Előtörim folytatása Pár nap múlva, egy teljesen kihalt erdőbe vezetett az utam, ott bolyongtam 1-2 napot, míg minden élelmem elfogyott, és nem találtam semmi ehetőt. Már azon az elképzelésen voltam, hogy egy egész medvét meg tudnék enni, mikor épp kereszteződött az utam eggyel. Teljesen kilátástalan volt a helyzetem, azt hittem helyben felfal, de egy fakunyhóban ébredtem fel. Egy kedves öreg látta el a sebeim, és mondta, hogy nem kell félnem biztonságban, vagyok. Elmesélte, hogy egy kék szemű, hosszú szőke hajú nő hozott, el hozzá. Felkerestem, és kiderült, hogy ő egy elf Narmiraen megtartó. Megköszöntem neki, amit értem tett, és viszonozni akartam. Lekezelően elutasította, majd távozni akart, de én erősködtem, hogy meghálálhassam, több órás zaklatás után elege lett belőlem és egy bandita csoport elüldözésének a tervét osztotta meg velem. Éjjel rajtuk ütöttünk, az erdő állatai segítségével, sikeresen kitessékeltük az erdőből az ott portyázó banditákat. E kis kaland után gyorsan a legközelebbi falu felé vettem az irányt, mivel elfogytak az alkohol tartalmú életelixírjeim (bor). Pechemre ezt a kis falut élőhalottak terrorizálták éjjelente. A falu polgármestere tudomást szerezve rólam, mint átutazó papról megbízott ezeknek az élőhalottaknak a felszámolásával. Szerencsére kaptam magam mellé egy társat egy hergoli boszorkánymestert. Három földműves halála után megtaláltuk a kriptát ahol eddig nyugodtak. Mindet elégettük, ne háborgassák tovább a falu népét. Miután felvettük a jutalmunkat elváltak az útjain, egyikünk se maradt a faluban mivel tudtuk, hogy nem végeztünk 100%-s munkát. Úgy döntöttem Abaszisz fővárosa felé indulok tovább, hátha ott szerencsém lesz. Egy karaván el is vitt 3/4 úton, de ott kidobtak, mert nem bírták elviselni a jelenlétem meg a folytonos ivászatom. Az út többi részét egymagam-tettem meg gyalog. Mikor végre elértem a célom (Ifin) első dolgom volt elmenni egy kocsmába megünnepelni. Itt leittam magam a sárgaföldig, másnap reggel kifosztva találtam magam alsógatyában, egy sikátorban. Minden cuccomat árulták a piacon, a városőrség nem foglalkozott a problémámmal, így nekem kellet tennem valamit. Minden értékemet visszaloptam, mint jó arel pap és ebben segített hűséges mókusom Naxien. Utána természetesen rendeztem egy szép nagy tömegverekedést a vásártéren, és mielőtt elkaptak volna az őrök, arel kegyének hála megmenekültem. Abaszisz határait elhagyva egy tisztáson estefelé megpillantottam egy égő házat. Odasiettem, körülnéztem gyorsan kívül s belül mi történt, a földön egy fekete köpenyes hosszú fehér hajú és szakállú öreg feküdt, sikerült megmentenem az életét, nem szenvedett szerencsére komoly sérülést. Másnap elmesélte mi történt vele, hogy ő egy alkimistavarázsló, aki bölcsek köve után kutat, viszont a legutóbbi kísérlete szörnyű baklövés volt. Ha én nem vagyok, ott biztos meghal. Viszonzásképp mondta, hogy csinál nekem egy olyan kulacsot, amiből örökké ihatok, és soha nem fogy ki belőle a víz. Tudja ám hogy a kalandozóknak néha a legnagyobb ellenségük a szomjúság. Felcsillant a szemem és megkérdeztem, hogy tud-e ilyen kulacsot csinálni csak borral? Úgy gondolta igen, és ez még egy érdekes kísérlet is lehet a számára. Kért egy kis bort-amilyet akarok a kulacsba, hogy megvizsgálhassa, aztán pár nappal később, míg segítettem neki rendbe hozni a házat, addig el is készítette. Nagy örömmel váltunk el egymástól minden jót kívánva a másiknak.
A fény nagyon, nagyon gyors, de a sötétség már ott van!