Hafar Hasszabi
<Pff...ez az én szerencsém. Miért is ne ilyenkor jelennének meg a sivatag szellemei?> fut végig a kérdés sor a fejemen, a hangok hallatán, majd visszatekintek a romokra.
<Afene!! Mi a galradzsa ez? Most kell itt hagyni ezt az átkozott helyet, amíg van rá lehetőség.> gondolom, mikor meglátom a korgot, vagyis inkább a szerencsétlenül járt emberi lényt.
-Ahogy mondod! Itt az ideje sietni! Futólépés! Gyerünk innen, amilyen gyorsan csak lehet. szólalok meg Jamil szavai hallatán, majd Samadhoz fordulok.
-Figyeljetek! Nem tudni, mi a Galradzsa lehet ez, de szerintem jobb félni, mint megijedni! mondom, s közben gyakran nézek hátra felé.