//Siffad megérkeztéig most kicsit megállok. Egymással tudtok beszélni közben.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
KM: [Jómadár] Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város, Krad temploma Idõpont: P.sz. 3690. Résztvevõk: Damaso Chegor
Oridorus, a rendfőnök nem lett jó barátod. Hamar felismerte benned a hatalmára irányuló veszélyt, és bár kívülről továbbra is nyájas volt és hízelgő, valójában ott próbált keresztbe tenni neked, ahol csak lehetett. A templom Meist-Astret lovagnegyedének főtere mellett hirdeti Krad dicsőségét, ahová a köznép csak 1 ezüst befizetésével léphet. Ennek megfelelően a város két markánsan elkülönülő részre oszlott, a makulátlan és rendezett lovagnegyedre és a mocskos és nyüzsgő munkásnegyedre. (A rendház papjai a rendfőnöktől írást kapnak, hogy szabadon beléphetnek, de neked véletlenül későn készült el az írás, így egy ezüstödbe került az első utad odakinn.) A várost néhány dolog mégis vitathatatlanul összeköti, a legendái, rejtélyei, és a fémmegmunkálás fülsértő zaja, ami még éjnek idején is bejárja minden lakos dobhártyáját. A templom vastag kőfalai némiképp enyhítik a zajt, de a keleti oldal néhány lakócelláját méltán utálják a templom lakói. Nem is élnek ott sokan, de valahogy az első rendbeli konfliktusod után neked épp ott jelölték ki a szállásodat - nem is tudod, miért. A lovagnegyed lakói többnyire nemesemberek és gazdag kereskedők, felemelkedett kézművesek, elöljárók, akiket városszerte tisztelet övez, de szinte mindről tudsz olyan dolgokat, amik nem illenek a nimbuszukhoz. Nyelvük sima és mesterkélt, de te általában kissé viszolygással néztél a szavak mögé és láttad meg a hazugságot, a csalást, a képmutatást. A rendfőnök ellenben kiválóan elboldogult velük, olykor leplezetlen ellenszenvvel közölte veled, hogy ha vendége érkezik a városból, légy szíves csendben a celládba vonulni és hangtalan tevékenykedni. Persze általában olyan alkalmakkor érkeztek vendégei, amikor fenséges ünnepi lakomát ültek a többiek, és míg ők nem épp az önmegtartóztatást gyakorolták, neked annál több alkalmad volt rá. Amikor első könyvedet (Legendák és szóbeszédek az Éjfél-szurdokból) az íratlan szabály szerint bemutattad neki, épphogy vetett rá egy fitymáló pillantást és a sarokba dobta mondván, majd ha lesz ideje tüzetesen átnézi, bár nem érdekli a téma. A könyvet persze nem láttad többet, de szerencsére előtte lemásoltad, és egy példányt hazaküldtél a családodnak. Majd megpukkadt mérgében, amikor egy nagy hatalmú vendég érkezett az odrai templomból és a könyved felől érdeklődött. Alig bírta leplezni, mennyire dühíti, hogy az odrai testvér tisztelettel beszélgetett veled. Főleg, amikor a füle hallatán jelentetted be, hogy épp a Sötét Titkok Erdejének legendáit kutatod. A következő húzása az volt, hogy "miután első könyved ilyen népszerűnek mutatkozik bizonyos körökben", le kellett másolnod több tucat példányban, mondván "ezek a szent emberek megérdemlik, hogy eredeti kézírással olvassák az írásaidat". Persze innentől mindet alaposan átnézte és ha a legkisebb kalligráfiai hibára lelt (sokszor persze talált ott is, ahol nem volt), akkor az iratot egyszerűen összetépte, és újat irattatott veled. Nem volt kétséged, hogy csak le akart foglalni, hogy ne maradjon időd másra. Bár Krad törvényei a rang tiszteletére és az elöljáró követésére köteleznek (hiszen a kutatásokhoz rendre, megbízható forrásokra és könyvtárakra van szükség), egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy otthagyd a rendházat, és a kutatásoknak szenteld az idődet. Azért olykor sikerült titokban elvenned egy-egy könyvet a polcról és folytatnod a munkádat, bár fontos lett volna, hogy magad is meglátogathasd a helyet, erre persze engedélyre lett volna szükséged. Egy unalmas reggelen is épp egy példányt kellett másolni a könyvedből, amikor hallottad, hogy idegen érkezik a templomba. A rendfőnök maga hallgatta ki és utána izgatottan elsietett. Túl zaklatott volt hozzá, hogy veled foglalkozzon, így megkereshetted a "Feljegyzések különös esetekről Raehurban" című gyűjteményt, amiben leírásokat kerestél olyanokról, akik azon a vidéken jártak. A könyv viszont nem volt a helyén, valaki magához vette. Az olvasótermeben nem találtad, így valaki a cellájába tehette. Kis kérdezősködés után (a rendtársaid általában titokban igyekeztek segíteni neked) kiderült, hogy maga Oridorus vette magához - talán csak azért, hogy véletlenül se juthass hozzá. Óvatosan belopóztál a cellájába (csak névleg hívták cellának, valójában gazdag kereskedők is szívesen lakosztályt cseréltek volna vele), és meg is láttad a vaskos kötetet. Közben viszont a szomszédból furcsa beszélgetés ütötte meg a füledet. A harcos a Tirsan-ház fejének mondta mondta el a történetét. Nem szép dolog hallgatózni, de a nyilvánvalóan titkos híreknek nem tudtál ellenállni: A herceg halálhíre még nem is terjedt el a hercegségben, amikor egy testőrbe botlottak a csapatukkal, aki méreg áldozata lett, de előtte átadott nekik egy naplót, ami utalásokat tartalmazott a teendőkről és egy tárgyat, ami a herceg "gyógyszere". Mivel a testőrre időközben kiadták a körözést, tettük bűnsegédletnek számított, de a harcos Krad papjától útmutatást várt. Hát mást kapott. A nemes arra kényszerítette, hogy árulja el a társait és hívja őket a lovagnegyedbe. A társai a várostól egy mérföldre álló fogadóban szálltak meg, nem kétled, hogy halálos csapda várja őket, és a harcost is, ha nem működik együtt. Oridorus tettét megérted, a város egyetlen igazi temploma bőkezű támogatást kap a helyi nemességtől, a herceg utódja talán épp a Tirsan ház feje, mégis így semmibe venni egy becsületes harcos életét, aki Krad papjához fordul segítségért, vérlázító a szemedben. Mindezt a hatalmas Krad házában. Vajon mit vár el tőled az, akit igazán tisztelsz? Hogy írott szabályait tartsd be akkor is, ha minden porcikád irtózik tőle, vagy hogy az ő szellemiségének megfelelően élj?
Oridorus cselekedetei egyre inkább idegesítették Damasot, és ért benne a felismerés, hogy a rendfőnök alkalmatlan a feladatára. Vele cudarul bánt, és ott tett keresztbe, ahol tudott. Aláásta karrierjét, és kisebb-nagyobb nehézségeket támasztott vele szemben a mindennapi élet területein is. Damaso viszont nem futamodott meg, nem olyan fából faragták. Volt elég intelligenciája, és érzéke a politikai játzsmákhoz neki is, így az is idegesítette, hogy Oridorus lepaktált a sima modorú kereskedőkkel. Krad tiszta szívű szolgája nem tehet ilyet. Damaso harcos alkat lévén tehát bosszút fogadott, és eldöntötte, hogy mindent megtesz azért, hogy a rendfőnököt elmozdítsa a helyéről. Már csak az alkalmas pillanatra várt.
Egy álmos reggelen elérkezett az alkalmas pillanat. Véletlenül kihallgatta egy harcos vallatását. A herceg halott, és Odriorus a gyilkosok mellé állt! Ez vérlázító, itt az ideje, hogy lépjen. A kalandozók kiváló segítőtársak lesznek. Papi öltözete alá rejtette a könyvet, amiért jött, majd feltűnés mentesen kisétált. Megkereste lovát, majd az említett fogadó felé indult, hogy figyelmeztesse a csapatot a csapdáról. A fogadóban megpróbál kutakodni, és külhoni idegenek után érdeklődni, hátha még itt találja őket.
Nunc est bibendum, nunc pede libro pulsanda tellus, sodales!
Édesapád komor tekintete nem sok jót ígért, ilyenkor magad is megbántad kissé, hogy folyton csak mélyíted ráncait a kalandjaiddal, de amikor megérzed a női test sejtelmes ilalatát, pláne ha kihívó tekintettel párosul, akkor valahogy sosem jut eszedbe atyád megrovó tekintete. Magad is érzed, hogy a szüleid nem ezt érdemlik, csecsemő korod óta olyan szeretettel és gyengédséggel neveltek, hogy hercegek sem kívánhatnak jobbat, ennek talán az is az oka, hogy nem lehetett testvéred. Amint a házba lépsz, anyád könnyáztatta arcát látod - hűha, ekkora a baj? Csak nem mégis teherbe esett Ducessa kisasszony? Mindenki botrányról meg csábításról beszélt, pedig ha valaki, hát a kisasszony nem volt szeplőtelen, te csak egy voltál a trófeái sorában. Ezt persze nem mondhattad ki nyíltan, de mégiscsak dühítő, hogy téged állítanak be csábítónak. Ugye nem azt akarják már megint, hogy vedd nőül? Még csak az hiányozna. - Fiam, mit akarsz kezdeni az életeddel? - teszi fel a kérdést jó apád, de nagyon jól tudja, hogy nincs rá épkézláb válaszod. - Ebben a korban én már a karomon hordoztalak. Ezt is hallottad már párszor, de mit tehetnél, ha neked nincs kedved senkit a karodon hordozni. - Attól tartunk anyáddal, hogy ha így folytatod, bitón végzed, vagy egy sötét gödörben, hogy senki sem talál rád. Nincs jobb vívó a vidéken elismerem, de mindenki sebezhető, és a törvény is erősebb nálad. Meg kell tanulnod fegyelmezni magad és egy kicsit körbenézhetnél a világban. Erre a szavakra anyád arcán újabb könnycseppek keltek útra, de nem vett róluk tudomást, csak bámult a tűzbe. - Wechter bácsikád újra írt nekünk. - kezdte apád megint, mintha ólmok nyomnák. - Azt mondta, meg kellene látogatnod Raehur hercegségben. - Wechter bácsi? - kérded értetlenül. - Akit csak úgy emlegettetek, hogy "Micsoda bolond ez a Wechter"? Aki elmenekült arra az istentelen vidékre? Aki ránk szabadította a szent inkvizíciót? - Wechter zseni volt. - mondta erre határozottan atyád, és érdeklődve hallgattad, hiszen még sosem beszélt így az öccséről. - Hihetetlen jó feje volt, csak kissé zabolátlan, mint magad is. Nagy jövőt jósoltak neki, csak épp nem félt még az egyháztól sem. Az inkvizítorok pedig őt keresték, végülis miután rájöttek, hogy nem rejtegetjük, nem zaklattak tovább. - Most azt írta, jó sora van a hercegségben, magának a hercegnek a házi gyógyítója és nagyon megbecsülik. Szívesen lát téged. Elképedve hallgattad, hiszen eddig nem nagyon hagytad el a szülők védőszárnyait, most meg egyenesen a tengeren túlra küldenének? Ekkora kalamajkát kavartál itt magad körül? Másnap hajnalban útra is keltél. Kezdetben kínozott a honvágy, a kemény fekhelyeken sokat virrasztottál, a hajnali fagyot gyűlölted, és visszasírtad a kandalló melegét. Aztán az idegen tájak egyre inkább kárpótoltak, a veled utazók történetein jókat mulattál, és rájöttél, hogy az egyszerű emberek gyakran érdekesebbek, mint a piperkőc nemesifjak, akik közt felnőttél, de közben el kellett viselned a származásod miatti ellenszenvüket. Kellett pár nap, míg a tenger hullámait megszoktad és a gyomrod is megnyugodott, pedig az időjárásra nem lehetett panasz, egyenletes déli szél repítette a hajót észak felé. Az utasokon izgalom lett úrrá, amikor egyik nap a kapitány közölte, hogy másnapra eléritek Odra kikötőjét. Az utasok boldog ábrázata láttán a matrózok furcsán összenéztek, mintha azt mondanák, most jön csak a neheze. Nem tudtad mire vélni a mozdulatot egészen addig, amíg fel nem tűnt két gyors járású hajú fekete lobogóval. A kalózok kétségelenül titeket vettek célba. Az utasokat beterelték a hálókba, a fedélzeten csak fegyveresek maradhattak. Te persze nem akartál kimaradni, és jelezted, hogy harcba szállsz. Sosem láttál még ilyen kavarodást, mint ami akkor keletkezett. Nyílzáporral kezdődött és ha egy fiatal matrózinas nem figyelmeztet, hogy hová helyezkedj, talán az első áldozatok egyike lehettél volna. Azután szakadt, mocskos, izzó szemű emberek ugrottak a hajótokra, többnyire rövid hajlott hegyű kardjaikkal estek a felfegyverzett matrózoknak. Nem siettél az első sorban küzdeni, de hamarosan a fiú, aki az imént segített rajtad súlyos sebet kapott, erre nem haboztál tovább, belevetettem magad a véres káoszba. A támadókat meglepte a tiszta ingű ficsúr, aki pontos szúrásokkal hirtelen tucatnyi kalózt terített le, így hamarosan támadók gyűrűjében találtad magad. Test-test küzdelemhez szokott harcmodorodtól idegen volt a rövid fegyverrel csapkodó sokaság, a mozgó hajó és a köteleken érkező ellenség, így hamarosan egy hátulról érkező támadás megtörte a védekezésedet és még láttad, amint a szemben állók dühödten döfésre emelik a fegyvereiket, azután homály borult az elmédre. Tiszta ágyban tértél magadhoz, sajgó tagokkal és háborgó lélekkel. Aztán kiderült, hogy a herceg vidéki kastélyában vagy, és várták az érkeztedet, de az események nem várt fordulatot vettek, a herceget meggyilkolták, nagybátyádnak pedig el kellett menekülnie, csak egy levelet hagyott rád, meg némi készpénzt.
Kedves Waveroll!
Remélem épségben megérkeztél, és nem szenvedsz hiányt semmiben. Ha a levelet megkaptad, akkor még nincs veszve minden, bár nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Régóta szerettem volna találkozni végre Veled, atyádtól már sokat hallottam rólad, de sajnos az események olyan fordulatot vettek, hogy sietve kellett távoznom. A hercegség soha nem élt még ilyen bizonytalan időket, ezért arra kell kérjelek, hogy térj vissza a szüleidhez, amíg nem rendeződik a helyzet. Amint újra képes leszek méltón fogadni Téged, haladéktalanul jelzem. Sokmindennel akartalak megismertetni, és nagyon vártam a találkozást, hidd el, ha tehetném nem kérném ezt. Végezetül pedig fogadd szeretettel a medált, amit Neked készítettem és azt kívánom, soha ne legyen rá szükséged. Szeretettel, Wechter Gramerin
Miféle medál? Hopp, csak nem ez itt a nyakadban? Ki adhatta rád? Végignézel magadon és több tucat félig beforrt, gondosan kitisztított sebhelyet látsz. Egyik-másik vágás igencsak mélynek tűnik, de nagyon szépen gyógyulnak. A fene, hány napja fekhetsz itt?
Nem tudod miféle medál lehet, de egy hét múlva nyoma sem maradt a sebeidnek, sőt kitűnően érzed magad. Ha Wechter ilyen dolgokat képes eszkábálni, tényleg ügyes fazon lehet. Valahogy mégsincs kedved egyszerűen visszaindulni a szüleidhez, az utazás előhozta belőled azt a fajta kalandvágyat, amit egy kis sérülés nem csitíthat el. Elhatároztad, hogy felkutatod a nagybátyádat, akármilyen veszélyes is. Amikor ezt közlöd a herceg családjával, cinkosan elmosolyodnak és egy újabb levelet nyújtanak át, amin egy rövid üzenet áll: Ha mégis olyan forrófejű lennél, mint atyád volt egykoron (ezt nem így tudtad, talán mégsem mondott el magáról mindent?), akkor látogasd meg azt az épületet Odrában, ami legjobban hasonlít Goron Beret házára.
Hmmm érdekes, Goron Beret egy teljesen átlagos kúriában lakott, de legalább tíz éve már, hogy meghalt. Az ipse olyannyira jelentéktelen volt, hogy te is csak azért ismerted, mert pár házzal lakott odébb. Most komolyan végig kellene járnod Odrát egy házat keresve??? Vagy mire gondolt a nagybátyád?
KM: [Jómadár] Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város Idõpont: P.sz. 3690. délután Résztvevõk: Damaso Chegor
Az említett fogadó a várostól kb 1 mérföld távolságra esik nyugatra, az észak-déli karavánút kereszteződésétól nem messze. Felnyergeled a lovadat és elindulsz kifelé a városból, de még csak a lovagnegyedet hagyod el, amikor furcsa csődület állja utadat. A fogadó irányába emberek százai (talán ezrei is) tömörülnek és a földet pásztázzák-túrják, gyakorta hajbakapva. Nem láttál még ilyet és nem is nagyon tudod mire vélni, de szemmel láthatóan nem lesz egyszerű így kijutni a városból. Mivé tud lenni az ember... Mi tehette ezt velük? Érdekes módon a városi őrség nemhogy rendet nem próbál teremteni, inkább maga is részt vesz az őrületben.
A második levelet is elolvasva kicsit ráncolom a szemöldököm majd felöltözök és majd a háziúr felől érdeklődök a szolgáknál. A vendéglátómnak megköszönöm a segítséget majd miután felvilágosítást kértek az útirány felől és összekészülődök Odrába indulok. <Kíváncsi vagyok milyen ez a város. Az meg nem is baj hogy végig kell járnom. Ki tudja mikor jön jól a helyismeret>
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Sietnem kell, mert a rendfőnök bármikor észreveheti, hogy eljöttem, és gyanakodni fog. Át kell vágnom a tömegen... Damasonak több megoldás is eszébe jutott, majd felnéz, és megpróbálja megsaccolni, hogy 2 perc vágtával elérheti-e a tömeg végét. Helyet tudna magának csinálni, csak nem mindegy az idő, nagyon gyorsnak kell lennie.
//2 kör alatt átér Damaso a tömegen, ha van helye és vágtázik?//
Nunc est bibendum, nunc pede libro pulsanda tellus, sodales!
Egy idős, nyugodt tekintetű asszony ápolt, a háziúr viszont nagyjából veled egykorú mégis folyton a száját rágja idegességében. A házban őrök sokasága posztol harca készen, félelem árnyéka lebeg a falak közt. Megköszönöd a gondoskodást és Odrába indulsz, útravalóként még egy utazó lovat is felajánlanak, így délutánra elérheted a városkaput. Hatalmas nyüzsgő kikötőváros terpeszkedik előtted, a polgárháborús veszélynek itt nyoma sincs, csak a kapuknál látsz egy kicsitt több őrt, mint amit otthon megszoktál, de persze az itt nem mérvadó. Viszont az épületek távolról sem emlélkeztetnek az otthon látottakra, hiszen az éghajlat is eléggé más. A hosszú falak itt elsősorban árnyékot adnak, a külvárosban gondozott kerteket csodálsz meg, a kikötőnegyedben a zajos és persze jó büdös halpiacot, a tehetős negyedben pedig a magasba nyúló fehér oszlopokat. Igazából egyik ház sem emlékeztet volt szomszédságodra. Valami azt súgja, hogy trükk van a dologban, de mi lehet az?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2009.09.03. 8:57-kor.
KM: [Jómadár] Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város Idõpont: P.sz. 3690. délután Résztvevõk: Damaso
A vágta nem tűnik járható megoldásnak, lévén emberek matatnak, lökdösődnek, birkóznak a földön többszáz lábon át, amíg a szem ellát. Ha a ló kibírná is, hullák tucatjait hagynád magad mögött, és azt azért mégse kellene. Sőt inkább célravezetőnek látszik kantárszáron vezetni a hátast, aki elég ideges a kaotikus kép láttán. Az utca szélén el tudnál evickélni, de ott meg folyton oszlopok, ládák, szemét és mindenféle akadály állja utadat. Ha szerencséd van kb 5 perc alatt elérheted a városkaput, a tömeg is mintha arrafelé hömpölyögne. Aggódva tekintesz körbe, de ebben a kavarodásban még akkor sem biztos, hogy észrevennéd a rendfőnököt, ha melletted sétálna el, viszont megnyugtató, hogy ez rá is igaz.
A várost végigjárva egy kicsit elkeseredek, hogy elsőre nem találtam meg a házat, úgyhogy elkezdek valami fogadó féle után kérdezősködni ahol ételhez és vetett áhgyhoz juthatok. Amint találok megfelelő helyet leülök a fogadóban ételt és italt rendelek. Majd hallgatom a helyi pletykákat.
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Bár őröket sokat láttál a kapuknál, a városban annál kevésbé tűnnek fel, a sietős szolgákat és az áruval megrakott zörgő szekerek hajtóit meg nem akarod megállítani, így elindulsz az északi kapu felé. Keletre a nyüzsgő város pezseg, nyugatra nézve annak ellenpontjára, a külváros kihaltabb részire látsz rá. Furcsa érzésed támad, amikor balra bepillantasz egy poros, széles utcába - a végén jókora díszes kapu mögött karcsú épület nyúlászkodik, körötte fehér kőtáblák. A temető itt is éppen olyan mint odahaza - csendes, kihalt és baljós.
Meglátva a helyet és érezve annak hangulatát már kezd értelmet nyerni bennem a bácsikám üzenete. Így a ház felé indulok megnézem a táblákat hátha utal rá valami.
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
Körülbelül öt perc alatt elérhető a kapu. Oldalt kell menni, ahol ládák vannak. Nehezebb lesz az átkelés, de mondenféle képpen meg kell próbálni. Ki kell jutni ebből a mocskos városból. - ilyen és efféle gondolatok kavarodnak benne, mikor leszáll a lováról, majd amilyen gyorsan csak lehet elindul a városkapu irányába. El kell érnie épségben.
//Igazából a parancs nevű papi mágiára gondoltam, de értem,hogy túl nag[color=#4040FF] a hely //[/color]
Nunc est bibendum, nunc pede libro pulsanda tellus, sodales!
//bocsánat, de a nyaralás ellenére zsúfolt a napom. csupán ennyit tudok a mentségemre felhozni, bár tudom, kevés//
Galradzsa és a dzsinnek!!! Kik jönnek és miért?? - förmedek rá akaratlanul is az elfre. Hiába, aki az előbbi látványtól elszakít, ne is várjon megértést. Aranyak és hurrik, a máridok vigyék a többit!!
De az ösztöneim ismét működnek, azonnal odébb lépek az ajtótól – remélem Allaro nem látta, hogy leselkedem – és felveszem a legártatlanabb arcomat. - Nyugalom, Allaro, a borozgatást egyetlen civilizált államban sem büntetik. Nem értünk jönnek, ha csak el nem követtél valamit az elmúlt egy percben!
Fapofával elindulok a szobák felé, karon fogom Allaro-t is, ha engedi. - Allaro, melyik is a te szobád? A legjobb lesz, ha behúzódunk oda.
I. OM tali: Elhagytuk Masgart!!
KARAKTER: Worag, a lelenc, Darton-pap Vjírgas Margalos, (codex)
KM: [Jómadár] Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban Idõpont: P.sz. 3690. késő délután Résztvevõk: Zenrog
- Sok emberek. Nem todom kik, nem ismerek őket. - mondja az elf bosszankodva. Zenrog következő mondata láthatóan nem nyugtatja meg, a szobára vonatkozó kérdésre pedig bosszús ábrázatot ölt: - Te nem iszik már több bor, beszélsz buták. Ez mi szobánk... Varázsütésre feltárul az ajtó és Ariel gyorsan beinvitál benneteket. //lásd Noryella 08.20-i hozzászólását//
A temetőben nem látsz mást, csak a félig nyitott épületben egy papforma férfit. Amikor átlépsz a kapun, barátságos képpel bólint feléd. Körülnézel, a kőtáblák kialakításának stílusa kicsit azért elüt az otthon megszokottnál, de látsz néhány olyat, ami Domvik országában is elfogadott. Közelebbről is megnézed őket, de nem lász rajta különösebb iránymutatást, de közben a pap odalép hozzád. Nem sokkal idősebb nálad és barátságos kérdése közben pajkos mosolyt is felfedezel a szája szegletében: - Már vártalak, de egy barátom azt mondta, csak akkor segíthetek neked, ha meg tudod mondani atyád kedvenc lovának a nevét. A barátom imádta a jelszavakat és a rejtelmeket, így nem mondhattam ellent. Szóval? Nem esik nehezedre a válaszadást és nem látod okát, hogy megtagadd a választ. Elégedetten bólint. - Sietned kell. A testőre ment utána egy naplóval, ami elvezet hozzá, de úgy hallottam, hajtóvadászatot indítottak ellene. Csak remélhetem, hogy nem kapták el, de az biztos, hogy egyrészt nagyon igyekszik, másrészt nem akar nyomokat hagyni és bizalmatlan mindenkivel szemben. Én annyit tudok, hogy az első állomása Meist-Astretben van a Csendes zug nevű fogadóban, és hogy ott valami kulcsot kell keresnie. Mivel szorít az idő és hosszú az út, javaslom, hogy használd a hivatalos térkaput, bár azért utóbbi időben még a szokásosnál is több pénzt elkérnek. Sok szerencsét!
KM: [Jómadár] Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város Idõpont: P.sz. 3690. késő délután Résztvevõk: Damaso
Igyekszel elkerülni a tömeget, így véletlen sem kaphatsz egy nem neked szánt pofont, de nem haladsz gyorsabban és mivel kirísz a tömegből, ha a rendfőnök ott van, könnyen észrevesz. Bár őt nem látod, végre ráébredsz, mi okozza a káoszt: végig az út mentén aranydarabkákat szedegetnek a földről és persze próbálják kitépni egymás kezéből. Felötlik benned, hogy mennyi értéke lehet egy olyan kis kavicsnak és hogy a közelben elfutni készülő szakállas fazontól te is könnyen megkaparinthatnád, azután összeszeded magad és nemet mondasz a kísértésre (és közben némiképp együttérzel a csőcselékkel). Nagy nehezen eléred a kaput és kijutsz a városból, de odakinn sem néz ki sokkal jobban a helyzet. A tömeg megvadulva tódul az úton éppen a fogadó irányába, közben persze lökdösődnek, torzsalkodnak, birkóznak. Nos kissé gyanús a történtek közötti összefüggés, ez a káosz talán épp a szökésben levőknek jöhet jól. De ennyi pénzük van? Miközben ezen agyalsz, furcsa történéseknek leszel tanúja. Egy harcosforma férfi a tömeget megkerülve igyekszik a fogadó felé, zavartan nézi a tömeget, az arany szemlátomást őt sem kerítette hatalmába. Talán épp ő volt a harcos, akit hallottál? Mario Tirsan, a ház bikatermetű rangidős vezetője is a közelben van hatalmas fehér telivérjén, épp utasítást ad egy testőrforma férfinek, aki a harcos után ered és a hátába kerülve egyszerűen hátbadöfi. Hallottál már orgyilkosokról, de még sosem láttál ilyet, hogy pillanatok alatt úgy ölnek meg valakit, hogy a körülöttük állók észre sem vették. Ha nem láttad volna az egész jelentet, magad is csak annyit észleltél volna, hogy egy férfi eldől az amúgy is hullámzó tömegben. Feldúltan ugrik vissza a pillantásod Mario nagyúrra és találkozik a tekintetetek. Mindkettőtök szemében kilátszik, hogy tudjátok, mi történt. A fenébe, ez nem hiányzott, de mit tehetnél, ha te nem alakoskodáshoz szoktál, és elárult a tekinteted? Csak reméled, hogy a nagyúrnak jelenleg más gondja is van, mint veled próbálkozni, de nem kétled, hogy te is céltáblává váltál. Mivel az utat kétoldalt mezők határolják, akár fel is pattanhatsz a lóra, hogy vágtában tarts a fogadó felé. A nyomulók első hulláma így is előtted fogja elérni azt.