A Holtak Pálcája

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Altair] Ismét semmi érdekes
Helyszín: Naamsen nevű erv falu fogadója
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Fantom

Kérésedre sajnálkozva közli:
-Sajnálom, uram de nem tudok szarvassülttel szolgálni. Már nagyon régóta nem is láttam szarvast, mind elmenekült az erdőből is a csata idején.

Csendes Matt

Harcnak semmi nyomát nem látod a bent ülőkön, ha harcoltak is akkor egyetlen karcolás nélkül kerültek ki belőle. A figyelő tekintetet nem nehéz elkapni, egy idősebb, harminc-harmincöt éves, fekete hajú fickó jó hosszan szemügyre veszi a hóhajú barátodat, majd tekintete átvándorol a szálfatermetű korgra. Utána te következel, téged is végigmustrál Atlammal együtt, és egy cseppet sem zavarja, hogy te is őt nézed.

Mindenki

A rendeléseket megvárja a fogadós, majd bemegy a pult mögötti ajtón. Mikor visszajön egy üveg pálinka van az egyik kezében, a másikban pedig egy párna amit át is nyújt Gardoknak. A söntés alól nemsokára négy kupicát szed elő, utána ismét elmegy és két fakupával, meg egy telt kancsó borral jön vissza. Egy harmadik kupában hozza a forralt bort.
-Parancsoljanak, nemsokára hozom az ételt is.
Azzal ismét visszamegy a pult mögötti ajtón. Mintegy tíz-húsz percnyi várakozás után bizalomgerjesztő illatok kezdenek terjengeni, aztán megjelenik a gazda, egyszerre hozza az öt nagy tál jóféle falusi sültet. Ha addig elfogyott volna valamelyik ital azt is utántölti. Miután letette a tálakat, ránéz a barbárra, majd megszólal:
-Nem gróf ez nagyuram csak várúr, és nem ijesztett meg senkit. Csak sokminden történt itt nemrégiben, és semmi jó, mióta átvette a birtokot.

[Enor ak Mverrys]

(Daron Thindal)

Amint kitölti az italokat, felemelem kupicámat és rövid "Egészségünkre" felkiáltással koccintok mindenkivel, majd lehajtom.
-Brrr.... ez kellett már. Remélem jófajta étekkel szolgál a fogadós uram.

Türelemmel várom a vacsorát, közben figyelem a fogadóban összegyűlt társaságot, bár nem tűnnek veszélyesnek. Amikor elkezdem szimatolni a jófajta illatokat, bizony összegyűlik a nyál a számban. Mire kihozza a fogadós a tálakat, már el kellett valószínűleg foyltanom egy-két mély gyomorkorgást is.

Amint elém kerül a tál, mélyet szippantok az illatából, majd mielőtt elmenne még a fogadóshoz fordulok.
-Köszönöm a pálinkát, de ennyi nekem egyenlőre elég, inkább egy finom hideg sört kérnék.-a barbár nem akar leszállni a témáról, a fogadós meg nem épp bőbeszédű. <...Ehh... hosszú este lesz... nah de most együnk!...>
-Jó étvágyat Urak!-mondom a többieknek és neki állok a sültemnek.

[Grengor]

Gardok

Megköszönöm a fogadósnak a finom pálinkát és a többit is, majd mindenkivel egyszerre lehajtom a fonom páleszt és még 2-tőt amíg várok az ételre. Mikor meghallom a kérdéseimre a választ akkor csak nem hagyom annyiban és tovább faggatom a vacsoránál, de még elötte jó étvágyat kívánok mindenkinek.
-Szóval csak várúr mi? És még mit hallok... csata? Milyen csatáról beszélsz itten ahol még a madár se jár?
Várok egy pillanatot majd kérdezek tőle:
-És áttvette a birtokot? Milyen birtokot és hol? A csata miatt tudta átvenni? És még milyen furcsaságok történtek itten?
Mondom neki, majd a szomszédos asztaltól elhúzom a széket csinálok neki helyet, hogy le tudjon ülni. Majd megpaskolom a széket mutatva neki, hogy nem megy el egyhamar. Ezalatt az idő alatt úgy tettem mintha nem érdekelne a dolog ami történt, mert rá se néztem csak ettem és háttal vagyok nekik.
<Mi történt itt, hogy ezek a szegény emberek itt a világ végén félnek?>
Gondolom majd szépen végighalgatom a mondandóját.

//Ha nagyon erősködne, hogy nem akar leülni akkor hirtelen felállok és mélyen a szemébe nézve szorosan az arcához közel mondom neki, hogy ne sértsen meg. Megpróbálom megfélemlíteni, hogy üljön le.//

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Altair] Egy hosszú történet
Helyszín: Naamsen nevű erv falu fogadója
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
Résztvevők: Szerintem ez a sor teljesen fölösleges itt
_____________________________________________________________



Mindenki


A fogadós a kérésre megint eltűnik az ajtó mögött és egy nagy korsó sörrel jön vissza. Mikor Gardok tovább
kérdezősködik és széket húz neki egy belenyugvó sóhajjal leül és elkezd mesélni:
-Ezt a birtokot, amiben a falu is van, meg a környező területek a várral a középpontban. Ha nappal jöttek volna biztos észreveszik. Fekete kövekből rakott várkastély. Állítólag a de Ranilor család építette évszázadokkal ezelőtt, az biztos, hogy ők voltak a várurak itt már nagyon régóta. Alren de Ranilor lovag úr volt a utolsó. Nála igen jó volt ennek a fogadónak, mert valahányszor vadászni ment az erdőbe sok idegen nemessel, előtte itt aludtak, aztán idehozták a szarvasokat meg egyéb zsákmányt, hogy süssem meg nekik ebédre. Ezért is ilyen nagy a fogadó sok szobával, nagy istállóval, hogy mind elférjenek. Meg a nevét is innen kapta. Egyszer aztán a lovag úrnak el kellett mennie és vitte magával az egész sereget a várból. Valami háborúba hívták biztosan, messze földre. Már jöttek vissza a katonái, hogy nyertek és nemsokára jön az úr is, de egy csapat katonán az erdőben rajtaütöttek. Nem tudjuk kik voltak, csak hallottuk a csatazajt. A lovag úr nem jött többet vissza, de a holttestét se találták meg. Akik keresni mentek, azok se jöttek vissza. Meghalt az erdész is, meg másnap, akik temetni mentek a halottakat. Az egyiknek megtalálták a holttestét az erdő szélén. Nem volt meg a feje. Azóta senki nem megy az erdőbe, és azóta tűntek el a szarvasok is. Reggel aztán idegen katonák jöttek és azt mondták a várban lévőknek, hogy jön az új úr és menjenek innen. Azt beszélik köze volt ahhoz a csatához, meg rajtaütéshez, hogy övé lehessen a vár, meg hogy valami fekete mágus, és ő ölte meg de Ranilor lovag urat is. Azóta a lovag úr kísértete az erdőben bolyong, és várja, hogy bosszút állhasson. Többen is láttak egy nagy csataménen ülő, páncélos lovagot, de csak éjjelente. Akármi is igaz, azt új urat én még nem láttam, mert ki nem dugta a képét a várból, mióta bekerült.
Itt be is fejezi a mondókáját, várja a kérdéseiteket, de közben odajön a másik asztaltól egy ember, (aki bejövetelkor is végignézett titeket) és mondja:
-A várúr fél, vagy legalábbis tart a kísértettől, mert mindenfelé hozzáértő harcosokat keres jó pénzért. Mi mind ezért jöttünk, ahogy gondolom ti is. Bár nem tudom mire lehet jó ez a botos szépfiú.
Bök Matt felé a fejével.
-Szóval lesznek ott még hozzánk hasonlók, és nem árt ismernünk egymást, ha már talán együtt fogunk harcolni. Én Tolar vagyok, ennek a csapatnak a vezetője.
Itt enyhén meghajol és szemmel láthatóan várja, hogy ti is bemutatkozzatok.

[Grengor]

Gardok

Hirtelen felállok a székemből erősen, mindent beleadva meglököm Tolart és közben megkérdem:
-Valami bajod van vagy csak a halálodat akarod előrébb hozni, hogy sértegetsz minket?
Közben kellően felhúzom magam.
-Ha valakit sértegetni mersz közülünk akkor engem sértegetsz megértetted? Nem tűröm, hogy rajtam kívül bárki sértegesse őket. Megértetted fonnyadt képű? És ez mindenkire vonatkozik.
Majd üvöltök egy nagyot és felkészülök lelkileg a támadásra, de ha valaki fegyvert ragad akkor én is lehúzom az asztalról a csatabárdom.

[Enor ak Mverrys]

(Daron Thindal)

Már épp kortyolnék egy jót a sörömből, amikor a Tolar beszól Mattra, először nevethetnékem támadna, mert... szerintem tudna csöndes társunk olyat mutatni neki, hogy gatyát cserél. De amikor Gardok mindent beleadva gyakorlatilag a földre kívánja küldeni a harcost... hát nem a mosoly ami először eszembe jut.
-Gardok elég legyen! Nincs semmi szükség erre! -Tolart nincs kedvem nyugtatgatni, nem hiszem, hogy sikerülne de egy kocsmai verekedéshez semmi kedvem.-Intézzük el kulturált emberek módjára ezt a dolgot... <...vagy mi a franc...>

[Capricorn]

-Hagyd, tényleg semmi értelme. Nagyon köszönjük, hogy kiállsz értünk, igazán kedves tőled, de most koncentráljunk kicsit a problémára. Maguk most tulajdonképpen kivel is vannak? Ha jól értettem az előző egy jó uraság volt, akit az erdőben meggyilkoltak és most kísért, hogy bosszút állhasson. A mostani uraság - aki rossz, mert furcsa dolgai vannak, sötét mágiát használ, és csak úgy betette ide a fenekét - be van szarva és embereket toboroz a kísértet ellen, maguk meg oda készülnek. Egy szónak is száz a vége a rossznak mondott uraságnak akarnak segíteni. Rosszul mondom?

[Arnoil]

(Matt)

Az italok megérkezése után koccintok Thindallal, s elfogyasztok egy kupicát, majd a várakozás ideje alatt még egyet.
Kedélyesen figyelem aztán a fejleményeket, de több pálinkát nem iszom, csak a kupa boromból kortyolok.
Csillog a szeme, egyedül ez jelezheti hogy már dolgozik a mája.

< No ez már igazán időszerű volt, egy kis lazítás rámfér ma. >

A sültek megérkezése után éhesen nekiesek én is az éteknek. Jól belakok a sültből. Közben a fogadós elbeszélését is hallgatom.
A sötét mágiahasználóra kicsit megállok az étkezésben, de aztán mintha mi sem történt volna folytatom azt.

< Szép történet, sajnos az itt ragadó lelkekhez még mindig nem értek. >

Tolar bemutatkozására és beszólására csak egyszerűen elvigyorodom miközben végigmérem a fickót.
Gardok akciójára viszont felpattanok és már a másik asztalnál lévő társaságra pillantok majd vissza Tolarra.

- Gardok! Köszönöm hogy megvédsz, de erre most nincs szükség.

< Kradra mondom egyre jobban bírom ezt a barbárt. Atlam, kérlek figyeld a csapatot ne legyen gond... >

- Kedves Tolar! Kérem nézze el társunk hevességét, nincs hozzászokva hogy fitymálják a társaságában lévőket, általában nem is merik ezt megtenni. A szépfiú helyett pedig megtisztelne, ha Matt néven szólítana, már ha feltétlen muszáj.

[Rannien Siey]

(Fantom)

<Hát ez kész! Mindjárt bunyó lesz! Ejj, de szeretek a kőagyú barbár állatokon szórakozni! De ennek itt legalább van szíve...>

Gondolom magamban, majd erőteljesen próbálom visszatartani a nevetésem, ami az iménti kis jelenet kapcsán próbál jelentkezni.

-Üdvözlet uraim, én Wreidas Lenor, Kyel papja volnék. A messzi Pyaronból érkeztem ide, uram igazságát elhozni. <Na, Kyel-papot még nem játszottam. Remélem ő az a buzogányos ítélkezős csákó, mert ha nem, hát... szarba vagyok...> Kérem, ha tehetik hagyják abba a veszekedést, nem használ semmit. Továbbá megkérném, hogy forgassák gondosan szavaikat, a korg barátunk igen érzéses típus, továbbá mindannyian elég nyűgösek vagyunk már, mert napok óta étlen-szomjan vergődtünk az úton... <Étlen-szomjan na persze... Ha nem vágtunk be több oldal szalonnát, meg vagy 5 font kenyeret, akkor egyet sem... >

Előkotorok ruhámból egy ezüstöt, és a fogadós felé hajítom.

-Köszönjük, uram, sokat segített nekünk ezzel a történettel. Ha eszébe jutna valami fontos, kérem szóljon! Jah, és nem akarok pofátlan lenni, de szeretném megnézni közelebbről azt a vadász trófeát. Természetesen csak akkor, ha nem gond!

Ha a válasz nem, akkor akárcsak a barbár közelebb lépek, és morcosan a szemébe nézek.

Ha a válasz igen, akkor közelebb lépek az agancshoz, alaposan szemügyre veszem, majd megérintem, és próbálom használni a Léleklenyomatom.

[Mesemondó]

__________________________________________________________

KM esemény [Altair] Majdnem verekedés
Helyszín: Naamsen nevű erv falu fogadója
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
_____________________________________________________________

Mindenki


Gardok teljes erejű lökése igencsak meglepi a fickót, minden bizonnyal fel is bukott volna, de a szemben lévő asztal hangos (és kétségkívül fájdalmas) koppanással meg nem állítja. Erre Tolar az övéhez kap hátul, aztán visszaejti a kezét maga mellé. Vagy csak a sérülését próbálta felmérni, vagy egyelőre letett arról, hogy hasba szúrja a korgot. A másik asztaltársaságból többen is fegyvert rántanak, de a sértett vezérük felcsattanó, a történtek után meglehetősen nyugodt hangja megállítja őket:
-Nyugalom!- majd Gardok felé fordulva folytatja -És te is nyugodj meg forrófejű barátom. Nem akarok bajt, ahogy gondolom ti sem.
Visszaindul felétek, a barbár mellett elsétálva Matthoz megy és kezet nyújt neki:
-Örvendek, Matt. Senkit nem akartam megsérteni, remélem nem is sikerült.
Látszólag nem nagyon érdekli, ha te nem feltétlenül akarsz tegezőviszonyba kerülni vele. Az újdonsült Kyel pap felé "Atyám" megszólítással fejet hajt, majd a harcművészhez szól:
-Igen, rosszul. De Ranilor lovag biztosan jó ember volt, főleg egy olyan ember szemében, aki neki köszönhette a megélhetését. Katona volt, és azok csak ritkán öregszenek meg. Így járt ő is, háborúból hazafelé egy csapat haramia, megölte őt és részeg kíséretét. Senki nem használ fekete mágiát és az erdőbe beköltözött útonállók is éltek, legalábbis az a három, akikkel idefelé összefutottunk biztosan. Most már persze ez nem mondható el róluk.- ejt meg egy halvány mosolyt, majd folytatja -A kísértet is csak az ő trükkjük, a parasztok ijesztgetésére, persze néhány ijedősebb harcos is elhiszi.- Bök a fejével a legfiatalabb társuk felé. -Nincs az a pénz, amiért én bemennék egy várba, amit egy kísértet akar bevenni. De a várúr nem tud a banditákról és fél a kísértettől. Ameddig fél, addig viszont jól fizet nekünk, hogy védjük a várat olyanoktól, akiknek eszükben sincs azt megtámadni.
Befejezi a beszédet és vár, egyrészt az elmaradt bemutatkozásokra, másrészt a reakciótokra.

Fantom

A fogadós készségesen megengedi, hogy szemügyre vedd a vadásztrófeát. Odamész hozzá és megérinted. A várt hatás azonban elmarad, mindössze egy sarokba szorított, rémült szarvas utolsó néhány pillanatát látod.

//Rannien, ha tudatosan akarod használni a léleknyomatot asztrál próba a HSZ-ba, vagy a dobálós topicba. Most nem szükséges, úgysem láttál semmi érdekeset.//

[Grengor]

Gardok

-Ezt már szeretem Tolar.
Ekkor leteszem a csatabárdom vissza az asztalra, majd mikor látom és hallom, hogy mit beszél akkor odamegyek hozzá és nagy kacagással jó erősen átölelem.
-Igy kell ezt barátom.
Még egy kacaj.
-Büszke vagyok rád, hogy egy nagy harcos mint te, el tudod viselni még a megaláztatást is. Gyertek igyatok velünk pálinkát erre a nagy ilyedségre. Meghívlak benneteket.
Majd a fogadósra nézek és bólinkok neki. Utána vissza Tolarra és mondom neki:
-Húzzátok ide az asztalotokat majd ünnepeljük meg ezt a nagyszerű találkozást.
Amikor mindezt elmondtam közben Tolárt átöleltem és át adtam a helyemet neki és ha akardta ha nem akkor is leültettem egy kis erővel, ha kell. Egy másik asztaltól pedig elhúztam még egy széket, majd megkérdeztem:
-Ki tud itt énekelni vagy zenélni, akár mind a kettőt? Mindegy ki csak legyen zene, tánc és mulatság érezzük jól magunkat ezen a napon.
Majd ha a fogadós kihozta a pálinkát akkor felemelem poharam, és mondom mindenkinek:
- Emeljük poharunkat erre a találkozásra. Fenékig!!!

[Rannien Siey]

(Fantom)

<Gondolhattam volna, hogy nem érek el nagyon semmit a szarvas fej tapogatással, de hát van ez így, én megpróbáltam...>

Kissé meglepődve nézek a harcosokra, majd gyorsan visszatérek a nagy komoly Kyel-pap állásba. Csendesen és méltóságteljesen figyelem az eseményeket.

[Arnoil]

(Matt)

Tolar kéznyújtását állva fogadom (hamár felpattantam).

- Nem szokásom sértődni, mindenki értékítéletében lehet igazság.

Ahogy Gardok leülteti Tolart és a másik asztal is idekerül a körülötte ülőkkel együtt én is leülök.

- Igazából nem tudtunk a várúr kiáltványáról, s nem is e célból jöttünk erre. Viszont ha már itt vagyunk akkor akár ezt meg is nézhetjük magunknak a helyet. Egy kis pihenő egyébként sem árt, s azt mindegy hogy hol töltjük el.

< Ha valakiről sötét praktikákat terjesztenek azért annak szokott némi alapja lenni... Legalább hogy szektista vagy valamely emberáldozó vallás híve. >

A nagy ivászatot igyekszem kitolni, kicsit várva hogy most mi is lesz Gardok nagy mulatási terveiből.

[Capricorn]

Érdeklődve hallgatom Tolar szavait.
-Hát részemről - ha a társaim is úgy gondolják - nincs akadálya, hogy néhány haramiát seggbe rúgjunk. Úgysincs per pillanat jobb dolgunk, főleg ha fizetnek is érte. Csak aztán meg is érdemelje az a valaki, hogy megmentsük a nadrágja telerakásától. A kísértetekről meg csak annyit, hogy nem zörög a haraszt ha nem fújja a szél. Egyébként a nevem Amaro Darina-nyújtom a kezem, majd nekilátok végre a vacsorámnak. A továbbiakat intézzék a többiek.

[Enor ak Mverrys]

(Daron Thindal)

Felállok és enyhén meghajolok Tolar felé, miközben társaim bemutatkoznak és Gardok lenyomja a székre.
-Daron Thindal vagyok, és szívesen biztosítok egy kis zenét és éneket a mulatsághoz, csak hagyjatok időt megenni a vacsorám és meginni a söröm.- mondom szélesen vigyorogva.
Amennyiben (remélhetőleg) hagyják, befejezem az étkezést, és a söröm valamint még egy toroktisztító pálinka után előveszem mandolinom. Végig simítom szeretettel a drága hangszerem és gyors hangolás után neki állok az dalnak.
Nem tudok elszakadni a balladáktól, de talán ez nem fog túlságosan elütni a hangulattól