Ramirez Serrano - Haome no Munemoto

[Haome no Munemoto]

ELŐTÖRTÉNET

A nevem Ramirez Serrano ab Gorradoze. A Szentföldön, Rokmund tartomány Gorradoze városában láttam meg a napvilágot a hígvelejű pyarok saját időszámítása szerint a 3684. évben a Serrano család negyedik gyermekeként. Atyám a Serrano família akkori abradonjának testvéröccseként mint siedon szolgálta a klánt; anyám egy Rokmund tartománybeli kisnemesi família szülötte - és amennyire én tudom, egyetlen túlélője. A családot valamiféle ismeretlen ragály pusztította el még évekkel a születésem előtt. A részletekről keveset tudni, de egyesek tudni vélték, hogy az a nyavalya valamiféle mágikusan kitenyésztett fajta volt... Mindenesetre a rokon família veszte lehetett volna intő előjel a mi családunk számára is, de persze nem vettük annak - és végül mi is hasonló sorsra jutottunk...
A születésemkor és gyermekségem idején azonban nem volt okunk arra, hogy aggodalmasan intő jelek után kutakodjunk, hisz a gorradozei Serrano saggia ha nem is számított a város vezető családjának (noha persze törekedett rá, hogy azzá legyen...), azért mindenképpen számolni kellett vele; a családi pazzo ugyan kicsiny, de termékeny volt, földjét pedig számos nortadon és gorradon művelte, évről évre folyamatosan növelve gazdagságunk; meg aztán számosak voltak a szövetségeseink, így mindenesetre viszonylagos biztonságban gyarapodhattunk és szövögethettük terveinket.

Persze szövetségeseink mellett számosak voltak ellenségeink is, kik úgy vélték, hogy épp a Serranók állnak a felemelkedésük útjába. És ahogy az már lenni szokott, a vágyat követte a gondolat, azt pedig a tettek: néhány kisebb gorradozei klán ányékháborút jelentett be a családom ellen. Persze a dologról idejekorán értesült a család - azonban azt nem sejtettük, hogy mely nagyobb család áll a háttérben... felnőtt fejjel sokszor gondolok arra, hogy mi lett volna ha... Mi lett volna ha tudjuk, hogy épp az a Corroda család áll a háttérben, akiknek ifjú abradonjához nagyatyám egyik lányát adtanőül, így pecsételve meg a két família megbonthatatlan szövetségét...

Szóval pusztító háború vette kezdetét, mely váltakozó sikerrel zajlott: veszteségeket okoztunk és veszteségeket könyveltünk el, ahogy az már mifelénk lenni szokott. Én még gyermek voltam, de ez a háború hamar rányitotta szemem a való világra - meg persze intenzívebbé tette a gyakorlást a kastély vívótermében, hisz' ki tudja, mikor lesz rá szükség élesben is...
És az a nap hamar eljött, mikor élesben is gyakorolhattam a tudományom.
Mert eljött a színvallás napja: a Corrodák végül felfedték a lapjaikat, és nevető harmadikként tisztára sepert mindent, és rátette a kezét a családom birtokaira.

Még ma is tisztán látom magam előtt, ahogy a semmiből fekete alakok bukkannak elő, és irtózatosan hatékony pusztításba kezdtek. Senki sem volt képes megállni előttük, hisz' saját képességeik mellett (akkori emlékeimet felidézve ma már úgy gondolom, hogy valamelyik corga elitharcosai voltak) sötét mágia is segítette őket.
Meg valaki... Valaki a családból: másképpen honnan tudtak volna a titkos ajtókról, hogyan tehették volna tönkre a ház mágikus védelmét?.. Tudták az őrök helyét, a védelem pontos létszámát... MINDENT tudtak rólunk.
Persze "sejtem", hogy ki lehetett a cinkosuk: Allinza volt az, atyám leánytestvére, aki, nyilván hogy kedves férjecskéjének megfelelhessen, kiszolgáltatta a család minden titkát!

Mesélhetnék most az emlékeimről: a szolgák, a corradonok, vagy akár a családom kiterített holttesteiről, az eszeveszett menekülésről. Mesélhetnék apám fiatalabbik öccséről, aki megmentett a haláltól, mikor előbb levágta a rám vadászó gon-corgákat, utóbb pedig kimenekített a kastélyból, majd a városból is. Mesélhetnék minderről, de nem teszem; mert ezt a mesét csak néhány embernek tartogatom: azoknak, akik elpusztították a családom. Elmesélem nekik mindezt, aztán a halálnak adom őket országunk és a Kosfejes törvényei szerint a családom szellemeinek engesztelésére...
Persze akkoriban - hisz' csak nyolcesztendős voltam, mikor a családom elpusztult - nem gondoltam még semmi ilyesmire; csak homályosan sejtettem, hogy az életem megváltozott.

A nagybátyámmal meg sem álltunk Madronera városáig - itt kezdődött el a második életem. A nagybátyám tehetséges fegyverforgató volt, így carri-corraként talált magának és nekem megélhetést; szabadidejében pedig engem kezdett tanítani. Bár azelőtt is kedveltem a fegyvereket és a vívóleckéket, az életem akkortól csak ezek körül forgott: ramierával keltem és feküdtem, és ami azt illeti, hamarabb tanultam meg hátba szúrni valakit, mint írni és olvasni.
Két év telt el így: úgy tűnt biztonságba vagyunk, hiszen senki nem vadászott ránk, és volt mit ennünk, volt hol álomra hajtani a fejünket. Az idő előrehaladtával azonban nagybátyámon egyre inkább úrrá lett az önvád és a bosszúszomj - végül odáig ment, hogy engem egy madronerai kiképző gondjaira bízott, ő pedig visszatért Gorradozéba, mint mondta, hogy "bosszút álljon és igazságot szolgáltasson a Kosfejes színe előtt".
Mikor utoljára láttam, átadta nekem a nemesi levelet, mely bizonyítja származásom (ki tudja, hogy volt képes megmenteni és megőrizni?..). Csupán annyit mondott búcsúzóul,: bár a sikerre kevés az esély, azt teszi, ami a kötelessége; valószínűleg nem fog sikerrel járni. Ha így lesz, akkor a család és ő is azt várja tőlem, hogy én fejezzem be az árnyékháborút - vagy így, vagy úgy.
Sosem láttam többet.

Eztán következett életem egyik legnehezebb időszaka - teljesen magamra utalva kellett túlélnem, hogy hamisítatlan gorviki siedonná képezzenek. A legtöbb növendéktársam névtelen saggiák névtelen harmad és negyedszülött gyermeke volt, örökség és biztos megélhetés nélkül, gyakorlatilag a sorsára hagyva. Nagy részük katonai pályára készült, a tehetségesebbek arra számítottak, hogy egy rokmundi corga felfigyel majd rájuk. Mindezek engem nem érdekeltek, hisz' tudtam: nekem más feladatot szánt a sors, semmint hogy egy akarat nélküli báb, csupán a kéz legyek, amely a fegyvert tartja. Nem; az idő előrehaladtával egyre inkább tudtam, hogy mit akarok: először hírnevet és hatalmat szerezni, majd családot alapítani és a Serrano név régi ázsióját visszaállítani, mi több, gyarapítani. Másodszor pedig bosszút állni a családom kiírtóin, és mindet előbb a tartomány evilági törvényszéke, aztán pedig Ranagol túlvilági ítélőszéke elé állítani...

Az évek alatt, melyet a kiképzőközpontban töltöttem, tovább csiszolva képességeim és tudásom. Hála a szerencsémnek - netán a Kosfejes törődésének, a sors egy hamisítatlan fiestinoval hozott össze a sors: Saddam Torra utánam érkezett a városba, és nemsokára már hírhedt volt a párbajokban és leszámolásokban hátrahagyott holttestek számáról. Végül az iskola közelharc oktatóként alkalmazta (bár beszélték, hogy emellett carri-corraként sokaknak tett szolgálatokat...) Mindig is nagy figyelmet fordítottam a ramiera használat elsajátításának, hisz ez a fegyver kicsi, könnyen rejthető és mivel kétkezes vagyok, egyszerre kettőt is használhatók - na meg forgatását már a Serrano-fegyvermester elkezdte oktatni; azóta is szinte ezzel kelek és fekszem. Azonban igazi mestere Saddam keze alatt lettem; az idős párbajhőssel ugyanis hamar egymásra találtunk, és minden gőg nélkül állíthatom, hogy én lettem az egyik legkedvesebb tanítványa.

Tudomásom szerint egyetlen rokonom sincs életben már - s ha mégis, akkor bizonnyal tagadná, hogy vére és neve közös az enyémmel. Néhány emlék, egy nemeslevél és a vérbosszú kötelme - immár ez a "családom". Ellenségeim viszont annál számosabbak - elsőnek itt van például a família. És ne feletkezzünk meg arról, aki elárulta a családomat annak idején...
A kiképzésem idején sem a kedvtelésekre, sem pedig az emberekkel való kapcsolatokra. Hogy mégis sikerült szert tennem egy barátra, az sem rajtam múlott; Aleandro Fiscarosának hívták és a kiképzőközpontban ismertem meg, egy guadizi nemesi család sokadszülöttjeként siedon, és kiemelkedő teljesítményével egy rokmundi corga kiválasztottja lett. Sok évet töltöttünk vállt válnak vetve a "pokolban", és bár nem tudom, most mi lehet a sorsa, azt remélem, hogy találkozunk még és küzdünk egymás oldalán.
Az időm kiteltével elhagytam a falakat, melyeknek mindazt köszönhetem, ami most vagyok. Az álmom, hogy hírnevet és hatalmat szerezzek, majd családot alapíthassak és a Serrano név régi ázsióját visszaállíthassam, mi több, gyarapíthassam. Na és persze bosszút állni a családom kiírtóin, és mindet porig alázni, majd Ranagol túlvilági itélőszéke elé állítani...S bár magányos óráimban néha attól félek, hogy a Kosfejes majd nem tart méltónak arra, hogy megadja ezeket nekem; azért általában ésszerűen és bátran tekintek az előttem álló nem kis feladatokra - minden tettemet ez kell, hogy áthassa, akár rövid, akár hosszú távon, és mindenki, aki ebben a segítségemre van, a szövetségesének tekinthet és számíthat a segítségemre.

Úgy döntöttem hát, hogy előbb hírnevet szerzek magamnak - és mi lehetne erre alkalmasabb, mint az amundok elleni háború?
Ezért hát, amint lehet hátrahagyom Madronera városát, egyenesen a frontvonal felé indulok: a terv az, hogy egy szabadcsapat soraiba állva bizonyítom rátermettségemet és nem mellesleg tanulok, és ismeretségeket gyűjtök...

Személyiség
A személyiségemet leginkább a Rend-Halál párosítás fejezi ki. Mások azt mondják rólam, hogy hajlamos vagyok a makacsságra és az egyenességre; én inkább úgy fejezném ki magam, hogy akaratos és becsületes vagyok a magam gorviki módján (persze egy shadoni vagy pyar ficsúrnak erről biztosan más a véleménye...). Azt azonban senki nem állíthatja, hogy nem vagyok tisztelettudó. Ha viszont céljaim eléréséről van szó, akkor könyörtelenség és hidegvér jellemez.
Nem különösebben vagyok vallásos, bár Ranagol igazságát elismerem, mint a világ fő mozgató elvét. Tetteimet nem vallásos meggyőződés, hanem saját céljaim alakítják.
Szeretek olvasni, viszont gyűlölöm az olcsó ripacskodást és a kivagyiságot.
A varázshasználók veszélyesek, ezért vagy szövetségesként, vagy pedig kiterítve szeretem látni őket.
Nincs sem több, sem kevesebb előítéletem egy átlagos gorviki nemesifjúnál.
Mivel elég magányos vagyok, sokszor azon kapom magam, hogy "hangosan gondolkodom".
Ha egy mottóval kellene jellemeznem magam, akkor "A család mindenekelőtt"-nél jobbat aligha találhatnék.
Mivel azonban a kelleténél többen vannak azok, kik vérem vennék, ha megtudnák, hogy mely família utolsó még élő sarja vagyok, úgy döntöttem, hogy megfogadom nagybátyám utolsó tanácsát, és álnevet használok. Általában a Ramirez Altador am Malderosa néven mutatkozom be. Mivel azonban a nemeslevelemet nem erre a névre állították ki, ezért csak csínyán bánok a nevekkel, és ha mégis mélyebb megismerkedésre kerül a sor, akkor előadom, hogy a családom félig-meddig kitagadott fia vagyok.

[Haome no Munemoto]

Ramirez Serrano ab Gorradoze
kaszt: harcos/siedon
szint: 1.
TP: 0
faj: gorviki ember férfi
jellem: Rend/Halál
vallás: Ranagolita

Tulajdonságok:
Erő:11
Áké:12
Gyor:16
Ügy:16
Eg:12
Kar:13
Int:14
Ake:14
Asz:14
Érz:14
Összesen:136

Háttér:
Harcosiskola - gorviki siedon - 5 KAP
Saját fegyverzet - 0 KAP
Nemesi vér - 0 KAP
Adottság(Gyorsaság) - 1 KAP
Pszi érzékenység - 1 KAP
Összesen: 7 KAP

Összesen:Háttér(7KAP)+Kp(36KAP)+Fp(1KAP)+HM(6KAP)=50

Ép:12
Fp:12+13+1=26

Harcértékek:
KÉ:14+16+1=31
TÉ:11+16+16+1=44
VÉ:60+16+16=92
CÉ:16+14+1=31

Fegyverek:
Név/Mk./Ii./KÉ/TÉ-CÉ/VÉ/Sp/Lef./Fegyv.tör./Átüt.
Ramiera:II/3/39/59/102(106)/k6+2/N/N/N
Hárítótőr:III/3/38/57/117(121)/k6+1/I/I/N
Rövidkard:III/5/38/59/105(109)/k10+1/N/I/I
Dobótőr:II/3/43/41-49/94(98)/N/N/N
Ramiera-hárítótőr:III/3/39/59-57/117(121)-127(131)Kettős védelem
Rövidkard-hárítótőr:III/5/39/59-57/117(121)-130(134)Kettős védelem

Képzettségek:
Kp:14+36
fegyverforgatás(rövidkard):3.f. 5kp
fegyverforgatás(hárítótőr):3.f. 5kp
fegyverforgatás(ramiera)3.f.
orvtámadás:2.f.
fegyverismeret:2.f.
élettan:2.f. 4kp
írás/olvasás:2.f. 5kp
udvari etikett/intrika:2.f.
úszás:2.f.
heraldika:1.f.
párbaj:2.f.
fájdalomtűrés:2.f.
lopózás:31%
nyelvismeret(gorviki):3.f.
kultúra(gorviki):3.f.
helyismeret(Gorvik):3.f.
akrobatika:21% 1kp
csomózás:2.f. 3kp
szabadulóművészet:2.f. 5kp
zárnyitás:21% 1kp
kétkezes harc:3.f. 10kp
fegyverhasználat(hajítótőr):3.f. 10kp
lovaglás:1.f. 1kp
Összesen:50 kp

[Haome no Munemoto]

Kezdő pénz:

3k6 = 1+3+6 [10]

[Haome no Munemoto]

Felszerelés:

ramiera díszes hüvelyben (öv-bal o.)
rövidkard díszes hüvelyben (öv-jobb o.) - 1 ap 6 ep
hárítórőr díszes hüvelyben (öv-bal o.) - 2 ap 6 ep
4 dobótőr egyszerű hüvelyben (harántöv) - 1 ap
kalap - 1ep 50 rp
2 kendő(egy a Serrano család, egy pedig Madronera város kiképző iskolájának címerével és színeivel - általában az utóbbi kettő valamelyikét viseli az övére kötve)
lovaglócsizma - 3 ep
öv és övtáska - 90 rp
2 öltözet ruha (fehér nemesi ing, sötétbarna pantalló - a tartalék ruha a nyeregtáskában) - 7 ep
takaró (a nyereg mögött)
tapló és tűzszerszám (övtáska)
kulacs (öv)
fenőkő (övtáska)- 98 rp
két napra elég hideg élelem (kenyér, szárított hús, tömb só, stb. - nyeregtáskában) - 1 ep
összesen: 6 ap 6 ep 38 rp
marad: 3 ap 3 ep 62 rp

utazóló (átlagos) - kanca, Serena nevű
átlagos lószerszám, két nyeregtáskával

[Terda Radovik]

Hali!

Alapvetően tetszik a karakter, hibát, vagy elképzelhetetlen dolgot nem találtam az előtörténetben, így az rendben van.
A statisztikai rész is nagyjából rendben van, de légyszi' a szokásos adatokat (kaszt, jellem, faj, kor, szint, stb.) írd ki valahova a HSZ elejére!

Mivel nemesemberről van szó, rendelkezik a nemesi származását bizonyító okiraton kívül abradoni címerkendővel is. Ennek viselése Gorvikban hagyomány; színeit és felkötésének módját te választod meg (általában derékra kötve viselik, vagy fejkendőként, ritkábban felkarra kötve; szinte mindig jól látható a kendőn a család címere, vagy címerállata. Abraselyemből készül, ami egy elég különleges szövetféle.).
Persze ha titkolja a kilétét, akkor valószínűleg nem köti fel a Serrano család kendőjét, de így meg nézhetik bárkinek/bárminek. Ha esze van – valószínűleg a nagybátyja is ezt javasolta neki anno – akkor feltesz egy másikat, amivel legalább azt jelzi, hogy melyik városból való, vagy például hogy melyik iskolában tanulta a fegyverforgatást. Amúgy használt az évek alatt valamiféle álnevet, amivel eltűnt a Serrano családot kiirtók elől?

Valami hátizsákot, vagy tarisznyát is vegyél neki amiben tartja a cuccait; valószínűleg csak csak kifelejtetted a listáról. No meg a felszerelést is az Adatlap-hoz kéne biggyeszteni.

No egyelőre ennyi, hamarosan megírom a bemesélő reagodat, ezt a pár apróságot meg majd légyszi pótold!

Terda

[Haome no Munemoto]

Üdv Terda!

A kért módosításokat megtettem - a tatyó kérdést kivéve. Valahogy idegenkedem ettől: nemesember létemre általvetős tarisznyát, netán hátizsakot hordani. Ami kevés felszerelésem van, azt máshol is hordhatom. Szóval én eltekintenék tőle...

[Terda Radovik]

Rendben, ahogy gondolod Haome.
Látom, hogy nyeregtáskában meg nyereg mögé téve van egy-két cucca a karakternek, no de nincsenek felírva a felszerelések közé! Ló, nyereg, nyeregtáska, egyéb lószerszámok?

[Haome no Munemoto]

Lényeglátásod lenyűgöz...

Én vagyok a figyelmetlen....

Akkor kiegészítem kedves lovam adataival a statot. Gondolom, a paripa átlagos képességekkel rendelkezik.

[Terda Radovik]

Akkor azt a néhány dolgot még írd fel, de ettől függetlenül megírtam a bemesélést, valahol útközben leszel a frontvonal felé néhány hasonszőrű társaddal együtt.
http://www.onlinemagus.hu/forum/viewtopic.php?f=83&t=728&p=3717973#p3717973