Chapter I

[Arnoil]

(Otto)

Albrecht aggodalmaira nagyvonalúan legyintek.

- Egy aláírást meg lehet tanulni hamar, az legyen a legnagyobb baj.

Körülnézek, és kicsit megkönnyebbülve veszem tudomásul hogy az előbb érzékelt nagy feszültség alábbhagyott, s mindenki tesz vesz a környéken.

< legalább ennyi értelme volt hogy nem egymást ütjük tovább... Hoppá a pecsétet még azért szerezzük be. >

Megnézem a hullát hogy látom-e rajta a levélben írt pecsétgyűrűt, s kicsit fintorogva de lehúzom az ujjáról.
Az elfnek és a törpének címezve mondom a mondandóm:

- Lehet hogy alakoskodásnak tűnik amit tervezek, de talán egy kastély és az ott fellelhető csatlósok komolyabb hátteret is jelenthetnek akár egy káosz elleni huzamosabb ellenállásnak vagy akár egy felvonulási bázist is alkothatnánk ott. A gróf úrnak bizonyára nincs ellenére hogy jó célokra fordítsuk azt ami egyébként csak elveszne. Nem hiszem hogy ott egyébként pompát találnánk, hanem inkább valamilyen fajta menedéket.

< S nem utolsó szempont hogy remélem van ott egy jó könyvtár is, meg egyéb könyvmolyoknak is érdekes dolgok... >

[Orwen del'Correl]

(Albrecht/Kastor Lieberung Grófja)

Csendesen hallgatja Otto szavait. Ha az megszerzi a gyűrűt, szelíden felé nyúl, és felpróbálja. Csak reménykedni tud benne hogy ráfér az ujjára. Zavartan pislog a kezén hordott ékszerre tekintgetve, nyilvánvalóan új neki a helyzet, nem arany ékszerhez szokott.
- Ami a kastélyt illeti... a Grófúr szívesen megvendégel bárkit. Addig maradhatnak amíg úri kedvük tartja. Jó volna kideríteni, hogy merre van ez a... Bögenhofeln nevű hely. Meg aztán hogy merre lenne a birtok.
< "A gróf, és egész családja elhalálozott... ">
- Induljunk már, legalább Altdorfba jussunk el. Ott majd ellátják a nőt.

Felmászik a tetőre, és részéről lerendezettnek veszi az ügyet. A máskor mindig szívesen társalgó figura most nem beszél.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. délelőtt
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

A levél felolvasása némiképp enyhíti a feszültséget, ugyanakkor tereket is készítenek a vagyon megszerzésére, mindenesetre Bögenhofeln Altdorf-on túl helyezkedik el, így mindenképp először oda kell eljutni. Konrád közben a holttestet a többihez húzza és így eggyel több hever kupacban, az idő viszont vészesen fogy, nemcsak az a gond, hogy besötétedik és veszélyes a környék, hanem a jelentkezési határidő is sürget. Lassan itt áldogálnak két órája már, közben telik az értékes idő és Altdorf még messze van legalább másfél nap ide, minél később indulnak tovább annál jobban szorítja őket a határidő.

A kocsis irányításával és segítségével a lovak hamarosan visszakerülnek a kocsi elé és indulásra készen állnak.A másik kocsis hollteste felkerül a tetőre, mert azt nem hagyhatjátok hátra ehhez a túlélő ragaszkodik, az állomáson van temető és ott kap majd tisztességes temetést, szerinte ez jár neki. Miután befogtátok a lovakat rátok néz, majd megszólal.

-Indulnunk kellene, messze a pihenő és nekem valakinek segítenie kell mert egyedül nem tudom elvezetni ezt a batárt, a többiek szálljanak be, mert így is elég időt vesztegettünk már el itt...

[Nefarious]

(Konrad)

Kissé meglepődik , hogy az összetűzés ilyen könnyen megoldódott. Megrántja vállát és a fogat felé indul. Mellőle felveszi pörölyét.
Albrecht felé fordulva
-Albrecht, ne zavarjon az mit nem érthetsz meg. Sigmarnak tervei vannak mindannyiunkkal, ez is az Ő keze munkája. Tekints rá inkább lehetőségként , hogy az Egyetlent és egyházát szolgáld. Én a helyedben inkább örülnék , hogy máris látom Atyánk kijelölt útját.

A többiek felé
-Akkor indulhatunk? Bármerre is menjünk egy ideig úgyis közös az utunk.

Meghallgatva a kocsist megcsóválja fejét.
-A hajtáshoz én nem értek de a temetésről mindenképp gondoskodok.
Segít betenni a testet a kocsiba.

Türelmetlenül várja az indulást. Tervei szerint mindenképp az expedícióra indul.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

*A társasággal a továbbiakban nem foglalkozik különösebben. A megmaradt kocsisnak segít felszállni a bakra, majd mellé ül ő is.*

-Mivel senki sem ért hozzá, így teljesen mindegy ki hajtja maga mellett a szekeret. Az eddigiek alapján más úgyse tudná vagy éppen akarná, így én szívesen vállalom, legalább elleshetem kissé az út során.

*Ha mindenki beszállt és eldöntötték mit csinálnak az összehordott tetemekkel, akkor a kocsisra sandít, hogy akkor most mit is kéne csinálni és követve utasításait nekiindulnak az út hátralévő részének.*

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A törpe megvető tekintettel figyeli az embereket. Nem fér a fejébe, hogyan vehet rá bárkit is a vagyon, hogy becstelenséget csináljon érte.
Pénz és hírnevet csak tisztességes úton érdemes szerezni, mindig ezt tanították neki a szülei, és ezt vallja maga is.
Amit az elmúlt fél órában hallott, az bizony nagyon messze esik a „tisztességes” jelzőtől.
Magában dörcögve mászik fel a kocsi magasába, következetesen kerülve a belső utasteret. Felül inkább a hajtó és az elf mögé, majd a számszeríját megtöltve teszi le magát.
Inkább itt, mint a gerinctelen emberek között…
Ha valaki kérdőn ránéz, csak ránt egyet a vállán. Ha az elf teszi ezt, neki egy rövid magyarázatot is ad.
- Nem állhatom a hullarablók közelségét…

[Arnoil]

(Otto)

Csendben magába fordulva gondolkodik az esetleges buktatókon.

< Levél, arc, pecsét rendben. Viselkedés, aláírás a gond. Megoldható, de előbb érjünk békésebb helyre. Nofene a pap is csatlakozik az ötlethez, viszont az elf meg a törpe nagyon morc. Sebaj, nem vagyunk összeláncolva... >

Beszállok a hintóba, s a száradó levelet biztonságba helyezem, majd miután megszáradt elteszem. Egyébként a támadást megelőző nyílzáporra emlékezve csak oldalról nézegetek kifelé út közben.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. délelőtt
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Miután mindenki elfoglalta a saját helyét, Farnoth megragadja a gyeplőt, egy gyors alapoktatás során megtanulja, hogy kell elindulni, mgállni és kanyarodni, ennyi elég is lesz, más manőverekhez jóval több képzettség kellene. Az kocsis pedig a fékre ügyel, mert könnyen felborulhat a kocsi, hozzá nem értő kezekben.

Eleinte lassan haladtok, de amint Farnoth megszkja az irányítást, gyorsít a tempón, igaz nem olyan gyors mint kellene, de még ez is jobb mint álldogálni. A kocsiban kissé szűkös a hely de elfértek, a sebesült békésen alszik, a vérveszteségtől és a fáradságtól kébult állapotban van, a társa egy szót sem szól, így ha nem beszélgettek az út szótlanul telik.

Szépen lassan besötétedik, az út hátralévő része eseménytelenül telik, leszámítva azt a tényt, hogy végre eláll az eső. Már koromsütét van épp ezért csak lépésben tudtok haladni, mikor feltűnik a várva várt kocsiállomás, igaz egy másik cégé, de ez jelen pillanatban érdektelen, ahogy közelebb értek, nyílik a kapu, majd ha nehezen is de sikerül bekormányozni a kocsit az udvarra. Mikor megálltok pár ember siet oda hozzátok és érdeklődnek.

-Mi történt?- a ruházatuk a megölt kocsisokéra hasonlít, mindannyian fegyvert és vértet viselnek, ezen fogadó őreire tippeltek kilétüket illetően....

[Nefarious]

(Konrad)

Gyorsan kiugrik a kocsiból és elkezdi kiemelni a sebesültet.

Az őrök kérdésére felkapja a fejét. Tömören felel, arca elkomorodik.

-Káoszfattyak... Egy pillanatra elmereng majd észbe kap.

-Van egy súlyos sérültünk. Ha az őrök segíteni próbálnak leteremti őket.
-Inkább szaladjanak felcserért, egyedül is elbírom!
A sérültet megpróbálja óvatosan megemelni, és a fogadó felé vinni.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

*Nem nagyon lepi meg Farnoth-t, hogy a törpe felmászik mögéjük, pontosabban az nem lepi meg, hogy nem akar bent ülni az emberek között, akik csak arról álmodoznak, hogy miképpen harácsoljanak maguknak nagyobb vagyont és lakjanak be egy potya várat. Inkább csak azért néz kérdőn Torumra, hogy fel tud-e mászni egymaga, de mivel ez különösebb probléma nélkóül sikerül a zömök alaknak, így nem zavarja az elhelyezkedésben. Mikor az elf kérdő tekintetét látva a törpe megadja a rövid magyarázatot, miért is mászott fel ide, Farnoth aprót bólint helyeslően, jelezve, hogy egy véleményen van vele. Ezek után a kocsis gyorstalpalója következik és végre elindulhatnak útjukon tovább. Bár ez ábrázatán nem igazán felfedezhető, de élvezi, hogy valami számára ismeretlen, új dolgot tanulhat. A kocsihajtás nem is tűnik annyira vészesnek. Bár az is igaz, hogy nem robognak olyan eszeveszett tempóban, mint a két erre trenírozott kocsissal tették nemrég, de azért így is meg van magával elégedve. A sötétség leszállta után jóval érik el a pihenőházat, de ez nem nagyon viseli meg láthatólag az utazás viszontagságaihoz szokott harcost. Viszont az idő teltével egyre sűrűbben sandított oldalra, hogy vajon a kocsis nem-e fordul le a vérveszteségtől vagy épp a sebláztól mellőle. Szerencsére az erődítmény udvarára bekanyarodva már nem kell tartani az esetleges további emberveszteségtől, így a lent hirtelen nyüzsögni kezdő őrök és az állítólagos pap szóváltására feláll a bakon és nagyot nyúztózva köröz néhányat karjaival, hogy a szinte egész napos ülést és a gyeplő már-már görcsös markolását lelazítsa. Majd egy elégedett nagyranyitott szájas ásítás után ő is leszól az őrökhöz, hátha valamivel többet megtudhatnak a helyzetről, mint az előbbi válaszból.*

-Üdvözletem Uraim! Csapdát állítottak a kocsinknak. Egy tegnap este erre induló, másik postakocsi felborulva fekszik az út közepén, innen úgy fél napi hajtásra visszafelé. Az elfajzott, egykor volt kocsisokat és utasokat már ne várják. Csak ez az egy "menekült meg".

*Itt mintegy mellékesen Konradra bök hüvelykujjával, majd folytatja.*

-A többi utas hulláját megtaláltuk a közeli erdőben és az egyiküket a tisztelt urak ki is fosztották izibe valami várpapírok végett, mitsem törődve a törpe harcostárs és jómagam rosszallásával.

*Mégegyet ásít, inkább megszokásból, mintsem tényleg olyan álmos lenne és a bak korlátjára támaszkodva leszökken a kocsiról.*

-Esetleg van még önöknél hely ma éjszakára néhány fáradt utas számára?

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

Végre megáll a kocsi, így van lehetőség, hogy saját lábon álljon egy kicsit. Nem sokat, mert már igen alvásidőre jár.
Torum lemászik a kocsiról, majd egy mordulással nyugtázza az elf kimerítő beszámolóját.
A morranás egyszersmind azt is jelenti, hogy hagyják végre ki a véget nem érő beszédből.
Aztán mégis megszólal:
- Hol az árnyékszék?

[Arnoil]

(Otto)

Elhűlve hallgatom az elf monológját kiszállás közben.

< Ajaj, ez kissé erős ez a helyzet. Hullarablók mi? Mi ez egymást mártogatja mindenki? Bah! >

Kicsit kivárok hogy mit reagálnak az őrök a mondandóra, majd a szituációtól függően hangsúlyozva kelek ki az alaptalan gyanusítás ellen.

- Először is nem mi húztuk ló mögé kötve a szerencsétlent, nem mi vettük el tőle azt a papírt amit velem olvastattatok fel, nem mi káromoltuk az urat végezetül nem mi lövöldöztünk nyíllal a társainkra.

Az őrökhöz fordulva folytatom.

- Üdvözlet uraim! Nagyon örülünk hogy végre itt lehetünk, a fattyak támadása úgy történt ahogy az elhangzott, csak azt felejtette el az úr hogy míg mi a kocsinknál ástuk el a holttesteket, és a sebesülteket ápoltuk addig ő és társa lementek portyázni és egy hullával tértek vissza, amit mi állítólag kiraboltunk. Vigyázzanak vele, mert ha véletlenül megsértik akkor magukat is lelövöldözi... - biccentek az elf felé

- Bemutatnám az egyetlen felkentjét - mutatok tisztelettel Konrad felé - Konrad, aki a halálból hozta vissza a hölgyet aki vérét hullajtotta a védelmünkben.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. délelőtt
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

A sebesültet látva az egyik ember beszalad a fogadóba és hamarosan egy hordágyszerűséggel tűnnek fel, látszik rutinosak ebben a dologban, nem először fordul meg itt sebesült. Viszont érdeklődve figyelik Farnoth, Otto és Konrad egymásnak ellentmondó szavait érdeklődve figyelik, és a hulla gyalázásra kissé idegesek lesznek. Az egyik alak közelebb lép, valamiféle tiszt lehet.

-Nos uraim akkor valaki összefoglalhatná mi is történt valójában, addig senki nem megy sehová -mondja nektek.

Körbenézve látjátok a katonák keze a fegyverükön és a falakon 5 íjász figyel, titeket kezükben íj lövésre készen. Kissé feszült lett a helyzet hirtelen....

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

*Az elf egykedvűen nekitámaszkodik a kocsi oldalának és ismét nagyot ásít az ideges őrök láttán.*

-Ami történt elmondtam. A papiros annál az "úriembrnél" van. A halott gyűrűje meg amannál tudtommal.

*Mutat rá a papír említésénél Ottora, majd a gyűrűvel kapcsolatban Albrechtre. Látszik rajta, hogy nem foglakoztatják sem a fegyveresek, sem Otto változata a történtekre, viszont ismét ásítás vesz erőt rajta, nem volt valami pihentető az ismeretlen kocsi elvezetése idáig.*

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A törpe szemmel láthatóan egyre morcosabb hangulatba kerül, majd amikor a tiszt kijelenti, hogy senki sehova nem mehet, puffogva áll elé, majd felnézve rá, mérgesen replikázik.
- Viszont nekem sürgős dolgom van az árnyékszéken, ember! Ha nem engedsz el azonnal szarni, akkor ide fogok rottyantani a fényes bakancsod orrára. És még a nemes fenekemet is ki lehet utána törölni.
Nem izgat, hogy milyen vizsgálatokat akarsz lefolytatni, de csak UTÁNA!
- És ha nem vennéd észre, ez egy zárt hely, a tudtod nélkül úgysem mehetünk sehova, nem? – teszi hozzá kissé csendesebben, ám értetlenül. Miért kell ezt neki elmagyarázni az ITTENI őrségnek?