A balszerencse netovábbja (ÚTK)

[Martos col Legium]

(???)

A tehetetlen bagázst látva csak szitkozódom egy sort, majd a sok szócséplés hallatán kifakadok:
- Az istenekre! Nem ráérünk az ilyen csevegésre egy védettebb helyen?! Vagy legalább útközben?! Csak én érzem úgy, vagy tényleg mindenki csak ül és jártatja a száját, ahelyett, hogy végre csinálnánk is valamit? - nézek végig a díszes társaságon, és ekkor valami szöget üt a fejembe:
- Az imént még nem eggyel többen voltunk? Hová tűnt az a fickó a madaras nyaklánccal?

Ha valaki emlékszik erre, és mutatja az irányt, akkor utánamegyek:
- Rendben, akkor megyek és megkeresem. Addig menjenek a kastélyhoz, és szóljanak, hogy még két társuk hamarosan érkezik, csak lemaradt a viharban.

Amennyiben senki nem hajlandó megmozdulni, csak kifakadok, és elindulok egyedül:
- Ha nagyon akarnak, hát maradjanak itt, de nekem nem célom egy szikla tövében fagyoskodnom amíg a vihar az utolsó csepp meleget is ki nem préseli belőlem!

[Dierol]

//Én//

-Ne vegye a szívére, fiatalember! A név az csak egy cimke, amit azért aggatunk magunkra, hogy megkülönböztessük magunkat. Itt a páratlan lehetőség, hogy ha akar, új nevet találjon ki magának - olyat, amelyet szívesen viselne. Igazából engem az zavar, hogy ...
Bosszúsan a törpére nézek.
-Igen, én tudom, hogy ÉN ki vagyok. Válaszolok neki. -Azt, hogy mit keresek itt, az sajnos más kérdés. Továbbá - gondolom, hogy egy lélekvesztőből jutottunk partra. Mivel roncsokat nem láttam, sem a legénységet - szerintem a hajó, amivel jöttünk, nélkülünk haladt tovább, minket meg kiraktak... <Már ha valamiért nem süllyesztettem el, ahogy tenném egy ilyen esetben> -Talán lázadás lehetett... de ez a rész előttem is homályba vész, de nem sokáig. Bár az a gyanúm, hogy azon a hajón én nem fizető utas voltam...
Majd a zsebeim tartalmát ismét elteszem, és elindulok a kastély felé. A vihar már nem zavar, magabiztosan sétálok, mintha szép napos idő lenne, és közben egy tengerészdalt dünnyögök

[Haome no Munemoto]

Egy törpe, akinek kezd elege lenni az utitársaiból

Ránézek a mellém lépő nagydarab ember férfira.
<Na nézd már, a böhöm jószág a partról...És azóta önjáró lett, sőt beszélni is megtanult...>
Nem tudok nem mosolyogni rajta...
"Képzeld, gyászhuszár, a parton találtam!.. Ha te is akarsz egyet, akkor menj le, és keress. Vagy esetleg elfelejtetted, hová tetted? Ha akarod, segítek felfrissíteni a memóriád!.. - azzal megpaskolom kedves kalapácsom fejét - "Egy ütés ezzel a kobakra, és hidd el, még az esti égbolt csillagait is megláthatod..."
Aztán ellépek mellőle - alapvetően nem szórakozni jöttünk ide (gondolom), úgyhogy ideje tenni is valamit...
Amúgy is örülök, hogy végre valaki válaszra méltat. Aztán ahogy látom, hogy az egyik utitársam készül elhagyni ideiglenes menedékünket, én is csatlakozom hozzá.
Mikor pedig látom, hogy a zsebében babrál... - <Jóságos Kadal, a szebeimet meg se néztem - nosza, hátha van nálam valami, ami segít megfejteni, hogy ki vagyok... Kezd már zavarni ez a homály a fejemben...>

[Shia-ko]

Miután végeztem a környék vizslatásával (infralátásomat és hallásomat is próbálom kihasználni) teljes figyelmemeta társaságnak szentelem.
<Milyen várról van szó? Én nem vettem észre valamit vagy valaki képzeleg? Tényleg van aki emlékszik valamire vagy csak mesét szőnek?>
Figyelem magamat és töprengek, hogy bármi bevillan-e a beszélgetéseket hallgatva, majd átvizsgálom a ruházatomat és a testemet, találok-e bármilyen jelet, tárgyat.
<Mi maradhatott még nálam a viharban? Gyorsan kell valami melegebb hely, mert néhányan nem éljük túl ezt az időjárást.>

[Arnoil]

Kyr ifjú

Lazán felállok ülő, kuporgó helyzetemből s a rosszarcú kyr felé fordulok.

- Nem kell ez a rossz színészkedés, aki érti az úgyis tudja hogy _nem mond igazat_! Kicsinyes komplexusos természete még az amnézián is átüt, nehogy valaki sérültnek lássa, mert akkor megsérül a fene nagy énképe.

Körbenézek a többiekre.

- Tőlem mehetünk akárhova, valóban nem túl jó ötlet itt megvárni amíg megfagyunk.

Átnézem a zsebeimet én is, hogy van-e valami használható nálam, vagy valami ami az emlékezésben segíthet.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Arnoil

Ahogy próbálsz jobban emlékezni, erős fejfájás tör rád. Odabenn teljes a káosz egyelőre nem tudsz nagyon semmit tenni az emlékeid visszaszerzéséért.

Garma

Ahogy nézegeted a nyakékedet, rájösz, hogy ez Arel szent szimbóluma, és hogy te a Sólyomúrnő egyik kalandozó papja vagy. A deszkáktól egy olyan 60-70 lépésnyire pár testet látsz kirajzolódni a sötétségből. Ahogy közelebb odalépsz hozzájuk, észreveszed, hogy nem élnek már. Felismered őket. Tegnap este láttad őket, hogy valami hajó fedélzetén, ahol te is utas voltál, éppen a vitorlákkal bajlódtak, miközben egy borostás kyr (akit láttál, mikor felébresztett az a meseszép félelf lány), egy kulaccsal a kezében a piaszagtól bűzölögve éppen kioktatja őket, hogy milyen sz@rul csinálják. Eszedbe jut a kulacs tartalma is, mivel aztán leültél mellé: kiváló toroni karcos páinka...

Laokoon

A víz kellemes, olyan jó 15-16 Celsius fokos. A külső hőmérséklet az olyan 18-19 fok. Legszivesebben sikítva rohannál ki a vízből.

//Bobj nekem egy Karizma és egy Asztrál próbát -2-vel, hogy elég hitelesen tudod alakítani, hogy jó a víz...//

Dierol

Elképzeled, ahogy éppen az egyik kedvenc kulacsoddal a kezedben éppen a kormánykereket irányítod, és a meseszép matrózlányoknak adod ki az utasításokat. Természetesen mindezt a nagyon vagány kapitányi kalappal a fejeden. Biztosra veszed, hogy te egy hajóskapitány vagy.

Mindenki

Társatok mondandójára felfigyeltek (mármint azok, akik eddig még nem vették észre) arra a hatalmas erőd szerűségre ott asziget belesje felé. Mellette egy szintén hatalmas méretű helyszerűség van. Továbbá se itt a parton, se beljebb nem láttok semmilyen növényzetet, csak hatalmas méretű sziklákat.

Arnoil

Ahogy úgy elmélkedsz ezen a hajó dolgon, eszedbe jut, hogy tényleg egy hajón voltál. Nem volt elég jó a te kifinomult ízlésedhez, de valami oknál fogva meg kellett elégedned ezzel... Más nem rémlik be most. A zsebeid teljesen üresek.

Haome

Találsz a zsebedben valami kis fadarabra feltekert zsineget, meg egy kisbicskát is.

Shia-ko

A társaságod marakodása, a szél süvítése, a sziklákhoz csapódó hullámok zaja elnyom minden más hangot a környezetedben. De a sziget belseje felé te is megpillantod az erődöt. Kör alakú, lefelé szélesedő, óriási építmény négy bástyszerűséggel. Valamiért rossz előérzet fog el tőle. Semmi se rémlik be, ráadásul csak az íj van nálad egy szétázott fehér ingen és egy zöld nadrágon kívül. Se tegez, se nyílvessző.


//Akinek nem mondtam eddig semmi felszerelést, annak nincs semmije se a ruháján kívül...//

//Ja, és kérnék mindenkitől egy Intelligencia-próbát (Garmától és Laokoontól nem, ők azért biztosan felismerik), hogy rájöttök-é, hogy mi is az a sólymos meg varjas medál a két embernél.//

[Shia-ko]

<Mi lehet ezzel az erődítménnyel, mai miatt nem tetszik? Gonoszság? Halottak? Életerő manipuláció? Sajnos nem látok más lehetőséget, ahol meghúzhatnánk magunkat.>
- Ti nem éreztek valami furcsát az erőddel kapcsolatban? - kérdezem a többieket.
<Ha a vérem lázad a hely ellen, akkor kevertvérű lánynak is éreznie kellene valamit.>

[Haome no Munemoto]

Egy tettvágytól fűtött törpe

Most, hogy végre tudom, hol kell keresni azt a sokat emlegetett erődöt, akkor amennyire lehet, megnézem magamnak.
<Törpe vagyok, vagy mifene, nem?.. Csak konyítok valamicskét az épületekhez, nem?..>
(Ha esetleg innen nem látom jól, akkor amint közelebb érünk, ismét megpróbálom szemügyre venni...)
Az erődről a zsebemben talált dolgokra terelődik a figyelmem.
<Zsineg?.. Kisbicska?.. Túlélőfelszerelésnek tűnik... Bárcsak emlékeznék már!>

[Dierol]

//Én//

Ahogy sétálok a szakadó esőben, és elgondolkodok, hogy mit is csinálnék szívesen. Ahogy eszembe jut, és eltölt az érzés bizonyossága, egy vidám dalocskát kezdek el dúdolni.
<Hohohó! Tudtam én... csak nem sejtettem Hmmm... szóval kapitány, mi? Osztán hol a hajója jó uram?!> Egy pillanatra elkomorodok a kérdés miatt.
<Most már csak két lehetőség van, öreg szélhámos. Az egyik, hogy hajótörést szenvedtünk, de akkor hol a legénység és a hajó maradéka? Ugyan el tudom képzelni, hogy nem kell túl sok ember egy hajóra, de akkor azt evezős csónaknak hívják, és arra nem igen kell kapitány. Vagy lázadás történt, és kiraktak minket. Ez utóbbi nagy szégyen lenne... Pláne, hogy a jelek szerint ebben az esetben sem küldtem a tenger fenekére a hajót búcsúzóul. Node, miért nem emlékszem a részletekre? És a többi szerencsétlen sem emlékszik semmire. A szép az, hogy ők még fizettek is ezért Az biztos, hogy nem a toroni pálinka bájolt el itt mindenkit... Maradt az egyik utas... én hülye meg felvettem... no mindegy, az biztos, hogy valamelyik hamis lapokkal játszik. Melyik lehet? A törpe? Eh, ő inkább az ütök és utána sem kérdezek kategória. Valamelyik másik a ludas. De az a lényeg, hogy épségben partot értem. Az a kis cafka azért gondot visel rám.> Pillantok elégedetten vissza a vállam felett a tengerre <Már csak egy új hajót kell szereznem... Mi van az erőddel?>
-Nem. Engem inkább az aggaszt, hogy esetleg pénzt kérnek a segítségért...
Majd tovább dúdolom a dalocskát, és folytatom az utamat az erőd fele.

[Laokoon]

Egy ázott kigyúrt állat, egy medállal fölszerelve
<Ez mindentől függetlenül jól esett> Megnézem miről beszélgetnek "ismerőseim" és mikor megpillantom a várat így szólok hozzájuk -Én azt javaslom menjünk a várhoz mert akkor talán nem halunk meg tüdőgyulladásban-

[Arnoil]

Kyr ifjú

Amint a társaság elindul a vár felé akkor jómagam is megindulok a nyomukban.
Amíg a tanácstalan várakozás meg vakaródzás folyik a szikla menedékében meghúzódom, addig sem esik rám az eső.

Fejfájás után nem erőltetem a gondolkodást.
< lassacskán úgyis villannak be az emlékek, nem lehet siettetni ahogy a fejfájás is megmutatta >
Ellazulok, és nézem a környéket meg a társakat. S hagyom hogy az ösztöneim vezessenek.

[Martos col Legium]

(???)

Ahogy elindulok, 10-15 lépés után menet közben hátranézek, és elkönyvelem magamban, hogy kik azok, akiket, ha nehezen is, de cselekvésre lehet bírni.
<Na, a nagyjára azért lehet hatni. Azzal a solymár-csókával kapcsolatban meg van egy olyan érzésem, nem is bánja annyira ezt a vihart.>
Ezzel a dolgot letudva, a magam részéről több figyelmet nem szentelek a dolognak, csak megyek némán a távoli épület irányába. Ha sikerül elérnem, keresek egy kopogtatót vagy csengőzsinórt, és használatba veszem. Céleszköz hiányában először az öklömmel, majd a kardmarkolattal próbálom felhívni magamra a bentiek figyelmét.

[Garmacor]

Garma

Látva a holttesteket elkomorodok. Átkutatom őket hátha találok valami használhatót náluk majd elmormolok értük egy imát a lelkükért.
<Nem szép dolog a hullarablás de most az élőkkel kell foglakoznom.>
Majd visszatérek a többiekhez. A hely kopársága gyanús, de egyenlőre megtartom magamnak ezt az észrevételt.

[Laurana]

Lau

Megvárom, míg visszatér a medálos férfi, utána indulok a többiek után a várhoz, közben a gondolataimba mélyedve próbálok visszaemlékezni, hogy mi is történt velünk, na meg hogy kik is vagyunk.

// Én érzek valami furcsát a várral kapcsolatban?//

[Garmacor]

Garma

Meglátva a rám várakozó nőt szélesen elmosolyodok.
- Egyre szebb leszel így bőrig ázva.
Majd elég komoran kicsit megrovóan.
- A körbenézés meg sosem felesleges. Bár sajnos csak holttesteket találtam.
- Menjük a többiek után.
Majd elindulok a vár felé, azért azt megvárom, hogy jön-e a nő.