Elátkozott part (ÚTK)

[Herold Bardelot]

*

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Dorani vidék, erdei út.
Időpont: 1. nap, délelőtti órákban
Játékos: Erresyr an Ayres

- Pedig úgy viselkedsz, mint a többiek elrontod a szórakozásomat. Öntelt képel mondja Denton.
- Legalább valakit érdekli, de jó mit tudom én, nagyobb varázsló leszek mint Oxrol mester és nem kell hozzá a vacak kolostor és a töménytelen tanulás.

Ahogy elkészült Denton öltözködéssel, elhagytátok a kolostort és az úton mentetek.
- Szerintem nézzük meg a horgászbotomat akad-e rá valami?

Természet és a szél susogását lehetett hallani, mind össze egy két nyúl szalad el előletek azon kívül mást nem igen láttatok.

Úton mentetek és akkor fák közül megjelent egy vak öreg ember, botja a kezében és üdvözül benneteket, de hirtelen minden hang megszűnik környéken.
- Üdvözletem Ayres és Denton, láttam a jövőtöket és nem sok jót hozz számotokra.
- Hamarosan Orwella elindítsa élőholt seregeit, de vár és pihen még nem lesznek meg hatalom tárgyai amit a kitaszítottakkal kerestet, élőszemélyek kik nincs otthonuk, már életük sincs csak Orwella úrnőjüket szolgálják és apokalipszist munkáját segítik elő...

Egyet pislogtok és eltűnt mint ha soha nem jött volna ki a fák közül, majd utána Denton kérdez.
- Ki volt ez a öreg?

[Arnoil]

(Erresyr an Ayres)

Magamban somolyogva nyugtázom a srác nagyravágyó terveit, s csendben kísérem a horgászhelyére.

- Nem értem hogy most mit is akarsz, kirúgatni magad, szórakozni, vagy nagy varázslónak lenni? Azt sem értem hogy mi szórakoztató azon ha valakit lesből megcsúzlizol, mondjuk kirúgatáshoz valószínű kevés lett volna.

Sétálunk tovább, nyugtázom Benton gondolatait, de nem kezdek vitába vele most.
A látomás után egy mozdulattal csendre intem Bentont, s gyorsan újraemlékszem a mondatokra amiket az öreg mondott, s magamban forgatom a szavakat.
< Zavaros jósmondat, el ne felejtsem mert megjegyezni nem könnyű hiszen értelme nem sok van s nincs hova kötni... >
Körbenézek hogy mi is van itt a környéken, s Benton kérdésére is felelek.

- Nem ismerem az öreget. Mit is láttál pontosan? Mit mondott az öreg?

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Dorani vidék, erdei út.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Erresyr an Ayres

Denton úgy tűnik válaszol a kérdéseidre, de egy kicsit elszomorodik.

- Kirúgatni magad, szórakozni ez mind benne van a pakliba.
- Nevelő apám ki nem mutatta meg az arcát soha mindig csuklya volt rajta és a múltjáról nem mondót semmit, de hatalmát megmutatta és néhány dologra meg tanítót a kitörésre, meg füstidézést, stb.
- Mondta jöjjek ide tanulni, ám túl kevés nekem amit oktatnak most, hogy hol használjuk hatalmunkat, meg hogy a varázslat nem egy játék.
- Mind össze csak a fél évben Paraelem-fény teremtését vettük.
- Egyébként tényleg kevés a kirúgáshoz a csúzli mivel minden lövés után Oxrol öreg vakarta a fejét, mint a bogár csípte volna meg.
- Már rég óta tudom, hogy reggeli után szokót olvasni a mester az ablakában.

Majd elszomorodott arccal folytatta Denton az útját a patak felé a kíséretedben.

Öreg különös jóslata után kérdésedre amire tud megpróbál válaszolni Denton.
- Ruházata fekete csuklyás kabát volt úgy látszik nagy divatban van, mert a nevelő apám is ilyent visel.
- Arca öreg Oxrol mesterére emlékeztettet, de az lehetetlen, hogy ő legyen az.
- Orwella az nem a gonoszság istennője akit másik síkra taszított a többi isten?
- Hatalom tárgyai ez a történelem órán hallottam Cherok mestertől ezt a szót.

Nem kellet sokat menni ezek után és elértétek a patakot.
Majd Denton megnézte van-e fogása, de nem volt szerencséje.
< Megéheztél a sétától főleg csak sajtot és kenyeret ettél reggelire. >
Denton neki állt két nagy hallat megpucolni aztán megmosta, majd megfűszerezte és nyársra rakta.
Tűzszerszámát elővette és a összegyűjtött faágakat meggyújtotta és a nyársakat tűz főlé helyezte.
< Sült halnak a illata étvágy keltő volt. >
Majd Denton kérdezett.
- Ayres mester nem kér egy sült hallat?


KM:Gordon
Helyszín: Perdenion vidék.
Időpont: 1. nap, délelőtti órákban.
Játékos: Laranus Hese

//Küzdelem Trevokkal, 1kör//

Trevok feléd rohamozott, ám ezt kihasználva hirtelen felé szúrtad a törődet, de hirtelen balra lépet és kitért előre, utána rövidbottal válladra csapot pillanatnyi fájdalmat éreztél (91,Fp-3). Majd így hirtelen mögéd tudót kerülni és gyors csapással a rövidbotjávál a lapockádat találta el (105,Fp-6). Majd két lépésre el lép tőled és újra feléd támad.

//Ebben a körben vesztettél 9 Fp. De 3-rom szór is tudsz támadni a tőröddel, mivel 1kör 10 szegmensből áll. Tőrnek pedig 3 az időigény (szegmens).//

[Laejj]

(Laranus)

Az ellenfél képzetebb, mint ő, de nem adhatja fel a harcot, az Ranagol ellen való lenne. Így folytatja a támadást.

//A két Támadó dobás kidobva.//

[Arnoil]

(Erresyr an Ayres)

Elsétálgatok és eltűnődöm a "gyereken" aki halat fog, pucol és süt.

- Köszönöm az invitálást, de tedd meg hogy nem mesterezel. Nevezz egyszerűen Erresyrnek vagy Esyrnek ahogy tetszik. A halat megkóstolnám, mert rég volt a reggeli és nagyon jó illata van.

Evés után kicsit visszatérek Benton szavaira:

- Azt mondod Apád beavatott volt? Igazából mindegy is. Értem a gondod, hogy többet tudsz már a mágiáról mint a társaid. Igazából a mögöttes szemléletre is meg kell tanulni a helyes rátekintést, s ez időt igényel. Nem azért tanítanak ilyen lassan mert féltik a tudást, hanem mert egyfajta szellemi érés folyamatában vagytok még. Meg kell találnotok lelketek hiányzó részét, és fel kell nőnötök. A tudás nem hatalom forrása hanem teher. Mert a nagy tudás nagyobb kötelezettséggel jár, s a rosszul felhasznált lehetőségek visszahatnak annak elpazarlójára is. Ehh, tudom olyan vagyok mint a többi öreg...

Kicsit nyugtalanul felállok és sétálgatni kezdek.
< az öreg, akit láttunk... >

- No igen az öreg akit láttunk, nekem nem rémlett az arca, s a köpenyét sem figyeltem. Amit mondott az viszont nyugtalanító, s apádhoz való kapcsolódás sem lehet véletlen. Orwella a kitaszított, igen őt űzték el a többi istenek.
Visszatérése maga lenne a pokol sok pyarroni és nem pyarroni vidéknek egyaránt.

- Sétáljunk vissza hátha Cherok tod segíteni nekünk a felmerült kérdésekben.

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Dorani vidék, erdei út.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Erresyr an Ayres

Ahogy ültök és a finom fűszeres hallat eszitek. Erdőnek a szél által hallott fák zörejeit haljatok és a természet hangjait. Fán egy mókus pillantotok meg ahogy gyűjti az élelmet, meg egy madár fészket.

Benton elmolyosodik egy kicsit, majd folytassa a beszélgetést.

- Rendben van akkor tegezlek Erresyr.
- Nem tudom, hogy beavatott, mert ahogy mondtam nem mesélt semmit a múltjáról.
- Varászlatot csak a gyengék fogják fel tehernek meg akik a törvényeket tisztelik, de a törvény szülessen kell egy hatalmas személy aki fel karolja a többit, törvény születik és ők hatalomban élnek, mivel van hatalmuk a törvényeket ők hozzák és ez miatt törvények felet állnak.
- Ezeket még a nevelő apám mondta.
- Rosszul felhasznált lehetőségek visszahatnak annak elpazarlójára is, hogy érted Erresyr?
- Olyan vagy mint a többi öreg, ezt nem tagadod.
- Tényleg azt mondod, hogy nevelő apám és akit láttunk öreget valami beavatottakhoz tartoznak?

//Dobj egy érzékelés próbát a kockagurító részbe//

[Arnoil]

(Erresyr an Ayres)

- Aki használni képes a mágiát és annak belső összefüggéseit is érti az beavatottnak szokták nevezni. A valamilyen erkölccsel megáldott embereket azok szokták gyengének nevezni akiknek semmilyen erkölcsük nincs. Jellemzően ranagol, orwella, tharr, és egyéb gonosznak mondott istenek hívei ezek.

Beszélgetés közben folytatom a fel, s alá sétálást.

- Apád valószínű beavatott, s nem a dorani szellemiség szerint él. Az öreg akit láttunk nem tudom ki. Én biztos hogy nem úgy gondolkodom mint azt Apád teszi. A képességeink amik kiemelnek minket a tömegből nem csak a mieink, azokat is kellene szolgálja akik lehetővé teszik hogy mi létezünk és tanulhatunk anélkül hogy a mindennapi túlélésen kellene dolgoznunk. Ezt viszont tényleg majd csak évek múlva érted meg. Ebben az értelemben tényleg hozzád képest öreg vagyok. A mágia és ezen belül a fekete mágia használ minket, mi csak egy csatorna vagyunk amin keresztül a hatások létrejönnek; a folyamatos mágia használat magát a létrehozót is formálja, s a saját képére alakítja a használóját. Aki élvezi a mágia adta előnyöket és folyamatosan használja az saját hatalmától fog elégni, s nem mellesleg tönkreteszi a környezetében a manahálót is.

[Herold Bardelot]

*

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Dorani vidék, erdei út.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Erresyr an Ayres

Eszitek a sült hallat és beszélgetek észre vetted az egyik bokor gyanúsan mozog, jobban oda pillantottál és egyből láttad két farkas és várnak.
Fák mögött még három farkast vettél észre.
Földes útra néztél és ott is három farkas, vicsorognak és morgóhangot adnak ki, jelezte támadni fognak hamarosan.
Bokorból ki jött a két farkas és lassan közelednek.
Denton a földről fel vett egy botot és mondta.
Mi legyen Erresyr?
< Denton reszketéséből a félelmet látod, de nem mondja, csak támadó állásba áll. >

// 8 Vérszomjas farkas az ellenfeled, de idő kell nekik mire mindegyik tudd támadni.
Első kör 2-ét farkas. Második kör +3 farkas. Negyedik kör +3 farkas. //

[Gordon]

Folytatódik a kaland.

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Mindenki

Néhány perc múlva hajó kifutót a kikötő faluból. Arbatrost nevezetű vitorlás hajón mentetek a tengeren és nézelődtetek, így szálló sós tengeri levegő az arcotokba csapot, a hullámok monoton föl le hullámzása, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékségben megpillantottátok a szigetet.
Nézelődésben ki pihentétek utazásotok fáradalmait, alaposan szemügyre vettétek a legénységet. Majd feltűnt, hogy a legénység fél valamitől, de idáig nem volt rá lehetőség a kérdésekre. Majd oda jött hozzátok egy kócos barna hajú félelf fiú és megszólalt. - Kapitány úr, kért meg engem, hogy adjak valami információt a rangidős tisztekről. Rajtatok kívül még két utas volt a hajón, de ők is alaposan figyelték a fiút. - Kedves utasaink most ép az Arbatrost nevű vitorlás hajón utaznak. Kezdi a szöveget az ismeretlen félelf fiú. - Mások úgy is ismerik a Halálhajó, mivel utasokat beviszi, de nem térnek vissza soha többé. - Sajna többet nem mondhatok. - Nevem Viktor, de becenevem Viki, ugyan is a legtöbben, így szoktak hívni a legénységből. - Kormányosunk igaz egy kicsit kopasz és félelmetesen néz ki, barbár ruhát viseli a neve Jarget. - Fedélzetmesternek a neve: Berhfor. Egy ideig kereste Viktor, majd az egyik üresnek tűnő ládára mutatott, de alaposabban megnéztétek feküdt benne valaki. - Á meg lett Berhfor, igaz néha egy kicsit lazán veszi a munkáját az öreg. Ládától nem sokat láttatók a fedélzetmesterből, mind össze a bőrnadrágot és a cipőjét. - Esőtiszt neve Derando, ép a tengert nézi csendben, valaha nemesi család sarja volt, de most a Arbatrost esőtisztje. Hátúról csak a vászoninget láttátok és a szőke kócolt haját. - Kapitányunk és egyben vezetők. Viktornak mondandóját megzavarta egy hajósnóta dallama és lassan közeledett a hang, végül a kabin lejáróból feltűnt régi lovagi páncélban egy illető és bemutatkozott. - Jó napot kedves utasaimnak, Én vagyok a kapitányuk a nevem Rochald Wihthild, de másoknak Rochald kapitány. Jobban szemügyre vettétek a kapitány erős és szigorú, egyben szomorú arckifejezését, meg ami feltűnt egy hatalmas heg a bal arcánál. Egy kis idő eltelte után, elindult a kapitány a kormányoshoz és Viktor folytassa a mondandóját. - Sajnálatos módon a többi tisztünk meg halt, erről meg nem szívesen beszélnék. - Étkezőben vacsora várja, majd az utasokat, mert a legénység és a kapitány búcsúvacsorát rendeznek. - Sajnálatos módon, most nekem is mennem kell. - Lemennek a kabinlejáróba és végigmennek a folyóson, nevük az ajtónkon vannak. Utolsó mondatát befejezve Viktor a kabinlejáró fele vette az irányt. Nyugtató csendet egy hang zavarta meg, árboc fele jött a hang. - Felszerelések, cuccok megfelelő áron! - Minden, ami túléléshez kell! Folytonosan ezt ismételgetve.

// Szabad játék van, ha akartok, szerezhettek információkat a szigetről vagy bármiről. Ha készen álltok, akkor folytatódik a történet. //

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Bemesélő az Arbatrostra.
Időpont: 0. nap
Játékos: Radon Akragil

Amikor a kis népességű faluba értél, nem láttál mást, mint sok rozoga kunyhót és messze egy vitorlás hajót a dókban. Kérdezősködtél és megtudtad, akit illetőt keresel arra a hajóra szállt fel.
Emlékezettebben megmarad, a megbízod fiatalos hosszúszőkés hajú és kékszemű kry nő arca és legdrágább selymekben öltöztetve vékony alakja. Feladatot adott neked és bőséges jutalmat ígért, mivel sokat hallott a nyomkövetési és harci képességeidről.
Idáig ebbe a rozoga kikötő faluba követed egy Bappe nevű alakot, kb. egy hónapja már lassan. Nem láttál más lehetőséget, mint utána menni. Sikerült megtalálnod a kapitányt és beszélgettél vele. Végül hosszas beszélgetésben sikerült megegyeznetek, hogy ingyen átvisz a túlpartra, de vissza csak 5 aranyét cserébe hoz. Nem volt más lehetőség, mint elfogadni a feltételeit és utána fel száltál a vitorlás hajójára, amit úgy hívnak Arbatrost.

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Mindenki

Néhány perc múlva hajó kifutót a kikötő faluból. Arbatrost nevezetű vitorlás hajón mentetek a tengeren és nézelődtetek, így szálló sós tengeri levegő az arcotokba csapot, a hullámok monoton föl le hullámzása, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékségben megpillantottátok a szigetet.
Nézelődésben ki pihentétek utazásotok fáradalmait, alaposan szemügyre vettétek a legénységet. Majd feltűnt, hogy a legénység fél valamitől, de idáig nem volt rá lehetőség a kérdésekre. Majd oda jött hozzátok egy kócos barna hajú félelf fiú és megszólalt. - Kapitány úr, kért meg engem, hogy adjak valami információt a rangidős tisztekről. Rajtatok kívül még két utas volt a hajón, de ők is alaposan figyelték a fiút. - Kedves utasaink most ép az Arbatrost nevű vitorlás hajón utaznak. Kezdi a szöveget az ismeretlen félelf fiú. - Mások úgy is ismerik a Halálhajó, mivel utasokat beviszi, de nem térnek vissza soha többé. - Sajna többet nem mondhatok. - Nevem Viktor, de becenevem Viki, ugyan is a legtöbben, így szoktak hívni a legénységből. - Kormányosunk igaz egy kicsit kopasz és félelmetesen néz ki, barbár ruhát viseli a neve Jarget. - Fedélzetmesternek a neve: Berhfor. Egy ideig kereste Viktor, majd az egyik üresnek tűnő ládára mutatott, de alaposabban megnéztétek feküdt benne valaki. - Á meg lett Berhfor, igaz néha egy kicsit lazán veszi a munkáját az öreg. Ládától nem sokat láttatók a fedélzetmesterből, mind össze a bőrnadrágot és a cipőjét. - Esőtiszt neve Derando, ép a tengert nézi csendben, valaha nemesi család sarja volt, de most a Arbatrost esőtisztje. Hátúról csak a vászoninget láttátok és a szőke kócolt haját. - Kapitányunk és egyben vezetők. Viktornak mondandóját megzavarta egy hajósnóta dallama és lassan közeledett a hang, végül a kabin lejáróból feltűnt régi lovagi páncélban egy illető és bemutatkozott. - Jó napot kedves utasaimnak, Én vagyok a kapitányuk a nevem Rochald Wihthild, de másoknak Rochald kapitány. Jobban szemügyre vettétek a kapitány erős és szigorú, egyben szomorú arckifejezését, meg ami feltűnt egy hatalmas heg a bal arcánál. Egy kis idő eltelte után, elindult a kapitány a kormányoshoz és Viktor folytassa a mondandóját. - Sajnálatos módon a többi tisztünk meg halt, erről meg nem szívesen beszélnék. - Étkezőben vacsora várja, majd az utasokat, mert a legénység és a kapitány búcsúvacsorát rendeznek. - Sajnálatos módon, most nekem is mennem kell. - Lemennek a kabinlejáróba és végigmennek a folyóson, nevük az ajtónkon vannak. Utolsó mondatát befejezve Viktor a kabinlejáró fele vette az irányt. Nyugtató csendet egy hang zavarta meg, árboc fele jött a hang. - Felszerelések, cuccok megfelelő áron! - Minden, ami túléléshez kell! Folytonosan ezt ismételgetve.

// Szabad játék van, ha akartok, szerezhettek információkat a szigetről vagy bármiről. Ha készen álltok, akkor folytatódik a történet. //

[Anhorienn]

// Radon Akragil //

A hajóra érve az első utam a kabinomba vezet. utána végighallgatom a félelf fiú beszédét, majd az árboc felől jövő kofa-beszéd felé veszem az irányt. Megnézem, ki, vagy mi árulja portékáját, és mi lehet számomra hasznos. Keresgélek hátha találok valami hasznosat, lehetőleg elfogadható áron, és minőségben.
-Nem kell felhívni magamra a figyelmet azzal, sem, hogy túl óvatos vagyok. Ha eddig nem buktam le, most a célegyenesben sem kellene lebukni. Lehetnek ismerősei a hajón akik elmondják neki, hogy keresik.

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Radon Akragil

Pult felső részét nézegeted, tűzszerszámot láttál először és szép lassan jobbra néztél, dobótörőket, rövid íjat és fúvócsövet, meg kenderkötelet szép mentiségben, egy jó felszerelt horgászbot zárta a sort végét.
Nézegetted, mik vannak felakasztva a pultra, elsőnek egy vászoninget láttál, utána egy kicsi fapajzsot figyeltél meg, majd a láncinget és szegecselt bőrvértet.
Pult alsó részét nézegeted és két pár bakancsot láttál, majd egy kicsit beljebb egy prémet, utána balra néztél, akkor egy vaslábast tűnt fel, benne meg rengeteg varrótűvel.
Majd a pult melletti ládasora néztél, amiben kenyerek, hallak, szalonnák, sajtok vannak külön. Ládasorban jobban szemügyre vetted a folyadékokat, az üveges bor egyből feltűnt, csak a többi három rekeszről nem tudtál semmit megalapítani.
Nézelődésedet megzavarta a pultban álló matróz. – Segíthetek önnek valamiben?
- Egyébként nem ez az összes árum, amit lát.