• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Tristani Krónikák I (ÚTK)

A múlt... Ez történt Velünk...

Moderátor: Admin

Téma lezárva
619 hozzászólás • Oldal: 36 / 42 • 1 ... 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39 ... 42

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Niobe » 2009.11.03. 19:59

( Seela Deranel )

* Hirtelen felülök, pedig még nincs reggel. Éber tekintettel pillantok körbe, a szintén ébren lévő Ramanira, a mellettem alvó varázslónőre, illetve a fölém tornyosuló Argra. A következő mozdulattal már fel is állok, és kérdő tekintettel megszólalok: *

- Mi történt Arg, hogy felébresztettél mindenkit?

* Közben hőlátással körbenézek, hátha észreveszek valami, amit szabad szemmel nem látok. *

// érzékelés: 14 1k10 = 10 [10] //
" Légy őszinte és csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
Avatar
Niobe
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 774
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:24
Tartózkodási hely: Budapest/Debrecen
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Thor » 2009.11.04. 15:53

(Vasöklű Arg)

*Seela kérdésére csak a szobor felé mutatok.

-Okád a szobor.

*Ezután Yvetthez lépek. Ő ért mindenféle fura dolgokhoz, hátha tud valami mondani. Felébresztem, de mivel látom, hogy nagyon rossz állapotban van, így óvatosan teszem azt.

-A szobor valamit okád-* Mondom neki, ha felébred, és a szobor felé mutatok. *- Mi a fene lehet?

//off= érzékelés: 12 ; 1k10 = 4 [4] //
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2009.11.04. 22:04

(Yvett de Crei)

*Álomtalan pihenés, szinte csak a testté. De ez sem teljes. Mintha távolról szólongatnának, testem nem akarja az ébredést. Gyűrötten nézek Argra, fáradtan, lassan tisztulva tudatilag feltápászkodok ülő helyzetbe. Dörgölgetem szemem, hogy mihamarabb kitisztuljon a látásom, majd amikor mondja, hogy okád a szobor elkerekedett szemmel nézek rá.*

- Hogy mi? .. Mit csinál? - *aztán a szor felé nézek, hogy mit is csinál. Nekem nincsennek harcos reflexeim, és ez a világ is idegen tőlem - mármint a vadonban bolyongani egész nap megállás nélkül, s ott is éjszakázni. Azért ezt igyekszem legyűrni.
Mindenki talpon van szó szerint, vagyis tudatosul, hogy baj van, viszont a reflexeim - vagy minek is mondják - nem úgy működnek mint a többieknél. Elnézek a szobor felé, hogy lássam is mi az ábra, s ha nem megy normál látással bevetem velem született képességemet a hőlátást.
Aztán egy villanás az agyban... Seela, Ramani, Arg... de mi van az utikalauzunkkal, Hobarttal? *


// Érzékelés
Érték: 14
Dobás: 1k10 = 4 [4] //
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2009.11.05. 15:52

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________


Arg, Ramani, Seela

Miután mind a négyen felébredtek, és ösztönösen előbb körbenéztek, de a táborban látszólag semmi nem változott.
Az egyedüli érdekesség a kőszörny szájából lassan a föld felé nyúló valami.
Épp ezért ennek szentelitek a figyelmetek a továbbiakban.

Arg, miután felébresztetted Yvettet, a többiek mellé lépsz, és biztonságosnak ítélt távolságból figyeled a szobrot, ami már az első pillanatban sem tetszett neked. Innen a távolból is valami csípős szagot érzel, ami a szörny felől árad. Savanykás, mint az erjedt hányás.

Seela, a hőlátásod sem sokat segít, a folyadék (?) csak kicsit melegebb, mint a szobor, ami hideg kékben tündököl előtted.

Ramani, te még közelebb lépsz a bejárathoz és a szoborhoz, egyéb változások után kutatva.
Ám azon kívül, hogy immár te is érzed a csípős szagot halványan a sűrű, nyálkás folyadék felől, semmi más változást nem tapasztalsz.

Yvett, meglehetősen nehezen ébredsz fel, Arg ébresztése pont akkor ért, mikor álmod a legpihentetőbb lett volna.
A gondolataid, mint kósza pillangók csapkodnak a fejedben, időbe telik, míg mindet sikerül behálóznod.
Ekkor beléd hasít a kérdés: mi van Hobarttal? Mert a többieket látod magad előtt, neked háttal fürkészik a sötétbe burkolózó szobrot, amely a tábortűz fényénél félelmetesnek hat, főleg, hogy a szájából csorog valami…
Hobart után nézel, és meg is pillantod, alig egy lépésre mögötted, ahogy vörösen égő szemmel – mely szó szerint vörösen ég – a tőrét neked szegezve huzakodik egy jól kivitelezett szúráshoz…

//off: Yvett, kezdeményezőt kérnék. //
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2009.11.06. 23:19

(Yvett de Crei)









- Hobart...- *sikkantok egy éleset, de már csak arra van időm, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabb varázslatommal támadjak, merthogy támadni kell, mielőtt ő szúr. Túl közel van ahhoz, hogy bármit is próbáljak neki mondani, s mozdulata túl egyértelmű ahhoz, hogy értékes szegmenseket veszítsek.
Szinte ösztönösen nyúlok hatalmamhoz, hogy a végzetes szúrást megakadályozzam - emelem kezem a feje irányába, rá mutatok.


//1E tűznyíl
KÉ 1k100+30 = 97(+30) [127]
CÉ 1k100+63 = 85(+63) [148] (33 saját CÉ + 30 a tűznyílé)
Sebzés 1k6 = 5 [5]//

Ahogy elengedem a csupán zavarásnak szánt tűznyilat igyekszem minél távolabb kerülni tőle - amilyen gyorsan tudok felpattanok helyemről, de nem a többiek és a szobor felé, hanem inkább beljebb a sűrűbe veszem az irányt pár lépés erejéig, majd megfordulok, hogy szembe nézzek azzal ami lett Hobart.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2009.11.06. 23:21

// Off... :? Bocs az új postért - egyrészt az előbbiben lévő hosszú szünet miatt, kis szerkesztési baki :oops:
Másrészt elég érdekes lett a KÉ-m, így azt újra legeneráltatom.
Bocs még egyszer a figyelmetlenségemért! ^^

KÉ 1k10+30 = 6(+30) [36] //
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2009.11.10. 7:34

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________


Arg, Ramani, Seela

Nem sokáig bámulhatjátok a kőszobor furcsaságát, mert Yvett a hátatok mögött felsikít – „Hobart” – majd ahogy megpördültök, egy hirtelen villanással egy lángnyelvet lő ki a felé lendülő Hobart arcába, aki erre felordít.
Yvett menekülőre fogja, míg Hobart egy pillanatra megtorpan, így egérutat nyer, de nem sokáig.
Hobart égővörös szemmel, gonosz vigyorra húzódó ajkakkal veti magát utána, pedig az arcán a bőr csúnyán felhólyagosodottnak látszik a tábortűz gyér fényénél is. Kezében megvillan a tűz fényében az Yvettet fenyegető penge.

//off: dobhattok kezdeményezőt, meg amit szeretnétek, a távolságotok egy környi mozgás Hobarttól, mivel Yvett nem felétek, hanem az erdő felé menekül. //

Yvett

A lángnyelv alaposan megégeti az ellenfeled arcát, aki erre megtorpan és nagyot ordít. Ám hamar úrrá lesz a fájdalmán, és gonoszul vigyorogva iramodik utánad. Mintha nem is érezné a fájdalmat immár… és a szemürege egészét kitölti a vörös fény.

// Ugye nem felejtetted el felírni a karaktert második szintre? //
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Niobe » 2009.11.11. 18:40

( Seela Deranel )

* Nem jut sok időm a szoborból folyó nyál közelebbi megvizsgálására, mivel hirtelen Yvett sikolyát hallom a hátam mögül. Azonnal megpördülök, majd látva Hobart vöröslő szemét és a varázslónő menekülését, nem tétovázok. Mivel már nincs dobótőröm, így a combomra erősített tőrt dobom Hobart hátába, majd futok utánuk, hogy megmentsem Yvett életét, közben előhúzom fegyverem. *

// KÉ: 1k10+36 = 1(+36) [37]
TÉ: 1k100+53 = 72(+53) [125]
Sebzés: 1k10 = 7 [7] //
" Légy őszinte és csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
Avatar
Niobe
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 774
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:24
Tartózkodási hely: Budapest/Debrecen
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Thor » 2009.11.12. 9:29

(Vasöklű Arg)

*Kezemben a csatabárddal figyelem a szobrot, felkészülve arra, hogy mikor fog nekem támadni. De ekkor Yvett sikolt fel. Elfeledkezve a nyáladzó kőről, megpördülök, és a veszély forrást keresem. Döbbenten látom Hobart vöröslő szemeit, majd a tűz nyelvet, melyet Yvett teremt. De mivel belém nevelték, hogy soha ne tétovázzak, így előre rugaszkodok, és megrohamozom a kísérteties tekintetű segítőnket.

// KÉ: 1k10+35 = 7(+35) [42]
TÉ: 1k100+74+20 = 24(+74) [98] (A roham miatt van a +20)
Sebzés: 5k6+5 = 1+2+1+5+2(+5) [16] //
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Togar » 2009.11.12. 9:59

Ramani Voineor

Érdeklődve tanulmányozom az életre kelni látszó szobrot, a szájából valami nyálszerű képződmény folyik kifelé. Ekkor zavar meg a kis közjáték, mire hátra fordulok, addigra a többiek már rég előttem járnak. Látom a futó Yvett hátát és a kissé elzombisodni látszó, vezetőnket amint egy tőrt szorongat. Mielőtt reagálhatnék már az ork és Seela neki is ugrik, így én inkább a környéket kémlelem, csak elbírnak ketten egy emberrel, viszont nem szeretnék újabb meglepetést.


//érzékelés: 1k10 = 5 [5]
Nem az a lényeg kinek van kezében fegyver, hanem az ki üt először.-harcművész
Nem az a lényeg hogy ki üt először, hanem hogy legyen sör-Tooma pap

Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld...

Először ütünk aztán nem kérdezünk semmit...-törpe taktikai útmutató
Avatar
Togar
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1638
Csatlakozott: 2007.12.15. 8:46
Tartózkodási hely: Debrecen
  • Honlap
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2009.11.13. 21:31

(Yvett de Crei)

*Valahogy meg kell állítani és már cikázik is egy gondolat át agyamon - nem mérhető időn belül bele is kezdek a varázslatba, s végzek is egy pillanat alatt.
Ősföldet idézek meg, melyet Aurává formálva Hobart köré "tekerek". Ebben így elvileg rosszabbul lát és hall. Igaz ismereteim szerint ad neki némi védelmet a sebesülések ellen, de talán ez annyira nem számít, míg ártalmatlanná nem tesszük - legalább is én nem szándékozom megölni, mert ez nem Ő, hanem valami megszállta...

//Ősföld teremtése, Aurává formázva (10 Mp / 2 E) 1 szegmens//
De még mindig nem hagyom abba - nem akarom, hogy akár bennem, akár másban kárt tegyen azzal a bökővel amit szorongat. Így mágiám segítségével igyekszem azt kirántani a kezéből és jó messzire "eldobni".
//Telekinézis a tőrre Hobart kezében 4 E-ben, 4 Mp//
És ha ezzel kész vagyok? Valahogy el kellene jutnom a botomhoz Hobartot és társaimat kikerülvén...*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2009.11.17. 1:20

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________


Arg, Ramani, Seela, Yvett

Yvett felemeli megint a kezét, és olyan igéket kezd el sorolni, mely a többiek számára felettébb idegen hangzásúak. Jobbára a föld morajlásához hasonló torokhangok szállnak az éjszakában, hihetetlennek tűnik, hogy ez a törékeny alkatú leányzó adja ki magából.
A szavak mellé néhány kecses kéz- és ujjmozdulat társul, aminek hatására a tűz fényében is tisztán látható, ahogy Hobart lábai körül a föld felett kör alakban áramlani kezd a finom por, egyre sebesebben és egyre magasabbra.
Mire a sebesen rohanó Arg vagy Seela odaér Hobarthoz, addigra annak testét már örvénylő porfelhő veszi körbe, olyannyira, hogy a tábortűz fénye már meg sem világítja a testét.
Ám a két vöröslő szempár továbbra is Yvettre szegeződik, mint két izzó zsarátnok.

Yvett alig hogy befejezi a varázslatát, máris újabb trükkön kezd el fáradozni: egy csettintés az ellenfele tőre felé, és az egy rándulással kiugrik Hobart kezéből, majd eltűnik az éjszakában.
Ekkor ér Arg a félelmetesen kinéző kísérő mögé, és hátulról egy borzalmas erejű csapást mér rá.
A nehéz fegyver a gyilkolni kész férfi fejét éri, ám Arg érzi, hogy a kavargó por a test körül jelentősen csökkenti a fegyvere sebességét. Mintha előbb egy réteg homokon kellene átsuhintani a bárdját.
Az ütés erejétől viszont Hobart így is előre bukik kissé, alig tud megállni a lábán.
Ám a megszokott reakcióval ellentétben nem kezd jajveszékelni, vagy tántorogni, hanem felegyenesedik és a porfelhő mögül is átvöröslő szemeit Argra veti. A fején mély sebből szivárog közben a vér.

Seela is befut, így ő teljesen szemből tudja Hobartot megtámadni, igaz a feltűnése meglepetésként érheti Hobartot, mivel Arg mögül bukkan fel a semmiből. Ám a túravezető megdöbbenésnek jelét sem adja, amikor a fiatal lány tőre a testébe mar.
Seelának is szembesülnie kell azzal a jelenséggel, amivel Argnak is kellett: a fegyverével előbb a kavargó homokot kell legyőznie, csak utána ér el Hobarthoz a penge. A tőr Hobart kezét találja el, ám komolyabb sebet nem ejt rajta, a férfi láthatóan fel sem fogja mi történt.

Ramani a sötétet fürkészi inkább, nehogy meglepetés érje őket, és milyen jól teszi!
A sötét lejáratból halk csosszanásokat hall, ütemes, fémes csendülésekkel együtt.
Mintha valaki alig bírna menni, és egy vasdarabot (kardot?) húzna magával a réges-régi köveken, így minden kő szélén csendül egyet-egyet.

Közben a kavargó por lassan felhagy az őrült tempójú sodródással, és lassan egyre lejjebb ülepszik.
Mire kettőt pislant a társaság, már csak egy kis kupac föld emlékeztet mindenkit arra, hogy az előbb még maga a Föld tekergőzött Hobart teste körül.
Hobart embertelen hangon felüvölt, majd remegő testtel rogy térdre. Két karja – melyet csak egy ing takar – lehetetlen módon ráng és hullámzik. Az ujjai hegyéből pedig rettentő karmok türemkednek elő, vérpatakokat indítva el, majd gyorsan elapasztva azokat. Hobart szája ismét torz vigyorba húzódik, hegyes szemfogakra adva betekintést az érdeklődőknek. Szájából véres nyál csorog, szeme rőt parázs.
És felhangzik a túlvilági kacaj…
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Thor » 2009.11.18. 9:47

(Vasöklű Arg)

*Hitetlenkedve nézek a fickó fejére, majd a csatabárdom élére.

<Ketté kellett volna szelnie a fejét.>

*Enyhe félelem kezd szivárogni belém, mert kezdem úgy érezni, valami démonféle áll előttem, és én még soha sem harcoltam ilyen bestiával, de még csak hasonlóval sem. Megpróbálok erőt venni magamon, és lesújtok még egyszer Hobartra. És reménykedek benne, hogy ezúttal húsát szakítom, csontját zúzom.

// KÉ: 1k10+35 = 6(+35) [41]
TÉ: 1k100+74 = 99(+74) [173]
Sebzés: 5k6+5 = 5+5+4+6+1(+5) [26] //
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
Avatar
Thor
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 1382
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Niobe » 2009.11.19. 18:45

( Seela Deranel )

* Meglepődöm a dobásom gyenge sebzését látva, nem feltételeztem volna, hogy ilyen pocsék lesz a dobásom. Megzavar a Hobart körüli föld, és épp azon kezdenék el gondolkodni, hogyan tudnám ennek ellenére gyorsan ártalmatlanná tenni, de szerencsére rövid életűnek bizonyult az aura. Egy pillanat múlva már ismét védtelenül áll velünk szembe, vöröslő szemekkel, fenyegetően. De a sors ismét közbeszól, és nem hagy időt támadni. A félelmetes üvöltés és átalakulás megijeszt, soha nem láttam ilyet. Már nem egy szerencsétlen embert látok, hanem egy démonikus szörnyet, akit el kell pusztítani, soha senkinek ne árthasson. Minden tudásomat összeszedve lecsapok a bestiára. *

// KÉ: 1k10+38 = 8(+38) [46]
TÉ: 1k100+62 = 49(+62) [111]
Sebzés: 1k10 = 1 [1]
VÉ akrobatikával: 126 //
" Légy őszinte és csak a becsületre adj,
Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
Avatar
Niobe
Olvasó
Olvasó
 
Hozzászólás: 774
Csatlakozott: 2007.09.12. 14:24
Tartózkodási hely: Budapest/Debrecen
Vissza a tetejére

Re: Tristani Krónikák I (ÚTK)

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2009.11.20. 22:36

(Yvett de Crei)

*Valami könnyebbség, hogy a tőr messze repül Hobart kezéből. Azon filózni, hogy hogy állítsam meg társaim csapásait, hogy ne legyenek végzetesek számára esélytelen - szinte az én cselekedetem után már le is sújtanak a fegyverek. Egy pillanatnyi döbbenet, hogy jóformán semmi hatása Arg fejre mért csapásának, de máris lépek a fekvőhelyem mellett nyugvó botomért.
Szerencsémre talán, hogy ők egymással vannak elfoglalva - a botot elérem, s ahogy kezembe fogom rövid meditációval áthelyezem saját elmémbe a benne tárolt Manát.
Kész - szétnézek. Döbbenten látom, hogy Hobart nincs többé... Nem sok kell, hogy el ne fussak ismét, de pillanatok alatt sok minden lepereg szemem előtt.

<Nem futhatok el. Ezt a valamit nem engedhetjük garázdálkodni ezen a világon, kerül amibe kerül. Akár az életembe is.>
Igyekszem emlékezni, hogy tanulmányaim során találkoztam-e már hasonló lény leírásával, legendával, bármivel...* // Iq próba: 1k10 = 6 [6] //
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Téma lezárva
619 hozzászólás • Oldal: 36 / 42 • 1 ... 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39 ... 42

Vissza: Régi Kalandok...

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség