Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt



*Nem sokat vacakolnak, egykettőre belapátolják az ételt. Neked is ízlik és – bár nem voltál igazán éhes – azért te is sokat eszel belőle, majd leöblítitek azzal borral amit a lány tesz elétek az evés befejeztével.
Amíg te az öreggel az asztalnál maradsz Mirtana elkezd készülődni. Felköti a fegyverövet, majd egy kulacsot is elővesz az egyik szekrényből és megtölti vízzel.
Az öreg közben magyarázza az instrukcióit:*

- Ma és holnap még viszonylag könnyű terepen haladnak majd. Főképp legelőkön át, így lehet, hogy összefutnak majd pásztorokkal is. Utána erőltetett hegymenet és nehéz terep következik, de a negyedik napon elérnek egy régi tanyát, valamikor éltek is ott, de vagy húsz éve lakatlan. Mindenesetre ott éjszakázhatnak meg pihenhetnek egyet nyugodtan. Utána jön a legnehezebb két napja a túrának, hiszen arrafelé már magas hegyek vannak, keskeny hegyi ösvényekkel, így majdhogynem járhatatlan a terep. Az utolsó egy-másfél nap már valóságos séta ehhez képest...

*A lány közben a bejárati ajtóhoz megy és egy füttyentéssel magához hívja a kutyáját. Amikor jöttél még nem láttad ezt a dögöt, valószínűleg a lánnyal járta a környéket. Maga a kutya elég magas, a lánynak a derekáig ér. Viszont elég vékony felépítésű, lábai hosszúak, feje kissé elnyújtott. Szőre rövid, alapvetően barnás színű, de itt-ott fekete csíkok is láthatóak benne. Inkább tűnik afféle vadászkutyának mintsem házőrzőnek.
A lány megsimogatja az állat fejét, majd halkan suttogni kezd hozzá. Nem érted, hogy mit mond, de Yuhaa felvilágosít:*

- Aga is magukkal tart sacerdon! Nem kell tőle félni, nem harapós jószág...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Figyelmesen hallgatom Yuhaa beszámolóját az útról, bár inkább kihívásnak mondanám, mikorra a végére ér. Persze, mi másra számítottam volna, ha egy ilyen világtól elzárt közösséget akarok felkeresni.

-Köszönöm uram, hát nem lesz könnyű túra, de egy kis szenvedés nem árt meg. Akkor még két ezüstöt és a zsák élelmemet itt hagyom, a többi felszerelésemtől nem szívesen válnék meg, gyakorlatilag csak váltásruha, és a liturgiához szükséges néhány személyes dolog, amik igen kedvesek számomra.-a kutyára pillantok és figyelem Mirtana ügyködését, bizonyára már jobban megértik egymást mint a kutya a saját fajtáját. Gondolom mindenhova együtt járnak. Csak mosolygok Yuhaa megjegyzésén.- Nem félek uram, hűséges ebekkel, még sosem volt problémám.

Oda sétálok a kutyához, figyelem meddig enged közel magához, és kinyújtom a kezem hogy megszaglászhassa, és ha hagyja akkor megsimogatom.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőtt


- Rendben sacerdon, akkor a kialkudott fizetséget csengesse ki, és már indulhatnak is! Majd igyekszem finomakat főzni! Van valami kedvenc étele?

*Közben a kutya felé mégy, aki nem fogad túl barátságosan. Alig egy-két lépést teszel felé, amikor hangosan morogni kezd, majd az ínyét felhúzva láttatni engedi a fogsorát. Mirtana parancsoló hangon rászól:*

- Aga, nem szabad!

*A kutya csak ekkor hagyja abba a morgást, de szemmel láthatóan nem tetszel neki. Meg sem akarja szagolni a kezed, csupán bizalmatlanul méreget.
Mirtana kicsit szabódik:*

- Nem értem mi van vele, nem szokott morogni senkire, hacsak nem biztatom...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Hagyom a kutyát amint elkezd morogni, és nem kevéssé gyilkos szemeket meresztek rá. Ha kutya lennék talán ez felérne egy hasonlóan erős morgással, de nem vagyok az. Nem nézek a lányra, csak barátságtalanul megjegyzem, magam sem tudom, hogy Mirtanának, Agának, vagy csak magamnak.
-Ha nem tetszem neki, hát nem tetszem...

Vissza fordulok Yuhaa-hoz, és kifizetem neki a 8 napnyi utat, plusz a főzésért a 2 ezüstöt, összesen 18at, meg persze itt hagyom az élelmes motyómat, amit a faluban kaptam. Újra előveszem a jobbik modoromat, de minden bizonnyal érződik, egy kis hűvös a hangom.

-Tessék Uram, hát remélem nem lesz túl sok nehézség az úton. Nem vagyok gyakorlott természetjáró. Kedvenc étel? Hát sosem voltam válogatós, ráadásul ha mai ebédet veszem alapul azt hiszem bármit készíthet, tökéletes lesz.

Ha már senki sem akar semmit, akkor felveszem a táskám, és elköszönök az öregtől. Eztán indulásra készen várom, hogy elinduljon vezetőm és kutyája. Micsoda remek út... lehetetlen útszakaszok, egy házsártos kutya, és egy női vezető. Nembaj, megtanulom én ezt a leckét, bármi is legyen az.

[Anathor]

("Fivér")

*A kiadott parancsnak megfelelően végzi a dolgát, és ha teheti próbálja megjegyezni a neveket is melyek egy-egy archoz tartoznak. Fejszéjével felfegyverkezve kiválaszt magának egy szimpatikus fát, és nekiveselkedik a munkának. Az erejével tartalékol, azonban nem lazsál és pihen sokat, csupán amennyi szükséges. Ék alakban vágja a fát, és ahogy megszabták, kiált ha dől a fa. Munka közben néha elgondolkozik, milyen messzire ért el a korcs istenség enyves karja, ilyenkor elenyésző módon, de sajnálékozva tekint a vérző sárkányra. Mégis akaratát erősíti a látvány, és kötelességtudatát. Végezni fog az amunddal...*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délelőttől délutánig



*Rövid elköszönés után útnak indulsz a lánnyal és a kutyával.
A tanyáról kiérve elindultok – már amennyire értesz hozzá – északi, észak-keleti irányba. Kisebb-nagyobb erdősávokkal tagolt legelőkön haladtok keresztül.
A kutya többször előre szalad ha lát valami számára érdekeset, ami a legtöbbször egy-egy felröppenő madár, vagy odújába futó apró állat. Mirtana nem nagyon beszélget veled, csupán az útirányt közli néha, vagy figyelmeztet néhány apróságra. Ezek többnyire felesleges dolgok – például, hogy ne sétálj bele a bokáig érő sártócsába, vagy ne nyúlj a tüskés bokorhoz – de legalább figyel rád.
Órákat haladtok, amikor egy erdősávot megkerülve egy zöldellő réten ismét találkoztok a faluból elindult nyájjal és a három pásztorral. Mirtana kutyája előre is szalad és kergeti kicsit a birkákat, de a lány egy füttyel visszarendeli. Feléjük tartotok, a lány meg is mondja, hogy miért:*

- Ugye nem bánja ha beszélek velük sacerdon? Csak pár perc az egész, de üzenetet várok Útvégből...

*A pásztorok már messziről integetnek a lánynak. Különösen Raimo, akinek a kutyái vannak.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: délelőtt


*Nekifogsz a favágásnak. A báró a szakasz többi tagjához hasonlóan neked is kiválasztott egy fát, így még azzal sem kell bíbelődnöd, hogy válassz magadnak.
Az első néhány csapás után rájössz, hogy ezt a fajta munkát nem a hozzád hasonló fegyverforgatóknak találták ki; a kétölnyi vastag fával bizonyosan sokáig el fogsz vacakolni.
Nagyjából a törzs felénél tartasz, amikor felhangzik az első „Vigyázz, dől a fa!” kiáltás, amit perceken belül még néhány követ – úgy tűnik, hogy vannak született favágók is az osztagodban.
Már majdnem te is végzel, amikor az egyik „Dől a fa!” kiáltás után néhány szakasztársad a báró irányába rohan. Nem volt a látószögedben a parancsnokod, így azonnal nem látod az okát a sietségnek, de elég egy pillantás a megfelelő irányba, hogy megtudd mi történt.
Valószínűleg rossz helyen tartózkodott a báró, mert az egyik kidőlő fa éppen rázuhant. A szakasz majd' minden tagja odasiet és tanácstalanul méregetik Guidder-t. Amaz persze üvöltözik rendesen:*

- Hogy a varjak vájják ki a szemedet, te istentelen vaksi barom! Nem figyelsz, hogy merre vagyok te átkozott fattyú?! Kitekerem a nyakadat, csak álljak fel...

*Pontosan nem látod, hogy milyen sérülés érte a szakaszparancsnokot, de nem fejbe találta a fa az egészen bizonyos.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Kicsit furcsa, hogy ennyire gyámoltalannak talál a lány, de hát tegye, ha ez jól esik neki. Biztos sok balfácánt kalauzolt már ,megszokhatta, hogy minden kavicsra fel kell hívni a figyelmüket.
A lényeg, hogy nem fecseg össze-vissza, amiért már majdnem hálás is lennék. Az utat egykedvűen rovom, néha-néha körbe pillantva, vagy a kutya ugatására felfigyelve nézegetem a tájat, de kezd már megszokottá válni a természet. Jó érzés a friss levegő a város megszokott áporodott bűze helyett.
A nyájat megpillantva elmosolyodom, ezeknek legalább nem a kutyája nem kezdett ki velem. A lány kérdésére csak szárazon megjegyzem:
-Persze, menj csak...

Nem igazán érdekel, hogy miféle üzenetet vár, ha arra vezet az utunk én is odamegyek a pásztorokhoz és köszöntöm őket, ha nem akkor meg megvárom Mirtanát az útról, és csak intek egyet a falusiaknak.

[Haome no Munemoto]

Ramirez Serrano ab Gorradoze

Miután feleszméltem és kinyitottam a szemem; körbepislantva már az is sezembe ötlik, hogy hol vagyok, és miképpen jutottam idáig.
<Ha végre az arcvonalba érünk ezerszeresen fizetek majd meg minden disznó amund fattyúnak az összes földön átaludt éjszakáért! Mit átaludt: olyan kemény a föld, hogy csak a holtak tudnának háborítatlanul pihenni benne...>
Felülök, és odaintek Raquónak. Aztán nagy lélegzetet veszek, és felállok. Aztán megpróbálok kinyújtózni... És önkéntelenül is eltorzul az arcom a csigolyák roppanásának hallatán.
Kínjaimat azonban hamar feledteti a bősz korgás, ami a gyomrom tájékáról hangzik fel - és azt jelzi, hogy már igencsak megéheztem... Odaszólok a fán kuksoló fiúnak (és mert éhes vagyok, nem zavar, hogy a többi még alszik esetleg... )
"Hé Raquo! Kész van már a reggeli? Mert én mindjárt éhen veszek!.."

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délután



*A pásztorok jókedvűen fogadnak. Mindannyian köszöntenek, Raimo pedig kicsit arrébb vonul a lánnyal.
Aster a nyáj másik felén ácsorog, így ővele nem tudsz beszélni, de Guido a közelben van. Éppen eszeget valamit.*

- No látom megegyezett Yuhaa-'val! Mennyit kért a vénember a kalauzolásért? Remélem nem rabolta ki. Hova lett az a nagy zsák?

*Eközben a lány egészen eltávolodik tőletek Raimo-val beszélgetve. Még a kutyákat is itt hagyták, akik nyugodtan heverésznek a fűben.*

[Terda Radovik]

JK: Ramirez Serrano ab Gorradoze
Helyszín: valahol Rokmund és Warvik tartomány határában
Időpont: reggel



*A fán kuksoló fiú eléggé álmosan pislog vissza rád. Megdörzsöli a fáradt szemeit, ásít egyet, majd - tovább figyelve a körülöttetek lévő erdőt - vigyorogva válaszol:*

- Sajnos a szakácsok ma szabadnaposak, miként az öltöztető kisasszonyok is! Sajnálatos módon még a meleg vizet sem készítették elő a szolgák...

*Jót kuncog a hajnali beszólásán, majd fázósan összehúzza magán a kabátját.*

[Haome no Munemoto]

Ramirez Serrano ab Gorradoze

"Hát ha így áll a dolog, akkor itt az ideje, hogy gondoskodjunk a dolgokról... Magad uram, ha nincs szolgád..." - a képemen kaján vigyor jelenik meg, aztán harsányan elkiáltom magam - "Talpra, hős vitézek! Ne heverésszetek a hideg avarban, mert meghültök még a végén! Dologra, mert a Kosfejes kelést növeszt az ülepetekre!.."
És hogy jó példával járjak elől, vödör után nézek (de persze bármilyen vízhordásra alkalmas eszköz is megteszi), aztán pedig megpróbálom eszembe idézni, hogy hol van a közelben valamely víz nyerésére alkalmas hely - ha megvan, akkor magamhoz veszem a ramierám (hisz a siedon még a patakra menet is legyen siedon... ) és megindulok arrafelé...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Ki nem fosztott, de megkéri az árát az öreg, az biztos... napi két ezüst. A zsáknak meg meg van a maga útja, amiből majd Yuhaa ellát minket élelemmel.

Mondom kétes mosollyal arcomon, had gondolkodjon miről beszélek. Várom, hogy tovább induljunk végre, tudom, hogy Mirtana a vezető és tudja mikor mennyit lehet, de ha megyünk akkor tudom, hogy közeledek a célomhoz.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A nevemre bólintok, hogy így van, jól emlékszik, de nem szakítom félbe felesleges szavakkal, hagyom, hogy kidomborítsa érdeklődésének okát. Szemrebbenés nélkül hallgatom, hogy kiket keres, s akaratlanul is felidéződik bennem a kút és áldozatainak képe egy pillanatra.
Ezüst sasmadár? Persze, hogy ismerős. Az a tuti hideget adó kis ládikó, mely tele volt élelemmel pont ilyet visel. *
- Igen... utunk során több hullával találkoztunk, mint élő emberrel. - *mondom mindezt tök közönyösen ténymegállapításként.*
- Megengedi? - *kérdem, de a válaszra nagyon nem várok és átülök az ő asztalához.*
- Mégis milyen konkrétan az a címer? Tudna mutatni ilyet?

[Terda Radovik]

JK: Ramirez Serrano ab Gorradoze
Helyszín: valahol Rokmund és Warvik tartomány határában
Időpont: reggel



*A kiáltásodra azonnal felébrednek a társaid. Először mindannyian a fegyverük után kapnak, majd amikor látják, hogy nincs semmi baj, megnyugodnak.
Az ikrek morogva vackolják vissza magukat a pokrócaik melegébe, Mandronado azonban hangot is ad a nemtetszésének:*

- Mi a fenét üvöltözöl itten he? Te őrködtél elsőként és te aludtál a legtöbbet, még jó, hogy te ébredsz fel leghamarább! Nem muszáj felordibálni mindenkit!

*Belegondolva valóban te őrködtél elsőkét, utánad következett a két iker, majd – valószínűleg – Mandronado, akit Raquo váltott hajnalban. Rajtad kívül csak Raquo aludt egyhuzamban, a többiek két részletben.
Mindenesetre kerítesz egy vödröt a közös uticsomagból és elindulsz az este látott patak felé. Nincs messze, alig száz-százötven méter.
A madarak csiripelnek, a nap is vidáman süt már, bár még kicsit hűvös van.*


// Off: Az előtörténetednél a felszerelés listát egészítsd ki, mivel még mindig nem tudom, hogy pl. van e lovad vagy nincs... //