Falakon kívül

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

Gyors ütemben elpakolom az ennivalót, és összekészülök, hogy a batyumat minél hamarabb visszatehessem a lovamra, ha szükséges. Figyelek a hangok irányába, hátha még a látvány előtt megállapíthatom, gyalogos, vagy lovas menetről , esetleg vegyesről van szó. Ha úgy tűnik, hogy főként gyalogos sebességű a menet, és látható lesz számomra, nyeregbe ülök, és nem menekülve, de sietve távozom a helyszínről, folytatva utam.

<Nem szükséges, hogy ha a közelben történt valami rendbontás, feltartson a katonaság, ha ők azok, felesleges kérdésekkel. Persze annyira nem kell sietni, nehogy gyanúba keverjem magam. >

Amennyiben a domb mögül csak hozzám nagyon közel bukkannak ki, nem nyergelek, hanem megvárom hogy odaérjenek hozzám, és elhaladjanak mellettem. Ha megszólít a parancsnokuk, vezetőjük igyekszem határozott, de nem ellenséges lenni, a neki kijáró tisztelettel köszöntöm.
<Ha hazaérek, és lesz időm, meg kellene tanulnom a rangokat, megszólításokat, nehogy ha most nem is lesz baj, később gondom származzon tudatlanságomból. Kezd gyűlni azon ismeretek sora, amiket Apám feleslegesnek tart, de ilyen rövid úton is belátható, hogy gyakorta szükséges lehet. Írni, olvasni, katonai rangokat, címertant kell megtanulnom mihamarabb. Remélem az úton nem fog ez a tudás hiányozni...>

Ilyen gondolatok közepette várom, hogy közelebb érjen a menet.

[Shia-ko]

(Orden)

<Ez aztán a hirtelen váltás> - lepődök meg és az érzést hagyom kiülni az arcomra is.
- Igazán, Uram? Az nagyszerű lenne... azt hiszem - bizonytalanodom el kissé. - És pontosan miről is lenne szó? Mert bár szívesen látnék világot és dolgozom bármit, de nem mindenhez értek és van ajánlólevelem, amivel Ifinben is bizonyára találok munkát.
<Nem lenne jó, ha elszegődök hozzá, aztán meg Ynev másik felén kötök ki, mert arra visz az útja. Akkor már inkább tovább Ifinbe és majd ott keresek valamit.>
- Egy kevés bort nagyon szívesen elfogadnék - mosolygok rá. - Nem kívánom újra megsérteni mondandómmal, de nem szeretném egyikünket sem olyan halyzetbe hozni, ami a későbbiekben sokkal nagyobb bonyodalmakat okozna.

[Capricorn]

Na igen így már jobb. Tulajdonképpen tényleg kicsit a balabbik lábammal keltem, hogy Huler hülyeségét nem veszem azonnal. Pedig az ég a megmondhatója, ez igazán nem jellemző rám. Sőt, ilyenkor már meg szokták tőlem kapni első adagjukat. Most csak mormolok valamit neki a fogam közül - magam sem tudom mit. Majd alkalomadtán felengedek. Tudom, hogy elnézi, hisz ő is tudja nem könnyű, viszont annál kivételesebb ez a mai nap.
mikor meghallom bátyám lépteit - bocsátassék meg - nem nagyon örülök neki. Nem nagyon akartam búcsúzkodni, nem is teszem
-Igen indulunk, úgyhogy ha nem haragszol egy testvéri ölelésnél tovább nem is tartóztatlak. Neked sok a dolgod, nekünk hosszúnak ígérkezik az utunk. Légy boldog, bátyó. És ha legközelebb erre járok szeretném látni az unokaöcséimet, vagy húgaimat.-azzal megölelem, és nyeregbe szállok, majd még mielőtt bármit is mondana, könnyű vadászgaloppban el is indulok. Nem kell, hogy lássa több mindennel való küszködésem.

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

"Nos, ami azt illeti tény, hogy aki ilyen kardokat hord, annak nincs sok félnivalója..." - mondja beszélgetőpartnered - "Azonban még az ilyen fickóknak is szüksége lehet néha-néha egy kis "támogatásra", nem gondolod?.." - vigyorog rád aztán. - "Persze ne gondolj semmi törvénytelen, netán erkölcstelen dologra. Csak olyasmire, amit két úriember egymásnak tehet a világban való könnyebb és hathatósabb boldogulás érdekében..." - azzal rólad a tengerre vándorol a pillantása.

[Kaspar Otlokir]

Orden Hoarne

"Miféle bonyodalmakra gondolsz, fiam?" - kérdi asztaltársad - "Tán azt hiszed, hogy olyasmiből élek, ami nem törvényes vagy éppenséggel erkölcsös, hm? Mert ha így van, akkor biztosíthatlak: semmi okod az aggodalomra... Viszont ha úgy véled, hogy megbízható ember vagy, aki szívesen tesz szívességeket, viszonzásért és persze fizetségért cserébe?.. Nos, akkor én vagyok a te embered... A megrendeléseim sokszor bizalmas természetűek, és én is szeretem, ha megbízható emberekkel dolgozhatom együtt. De tudod, mit? Aludj a dologra, aztán majd visszatérünk rá, rendben? Most pedig igyunk egy kicsit! A sok beszéd egészen kiszárított!.."
Azzal tölt neked, majd rád emeli a poharát:
"A jövőre, ifjú Hirie!" - és egy húzásra újfent kiüríti.

[Shia-ko]

(Orden)

- Uram! Vidéken az élet sokkal egyszerűbb, mert a törvényes és az erkölcsös szinte mindig egybeesik, így az ember óhatatlanul is az erkölcsi irányelveket tekinti útmutatónak és nem szeretném, ha ebből problémák adódnának és kölcsönösen csalódást okoznánk egymásnak. - nézek nyíltan a szemébe. - Az ajánalat nagyon vonzó és megtisztelő, de mivel nem szeretnék elhamarkodott és esetleg ital által befolyásolt döntést hozni, holnap reggelinél nagyon szívesen venném, ha visszatérnénk a dologra.
Felemelem a poharamat és felé emelem:
- Egészségére, Uram! - kortyolok egyet majd az asztaltársaság többi tagja felé fordítom a figyelmemet és hallgatom a beszélgetéseiket, hátha megtudok valamit, miközben figyelemmel kísérem a kereskedőt.
<Hmm. Most vagy valami nagyon jó fog kisülni ebből vagy valami nagyon rossz, olyan érzésem van, de most gyűjtsünk be lehetőleg minél több infrormációt róla és a többiekről.>

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

- Hát jóuram, akkor ha ilyen véleményen vagy, akkor nem sok fogalmad lehet a harcról. Mert a kard önmagában nem minden. Kardot, íjjat és pajzsot bárki vehet magának az első piaci kofánál. De a tudást, amivel a kardot veszélyes fegyverré teszi, azt nem lehet megvásárolni! De akkor mesélje el nekem, hogy miként akar engem támogatni? Vagy miként kénen nekem támogatnom Önt? Nem egészen értem mire célozgat... - mondja Kalmon kicsit összeborzolva szemöldökét. - Viszont azt tudom, hogy kikerülte a válaszadást a kérdéseimre...

<Érdekes ez a fickó... Vajon mit akarhat tőlem?>

Kalmon mondókáját befejezve köpenyét ráhúzza kardjaira, hogy azok ne legyenek olyan feltűnőek mint eddig.

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

Míg te az útmenti tisztáson azt latolgatod, hogy mi tegyél, a menet végre feltűnik az útkanyarulatban.
Legalábbis biztosra veszed, hogy a lovasok, akik lassan poroszkálva közeélednek, már a menethez tartoznak...
Az az első pillantásra látszik, hogy fegyveresek - azt viszont csak második ránézésre tudod megállapítani, hogy e fegyveresek nem reguláris egység tagjai; se zászló, se egyenruha vagy legalább valami azonos ruhadarab... Sőt, a fegyverzet is elég változatos: hosszú és rövid kardok, tőrök, csatabárdok és egykezes buzogányok...
Miközben e lovasok egyre közelebb jönnek - vagy tucatnyian lehetnek - feltünik a menet többi része is.
Először két ökörvontatta szekér tűnik fel, amint egymást követve halad a lovasok után. A bakon további fegyveresek, számszeríjakkal felszerelve...
Aztán egy csomo, egyes sorokban közeledő gyalogost látsz, akiket szinten lovas fegyveresek kísérnek, míg végül feltűnik az a tucatnyi lovas, aki zárja a menetet.
Már éppen azt firtatnád, hogy vajon mivégre ennyi fegyver, ha a menetoszlop egy uraság zászlaját sem követi, mikor egyszerre csak rádöbbensz, mit is látsz...
A béklyók a szekerek utasain és a gyalogosokon, melyek egy hosszú acélláncra vannak felfüzve...
Ezek rabszolgakereskedők - na meg az "áru", mellyel valószínűleg hazafelé tartanak...

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

<Ennek fele sem tréfa! Nem tudom, hogy bűnözők, vagy csak gyengébbek mint a kereskedő katonái, de nem kellene a sorukra jutni.>

<Vajon felfigyeltek már rám? El rejthet előlük a domb ami eddig árnyékot adott nekem?>

Ha úgy tűnik, nem figyeltek még fel rám, elvezetem a lovam, és viszem a málhámat a domb takarásába, hogy amikor úgy hallom közel járnak már, a domb háta mögött tovább haladva mögéjük kerüljek, és utána folytathassam az utam.

<Remélem nem vettek észre és a domb is elég nagy lesz, és rejtve maradok. A Városban már nem lesz ennyire ijesztő a találkozás, de itt nincs városi őrség, vagy bárki aki segítségemre lehetne, ha elkapnak.>

Ha sikerült mögéjük kerülni, sietve folytatom utam.

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Bátyád feléd emeli szabad kezét, és mosolyt eröltet az arcára:
"Akkor ég veletek! Aztán rosszat ne halljak felőletek!" - idézi a mondatot, melyet oly sokszor hallottatok anyátok szájából.
Kár, hogy ő már apáddal együtt nem lehet itt, hogy láthasson...

Hogy oldja egy kicsit a pillanat érzelmi feszültségét, Huler istenhozzádot mond, aztán lovát megsarkantyúzva egyre gyorsuló ütemben Kelet felé rugtat - a távoli Ifin felé.

Bátyád - talán azért, hogy a dolgod megkönnyítse, vagy csak hogy elrejtse előtörő könnyeit - hátat fordítva neked a ház felé veszi az irányt...

Néhány pillanat, és egyedül maradsz az udvaron - csupán a lábával nyugtalanul kapáló lovad az egyetlen társaság.

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel:

Dirin elérti a mozdulatot, és szemét összeszűkítve méreget, majd halk hangon megjegyzi:
"Fiatal barátom! Előttem igazán nem kell szerénykedned... És ami azt illeti, csak szöget ütött a fejembe: itt egy fiatal tiadlani pengeművész; a fajtáját a képességeinek fejlesztésén és a magába mélyedésen kívül nem érdekel más; ez a fiatalember mégis itt van, társalog, mi több érdeklődik az itteni kétes ügyek felől... Ez furcsa, nem igaz? Esetleg keresel valamit - vagy valakit... Vagy tévedek?"- egy sima mosollyal fejezi be mondandóját, ám a szeme komoly marad. - " De ha már itt tartunk: rátapintottál a lényegre: a harcról nem sokat tudok. Ezért keresek olyan embereket, akik viszont tudnak harcolni. Talán már mondtam neked: eléggé kényes dolgokkal kereskedem: egzotikus, netán különös képességekkel megáldott legendás ritkaságokkal - szóval sokaknak fájhat rá a foguk, és néhányan nem átallanának az életem is elvenni ezek mellett a tárgyak mellett.
De hogy a tárgyra térjek: semmi olyasmit nem kérnék, ami a törvényekkel vagy az erkölcsökkel ellenkezne. És hogy mit kínálok cserébe? Elég kiterjedt ismeretségem van, ha érted, mire gondolok. Te keresel - és én is ezzel töltöm időm nagy részét; ebből élek ugyanis.
Szóval, akár segíthetnénk is egymásnak, hm?..

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

Megszokta már, hogy gondolatai olyan sebességgel járnak, hogy más szemében döntésideje meggondolatlanságot sugall. De ez soha nem zavarta. Pár másodpercel később már tudta: megbízik a kereskedőben, és belemegy az ajánlatba, ha megfelelnek a feltételei.

- És mégis mit kéne azért tennem, hogy segíts nekem? Nem ismerek erre senkit és semmit. Viszont valóban, valmit nagyonmeg szeretnék találni. De erről egyenlőre nem akarok beszélni. Előbb te mesélj! Merre tartasz, és mért van szükséged ott védelemre? Nem találnál nálam alkalmasabbat ilyesmire? - egy grimasz fut végig az arcán, ami arra enged következtetni, hogy újra gondolkodóba esett, majd pár másodperc múlva újra folytatja. - De én igen csak idő szűkében vagyok. Ha segíteni akarsz, és azt is akarod, hogy én segítsek, akkor ne számolj a szolgálatommal előre hónapokig... Sőt hetekig se! Nagyon szorít az idő, de erről majd később...

<Hogy van ekkora szerencsém?! Arel rámmosolygott... Elsőre találtam egy embert, aki tudhat segíteni! De fő az óvatosság! Ezt vésd a fejedbe Kalmon!!!>

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

Esélyed sincs kikerülni a lovasok látóköréből: ahhoz túl gyorsan vannak, és te túlságosan nyílt területen pihensz...
Azonban szerencsédre nem foglalkoznak a magadfajtákkal - és bár alaposan megnéznek maguknak, miközben a menet elhalad melletted, más nem történik.
Persze azon kívül, hogy a rabok közül sokan segélykérő pillantásokat vetnek rád...
Most, hogy közelebb jöttek, látod: a nők és a fiatalok utaznak csak szekéren (kezükön béklyó, amely egy hosszú láncra van erősítve...) - a férfiak gyalogosan, hosszú sorokban ügetnek utanuk, szintén láncra verve...
Az egyik szekér kis utasa külön is magára vonja a figyelmet, hisz' egyrészt az asziszokra jellemzőnél világosabb bőr- és hajszínnel rendelkezik (és ez a koszon keresztül is jól látható...); másrészt pedig egy gyönyörű arcú kislány ő. És mikor a szekér elhalad mellőled, egy igazán szívszorító, segélykérő pillantást vet feléd. Mond is valamit, de sajna a távolság miatt nem hallod, hogy mit...
Mindenesetre nem lennél egyikük helyében sem.
a menet lassan elhalad melletted, te pedig immár háborítatlanul tovább folytathatod utad.

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

<Kissé megijedtem, amikor felismertem, nem bújhatok el. Örülök azért, hogy külhoniakkal kereskednek csak. Azaz ártatlannak tűnő kislány...>

Nehéz szívvel bár, de folytatom az utam. folyton a kislány tekintete jár a fejemben.

<Eddig azt tartottam magamról, hogy csak a magamfajta iránt tudok tisztelettel, sajnálattal lenni, de ez a kislány valahogy más volt. Igaz nem a mi népünk, de mégis csak ember, eddig nem sok külhonival volt dolgom, inkább csak láttam őket Ifinben. Bár amilyen szép volt, talán valami hosszú életű fajzat is lehetett az ősei között. De azt hiszem ezt már nem fogom megtudni, hacsak egy bordélyban össze nem futok vele. Azért érdemes lenne megtudni, hová viszik a lányt. De most fontosabb dolgom is van. Előbb eljutok Ifinbe, ott felmarkolom a bankházból a pénzt, majd körbekérdezek a leírás alapján, hogy kik ők, mely kereskedő, és merre tartottak. A piacon csak tudnak róluk valamit. Nem tudnak sietni, talán fél annyit mennek egy nap mint én, vagy még kevesebbet. Bár elég nagy az a piac... A remény hal meg utoljára. Ha Antoh úgy akarja látom még, és talán meg is válthatom a lányt. Persze csak miután apámnak elhoztam a kért elixírt.>

Ilyen gondolatok között sietve folytatom utam Ifin felé.

[Capricorn]

// egyszer már elindultam de nem gond //

Alig egy órai lovaglás után rájövök, hogy ez a nekem való élet. Szabadság, kötetlenség. Megkeresem szüleim gyilkosait, megteszem amit a társadalmi normák diktálnak, aztán előttem a széles nagyvilág. Lányok, kalandok, bulik, mi kell még?
Hamarosan elfelejtem tegnapi, és ma reggeli nehéz gondolataim is, és majdhogynem vígan poroszkálok Huler oldalán, mert tudom, hogy az én ravasz, és engem ismerő bátyám nem is jelölhetett volna ki nekem jobb útitársat. Másodapám fiával, és vele hármasban nagy dolgok várnak még ránk.
Gondolataim furcsa zajok törik meg.
-Az ég dörög vagy valamelyikünk gyomra korog?-kérdem barátom-Hoztunk egyáltalán úti flamót?