A Holtak Pálcája

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Altair] Még nem történt semmi érdekes
Helyszín: Naamsen nevű erv falu
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


A lassan lemenő ereni nap fénye öt kalandozót világít meg a poros úton. Az egész napos utazás kellően elfárasztotta mindannyiukat, és most úgy tűnik vagy sötétben mennek tovább, vagy a szabadban kényszerülnek eltölteni az éjszakát. Szerencséjükre azonban, a napkorong még visszatekint egy utolsó pillantás erejéig a föld és az ég határáról, nekik is megmutatva a közeli falu egyik épületét, hogy aztán a mai napra végleg lebukva, nyugodtan adhassa át helyét az éjszaka sötétjének. Az öt kalandozó pedig, noha már eljött a kísértetek ideje, velük mit sem törődve, újult erővel vág neki a még hátralévő csekély távnak.

********

Az úton semmi említésre méltó nem történik annak ellenére, hogy sötétben kellett megtennetek. A falu, ahova érkeztetek teljesen csöndes, az egyetlen hangforrás, a már általatok is látott fogadó. Erről a közelről már jól látható, dárdás embert ábrázoló cégér, de még inkább az alá kiírt szöveg árulkodik:

Fogadó a Szarvasvadászhoz

A faépület egyszerű, viszont kétszintes, felül sok ablak, mögöttük pedig nem látszik fény. Ez minden bizonnyal sok kényelmes és üres szobát jelent. Jobbra a bejárattól szokatlanul nagy istálló található. Az ajtó körül hívogató, barátságos fény, mögüle pedig beszélgetés és időnként hangos röhögés szűrődik ki. Valószínűleg odabent többen is vannak, akik nem tartják meg az átlagemberek azon szokását, hogy Noir órájának elmúltával már alszanak, készülve a másnapra.

[Rannien Siey]

(Fantom)

-Eleget nyeltük az út porát, irány a fogadó! - kiáltom társaimnak, majd próbálnám vágtára fogni a lovam, hogy minél előbb egy pihe-puha ágyban lehessek, de az az istenverte állat szokás szerint megmakacsolja magát...

<Ejj, micsoda ********************-t sóztak rám azok a ****************** lókupecok... Amint lehet szerzek magamnak egy másikat...>

Mivel jobbat nem tehetek, szépen lépésben haladva folytatom utam...

Amint meghallom a hangos beszélgetést, felderül az arcom. Sietve bevezetem a lovam, ha találok istállós fiút, akkor a gondjaira bízom, ha nem, magam végzem el a hiányzó illető feladatát. Ezután a többieket meg sem várva, besietek a kellemes zsákmányokkal kecsegtető fogadóba. Alaposan megjegyzem magamnak a szállásunk népét, s szememmel kártyázókat, kockázókat keresek.

[Grengor]

Gardok

Amikor végre én is meglátom azt a fogadót, akkor felkiálltok:
-Na csak, hogy megérkeztünk! Olyan szomjas vagyok. Ti nem?
Majd felkacagok és leszállok a lóról, megigazitom a gatyámat azt követem a tolvajt.
-Miért kell nekünk folyton lóval menni miért nem tudtok lent a földön szépen lassan menni. Jaj...
Mondogatom félhangosan. Az ajtóhoz érve erőteljesen benyitok, szépen lassan végigmérem a terepet és szinte már várom az elképedt emberek arcát kik szinte mondják azt, hogy ez a nagy batár állat mit keres itt? Nem egyszer kerültem ilyen bajba emiatt, de hatásos belépőt intéz. Miután beléptem utána a pultost keresem, hogy igyak valami töményet a rossz út után.
<Jaj csak ne, hogy bajba kerüljön ez a tolvaj. Szeretnék itt még aludni is.>
Gondolom magamba miközben egy ezüstöt nyomok a pultosnak és megkérdem:
-Hé csapos van-e egy szobája számomra?
Megvárom a választ majd azt mondom:
-Ja és kérek még egy üveg pálinkát és hozzá 5 poharat is.
Ha elémrakták akkor megfogom és az egyik sarokban lévő asztalhoz leülök és megvárom a többieket.

//Nincs lovam és nemtudok lovagolni se. Valaki mögé felültem jó?//

[Enor ak Mverrys]

(Daron Thindal)

Mikor látom, hogy Fantom barátom lova ismételten úgy gondolta, hogy ő jobban tudja, hangosan felkacagok és pár méter erejére vágtára sarkallom lovam, majd visszakiáltok.
-Így gondoltad barátom?-kérdezem kacagva, de persze bevárom őket, nem vagyok én olyanfajta.

A fogadó előtt, leszállok a lóról és elmerengek kicsit a cégéren. <...Jól hangzik, szarvasvadász... remélem jól főznek, mert farkaséhes vagyok...> ekkor hallom meg a barbárt és a pálinka emlegetését. <...Ahogy így belegondolok, kell egy kis étvágygerjesztő még...>

Belépek a barbár után az ajtón, és keresek egy szabad asztalt, ahol mind elférnénk, és ezzel fel ismmérem a fogadó tartalmát... kifélék, mifélék, ülnek itt, késdobáló, vagy a nevéhez méltón kultúrált-e a hely.

[Capricorn]

[Amaro Darina]

Na végre egy fogadó. Lelki szemeim előtt azonnal feltűnnek, szebbnél szebb dolgok, úgymint egy korsó (lehet kettő is. Egye fene a három ellen sem tiltakozom.) forró fűszeres bor, egy tál pompázatos étel, egy melegvízzel telt kád, ami mellett egy félmeztelen lány áll, kezében fürdőszivaccsal és a hátamat mossa, meg egy ágyikó, ami kicsit később ugyanazzal a lánnyal van tele, de ezúttal teljesen pőre. Ezért ahogy a társam vágtába ugrat követem. Aztán fék.
-Most meg mi a reba van?-Kérdem dühösen mokir látom szerencsétlenkedését-Legközelebb ha lovat veszel olyat vegyél ami él is, mert ezt csak az hajtja előre amit fingik.
Lépésben megyek tovább én is, mert szolidaritás is van a világon. Az épülethez érve azonnal leadom a lovam a "ruhatárban" plusz ellátom a lovászt jótanácsokkal a lóhölgyet illetőleg. Nőnemű voltát ugyanis a paripa egy másodpercig sem felejteti senkivel idegen helyen. Elégedetlen, hisztis, és követelődző ezért különbféle "tréfákat" eszel ki a gondozó személyzet "szórakoztatására", amit azok érthető okokból nem mindíg díjaznak. Sőt. Szinte sosem.
Aztán irány az ívó. Belépve azonnal leadom a rendelésem a fogadósnál a ló és humán ellátásra vonatkozólag:
-Forró, fűszeres bor, vacsi, pancsi, hajcsi. Ha lehet nőci. És ha lehet ebben a sorrendben kérném, valamint ugyanezt a lovamnak is, bor nélkül. Ha iszik nekiáll énekelni, és akkor senki nem alszik faluszerte ma éjjel. Ja és kanca sem kell neki. A lófiúkat szereti.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Altair] Még nem történt semmi érdekes
Helyszín: Naamsen nevű erv falu, egy bosszantóan zárkózott ajtó rossz oldalán
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Amaro Darina, Daron Thindal, Fantom

Megérkezés után az épülettől kicsit balra, az istálló felé veszitek az irányt. A talaj szalmával van beterítve, szemben a bejárattal és mellette is a falon egy hosszú korlát van. Istállós fiút nem találtok, viszont nyolc ló van odabenn egymás mellé kikötve. Ennek ellenére az épület szokatlanul nagy mérete miatt még a ti hátasaitok is kényelmesen elférnek. Miután itt végeztetek a fogadó bejárata felé indultok.

Gardok, (Arnoil)

Míg a többiek a lovaikkal vacakolnak, te inkább a szarvasvadásznak címzett fogadó ajtaját veszed célba. Hatásos belépőt szeretnél, lenyomod az ajtó kilincsét, majd jó nagyot löksz rajta. //Nem a kilincsen.// Azonban legnagyobb meglepetésedre nem történik semmi, az ajtó meg sem mozdul. Megpróbálod megint, ezúttal nagyobb erővel. Megint semmi, bár csak az ajtó erőssége miatt nem szakadt be az egész. Próbálkozásaid egyetlen eredménye, hogy a bentről jövő hangokat mintha elvágták volna. A síri csendben könnyen kivehető egy semmivel össze nem keverhető zaj, mikor egy kardot rántanak ki hüvelyéből. Aztán egy fiatal suhanc teljesen berezelt hangja:
-Ugye megmondtam, a kísértet nem lát minket szívesen a birtokán.
Utána egy határozottabb, idősebb férfihang szól ki, egyértelműen az ajtó másik oldalán állóknak, azaz nektek:
-Ki jár odakint?

//Arnoil-t nem várom meg, egyrészt letelt a 2 nap, másrészt itt még úgy sem tudná megmenteni a világot.//

[Grengor]

Gardok

Miközben rángatom az ajtót elgondolkozom.
<Mi-a?! Hát ez miért nem nyílik?>
A jellegzetes hangokat mikor meghallom akkor hátrébb állok, de a fiú hangja hallatán nem veszem elő a fegyverem, de a jobb kezem a jobb oldalamon lévő csatabárdra teszem, hátha mégis kell használnom. Majd bekiabálok:
-Gardok vagyok és nagyon dühös a hosszú, borzalmas út útán. Aztán jön ez a fogadtatás meg ez a kisértet dolog.
Mikor kellőképp feldühödtem utána mondom:
-Ha nem kapok egy párnát a fenekemnek és egy jó kis házipálinkát a hasamba akkor betöröm az ajtót bármibe kerüljön is. Egy nyamvadt ajtó nem állja útját Gardoknak a barbárnak. Egy percet kap, hogy kinyissa és adjon innom, vagy...
Majd üvöltök egy nagyot utána megvárom a választ. Ha letelt az az egy perc akkor szépen előveszem a csatabárdom, majd elkezdem átvágni az ajtót teljes erőmből.

[Arnoil]

// Bocs az offért, nem realizálódott bennem hogy elkezdtük... ígyis Grengor szólt //

(Matt)

< Igencsak ideje volt már hogy megérkezzünk. Lassan talpaltatni kéne a csizmámat vagy csak egyszerűen újat venni... S már te is egy arasszal rövidebb vagy Atlam. Hehe, szinte láttam ahogy kerested a véged. Csak vicceltem. Ideje lesz kicsit lazítani és végre rendes ágyban aludni... >

Baktatok a lovasok mellett, mára már elég volt valaki mögött ülni. Nézem ahogy nem bírnak magukkal a "fiatalok", meg ahogy makrancoskodik a szegény pára.

Odaérve a fogadóhoz Gardokkal tartok a bejárat felé, azt meglepve állok félre a közjáték láttán.

< Nofene, beragadt? Megint csak egyszerű megoldást fogunk látni a problémára... >

- Szerintem jobb ha kinyitjátok, új ajtót csinálni tovább tart. Gardok nem a türelméről híres...

Amikor előkerül a csatabárd akkor még inkább odébb húzódom.

- Hé Gardok! Biztos szét akarod verni az ajtót?

[Rannien Siey]

(Fantom)

<Ejj, nem igazán tetszik ez nekem... Biztos valami komolyról lehet szó, ha ilyen elővigyázatosak... Lehet, hogy jó kis móka lenne jobban rájuk ilyeszteni? Mindegy, ha rendesek lesznek, és nyugodtan várják, hogy kizsebeljem őket, akkor hagyhatjuk az ilyesztgetést... Bár a mostani belépő után nem hiszem, hogy szíves fogadtatásra találunk...>

-Hé, Gardok, vannak olyan csomók melyet ésszel kell kibontani nem csatabárddal... Na, ez is olyan: szerintem nem megrémiszteni kéne ezeket az embereket, hanem tudatni, hogy mi velük vagyunk, nem akarjuk szétzúzni a berendezést... Így úgyis előbb kapunk kaját, forró fürdőt és blablabla...

<Tényleg, még ki se találtam, hogy hogyan mutatkozzak be nekik. Remélem bejön majd, amire gondolok... >

Megköszörülöm a torkom, s mint egy komoly férfi, fennhangon elkezdek az emberekhez beszélni:

-Üdv emberek! Bocsánat a társam faragatlanságáért, de megfáradt utazók vagyunk, és szemet szúrt nekünk ez a messziről híres fogadó! Kérem engedjenek be engem és társaimat, megfizetjük majd rendesen a kosztot és a kvártélyt...

<Remélem ez megteszi a hatását, mert ha nem, kénytelen leszek betörni... >

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Altair] Beérkezés a fogadóba
Helyszín: Naamsen nevű erv falu fogadója
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Mindenki

A válaszok után, (főleg Fantom nyugodt válasza után) az ajtó rényire nyílik és egy idősebb, ötvenes éveiben járó ember arca látszik ki, a kezében fegyverként szorongatott egyszerű ácsbaltával. Ahogy meglátja az ajtóban álló, felettébb ideges barbárt, megkönnyebbült sóhajt hallat, de azért a biztonság kedvéért hátrébb húzódik tőle, miközben szélesre tárja az ajtót.
-Elnézésüket kérem nagyuraim, fáradjanak beljebb. Az ajtó csak azért volt zárva mert...-Láthatón tétovázik egy kicsit, nem tudja mit mondjon az új vendégeknek meg zavarban is van, de azért csak kinyögi:-Furcsa népek járnak errefelé mióta ez az új várúr jött. Jobb elővigyázatosnak lenni.
Belépve határozottan kellemes hely, két sorban három-három, nehéz tölgyfa asztal, mindkét oldalukon támlás paddal. A falakon végig fáklya-és gyertyatartók vannak kifüggesztve, némelyikben világít is a fáklya, határozottan kellemes fényt adva. Szemben a bejárattal söntéspult, rajta két jókora demizson, mögötte egy csukott ajtó, amely minden bizonnyal a raktárba vezet. Oldalt a falon kandalló, de tűz nem ég benne, elég jó idő van így is. A nevét valószínűleg a pult felett, a falra kifüggesztett hatalmas szarvasagancsról kapta. Valóban szép vadászzsákmány lehetett annak idején. A hangoskodók is ott vannak, jobb oldalon a középső asztalnál, nyolc fegyveres fickó. Leginkább egy szedett-vedett zsoldoscsürhére emlékeztetnek. Jelenleg mind azzal van elfoglalva, hogy a legfiatalabbat(, aki a kardját is elővette míg kint voltatok) ugratják "Itt vannak a kísérteteid." meg hasonló szövegekkel. Ez látszólag mindegyiket teljesen lefoglalja, de biztosra vehetitek, hogy néhány gyakorlottabb, legalább nagyjából megnézi kik vagytok. Közben a fogadós is leteszi a baltáját, és hellyel kínál titeket a másik oldalon.
-Mit parancsolnak az urak?

//Arnoil, írtam PM-ben még kezdés előtt, hogy kezdünk.//

[Enor ak Mverrys]

(Daron Thindal)

<...Nah szép... meleg étel, hideg pálinka és ölelő karok helyett rothadt szagú kísértet históriák... Ma este nem a Fehérleány balladáját kéne énekelnem, még a végén felkötik a nyakam...>

Elmosolyodom Gardok kirohanásán, és ahogy a többiek csitítgatják. Bár teljesen megértem a barbárt, nekem sincs kedvemre ez a kis hercehurca. Nah de már végre nyílik az ajtó és beljebb kerülhetünk....

<...Nem is rossz, teljesen tökéletes...> a fogadós felé fordulok, és a legbarátságosabb mosolyommal megszólalok.

-Hát Gardok barátom szerintem egy jó üveg pálinkát kérne, és ha már ő is iszik, akkor még öt kupicát kérnénk melléje. Aztán valami jófajta melegételnek is örülnénk, hosszú utat tettünk meg, és gyomrunk már erősen tiltakozik.- egyenlőre nem firtatná a... "furcsa népek" alatt mit értett, ha már szellemekről és kísértetekről volt szó. Jobb szeretem az ételt nyugodt gyomorba tölteni, és az élőholtakat nehezen emésztem meg. Keresek egy kellemes helyet, ahol mindannyian elférünk és úgy ülök le, hogy a fogadó lehető legnagyobb részét szemmel tudjam tartani, főleg az ajtót és a fegyvereseket.

[Grengor]

Gardok

Becammogok a fogadóba és jól megnézem magamnak ezt a helyet és az embereket. Ezután elindulok Thindal barátom felé és direkt leülök az asztalhoz az embereknek háttal és az asztalra teszem a fegyverem majd odaszólok az öregúrnak:
-Ügyes... Most, hogy kinyitottad az ajtót hozzhatnál egy üveg pálinkát és meleg ételt nekünk és idejöhetnél mellénk és elmondthatnád, hogy kiféle miféle ez a gróf, hogy enyire megiesztett titeket. Ja és még valami azzal a párnával nem vicceltem télleg kellene a fenekemnek ez a gebe feltörte a hátsó fertájamat.
És ha majd kihozta akkor iszok egy kupicával és evés közben meghallgatom a meséjét.

[Arnoil]

(Matt)

< Híjnye, milyen diplomatikusak az urak... Ki se nézné belőlük az ember hogy egy bálon szétverték a berendezést meg a közönséget. Igaz végülis valahogy be kellett jutni a bálra is. >

Egy mukk nélkül besétálok én is a fogadóba, szemügyre veszem a környezetet és elégedetten bólintok magamnak.
Utána a bent lévő társaságot is felmérem, ahogy a legfiatalabbat ugratják. Próbálom a rám vetett tekinteteket elcsípni, Atlammal valószínű amúgy is én vagyok a "legfurcsább szerzet".

< Mi a fenétől féltek ennyire? Egy csapat fegyveres ráadásul... >

Tűnődve nézem hogy van-e ruházatukon valami harc nyoma, miközben a többiek elhelyezkednek.
Amikor a fogadós a közelbe kerül.

- Egy jó adag étket kérek, s hozzá jóféle vöröset. Vigye kérem oda, ott fogom elkölteni ahol a többiek.

// Utólag megnézve tényleg, csak átsiklottam felette. //

[Rannien Siey]

(Fantom)

-Esetleg tudnának ajánlani valami finom szarvas sültet? //Remélem, ha már a fogadót is így hívják...// Én nem iszok töményet, inkább megkóstolnám a helyi bort.

Helyet foglalok a társaim asztalánál, s próbálom felmérni az embereket erszényük térfogata szerint. Közben elmerengek a "furcsa népek"-es mondatukon, hogy vajon mi a fene folyhat itt...

[Capricorn]

Csak azután nézek körbe miután leadtam a megrendelésem, és azt kell látnom, hogy a rajtunk kívül a fogadóban tartózkodók "talpig" fegyverben vannak. Csak nem lesz hirig. Most egyetlen porcikám sem vágyik rá, csak a fogadósnak elharsogott dolgok tudnak felizgatni. Leülök a többiek által kiválasztott asztal üres helyére, és várom az először is megrendelt forralt borom.
-Mi történt itt? Valami baj van? Vagy csak lesz? Most valahogy nem vágyok még egy bunyóval fűszerezett bulira. A fűszert a forró boromba kérem.