Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel



*A lány láthatóan gondolkodóba esik.*

- Nagy szeme volt és sötét bőre?! Mi a fene lehetett? Errefelé legfeljebb apróvadak élnek, még az őzek és szarvasok is ritkák, no de azoknak amúgy sem túl nagy a szemük....Aga, keresd! Aga, keresd!!!

*A kutya csak a második megszólításra kapja fel a fejét és farokcsóválva siet a gazdájához. Értelmes kutya, mert hamar felfogja, hogy mit akar tőle a lány. Egy-két ugatás után beleveti magát az erdőbe és néhol hangos csaholással jelzi, hogy éppen merre jár.
A lány – bár nem látja a bozótostól – figyeli a kutya mozgását és hallgatja az ugatását. Jó nagy kört tesz meg Aga az erdőben, nagyjából te is tudod, hogy éppen merre jár.
Valahol a patak környékén lehet, amikor sokkal hevesebben kezd ugatni. Nem kell szakértőnek lenni, hogy tudd: Aga talált valamit. Mirtana mindenesetre közli veled:*

- Talált valamit! Megyek megnézem mi az! Maradjon itt, mindjárt jövünk...

*Ezzel felkapja a ramieráját és a kis nyílpuskáját és elindul az ugatás irányába. Alig lesz meg pár lépést, amikor a kutyaugatás átvált fájdalmas vonyításba-nyüszítésbe. Ez az állapot sem tart sokáig, mert egy hangos nyikkanás után csend lesz. Se ugatás, se nyüszítést nem hallotok, a lány el is kezd rohanni.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Már épp mondanám Mirtanának, hogy inkább menni kéne, mint maradni... de már mindegy, had futtassa meg Agát. Azonban amikor a kutya felnyüszít, akkor tudom csak meg, hogy mennyire volt rossz ötlet megvárni a dolog végét. Hiába parancosl rám a lány, eszem ágában sincs maradni, és tétlenül hallgatni az eseményeket, bár féltem a felszerelésünket. Nem töprengek, követem Mirtanát addig, amíg a táborhelyünket biztonságosan szemmel tudom tartani.
Ha a lány felől csatazajt, kiáltást, vagy bármi aggasztót hallok azonnal nekiiramodok a zaj irányába.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kész... végem van...*
- Kérd meg ezt a jóembert, hogy mutassa meg nekem merre van a fészerje... Kell nekem egy balta és néhány megtermett rönkfa amit szét lehet hasítani. Le kell nyugodnom, össze kell kapnom magam, de ez nem megy ülés közben. Felrobbanok, hogyha nem dolgozhatok... - *komoly vagyok, morcos, dühös magamra, az alakuló dolgokra.
Komolyan mondtam, hisz érzem magamon, hogy ebben az állapotban egy beszólás és robbanok - márpedig az senkinek sem lesz jó, főleg annak nem, akin kitöltöm a dühöm.*
- Gyere velem Ranti. Segítessz, közben beszélünk.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel



*Futsz a lány után aki jó hatvan-hetven méter megtétele után áll meg, ahol szitkozódva guggol le a kutyája mellé.
Aga elterülve fekszik a földön, nyelve kilóg a szájából. Valaki rendesen fejbe vághatta, mert a fejéből csordogál a vér. Nem döglött meg, mert láthatóan veszi a levegőt, de nincs eszméleténél.
Mirtana idegesen vizsgálgatja a kutyát, de szemmel láthatóan nem nagyon ért a sebek ellátásához. Közben félszemmel a környező erdőt is figyeli, hátha észreveszi azt a valamit – vagy valakit – aki leütötte a kutyát.
Az erdőben egyébként csend van, még a madarak sem csiripelnek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé, Négykő faluban
Időpont: délután


*A pultos értetlenül néz rád, de – mindent a vendégért címszó alatt – kivezet titeket az épületből.
Megkerülitek a fogadót, és egy másik házhoz mentek. Kis fakerítés veszi körül ezt a földszintes házikót, az udvaron pedig több köbméter fa van takaros rendbe rakva. Körülbelül egy-másfél méteres rönkökből áll a farakás, különböző átmérőjű fákból.
A pultos fickó készségesen körbe mutat, hogy bármelyiket szétdarabolhatod, egykettőre kerít egy fejszét is az épületből.
Utána még vár, hátha szükséged van valamire. Ranti kicsit meg van szeppenve, nem nagyon érti, hogy miért lettél ennyire ideges.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Elmormolok egy rövid átkozódást, de szinte azonnal képen törölném magam. Nem szabad elragadtatnom magam, higgadt, kristálytiszta elmére van szükség. Hátra pillantok a felszerelésünkre, és ha nem látok semmi gyanúsat körülötte, akkor odafutok Mirtanához.
Nem vagyok jártas az orvoslásban, de azt talán meg tudom állapítani, hogy az eszméletvesztésen, és a fején lévő seben kívül van-e valami komolyabb baja a kutyának. Ha nincs és mozdíthatónak ítélem meg, akkor felemelem és óvatosan a táborhelyhez viszem.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Kimegyek a fogadós után, amikor a fejsze is előkerül biccentek neki egyet jelezvén köszönet képpen és hogy mehet a dolgára - én elleszek itt egy darabig.
Kisebb darabbal kezdek, addig nem szólok Rantihoz sem, amíg az elsőt fel nem hasgattam olyan alkarvastagságúra. Aztán...*
- Mesélj nekem arról a félszeműről. Kapd össze az összes emlékedet róla, s mond el. Érdekel a kinézete töviről hegyire. Láttál-e valamilyen medált, ékszert, bármi mást rajta, s ha igen, akkor mit ábrázolt az? Volt-e olyan szófordulata, amit gyakran használt? Emlegetett-e valamilyen istenséget, vagy más nevet, akármit? Csinált-e valamilyen furcsa dolgot, olyat amit egy rendes ember nem tesz? Vagyis minden, de minden érdekelne róla.
*Aztán még egy rönk következik, de mielőtt nekikezdek keserű hangom folytatom Rantinak.*
- Abban biztos vagyok, hogy Hart saját akaratából nem másítja meg uticélját. Viszont arról a félszeműről semmit nem tudok... Az is lehet, hogy nem véletlenül lett Hart beteg... Ebben a szaros világban kissé naiv gondolat lenne, hogy eltévedtek, rövidíteni akarnak a nagy ismeretlenben, mikor ez az út a legjárhatóbb Warvikba...

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel



*Felemeled a kutyát – mi tagadás, elég jó súlya van. Azért persze elbírod és visszacipeled a táborhelyetekhez.
Úgy tűnik, hogy nincs különösebb baja, de a fejét rendesen beverték. Valahol halánték tájékán ütötték meg, valószínűleg fel is szakadt a bőre, mert a szőre véres.
Mirtana aggódva figyeli, hogy mit teszel, ideges hangon kérdez:*

- Magához tudja téríteni sacerdon? Mit gondol, mi a fene támadta meg?

*Második kérdése eszébe juttatja, hogy talán az a valaki itt ólálkodik valahol körülöttetek, idegesen felkapja a nyílpuskáját és az erőt kezdi figyelni, hátha észrevesz valamit. Az erdőben továbbra is csend van...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé, Négykő faluban
Időpont: délután


*Nekifogsz a favásásnak, ami elég fárasztó munka, de legalább felemészted a fölös energiáidat.
Ranti a kérdésedre bólint, majd rövid gondolkodás után beszélni kezd:*

- Huh, hát mit nem meséltem még erről a félszemű Lerionról?!...Olyan két méter magas jó nagydarab páncélos fickó. A haja hosszú, de össze van kötve hátulra egy olyasmi varkocsba mit magának Sebille. Ha jól emlékszem akkor a bal szeme hiányzik, vagy legalábbis egy fekete kötés takarja, a jobb szeme asszem barna. Ilyen fekete cuccokban járt, meg volt neki egy jó nagy csatabárdja, olyan apró csillogó koponyákkal díszített. Volt neki egy medalion a nyakában egy láncon, bár szinte mindig elrejtette a ruhája alá, én is csak véletlenül vettem észre egy este, amikor éppen ruhát váltott. Azt nem láttam pontosan, hogy milyen ábra volt a medálon...Amikor először találkoztunk vele, akkor gorviki útellenőrnek adta ki magát, de kiderült, hogy csak viccelődött velünk, mert pontosan tudta, hogy kicsoda az Atya. Amikor kiderült, jót nevetett az Atya ábrázatán, és hát mi tagadás én is kicsit megijedtem, elvégre engedély nélkül lófrálok az országban...Úgy tűnt, hogy jól megértik egymást az Atyával, többször beszélgettek négyszemközt, nekem ilyenkor mindig adtak valami munkát...Az Atya nem csak úgy beteg lett. Nem meséltem még? Szóval még Olbarise-'ben találtunk egy olyan idegen hullát. Amund fajzatot, vagy a mifene is volt az. Szóval az Atya megvizsgálta, meg valami hókuszpókuszt is csinált. Utána kicsit megszédült, meg beszélt valami shaladin vagy mifenéről, aztán eldőlt mint egy liszteszsák. Az a Lerion is megrémült, láttam rajta, idegesen osztogatta az utasításait, majd behúzódtunk egy házba. Ő is megpróbálta valami vajákos módszerrel magához téríteni, de nem sikerült neki. Azt mondta, hogy az Atya nem halt meg, de nem lehet magához téríteni. Aztán Lerion beszélgetni kezdett azzal a másik fickóval akivel még a város előtt találkoztunk. Róla nem beszéltem még? Valami gorviki lovasfutár volt, aki Erone-'ből tartott Olbarise-'be, de a küldeményét nem sikerült eljuttatnia a címzetthez, mert a várost ugye lerombolták. Nekem megint adtak valami munkát, ha jól emlékszem tűzifának valót kellett keresnem a romok között, így nem hallottam miről volt szó, de másnap reggel összepakoltak és egyedül hagytak. Meghagyták, hogy várjak a város romjai között néhány napig, mert megpróbálnak segítséget szerezni. Hagytak ennivalót, meg nálam hagyták az Atya kardját is; valami olyasmit mondott a félszemű, hogy ez lesz a kulcsa a visszatérésének, akármit is jelentsen. Mindenesetre majdnem egy hétig vártam rájuk, de nem tértek vissza. Az ennivalóm majdnem teljesen elfogyott, amikor úgy döntöttem, hogy jobb ha hazamegyek. Amikor elindultam találkoztam magával...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)


- Aham ...
- Hmmmmm ...
- Hm-hm-hmmmm ...
- Hogy pontosan tudta kicsoda és jól megértették egymást ...
- Amundot?!? Hogy az amund anyját neki ...
- Inkább Shandin volt az a shaladin ...
- Érdekes ...
- A kardja?!? ...

*Hallgatok egy kicsit, próbálom magamban összerakni a dolgokat. Közben elég szépen gyűlik a hasogatott fa.
Nem bánom, hogy fizikai munkát végzek. Kiadom a gőzt rendesen, s egy kis edzésnek is beillik.*

- Hamar kellene ágyba bújni, mert reggel korán indulunk tovább. Nem szabom meg hová mész vagy mit csinálsz, csak ne legyen baj belőle, s okosan társalogj bárkivel.

Azért még meséld el azt, hogy miről beszélt neked az Atya, hogy miért megy Warvikba? Ha egyáltalán mondott ilyesmit... Meg egyáltalán miről beszélgettetek utatok során?
*Kérdem nem minden szándék nélkül. Valami nem hagy nyugodni belülről.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé, Négykő faluban
Időpont: délután


*Hasogatod a fát, növekszik is rendesen a kupac miközben beszélgetsz a kölyökkel.*

- Sokmindenről beszélgettünk az Atyával, de azt nem mondta, hogy pontosan miért megy Warvikba...Beszélt az istenéről arról a Dartonról, meg arról, hogy miket kér a híveitől. Beszélgettünk arról is, hogy miben különböznek a tanításai a Kosfejes Nagyúr dogmáitól. Persze én is sokmindenről meséltem neki: hogy milyen az élet itt Gorvikban, meg Ranagol híveiről, meg a papjairól. Ő meg mesélt azokról a pyar istenfélékről, akikben arrafelé magukfelé hisznek. Nem akart megtéríteni, de érdekes dolgokról mesélt...Megkedveltem az Atyát, kár hogy eltűnt...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Figyeld a környezeted, nyugtalanít ez a csönd. Agának nincs komolyabb baja, megmarad...- mondom miközben a kutya sebét vizsgálom.
<...Nem komoly, de jelenleg semmim sincs amivel fertőtleníteni tudnám... ehh... szükségem van rá, megérdemli...>

Miután döntöttem, kitisztítom elmémet és halkan zsolozsmázni kezdem, majd előre nyújtom a tenyeremet. Nem hiszem, hogy bármely ranagolita is áldását adta volna már a kutyára. Homlokomon felizzik a kosfej tetoválás, és fohászommal elkezdem kitárni azokat a csatornákat, melyeken keresztül a Legnagyobb Úr fensőbbségét bizonyító erő áthalad rajtam.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Hát... a Kosfejes Nagyúr dogmáiról majd nekem is beszélhetsz, az itteni élettel egybekötve. Legalább valami gőzöm legyen arról mit lehet és mit nem lehet tennem.
De majd holnap, vagy utána. Amikor kedved lesz mesélni, nekem meg hallgatni.
Most mehetsz...
*Elég volt a hasogatásból. Összepakolom a fát, amit felhasgattam - ha van helye, akkor odarakom szép sorba. Elteszem a baltát is a helyére, majd visszamegyek a fogadóba, miközben azon vigyorgok magamban, hogy a fürdést bizony kezdhetném elölről.
Megkeresem a fogadósunkat.*
<Remélem ért közös nyelven.>
- Összepakoltam magam után. Köszönöm a lehetőséget. - *fújok egy nagyot* - Mondja, van abból a jóféle vörösborból amit vacsorára adott? Kérnék abból egy kancsónyit, amit felvinnék magamhoz a szobába.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel



*Homlokodon felizzik a Kosfej tetoválás és megáldod az eszméletlen kutyát. Bár kevés energiádat emészt fel ez a művelet, a varázslás végeztével biztosan tudod, hogy Ranagol áldása kíséri ezentúl Agát.
Fél szemmel látod, ahogy a lány aggódva figyeli a ténykedésed, de nem foglalkozol vele, hanem folytatod a megkezdett zsolozsmát.
A Kosfejes Nagyúr igéi nem éppen a gyógyítást helyezik előtérbe, ezzel most is szembesülsz. Bár nem tűnik komoly sérülésnek, mégsincs elegendő energiád ahhoz, hogy meggyógyítsd Aga fejsérülését. Ezt már akkor megérezted amikor nekifogtál a gyógyító fohász mormolásának. Bár szokás szerint most is fehér fény áramlott a kezedből a sebesült felé, a gyógyítás nem sikerült.
A kutya továbbra is eszméletlenül fekszik, a fején lévő seb nem zárult össze.
Mirtana továbbra is téged figyel, bár néha az erdő felé is tekintget.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé, Négykő faluban
Időpont: délután


*A kölyök nem tágít mellőled, hanem veled marad miközben vágod a fát. Még be is segít a hasábok cipelésében.
A fogadóba visszaérve látod, hogy nem sok minden változott, csupán néggyel több vendég van. Első ránézésre helybeli parasztoknak tűnnek, akik betértek egy-egy kupa borra, vagy korsó sörre. Tipikus gorviki kinézetük és egyszerű ruháik vannak. Egyik kisebb asztalnál ücsörögnek és halkan beszélgetnek.
Sergio del Aramos még mindig az asztalánál üldögél és még mindig falatozik. Igencsak jó étvágya lehet, mert az ételek nagyrészét már megette. Továbbra is a könyvecskéjét olvasgatja evés közben.
A pultos fickó a kérdésedre értetlenül bámul rád, nagyon valószínű, hogy egy szavadat sem érti. Még szerencse, hogy Ranti nem hagyott magadra, így lefordítja a mondandódat. Hamarosan meg is kapod a korsó bort és egy boroskupát.*