Falakon kívül

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A "jónép" nagyja már beállt a sorba és szép lassan be is jutott a bálterembe, tehát Kalmon is elérkezettnek látja az időt arra, hogy elinduljon.
A többi vendéget követve, a kétszárnyú ajtón belépve egy kicsiny előtérbe jut, melynek egyetlen ékessége egy egész alakos tükrö, és egy másik kétszárnyú ajtó vezet a bál voltaképpeni helyszínére: a hajó utasétkezdéjébe.
A belépőket két, egyenruhába bujtatott suhanc köszönti, és aztán a náluk lévő pergamenlapokba mélyedve kérdéseket tesznek fel mindenkinek... Azonban ahogy Kalmon közelebb ér, arra is rájön, hogy mi a feladatuk: a belépőket ellenőrzik az utaslisták alapján.
Nagy sokára végre sorra kerül, és az egyik fiatal fiú véger hozzá fordul:
"Jó estét uram! Üdvözöllek aezen a kis összejövetelen. Megtudhatnám a neved?.." - azzal várakozva néz Kalmonra.

[Kaspar Otlokir]

Jahrn on-Meryarss

3701. kora tavaszán, a Quiron tengeren, a Haldior fedélzetén Dél felé haladva

Emlékek.
Bárcsak ne kellene mindenre emlékeznie!..
Bárcsak kitörölhetnéd az emlékeid közül azokat, amikre nem szeretnél emlékezni...

De az a baj, hogy minél jobban igyekszek felejteni, az emlékeid annál makacsabban törekszenek a felszinre...

Szinte alig emlékszel arra, hogy mi történt azután, hogy a "Gazda" és a "Lények" elvették két ember életét - miattad. Sosem fogod elfelejteni azt a képet, ahogy ezek a néven nem nevezhető szörnyetegek annak a rohadéknak egyetlen intésére kivégezték azt a két szerencsétlent.

PEDIG NEKED KELLETT VOLNA OTT MEGHALNOD!!!

Mert nem ők hibáztak, hanem te...
Nincs igazság.

Már nem emlékszel arra, hogy azután mi következett. Ha emlékezni próbálsz, akkor hasonlót tapasztalsz, mint amikor egy rossz álom, vagy egy részeg tivornya után próbál emlékezni az ember. Néhány kép és az érzés, hogy tudod, mi történt - csak nem emlékszel.

Mire "magadhoz térsz", már egy kis kétárbócoson utazol a Quiron-tengeren Dél, a messzi Abaszisz, és ki tudja: talán a menekülés, talán a felejtés felé.

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Az múlt árnyai nem engednek, nincs a napnak olyan szaka, hogy ne kísértenének így vagy úgy. Nem keresem senki társaságát, leginkább a kabinomban próbálom elviselni a tenger viszontagságát, csak nagy ritkán megyek fel a fedélzetre. Akkor is csak céltalanul bóklászom, vagy a hullámokat figyelem.
Nem jártam még sosem Toronon kívül, a Közöst is csak nehezen beszélem... nehéz lesz... de nehezebb lesz a felejtés, a megtisztulás, ha van rá egyáltalán esélyem.

[Kaspar Otlokir]

Orden Hoarne

Ahogy így morfondírozol magadban, arra leszel figyelmes, hogy egy idősebb, egyszerű ruhába bújt vendég közelíti meg a kereskedő melletti, mé szabadon álló széket. Azonban mielőtt leülhetne, Dirin odafordul hozzá:
"Megbocsáss, uram, de kérlek válassz másik helyet. Ide várom egy kedves ismerősömet..."
A másik felvonja szemöldökét, aztán hümment egyet, de végül elengedi a széket.
"Nem tudtam, bocsáss meg!.." - azzal sarkon fordul, és távozik, nyílván, hogy más helyet foglaljon el.
"Hol marad már?.." - hallod Dirin halkra fogott hangját, amint magában morfondírozik.

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

A kétszárnyú ajtón keresztülhaladva egy belső udvarra jutsz. Jobb kéz felől a fogadó tömbje magasodik feléd, míg előtted és bal kézre tőled egy "L" alakú épület található, melyet a fogadó épületéhez toldottak. A kőalapra épített, fa felépítménnyel és cseréptetővel ellátott, félig nyitott épületben lóállások vannak kialakítva; más részei felől pedig baromfirikácsolást és disznók neszezését hallod.
Az egész udvaron mindössze egy tizegynéhány éves forma, barnabőrű és maszatos arcú fiúcskát látsz, amint egy nap lapáttal éppen átsétál az udvaron. Azonban mikor meghallja a lovad patáinak dobbanását, megtorpan, és feléd fordul. Mikor pedig megpillant téged, futva indul, hogy a lapátot elejtve a segítségedre legyen.
"Jóestét, uram!.." - a hangja még gyerekhang, egyenlőre nyoma sincs benne a férfinak - "Szállást keresel? legjobb helyen jársz! És persze a lovad is elsőrangú ellátásban részesül... Ha a gondjaimra bízod, meglásd, nem szenved majd hiányt semmiben! De most had segítselek le... Sajnos egyedül vagyok, majdhogynem teltház van most nálunk, és mindenkire odabenn van szükség... Segítsek leszállni a lórol, uram?" - azzal a válaszod meg sem várva, odagörnyed, ahová a nyeregből kilépve a lábadat tennéd - biztosan, hogy a hátára lépve segítse a biztonságos földrelépést.

[Capricorn]

Na ennek is csak a keze meg a szája tud járni, de annyira, hogy észre sem veszi, miszerint már rég a lovon gubbasztok.
-Mint már említettem barátom, csak rád várok. Egyébként nem zavarnak a rablók, meg a vadállatok. Kell a testmozgás, meg a folyamatos figyelem, mert elpuhulunk. A vadonba éjszakázás sem zavar, ha nincs hideg. És az élelemszerzéstől sem vagyok berezelve. Azt hallottam széltébe-hosszába kürtölted a lányoknak, asszonyoknak, hogy mekkora jó vadász vagy. Ezzel édesgetted be magad az ágyukba? Na most megmutathatod mennyire jó vagy. Na de ne csak a szánk járjon hanem a lovak lába is. Azért nem akarok heteket tölteni a civilizáción kívül. -azzal megsarkantyúzom a lovam és laza, könnyű vágtában távozom a helyszínről.

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

- Állj fel kölyök, nem várok tőled hajlongást, csak tisztes bánást a lovammal!

Leszállok, úgy hogy ne lépjek rá, majd a lovam kantárát a kezébe adom 1 réz kíséretében. A málhámat leveszem a lóról...

- Ez a tiéd öcsi, szerszámozd le, lásd el, a hivatalos ellátásért gazdáddal rendezem a számlát. A réz a tiéd, mert tudom, hogy megszolgálod.

Azzal több szót nem fecsérelve a fogadó bejáratához megyek, és belépek rajta. Körülnézek, kik járnak bent, miféle hely ez...

//Levonom a rezet a statban.//

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

Kalmon a suhanchoz lépve kurtán meghajol, majd egy torokköszörülést követően megszólal:

-Khm... A nevem Kalmon Yiel. Van egyéb tudakolnivalód? - teszi hozzá várva kicsit, hogy a fiúcska megkereshesse a nevét!

Közben az ajtóból lesekszik befelé a már bentlévőket pásztázva, valamint azt figyelve, hogy milyen étkek és italok állnak a menüsoron.

[Shia-ko]

(Orden)

<Vajon kire várhat? Ha elfogadom az ajánlatot, akkor jobb lesz odafigyelnem, hogy kikkel találkozik és mire számíthatok. Ha nem, akkor sem árt, hátha megtudok valami hasznosat.>
Tovább figyelem az asztaltársaság beszélgetését, miközben úgy teszek, mintha a vacsora foglalná le minden gondolatomat, de leginkább kereskedő szomszédomra és környezetére koncentrálok.

[Kaspar Otlokir]

Jahrn on-Meryarss

A hajóút első felét a kabinodba zárkozva, a közelmúlt árnyival csatázva töltöd. Azonban néhány nap hajóút után a kis luk, mely most otthonodként szolgál, egyre szűkösebb lesz - és te egyre jobban vágysz a friss levegőre. ígyhát a hajó szolgálók egyre többet láthatnak a fedélzeten. És ők kapva kapnak az alkalmon, és néznek is. Néznek, és nem csak azért, mert az egyetlen utas vagy a hajón... Nem, az arcodra van írva a fájdalmad, a szégyened... De persze csak titokban figyelnek; akkor, mikor azt hiszik, te nem tudod, hogy figyelnek. Hisz' született toroniak, és tudják, hogy mi vár egy navorra, ha tekintetét engedély nélkül veti rád... Az ostobák nem tudják, hogy érzed, hogy a bőrödet égeti a pillantásuk. Ahogy azt sem tudják, hogy kisebb gondod is nagyobb annál, semmint hogy foglalkozz velük.

Mindenesetre a kora tavaszi tenger pedig mindent megtesz azért, hogy elkápráztasson, és a felhőtlen kék égből szabadon áradó napfény birokra kel a lelkedbe költözött sötétséggel; s láss csodát, néha sikerül győzedelmeskednie fölötte! Vannak olyan napok, hogy elhiszed: minden megfordítható, és minden bűnre létezik bocsánat.

Az éjszakák - na az már más tészta.

Azelőtt szeretted az éjszakákat, hiszen az Morgena kedvenc időszaka. Az álmok szabadok, és a sötét nem tesz különbséget obsor és famor között. Elér mindenkit, válogatás nélkül: nem véletlenül nevezik a bölcsek kis halálnak...
Mostanában minden éjjel te is meghalsz egy kicsit.
Mert minden éjjel álmot látsz: ott állsz abban a toroni porfészekben, szemben a Gazda meg a visszataszító lényei... Aztán mindig ugyanaz történik. És az a szerencsétlen kocsis egyre könyörgőbben néz rád, és a gyerek egyre szörnyűbben visít...

És a hajnal csupán enyhülést hoz - megváltást nem...
Lehet, hogy mégsem vagy igazi famor?
Egy igazi famor szemrebbenés nélkül térne napirendre a történtek felett - sőt, lehet, hogy még élvezettel figyelte volna az "előadást".

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

<...Hadd nézzenek... Élvezzék csak egy famor fájdalmát... Morgena, bár küldenél enyhet adó álmot... Legalább csak egy éjszaka...>

Szorosra húzom magam körül a haquitesst, ahogy a csillogó tengert nézem.Megpróbálok útirányom, Abaszisz felé tekinteni, de minduntalan hátra-hátra pillantok, ahogy magam mögött hagyom Toront, az egyetlen országot amit ismertem. Az egyetlen hazámat, ahonnan világot látni indultam, de önszántamból vállalt száműzetésbe érkezem majd.

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A suhanc vagy fél percig elmélyülten tanulmányozza a kezében tartott papírosdarabot - végül felderül az arca:
"Kalmon uraság, itt is van!.. Fáradj be kérlek! És még valami..." - látszik rajta, hogy hogy valamin erősen töri a fejét; kisvártatva azonban úgy tűnik rátalál arra, amit keres - "...Egy bizonyos Dirin Lorni uraság üdvözletét küldi, és kéri, hogy keresd meg; foglalt neked helyet..."
Azzal máris elfordul, hogy a soron következő vendéget fogadhassa.

Körbenézve láthatod, hogy a hajó közös étkezdéje igencsak megváltozott alkalomra tiszteletére: az "U" alakban a szemközti falaknál elhelyezett asztalokon gondos kezek fehér abroszokat helyeztek; az itt elhelyezett székek nagy többségének már van "gazdája". Bal kézre, a terem sarkában egy alkalmi zenekar hangol éppen. A helység és a tálaló közötti ajtó nyitva van - amögé bepillantva látod, hogyan sürög-forog a személyzet.

Ekkor pillantod meg Dirint, amint neked integet az egyik asztal mögül, és egy mellette lévő üres székre mutogat. Valószínűleg az a hely, amit neked foglalt...

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Továbbindultok.
A reggeli napsütés már kellemesen melenget, mire - úgy egy félórás kényelmes lovaglás után - egy emelkedő tetejéről megpillantjátok Tirim ismerős házait, melyeket alacsony fal övez.
Gyermek és ifjúkorodból már ismerős kép ez.
A várost övező kiterjedt szántóföldeken még nem nő semmi, sőt, sok helyütt látni parasztokat, a korai óra ellenére már ló vagy ökör vontatta ekével törik a földet a tavaszi búzának, vagy éppenséggel az általvetőkből szórják a magot a jóféle fekete földbe.
Aztán közelebb lovagolva eléritek a városfalat. Ez inkább afféle határként, na meg azért áll még mindig, hogy a poroszlók kapupénzt szedhessenek a kereskedőktől; errefelé emberemlékezet óta nem volt már nagyobb csata, ne adj isten ostrom.
Mikor a falon ásító városkapuhoz értek - amely bár nyitva áll, de a korai órára tekintettel az őrökön kívül senki sem időzik bebocsátásra várva - a kapu mellett parázstartót pillantotok meg, mely mellett négy egyenruhás is melegszik. A jöttötökre az egyik (aki így szemre a legfiatalabbnak tűnik) kelletlenül ellép a többiektől, és felétek indul. Az övén hüvelyben lógó hosszú, egyenes pengétől eltekintve fegyvertelennek, amúgy pedig meglehetősen unottnak és fáradtnak tűnik - valószínűleg váltás előtt értetek ide.
"Jó reggelt az uraknak! Osztán mi járatba'?..." - teszi fel a kérdést.

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

Még utoljára körbehordozza tekintetét a termen, majd visszaint Dirin úrnak és nyugodt léptekkel felé indul, jobb oldalán lógó kardjának hüvelyére helyezve kezét, majd ruházatával eltakarva a mestermű pengét. Az asztalhoz érve meghajol újdonsült ismerőse előtt, ugyanolyan mélyen, mint az ajtóban álló kis suhanc előtt, ezután pedig kezét nyújtja:

- Üdvözlöm uraságod! Ha nem tévesek információim, akkor ez a hely részemre lett lefoglalva... Vagy tévedek? - a választ megvárva helyet foglal és úgy folytatja. - Egészen újjá varázsolták az étkezdét az aszisz vizekre érkezés tiszteletére. Van fogalma róla, hogy mi lesz a vacsora? Esetleg egy kis hűsítőt hol tudok szerezni? - kezdi rögtön a csevegést Kalmon, nem is törődve azzal, amiről a fedélzeten szó volt.

//off: elfelejtettem az indulásnál leírni, hogy a kardját és tőrét is magával viszi természetesen. Tőre a hátára szíjjazva vízszintesen minden szemtől szinte teljesen rejtve marad, kardja viszont egy-egy mozdulatnál előbújik.//

[Capricorn]

Béke honol a tájon. Csakúgy, mint mindíg mikoron erre jártam, igaz annak van már egy jó ideje. Mintha megfagyott volna itt az idő. A kapunál posztoló őr kérdése nem lep meg, sőt unott arca, viselkedése sem. A kapupénz beszedésén kívül nem lehet nagyon dolga. Örüljön neki. Nem biztos, hogy örülne egy csetepaténak.
-Jó reggelt vitéz úr-válaszolok neki-Messziről jövünk, és mielőtt tovább mennénk jól esne némi harapnivaló, meg egy puha ágy végre. Az sem baj ha van már benne egy szebb menyecske. Nem fogunk unatkozni. Tudna nekünk ajánlani egy ilyen helyet?