Ifin-Az Új falon belül a városon kívül

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

-Legyen hát... Ígérem, hogy követni fogom a parancsaidat!

<Milyen érdekes fegyverei vannak ennek az eflnek... Honnan szerzi ezeket? Még életemben nem láttam ilyet... Vajon én is kapok majd?>

<Még mindig jobb "szolgának" lenni, mint halottnak... Egyelőre, amíg érdekeim is úgy kívánják, vele maradok... De legalább azt árulná el, hogy ki ő...>

//Ha nem lőtt volna egyszer mellé, akkor azt mondanám, hogy ő Tier Nan Gorduin elfbe... Kíváncsian várom a folytatást. Kezd érdekes lenni... //

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

(Ran! Mr. Gorduin csak a könyvekben talál mindig célba!.. )

Az elf egy mosolyt villant:
"Nem parancsok, kölyök, elvégre nem a szolgám, a rokonom vagy... Tanácsok inkább, egyszerű jótanácsok..." - aztán Sibile-hez fordul - "Te készen állsz, drágaságom?" - kérdi tőle mosolyogva.
Sibile arcán a legsötétebb mosoly jelenik meg, amit csak valaha rajta láttál:
"Készen, te veszedelem!.."
Akkor gyerünk! Csak utánam, tisztelt hölgyei és uraim..." - mondja a hoszúéletű, és kezében furcsa fegyverével, nyomában pedig Sibile-vel már ki is lépett az ajtón...

[Rannien Siey]

(Sestin Liathas)

<Ejjha! Tudtam én! Tudtam, tudtam... Sejtettem, hogy a rokonom! Mi másért segítene nekem?!>

< Pedig én már azt hittem, hogy nem tudnak meglepni ma, de ez a flörtölés?! Ohh, valaki segítsen rajtam!>

Követem őket ki az ajtón. A házat azért bezárom.

//Hol máshol szerepel, vagy lövöldözik Gorduin? //

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

Kilépsz az ajtón, aztán gyors mozdulattal elfordítod a kulcsot a zárba.
Mintha ezzel a mozdulattal életed egy fejezetét is lezárnád...
Van egy olyan érzésed, hogy egyhamar nemigen látod viszont e falakat...

Aztán az elf és nevelőanyád nyomába eredsz, akik az elnkező irányba indultak el, mint a haramiák az előbb, és mostanra jópár lépés távolság választ el tőlük. Sietned kell, mert a hosszúéletű meglehetősen sietős tempót diktál: valószínűleg komolyan gondolta előbbi szavait apád régi üzlettársairól...

Két saroknyi távolságot tehettek meg futólépésben, mikor az egyik kis utcába befordulva egy hamisítatlan ifini batárt pillantasz meg: a tehetősebb polgárok bérelnek ki ilyeneket a belsővárosban, mikor sietős a dolguk, vagy fel akarnak vágni nyárspolgártársaik előtt... Két igásló vontatja a masszívnak tűnő, zárt kocsiszekrénnyel és megemelt bakkal ellátott, kis tulzással kecsesnek mondható alkalmatosságot.
Az elf pedig éppen efelé vezet benneteket.

Mikor közelebb ér, a kocsi ajtaja kivágódik, és egy középkorú férfi lép ki rajta. Hósszú fekete haja copfban, kreol arcbőrét többnapos borosta dísziti; a meleg idő ellenére is vastag, teherbíró, térdig érő kabátot és pantallót visel, melyet csizmával egészít ki. És a kezében egy íjat szorongat...
"Végre! Már azt hittem... Na mindegy! Befelé!" - mondja keresetlen egyszerűséggel, aztán felmászik a bakra.
Az elf csak bólint, aztán a nyitott ajtón keresztül egyenesen belép a fülkébe, Sibille peidg nyomban utána; és egy pillanat múlva felhangzik egy elfolytott kis sikoly a szájából...
A bakon ülő férfi rád pillant.
"Na gyerünk!.. Szeretném már itthagyni ezt a helyet..."

[Rannien Siey]

(Sestin)

<Pedig pont most lett saját házam... Nah mindegy, az életem azért fontosabb...>

Szótlanul beülök. Út közben próbálom vizsgálni az elfet s a férfit... Figyelmesen hallgatom, ha olyanról beszélnek, ami érdekelhet.

<Mikor lesz már ennek vége? Oly nagy kérés egy kis nyugalom?>

Ha látom merre megyünk, próbálom megjegyezni az utat.

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

A férfit sajna nincs módod megfigyelni, hiszen te a hintó zárt utasterében utazol, míg ő a bakon foglal helyet, melyet a kocsi elején az utastértől elkülönítve alakítottak ki a tervezők.

Az elfet azonban van módod alaposan megnézni magadnak. Termetre magasabb, mint egy átlagos ember, azonban vékonyabb testű is (ez még így ruhán keresztül is látszik...) Apropó ruhák: az alak barna posztócsizmát, szűk, okkerszín nadrágot és szürke színű térdig érő köpenyt visel; és minegyik darabon látszik, hogy egyrészt izléses darabok, másrészt pedig, hogy alig használtak... Hosszú, világosszőke, vékony szálú haját furcsa fonatokban hordja - és a fonatok mellett jól láthatóan kandikálnak ki hegyes fülei. Oldalán furcsa markolatú középhosszú penge lóg, míg furcsa alakú számszeríját egy pillanatra sem engedi ki a kezei közül.

Megmentőd hangja zökkent ki a szemlélődésből.
"Mit bámulsz? Nem láttál még elfet?.." - vigyorog rád - "Tudom, hogy ezer és egy kérdésed van, de hidd el, ez most nem a megfelelő idő... Most legyen elég annyi, hogy tudod a nevem: Andariel; és tudod, hogy édesanyádnak vagyok a testvérbátyja. És nem utolsósorban tudod, hogy jó szívvel viseltetek irántad... A többit pedig megbeszéljük, ha biztos helyre érünk. Rendben?"

[Rannien Siey]

(Sestin)

-Rendben... - mondom csöndesen, s elkezdek töprengeni, hogy vajon mi mindent tudhatok meg még tőle...

//Az Anderiel név mond nekem valamit? Emlékszik rá Haonwellből?//

[Kaspar Otlokir]

Sestin Liathas

(Rémlik valami. Édesanyád testvérének volt hasonló neve - sosem találkoztál vele, és édesanyád sem elítette túl sokszor...)
A hintó közben robog veletek tovább. Az ablaknyílásokon kipillantva látod, hogy az Új Negyed házai lassan elmaradnak mögöttetek, és kisvártatva már üres telkek mellett visz az utatok. Nemsokára a kocsi megérkezik az új városfalhoz... Itt lassít egy kicsit a járgány, azonban nem áll meg - az ablakban meg láthatod az őrség egyenruháját viselő marcona alakot, amint mosolyogva integet utánatok...
Azonban a dolgon senki nem ütközik meg; a batár meg száguld tovább ismeretlen célja felé.
Az egyik dűllőútnál aztán a kocsi hirtelen, élesen fékez, majd befordul az útra.
Újabb - ezúttal rövidebb - száguldás következik, majd egy kapun áthajtva a kocsi lassít, majd végül megáll.
"Na, megérkeztünk végre... Már nagyon untam ezt a rángatózást... A gyomrom kifordul tőle!" - fakad ki mérgesen mostohád, a tőle megszokott stílusban.
Az elfet meglehetősen jó szórakozik rajta:
"De Sibile kedvesem! Azt hittem, jobban bírod a gyűrődést... Vagy csak vízszintesben nagy a tűrőképességed?.. - kacsint nevelőanyádra.
Sibille erre játékosan megrovó modorban felel:
"And, kérlek!.. Ne a gyerek előt!.." - azzal rádnéz és a csukott ajtóra bök - "Sestin, fiacskám! Légy úriember, és segíts a nevelődnek kiszállni ebből a szörnyű alkotmányból, kérlek!.."

[Rannien Siey]

(Sestin)

<Mindjárt rosszul leszek ezektől... Remélem én nem ilyen felnőtt leszek...>

Kissé fancsali képet vágok a felnőttek beszélgetésére, majd Sebille kérésére segítek neki kiszállni.

<Végre kijutottam abból a kocsiból!>

Gyorsan körbenézek és megpróbálom felmérni hol lehetünk.