Utak, ösvények, csapások

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Lerakom a táskámat, és körbe nézek alaposan. Mennyire zárható biztonságosan az ajtó, az ablak merre néz, és hasonlók. Miután ezzel meg vagyok, leülök az ágyra... örülök, hogy végre nem kell a sok ember között feszengeni. Jól esik a kis magány, majd inkább hajnalban felkelek és akkor előkészülődök a további útra.
Végig gondolom az utam további sorsát, és elég bizonytalan talajra tévedtem... sőt kissé misztikus. Előveszem áldozótőröm és leteszem magam mellé, majd elé térdelek és megáldom, nem árt.
Majd, vér szálljon a szájára, Ranagolhoz fordulok és imát mondok feléje, hogy támogató hatalmával ismét felruházzon, hogy végtelen hatalmáról tanúbizonyságot tehessek a világ előtt holnap is.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: késő délután



*Szétnézel a kis szobában és konstatálod, hogy az ajtót belülről is be lehet zárni. Az ablakon kitekintve láthatod, hogy a fogadó melletti földszintes ház alig egy lépésre áll, ha nagyon akarnál, akkor át is ugorhatnál a tetejére. Rács nincs az ablakodon, viszont fa spaletták vannak, amiket belülről egy egyszerű kampóval lehet becsukni.
Az áldozótőr megáldása és az ima után érzed, hogy a Kosfejes Nagyúr még mindig melletted áll, mérhetetlen hatalmát nem vonta meg tőled.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Elégedetten csúsztatom vissza a tőrt a tokjába, kulcsra zárom az ajtót. Nem egy biztonságos szoba, az bizonyos, de talán ebben a faluban nem törnek az életére. Elfekszem az ágyon és elkezdem olvasgatni a Szent Iratok, kellemes elfoglaltság, mint mindig. Mikor elkezd sötétedni bezárom a spalettákat és meggyújtom az olajlámpást, és folytatom a szövegek tanulmányozását, míg el nem álmosodom. Nincs kedvem csatlakozni a zajos parasztok mulatozásához.
Ekkor feltápászkodom és levetkőzöm, ruháimat pedánsan összehajtva a székre fektetem, eloltom a lámpást és szellememet felkészítem, hogy 8 óra alvás múlva(hajnali 6-7 óra körül) megébredjek.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: késő délutántól az éjszakán át hajnalig



*Olvasgatással és pihenéssel töltöd a nap hátralévő részét, majd amikor elálmosodsz lefekszel aludni.
Az éjszaka eseménytelenül telik és elég jól kialszod magad.
Hajnalban ébredsz fel, amikor a nap még nem kelt fel, de már elég világos van. Odakintről kevés zaj szűrődik be, csak távolról hallasz kecskemekegést és birkabégetést, talán most hajtják ki az állatokat legelni.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Szépen kényelmesen kikászálódok az ágyamból, és komótosan felöltözök. Egyenlőre a holmim még a szobámban hagyom, majd miután kulcsra zártam az ajtót, lemegyek a kocsma részbe. Ha ott találom a fogadóst akkor megkérdem, hogy van-e mosdásra lehetőség. Amennyiben igen, kérek még egy kisebb tálat, mert borotválkozni is szeretnék. Mégsem moshatom a borotvát a szutykos vízbe.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: hajnalban



*Nyugodtan felöltözöl és lemégy az ivóba.
Odalent most nem az a fickó van a pult mögött aki tegnap volt, hanem egy tenyeres-talpas, szélescsípőjű-nagymellű menyecske. Van rajta néhány kiló súlyfelesleg, de amúgy elég szemrevaló nőszemély. Húszas évei vége felé járhat, fekete haját kontyba fonta, ruházata egyszerű.
Amint meglát téged félreteszi az eddig iszogatott gőzölgő italát – ami az erős illatából ítélve valamiféle tea lehet – és figyeli a kérdéseidet, majd útba is igazít:*

- Szép jó reggelt Sacerdon! Természetesen van lehetőség mosdásra! Az emeleten, a folyosó végén jobbra találja a mosdóhelységet, fém tükörrel és mosdótálakkal. A bátyám nemrég vitt fel vizet, de ha meleg vizet is szeretne akkor kicsit várnia kell, mert előbb melegíteni kell...

*Rajtad kívül egyébként más vendég nincs az ivóban.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Amikor meglátod, kissé elkomorodik az ábrázatom, nyelek egy nagyot és csak nehezen préseltem ki a szavakat a számon.
-Köszönöm... meleg vízre nem lesz szükség.

Vissza is fordulok azonnal meg sem várva válaszát, ha volt neki, szobámból felkapom a borotválkozó felszerelésem és a mosdóhelység felé veszem az irányt. A hideg víz kellemesen felfrissít, sokkal éberebbnek és magabiztosabbnak érzem magam. Borotválkozás után elnézegetem a megtisztított pengét. Gondolkodom, hogy esetleg megvágom a tenyerem, hogy az apró kínt Ranagolnak ajánljam... de majd inkább később, hátha lesz más valaki akinek kínjaival megtisztíthatom lelkemet.

Megtörölközöm és néhány perccel később már a cókmókommal együtt várakozok lent az ivóban. Ha még mindig ott a nőszemély, akkor odavetem neki, hogy valami reggelit hozzon. A bátyjával, (ha Ő a fogadós) a megszokott rideg hangon kérek reggelit.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: reggel



*A nő legnagyobb meglepetésére egy kurta válasz után felviharzol a mosdóhelységbe.
A mosdóhelység nem túl nagy. A falon egy fém tükör lóg, előtte egy állványos mosdótál van, mellette egy vödör víz. A helység közepén egy nagyobbacska dézsa van, de víz nincs benne.
Megmosdasz és megborotválkozol, majd összepakolod a cuccaidat és lemégy ismételten az ivóba.
Odalent nem sok változás történt, még mindig egyedül az a nőszemély van a pult mögött aki korábban. Rendelsz magadnak reggelit, a nő pedig bemegy a pult mögötti konyhába.
Leülsz az egyik asztal mellé, de nem sokáig maradsz egyedül. Egy három fős társaság érkezik, akik első ránézésre pásztorok lehetnek. Vastag prémes ruháik vannak, mindegyiküknél egy-egy nagyobbacska tarisznyát és kampós végű botot látsz.
Egyenesen a pulthoz sietnek, közben persze köszöntenek téged is egy „Jó reggelt!”-el. A pultnál aztán ők is várakozni kezdenek, közben pedig beszélgetnek:*

-...Na alig várom, hogy végre elinduljunk.
-Ja, végre nem nyúz ez a nőstényördög egy hónapig...
-Ne hogy má panaszkoggyá! Örülj, hogy van akit gyömöszűhecc ha hazagyüssz!
-Neked adom, mit adsz érte? Elcserélem a húgodra!
-Abbó nem esző kisapám! Ana egy rendes városi kereskedőhő fog menni, nem egy ilyen szőröstalpú pásztorhó mint te!
-De sokra vagy azzal a lánnyal! Nem fog az innen elmenni sehova, majd meglátod...

*Ekkor jön ki a konyhából a fogadós – aki az este is itt volt – és kérdés nélkül kitölti a három kupica pálinkát a férfiaknak. Amazok egy koccintás után meg is isszák.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Én is köszönök nekik, aztán hallgatom az egyszerű emberek beszélgetését, míg várom a reggelim. Sajnos pásztorok... nem valószínű, hogy magára hagynák a nyájukat, de hát... próba szerencse. Amikor rövid szünetet tartanak a beszédjükben odalépek melléjük.

-Jó reggelt! Mennyire ismerik maguk a környező hegyeket vagy akár a messzibb részeit is a Rawakának? Pontosabban a Vörös-orom hegyet és környékét? Szükségem lenne egy kísérőre, ha önök nem tudnak jönni, ismernek a faluban valakit aki segíthetne?

Reménykedem, hogy kielégítő választ kapok, bár kevésnek látom az esélyét, hogy közülük bárki is ennyire ismerné a hegyeket. Talán valamelyik cimborájuk valamiféle hegyiember? Ranagol majd megsegít.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: reggel



*Amelyik legelőször megissza az italát, az válaszol elsőként a feltett kérdésedre:*

- Hát, az biza jó messze van! Legalább egy hetes gyalogtúra, de lehet hogy több is. Arrafelé nem lehet legeltetni, mi nem is megyünk el olyan messzire. Csak két-három napi járóföldes körzetbe hajtjuk ki jószágokat, ha gondolja addig eljöhet velünk...

*Folytatná, de a szavába vág a másik:*

- Ha komoly vezetőt keres kegyelmed, akkor beszéljen az öreg Yuhaa-val. Valamikor ő is pásztor volt, úgy ismeri a Rawaka-'t, mint a tenyerét. Járni már nem nagyon bír, de az unokája elvezeti bárhová, persze csak ha jól megfizeti...Úgy egy napi járóföldre élnek innen egy kunyhóban a fenyves szélén, ha gondolja addig velünk jöhet! Nagyjából fél óra múlva indulunk az állatokkal...

*A másik kettő helyeslően bólogat.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Helyeslően bólogatok és hallgatom, sejtettem, hogy nem mennek messze, és örülök, hogy tudnak egy ilyen jó helyismerettel rendelkező embert. Még ha öreg is, az unokáját csak kitanította rendesen.
-Remek, remek! Akkor magukkal tartok ehhez a bizonyos Yuhaa-hoz. Nem sokára remélem én is megkapom reggelimet és még lehet vennék egy pár napra való tartós élelmet.

Még egyszer megköszönöm segítségüket és megvárom a kocsmárost. Amint meg jön a reggelivel azonnal szólok neki, hogy csomagoljon össze 3 napra való tartós élelmiszert, meg tudom fizetni de siessen, mert a pásztorokkal együtt indulok is. A reggelit tempósan elfogyasztom, majd amikor fizettem megköszönöm a fogadósnak a szolgálatait, és meg kérem, hogy adja át üdvözletemet és köszönetemet Ferda Úrnak.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: reggel


- Rendben sacerdon, a falu északi határában megtalál minket. Nagyjából fél óra múlva indulunk ha minden jól megy...

*Ezzel meg is isszák az italaikat és távoznak az ivóból.
Alig egy-két percet várakozol, amikor a pultos nőszemély hozza a reggelidet. Sült tojás szalonnával, frissnek tűnő kenyérrel és savanyú uborkával és egy kupa híg asztali borral. Jó nagy adag, rendesen jóllaksz amire megeszed.
Amire végzel a pultosnő is megérkezik a megrendelt élelmiszerrel. Egy jókora zsákot kapsz, megpakolva többféle tartós élelmiszerrel: füstölt kolbászok és egy jókora darab sonka, egy oldal szalonna, három nagyobb cipó, egy kis csupor méz, egy tégely vaj, egy tucatnyi alma és egy tömlő víz. Elég jó súlya van, nem lesz egyszerű cipelni.
Fizetséget nem fogad el:*

- Sacerdon, Ferda úr meghagyta, hogy ne fogadjunk el magától pénzt, mert a cechet ő állja...

*Vitatkozni nem áll le veled – gondolom nem is nagyon vágysz rá – , hanem visszasiet a konyhába.
Te elhagyod a fogadót, de még legalább egy fertályórád van a megbeszélt fél órából.
A faluban elég nagy a nyüzsgés, a falubeliek szinte minden házból hajtják az állataikat – főképp juhokat és csavart szarvú kecskéket – a falu északi határa felé.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Úgy tűnik,, kicsit túlszámoltam magam?... Nem baj, legalább biztosan lesz elegendő élelmiszer... Ugh... nagyobb táska kellett volna...>


Felkapom hátamra a hátizsákom, mellé lendítem a zsákot és elindulok a többi falusival az észak felé. Csak nem bújt el az a három pásztor, azért nézem hogy ki meg mifélék járnak erre. A reggeli levegő frissességénél nincs is jobb, mikor az ember útnak indul, hamar mozgásra bírja a vándort.
Szakállamat vakargatom, miközben tervezgetem a napot... nem mintha sokat kéne rajta gondolkodni. A falusiak elvezetnek ahhoz a hegyi vezetőhöz, leperkálom neki a fizetséget, akármiben is kéri, pénzben, áldásban vagy... hát még élelemben is tudok tán fizetni.

A pásztorokat köszöntöm és amint úgy látják jónak indulhatunk is. Társaságukat nem keresem, nem fogok leállni velük diskurálni, de hallgatom a beszélgetésüket, hátha... végül is eddig nem ártott meg soha a figyelem, nah meg a fegyelem.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: reggel


*Követed az állataikat hajtó embereket a falu északi széléig. Ott már elég sok – első saccolásra körülbelül százötven-százhatvan – állatot látsz.
A három pásztort is észreveszed az állatok körül. Az egyik egy bőrborítású könyvecskébe írja fel, hogy kitől hány darab és milyen állatot vett át. A másik az állatokkal vacakol, bár a munka nagyrészét egy kis fehér szőrű kutya végzi. Rutinosan tereli őket egyhelyre, ha valamelyik esetleg elhagyná a csordát, azt pillanatok alatt visszakergeti a többi közé. A pásztor csak egy-egy füttyentéssel irányítja, bizonyosan okos kutya lehet. A harmadik pásztor éppen az elemózsiájukat pakolja egy alacsony öszvérre. Elég sok cókmókot felpakol rá; csoda, hogy elbírja szegény pára.
A csordán túl egy örvény vezet a hegyek felé. Kétoldalán alacsony növésű lombhullató erdőt látsz, ami néhol sűrű bozótossal van ”fűszerezve”.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Felcsillan a szemem az öszvér láttán, meg is kérdem a pásztort aki éppen a jószággal bajlódik, hogy nem-e lehetne felrakni az én zsákomat is rá. Persze a hátizsákom rajtam marad, csak az élelmiszeres zsáktól akarok megszabadulni. Ha sikerült, ha nem megvárom míg elindulunk végre, közben az erdőt kémlelem. Várakozva tekintek előre mit fog hozni az elkövetkezendő pár hét.

Füst... óhatatlanul is egy felprédált porig rombolt rendház képe tűnik fel előttem. Hullák, varjak, dögök és kormos kövek.

Elhessegetem ezeket a gondolatokat. Bármit is ad Ranagol, elfogadom és öcsémről hírt viszek haza.