Fagyvár [ETK]

[Martos col Legium]

(Alden)

A hirtelen hang kicsit megzavarja a gondolataimat, de hamar újrarendezem azokat, és szépen elő is adom azokat.
- Ha az egyik falvat támadnák, az nem lett volna ennyire pillanatszerű, még most is hallanánk - fordulok Neidhart felé. - Az ostromlövedék meg azért zárható ki, mert tudomásom szerint egy ilyen szerkezetet felállítani nem két perc, hanem órákba telik. És addig nem hiszem, hogy hozzákezdenének, amíg a sereg nem ér ide, hogy fedezze. Szerintem ez egy egyszerű mennydörgés volt, de ha minden áron ragaszkodik azon teóriájához, hogy valami összedőlt, akkor legfeljebb a folyó hídját tudom erre alternatívaként megemlíteni. Ez viszont még hasznunkra is válhat, amennyiben az ellenséges sereg nem tudott, vagy csak részlegesen tudott rajta átkelni, bár ebben én nem reménykednék.
- A hadvezérséghez csak annyit fűznék hozzá, hogy véleményem szerint a grófnak igaza van, lovag uram. Az semmiképp nem tenne jót a morálnak, ha egy idegen venné át a parancsnokságot a szeretett, tisztelt vagy legalábbis ismert vezetőtől. Ezt magának, mint katonafélének kéne tudnia a legjobban. Tehát névlegesen továbbra is mindenképp ő vezesse a várat. Ami meg a valódi vezetést illeti, én annál jobbat nem tudok, hogy összedugjuk a fejünket, és mindenki elmondja az ötleteit a védelemmel kapcsolatban, majd ehhez a közös tervhez tartjuk magunkat, amennyire ez az adott helyzetben lehetséges. Az ötletbörzét engedelmével én rögtön meg is kezdeém, gróf úr - nézek ennél a mondatnál már a nevezettre -, mert nem értek egyet azzal, hogy ne lenne mit tennünk, a magam részéről van néhány ötletem. Mivel azonban meglehetősen időigényesek ezek az ötletek, ha úgy gondolja, hogy kivitelezhetőek, azon nyomban hozzá kell látnunk.

Rövid szünetet tartok, hogy ha már kikértem az engedélyét, akkor meglegyen a lehetősége az ajánlatom visszautasítására. Ha nem szól közbe, akkor folytatom.

- Jómagam Doranban meglehetősen széles körű tanulmányokat folytattam, igaz elsősorban elméleti jellegűeket, de úgy hiszem, némelyikből most jelentékeny előnyöket tudnánk kovácsolni. Teszem azt alkímiai kutatásaim során igen sok veszélyes és, ami jelen esetben különösen fontos, pusztító hatású anyaggal ismerkedtem meg. Ezek előállításához azonban szükségem lenne némi alapanyagra, amiket reményeim szerint az első ötletemhez mind be is tudom szerezni. A gróf úr talán még nem figyelt fel rá, de bizonyos helyiségek, mint az istálló, pince de ilyen az árnyékszék is, fehér, pelyhes kristályokban salétrom rakódik ki. Ha tudna egy kicsit néhány embert nélkülözni, megmutatnám nekik, hogy hogyan is kéne ezt megfelelően begyűjteni. Továbbá gondolom van borospincéje, és ha szerencsénk van, akkor ott találhatunk ként is, egy sárga, porszerű anyagot, amivel a hordókat szokták a borászok fertőtleníteni. Ha ez nem található a várban, sürgősen kellenének valakik, aki el lehetne küldeni a falvakba, talán valamelyikben szerencsénk lesz. Ha mégsem, akkor legalább a falusiakat tudnánk riadóztatni, mielőtt késő lenne. Ezen kívül szükségem lenne némi elszenesedett fára, és a konyhából annyi sóra, amennyit nélkülözni tud.

//OFF: Meridian, a mesterfokú alkímiával gondoltam ismerem már a lőport, azért mertem a fentieket leírni. Ha esetleg mégsem, akkor az ötletelésből csak annyival veszem ki a részem, hogy küldjünk futárokat a faluba. De a következő anyag annyira elbizonytalanított, hogy mindenképp ki kell kérnem az engedélyedet/véleményedet: ismerhetem én a görögtüzet? Ha igen, akkor még írok ehhez a reaghoz, hogy mit akarok beszereztetni a gróf embereivel, ha viszont nem, akkor ennyi lenne a lista.//

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

A varázsló szavaira reagálnék, elsősorban neki. Felé is fordulok.
- Ne felejtse el, Alden magiszter, hogy jelentős mágikus potenciál felett rendelkeznek, ennek megfelelően a klasszikus harcászat és hadászat alapelvei csak korlátozottan alkalmazhatók. Továbbá a balsikerű portyám tapasztalatait átgondolva felmerült bennem, hogy folyamatosan valamilyen területalapú mágia hatása - védelme? - alatt működnek. Ennek megfelelően én egyéb mágia folyamatos vagy rendszeres hatását sem zárnám ki. Bár bizonyítékunk talán csak egy fogoly alapos vizsgálata után lehet.

[Martos col Legium]

(Alden)

- Igaza van, valóban jelentékeny mágikus erővel rendelkezhetnek, egy több ezer fős seregtesthez minden valószínűség szerint valóban több képzett varázshasználót rendelhetnek. De tudomásom szerint, bár a harcászati ismereteim meglehetősen hiányosnak mondhatóak, tudomásom szerint a hadászatban, mint bármilyen más területen Ynev ege alatt, mindig is jelen volt a mágia, és számolni kellett vele. Ugyanakkor jómagam nem festeném a falra az ördögöt: egy ekkora csapat utánpótlása ha nehezen is, de megoldható komolyabb mágikus behatás nélkül. Jómagam úgy gondolom, jobb ezzel számolnunk, mert ha azt feltételezzük, hogy az egész sereget varázslat segítségével védik az időjárás viszontagságaitól, az a saját, talán bízvást állíthatom, nem csekély mágiaelméleti tapasztalataimból kiindulva akkora erőt képvisel, hogy egy ilyen erős mágiahasználó egymaga képes lenne bevenni ezt a várat. Tehát, mint mondtam, ezt az elméletet érdemes elvetni, mert bár igaz, hogy mindig fel kell készülni a legrosszabbra, ez már annyira rossz, hogy nem tudnánk ellene mivel felkészülni. Amennyiben viszont feltételezzük, hogy a maga balsejtelme ténylegesen nem több egy puszta gondolatnál, akkor van annyi reményünk, hogy érdemes legyen a védelmet megszervezni, bár kétség kívül még mindig nem mondható rózsásnak a helyzetünk.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*A távoli robajra csak még komorabb lesz a tekintetem, de nem szólok semmit. Legalább a doraninak vannak ötletei, a semminél az is több. Talán lehetnének nekem is, de nem ismerem a környéket, és úgy tűnik, a grófnak eszébe se jut legalább egy térképet elénk rakni. De nem akarom megzavarni az eszmecserét, na meg a kraddita ismét azt emlegeti, hogy "foglyok így, foglyok úgy", erre meg a feketevértesnek lesz valami újabb vérmes megjegyzése. Nem akarok félbeszakítani semmit, egyenlőre csendben maradok, és szemlélődöm inkább, mint eddig.*

[Fuhimi Rokuro]

Megköszörülöm kissé a torkomat és igyekszem felhívni a varázstudók figyelmét egyvalamire.
- Bár jómagam járatos vagyok valamennyire a szellem energiáinak a használatában, mégsem érhet fel a tudásom az önökével, ugyanakkor volna egy meglátásom. Ha az ellenfél valóban rendelkezik egy nagy hatalmú mágiahasználóval, aki a fagytól óvja a támadó sereget, nagyon valószínű, hogy ez a feladata folyamatos összpontosítást kíván. Ilyetén nem hinném, hogy egykönnyen meg tudná osztani figyelmét és mágikus energiáit rombolásra is használná egy időben. Ugyanakkor egy egyszerű falu felprédálása - itt igyekszem úgy tekinteni a grófra, hogy észlelhesse, hogy nem hiszek a dologban és magam is csak a vihar hangjának tulajdonítom a korábbi zajt - nem igényelne ilyen eszközöket, akár pazarlásnak is minősíthetném, amiről minden ember tudja, hogy háború idején felér az öngyilkossággal.

[Martos col Legium]

(Alden)

Az új hozzászólót figylemesen végighallgatom, mivel azonban téves gondolatokat fejteget olyan témakörben, amit szakterületemnek érzek, rögtönzött kiselőadásban igyekszem felvilágosítani őt, s természetesen a többieket is, ha már ott vannak. Így megpróbálva senkinek sem a hátamat mutatni, rövid időre beleélem magam, hogy újra a dorani tornyok egyik előadótermében állva okítom a nálamnál kevesebbet tudókat - már amennyiben nem fojtja belém senki a szót.
- Látja uram, ez egy nagy különbség az elme hatalma és a manaháló mintázatának mágikus akaratunkkal történő megváltoztatása között. Bár a puszta akaraterő sem lebecsülendő dolog, hisz a kellően kondicionált szellem oly' dolgokat képes véghezvinni, amelyek az egyszerű emberek számára csodásnak, már-már varázslatosnak tetszenek, mégis, ez a hatalom csak meglehetősen korlátolt lehetőségeket rejt magában. Hisz, mint ahogy ön is mondta, többnyire ezekhez a diszciplínákhoz folyamatos koncentráció kell, illetve nagyon gyakran, ha nem önnön magunkra alkalmazzuk, legalábbis látnunk kell a célpontunkat. Ezen korlátozások azonban már jobbára érvényüket veszítik, ha a mágia eszközeihez fordulunk. Nem állítom, hogy egy varázs megidézéséhez ne lenne szükség ugyanakkora, vagy talán még nagyobb öszpontosításra, de az általa megidézett hatás - a varázshasználó mágikus potenciáljától függően - sokkal tovább tarthat, ha a mágiát létrehozó személy úgy kívánja. Persze most nem beszélve arról az esetről, ha a bűbájosságot valamely, vele ellentétes hatású és kellően erős mágiával megzavarjuk. Tehát nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha valóban mágikus eszközökkel védekeznek a hideg ellen, akkor ezt a hatást már órákkal a majdani ostrom kezdete előtt megidézzék, és a közben eltelt idő alatt visszanyerjék azt a hatalmas mennyiségű energiát, amit ehhez felhasználtak. Ugyanakkor abban valóba igaza van, hogy egy ekkora hatalommal bíró egyént egy sereghez rendelni igen nagy pazarlása a lehetőségeknek, hisz, mint már egyszer mondottam volt, egymaga is képes lenne elintézi ezt a várat, akkor meg minek mellé a sereg? Vagy az egyik, vagy a másik, és szerencsénkre - hogy ki mennyire érzi ezt szerencsének, azt magukra bízom - azt tudjuk, hogy a sereg jön. Tehát ha van is mágikus támogatásuk, ami - lett légyen bármi is eddigi szavaim gyümölcse a maguk számára - erősen valószínűsíthető, majdhogynem bizonyosnak is mondható, a józan ész megfontolásai alapján kijelenthető, hogy Senton tiszetlendő úr félelmei túlzónak mondhatóak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A gróf először a dartonitához fordul.

-Kedves Neidhart uram! Továbbra is úgy gondolom, hogy jelen helyzetben az a legjobb megoldás, ha a vár élén szerény személyem tartózkodik, a döntéseket úgysem egyedül én hozom. Mielőtt leírna engem, megkérném, hogy várja meg a csata végét, nem fogok szégyent vallani a Hallgatag Úr szolgája előtt. Mindenesetre tisztelettel megkérném, hogy ha egyszer a többiek elfogadtak engem a vár élére, lassan békéljen meg Ön is vele.

*Hangja minden kihívástól mentes, gondosan ügyel rá, hogy ne érezhesse Neidhart támadónak a mondatait, egyfajta tiszteletteljes kérés ez. Eközben Iymer lovag bólintására az egyik hittársa, Limas előrébb lép, biccent, majd kisiet a teremből. A másik kradita, Windefin Iymer lovag füléhez hajol "-Vele tartok, Iymer testvér, itt úgysem veszitek sok hasznomat.", majd társa nyomába ered. Miután a páros mögött becsukódik az ajtó, a gróf figyelme a varázsló felé fordul. Szemöldöke kissé összeszalad, amikor a dorani elősorolja az ötletéhez szükséges anyagokat, szemmel láthatóan nincs teljesen tisztában vele, mire akar kilyukadni a magiszter. A monológ befejeztével hümment még párat, megdörzsöli az állát, majd így szól:

-Alden magiszter, megmondom őszintén, hogy nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mit is szeretne, jómagam nem nagyon értek az alkímiához. Tapasztaltam már ennek a fehér dolognak, a "salétromnak" a jelenlétét, de tudtommal az istálló takarításakor ez eltávolításra kerül. Ami a továbbiakat illeti, sajnálattal kell közölnöm, hogy borospince ugyan van, de csak pár öreg, kiszáradt, tönkrement hordó pihen ott, a többi a falvakban van, de valószínűleg nem egyszerűen mozgathatók. Akad némi bor a várban, de ezek kisebb-nagyobb butéliákban vannak elraktározva. Ha jól sejtem, az ötletéhez feltétlenül szükséges alapanyagokat tehát nincs módomban rendelkezésére bocsátani.

*Feláll, és elkezd fel-alá járkálni a szobában, elsősorban az ablak előtt, néha kipillant, de mindannyiszor megcsóválja a fejét, látva, hogy hasztalan bámulja a kavargó hóvihart. A mágikus praktikák és hasonlók alkalmazásába nem szól bele, néma járkálása közben az éppen beszélőre néz, de nem fűz hozzá semmilyen megjegyzést. Amikor vége szakad az eszmecserének, megáll, és a csapat felé fordul.

-Ha jól tudom, a toroni seregeket mindig nagyszámú varázshasználó kíséri, bár nem vagyok járatos ebben a témában. Én személy szerint kíváncsian várom a robaj okát, de ha látható a veszély, az őrtoronyban állomásozó katonák jelzőtűzzel tudnak figyelmeztetni bennünket, még ilyen időben is.

//Martos... szerintem a görögtüzet azt azért ne, ami a lőport illeti, nem én akarok kitolni veled, VALÓBAN nincsen hordó a várban //

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A fekete vértes férfi végighallgatva a körötte lévők szócséplését minden különösebb előjel nélkül vidáman felkacag.*

-Amit mondtam megmondtam. Innentől úgy vesztik el a várukat, ahogy akarják uraim.

*Jelezve különállását néhány lépést tesz hátra, a fal felé és hanyagul nekidőlve mellkasa előtt keresztbe font karjai között pihenteti alabárdját, a súlyos fegyver nyelét könyökhajlatába támasztva. Arca nyugodt, csupán szemeiben bujkál a már sokat látott gyilkos őrölet tüze, ahogy gunyorosan "átadja a szót".*

-Őszinte kíváncsisággal várom, hogy hogyan és mikorra dőlnek saját dugájukba a "tudós hadvezér urak".

*Mindkét felszólalásnál direkt urazta a társaságot, hiszen bár a dorani hamar bizonyította hozzá nem értését, de a vöröshajú nő még mindig ékes bizonyítéka annak, hogy van még érdemes személy a várvédők vezetésére. Hallgatása minden szónál ékesebben bizonyítja Neidhart számára, hogy ő nem a szócséplés megszállotja, hanem a tettek embere. Bár azt még nem találta ki a Darton-hívő, hogy mivel lehetne ösztönözni, felszínre hozni a Rebecca-ban rejlő erőt.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Hagyom elmenni Windefint is, igaza van. Sőt, kezd nekem is olyan érzésem lenni, hogy itt igazából rám sincs szükség. Meg hogy nem jön még senki a várból jelenteni, az Őrgróf meg nyugodt, az azt jelenti, hogy rosszul gondolhattam, hogy a robaj esetleg közeli bajt jelezhet. Ez van.

Még Aldenhez intézek pár mondatot:
- Én nem gondolom, hogy az egész sereg védelmét EGY - ezt a szót különösen megnyomom - varázshasználó oldja meg. Abban viszont igaza van, hogy ha valóban teljes mértékben mágiával oldják meg a védelmet és az ellátást, akkor ekkora mágikus potenciál mellett a sereg lehet, hogy felesleges nyűg. Illetve ebben az esetben nem feltétlen kell foglalkozniuk ezzel a végvárral.

Visszateszem a hüvelybe a kardot, és lassacskán folytatom a meleg felsőruhák kigombolását. Egyre inkább melegem kezd lenni, így alkalmaznként le is veszek egyet-kettőt néha a felsőbb ruhákból. Ezáltal láthatóvá válik az aranykörös köpeny alatt a láncing.

Kezd engem is zavarni itt ez a nagy semmittevés. Megfordul a fejemben, hogy le kellene lépni, de Limas és Windefin itt fog keresni.

// Meridian! Több helyen megfordultam már a várban (továbbá tervezek még pár kört) és többször jelezted, hogy a védők, vagy legalábbis a többségük igen fiatal. Mennyire is fiatalok ezek? Mennyien is vannan a fiatalok? A (közép vagy alsóbb) vezető beosztásokban is fiatalok vannak?

[Fuhimi Rokuro]

Kurta meghajlással fogadom Alden helyreigazítását.
- Köszönöm uram, hogy rávilágított iménti tévedéseimre és kijavította azokat. - mondom, majd a többiek felé fordulok. - Mint mondottam nem vagyok az ostromtudományok szakértője, így a tervezést a hozzáértőbbekre bízom, tehát bocsássanak meg nekem, de inkább megnézem, hol tehetem hasznossá magamat, mondjuk végigjárom a falakat. Igaz, nem vagyok olyan "vak optimista", - utalok a dartonita korábbi vészt jósló kijelentéseire - mint Neidhart lovag, de vallom, hogy a félelem megbéklyózza az elmét, így a legokosabb azt kizárni onnan. Engedelmükkel. - azzal magam mögött készülöm hagyni a termet, hogy szavaimnak megfelelően cselekedjek.

[Martos col Legium]

(Alden)

Boreon gróf alapanyagokat illető válasza hallatán még van egy-két szavam.
- Gondoltam, hogy takarítják itt ezeket a helyiségeket, így nem is számítottam hatalmas mennyiségre belőle, de ha nem a közelmúltban zajlott a nagytakarítás, akkor azért még érdemes lenne körbejárni a lehetséges helyeket. Ami meg a boroshordókat illeti, nem magokra a hordókra van szükségem, hanem arra az anyagra, amivel előkészítik azokat a bor megfelelő tárolására. Ha itt a várban nincs, hát nincs, de mint mondtam, ha most elküldünk egy-egy embert a falvakba, akkor talán még van esélyünk, hogy hamarabb érkeznek meg a faluba, mint az Ellenség, s így talán bevonulhatnak ide, mielőtt a vár körül bezárul az ostromgyűrű.

A kraddita megjegyzését nem veszem különösebben magamra, egy legyintéssel elhessentem magamtól azt a zavaró tényt, hogy kijavítottak engem - attól függetlenül, hogy tényleg elsiklott efölött a figyelmem.
- Igaza van atyám, a varázstudók valószínűsíthető száma valóban pozitív irányban különbözik az egytől, de az iménti elemzésem szempontjából majdnem lényegtelen, hogy egy vagy több mágiahasználó tart a sereggel, a mágikus energia összmennyisége az, ami számít, erre viszont továbbra is áll a fejtegetésem.

Fuhumi egy félmondata, miszerint "végigjárja a falakat", összecseng az egyik mellőzött ötletemmel, azaz "végigjárni a falvakat", így makacsul visszatérek hozzá, mielőtt feledésbe merülne.
- Jut eszembe gróf úr, mint már mondtam nem ártana a környező falvakba küldeni egy-egy futárt, hogy mihamarabb értesüljenek a helybeliek a helyzetről. Azon kívül, hogy ezzel sok ember életét meg lehetne menteni, ha sikerülne a várba hozni őket jelentősen megnövekedne a hadra fogható férfiak száma a falakon belül, ami kétség kívül jól jönne jelen helyzetünkben. Persze olyan embereket kell küldeni, akik vállalják, hogy versenyt kell futniuk az Ellenséggel, és óvatosak annyira, hogy ne fussanak a karjaik közé, ha esetleg ők bizonyulnának a gyorsabbnak.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A fekete vértes dartonita lovag cinikus megjegyzései szemmel láthatóan többé-kevésbé hidegen hagyják a grófot, inkább a doranihoz fordul.

-Alden magiszter, Ön egy kicsit később csatlakozott hozzánk, így nem tudhatja, hogy egyik katonámat elküldtem már, hogy járja körbe a falvakat, és értesítsen mindenkit. Ennek nagyjából úgy negyedórája, addigra el kellett érnie Gwarlt. Az a folyóhoz legközelebbi település, onnan Kékrianás még egy óra ebben az időben, Zöldújrét újabb egy. Amíg vissza nem érkezik, addig nem sokat tehetünk, mindenesetre én végigjárom a várat.

*Hangsúlyából, tartásából, pillantásából tökéletesen érthető a kérése: egy kis magány, amikor az elmélkedés csöndes burkába zárkózhat, legalább erre a pár órácskára, úgyis sűrű lesz az utána következő időszak. A terem egyik szekrényéből vastag, prémes mellényt és köpenyt vesz elő, majd a társaság tagjai után elhagyja a lakosztályt. A két kraditával, Limassal és Windefinnel a lépcsőn találkozik össze a társaság, de nem sikerült megtudniuk semmit, bár a katonák körében több pletyka is szárnyra kapott.

*A várat közben tovább ostromolja a kíméletlen erigowi tél, mintha a fenyegető veszély nem lenne elég. A vihar semmit sem akar csitulni, a metsző hideg mellé orkánerejű szél és hó- és jégkristályok társulnak -nem lehet sokáig bírni ebben az időben. Mindenki a szobájában tölti ezt az időszakot, elmélkedve, csendben pihenve a nagy megmérettetésre. Ugyan éjfélre jár az idő, nem jön senkinek a szemére álom, sem a szél vonítása sem pedig a veszély érezhető légköre nem hagyja nyugodni a várban levőket. Már éjfélre járhat, amikor nagy kiáltozásra, lábdobogásra riad mindenki, mely pengeként hasít a szél monoton zúgásába. A hangok forrása a legalsó szint, a katonák lakószintjén ajtócsapódások, lábdobogás válaszol rá, így mindannyian felpattantok, hogy a dolog után nézzetek. Szinte egyszerre érkeztek meg az alsó szintre, ahol a bejárati ajtó előtt nagyobb csődület alakult ki. Áttörve a tömegen a grófot és a már látott hófehér hajú de Vorre hadnagyot pillantjátok meg, amint egy alak mellett térdelnek. Mindannyian felismeritek: Trek az, fiatal fiú, akinek a falvakat kellett volna riasztania. Az arca a vértelen sápadtság és a kékre fagyottság hátborzongató elegyét mutatja. Ahogy szemügyre veszitek, fekete tollú, rövid nyílpuskavesszőket láttok a testében, mindene csupa vér. Halkan nyögdécselve ejti ki a szavakat.
-... uram... kilőtték... a lovamat... el kellett... rohannom *elkezd köhögni, vére kibugyog a szája sarkában* -sokan voltak... a falu felé tartanak... nem értem el... *majd egy nagyot sóhajt és örök álomra hajtja a fejét. A pár pillanat csöndet végül a gróf töri meg.
-Az első, aki Darton színe elé járul a mai napon.

//Iymer: ahogy körbepillantasz, láthatod, hogy a katonák nagy része fiatal, de vannak olyanok, akik szemmel láthatóan voltak már csatában, és olyanok is, akik már legalább ötven telet megértek. De a 18-25 éves fiatalok vannak a legtöbben. Most dermedten figyelik a holtat.

Bocsi, hogy ugrottam egy kicsit az időben, de innentől kezdve már pörgősebbek lesznek az események, jobbnak ítéltem meglépni ezt a lépést.//

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A gróf elvonulási szándékát látva szó nélkül, de gúnyos és fölényes félmosollyal szája szegletében elvonul a lovag is. Mivel már aludt egy keveset nemrég, így inkább a konyha felé veszi az irányt, pontosabban csak úgy elbóklászik a vár folyosóin, hogy találjon valami harapnivalót. Most nem főúri lakomára vágyik, hanem egy jó zsíroskenyér vagy valami a kamra mélyéről jobban megmozgatja a fantáziáját. Ha sikerül kerítenie valamit, akkor azt jóízűen megeszi és ezek után visszavonul szobájába. Az éjközép környékén támadt zajra ő is magához veszi alabárdját és a földszintre trappol megnézni mi történt. A lépcsőn lefelé sorjázva még egy halvány remény él benne, hogy már maga a harc ért el idáig a felkészületlen őrökön át, de mikor meglátja a tömeget elhúzza a száját. Ismét csak valami szájtáti bámulás van kilátásban. Azért megpróbál közelébb férkőzni, ahogy megtudja, hogy miről is van szó. A fiú végsú erőlködését látva mellé térdel és egy halk imát mormolva búcsúztatja el a lelket, kérve Dartont, hogy méltó helyre kerülhessen a makacs kis srác. Ez után a döbbent csendben felemelkedik és a gróf szavaira csöndesen, színtelen hangon válaszol.*

-Viszont nem az utolsó. Csak az a kérdés, hogy melyik oldalról sorjáznak majd utána többen.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Már úgy is terveztem elvonulni, és szerencsére mindenki észreveszi azt is, hogy a gróf is magányra vágyik, így a többiekkel együtt elhagyom a lakosztályt én is. A szobámba indulok, igazán hálás vagyok a grófnak, hogy nem kell senkiel megosztanom, így legalább elmélkedhetek magamban, és nem kell tartanom attól, hogy megzavarnak. Előveszem a zsákból a kulacsot, majd letérdelek a kandalló elé, és elkezdem mormolni az áldáshoz szükséges litániát.*

// Áldozni kívánok, így megáldom előtte a tüzet, levontam 3 Mp-t. //

*Ennek végeztével tokjából előhúzom a hullámos pengéjű tőrt, majd lassan végigvágom vele a bal tenyerem, és a kibbuggyanó vért a kulacsba csöpögtetem, nézem néhány pillanatig, ahogyan elegyedik a két folyadék. Majd szemeimet lehunyva belekezdek az áldozati litániába, így próbálok erőt gyűjteni az elkövetkezendőkre. Befejezésként elmondom az utolsó taktust -

"Tűz - tenyeremtõl
izzik a véred,
nõ soha szebben
nem remeg érted.
Égõ szerelmed
senki ne várja:
halálos csókom
feszül a szádra."

- majd a kulacs tartalmát a lángok közé löttyintem a szertartás befejezéseként.

Kis idő múltán visszafekszem az ágyra, de mind a fennálló helyzet, mind amiatt, hogy már aludtam pár órát a délután, tudom, úgysem jön álom a szememre. Próbálok magamban felkészülni az előttem álló "kihívásra", ami jelen állás szerint szinte bizonyosan halállal kecsegtet mindenki számára. De valahol halványan hiszek abban is, hogy nem véletlen kerültem ide pont most, és talán vezekelhetek a múltbéli kudarcért.

Gondolataimat egyre sűrűsödő lábdobogás szakítja meg lentről, így felkelek, és elsőnek kitekintek az ablakon, hátha megláthatom valamelyik Holdat, hogy megtudjam, merre járhat az idő. Gyakorlott mozdulatokkal ellenőrzöm a felszerelésem, majd kilépek az ajtón, és elindulok lefele, a hangok irányába.

Leérve komor, ám eltölkélt tekintetem már meg sem rebben a fiú láttán, sajnos én láttam már rosszabbat is, de a fiatal várvádők arcából ítélve a legtöbbjük nincs ezzel így. Épp ezért, miután a feketevértes elbűcsúztatta a legényt, jobbnak látom eltakarni a szemeik elől, így leoldom a palástom, és a halottra terítem. Utána pedig felegyenesedve a gróf felé fordulok, csendes, komoly hangon szólok hozzá.*

-Ha jól vettem ki a elhunyt utolsó szavaiból, Gróf úr, sajnos nem sikerült minden falvat értesítenie. Kötve hiszem, hogy egy apró falu ellen felvonultatnák az egész seregüket, kisebb csapat figyelmét pedig valószínűleg el lehetne vonni. Amenniyben úgy gondolja, érdemes még tenni ennek érdekében, adjon mellém néhány embert, és máris indulok.

[Fuhimi Rokuro]

Miután a Gróf kinyilatkoztatta azon szándékát, hogy befejezettnek tekinti a megbeszélést, a többiekkel együtt én is magam mögött hagytam a helységet és korábbi szavaimnak megfelelően a falakat jártam végig. Igyekeztem meggyőződni azok állapotáról - elvégre nem egy-két éve húzhatták föl őket -, a védművek magasságáról, hogy támadás esetén mekkora fedezéket lesznek képesek nyújtani a védőknek valamint a gyilokjárók méretéről, amelyeken esetenként szükség lehet az erők átcsoportosítására, márpedig a túl szűkek, akkor feltorlódhatnak az emberek.
Mivel a várkapunál kezdtem a szemlélődést, így éppen oda is tartok vissza, amikor a kiabálás zaja megüti e fülemet. Rohanvást érek oda és a fal tetejéről jól kivehető a fiú, akin már nem lehet segíteni. Leguggolok odafönt, a fiatalok halála, akiknek még bőven lett volna hátra az életből mindig is érzékenyen érintett, noha magam sem vagyok még kimondottan aggastyánkorú.
Rebecca szavai után megköszörülöm kissé a torkomat.
- Hölgyem, amennyiben nem veszi tolakodásnak, önnel tartanék.