Hafar Hasszabi kalandjai

[A Rászil]

AMI EDDIG A KARAKTERREL TÖRTÉNT:

______________________________________________________
JK: Hafar Hasszabi (gazdag kalmárdinasztia örököse, harcos)
Esemény: Bemesélés
Helyszín: Abu-Baldek Shibara emírség, Habira városa, Bazár
Idő: Pyarron szerinti 3691, esős évszak
______________________________________________________

A habirai bazárban, a vizipipások szőnyegén üldögélsz a család lelki vezetőjével Igraim Huddi af- Asszad Gardasszal. Éles kontrasztot alkottok: neked –mivel a család „kirakata” vagy aki téged néz, a Hasszabi-akat látja, köztelező a pompás ruházat az aranysújtásos ing, és a cicoma. Még a sodronyingedre sem mulasztottak el díszítőelemeket verni. Igraim szakadt csuhában, és olyan viseletes saruban ül veled szemben hogy azt hiszed: talán az egész Ibara homokját látták már azok a talpak.
Nincs ebben semmi szégyellnivaló: Igraim Galradzsa papja, aki túllépett már a vagyon és az arany jelentette korlátokon. Az öreg próféta szakad dervisköpenye az abadanai emír kafftánjánál is nagyobb tekintélyt és aurát kölcsönöz neki. Igraimnak érezhetően megszentelt aurája van: dzsad embert nem érhet nagyobb tisztesség, mint a szavait hallgatni. Vannak is körülöttetek szép számmal, akik csendes hallgatóságként vizipipázva hallgatják a szent ember minden szavát. Az egyébként csendben lenni képtelen, örökké perlekedő dzsad nép pisszeni nem mer a szakad koldusnak kinéző figura jelenlétében.
Szent sáruhfa botja sárgásan dereng, ahogy néha-néha azzal mutogat valamit:
-Esőfelhők Hafar. –bök az ég felé ahol valóban gyülekezik néhány sötét hasas felhőgomoly; de ez csak nehézzé és fülledtté teszi a máskor perzselő ibarai hőséget.
- Imádkozom Galradzsához hogy sose legyen rosszabb évünk…rossz, nagyon rossz előérzet gyötör. Éjjelente a sivatagot látom, ahogy feltámad és háborog, mint a valódi óceán és mint az „elDzsiah” vihara végigsöpör és elemészt mindent…

Hafar Hasszabi

< Abu most merre lehet? Nagyon unom már ezt az üldögélést. Mondjuk még mindig jobb itt ülni, mint a hőségben dolgozni >
Gondolataimba merülve, a számhoz emelem a vizipipát és mélyen beleszívok. Közben tekintetemet végighordozom a körülöttünk lévő dzsadokon, majd szemem a szent emberre téved
< Igraim ebbe a ruhába és öltözékbe, már bejárta az egész sivatagot. Ha valahogy rátudnám venni... Áh. Inkább nem is fárasztom magam efféle badarságokkal. >
Végig nézek mentoromon, majd tovább hallgatom csodás történetét. Mikor hozzám szól, a felhők irányába nézek.
-Hát, ez az év tényleg jó volt.
Mondandóm közben lehajtom fejem.
-Gondolja Igraim mester, hogy ezzel maga Galradzsa akar jelezni valamit? Mostanában én is rosszul alszom. Álmaimban apám halálát élem át, újra és újra. Minden pillanatát élvezem a világosságnak. Nem lenne jó, ha tényleg valóra válna valami amit az álmaiban lát.

Igraim az égről rád emeli a tekintetét és a szemedbe néz:

-Igazán? Pedig tudtommal a testét soha nem adta vissza az Ibara, krónikása se volt aki az esetet elmesélte volna.
-És mit látsz fiam, hogyan halt meg az apád? -szippant nagyot a vizipipából a dervis
Hafar Hasszabi

-Pontosan nem tudom leírni, mert mindig másképp hal meg. Hát az éjszakai álmomban a csapat letáborozott egy sziklás helyen. Nem telt el az éjszaka fele se, mikor kicsi vörösszemű benszülöttek megtámadták őket. Mindenkit megleptek álmukban, és akit nem, azzal csúnyán végeztek dárdáikkal. Egy másik álmomban egy barlangba voltak ahol, valamiért mindenki elaludt és meghalt, majd holtként kísért tovább az élők között.
Igraim mester! Menjünk. Szeretnék enni valamit, és hamarosan itt a ideje a gyakorlásnak.
Mondom és a fegyveremért nyúlok, de nem állok fel helyemről. Helyette várom a dervis válaszát.
Dobj egy Kultúra-képzettségpróbát +3-mal!
-Csak nem untat egy vén kecske mekegése fiam? Sajnálom hogy az elméd pallérozásánál előrébb való egy tál étel, dehát megértem ha egy magamfajta sültbolond motyogását nem állhatja egy Hasszabi.
Ha úgy érzed nincs már mit tanulj tőlem, azt hiszem ideje hogy más tanítót keress magadnak.

-Egyébként meg...-szív újabbat a pipájából- apád egészen biztosan nem egy barlangban fulladt meg. Legalábbis azt nem nevezném halálnak ha valakit lebénítva berántanak egy síkkapun.
Hafar Hasszabi

-Bocsánat Igraim mester.
válaszolok gyorsan, majd elengedem a mellettem fekvő botomat
-Értem.
Igraim megenyhülve biccent egyet.

-Nem is kérdezed honnét tudom? -mosolyodik el. -Dícséretes önuralom gyermek, szükséged is lesz rá. Egy vezetőnek tudni kell megzabolázni a testi szükségleteit, kíváncsiságát ha a helyzet nem engedi.

-Tudod miért én lettem a tanítód? Fiatal koromban én és az apád sokat barangoltunk együtt. Úgy hiszem más bolondok úgy tartották rólunk, kalandozótársak voltunk, de ez nem igaz.
A sivatag sok mindent ad az utazónak, de kalandot? Ó szent együgyűség!

-Én ott voltam mikor apádat elragadták erről a világról...Galradzsaa tanúm tán csak ő tudja hová...

-Mennyit tudsz az amundokról Hafar?

Hafar Hasszabi

<Még az hiányzik hogy másik tanítót kapjak. Az öreg Igraim mesterrel is nehezen barátkoztam meg. Mással még nehezebben menne. Lehet hogy koszos, lehet hogy fásult, de azért még is csak ő nevelt fel. Megérdemel annyit hogy végig hallgassam.>
Ezen gondolatok futnak át agyamon, miközben ismét pipámért nyúlok és hallgatom mesterem szavait
<Nah! Vajon honnan tudja? Csak azért nem kérdezősködtem, mert szívesebben mentem volna enni, meg akármi mást csinálni, mint itt a hőségben főni. De ha már itt vagyunk, akkor megkérdezem>
Megvárom míg Igraim befejezi a mondandóját, majd válaszolok
-Sok mindenre megtanított Igraim mester, Abasz mester módszerének köszönhetően, pedig tovább fejlesztettem.
Számhoz emelem a pipát és beleszívok, majd folytatom
-Viszont, nem tudom tovább leplezni kíváncsiságom. Miért maga lett a tanítóm? És mi történt pontosan az apámmal? Amundok? Hmm? Hát nem sokat. Csak azt amit még gyermekkoromban meséltél; hogy a sivatag gonosz szellemei és réges-régen ősi népekkel harcoltak. Meghogy vezetőjük valami Ahmed istenség.
-Azért lettem én a tanítód mert anyád csak bennem volt bizodalma,mikor nagyapádnak és neki át kellett vennie az üzleted apád halála után.

-No igen, attól tartok ez nem sokáig marad így. Hamarosan alkalmunk lesz megismerni őket testközelből. Több mint húsz éve már hogy Galradzsaa prófétáinak megmutatta a jövőt:hamarosan mindent elpusztítanak az amund démonok Hafar. Háború lesz, akkora amit nem látott a világ az Ősi Népek eltűnése óta.
-Apád nem valami szellemet keresett egy lámpában, hanem egy fegyvert: egy kegytárgyat amivel istenenk elküldik a küldöttüket Amhe Ramun megtestesülése ellen. Ezért indultunk el ő én, és egy csapat erionból toborzott kalandozó a mélysivatagba.
-A küldetés kudarcba fulladt: úgy látszik az amundok sejtettek valamit mert egszer csak megjelentek egy síkkapun keresuztül. Elragadták a kegytárgyat és apádat is.
-Azóta nem láttam. nem tudom mi lehet vele. De ha az amundok vitték el valahová...csak imádkozni tudok érte hogy könnyű halála legyen.
-Hát ezért...a tanítás mára végetért Hafar. Eredj csak gyakorolj,..ki tudja lehet már holnap összeakasztod a pengéd egy amund meneth-hel...
A szavait döbbent csend fogadja. Páran még elkezdik Galradzsa próféciájáról faggatni.

-Jönnek az amundok?
-Azok meg kik?
-Soha nem láttam még őket....
-Nem akarom elveszíteni az üzletemet!....
Hafar Hasszabi

<Ha van rá esély hogy életben van apám én megkeresem... de nem most, mert még tanulnom kell, hogy felvehessem a harcot azokkal az amundokkal>
-Eddig ezt miért nem említetted Igraim mester? Bocsásson meg hogy így letámadom. De ez nem számon kérés. Tudja mennyit jelentett apám és mégis ennyi időn keresztül elhalgatta előlem. Viszont ha már itt tartunk, akkor ahogy tanította, nem rágódok a múlton. Mégis mit tehetünk ellenük?
Kíváncsian nézek a dervisre, majd mikor szól h vége a tanításnak beleszívok egy utolsót a pipába
-Értettem. Maga nem jön vissza a kúriába?
Mondom közben leteszem a pipát és a fegyveremért nyúlok de nem állok fel míg nem válaszolt.
<Oh ti szegény bolondok. Hiába osztja szét tudását, a nagy hatalmú Igraim. Az igazat akkor is, csak ő és Galradzsa tudja. Nektek szánalmas fajankóknak nem sokat ér ez a tudás. Még lehet hogy nekem se.>
Ha a dervis velem tart, akkor megvárom míg fel áll a szőnyegről és csak utána állok talpra én is.
<Remélem Abu már felkészülten vár. Ma talán letud győzni>
Ha nem: Gondolataimba merülve elindulok a kúria felé.
-Azért nem említettem eddig mert bolon fejjel nekivágtál volnaa mély sivatagnak a nyomait keresve.

-Feltett szándékom visszatérni oda ahol apádat elveszítettük, mert a szkétikus transzban Galradzsa megmondta nekem hogy az átjáró újra ki fog nyílni oda, ahová magukkal ragadták. Ha ez bekövetkezik ismét visszatérek abba a barlangszentélybe és utánamegyek. Ha egy csöpnyi remény van még rá hogy él akkor utána akarok járni. Hamarosan...

-Nem, még nem megyek vissza a házatokba. Pyarronba utazom, meg kell látogatnom a nagykönyvtárt. Addig is műveld magad, és ne csak a kardforgatásnak -vagy mid is van- élj.

****
A bazárból visszasétálsz a házatokba.

(Feladat: Beszélgetés Igraimmal -elért TP: 5 <max.10>)

(Off: Wolftern! Ki ez az Abu? )

Hafar Hasszabi

(OFF: Abu Dzsabib Ahmed Khad gyermekkori barátja akivel sokszor kerültek bajba éjszakánként különböző kocsmákban, és fogadókban. Mivel a karakter otthon lakik,, ezért úgy gondoltam h barátjával együtt edzenek mindennap, de az előtörténetbe is le van írva. Remélem nem baj hogy ennyire elterveztem )

-Rendben. Akkor hát viszlát és jó utat
Köszönök el mesteremtől. Hazafelé menet az egyik lábam a másik után teszem. Sietek.
<Igraim mester miért megy Pyarronba? Galradzsa biztosan több tudást osztott meg vele, mint ami abba a könyvtárba található. Lehet segítséget akar kérni? Áh az kizárt. Ő jobban hisz Galradzsában és a dzsadokban eszközeiben, mint a pyarroniakéban. Mondjuk ki az aki jobban bízik más embercsoportokban, mint saját népében. Viszont ha visszatér a Pyarronból, én is vele tartok a sivatagba. Azt hiszem igaza volt az öregnek, hogy ha elmondja mi történt apámmal, biztosan útnak indulok és már ha másért nem, de tartozok annyival Juszif nagyapámnak és édesanyámnak, hogy a vállalkozást tovább viszem>
A házba érkezvén leveszem ingemet és átveszek egy kényelmesebb ruhát majd megkeresem Abbasz mestert
-Jó napot Abasz mester készen állok a gyakorlásra.
<Remélem Abu is megérkezett>

Abasz az öreg fegyvermester a gyakorlóudvaron vár rád. Az öreg a sobirai emír katonája volt valaha, aki a leszerelése után fegyveres oktatóként keresi kenyerét, tőle tanultad el a dipada forgatását is.
Abasz tíz évet szolgált zsoldosként hat városi gályákon onnét van a tudása a furcsa fegyverről.

Abu veled egy idős, ő katonadinasztia sarja, erős csontú szélesvállú dzsad fiú, nem túl gyors de a harcban szívós, kitartó és hihetetlen ütőereje van.
Abu vidáman üdvözöl:

-Szervusz Hafar. Azt hittem igraim már estig nem ereszt. Hogy van a tiszteletreméltó próféta?

Abasz is bekapcsolódik a beszélgetésbe:

-Ma a handzsár forgatást gyakoroljátok. Nincsenek kiélezve, de óvatosan.

-Abu előszőr te támadsz, Hafar, te csak védekezz.

Hafar Hasszabi

Miután köszöntöttem mesterem, Abu barátomhoz fordulok, és kezetrázok vele.
-Üdv. Én is azt hittem, hogy soha nem szabadulok. Szerettem volna hamarabb jönni, de az öreg olyanokat mondott, ami számomra elég fontos. Hát... Ami azt illet egész jól, viszont lelkileg már koránt sem annyira.
Válaszolok barátomnak, majd mikor Abasz mester is bekapcsolódik a beszélgetésbe, elveszek egy handzsárt a fegyvertárolóból.
-Rendben.
Válaszolok, mesterem intésére, majd a harctérre lépek
-A nagytiszteletű proféta Pyarronba utazik, hogy meglátogassa a könyvtárat. De szerintem más oka is van, a hirtelen utazásának. Ugyanis a tikkasztó hőségben az álmokról beszélgettünk. A dervis valamiféle amundokat és készülő háborút látott. Mond, mit tudsz az amundokról?
Szólalok meg mielőtt fegyverem védekezésre emelném.
-Gyere!
<Remélem bírom annyira forgatni ezt a fegyvert, hogy Abu ne vágja le a fejem>
Gondolom, miközben a fegyverrel védekező állásba helyezkedek

(OFF: VÉ: nem tom melyik fegyver értékeit vegyem. Ha a szablyáét akkor (fegyver nélkül)90 + (a fegyver)12 = 102)

Abu megvakarja a fejét:

-Az amundokról? Nem sokat. Valaha a népünk nagyjaival háborúztak, akik visszaüzték őket oda ahonnét jöttek. Amhe-Ramun, a Kék Hold az istenük és valaha egyeduralkodó faj és vallás voltak errefelé.
-Hallottam pletykákat a visszatérésükről. Kegytlen vérszomjas népség, minden más élő vesztére törnek.

Abasz mester felügyelete alatt jó másfél órás kemény gyakorlás veszi kezdetét.
Abu keményen üt, úgyhogy rettenetesen kimerülsz mikor a gyakorlat véget ér.
(3K6 Fp-t veszítesz.)
A gyakorlat végén mindketten verítékben úsztok.

-Nem rossz, nem rossz, de még van hova fejlődnötök. -dícsér meg benneteket Abasz.

A szolgák törölközőt hoznak, elveszik a fegyvereket.

Nagyapád csoszogó léptei és sétabotjának kkoppanása hallatszik a kövön.
A szikár vén kalmár szigorú szemmel méreget.

-Hogy halad a gyakorlással Abasz?
-Megjárja uram, megjárja. A dipadát jobban forgatja.
-Mondtam már ezerszer Hafar hogy hagyd azt a vackot! Az a nyárs nem normális fegyver, csak hadonászásra, meg halszigonyozásra való. Miért nem lehet az én unokámnak valami tisztességes dzsad fegyvert választani? Tele vagyunk jobbnál jobb dzsambiákkal, jatagánokkal, még válogathatnál is! -morogja.

-Beszédem van veled, gyere az ebédlőbe!
Hafar Hasszabi

<Aha. Nem hangzik túl jól>
Gondolom, majd az edzésre koncentrálok. A másfél órányi gyakorlás alatt, próbálom barátomat Abut, is kényelmetlen helyzetbe hozni, hogy ne csak kapjak hanem adjak is.
<Ez jó volt. Most aztán rendesen kifáradtam, és Abut is megizzasztottam>
Suhannak át a gondolatok fejemen. S a fegyvermester dícséretére elmosolyodom majd Abura nézek és nyújtom felé kezem.
-Huh! Nagyon kifáradtam. Jól harcoltál.
Szólalok fel, s átadom a handzsárt a szolgáknak. Majd ugyanezzel a mozdulattal elveszek egy törölközőt is. Nagyapám lépteire ekkor figyelek fel s kíváncsian hallgatom mit kérdez Abasztól.
<Remélem azt válaszolja, hogy készen állok akár egy sivatagi útra is. Szeretnék Igraimmal tartani, ha visszatér Pyarronból. Óh!...nem. Abasz ilyenkor azt kell mondani, hogy az unoka készen áll. Na mindegy>
-Ez nem vacak. Apám is értett a dipada forgatásához. A dzsambia és a jatagán nekem túlságosan is unalmas.
Válaszolok nagyapám kérdése hallatán mérgesen, ám tisztelettudóan.
<Még hogy hadonászásra meg halszigonyzásra való? Hö! Sokkal jobban lehet vele harcolni, mint a szaros jatagánjával és dzsambiáival>
-Rendben azonnal megyek.
Válaszolok immár nyugodtabban, s a kezembe lévő törölközőt a hozzám legközelebb lévő szolgának adom.
-Köszönöm a tanítást Abasz. Holnap folytatjuk?
Kérdezem a fegyvermestert, majd ha válaszolt Abuhoz fordulok.
-Mit csinálunk délután? Várj meg mindjárt jövök!
Mondom és elindulok az ebédlőfele.
<Vajon mit akarhat Juszib nagyapám, hogy Abasz és Abu előtt nem mondta?>

A nagyapád leültet a díszes ebédlőben, kizavarja a szolgákat, és becsukatja az ajtókat.
-Figyelj ide Hafar, egy nagy horderejű üggyel akarlak megbízni, mert ezt nem testálhatom családtagon kívűl másra. Valakik a fekete határ túloldaláról nagyobb rabszolgaszállítmányt rendeltek tőlünk. Munkabíró férfiakat kértek, kitartóakat, erőseket. Az üzletet el Sobirában fogjuk lebonyolítani, egy „Sétakert”nevű helyen, a helyi Ranagol szentélynél csak azt akarják, hogy vigyük oda az árut, egy Iomhar Sholto nevű papnak. A teljes szállítmányt -10 000 aranyat- előre kifizették, nem vagyunk abban a helyzetben hogy packázzunk Kránnal. A te feladatod lesz a konvoj élére állni és a rabszolgákat a megrendelőnek átadni, és jó hírünket vinni.
-Holnap indulsz. Készítsd össze a holmidat. Már megszerveztem a kísérőket. Kapsz zsoldosokat.
-Kérdésed van?

Hafar Hasszabi

Beérkezvén az ebédlőbe leülök, majd kíváncsian várom mit akarhat Juszib nagyapám
<Biztos nagyon fontos lehet, ha már a szolgákat is kizavarta>
-Rendben figyelek
Válaszolok az öregnek, s gyümölcs után kutatva szétnézek az asztalon. Majd ha találok elveszem és beleharapok.
<Na végre egy nekem való feladat. De... Sietnem kell, hogy visszaérjek mire Igraim Pyarronból visszatér>
-Rendben. Holnap korán útnak indulunk. Számíthat rám, nem okozok csalódást. Addig is elkezdem összeszedni az útra valót.
<Akár már most is indulhatnánk. Alig várom, hogy menjek. Ez lesz az első igazi dzsadot próbáló feladatom. Nem szabad hibáznom. Jól át kell gondolni mindent>
-Igen lenne kérdésem. Mikorra kell el Sobirába érni? És van a zsoldosok között olyan, aki ismeri az utat?
Válaszolok nagyapámnak és kérdezem izgatottan a további részletekről.

-Ne bosszants Hafar, Sobirába te is ismered az utat, de természetesen ott lesz Amman, a legjobb karavánvezetőnk. Ha homokviharba kerültök, egy hét alatt akkor is Sobirába kell érjetek. Százötven korg rabszolgát viszel, kétszer ennyi fegyveres kísérővel.
Én most megyek előkészítem a papírokat,az átvételi elismervényt a pénzről, meg az ellátmányt az útra.
Bár nem hiszem, hogy a kráinak papírokkal pepecselnek, de biztos ami biztos, te csak add oda az elismervényt a vételárról.
Akkor minden tudsz fiam, éjközép után egy órával indultok, hogy ne a hőségben menjetek. Rablóktól nemigen kell tartsál, nem tudok akkora bandáról, akik képesek lennének megtámadni egy ekkora karavánt, de az amundok...nyugtalanító pletykákat hallani, ennek az ősi népnek a feltűnéséről...remélem a fele se igaz, de nem tudhatod mit hoz a sivatag. A rabszolgáknak maradéktalanul meg kell érkezniük, nem karok pénzt visszafizetni, szóval ha a korgok lázadnak, ne öld meg őket.
Akkor mindent tudsz. Galradzsa óvja lépteid!
Hafar Hasszabi

<Igen? Tényleg. Áhh, ha Amman is velünk jön akkor biztos nem lesz baj>
Meglepődött arcal hallgatom, Juszib nagyapám
-Hát ahogy hallottam én se hinném hogy papírokkal bíbelődnének. Rendben. Amundok? Oh csak jöjjön valamelyik közel, ketté hasítom. Nagyapa! Nyugodjon meg. Nem fog senkinek visszafizetni semmit, mert nem hibázok. Igraim mester megtanított mindenre. Legalábbis remélem. Igen, tudok mindent. A magáét is! Akkor én most megyek.
<Lássuk csak mit is kell tennem? Ő... semmit. Hát igen, nem sok mindent csináltam eddigi életem során. Na de majd most! Először elköszönök anyámtól, majd Fatimától és Zaidától. Utána szerzek egy tevét, csak ne gyalogoljak már vezérként! Aztán Abuval, elmegyünk fegyvereket venni, valamint keresek valakit aki tudja miféle holmikat kell ilyen utakra magunkal vinni>
Válaszolom nagyapámnak, majd terveim szerint anyámhoz indulok.
<Sietnem kell, ha éjjfél előtt akarok találni valakit, aki tud segíteni, hogy mit vigyek magammal az útra. Nem akarok hibázni. Vajon Igraim mester még a bazárban van? Ha igen ő biztosan tud segíteni>
Terveid szerint édesanyádhoz indulsz. Csadorba öltözött alakját a rózsakertben találod meg, ahogy az ágyások között hajladozik, és a virágokat gondozza.
Ezt a munkát nem bízza a kertészre, ezek az ő rózsái, mindet maga nevelte.
Mikor meglát leteszi a szerszámokat és mosolyba borul az arca:
-Hasszabi! Már éppen küldetni akartam érted, lassan már csak képről fogom látni a fiamat. Hallom te viszed a karavánt Sobirába...vigyázz a krániakkal, ezek mindenre képesek, szerintem még az amundoknál is rosszabbak.
-Vigyázz magadra fiam...épségben térj vissza.

(Off: A karakternek vannak testvérei?)
Hafar Hasszabi

<Édcsanyám merre vagy? Biztos a kertben van>
Gondoltam és elindultam, a kert felé.
<Mi ez a bűz? Oh, már el is felejtettem, hogy a rózsák ilyen büdösek. Nem tudom, anyám hogyan képes elviselni ezt a fergeteges szagot. Én kifejezetten utálom. Na de mindegy, legalább megtaláltam>
Mikor észre vettem anyámat, viszonoztam mosolyát, majd közelebb érve megpusziltam jobb és bal arcáját.
<Hasszabi?... Biztos haragszik, akkor szokott családnevemen szólítani>
-Örülök, hogy látom anyám! Ma is jól kitett a kertért, és majdnem olyan szép, mint maga. Áh! Minek? Hiszen jövök én magamtól is. Igen, én viszem a karavánt El Sobirába. Éppen ezért jöttem, hogy elbúcsúzzam. Krán!? Amundok!? Jobb kiképzést kaptam én annál, hogy megijedjek ezektől. Ne féltsen édcsanyám! Mire a Hold másodjára a teljes arcát mutatná az emírségnek, én már itthon leszek. De jó fiúhoz illően, megfogadom tanácsát és vigyázok. Most viszont mennem kell. Sok elintézni való vár még rám. Minden jót! Vigyázzon magára ön is.
Köszönök el anyámtól, majd a következő célpontom felé veszem az irányt.
<Galradzsa vigyázza lépteit édcsanyám. Remélem amíg távol leszek minden rendben lesz. Nos itt végeztem. Vajon Fatima és Zaida merre lehet? Áh, nem számít. Majd szólok valamelyik szolgának, hogy mikor indul a karaván, feleségeim legyenek ott, hogy elbúcsúzhassak. Na akkor most megkeresem Abut, hogy segítsen nekem. Jah! meg Igraim mestert. Remélem még a bazárban pipázik. Abu viszont biztosan tudja, hol lehet olcsón jó minőségű felszereléshez jutni. Talán meg is kérhetném, hogy kísérjen el. Ő biztosan nem hagyna cserben, ha véletlen történne valami. Nem áll szándékomba hibázni>

(OFF: Volt 1 huga, de ő meghallt. És nem szívesen látogatja a sírhelyét)
A házi szolgák úgy tájékoztattak, hogy Abu nem hagyta meg hová, merre ment, akárhol lehet.
A szokásait ismerve általában Ismati Arénájában fogad, vagy A Kristályszerájban eszik valamit, vagy találkozik a katona társaival.
Ismatinál kezdesz. A túldíszített arána előtt jókora tömeg, sorban állók, akik jegyet vesznek hogy bejussanak a látványosságra, mindenféle rendű-rangú ember van itt. A tömeg szétnyílik előtted, és utad ad, a módosabbak odaköszönnek, és maguk elé engednek.
-Jöjjön csak tiszteletreméltó Hasszabi, megtisztelne azzal ha a páholyunkba ülne.
A talpnyalás mindig a rangnak és a vagyonnak szól.
Mit teszel?
Hafar Hasszabi

-Még mielőtt elfelejteném. Kérem szóljon a feleségeimnek, hogy este mielőtt a karaván indulna legyenek az udvaron, hogy elbúcsúzhassak tőlük.
Utasítom a velem szembe lévő szolgát, majd Abu hol létéről tudakozódom.
<Remek. Tudtam, ha Abut magára hagyom, biztosan elmegy. Most merre keressem? Lássuk csak merre is szokott lenni? Aréna, szeráj, vagy a laktanyában beszélget katona társaival. Jó oké. Akkor hát kezdjük az arénában>
Gyors végig gondoltam, merre szokott lenni barátom, majd Ismati arénája felé vettem utam.
<Huh! Mi ez a fene sok ember? Tán valami különleges produkció készül? Ezt meg kell néznem>
Közelebb érve a sorhoz erszényemre teszem kezem, hogy a tömegben megbúvó tolvajok ne tudják könnyedén kilopni pénzem. Majd az előttem megnyíló sorok közé megyek. Közben visszaköszönök, az engem üdvözlőknek.
-Jó napot. Megtiszteltetés lenne, de sajnos most nincs időm, efféle szórakozásra. Esetleg nem látta a barátomat Abu Dzsabib Ahmedet? Miféle viadal készül egyébként?
Kérdezem, s tekintetem végig hordozom az arénán és a körülöttem levőkön, hátha meglátom barátom.
<Tényleg jó lenne végignézni a harcot, de jelenleg fontosabb és az előrelépésem. Abu merre vagy?>

Kérdéseidre több helyi kalmár, katona és kézműves igyekszik kézségesen válaszolni, hiszen családod a leggazdagabbak közé tartozik,nagy urak ők itt, kik az emírrel is beszélőviszonyban vannak és te vagyaz örökös.
Cirka öten-hatan is elkezdik magyarázni, hogy Ismatiban ma egy híres amazon kalandozónő egy bizonyos Vixa fog állatokkal megküzdeni, a hírek szerint ügyesebb, mint a legképzetebb bahrada, aki ráadásul egynő. Ezért ekkoraitt most az érdeklődés.
Az egyik katonától úgy értesülsz, hogy Abu sietve távozott, négy testőre kíséretében a déli kapun át, Nasser oázisa felé, időben nem sokkal azután hogy tetőled elvált.
Hafar Hasszabi

<Na ezt már szeretem. Csak ne ennyien beszélnének egyszerre>
-Ájjj! Nem értek semmit az egészből. Egy valaki mondja csak.
Szólalok fel és a legszimpatikusabb ember felé fordulok
-Kérem elmondaná mi lesz itt?
<Nagyon érdekesen hangzik, talán ráérek a többi teendőmmel... Nem! Ha nem akarok csalódást okozni, akkor el kell intéznem az indulás előtt néhány dolgot>
Suhannak át a gondolatok fejemen, majd a bejárat felé veszem az irányt
<Oh! Abunak biztos dolga akadt. Na mindegy, majd később beszélek vele>
-Ha véletlen Abu ismét erre járna mondják meg neki, hogy várom a Hasszabi rezidencián. Fontos lenne. Köszönöm a segítséget. Viszlát.
Kilépve az arénából a bazár felé veszem utam, Igraim mestert keresve, ha nem találom a rezidencia felé veszem utam és a birtok istállójából beszerzek egy tevét, amivel utazhatok majd. Valamint a fegyverraktárból keresek egy íjat 2 tegez nyílvesszővel.
<Akkor lássuk, hogy állunk. Anyámtól elköszöntem, feleségeimtől majd elköszönök. Abu szerintem már nem jön ma vissza. Az öreg igraimot kell még megkeresnem, és néhány eszközt kell beszereznem. Egész jól állok, ahhoz képest, hogy nemsokára indulok nagy utamra. Remélem minden ilyen simán fog zajlani>

Mennyire alaposan fésülöd át a bazárt? Végigsétálsz a főbb utcáin, vagy töviről hegyire bejárod az egészet, a legutolsó standig?
Hafar Hasszabi

<Öreg hol vagy? Gyerünk bújj elő!>
Beszélek magamba, majd elindulok arra amerre pipáztunk és beszélgettünk. Útközben azért figyelek, hátha észreveszem valahol.

(OFF: Csak futólag vizsgálom át, nem kérdezősködök és merülök bele a keresésbe. Végig sétálok a főbb utcákon.)

Igraim mestert nem találod meg, viszont óriási feltűnést keltesz a megjelenéseddel.

-Itt van a Hasszabi fiú!-Gyorsan rakjátok ki az összes árut!

Futótűzként terjed a hír hogy az emírség egyik legprominensebb polgára a Bazárban van, és az összes árus csak neked és a te igényeidnek akar árut kínálni akármi legyen is az.
Egy fél óra után elakadsz az árusok tengerében, akik már nem a standjuk mellől hanem veled sétálva próbálják a nyakadba sózni a csizmát, szőnyeget, dísztőrt, teáskannát, pohárkészletet, teveszőr takarót, faliszőttest, és ki tudja még mi mindent.
Az embergyűrűben elakadsz, csak áruval teli kezeket, széles mosolyokat látsz akik mind el akarnak neked adni valamit.
Igraimot nem látod, de esélyed sincs rá. Eddig a kezedbe nyomtak egy szelet teasüteményt, a válladra terítettek egy gyönyörű kaftánt (hátha tényleg elviszed) és a fejedbe nyomtak egy erv fazonú fácántollas kalapot. Minden szempontból úgy kezelnek mint egy helyi hírességet.

Hafar Hasszabi

A szúnyogokként körém rajzó, kereskedők láttán, elhúzom számat.
<Jaj ne! Most nem érek rá>
-Köszönöm mindenkinek a segítőkészségét, de jelenleg nem ezért vagyok itt. Kérem haggyjanak!
A kezembe nyomott süteményt elfogadom és megeszem, de a vállamra terített kaftánt és kalapot azonnal visszaadom.
-Nem. Nem kérek semmit!
Fordulok a portréka tulajdonosai felé
<Nem tudom mit képzelnek ezek a kereskedők. Viszont akár merre nézek nem látom Igraim mestert. Talán már nincs is itt. Lehet hogy elindult Pyarronba. Nekem is ezt kéne tennem, ha nem akarom, hogy a végén a nyakamba varrjanak valamit>
Ezen gondolatokba merülve, szaporábbra veszem lépteim és a birtok felé veszem utam.
<Hagyjanak már békén! Csak legyek már otthon. Legközelebb álcázva jövök, vagy csak kísérettel.>
Kibontakozol a bazár marasztaló karjai közül, és hazafelé veszed az irányt.
De otthon se jobb,a két feleséged egymás haját tépi, hogy a távollétedben míg oda vagy a karavánnal, kinek lesz joga a családi kasszát kezelni ha vásárolni akarnak menni.

-Én vagyok az első feleség, ez az én jogom!-így az egyik.
-Te hájas tehén, ugyan miért te akarod kezelni a pénzt, egy ruha se megy rád!-így a másik.
-Minek az ilyenek vásárolni?
-Ezt nekem mondtad te cafka! A anyád a tehén az az avdali ribanc aki megszült! Teee szégyentelen!

Mikor megjössz már egymást verik és téged használnak fedezékként a frontvonal között, és rajtad keresztül átnyúlkálva tépik egymást miközben jobró-balról visítanak a füledbe:

-Mondd meg neki hogy én kezelem a kasszát, mert én vagyok az első!

-Ő kezeli a kasszát!? És ki ápolta anyádat mikor beteg volt? Hát így hálálod meg Hafar?

És ez megy szünet nélkül. Öröm ha az embernek két felesége is van és mindkettő költekezik...
Hafar Hasszabi

(OFF: Ez nagyon jó. )

A birtokhoz érve jobb kedvre derülök, ám ez nem tart sokáig.
<Na! Ez szép. Nem voltak elegek a kereskedők a bazárban, még ti is?>
-Csend legyen! Elegem van a hangzavarból.
Ordítok a két nőre, majd keresek egy szolgát aki hoz nekem vizet. A verekedéssel nem törődök, ám mikor engem használnak fedezékként még mérgesebb leszek.
-Mondom Kuss! várok míg elcsitulnak, majd nyugodtan folytatom beszédem -Egyikőtök sem kezeli a kasszát. A birtokon meg van mindenetek. Ha kell valami megkeresitek valamelyik szolgát, és majd ő intézkedik a dolgotok ügyében. Viszont tudjátok, hogy utálom, mikor civakodtok. Mindkettőtöket ugyanúgy szeretlek, és ha egyikőtöknek engednék, a másik fel lenne háborodva hogy miért meg stb... Egyébként sziasztok! Én is örülök hogy látlak titeket. Látom nem érdekeli egyikőtöket sem, hogy veszélyekkel teli útra megyek, és lehet soha nem térek vissza. Áh! mindegy.
Lendítem kezem, majd ott hagyom feleségeim, nem foglalkozva válaszukkal. Majd a szolga után megyek a vízért.
-Csak hogy maga is megérkezett. Köszönöm. Válaszolok kelletlenül, ha megtaláltam a szolgát.
<Akkor ezek letudva. Már nem kell elköszönnöm, hisz tesznek rám... Lássuk mi kell még? Először is egy teve. Aztán meg majd meglátom>

Nos, a nap hátralevő részében a két feleséged felváltva dorombol és környékez meg a pénzesláda kulcsát illetően hogy nem gondolta-e meg magad.
Azzal a vagyonnal, ami nektek van, bármilyen luxus vagy hétköznapi tárgyat beszerezhetsz, nem is kell magadnak menni érte a bazárba, elintézik a szolgák, hisz most itthon vagy és élvezheted a rangból és vagyonból fakadó előnyöket.
Az egyik karavánvezető alkonyatkor jelentkezik és közli hogy a fegyveresek és a szállítmány a nyugati kapu előtt vár, és kérdi hogy mikor akarsz indulni.
Hafar Hasszabi

-Nem! Nem fog változni a döntésem. szólok feleségeimhez, mikor ismét kitérnek a kasszára.
Az egyik szolgával az udvar istállójába megyek, hogy kiválasszak egy tevét.
-Ezt a tevét szerszámozzák fel, és hozzák ki nekem mikor szólok. Köszönöm. mutatok egy magas kétpupú, tevére, s kimegyek az istállóból.
<No ezzel is megvolnánk. Már csak egy íjjat kéne szereznem. Majd szólok egy szolgának. De most már itt az idő egy kis pihenésre>
Gondoltam, s elindultam szobám felé. Útközben pedig kerestem egy szolgát, az íj ügyébe.
-Keressen nekem egy hosszú íjjat, két tegez nyílvesszővel, mire indul a karaván.
Mondtam, majd a szobámba érkezvén rögtön ágynak dőltem.
-Ha minden készen áll, akkor akár indulhatunk is. válaszolok a karaván vezetőnek, majd az udvarra megyek. Közben szólok a szolgáknak, hogy a tevét hozzák elő. S az íjjat és a felszerelésem magamhoz veszem. Felmászok a tevére, s onnan harsogom az indulás parancsot.
Összeszeded a holmidat, a szolgák felsegítenek a teve nyergébe.
Az udvaron még anyád, nagyapád és a feleslgeid még elköszönnek tőled (utóbbiak csókkal), de azért továbbra is sötéten nézegetik egymást.
Nagyapád meghagyja:

-A rabszolgákat etesd-itasd jól Hafar, a krániakanak a legjobb minőségű árut kell kapják. A makacskodókat bűntesd meg, de ne öld meg őket mert az aranyakban mérhető veszteség.
****

A testőri kíséreteddel a városkapuhoz vonulsz. Ott már rabláncrafűzve van több mint száz erős kötésű korg rabszolga, kétszer ennyi fegyveres, 15-20 tevényi ellátmány, -víz, élelelm- amiből rengeteg kell, hiszen élőárut szállítotok, és a rabszolga holtan és legyöngülve nem sokat ér.

A karaván összetétele:

25 ellátmányos teve
150 korg rabszolga
250 dzsad zsoldos, változó fegyverekkel és tapasztzalattal
50 rabszolghajcsár (a dolguk az hogy a korgokat megregulázzák)
50 főnyi tábori konyhás+tevehajcsár (egyszerű polgárok)
10 elit testőr-harcosok (tied)

Vezérkarod tagjai:

-Jamil a fő karavánvezető (nem árt vigyázni rá hogy ne öljék meg)
- Samad, testőrkapitányod
- 10 fő zsoldoskapitány akik a zsoldosokat irányítják ( a zsoldosok több, különböző kompániából jöttek össze más és más a vezetőjük)
- Zahír, öreg tevedoktor és felcser-vajákos (pótolhatatlan, ha elvész igen nagy lesz a halandóság)

Jamil, Zahír, és a tíz zsoldoskapitány némán fejet hajt mikor Samaddal megjössz.
Hafar Hasszabi

(OFF: felszerelésemhez hozzáírhatom az íjjat és a vesszőket?)

-Rendben, meg lesz.
Válaszolok nagyapámnak, s testőreimmel a kapuhoz indulok.
-Üdvözlet mindenkinek. Hafar Hasszabi vagyok. Remélem minden a tervek szerint fog menni, és nem lesz semmi baj. Állítólag a sivatag szörnyei kibújtak kotorékukból és amundoknak nevezik magukat. Szerintem sok bajt fognak okozni. Így vagy úgy, de le kell szállítanunk az árut, Kránnak. Tartsák nyitva a szemüket. Számítok magukra!
Szólalok meg, mikor a vezérkar elé kerülök, s közben leszállok a tevéről.
-Körülbelül mennyi idő alatt érünk El Sobirába?
Kérdezem a karaván vezetőt, majd egy rabszolgahajcsárért küldetek.
<Fontos, ha nem akarom túl erőltetni a rabszolgákat. Remélem ebből ki bírom, majd számolni mennyit kell menni egy nap... De most vannak fontosabb dolgok is. A számolásra később még visszatérek>
-A zsoldosok minden délben és este cseréljék a helyzetüket a karaván különböző pontjain, hogy ne lehessen kiszámítani mikor ki vigyázz egy adott részre.
Mondom a zsoldoskapitányoknak, s ha megérkezett a rabszolgahajcsár folytatom
-Mikor eszel vagy iszol, a rabszolgák is kapjanak ételt, italt. Ezt mond meg a többi hajcsárnak is. Ha valamelyik rabszolgának emiatt esik valami baja, te leszel a felelős! És akkor...
Fenyegetem meg az előttem álló hajcsárt.
-Ha valamelyik rabszolga lázadozik netán ellenkezik, hozzátok elém. Most menj és ezt mond el a többieknek is.
Mikor a hajcsár elment a körülöttem lévők felé fordulok.
-Van valami kérdés? Ha nincs induljunk! Hosszú út vár ránk.
Kérdezem, s közben felpattanok ismét a tevére. Majd ha nincs senkinek kérdése, Jamillal és Samaddal a karaván élére megyek.

(OFF: Igen, hozzáírhatod)

-Általában 5-6 nap uram, egy kis karavánnak ha semmi nem jön közbe. -válaszol Jamil-Azonban mi nem vagyunk kis karaván. Az élelmiszerkészleteink akár két hétre elegendőek, de a vízkészletek feltöltése miatt muszáj útba ejtenünk az összes oázist, ennyi embert itatni nem kis feladat, ha teljes fejadagok mellett, akkor is csak 3 napra elég, de ez bőven elég hogy elérjük az oázisokat. Megterveztem az állomásokat, amennyire lehet próbáltam a lehető legrövidebb úta tervezni, de úgy számítom kell egy hét, talán nyolc nap.

A hajcsárok és a zsoldoskapitányok bólintanak hogy tudomásul vették a parancsodat.

-Uram...-szólít meg Samad- nem túl bölcs dolog a menetoszlop élére állni. Rajtaütés esetén ott van először veszteség. Belefuthatunk ellenséges felderítők nyilaiba, futóhomokba, homokférgek támadásába, vagy homokviharba. Biztonságosabb lenne ha a menetoszlop közepén haladna, elő és utóvédek között. És...már meg ne sértsem uram, de jó lenne ha az első adandó alkalommal ruhát váltana, ebben a nemesi gúnyában két nyíllövésről is látni ki a vezér, ha ellenséges rabszolgavadászokkal találkozunk, nem lenne jó ha túszúl ejtenék.
Hafar Hasszabi

-Nos igen, nem loholhatunk egész nap, valamikor pihennünk is kell. Akkor a nyolc naphoz, és az úti tervhez tartjuk magunkat.
Válaszolok a karaván vezetőnek.

A testőr kapitány felszólítására, lelassulok és a karaván közepén léptetek tovább.
-Igazad van, és tényleg nem akarok túsz lenni... Egyébként hagyjuk az uramozást. Ezt a formalitást csak akkor használd, ha úri körökbe vagyunk. Addig pedig nyugodtan szólíts Hafarnak.
<Oh én balga! Még jó hogy Samad itt van>
Válaszolok, majd keresek egy szekeret ahol át öltözhetek. Ha nem találok átadom a teve gyeplőszárát, az egyik hajcsárnak, s útközben öltözök át.
<Nah ez így már sokkal jobb...Végre elindultunk, a parancsokat kiadtam. Most már csak reménykednem kell, hogy nem történik semmi olyan, ami megzavarja terveim>
Mikor átöltöztem, ismét tevére szállok, és a testőr kapitány mellé lovaglok, majd figyelmemet a tájra irányít
A terveid szerint cselekszel.
Elindul a nagy karaván a Sobirába tartó útjára. A korgok gyűlölködve néznek rád, ők már biztosan tudják kit kell megfojtani ha kiszabadulnának. A barbárok meglepő kezességről tesznek tanúbizonyságot, rengeteg korbácsnyom van rajtuk, de nyílt lázongás helyett csak egymás között susmutolnak sötét tekintettel. A hajcsárok korbácsa pihen, rendbontás nincs, senkit nem visznek eléd.
A menetoszlop elindul alkonyat után. Leszáll az est és elindultok a hűvössé váló sivatagba. A nap melegét a homok percek alatt kiadja, és a hőmérséklet zuhanni kezd, de határozottan jobb, mint a perzselő forróság. Egész éjszaka meneteltek.
Egyenlőre semmi rendkívüli nem történik, se homokvihar, se rablók. Ellenben a negyedik óra után átkozottul lelassulva érzed az idő múlását, és átkozottul unalmassá válik az állandó menetelés, de Jamil még mindig nem állítja meg a menetet. Egészen reggelig hajt benneteket. A korgok menet közben kapnak inni. Őrajtuk a fáradtság legkisebb jele sem látszik, és egyenlőre a zsoldosok is jól bírják a gyűrődést. Oázishoz értek, ahol több karaván is van már.
Samad a biztonság kedvéért egy csapat felderítőt küld ki, aki bejelenti érkezted az oázis tulajdonosának, mert az oázis és környéke egy sivataglakó törzsé, akik pénzért minden további nélkül átengedik használatra a kutat, ebből élnek. A kisvárosnak is beillő oázis, -mint megtudod Dramir a neve- megtelik az embereiddel és a rakománnyal.
Jamil pihenőt fúj és elkezdődik a táborverés, hogy a személyzetnek legyen ereje a következő éjszakai meneteléshez.
A korgokat egy csomóba terelik, a zsoldosok körbeveszik őket.
Samad jön és jelenti:

-Uram, az oázis ura Dramír sejk aggodalmát fejezi a nagyszámú korg miatt, és beszélni óhajt önnel a víz és az oázis használatának áráról. –mondja és egy hasonló testőrgyűrűben érkező köpcös férfi felé mutat, aki mosolyogva picit meghajtja magát előtted.
Hafar Hasszabi

<Hajaj nagy bajban lehetek, ha már ezek is így néznek rám. Mi az anyátok van? Ti szolgák vagytok, én vezér. Ezt rendelte a nagyhatalmú Galradzsa... Nem is tudnám elképzelni magam másnak>
Gondolkodok el a rabszolgák gyűlölettől ittas nézésén, majd szemem végig hordozom a karavánomon.
<Huh kissé hűvös lett, de legalább minden a tervek szerint zajlik>
Jegyzem meg magamnak unalmamban, s ennek ellenére tovább pásztázom a sötét tájat. Figyelmem próbálom éberen tartani mindaddig míg meg nem érkezünk.
-Na végre! Már azt hittem soha nem érünk ide.
Fordulok Samadhoz, majd türelmesen várok
<Úgy látom jó befektetés egy ilyen oázis. Talán ha végeztem a feladattal, magam is elirányítgathatnék egyet> Gondolkozok, miközben a karaván lassan betér az oázisba. Beérkezvén leszállok "sivatagi hajómról" és átadom az egyik szolgának, aki épp viszi itatni sz állatokat. Mikor megvan keresek egy árnyékos helyet, ahova leülök, amíg Samad és Jamil megjön.
<Aggodalmát? Minden a legnagyobb rendben van. Nem tudom miféle aggodalmai lehetnek>
-Rendben. Hadd jöjjön!
Válaszolok Samadnak, és az érkező férfinak nem állok fel, viszont bólintok.
-Üdvözlöm. Hafar Hasszabi vagyok. Samad barátom, említette aggódik a rabok miatt, ami teljesen felesleges. Embereim mindent a kezükben tartanak.
Szólalok meg mielőtt elkezdené a köpcös a beszédét.
<Remélem a korgok miatt nem kell többet fizetni az oázis használatáért>
Reménykedek, miközben várom a köpcös ur válaszát.

-Üdvözlöm Hasszabi úr, Dramír sejk vagyok.
-Nos, abban nem kételkedem. -hagyja rá- de a szállítmány biztonsági kockázatot jelent az oázisra nézve, fegyverbe rendeltem az összes emberemet, a saját megélhetésem biztonságát nem fogom az az átutazók szavára bízni. Hogy persze, hogyne ha azt mondta hogy rendben lesz akkor rendben lesz.
-Nem kétlem hogy meg tudna fékezni egy lázadást, de ha ez bekövetkezik annak káros következményei lesznek az oázis javaira nézve.
-Ugye nem gondolta hogy azt elhiszem, hogy zendülés esetén a felkelő rabszolgák úgy fognak vigyázni a középületekre, és a többi jószágra hogy abban kár ne essék? Ezek a barbárok nem megtört szemű rabok, ezek vadállatok láncon. Ráadásul ha valahol megszökhetnek arra itt a legeszményibb a terep: van víz, közlekedési eszközök és fegyver. Annyira nem hülyék hogy ezt ne lássák át.

Hirtelen őrült káromkodás és ordítozás hallatszik a zsoldosaid felől.
A barbárok a láncaikat fojtóhuroknak használva elkaptak sok zsoldost és rabszolgahajcsárt és kézitusa kezdődik az őrizetesek és a zsoldosok között.
Miután parancsba kapták hogy "-Ha valamelyik rabszolga lázadozik netán ellenkezik, hozzátok elém." -a zsoldosok és a hajcsárok nem használják ki hogy fegyveresek, nem ölik meg a renitenseket, hanem megpróbálkoznak leütni és izomerővel begyűjteni őket, aminek eredményeként bírkózás, földharc és ökölharc bontakozik ki a lázadók és az őrzők között. gyakorlatilag mind a 150 korg csatlakozik a felkeléshez.

-Erről beszéltem. -húzza el a száját a sejk.

-Ha nem képes megfékezni a rabokat, lenyilaztatom őket. -mondja a sejk, majd sarkon fordul és utasításokat oszt az embereinek, mire íjász csapatok kezdik körbevenni a teret ahol a csata folyik.

Hafar Hasszabi

<Blablabla bla.... Vajon ezt anyám és nagyapa is végig hallgatta?>
Gondolkozom el Dramír szavain, miközben helyeslően bólogatok.
<De! Már arra számítottam hogy egyszerűen üdvözöl és itt hagy. Galradzsára! Ki gondolta volna?>
-Természetesen nem gondoltam, de azért meg kellett próbálkozni. Nyugodjon meg se.. folytatnám mondatom, mikor a hangzavar felé fordítom a fejem.
<Nyújtom a kis újjam, és a kutyáknak már is az egész karom kell. Valaki még ma rosszul jár ezért>
Önt el a méreg mikor rá eszmélek mi is lehet a dologok hátterében. Majd hátat fordítok az oázis urának, s elindulok a felkelők irányába. De előtte a sejknek még odavetek néhány szót.
-Nem kell! Maradjanak itt, elintézem... 5 perc.
<Hogy dögölj meg! És vele együtt az összes korg valamint a kalahoráik, vagy tudom is én miben hisznek ezek a kutyák> Cikáznak az idegességtől a gondolatok a fejemben, majd Samad felé fordulok.
-Miért ilyenkor? Ha odaérünk a láncokkal próbáljuk őket elrántani. Nem szeretném, ha az áru már is megritkulna. Valaki ezért még nagy bajban lesz. <Lehet hogy én? Az nem történhet meg, de kitekerem a nyakát> -Mindazonáltal ne kíméljétek őket. Hadd fájjon a mocskoknak.
Osztom az instrukciókat, mintha értenék hozzá, majd ha közel értem a lázongás helyszínéhez; a helyzet felmérése végett, gyors körbe hordozom tekintetem. Ha valaki(k) megtámadnak dipadámmal védekezek, és próbálom kibuktatni.
A rabszolgákat hatosával egy közös láncra fűzték. Azért nem az egészet mert jöhet futóhomok, homokvihar vagy váratlan támadás vagy valami kényszerítő körülmény, ami miatt szét kell szóródni a terepen és nagyon nem mindegy hogy a 150 rabszolgából csak 6 vész oda, vagy az egész.

****
Az egyetlen egység, akinek instrukciókat oszthatsz az a testőrséged, ugyanis ők állnak közvetlen melletted.
A testőrséged halotta amit mondtál, de se a testőrkapitánynak esze ágában sincs bemenni veled a korgok közé.
Mi több, gyűrűbe fognak.
-Mi halottuk mit akar az úr, de ez nem ami felelősségünk és feladatunk. Én arra esküdtem fel fővesztés terhe mellett a szakaszommal, hogy magát védem. -Ha be akar menni közéjük menjünk, de nekük ugyan hiába mondja mit tegyünk a rabszolgákkal,mi egy tapodtat se mozdulunk ön mellöl. Ezért vannak itt a zsoldosok meg a hajcsárok, nekik mondja, ne nekünk.

Miután csak a testőreiddel társalogtál, de se a zsoldoskapitányoknak, se a hajcsároknak nem adtál érthető parancsot, a zsoldoskapitányok különálló egységekként próbálják leverni a felkelést, kevés sikerrel.
Több hajcsárt is látsz aki élettelenül bezúzott koponyával, törött nyakkal, agyba ütött orrcsonttal, vagy megfojtva agonizál.
A lázadás magja fegyvert szerzett a megölt zsoldosoktól és hajcsároktól, ás társaik fedezete alatt nekiállnak handzsárokkal leverni a láncokat.

Zsoldoshad ereje: 143%
Morál: 18, csökken
Barbárok ereje: 100%
Morál: 25, nő


Hafar Hasszabi

<Na most aztán belekerültem a sűrűjébe. Ha nem engedem a fegyvert a kutyák, mindenkit lemészárolnak. Ha engedem akkor már is 30 rabbal kevesebb. Mit tegyek? Galradzsa segíts>
Gondolkozom el a vészjósló igazságon.
-Mondtam, hogy ne uramoz! Rendben van. Akkor csak védjetek, amíg kitalálom mit kell tenni.
Mondom a testőrségemnek, majd elindulok a legközelebbi lázadóhoz, ha lehet azokhoz akik épp megszabadítják magukat.
-Fegyverbe! Aki nem nyugszik öljétek meg.
Kiabálok a zsoldosoknak.
<Most vagy soha. Remélem jól döntöttem>
Az embereid fegyvert rántanak és nem sokat teketóriáznak, levágják a leginkább ellenállókat. A hajcsároknál van bikacsök és azzal próbálják a korgokat ártalamtalanítani, de lázadás annyira kiterjedt, hogy az 50 hajcsár -akinek esélye lenne hogy életveszélyes sebek nélkül leüssék a korgokat- sajnos nincsenek elegen, és legelsőnek őket kapják el a tomboló barbárok. A lázadás nem akar abbamaradni, tudják hogy csak addig van esély a szökésre míg még erősek és nem érdekli őket hányan halnak meg vállalják a veszteséget.
A lázadás egész végig addig tart míg egy korg is talpon van, egyszerűen nem lehet őket megfélemlíteni, vagy eszméletlenre kell verni, vagy megölni lehet őket, de maguktól nem állnak meg.
Végül az öreg tevedoktor, Zahír-ki tudja honnét- zöld flaskásüvegeket kezd el a tömegbe dobálni. Ahol az üvegek széttörnek a küzdők -legyenek akár korgok, akár az embereid, fennakadt szemmel összeesnek.
-Gyorsan kifelé onnan! -ordítja nektek- a levegőben nagyon illékony kámforillat érzik, szinte beleeszi magát az orrodba hogy beleszédülsz.

(OFF: -Dobj Egészség próbát! (1k20) )

Hafar Hasszabi

Látva a helyzetet, kezdek még jobban dühbe gurulni.
-Most megdöglesz te, teve trágya!
Mondom, miközben megpróbálok le súllytani az egyik korgra
<Hajaj nagyapa mit fog szólni? Ezt csúnyán elszúrtam. Ráadásul nincs is ki megregulázza ezeket kutyákat. Nem gondoltam volna hogy ilyen közel a városhoz, lázadni merészelnek>
-Próbáljatok minél többet életben tartani, akivel másképp nem bírtok öljétek meg!
Kiabálom, főleg a zsoldosoknak próbálom eljuttatni a parancsot, de ha a testőrök is harcolnak, nekik is szól.

(OFF: szemkontaktust keresem, ha van rá lehetőség és úgy kiabálok)

<Mi a fene? Hé! ezzel így nem sokra megyünk>
-Rendben.
Válaszolok Zahírnak, majd a testőrök felé fordulok.
-Ki innét! Gyerünk!
Amilyen gyorsan csak lehet kimegyek, majd ha elmúlt a "gázveszély" megnézem nem e követett bennünket valami korg kutya.
-Mi a fene volt ez? Remélem nem ölte meg őket.
Fordulok a tevedoktor felé kérdőn.

[A Rászil]

Sikerül lebírd a gáz erősen bódító hatását, néhány testőröd viszont összesesik, miközben eltűntök a színről.

A lázadásnak vége a kb 25 négyzetméter alapterületű téren egymás hegyén hátán fekszenek az alélt rabszolgák, hajcsárok és zsoldosok.

-Csak kábítógáz uram...-mekegi Zahír miközben az eáme szövetével takarja el az arcát.

-De igyekeznünk kellene az emberek szétválogatásátval, nem maradnak kiütve 15 percnél tovább és ezek a korgok igen szívós fajták.

ÖFF:
A lázadásban 4k6 hajcsár, 2k6 zsoldos, 2k10 korg meghalt; 2k10 rabszolga pedid sikeresen megszökött. Dobd ki a kockadobósban.

Dramír sejk megjelenik:

-Látom sikerült úrrá leni a helyzeten. Nos mint azt a mellékelt ábra mutatja a félelmeink valódiak, ezért az oázis használatáért 3 arany napidíjat kérek.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

<Már pedig kezdtem azt hinni, hogy valami méreg ami megöli őket>
Fújok egy nagyot a választ hallva.
-Rendben. Válogassátok szét őket! A halottakat és a rabszolgákat külön!
<Húh ezt most meg úsztam, ennyivel. De vajon legközelebb is sikerül? Ha összeszámoltuk a veszteségeket, Habirába küldetek utánpótlásért>
Gondolkozom el miközben, segítek a szét vállogatásban. Mikor valamelyik korg mellé lépek, messzebbre rúgom a közelében lévő fegyvert, és csak utána közelítek hozzá.
-Dramír uram! Én mondtam hogy minden a legnagyobb rendben van. Ez csak a szokásos erőfitogtatás volt. Néha a fattyak nem tudják hol a helyük, és ilyenkor drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodnom. Esetleg nem alkudhatnánk? Mondjuk 2 arany 5 ezüst?
Válaszolok az oázis urának, s a kezemben lévő halott rabszolgát durván a holtak közé rángatom.
<Mit gondol ez? Azt hiszi szándékosan az oázisa életére akarok törni? Remélem belemegy az alkuba>
-Jamil! Ha vissza küldetek valakit Habirába zsoldosokért, és a rabszolgák pótlásáért mennyi időt kell itt töltenünk, hogy a karaván ismét útra kész legyen. Még nagy út vár ránk és ha már most veszteségekkel indulunk az árut nem tudjuk biztosan leszállítani.
Szólítom meg kérdésemmel a karaván vezetőt, majd azokhoz szólok akik a rabok és az embereim szétvállogatásával foglalkoznak
-A kutyákat tizenkettes csoportokba vállogasátok, nem akarok még egy lázadást! A rabok semmiképpen nem beszélhetnek egymással, és főleg nem egyesíthetik erőiket. Legközelebb külön csoportokban legyenek és ne egybe tereljétek.
Mondom szigorúan a hajcsároknak, s a zsoldoskapitányok felé fordulok.
-Plusz 15 arannyal jutalmazom azt aki a legkevesebb rabszolgát veszti el, és minden meglévő korg után további 1 ezüst üti a markukat. Válasszanak maguknak 2 csoportot amire felügyelnek, míg Sobirába érünk!
Próbálom ösztönözni a kapitányaimat, hogy jobban figyeljenek az árura.
-Bocsásson meg tiszteletlenségemért, de egy magamfajta ember nem tűrheti az efféle atrocitásokat.
Szólok bocsánat kérő hangon az oázis urához, majd várom a karavánvezető válaszát az utánpótlásos kérdésemre.

(OFF: mivel 150 korg van [vagyis már csak volt] és hatossával vannak összeláncolva ezért arra gondoltam, 2 ilyen 6-os lánc kiadhat egy csoportot. Tíz kapitányom van, ami azt jelenti, h egy csapat összesen 24 rabra bír felügyelni 10*24 = az 240, a maradék tízet, pedig majd ha megérkezik az utánpótlás [Ha egyáltalán engeded] Az aranyakkal kapcsolatosan pedig csak annak a kapitánynak adok [Ha egyáltalán megérkezünk] aki a legkevesebb rabot veszti. A rabok után +1 ezüst is csak a kapitányoknak járna, ami 24*1 az még csak 2,4 arany)

[A Rászil]

A zsoldoskapitányok elégedett üdvrivalgásban törnek ki:

-Hát persze hogy megértettük uram! Ön igen nagylelkű, Galradzsa növesszé szakállát!

Jókedvvel, elégedetten látnak neki a romok eltakarításának és az emberek szétválogatásának.
Úgy cselekszenek ahogy meghagytad, a hajcsárok plussz láncokkal 12-es csoportokat csinálnak.

****
Dramír elismerően meghajtja fejét.

-Aki ilyen gazdag hogy 15 arany jutalmat ad az emberinek ha jól dolgoznak, talán nem fog fukarkodni fél ezüstön. Csalódott lennék ha a nagylelkűsége nyomorult fél ezüstön veszne el. -mondja Dramír sejk mosolyogva az állát simogatva.
-Nem látom okát hogy engedjek az árból uram.

****

Jamil a fejét rázza:

-Visszaküldeni éppen visszaküldhetek valakit uram, de egy magányos utazó a sivatagban halott ember. Senki nem indul neki egyedül, csak a dervisek, de őket Galradzsa vigyázza, vagy akinek nincs más választása.
-És odakint akármi megeshet, talán odaér a futár, talán nem.
-Biztos ön abban uram hogy a rendelkezésre állóidő alatt a nagyapja be tud szerezni még korg rabszolgákat? Ezek nem akárkik, nem páriák a nyomornegyed mélyéről ami úgy nő minden sikátorban mint a gomba! Én úgy tudom a hajcsároktól, hogy vagy egy év volt mire összevadásztak ennyit és sok rabszolgavadász csapat veszett oda mire sikerült. Én inkább az elveszített hajcsárokat pótolnám...
De ön a vezér, ha kívánja visszaküldhetek valakit...Bár én személy szerint nagyobb esélyt látok a szökött korgok elfogásának, ha nem is mindenkit párat biztosan vissza tudunk hurcolni közülük. A nyomok még frissek ennyi idő alatt biztos nem temeti be őket az Ibara mozgó homokja.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

<Jó neked! Én viszont nem látom okát, hogy megadjam a 3 aranyat. Dögölj meg.>
-Rendben. Akkor az útitervhez tartjuk magunkat. Este indulunk.
Válaszolok Dramírnak, és Jamilnak, majd átadom a kívánt 3 aranyat. S kíséretemmel arrébb húzódok, az oázis urától.
-Arra gondoltam, hogy egy kisebb csapat megy vissza. Na de már mindegy, jobban átgondolva tényleg sok időbe telt összegyűjteni, nem hinném hogy van felesleges 20-30 korg, a rabszolga piacon. Készítsd fel a karavánt hogy este indulhassunk, és szerezz új hajcsárokat, sokkal többet. Én addig összeszedem a rabokat. Kelleni fog még valami?
Szólok a karavánvezetőmhöz, mikor eltávolodtunk a sejktől, majd megvárom a választ, s útjára bocsátom.
-Samad! Mennyire értesz az üldözéshez? A rabokat estig össze kell gyűjteni, és még pihennünk is kellene. Minden észrevételt szívesen fogadok.
Fordulok a testőrkapitányhoz, s közben keresem hol is lehetne kezdeni a rabok begyűjtését.
<Azok a mocskos férgek! Csak kerüljenek a kezeim közé>

(OFF: Vonom a 3 aranyat.)

[A Rászil]

Jamil megnyugtat:

- Majd intézkedem mindenről ami a további úthoz szükséges. Vízzel és élelemmel nem lesz gond, de nem hinném hogy a meghalt hajcsárok mindegyikének hlyjére újat tudunk toborozni, az oázisban. Sok itt a semmirevaló csavargó aki csak a potyát lesi és kevés az aki ér is valamit.

Samad megrázza a fejét:

- Én és az embereim nem vagyunk túl jó nyomolvasók, szökevényüldözésben nem sokra menne velünk uram.
- De Jamil kiváló nyomolvasó, és ismeri a sivatagot, neki nem jelenthet problémát követni a korgok nyomát.

A megmaradt hajcsárok szépen rendet tettek a eszméletlen embertömegben, hamarosan mindenki magához tér. A halottakat helyben elföldeli néhány kubikus, akiket Jamil megfizetett a pénzedből.
Ezúttal semmit nem bíznak a véletlenre, a pikások előreszegezett lándzsával, az íjászok pedig félkört alkotva néznek farkasszemet a gyűlölködő korg hordával.

[A Rászil]

Jamil rögtön fel is kínálkozik.

- Én szívesen utánuk megyek, adj mellém egy két zsoldost és hajcsárt, estig begyűjtök annyi korg férget amennyit tudok!
Addig Samad új hajcsárok után tud nézni itt ebben az oázisban.

Dramír is visszatér hozzád. Nyúzott kreol arcán csak most fedezel fel némi gondterheltséget.

- Nagyuram! Mivel jól láthatóan délnyugati irányba visz tovább az utad, kötelességemnek érzek szólni. Szőrnyű híreket kaptunk mostanság abból az irányból. Eltűnt karavánokról, meggyilkolt kereskedőkről és lemészárolt útonállókról szólnak ezek a híresztelések. Azt rebesgetik, a sivatag feléledt, és nem tűri meg többé homokján az arra áthaladókat! Csak gondoltam szólók jó uram! Ha bármire szükséged lenne, csak küldess értem!

Majd továbbáll.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

Kezemet a homlokomra rakom, majd végighúzom arcom azt.
<A fene! Nyomban itt kellene mindegyiket megölnöm, s csontjaikat a kutyáknak adnom. el Sobira messze van még... nem engedhetem menekülni a férgeket>
-Nem! Én is megyek. Annyi férget hozunk vissza amennyit csak lehet. Zahíííír! szólok a felcsernek.
-Távollétemben, te vagy a vezér és felelős a karaván iránt. mondom, miközben észreveszem az oázis urát.
<Már megint mit akarsz?> gondolom és végignézek a zsoldosokon, s közben szememmel kiválasztom azokat akik még velünk jönnek a hajtóvadászatra. Majd mikor végigmondta Dramír a mondandóját feléje fordulok.
-Köszönöm hogy figyelmeztettél, de már hallottam Habirában is hogy a sivatag életre kélt. Tisztában vagyok a veszéllyel. Rendben. válaszolok az oázis urának, majd a kiválasztott zsoldosok kapitányához lépek.
-Ezek itt öten! Kellenek, a hajtóvadászatra. mondom, és közben ujjammal mutatok az embereire.
-Gyerünk! szólalok meg, s kezembe veszem dipadám, majd Samad mellé lépek. -Jamil mutasd az utat! Siessünk! egy-két óránál nem tarthat tovább!

[A Rászil]

Az oázis ura egy kicsit sértettnek tűnik, mikor megint tovább áll, de nem tartozol neki semmivel.
Zahír a hír hallatán majd összeesik örömében, de gyorsan összekapja magát, és határozott hangon szól hozzád.

- Köszönöm nagyuram a lehetőséget, meglásd bízhatsz bennem! Galradzsa kísérjen titeket!

Akiket zsoldosokat kijelöltél kicsit kelletlenül kelnek veled útra, látszik nem nagyon füllik hozzá a foguk, hogy csak így páran vágtok neki a sivatagnak.

Jamil, mint egy igazi kopó lódul bele a sivatag fojtogató hőségébe. Az első 6 rabszolgát könnyűszerrel megtaláljátok, együtt indultak el és 20 perc tevegelés után rájuk akadtok. Előtettek vannak mintegy 100 méterre. Ők is észre vettek titeket, de nem állnak meg, még jobban gyorsítják a tempót, de lassan feladják, nagyon fáradtak tűnnek, de a lelkük egyenlőre tovább hajtja őket.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

<Remélem is különben fejed vétetem, ha miattad nem jutunk el el Sobirába> gondolom, a felcser szavai hallatán, majd bólintok.
<Affene! Hova siettek madárkáim? Nektek a Kráni határ felé kellene mennetek> gondolom, mikor meglátom a korgokat.
-Kapjuk el őket! Ha lehet élve fogjuk el a menekülőket. mondom az embereimnek, majd gyorsabb tempóra bírom a tevémet. Fegyveremet a lovaskopjához hasonlóan magam elé szegezem, ám inkább kibuktatni próbálom a korgot, mint szúrni, vagy vágni vele. Ha nem sikerül, nem állok meg, hanem tovább ügetek, majd kellő távolságba megállok. Íjamat előveszem s a legközelebbi korg lábát célzom.
<Galradzsa vezesd kezem!>

[A Rászil]

Utóbbi manőverre nincs szükség, a korgok már eléggé fáradtak, könnyen feldöntitek őket, a lázadásánál mutatott erejükből mostanra semmi nem maradt. Mindegyikük elterül az aranyló homokba. Nagyon kivannak szikkadva, látszik rajtuk a fáradtság és a testüket gyötrő szomjúság.
Az egyik a kezét a földről feléd nyújtja és csak ennyit tud kinyögni.

- V... Víz... Vizet! Nagyúr!

Nagyon úgy néz ki hogy elkészültek az erejükkel.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

Vágtatok a rabok után, majd mikor észreveszem, h elfáradtak, szomjasak Bomoszt (a teve neve) lassabb tempóra bírom.
<Lám, lám... nektek is eddig tartott a menekülés> gondolom magamba. Majd odaérve a felém nyújtott kézre nézek.
<Kellene mi? te kutya! Legszívesebben most helyben megölnélek. Pfááááj!>
-Jamil! van vizünk? Adjatok egy negyed kulaccsal ezeknek a férgeknek, a végén még szomjan hallnak. kérdezem, a karavánvezetőt, s közben megvetően nézek a korgra, majd hátasommal előrébb léptetek, hogy véletlen se adjak lehetőséget egy támadásra. Figyelek, minden apró mozdulatukat.
<Jobb lesz azért vigyáznom az ilyen kijelentésekkel, még a végén erőt kapnak és gyorsan a halottak között találhatom magam.>
-Ezzel kössétek össze őket, és hozzátok. fordulok a zsoldosok felé, s közben a felszerelésemben lévő kötelet oda dobom nekik.
-Ha ellenkeznek, üssétek őket. mondom vasszigorral a katonáknak
-Gyerünk! Még van egy kis időnk. Jamil mutasd az utat! szólalok meg, majd ismét Samad mellé léptetek.

[A Rászil]

A plussz teherrel nagyon lassan haladtok, de Jamil tudja követni még a nyomokat, bár néhol már elég nehézkes. Másfél óra után a nyomok egy rég elfeledett falu romjaihoz vezet. Úgy 40 ház romjai terülhetnek el előttetek. A falak le vannak rombolva, egyben házat szinte nem is láttok. A homok már mindenhova beférkőzött, átvette az uralmat az egész faluban. Élet jelei nem mutatkoznak. Semmi. Sejtésed szerint több éve lakatlan lehet. Arra gondolsz hogy ezek a korcs féreg korgok, nagyon jó rejtek helyet választottak maguknak, ha egyáltalán kibírják étlen szomjan.
Ahogy a romok széléhez értek, szinte megfagy körülöttetek a levegő. Egyszerűen a lelkedbe költözik a kétely. Be kell ide nekem jöjjek? Jó ötlet e ez? Érzed ahogy ezt a helyet a halál és a pusztítás lélekbe maró érzése lengi körül. Körbe nézel.
Jamilnak és a többi zsoldosnak is hasonló érzései lehetnek, legalábbis arcuk ilyen érzelmekről árulkodnak.
Gyorsan erőt veszel magadon, ha valakinek, akkor úgy érzed, neked erőt kell sugározz a többiek felé.

- Uram, szerintem innentől, ne is menjünk tovább. Nagyon rossz érzésem támadt. Most egy-két korg mocskon nem múlik semmi. - ezeket szinte suttogja neked Jamil.

[Wolftern]

Hafar Hasszabi

<Remek! Már csak további 7-en vannak szökésben> húzom el a szám, még indulás előtt.
<Hmm? mégiscsak jobb lett volna a zsoldosokkal visszaküldeni a rabokat. A testőreimmel biztos elbánnánk a szökevényekkel. Nos most már mindegy> Figyelem a tájat, a lassú menetelésközben, s gondolkodom, hogyan tovább.
<Pff! Hogy az amundok rohasszák szét húsotokat. Azt hiszem vége a hajtóvadászatnak. Még így is jól jártam, hogy legalább ennyi korg férget elfogtam.> mérgelődök, magamban, mikor a romokhoz érünk. Majd a fülembe suttogó Jamilhoz fordulok.
-Tényleg? Mégis mitől féltek? Néhány csontváztól ami már lehet, hogy több száz éve itt porosodik. Áh! badarság. Viszont valóban sokat időztünk a kereséssel. Valamikor pihenni is kell. Indulunk vissza! mondom s közben egy kis mosolyt erőltetek az arcomra.
-Kíváncsi lennék meddig bírják, étlen, szomjan, ezek a férgek?... Erről jut eszembe, adjatok a raboknak egy kis vizet. Mondom és visszafordítom tevém az oázis felé. Közben félszemmel még a falura sandítok.
<Nem kockáztathatok. Fura, hogy mindenkinek egyszerre támadt rossz érzése. Nem ér annyit az egész. Meg végül is, csak néhány kutyáról van szó. Azt hiszem ez a legjobb döntés amit tehetek. Csak érjünk vissza és a karaván is legyen rendben.>

[A Rászil]

Épp mikor elindultok a tevékkel és a korgokkal, a hátatok mögül zajt hallotok. Azonnal megfordultok és egy korgot vesztek észre, ahogy egy 20-30 méterre lévő ház romjai közül szinte kiesik. Majd újra feláll és felétek fordul. Hirtelen nem tudod mit csinálj. Legszívesebben elfordulnál olyan gusztustalan, de mégis hajt a kíváncsiság, hogy mi történhetett ezzel az emberrel.
Már nem tudsz rá úgy tekinteni mint egy korgra. Ilyen sorsot még ők sem érdemelnek. Szinte látod egy emberi élőlény haláltusáját. Ahogy életének utolsó lépéseit teszi meg ezen a világon.
Szerencsétlennek valaki felvágta a gyomrát, amin keresztül már a belei is kiféle türemkednek, az egyik lábán akkora sebet ejtettek hogy a csontjának fehérét is látod. A szája egy merő seb. Ahogy közeledik, látod hogy próbál beszélni, de csak hörög, szavakat nem tud formázni. Ahogy nyitogatja a száját észre veszed hogy a nyelvét kivágták, vagy kitépték ezt egyenlőre nem tudod eldönteni. A korg esdeklően néz rátok, kezét felétek emeli, még tesz egy pár lépést, majd tőletek pár méterre holtan rogy össze. Jamil csak ennyit nyög meletted.

- Galradzsa vigyázzon rád a túlvilágon...

Személyi testőrséged főnöke mély félelemmel a hangjában szól hozzád.

- Nagyuram! Szerintem azonnal tűnjünk el innen. Aki ezt tette még itt lehet.