Rodrigo Tarsi
(Hát, senki sem lehet tökéletes! )
"Így figyelsz, Rodrigo? Mondtam, hogy mindent összekészítettem még akkor, mikor te még édesdeden szunyáltál, valamelyik kikapós kis nőcskédről álmodozva..." - vigyorog rád Huler - "Azt meg sem kérdezem, hogy miért nem haraptál valamit indulás előtt a konyhában, ahogy egy okos ember tenné..." - egyre szélesebb és egyre pimaszabb az a vigyor... - "Na mindegy. Megálunk itt, aztán harapsz valamit. A franc se fogja hallgatni a nyavajgásod egész délelőtt..."
Azzal lovát lépésre fogja, majd az út melletti rét szélére irányítja. aztán ruganyos mozdulattal leugrik a nyeregből, és elkezd előpakolni a nyeregtáskából. Kolbász, szalonna, hagyma, kétszersült - csupa régi ismerős. Asztalnak és széknek meg az egyik takaróját teríti le - így lesz teljes a piknikhangulat.
"Tessék, láss neki!" - int mosolyogva - "Közben pdig gondolkozz el a kérdésen: Tirimet elérve merre folytassuk utunk? Menjünk a hegyeken keresztül Estaresnek, vagy a lapályon át Talesidonnak? A hegyi út kissé veszélyesebb, de az a rövidebb, a lapályon át kerülünk, de az biztonságosabb valamivel...De éppenséggel mehetünk a tengerparti úton is. Te mondod meg, melyik legyen."