Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggeltől délig



*A pásztor ugyan húzza a száját, de azért felerősíti a zsákodat az öszvérre. Most már totálisan meg van pakolva, ha még valamit rátennének, akkor biztosan összerogyna – legalábbis neked úgy tűnik. Egy kolomp is van a nyakában, bizonyosan ennek a hangját fogja majd követni a többi állat.
Még egy ideig eltart amíg összeszámolják és felírják az jószágokat, de nagyjából a megbeszélt időpontban a kutyás pásztor jelt ad és a kis fehér kutya csaholva elkezdi terelni a csordát. Ekkor tűnik fel, hogy van még egy kutya, de ez eddig a fák árnyékában hevert. Ez – a másikkal ellentétben – jó nagydarab, izmos és egészen rövid koromfekete szőre van. Inkább tűnik valamiféle harci ebnek, mintsem pásztorkutyának. Mindenesetre ez is besegít a terelésbe, bár a munka nagyrészét a kicsi végzi.
A pásztorok szétszóródva ügyelnek a nyájra. Ketten elől haladnak – az egyikük vezeti az öszvért – a harmadik pedig hátul ballag és irányítja a kutyákat.
Megindultok az ösvényen, ami nem túl széles. A kutyáknak az első néhány órában elég sok dolguk akad, többször kell a nyájtól leváló állatokat visszakergetniük a többi közé. Egy idő után aztán rájönnek a birkák, hogy egykupacon a helyük, így sorsukba beletörődve követik az elől haladó kolompos öszvért.
Errefelé még nem túl magasak a hegyek, de azért elég fárasztó, hogy egyfolytában emelkedőn kell haladni. Nagyjából délig haladtok a fák közötti ösvényen, amikor végre ritkulni kezd az erdő és lassan kiértek a füves rétre. Még errefelé is vannak erdősávok, de ti természetesen a legelőn haladtok. Le is lassulnak az állatok és tömik magukba a füvet. A pásztorok is összegyűlnek és beszélgetés közben megebédelnek. Főleg az állatokról beszélgetnek, meg hogy remélhetőleg nem lesz eső az elkövetkezendő néhány napban.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Csöndben haladok a menettel, élvezve a táj szépségét, nem hiába Szent Föld... valahogy magával tud ragadni a természet, nem hiába a csillagos ég alatt a legkedvesebb az imádság nekem. Én is megebédelek, megbontom az egyik cipót, és melléje elkezdem harapdálni az egyik szál füstölt kolbászt. Desszertnek kiválasztom az egyik almát. Ahogy nézem a zsákot egyre jobban mélyül bennem a gondolat, hogy ez nem 3 napnyi étel, de nem lehetett volna vitatkozni azzal a nővel.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délben



*Falatozol te is a pásztorokkal, akik tovább beszélgetnek az birkák állapotáról. Megtudod, hogy azért hajtják őket fel a hegyekbe, mert itt jobban megerősödnek és a bundájuk is hamarabb megnő, mintha odalent egy falubeli ólban tengődnének. Az állatok teljes nyugalomban legelésznek nem messze tőletek, így nem is nagyon kell figyelni rájuk.
Talán ennek tudható be, hogy a kutyák közelebb jönnek hozzád. Már korábban is figyeltek téged, de túl sok dolguk volt ahhoz, hogy rád is időt szakítsanak.
A kis fehér – a pásztorok beszélgetéséből kiderül, hogy Pittalas a neve – közelít meg először. Egy lépés távolságból óvatosan körülszimatol, de amikor még közelebb jönne az egyik pásztor egy csontot dob neki és inkább azzal foglakozik a kutya. Felkapja és nyolc-tíz méterre arrébb viszi és rágicsálni kezdi.
Alig pár másodperc múlva érkezik a nagydarab fekete is. Tényleg szép darab jószág, marmagassága legalább nyolcvan-kilencven centi. Nem sokat vacakol azzal, hogy óvatosan közelítsen meg, hanem egyszerűen a közeledbe sétál, majd pofátlanul – kicsit erőszakosan – megszagolgat. Az egyik pásztor rá is szól:*

- Gerdo, nem szabad!

*A kutya nem nagyon törődik vele, továbbra is ismerkedik.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Hűséges jószágok ezek a kutyák, remek segítségek a pásztoroknak, és az emberekkel ellentétben, velük még nem volt bajom soha. Nem is csodálkozom, hogy a nagyobbik ennyire bátran közelít, méretéből tekintve nem sok "ellenfele" lehet a faluban. Kitartom neki a kezemet (ami jelenleg kellemes kolbász illatú), had szagolgassa meg, aztán ha már megbarátkozott nem csak a ebédem, de a saját szagommal is, akkor megsimogatom a fejét. Nah persze, ha neki áll vadul morogni, akkor hagyom a fenébe.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: délben



*A fekete kutya jól megszagolgat, de amikor meg akarod simogatni akkor egyszerűen arrébb húzza. Bizonyosan bizalmatlan jószág, még ha nem is morog rád, azért érzed, hogy jobb tartani tőle. Miután elég mintát vett arrébb megy és leheveredik a fűbe, de közben a nyájat figyeli.
A kutyás pásztor – akit egyébként Raimo-nak hívnak – kicsit csodálkozó hangon mondja:*

- Nem szokott ilyen könnyen megbékélni az idegenekkel...Szerencséje van sacerdon, vagy csak a kutya is érzi, hogy maga mellett áll a Legnagyobb Úr...Tavaly – nem sokkal azután hogy hozzám került – egyik éjjel egy zsivány megpróbált ellopni egy kecskét, de Gerdo észrevette. Ez odafönn a Hosszúréten történt. Szóval ahelyett, hogy hangosan ugatva elkergette volna, inkább a közelébe kúszott, és egy nyikkanás nélkül rávetette magát! A fickó észre sem vette, hogy honnan csapódik neki a súlyos kutya, de amire kiáltott volna már a nyakát szorongatta Gerdo. Nem ölte meg, sőt még sebet is alig ejtett rajta, de reggelig tartotta az állkapcsa között a fickó gigáját. Néztünk is nagyot, amikor hajnalban észrevettük! Szerencsétlen alig kapott levegőt, ha moccanni próbált akkor kicsit jobban szorított a kutya; szegény fickó meg a szó szoros értelmében be volt szarva. Amikor elengedtük hálát adott az összes szentnek, megígért mindent, bizonyosan jó útra tért...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Hát sajnos a bizalmába nem férkőztem Gerdonak, de úgy tűnik legalább ellenségnek nem tekint. Ettől még szép jószág, az biztos. Figyelmesen hallgatom Raimo történetét, ahogy a pásztor teljes átéléssel meséli az esetet. Talán máskor nem hittem volna minden szavának, most azonban eléggé biztos vagyok benne, hogy nem hazudhat Gerdoról. Megengedek magamnak egy mosolyt ahogy a pásztorhoz szólok.

-Látszik rajta, hogy igazán okos és kötelességtudó kutya, jobbat nem is kívánhatna magának azt hiszem.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: déltől napnyugtáig



*Az ebédelést hamarosan befejezik a pásztorok, majd ha te is elkészültél akkor tovább indul a nyáj.
Továbbra is felfelé haladtok, de a legelő miatt elég lassan haladtok. Az állatok legelésznek és a pásztorok sem nagyon erőltetik a haladást.
Azért persze haladtok, a délután nagyrésze eltelik, amire elértek egy vékony hegyi patakot. Alig bokáig ér, ami kapóra is jön az állatoknak, hisz így könnyedén tudnak inni a vízből. Azért amennyire lehet próbálják kontrollálni a kutyákkal a pásztorok, hogy ne igyanak túl sokat a birkák.
Amire átértek a patakon a nap már le is bukik a hegyek mögé, a nyáj pedig megáll az éjszakai állomására, alig száz-százötven méterre a pataktól. A pásztorok egyike fel is világosít:*

- Itt éjszakázunk sacerdon, holnap hajnalban indulunk tovább! Javaslom, ha van sátra akkor verje fel...

*Ők is így tesznek. Az egyikük egy kicsi kétszemélyes sátrat ver fel – valószínűleg felváltva fognak majd aludni – a másikuk pedig tüzet csihol és az öszvérről leszedett fadarabokkal hamarosan elkészül az éjszakai tábortűz.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Legszívesebben homlokon csapnám magam... persze, sátor. Mondjuk már nem tudom hova csatolhattam volna magamra. Lehet egy öszvért el kellett volna fogadnom fizetségképp? Majd legközelebb Nazaro, már így jártál.

-Hát azom nincs... viszont van két takaróm, gondoltam egyet magam aláterítek, egyet meg magam köré csavarok.

Lerakom a táskámat a tűzrakó hely közelébe és keresek a tűztől nem messze egy olyan részt mai viszonylag vízszintes. Lefektetem a takarót és ráfekszem, hogy érezzem hol vannak alattam kövek, kavicsok vagy nagyobb fűcsomók. Aztán eltávolítom őket ahogy csak tudom, hogy kényelmesebb legyen az éjszaka.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: este



*Elkészíted a fekhelyedet a tűz közelében, ami mellett egy kis szalonnasütés után megvacsoráztok. A pásztorok téged is megkínálnak, így nem kell a saját elemózsiádat fogyasztani.
Az egyik pásztor – az Aster nevezetű fiatal fickó – hamarosan bemászik a sátorba és nyugovóra tér, valószínűleg ő lesz őrségben az éjszaka második részében. Mint megtudod, felváltva őrködnek ketten, a harmadik pedig egész éjszaka alszik. Következő nap váltanak, így háromnaponként egy teljes éjszakát alhatnak, egyébként napi három-négy óra jut pihenésre.
Vacsora után te is hamarosan elálmosodsz, az egész napi gyaloglás elég kimerítő volt számodra.
Egy idő után az állatok is elcsendesednek, Raimo – ő az elsőként őrködő – pedig a tűz mellől figyeli őket. Hamarosan Guido – a harmadik pásztor – is elvackolja magát a tűz fénykörében. Hozzád hasonlóan ő is takarókba burkolózik, bár igazából nincs hideg.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Megköszönöm a pásztoroknak a vacsorát, és kicsit figyelem még a tűz pattogását, amíg úgy érzem el nem kezdek álmosodni. Mielőtt lefeküdnék, kicsit megcsodálom az éjszakai égbolt szépségét, és elmormolok egy imát Ranagolnak, hogy a mai napon is érte élhettem.
Aztán bebújok a takaró alá, és a körülményekhez képest "kényelembe" helyezem magam.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: éjszaka és hajnalban



*A tűz pattogását hallgatva hamarosan elalszol.
Az álmod nem valami nyugodt és sokszor felriadsz, de körülötted minden csendes, így hamar vissza is alszol.
Már hajnalodik amikor egyik pásztor felkelt. Finoman megböködi a vállad:*

- Ébredjen sacerdon, ideje összekapnia magát! Reggeli után indulunk...

*Már mindhárom pásztor ébren van, a sátrat már félig-meddig összecsomagolták, akárcsak a takaróikat. Egyikük az újra felszított tűz fölött egy fém csajkában fekete teát készít, aminek erős fanyar illata van.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Pislogok párat, majd felülök, és megdörzsölöm a szemem. Eléggé nyugtalan volt az éjszakám, így nem én leszek a legfürgébb tagja a társaságnak. Azért igyekszem gyorsan, de alaposan összekészülődni. A fekete teának már az illata is szinte felveri az ember érzékeit. Jól fog esni a forró ital korán hajnalban, gondolom magamban, miközben elkészítem a magam reggelijét.
Asterhez, a fiatalabb pásztort megkérdezem, hogy mikorra érünk valószínűleg a hegyi vezető házához előreláthatólag.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: hajnalban



*Amíg összekészülődtök és megreggeliztek beszélgetsz a pásztorokkal. Kérdésedre válaszol is a megkérdezett Aster, közben megkínál a gőzölgő fekete teával.*

- Ha minden jól megy, akkor a délelőtt folyamán elérjük a tanyájukat. A patak partján fogunk haladni, ők is a patak mellett laknak...Az öreg Yuhaa-'val vigyázzon, bogaras egy vénember, de töviről-hegyire ismeri a vidéket...

*Az idősebbik pásztor – a Guido nevezetű – veszi át a szót:*

- Azt hallottam, hogy régen egy egészen nagy család élt odafönn, de valami kórság majdnem teljesen kipusztította a famíliát. Csak az öreg meg az unokája élte túl. Sokáig nem is ment senki a közelükbe, mindenki attól félt, hogy elkap valami nyavalyát. Ennek van vagy tizenöt éve...

*Aster visszaveszi a szót:*

- Én meg azt hallottam, hogy az öreg régen egy warwiki saggiának volt az egyik fegyveres keze, de megszökött tőlük. Sokáig élt név nélkül, de végülis utolérték és kiirtották a családját a vénembernek...Mindenesetre jobb vigyázni vele...

*A tea valóban jólesik. Forró, az íze kissé fanyar, de egészen feldobódsz tőle.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Hm... remélem meg tudom értetni magam az öreggel, talán nem távolodott még el a Legnagyobb Úr hitétől...>

Megköszönöm a teát és jóízűen elfogyasztom a reggelimmel, miközben hallgatom a pásztorok históriáit. Közben felötlik bennem egy újabb kérdés.

-És mondják, milyen fizetséget várhat el ez a Yuhaa? Mondták, hogy jól meg kéri a segítség árát, de pénzben vagy egyéb dolgokat szokott kérni?

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: hajnaltól a délelőtt közepéig



*Guido válaszol a kérdésedre:*

- Amennyire én tudom, leginkább pénzt fogad el a szolgálataiért. De azt hallottam, hogy egyszer egy lovagtól a lovát kérte a kalauzolás fejében...Majd úgyis megtudja ha ott lesz!

*Hamarosan végeztek az evéssel és egykettőre összepakoljátok az éjszakai táborotokat.
A pásztorok ismét felmálházzák az öszvért, majd a kutyák segítségével mozgásra késztetik a nyájat. Megindultok a patakkal párhuzamosan felfelé, többször keresztezve azt. Gyors folyású, de vékony kis patak, alig bokáig érő vízzel.
Órákat haladtok az emelkedőn; nem álltok meg huzamosabb ideig, csupán egy-két percre, ilyenkor ihatnak az állatok a patak vizéből.
A pásztorok a tegnap is alkalmazott elosztás szerint ügyelnek a nyájra. Persze ha szeretnél akkor beszélgethetsz velük, hiszen sok gondjuk nincs az állatokkal.
A délelőttnek nagyjából a fele telik el, amikor egy kisebb erősávot megkerülve észreveszel a domboldalban egy több épületből álló tanyát. Fehérre meszelt falak és nádtető jellemzi mindegyik épületet, amik között bizonyosan van lakóépület, istálló és pajta is. Első ránézésre elég jól karban vannak tartva, és bizonyosan lakják is, mert a legnagyobb épület kéményéből vékony füstcsík száll fel. A patak alig kőhajításnyira csordogál az épületektől.
Guido el is mondja, amire te is könnyedén rájöhetsz:*

- No itt lakik Yuhaa! Mi tovább megyünk észak felé, de magának kissé keletebbre kell mennie. No de ezt majd az öreg úgyis elmondja! Sok szerencsét sacerdon, vigyázzon magára!

*Mindegyikük kurtán elköszön, még a fekete kutya is odamegy hozzád és – mégegyszer utoljára – körbeszaglászik.*