Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Mivel Arg és Yvett is jelezték szándékukat, hogy visszatérnének a házhoz ahol aludtunk, én is velük tartok. *

- Én nem foglak zavarni, és megpróbálom Arg haverunkat is féken tartani arra a kis időre. * válaszolok Yvettnek kérésére. *

* Majd csendben visszasétálok társaimmal a házhoz, odabent pedig egy pohár víz társaságában leülök az asztalhoz. Kedvem lenne egy kis borhoz, de korán van még hozzá. Csendben figyelem az orkot és Ramanit. *

[Togar]

Ramani Voineor

Figyelmesen végighallgatom Yvett-et, szerencsére nem kellett bemennem, így könnyebben boldogulnak.

-Részemről rendben a dolog , menjünk és pakoljunk össze, legalább elvisz oda ahová szeretnénk, és útközben ráérünk kitalálni mi is legyen vele-válaszolom.

Követem a többieket, hű követőmmel a sarkamban, nem túl felemelő látvány a város, még mindig magán viseli a támadás nyomait és ez így is marad sokáig. A házak között terjengő füst és égett hulla szag eltart egy darabig míg kiszellőzik innen. Épp ezért nem is csodálkozom az itteniek hozzá állásán, hisz elég szippantani egyet a levegőből és már is a történtekre emlékeznek. Sokan estek áldozatul a támadásnak, de sokat sikerült megmenteni a tűzoltással, de ez azon az éjszakán már sok volt nekik, így nem bíznak bennem.

A házhoz visszaérve elkezdem a pakolást, a sok ajándék közül a használhatóakat válogatom ki, a romlandó kaját nem rakom el, és keresek valami fegyvert a fiúnak is. Nem beszélem le róla, hogy velünk jöjjön, felesleges. Az oda úton még meggondolhatja magát és akkor visszatérhet a vezetőnkkel.Ráadásul sosem lehet tudni, mikor lesz hasznunkra egy plusz ember, elvégre nem mindig csak harcolni kell.Odafordulok hozzá.

-Nos fiam pakolj az útra, kell ruha, valami fegyver amihez értesz kicsit elvégre nem túrázni megyünk, és annyi kaja amennyi elég lesz neked, lehetőleg olyat hozz ami nem romlandó, mert a többit felesleges cipelned. Nem árt még fáklya, takaró és tűzszerszám sem, amíg nem tudsz mással tüzet gyújtani.Egyenlőre ennyi elég és kell egy hátizsák amiben ezt el tudod hozni kényelmesen, ezek az alapdolgok ha plusz cucc kell, úgy hozd, hogy senki nem fogja helyetted vinni a felszerelésed.

Miután kiadtam neki az utasítást én is pakolok, majd mikor készen vagyok, ha kell segítek a fiúnak, elvégre mégiscsak a kísérőm, még ha oly tapasztalatlan is. Mikor készen vagyunk, megvárom a többieket is elvégre ők tudják, hol is találkozunk a vezetőnkkel.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

Visszatértek a házba, ahol az éjszakát töltöttétek, és ki-ki a saját módszerével felkészül az utazásra.
Yvett meditációba merül, zavartalanul megújítva az elméje hatalmát.
Arg némi élelmet – jó sokat – pakol össze magának, mint ahogy Seela is.
Majd az asztal mellett üldögélve várják, hogy a többiek is végezzenek.
Ramani kiadja az utasításait a fiúnak, aki boldogan elrohan a faluba, remélhetőleg időben visszatér.
Majd Ramani is összekészíti az utazásra a felszerelését, feltöltve a készleteit is, és helyet foglal az asztalnál.
Egy fertályóra múlva némi csörömpölés kíséretében megérkezik a fiú, aki egy szamarat vezet.
A szamáron mindenféle edény, ponyva, zsák és mifene lengedez, gyakorlatilag teljesen belepve az állatot.
A fiú oldalán tőr, a fején egy számmal nagyobb bőrsisak, és egy rosszul felvett bőrvért lóg rajta…
Közben Yvett is befejezi a mentális felkészülést, így akár indulhattok is a találkozóra, bár még van időtök elindulni.
Ez az utolsó alkalom arra, hogy nyugodt körülmények között élvezhessétek a semmittevést, és beszélgessetek kicsit…

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Köszönöm Seela! - *mondom még a félelf lánynak mielőtt elvonulnék csendes magányomba.
Meditációm után mondhatni jó érzésekkel elmélkedem a történteken, a feladatunkon - bevallom tartottam attól, hogy nem lesz zavartalan a készülődésem.
Rendbe szeretném szedni az eddigi ismeretünket a feladatról; összeszedni elmémbe az apró morzsákat.
Ha ezzel megvagyok, összepakolom a felszerelésemet, majd kilépek a szobából. Még van pár percünk az indulásig.*
- Kész vagyok, köszönöm, hogy nem zavartatok meg! Összepakoltam a saját dolgaimat, akár indulhatunk is.

[Togar]

Ramani Voineor

Miután a többiek végzik a dolgukat és a fiú is elment én is nekilátok összepakolni az útra, mondjuk ez nem lesz nehéz, mert nagyon szét sem pakoltam, csak a készleteimet töltöm fel, élelmet, vizet és fáklyákat veszek magamhoz. Yvett leül a sarokba meditálni, tudom ilyenkor nem illik zavarni, de közben megérkezik a fiú is, egy kisebb raktárnyi felszereléssel. Odasétálok hozzá és szegény szamárhoz, hogy átnézzem mit is pakolt.

Szakszerű mozdulatokkal ledobálom, amire nincs igazán szüksége, úgymint vödör, ásó, lábosok, abból elég egy, és még sok felesleges kacat. Hamarosan a szamár jelentős árumennyiségtől szabadul meg. Marad rajta az, ami szükséges, ruha, sátor, élelmiszer, fejsze, víz, kötél, fáklyák, lábos, fűszerek és pár apróság. Ezután a fiút veszem gondjaimba, levetetem vele a vértet és megmutatom, hogyan kell felvenni, úgy hogy ne akadályozza a mozgásban, a sisakot egyelőre a szamárra rakom, majd kitaláljuk, hogyan szabjuk méretre, majd keresek egy tőrkardot és azt is elhelyezem a szamárra. A tőr jó fegyver csak épp túl közel kell menni az ellenfélhez, meg, ha ezzel gyakorlunk menet közben, erősödik is a fiú, bár csak arra tudom megtanítani, hogyan védje meg magát az idő rövidsége miatt. Mire végzek a pakolással és útra készen állunk addigra Yvett is befejezi a meditációt, így most már indulhatunk a találkozó helyére.

-Nos, fiam, ennyi felszerelés elég lesz, és azt kell tenned amit, mondok, nincs ellenkezés, nem egy városnéző túrára indulunk. Szokd a kardot esténként gyakorolni fogunk vele, hogy legalább megvédeni megtudd magad-mondom neki biztatólag és elindulok a többiekhez, a fiúval.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Összepakolva mindent leülök az egyik sarokba, és kezem ügyébe kerülő ételt majszolgatom. Evés közben unottan nézem a többieket, és várok arra, hogy mindenki itt legyen, és készen az indulásra. Már menni valahova is izgalmasabb mint itt ülni.
Ha készen állnak a többiek is, és elindulnak, megyek velük. A fegyvereimet átnézem, és ha mindent rendben találom, akkor felszíjazom a hátamra, és oldalamra.

*A varázslónő felé biccentek.

-Én má’ kész vagyok.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A várakozás alatt társaimhoz hasonlóan összepakolok magamnak az útra élelmet és vizet. Összébb rendezem hátizsákomban kevéske cuccaimat, majd mosolyogva kilépek az utcára és érdeklődve figyelem Ramani ügyködését. *

* Kissé kezdem már unni a tétlen várakozást, így amint a varázslónő is végez, és meghallom Arg hangját, én is megszólalok. *
- Én is készen állok az útra, így tőlem mehetünk a fogadóhoz. .

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

Mindannyian készen álltok az útra, úgy hogy különösebb megbeszélés nélkül elindultok a fogadó felé, ahová a vezetőtök ígérte magát.
Kiderült, hogy legalább ebben meg lehet bízni benne, három szamárral vár titeket a kocsma előtt.
Az egyik szamár tele van pakolva, kettő viszont üres.
A kalauzotok odasiet Yvetthez.
- Készen állok, fenség! A két szamárra tehetik a felszereléseiket, amiket nem maguknál akarnak tartani. Segítek felpakolni őket. – készségeskedik, majd köteleket szed elő, és amit odaraktok a szamarak mellé, azt ügyes kézzel felpakolja, lerögzíti az állat hátán.
- Indulhatunk? – teszi még fel a kérdést, majd amikor Yvett engedélyt ad rá, elindítja a szamarait.

A faluból nyugat, északnyugat felé vonultok ki, egy keskeny ösvényre lépve, két telek közötti keskeny utcából.
Nem sok mindenki járhat erre, az látnivaló.
Árgus szemek kísérik a faluban a mozgásotok, ám az ösvényen már elmaradnak a figyelő tekintetek, a fák közé már úgy léptek be, hogy magatok vagytok a vadonban.
A keskeny ösvény hamarosan egy kiszáradt vízmosásnak adja át a helyét, kanyarogva haladtok egyre feljebb és feljebb benne.
Aki nem szokta a gyaloglást, annak a terep egyre jobban megerőltető.
- Egy darabig még ilyen lesz, aztán lefelé megyünk egy völgyesbe, ott kicsit könnyebb lesz. – bíztat titeket Hobart.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Odalépek a vezetőnkhöz, és ledobom elé a zsákot, mely az élelmet tartalmazza.
Örülök, hogy elhagyjuk a várost, már kezdtem megutálni, hogy mindenki engem bámul. A rabszolga életemre emlékeztet, ahogy azt lesték mikor ontják ki a belem. Soha nem értem meg, hogy mi volt jó benne. Ha muszáj, harcolok ha a tisztesség úgy kívánja harcolok. De parancsra, hogy a nép szórakozhasson.

*Kezd nehezemre esni a sétálás. Lehet, hogy ember feletti állóképességem van, de ezt a böszme testet cipelni, ilyenkor hálátlan feladat.

-Remélem igazad lesz. -* Dörmögök oda a vezetőnknek, de egyébként csöntban teszem meg az utat.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Megnyugszom, amikor meglátom a vezetőnket. A két üres szamár láttán elmosolyodok. Legalább nem kell cipekedni. Odalépek elé kevéske cuccommal. *

- Ha kérhetem, úgy rögzítse a csomagokat, hogy ha véletlenül megvadulnak az állatok, egy mozdulattal meg lehessen szabadítani őket a cucctól, hogy őrült vágtájukban ne vigyék magukkal az élelmiszert.

* Majd ha elindul a csapat, közvetlenül a vezető mögé kerülök, és elindulok. Útközben próbálom a nyomokból kiolvasni, milyen állatok járkálnak errefelé. Illetve minden nyom érdekel. Ezenkívül megpróbálok olyan gyógynövényeket is szerezni, ami a sebre, lázra, csípésekre jó. *

// off: nyomolvasás: 3, herbalizmus: 1 //

[Togar]

Ramani Voineor

Nem tudom mit mondott a vezetőnknek Yvett de ebből csak gondunk lehet. Mindenesetre figyelem őket. Lévén az én cuccom a lovamon van így nekem nem kell a szamár, sokat gondolkodtam rajta vigyem-e de nagyobb biztonságban van velem mintha itt hagynám. Ráadásul találtam egy feladatot a fiúnak, vigyázhat a lovamra, csak jól kell előadnom a kérésem ne érezze magát feleslegesnek.

Mikor elindulunk beállok a sor végére, így szemmel tarthatom kísérőmet és én védem a kis csapatot hátulról és legalább látom a fiú mennyire fárad el. Annyira nem rajongok az erdőért, jobb szeretem a pusztát és a vízszintes talajt, ahol a szem mérföldekre ellát, és nem kell attól tartani, hogy lesből rád támadnak. Ráadásul nehezíti a haladást a kiszáradt vízmosás sziklás alja, amit kerülgetni kel és még kanyargós is ami plusz utat jelent. Így fellélegzem Habert szavaira, hogy nemsokára könnyebb lesz a haladás.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
NCP: Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Arg

Már vagy két órája haladtok a könnyebb, majdnem sík terepen, mikor Arg orrcimpái megrezdülnek.
Füst!
Valahonnan füstöt sodor felétek a szél.

Seela közben az ösvényről hol jobbra, hol balra tér le, nyomokat és gyógynövényeket gyűjteni, ám ez utóbbival nem sok sikere van. Ha van is gyógyító növény a környéken, ő nem ismeri fel.
Ám nyomokat azért talál, az úton is, meg az út mellett is.
Az úton lévő nyomok halványak, régiek, csak azért maradtak meg olvashatónak, mert egy népesebb menet haladt itt át.
Úgy saccolod, ezek a tanácsos karavánjának nyomai, tehát nagyjából két hetesek lehetnek. Ami a te szakértelmed szerint hihetően hangzik.
A bokrok között azonban találsz frissebb nyomokat is, egyértelműen goblinoktól származót. Ezek egy-két naposak lehetnek.

Ramani, a sereghajtó élete sem könnyű, hátrafelé is figyelned kell, és az előtted haladókra is.
A fiatal tanítványod egész jól bírja a sétát, a szamarát terelgeti előtted. Néha lelkesen hátravigyorog rád, látszik, hogy nagyon élvezi.
Seelát látod még barangolni az ösvény mellett néha, míg nem az egyik ilyen kitérésnél kicsit tovább marad a bokrok között, valamit vizsgálgatva. Mintha talált volna valamit.
Arg is megáll a menet élén, felemelt fejjel szimatol körbe.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Gondolataimból rögtön kirévedek, amint megérzem a füst szagot. Megállok, és kezemmel meg állást intek, majd próbálom megállapítani, honnan is jöhet a füst.

-Füst szagot érzek.

*Mondom a többieknek, de nem fordulok feléjük. Inkább a környéket vizslatom, felkészülve bármire, amire fel tud készülni, egy egyszerű harcos.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Nem örülök a gyógynövények felkutatására tett kísérletem kudarcának, de igyekszem nem morcos lenni miatta. Közben viszont nyugtalanító nyomokra bukkanok. Morgok egyet halkan, csak úgy magamban, majd körbepillantva a környéket, visszasietek a többiekhez. *
Feltűnik az Ork furcsa viselkedése, majd ki nem mondott kérdésemre meg is kapom tőle a választ. Én is hamar megosztom frissen szerzett információmat a csapattal: *

- Én viszont 1-2 napos friss goblin nyomokat találtam a bokroknál.
- Arg, meg tudod mondani merről jön a füst és hogy tábortűz illetve kaja általi füst, vagy inkább olyan dúlás utáni égett füstről van szó?

*Reménykedek az előbbiben, de nagy a gyanúm, nincs ekkora szerencsénk. *

[Togar]

Ramani Voineor

Nem épp egy kirándulásnak érzem ezt a gyaloglást, már kezd kissé elegem lenni a hegymászásból, főleg úgy hogy a lóra sem ülhetek fel, mert félek ezen az úton kitörné a lábát. A táj egyhangúsága és a folyamatos figyelés elbágyaszt kissé, így majdnem belemegyek az előttem megálló tanítványomba. Körülnézek miért is álltunk meg, Seelát pillantom meg az egyik bokor mögött, majd Argot látom amint szaglászik. A biztonság kedvéért elhúzom a kardom és a pajzsom, útálom a meglepetéseket.

-Mindenképp utánna kell néznünk, mert nem szeretnék ellenséget tudni magam mögött ráadásul, a nyomok is elég frissek, az elmondás szerint. Arg ha meg tudod mondani az irányt javaslom nézzük meg, addig a vezetőnket és a fiút itthagyjuk őrizzék a felszerelést és a lovakat.-mondom nekik.