Gamelion hegység: Noann kolostor

[A Dorcha]

Noann kolostor

A Gamelion hegység, legmagasabban fekvő emberlakta építménye a Noann kolostor. Nem pusztán csak az erődkolostor robusztus és tiszteletet parancsoló épületegyütteséből de a köré létesülő kis településből is áll.

A levegő itt igen ritka, ami az erre tévedők állóképességére és egészségére igen csak negatívan hat ki, legalább is addig, amíg szervezetük nem alkalmazkodik a zord és szélsőséges körülményekhez.

Mindenesetre a kolostor, a délkeleti határ védelem egyik sarokköve, hiszen összesen 4 hágó vigyázása hárul a szerzetesekre.

Az ork csapatok errefelé egyáltalán nem ritkák, számtalan módon próbálják kijátszani, a kolostor szerzeteseinek sohasem lankadó figyelmét.

Kereskedők csak a késő tavaszi és késő nyári időszakban járnak errefelé, mivel a hóesés megnehezíti a hegyek közti átmenetelt (csak mellékesen itt a nyári hózáporok sem számítanak ritka számban menő eseményeknek).

A kolostor szerkezete tiszteletet parancsoló. Hatalmas fehér sziklákból vájták ki alapjait, melynek tetején helyezkednek el az épületek, ezek niarei vonásokat tükröznek. A 30 helyenként 35 láb magas kolostornak egyetlen feljárata van, mely igen csak szűk két embernél több nem fél el rajta. A nagyobb árukat esetleg jószágokat, csörlők segítségével juttatják az erődbe.

[Haome no Munemoto]

Shindar nao Shin

Ébredés...
Ugyanolyan, mint a többi itt a kolostorban - és mégis más.
Mert eddig tanonc voltam: valaki, aki legjobb tudása szerint próbálta elsajátítani azokat a képességeket, eltanulni azt a tudást, melyet a kolostor mesterei elvártak tőle.
Aztán jött a Beavatás: az egyhetes elvonulás a kolostor alatti barlangrendszerben szinte étlen-szomjan, ahol csak a megfelelő szellem felkészítéssel lehet túlélni egyáltalán; aztán megtisztulva a gyakorlótéren végtelenségig ismételt kanzanok bemutatásával és az idősebb rendtársakkal folytatott küzdelmekben a koncentráció, az erő, az állóképesség és az akarat próbái.
És amikor már azt hittem, nem bírom tovább - átléptem az utolsó kapun is; a változás magától köszöntött be, a lelkem szinte magától változott át: Beavatott lettem...
Régen azt hittem, hogy ha majd beavatottként a többi idősebb rendtárs közé lépek, akkor már elérek valamit. Most már tudom, hogy semmi sem változik: a hegyek most is hegyek, a folyó most is folyó...
Csupán a tanulás formája változik. A tanoncidő letelt - az első lépés megtettem az Úton, mely a Fény felé vezet. De nem állhatok meg itt, tovább kell lépnem.

Úgyhogy ideje most is "továbblépni".
Mikor a hajnali harangszó felhangzik, mely a kolostor lakóit ébreszti, én már a hálókamra mennyezetét nézem (rendtagként már nem kell a közös hálóteremben aludnom a többi növendékkel... ) Gyorsan felszökkenek az ágyból, és a kamra sarkában álló lavórban arcot és kezet mosok, majd magamra öltöm a ruhámat.
Indulás előtt még elidőzök egy kicsit a fegyverállványnál (az egyetlen luxus kicsiny cellámban): vajon ha drága szüleim most látnának, mit szólnának hozzám? Mit szólna atyám, a Dúin harcosa; vagy anyám, akitől valószínűleg a szellem erejének megzabolázásához szükséges tehetséget "örököltem"? Mosolyt csal az arcomra a gondolat. <Amint lehet, ellátogatok hozzátok, szüleim!> - Fogadom meg magamnak.
Aztán figyelmem ismét az itt és mosté: fegyvertelenül(?), csupán egy száll takkanban, saruban és tunikában kilépek cellám ajtaján, hogy részt vegyek a kolostor lakóinak reggeli közös meditációján.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Haome no Munemoto (Shindar nao Shin)
Helyszín: Tiadlan
Időpont: este
_______________________________________________________________

Ahogy kilépsz a cellád ajtaján, látod, hogy már a többi növendék is készen áll. A hosszú folyosón minden egyes ajtó előtt egy hozzád hasonló tanonc áll. Van akit látásból ismersz és olyan is akit még nem is láttál a kolostorban.

Mindenesetre mindenki tisztelettudóan várja a rendfőnök megérkezését és tiszteletkörét a hálókörletben.

Hamarosan meg is jelenik egy alacsonyabb alak. Hosszú fehér szakálla és kopasz feje életkoráról árulkodik. Gyengének erőtlennek és esetlennek tűnik ám, mindenki tudja, hogy a jelenlegi Dorcha egykori mestere több rablóval, orkkal, fejvadásszal és bűnözővel bánt el, mint ahány csillag megy az égen és még most sem esik nehezére a kolostor tanító mestereit sem legyőzni (természetesen csak is gyakorlás és tanítás jelleggel).

Hátra tett kézzel masírozik a folyosón. Addig amíg oda nem ér hozzád. A válladra teszi kezét (mindenki nagy csodálatára) és ugyan olyan hűvös tekintettel tovább biceg.

Amint elhalad a rendfőnök mindenki libasorban követi. A szabad ég alatti meditáció jól esik. Egyrészt a többi tanonctól elkülönítve, valamilyen szinte előkelőbb helyen folytathatod le más részt egy új nap virradt számodra sokkal több lehetőséggel az életedben mint ami valaha is eleddigi életedben ért.

Mindenesetre a meditáció kezdetét jelző gong hamar kimossa a fejedből a gondolatokat és hamar elmerülsz az ürességben. A nagy semmiben ami még is minden, a nagy fényben melytől sötétebb dolog nincs.

[Haome no Munemoto]

Shindar nao Shin

Kényelmesen elhelyezkedem rendtársaim között, és megfigyelem, hogy örömmel tölt el, hogy immár nem tartozom a tanoncok közé.

Aztán felhangzik a meditáció kezdetét jelző gong, én pedig megkezdem a nem törekedve törekvést az Üresség felé. Egyik gondolat követi a másikat: a beavatás, a mester keze a vállamon, a tanoncok tekintete... Én azonban hagyom, hogy a szemem előtt feltünjenek, elhaladjanak, és végül távozzanak; és végül elmerülök az Ürességben.

Csak a légzésemre figyelek; arra fonálra, melyen keresztül egy vagyok az Univerzummal. Minden gondolat és feszültség távozik, hogy a Szellem felszinre emelkedhessen... Én pedig rendíthetetlenül tovább figyelek, hogy halljam a felszinre emelkedni, és lássam üzenetét.

[A Dorcha]

_______________________________________________________________
JK: Haome no Munemoto (Shindar nao Shin)
Helyszín: Tiadlan
Időpont: kora délelőtt
_______________________________________________________________

A meditáció jól eső érzéssel tölt el, teljesen felfrissülsz általa.

A szokásos forma gyakorlatok levezetése következik ezután. Érzed bizonyítani kell, mivel itt már már jóval tapasztaltabbak közt eddzel, olyanokkal akik saját mesterük oldalán már a külvilágban is teljesítettek különféle küldetéseket.

A kolostor legtehetségesebb és legerősebb növendékét is megláthatod a mai napon, akiről azt tartják egyszer még főapát is lehet.

Mindenesetre fel a fejjel, a legjobb formádat kell hoznod, mint a törő technikák mint pedig a forma gyakorlatok terén.

[Haome no Munemoto]

Shindar nao Shin

A helyes elmélyülés gyakorlása után nem lesz majd nehéz elfeledkeznem az elvárások rám nehezedő terhétől - legalábbis remélem...
Légzőgyakorlatokkal és nyújtással készülök fel - ha lehet, akkor a többiekkel együtt - és ha rám kerül a sor, akkor már minden igyekezetem csak arra irányul, hogy a meditációban megtapasztalt statikus nyugalmat ide, a mozgás világába is átemeljem.
Csak egy-egy pillanatra kalandozik el a figyelmem: ha alkalmam van megfigyelni tapasztalt rendtársaimat, akik már élet-halál küzdelmekben is kénytelenek voltak bizonyságot adni tudásukról és képességeikről...
<Vajon én meg tudnám tenni?.. Elvenni egy másik érző lény életét?.. Van olyan helyzet, amikor az ember egyszerűen nem mást?..>

Olyan gondolatok ezek, melyek szerintem minden rendtársam fejében megfordultak már - most éppen engem kísértenek...

Talán bűnös dolog, de komolyan kíváncsi vagyok a tehetségesnek mondott növendékre.
<Vajon milyen tettekkel érdemel ki az ember ilyen karmát?.. És miben állhat az ereje?.. És vajon én meglátom majd rajta az emelkedettség csíráját?.. Kíváncsi vagyok...>

(Off: egyszerűen nem láttam, hogy írtál... Ezentúl jobban fogok figyelni... )