jelöltjeim, de azt hiszem várok még egy kicsit. Nem sokat, talán holnap este már biztosabb leszek a dolgomban. Talán történik is addig valami, ami segít a döntésben.

[Lumir]

A fáklya látványa a csillén halvány mosolyt varázsol ajkaimra. Már tudom, honnan szerzek egy nyelet...
Kivárom míg a tülekedés alább hagy a moslék körül, közben le sem veszem a tekintetem a fáklyáról. A láng utolsó lobbanása előtt el kell érnem. Gyorsnak kell lennem. Nem bízhatom másban csak abban, hogy a goblinok és orkok szeme sem áll át azonnal a sötétben látásra, amint kialszik a fény.
Ahogy csökken a tömeg a kondér körül, lassan elindulok felé, felkészítem izmaimat a gyors reagálásra. Csak egy futó pillantásra méltatom a kondér alján csillogó maradékot...

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
Menekülés Gro-Ugon bányáiból
JK: Mirco, Elder Karuto, Bron Anrau
Helyszín: Ugon bányáinak egyike
Időpont: Késő délután-éjszaka
_______________________________________________________________

*A kondérok körül óriási méreteket ölt az összenyomódó, különböző méretű és formájú testek kavalkádja. Mirco még a szemfüles első hummámban oda jut és az egyik "konyhás" a kezébe nyom egy viszonylag teli tálkát. Ami a hátulról csöndesen szemlélődő és társakat kereső férfinak feltűnik, hogy egyik embertársa már a sunyi goblinokkal versengve a kondérhoz ért és kapott ételt. Ráadásul a mélyből feltűnő ork vájárok mellé sodródik, így egy kemény taszítás ugyan a szűk tárnafalhoz préseli, de a szinte rögtön forduló ork kimarkolva a húst a táljából a maradék jó fél adagnyi extra masszát Mirco kezébe nyomja. A hatalmas tülekedésben a testek kavalkádja jóval a fáklya fénykörén túlra ér, így nem látni sem a padlót, sem bármi hasznos eszközt a többi rabtárstól. A kaja hamar elfogy, így a kivárók ma jó eséllyel nem jutnak "ebédhez". Ezt többen felismerve még egy utolsó elkeseredett nekihuzakodással próbálna a csillék mellé préselődni, de a szemfüles konyhások még időben meghátrálnak és a féklyák fénye egyre távolodik, ahogy felfelé taszigálják a csilléket. Néhány rab a csille útjába került a sarc reményében, de ők most éles fájdalomkiáltásokkal jelzik, hogy az ilyesfajta trükköket az érkező bányafelügyelők nem díjazzák. A fáklyafényben feltűnik 4-5 fegyveres ork, akik kiszabadítandó a csilléket véres rendet vágnak a nem tágítók között. ITt nemcsak korbácsolás folyik, hanem kíméletlenül lendül a szöges buzogány vagy éppen fogazott kardpenge is. Ennek köszönhetően gyorsan visszahúzódik mindenki, akinek kedves az élete és sértetlenül ér ki a tárnából a fáklyák megvilágította kocsi. Ismét sötétségbe burkolva a tárnák mélyét és a lassan újra felerősödő zajok jelzik, hogy mindenki visszatér a munkához. Legalábbis a rabok legtöbbje ismét belefeledkezik a monoton kopácsolásba.
...
Ismét hosszú és testet-lelket próbáló robot következik, melynek köszönhetően a maradék kis időérzéke is elveszik az embernek. Ráadásul többen éhen maradtak, akiknek még kínzóbb minden pillanat, ahogy a gyomruk szinte már rángatózik az ürességtől sé a táplálékhiánytól izmaik is gyengülnek. Bár ez mindenki másra is igaz, hogy egyre több a húzódás, esetleg szakadás a húsban, ahogy lassan mindenki eléri tűrőképessége határait. A levegőtlen, füstszagú aknákban szinte alig veszik észre a rabok, hogy kezd múlni a zsúfoltság. Sorra elhalnak a csattogó ütések és a csosszanó, botladozó léptek és nyöszörgések veszik át a főszerepet, ahogy a napi robot leteltével felfelé kezdik engedni a munkásokat az ork felügyelők. Mirco a plusz ételért fájdalommal fizetett meg és törleszt még most is. A hatalmas ork hím taszítása és a kemény sziklafal miatt még mindig nagyon sajog a bal válla. A műszak végezével ismét friss levegő csapja meg a felszínre botladozók arcát és többen a heves nyeldeklés és köhögőrohamok közepette öklendezve görnyednek össze. Ezeket az őrök néhány jól irányzott korbácsütéssel vagy jobb belátásra és mozgásra bírják, vagy összeesnek a megpróbáltatásoktól. Így kerülnek vissza bőven az éjszakába nyúlóan a ketrecekbe az elcsigázott rabok és váltják fel őket kevésbbé szerencsés társaik. Az éppen lenyugodni készülő Vörös Hold fényében még látszik, ahogy a cellarács a helyére csukódik, de a hirtelen beálló teljes sötétségben már mindenki az álmatlan alvás felé sodródik tudva, hogy az Éjközép után felkelő Kék Holddal már csak pár órájuk van reggelig, amikor ismét kezdődik a pokoli körforgás.*

[Arnoil]

(Mirco)

< A büdös orkja, hogy a kosfejes szolgáinak lába előtt nyűszítve érezd a kiemelkedettek hatalmát pondró lelkedben... >

Elkezdődik a munka újból, végzem a dolgom de közben pár apró gondolat is forog a fejemben.
< Nem látok, de belső síkon láthatom legalább a létezőket. Valószínű a goblinok már nem örülnek nekem annyira. Jobb megelőzni mielőtt megpróbálnak elveszejteni. A vak ember egyenlőre maradjon meg mindenki előtt, mert annál nagyobb a meglepetés... >
Tudatnyitással szemlélődöm az asztrál és a mentál síkokon is alaposan körbe is nézek ki hol van hozzám képest, látok-e ezüstös alakokat (pszi pajzsokkal védett elme). Próbálom belőni hol lehet az ork aki elbánt velem, illetve a goblinokat megkülönböztetni az emberektől.
A munkát közben folytatom.

(Gorviki nyelven)
- Hogy a ragya pettyezze ki az ábrázatját az összes nyomorultnak. Érti valaki mit magyarázok?

< Remélem senki, mert akkor egy pár ige kiejtése sem lesz szokatlan hiszen nem értik mit mondok amúgy sem... Csak szokjanak hozzá hogy beszélek. >

Amennyiben messzebb vannak tőlem a többiek, vagy csak ember van a közelemben, akkor egy kis időre letéve a szerszámom a fájós vállam is megmozgatom. Majd folytatom a munkát.

Felfelé menet ha a friss levegő miatt köhögök is akkor is megyek előre, s szívom be a levegőt amíg tudom.
Figyelem hogy a goblinok és az orkok hova kerülnek, mert ha talán nem velünk egy ketrecbe akkor tőlük legalább nem kell tartani.
A ketrecben keresek egy félreesőbb zugot a tudatnyitással belső síkon nézve hogy hol van egy üres hely, majd egy kis gorviki mantrát dünnyögve tesztelem a reakciókat majd pár rövid igét (csak verbális komponens) is beleszövök a mantrába 1-1 varázs létrehozására (elemi víz teremtés amit meg is iszok, egy kis adag méz teremtés amit pedig megeszek).
Egy kis kivonással és meditációval próbálom a szellemi felfrissülésemet elérni, s amennyire lehet közben átgyúrom sajgó izmaimat is kezemen, lábamon legalább.

Elalvás közben még pár gondolat forog a fejemben:
< Ork bányászokat meg kellene ritkítani, csakúgy mint a goblinokat. Rájuk egy lázadásnál nem lehet számítani, sőt csak akadályoznak. Egy jó kis bányabalesetnek tűnő robbanás segíthetne. Tanultam is erről a hogyishívják? sujtólég nevő elegyről. Az egyik fele levegő a másik meg a mélyből jön, és a mocsárgázban is megtalálható légeny az. Na talán kicsit megerőltetem magam akkor még emlékezni is fogok rá. De ha nem akkor a nafta is megteszi, hiszen az is a föld mélyéről jön igaz az nem robban csak ég... >

[Capricorn]

Nem nagyon zavar, hogy ezúttal lemaradtam a kajáról, mert igazándiból most más sokkal jobban izgat. Azt hiszem megvan az egyik lehetséges társam. Agilis, és van a szemében valami ami arra utal, hogy ő sem akar itt sínylődni sokáig.
A munka végeztével úgy helyezkedem, hogy az éjszaka folyamán közel kerülhessek hozzá, hogy ha lehet válthassunk pár szót. Hallom amint dünnyög valamit magában. Már a kaja után is hallottam hogy beszél de abból egy megveszekedett szót sem értettem. A lehetőségek szerint közelebb húzódom hozzá a sötétben (az utolsó fényszikráknál megfigyeltem merre van) és közös nyelven megszólítom.
-Jó estét pajtás. Van egy perced? Azt hiszem beszélnünk kellene.
Nagyon remélem, hogy nem besúgó, mert akkor nekem annyi.

[Arnoil]

(Mirco)

Meglepődve veszem észre hogy szóltak hozzám, körül is nézek hogy ezt most hogy is történik.

(Pyar nyelven, suttogva)
- Úgy érzem ma sem megyek sehova, úgyhogy akár van is pár percem.

< Mi a fene, értette volna hogy mit dumálok vagy más tűnt fel neki? >

[Capricorn]

Legalább nem küldött el a francba. Ez is valami.
-Figyellek már egy ideje ezért bátorkodtam megszólítani. Gondolom te sem innen akarsz nyugállományba vonulni, legalábbis remélem, mert egyelőre te vagy az egyetlen akit alkalmasnak vélek arra, hogy szövetkezzünk. Persze jó lenne még valaki, ha nagyobb csinnadratta közepette akarunk távozni, de ha szép halkan, akkor elég. Vélemény?

[Arnoil]

(Mirco)

Hosszasan nézem a fickót, csendben.

< Ez most komoly? Itt fogjuk kitárgyalni a többiek orra előtt hogy miként fogunk megszökni? >

(Pyar nyelv, suttogva)
- Van. Nem szerencsés itt ilyesmiről dumálni igaz tartani valójuk sincs az urainknak tőlünk, de azért akkor sem szerencsés. Próbáljunk holnap közel dolgozni egymáshoz.

Tudatnyitással újból körbenézek a szálláshelyünkön, egyrészt próbálom beazonosítani kivel is beszéltem, másrészt körbepillantok hogy kik is vannak a közelünkben és távolabb.

[Capricorn]

-Ne aggódj én sem úgy gondoltam, hogy most írásba is fektetünk minden részletet. Csak érdeklődtem egyelőre. Akkor holnap. Jó éjt.
Nem vesztegetem az időt gondolkodással, mert nagyon hamar itt a reggel. Holnap lesz időm agyalni.

[Arnoil]

(Mirco)

(Pyar suttogva)
- Jó éjt! Akkor holnap...

Befejezem amit még nem sikerült megtennem az eltervezettek közül aztán pihenőbe teszem magam, és vélhetően egyből el is alszom.

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
Menekülés Gro-Ugon bányáiból
JK: Mirco, Elder Karuto
Helyszín: Ugon bányáinak egyike
Időpont: Késő éjszaka - következő nap kora reggel
_______________________________________________________________

*A bánya mélyén Mirco körbepásztáz a belső síkokon is, hogy vajon milyen leendő szövetségesekkel számolhat. A rabok legtöbbje egyszerű elmének bizonyul, csupán maroknyian játszanak ezüst színben, de ők sem mutatnak igazán jelentősnek mondható szellemi energiákat. A járatok mélyén a kopácsolás és egyéb zajok zsongása közepette még saját hangját se igazán érti az ember, így nem meglepő, hogy senki sem reagál a gorviki szavakra. A mentális és asztrális pillantások viszont nem különböztetik meg az ember és non-humán foglyokat egymástól. Mindenkinek egyformán negatív gondolatok és érzések járnak a fejében, így nincs mi alapján különbséget tenni. Ahogy a napi robot a végéhez ér és mindenkit sikeresen visszatereltek a ketrecekbe van némi idő körbepillantani, hogy van-e elkülönülés. Annyit sikerül csak leszűrni, hogy az ork páriák másik ketrecbe kerülnek, de a többieket ember-goblin-egyéb szerzetek vegyesen egy helyre tuszkolják be. Szerencsére a hegyoldalba mélyesztett "lakrész" igen nagy alapterületű, így bőven van ülő és fekvőhely is. Az ismételt gorviki szavakra sem reagál senki, így Mirco megpróbálkozik egy-egy alap teremtéssel is. Ezek igen nehézkesen menne a kimerültségre tekintettel, de sikerrel járnak végül. Bár nincs sok választás, vagy a kőpadlón folyik szét a víz és a méz, vagy a két tenyeréből folyik kifelé az ujjai között. Akárhogy is éppen az anyagok eltüntetésével van elfoglalva, amikor megszólítja egyik fogolytársa. A rövid szóváltás végére feljön a másdik Hold és újra erős, szórt fénybe burkolja a sziklaplatót és beszüremlik a barlangba is. Végül mindketten elvackolják magukat és sajgó, elgémberedett tagokkal álomtalan alvásba zuhannak, hogy szinte ugyan olyan elgyötörten riadjanak a reggeli rácsnyikorgásra, amikor is újra kezdetét veszi a robot. Ismét feltápászkodnak a rabtársak, hogy kisorjázzanak a reggelihez és felvegyék az aznapra jutó szerszámokat a munkájukhoz.*

//Alapvetően nem gondolnék számszerű hátrányokat osztani, de ennek "fejében" kérném, hogy kicsit több átéléssel adjátok elő az éhséget, fáradtságot és hasonlókat, mert azért 20 órából 15-öt dolgoztok egy bányában.

A tudatnyitást tudom pontosan kéne megmondani, hogy hány pszi-s tudatot látsz, de sajnos nem tudom hány játékos jön pszi-s karival majd még és ha most azt mondom ti vagytok ketten, akkor elvileg a mellétek érkezőnek már nem lehetne.//

[Arnoil]

(Mirco)

Nehezen megy az ébredés, de gépiesen kelek és követem a többieket. A fekvés nem tett jót a belázasodott izmaimnak, sziszegve gyúrogatom a karjaim hogy valami vérkeringés által enyhüljön a merevség.
Próbálom megfigyelni hogy van-e olyan társunk aki nem jön ki velünk, s hogy erre az orkok hogyan reagálnak.

< Azt hiszem ez hosszabb távon nem lesz tartható, ma nem fogok az ételért cikázni mert nem éri meg hogy fájdalommal vagy sérüléssel fizessek érte. Ki kell találni valamit, mielőtt teljesen kimerülök a napi robotokban. Jó lenne egy nap kimaradni a robotból és aludni egy nagyot, majd beleér a bilibe a kezem ja... >

Egy tálat elkapok és a tartalmát megeszem, ha nem szól érte senki akkor viszem magammal a tálat is a mélybe.
Követem az éjszakai beszélgető társamat, s igyekszem vele egy helyre jutni a bányában, hogy munka közben beszélhessünk.

< Kíváncsi vagyok hogy milyen terve, ötlete van. Összességében nem látom hogy milyen módon tudnánk csak egyszerűen annyit pihenni, hogy valamelyest pihenten tudjunk majd menekülni. Mi lenne ha egyszerűen a bányában egy elhagyatott járatban maradnánk bent? Esetleg egy természetes járatot keresnénk, s a járatot több kőréteggel le tudom "falazni", s a keresésünkre indulók meg sem találnának talán. Hmm, ez sem rossz, csak semmit nem látok itt lent úgy meg nehéz bármit is tenni, ha meg fényt csinálok akárcsak egy fáklyával az meg gyanús... >

Körbenézek/hallgatózom hogy merre vannak a közelünkben még bányászok, s igyekszem a lehető legoptimálisabb helyet megtalálni. Inkább a környezet figyelésére fordítom az energiáimat és a munkát csak imitálom.

(Pyar, halkan de hallhatóan)
- Mi a terved?