Túlélők harca (ÚTK)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium
NJK-k: egy rugdosós alak
_____________________________________________________________

Ribal Valentar

Erigowba mentél egy könyvtárat felkeresni, ahol elvileg egy anyagmágus feljegyzéseit őrizték. Gördülékenyen ment minden, a térkapuhálózatnak és az idegenvezetődnek (akit direkt miattad rendeltek oda) hála, egy negyed órába se tellett, mire elértél a tudás csarnokába. Felmutattad a Nagypecsétet a könyvtárosnak, ki tüstént bevezett egy zárt szobába. Előkapott egy kulcscsomót, és hosszas keresgélés után megtalálta, annak a szekrény kulcsát, melyben az általad keresett feljegyzések voltak. A szekrényt rúnák is védték. Leültél a szoba közepén lévő asztalhoz, majd elbocsátottad a könyvtárost. Már jócskán beesteledett, mire elhagytad az épületet. Elindultál hát keresni valami szállást. Hamar rá is akadtál egy egész kultúráltnak kinéző, de mégsem az a csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak tíousú fogadót. Kifezetted két napra a szállást (terveid szerint addigra végzel a magiszter kutatásának elolvasásával) reggelivel és vacsorával. Kényelmesen elhelyezkedtél egy székben, míg a vacsorádra vártál. Sok kérdés merült föl benned a jegyzetek átnyálazása közben, és mint egy kisgyerek, akinek holnap lesz a születésnapja, annyira lázban égtél már hogy meg tudd a kérdéseidre a választ. Elmélkedésedből fogadós lánya (szép kis teremtés, de te most nem ezért jöttél ide) zökkentett ki, mikor eléd tette azt a jólátsült őzhúst, azzal a mennyei mártással és tört burgonyával. Ha egyedül lettél volna, az is biztos, hogy tisztára nyaltad volna a tányért. A sült mellé kaptál egy kupa jó minőségű, zamatos helyi bort. "A ház ajándéka." - mondta a lány, és rádkacsintott, majd sietősen visszament a konyhába. Éppen felfelé indultál, mikor egy kis fejfájás fogott el. Gondoltad, biztos fáradt vagy, és fejedbe szállt a borocska, de mikor már a szobád ajtaját nyitottad, már szédültél. Próbáltál volna segítségért kiáltani, de hang nem jött ki a torkodon. Ekkor meghallottál valami sziszegésszerű nevetést. Már a földön voltál, de utolsó erőddel a nevetés irányába tudtál nézni. Homályosan láttál valami gyíkpofát, aki ott állt már fölötted. Azután elsötétült minden...

Arra ébredsz, hogy valaki vagy valami elég erőteljes rúgásokat intéz az irányodban. Kissé kába vagy még, azonkívül kutya bajod. A rúgások abbamaradnak, a mozgolódásodra, majd valaki közösül rádordít:

-Kelj már fel, te lusta disznó, hogy a ménkű csapna beléd, te, te, te... -pillanatnyi szünet, valószínűleg kifogyott a sértésekből. - Te anyaszomorító!

Azután megismétli ezt ervül, és számodra két ismeretlen nyelven is. Elég erőt érzel a testedben, hogy talpra állj.

[Martos col Legium]

(Ribal Valentar)

<Áu, hagyd már abba ember, mi ütött beléd?> - térek magamhoz a "házajándék" bor hatása alól, mert afelől kétségem sincs, hogy az okozta a bajomat.
- A rák egye meg a lépedet, te trágyadombok gyászhuszára! - viszonzom az udvarias köszöntést egy vigyor közepette, ösztönösen az anyanyelvemen. Ahhoz még kába vagyok, hogy ilyen mívelt kifejezések eszembe jussanak más népek szavaival is. Aztán még hozzáteszem a biztonság kedvéért:
- Menj a pokolba, de disznóképű kurafi!
Felülök, és körülnézek, hogy merre is lehetek.
<Jajj, a fejem! Az biztos, hogy többet nem fogadok el semmi olyat, amit nem én kértem. Nem hiszem, hogy a felszolgálólány, vagy akár a fogadós állna a dolog mögött. Valószínűbb, hogy az a gyíklény volt.>
<Igen, az elképzelhető. Valószínűleg csuklyát viselt, nehogy megijedjenek tőle. Rendelt magának egy üveg bort és egy kupát, talán ő maga is megivott eggyel, aztán kitöltötte az én adagomat, és feltűnés nélkül beletette a mérget. Majd ezek után szólt a leányzónak, és valami olyasmi szöveggel, hogy "Kisasszony, odaadná ezt a kupát a barátomnak? Ott ül. De szépen megkérem - itt szavait nyomatékosítva megcsillant néhány érmét -, hogy ne áruljon el. Mondja azt, hogy a ház ajándéka. Meginvitálnám ugyan magam is az asztalomhoz, de sajnos nem tehetem: inkognitóban vagyok." Talán bizalmasan suttogva még azt is hozzátette, hogy "Tudja egy titkos küldetéssel bíztak meg!" A nők imádják a titkos küldetéseket. És ez még azt a bizalmaskodó kacsintást is megmagyarázná.>
<Persze az is lehet, hogy a gyíklény cinkostársa adta elő ugyanezt a színjátékot, de egyelőre ez nem lényeges. Az sokkal fontosabb, hogy mi az ördögöt keresek én itt?!>
Mindez pillanatok alatt végigsuhan a fejemen, aztán a nagy nézelődés közepette feltűnik valami.
<Hogy az a büdös, redvás, mocskos életbe! Hova a búbánatos francba tették a botomat?!>


//OFF: az ismeretlen nyelveket még véletlenül sem tudom beazonosítani? Pl: dwoont, vanírt, és elfet már valószínűleg hallottam, Doranban azért egyik sem olyan nagyon ritka. De szerintem be tudom lőni azt is, ha toroniul beszél, főleg, hogy ismerem az ősi kyr nyelvet annyira, hogy töredelmesen beszélem is. Sőt, megkockáztatom azt is, hogy talán az aszisz van annyira elterjedt Északon, hogy felismerjem. Tényleg nem azt vitatom, hogy nem értem, amit mond, csak az elterjedtebb nyelveket valószínűleg felismerem a hangzása alapján, lévén művelt világlátott ember a karakterem. Mint ahogy az életben is felismerem mondjuk a franciát vagy az olaszt, annak ellenére, hogy soha egy szót nem tanultam meg egyik nyelven sem.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium
NJK-k: ápolatlan, agresszív kyr
_____________________________________________________________

Ribal Valentar

-Hogy merészelsz velem ilyen hangon beszélni, te mocskos szájú kis gnóm! Ha tovább játszod itt a kemény legényt, akkor úgy pofán váglak, hogy azt még mágiával se lehet helyre hozni, te kis suhanc... - és még a fejedhez vág az ápolatlan külsejű kyr néhány sértést, de inkább a "szoba" köti le a figyelmedet. A földön van két agyag tál: az egyikben víz, a másikban valami büdös halszerűdég. A helyiség két és fél-három láb magas, a belsejében félhomály uralkodik. Egy kevéske fény szűrődik be, valamilyen ablakszerűségen, ami az egyik oldal tetején van. A földön fekszik még két alak: egy ember és egy félelf. A falon egy kis, egy közepes és egy nagyméretű pajzs van, mellette pedig néhány fegyver: egy szigony, egy dobóháló, egy rövid kard, egy lándzsa, egy vadász számszeríj hozzárartozó oldalra köthető lőszeres batyuval, és még két darab tőr. Viszont a botodat nem látod sehol.

A következő pillanatban újra hallod a kyrt:

-Hé, te, félvér, te elfek szégyene, kell már fel, ha mondom! Hallod, te korcs?! - és belerúg párat a félelfbe. Majd vesz egy mély lélegzetet, és elordítja magát: -Aztazorgonasípmellettnevelkedettkajlakucsmásdarutollaskutyaúristenitmárennekaléhűtőbandának! - mondja ki bámulatos módon egyhuzamban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Haome no Munemoto
NJK-k: ápolatlan, agresszív kyr
_____________________________________________________________

Hynarien Enderil

Éppen hazafelé tartottál egy veszélyes küldetésről: el kellett intézned egy toroni kémet. Leleményességednek, ügyességednek és fürge észjárásodnak köszönhetően sikerült tőrbe csalni a célpontot. Feladatot végeztél hazaindultál, nem is sejtetted, hogy mikor éppen egy fogadó istállójába vezetted a lovad, valaki várni fog rád. Éppen kötötted ki, amikor több tűszúrást is éreztél a testeden. Mielőtt elájultál, az utolsó dolog, ami eljutott az agyadig, egy sziszegésszerű röhögés volt...

Arra ébredsz, hogy valaki erőteljesen az oldaladat rúgdossa.

-Hé, te, félvér, te elfek szégyene, kelj már fel, ha mondom! Hallod, te korcs?! - és belédrúg még egyet. Majd vesz egy mély lélegzetet, és elordítja magát: -Aztazorgonasípmellettnevelkedettkajlakucsmásdarutollaskutyaúristenitmárennekaléhűtőbandának! - mondja ki bámulatos módon egyhuzamban.

[Martos col Legium]

(Ribal Valentar)

Mikor látom, hogy az őr, vagy tudomisénmi az egyik sorstársammal kezd el foglalkozni, valószínűsítem, hogy miután ő is fölkelt, a harmadikunk jön sorra, mint cipőfényesítő eszköz. Ezt megelőzendő inkább én magam megyek oda, és a kyrhez képest finomabb módszerekkel megpróbálom magához téríteni.
<A bottal ráérek akkor törődni, ha ez a fickó magunkra hagy. Nem tudom, hogy reagálna, ha most elkezdenék kántálni, meg hadonászni. De az biztos, hogy most nem kezdek kísérletezgetni.>

[Haome no Munemoto]

Hynarien Enderil

Amikor a rugások visszahúznak a sötétségből, akkor autómatikusan megpróbálok magzati pózba helyezkedni, hogy a sérülékeny és létfontosságú belsőszerveim valamennyire védve legyenek...

Aztán a kacskaringós szitokból arra következtetek, hogy akárki is az "ébresztőszolgálat", azt akarja, hogy felkeljek. Intek hát a szabad kezemmel, hogy nem kell több rugás, felkelek magamtól.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium, Haome no Munemoto, Altair
NJK-k: ápolatlan, agresszív kyr
_____________________________________________________________

Hynarien Enderil

A rúgások abbamaradnak, és valaki azt mondja:

-Na azért...

Felkelsz, és körbenézel: a földön van két agyag tál: az egyikben víz, a másikban valami büdös halszerűség. A helyiség két és fél-három láb magas, a belsejében félhomály uralkodik. Egy kevéske fény szűrődik be, valamilyen ablakszerűségen, ami az egyik oldal tetején van. A földön fekszik még egy ember, akit egy másik ember próbál felkelteni. A falon egy kis, egy közepes és egy nagyméretű pajzsot látsz, mellette pedig néhány fegyver: egy szigony, egy dobóháló, egy rövid kard, egy lándzsa, egy vadász számszeríj hozzárartozó oldalra köthető lőszeres batyuval, és még két darab tőr.

Ribal Valentar

Ahogy odaérsz a földön fekvőhöz, látod, hogy az elkezdett már mozgolódni.

Dante Molanor

Erionban néhány régi jó cimboráddal este összeültetek kicsit kártyázgatni, iszogatni egy kellemes kis fogadóban. Miután majd minden pénzüket elnyerted, abbahagytátok a játékot. Kicsit még társalogtatok néhány korsó sör mellett, majd éjféltájt elmentél lefeküdni. A szobában sötétség uralkodott, éppen gyetyát akartál gyújtani, mikor léptek hangjára lettél figyelmes. A hang a szoba minden irányából hallatszott. Épphogy csak sikerült kitérned buzogány elől, máris indult másik két irányból két újabb támadás. Egy vetődéssel kitértél ezek elől is, de amint felálltál, egy sziszegésszerű röhögést hallottál, mikor egy erős ütést éreztél tarkódon, majd elsötétült a világ.

Kiabálásra, hangos szitkozódásra ébredsz. Egy ember látsz fölötted. //Lásd Martos varázslójának leírása.// Felkelsz, és körbenézel: a földön van két agyag tál: az egyikben víz, a másikban valami büdös halszerűség. A helyiség két és fél-három láb magas, a belsejében félhomály uralkodik. Egy kevéske fény szűrődik be, valamilyen ablakszerűségen, ami az egyik oldal tetején van. A falon egy kis, egy közepes és egy nagyméretű pajzsot látsz, mellette pedig néhány fegyver: egy szigony, egy dobóháló, egy rövid kard, egy lándzsa, egy vadász számszeríj hozzárartozó oldalra köthető lőszeres batyuval, és még két darab tőr.

[Haome no Munemoto]

Hynarien Enderil

<Hm, nagy ég, hová is kerültem?.. Dobóháló, szigony? Ezek gladiátorfegyverek... Vadász számszeríj? Ez meg nekem való fegyver, hehe!..>
Hangosan azonban csak ennyit jegyzek meg:
"Szép napot az uraknak, és neked is, faragatlan barátom... Elmondaná valaki, hogy miért kellett itt megjelennem?"
Míg válaszra várok, addig lassú léptekkel megközelítem a falon látható fegyverarzenált...

[Altair]

Dante Molanor

A fölém hajoló embert meglátva a fejem elé kapom a kezem, hátha csak egy pillanatra vesztettem el az eszméletem. Aztán körbenézve bizonyossá válik, hogy az orvtámadó nem ennyire amatőr. A helyiségen, a többi jelenlévőn és a falra aggatott fegyvereken végignézve rengeteg kérdésem lenne hirtelen, de többségüket egyelőre ráérek feltenni.
-Hol a pokolban vagyunk, és mit keresünk itt?
Közben odasétálok a fegyverekkel kirakott falrészhez. Kihúznám a saját kardjaimat, de nincsenek a helyükön. <Mondjuk ez érthető is.> Jobb ötletem nem lévén elkezdem a jelenleg elérhető harceszközöket tanulmányozni különös tekintettel a rövidkardra és a kis pajzsra.

//Edit: Martos, igazad van, mondhatni ezt benéztem. Azért átírtam a reagot, hülyeség ne maradjon bent.//

[Martos col Legium]

(Ribal Valentar)

Amikor látom, hogy láttomra milyen ösztönösen reagál, megpróbálom lecsitítani.
- Nyugalom, egyelőre nem akarja senki bántani - először ervül, majd látva hogy erre nem igazán reagál megpróbálkozom a közössel is. Mivel úgy néz ki, ezt megérti, egy vigyor kíséretében még hozzáteszem - Szépeket álmodott?
<Hmm... Ezek szerint nem csak engem ért erőszak a meginvitálásom közepette, ők sem tudják hová kerültek. Tehát az egyetlen, aki tudhatja a válaszokat bizonyos égetően fontos kérdésekre, az a kisebbségi komplexusos hóhajú.>
Ezen következtetések levonásával felé is fordulok, majd - remélve, hogy a hegyesfülű is érti valamennyire - ismételten a közös nyelven szólalok meg.
- Társaim kérdéseinek jogosságával én is egyetértek, hozzátéve még azt is, hogy nem egészen értem, mit várnak el tőlünk, így ha lenne olyan szíves, és megosztaná ezen információkat velünk... - hangsúlyomon tisztán érezni, hogy egy kérdés rejlik a cirkalmasan megválogatott szavak, és elnyelt félmondatok mögött.
<Próbáljuk meg udvariasan, gorombáskodni ráérünk akkor, ha az első módszer nem vezet célra.>


//OFF: Altair, bocsi, hogy beleszólok, de a karaktereitek Haoméval az előzetes megbeszélés ellenére nem beszélnek ugyanolyan nyelv(ek)et, így kénytelen leszek én tolmácskodni majd köztetek. Ez nem baj, legalább érdekesebb lesz a játék, csak arra kell ügyelnetek, hogy ne reagáljatok egymás mondataira. A mostani reagomat azért fogalmaztam meg úgy ahogy, hogy ne kelljen átírnod a tiedet, de kérlek, a jövőben figyelj erre!//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium, Haome no Munemoto, Altair
NJK-k: ápolatlan, agresszív kyr
_____________________________________________________________

Hynarien Enderil

Felismered, hogy az a vadász számszeríj a tied valójában, bár a gyíkok nem igazán vigyáztak rá... Valami (számodra) ismeretlen nyelven elkezd diskurálni az egyik ember és a kyr.

Dante Molanor

A feléd hajoló alak mond valamit valami ismeretlen nyelven, majd végre számodra érthető közösül is... A fegyverek nem igazán minőségi termékek, és kissé viseltesek már.

Ribal Valentar

A kyr felel az ember kérdéseire:

-Egyszerű a dolog: a gyíklények vagy valamiért el akartak titeket távolítani, vagy csak egyszerűen felfigyeltek a képességeitekre, aztán elkábítottak, majd mágiával idehoztak. Ez nem más, mint egy aréna, melyet a saját szórakoztatásukra építettek. A szabályai és többi eleme miatt ez az egész túlszárnyalja még a Shuluri Viadalt is, bár közel sem olyan rövid, több napig is el szokott tartani... A játéknak különleges szabályai vannak, amit ha valaki megszeg, az az életével fizet érte... Szedjétek össze magatokat, hamarosan megkapjuk a zászlót, és elkezdődik az élet-halál harc...

//Haome és Altair nem képesek egymással kommunikálni, maximum mutogatással, mert nincs olyan nyelv, amit mindketten beszéltek. A kyr mindig ervül, vagy amilyen nyelven beszélnek hozzá, beszél. Martos, te figyelj majd arra, hogy mindig jelezd, hogy milyen nyelven beszélsz!//

[Altair]

Dante Molanor

A fölém hajoló alakra furcsán nézek, mikor ismeretlen nyelven kezd beszélni, aztán már sokkal jobb, mikor meg is értem mit akar.
-Attól tartok ez nem sokáig marad így. Mondom komoran, majd a viccelődésére szintén nem túl barátságosan: -Gyönyörűeket.
A kyr mondandója közben mérsékelem az ócska fegyverek iránti érdeklődésemet, inkább figyelem, mit mond.
"elkábítottak, majd mágiával idehoztak."Itt megtapogatom a tarkómat, ezt az elkábítást még mindig érzem, nem csinálták túl óvatosan.
Úgy tűnik mindenre tud válaszolni, tehát a többi részletet is tőle próbálom megszerezni:
-Hol vannak az ÉN fegyvereim? Nyomom meg egy kicsit a szót. Ha nem kapom vissza a két kardomat, szereznem kell valahonnan másikat. <Nagyon nem tetszik ez nekem. Az ilyeneken tudtommal rabszolgák, vagy egy rakás pénzért önként jelentkezők szoktak részt venni, nem, különböző nyelveken beszélő, különböző helyekről származó lényeket szednek össze, ráadásul normális fegyverek nélkül.>

[Martos col Legium]

(Ribal)

A hallottakat egy pillanatig Elemezgetem magamban, majd jön az újabb kérdés, közösül, ha már egyszer ezen kezdtem el a diskurzust - mellesleg még mindig remélem, hogy a hegyesfülű érti amit mondok.
- Értem. Megbocsásson, hogy ilyen sokáig rabolom az idejét, de még mennyi időnk van addig a bizonyos zászlóig? Mert lenne egy kérésem: volt nekem egy meglehetősen fontos személyes tárgyam, amit nem látok itt a teremben, pedig meglehetősen feltűnő. Nem tudná megmondani, hogy az ilyen esetekben hová szokták tenni az ilyen elkobzott tárgyakat? Ugyanis ha tényleg a képességeimre kíváncsiak, amit nem kétlek, hisz tudomásom szerint nem tettem ellenük semmit, hogy el akarnának távolítani bárhonnan, szóval a tökéletes teljesítéshez szükségem lenne rá.
<Nem mintha nem tudnám máshogy megszerezni, de minek erőlködjek, ha el is kérhetem?>


//OFF: OK, Rannien, a továbbiakban biztos, ami biztos színkódolom is, hogy ne legyen az, hogy véletlenül elfelejtem mondani. Sőt, ezt visszamenőleg is megteszem //

[Haome no Munemoto]

Hynarien Enderil

Mivel az általam feltett kérdésre nem kapok választ - legalábbis nem olyat, amit meg is értek, a figyelmem a környezetem felé fordul.
Odalépek a számszeríjamhoz, kézbe veszem és ellenőrzöm, majd ugyanígy teszek a lövedékekkel is (meg is számolom őket...).
Aztán jöhetnek a csuprok - megnézem, hogy mit rejtenek (<Remélem, ehető és iható...>) Ha fogyaszthatónak tűnik, akkor meg is ízlelem - és ha "megfelel", akkor egy keveset eszem és iszom.
Közben nézem, hogy mit tesznek a többiek...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: aréna cellája
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium, Haome no Munemoto, Altair
NJK-k: ápolatlan, agresszív kyr
_____________________________________________________________

Hynarien Enderil

10 lövedék van benne pontosan. Az a batyu, nem is a te batyud, csak a számszeríj a tied. A víz az ihatónak a tűnik, a hal viszont már legalább két napos, és büdös is, nem vagy annyira éhes, hogy ráfanyalodj erre az ételnek nevezett romlott dögre...

Ribal Valentar, Dante Molanor

-Áhh, szóval a fegyvereitek kellenének, mi? Hát azt leshetitek, ha nincs rohadt nagy szerencsétek... A fegyvereitek el vannak rejtve a pályán meg a toronyban. Ha annyira nagy szükségetek van rájuk, akkor keressétek meg őket, főleg, ha meg akartok halni...
Nah de mindenekelőtt a szabályok:
-a játék speciálisan kialakított terepen játszódik
-a pálya közepén van egy 20 láb magas torony
-a toronyból 3 fal indul ki egészen a pálya széléig, s ez pontosan 3 egyenlő részre, harmadokra osztja a pályát
-minden harmadnak más tereptípusa, és erre jellemző éghajlata és állatvilága van, pl.: tundra, sivatag, satöbbi
-a pálya kör alakú, és a sugara 5 mérföld
-a pályán csapdák, mérgek, fegyverek, étel, ital, varázstárgyak, bájitalok és tollak vannak elrejtve
-a játékot három féleképpen lehet megnyerni:
-első: megölöd az összestöbbi csapatot
-második: elveszed a többi csapattól a zászlajukat, és belehelyezed a zászlótartó ládikába, mely a toronyban van
-harmadik: megtalálod a "KINCSET"
-a kincs nem más, mint egy bármilyen tárgy... lehet ez: egy fegyver, egy gally, egy tányér, egy agancs, egyszóval BÁRMI
-amint a játék elkezdődik, aki kimondja azt, hogy: MEGVAN A KINCS... az előtt megjelenik az egyik bíra, és megnézi, hogy valójában nála van-e a kincs...
-ha nála van: akkor a játéknak vége, és győzött az a csapat, melynek tagja megtalálta
-ha nincs nála: akkor az az ember, aki tévedett, az kínok kínjával meghal
-a kincset csak egy ember érzékeli a csapatból, csak ő ismeri fel, de az mindig titkos, hogy ki ez a csapattag
-varázsolni vagy pszit használni csak az tud, akinél van rá jogosultsága, azaz nála van a fehér toll pszi használat esetén, mágia esetén pedig az arany toll
-minden csapat kap egy fehér tollat, továbbá a pályán is el van rejtve néhány
-arany tollból mindössze kettő van, jól elrejtve valahol
-az a toll gazdája, kinek a vérébe belemártották, és az illető haláláig ő a tulajdonosa
-ha meghal a gazda, akkor újra fel lehet használni
-a tollnak folyamatosan érintkeznie kell a gazdája aurájával, ha az varázsolni vagy pszit használni akar
-ha elkezdődik a játék, és valaki kimondja, hogy: FELADOM, akkor az rögtön kiteleportálódik a pályáról, és ellátják az esetleges sérüléseit, majd újra harcolnia kell a következő viadalon
-egy győzelem semlegesít egy vereséget, egy vereség semlegesít egy győzelmet
-ha valakinek két veresége van, az meghal
-ha valakinek egy győzelme van, az haza mehet
-ha két győzelme, akkor a gyíklények maguk közé fogadják...
Ezek volnánának a szabályok... Én az első meccset elveszítettem, mert valami ******** elteleportálta a zászlónkat... De a másodikat megnyertük, úgy hogy egy másik csapat cellájában megtaláltuk a kincset: a halas tál volt az... A zászló bármelyik pillanatban megjelenhet, és utána kinyílik a cella ajtaja... - mondja, majd felkapja a két tőrt, és az övébe tűzi. Azután előhúz a ruhájából egy fémflaskát, és meghúzza.
-Ja, és mondjátok már el a hegyesfülűnek is, mert az ábrázatából ítélve nem értette a mondandómat...

//Ha valakinek nem tetszenek a kaland a szabályok miatt, az nyugodtan kiszállhat, kerítek a helyére valakit... Hát igen, meg kell vallani nem túl reális a játék, de hát ez van...//