A városon kívül

[Shia-ko]

(Shia-ko)

<Valakinek nagyon sietős, hogy letipor bárkit, aki az útjába kerül. Viszont az öreg nem lehet túl veszélyes, ha ennyire süket. Kivéve, ha nagyon jó színész vagy varázshasználó.>
Megvárom, hogy a többiek foglalkoznak-e a sérülttel. Ha igen, megnézem én is, hogy mi van vele, ha nem, akkor indulok tovább, majd mások összeszedik.

[Syris]

A patadobogásra hátrafordulok. Ekkor leszek figyelmes az öregre is. Miután az öreg leesik és a lovas elszáguld mellettünk, odafutok az öreghez. Megnézem esett-e komolyabb baja.
-Jól vagy, öreg? Ugye nincs semmilyen komolyabb bajod?
Ha jól van, akkor megpróbálom talpraállítani és segíteni kijönnie az árokból. Ha rosszul van, esetleg eszméletlen, akkor megkérem Filot óvatosan emelje ki az árokból és tegye az út szélére.
<Hány öreget fogunk így még összeszedni?...>

[Torozon]

Syris

Az öreg mellé érsz átkarolod és talpra állítod. Az öregekre jellemzően csont sovány és könnyű így neked sem kell nagyon megerőltetned magad, valamint az öreg is próbálkozik felállni és a botja is nagy segítségre van ebben. Ahogy felállítod valahogy bepillantasz a csuklyája alá és észreveszed az arcát. Ősz haj keretezte hosszú arc, szakáll bajusz egy szál se, ráncoknak nyoma sincs, ellenben a szemei, azok olyan dolgokról árulkodnak melyekről neked fogalmad sincs, egy pillanatra elmélázol eddigi életeden és a hangok elnémulnak a világból mintha kifakulnának a színek. Az érzések egy teljesen más csatornán keresztül jutnak el hozzád, mintha nem is kellene használnod az érzékszerveidet, mintha egyszerűen csak tudnád hogy így van. Majd mintha egy álomból ébrednél hirtelen ismét magadhoz térsz és egyszerű ütik meg füledet és szemedet a bántóan éles hangok és színek, kezed alatt még mindig ott az "öreg" daróc köpenyének durva érzése mely alatt kitapintod a csenevész inak mozgatta törékeny madár-csontokat.
Az öreg kedvesen rád mosolyog melynek hatására penge ajkai szélén egy aprócska vércsík jelenik meg mely elindul lefelé az arcán.Majd megszólal.:
- Sheya'hn.-a szó jelentését nem érted de sejted azt jelenti köszönöm. Ellenben a kiejtésből ara következtetsz hogy egy hosszú életűvel akadt dolgod, szemed szinte reflex szerűen a füleit kezdi vizslatni s számításaid nem csalnak, a csuklya alatt valóban egy egy kis kitüremkedés van az alak fülénél ami az emberekre nem jellemző. Értetlen arckifejezésedre -mely csak egy pillanatig tart- reagál az elf. Mélyen a szemedbe néz majd a fejedben visszhangzik hangja ám ezúttal egy számodra is érthető nyelven. Szellemnyelven.:
- Köszönöm, hogy segítettél.Kérdésed sajnos nem értem, netán a testem bajaira gondolsz? Úgy azt hiszem, látod te magad is, de ne félj, nem fáj, már nem.- ezután elengedi a kezd-mert eleddig ő is kapaszkodott beléd majd látszik rajta indulna.

Shiako

Társnőd felsegíti az idegent majd miután felemelte egy teljes percre megbénul. Legalábbis úgy néz ki mintha valami olyat látott volna a csuklya alatt ami miatt megállt volna benne az ütő egy kis időre. A fegyvered után nyúlnál valami rosszat sejtve ám ekkor végre megszűnik az a valami ami bilincsbe verte Syris testét és megmozdul. Majd az öreg is beszél hozzá ám ebből te csak némi suttogást vélsz felfedezni még ha jó is a hallásod.
Figyelmedet eközben nem kerülte el az ami mögöttetek történik. A hátul álló legnagyobb társzekér mellet strázsáló őrök kiabálni kezdenek melynek okát te is hamar felfedezed, a szekér ugyanis veszélyesen kileng, hol balra hol jobbra, miközben valami furcsa mormogás szerű hangot hallat a ponyva alatt lévő dolog. Többen is a szekér köré gyűlnek és egyesek kezébe hosszú hegyű lándzsás másokéba egy-egy kötélvég kerül amit elég erősen húzni kezdenek mintha ez segítene valamit is. Az egyik őr eközben kiékeli a szekér kerekeit.

[Shia-ko]

(Shia-ko)

<Mi a búbánatos? Varázstudó? Vagy csak látott valamit? Ismeri?>
Mikor úgy tűnik, hogy az idő kizökken megszokott medréből azonnal a fegyverem markolatára csúszik a kezem, majd ahogy tovább folyik én is kissé lazítok. Figyelmemet az egyre inkább imbolygó szekér és a körülötte támadt mozgolódás köti le.
- Vigyázzatok, valami van a szekérrel mögöttetek! - szólok nekik, majd feléjük indulok hogy segítsek az öreget minél távolabb vinni a veszélytől. - Vonuljunk tovább, ki tudja mi van a szekéren és nem szeretnék az útjába kerülni.
<Nem akarok harcolni feleslegesen és még az is lehet, hogy kijön a városőrség. Nekik sem kerülnék a lába elé.>

[Syris]

Megbabonáz az alak. A tudat, hogy találkoztam valaki olyannal, aki hozzám hasonló, sőt... ő tiszta vérű. Amint elered a vércsík, azonnal valami tisztább ruha után kapok, hogy letöröljem vagy odanyújtsam neki, ha más nincs, akkor a ruhaujjam tépem le. Félig még mindig öntudatlanul cselekszem, mikor indulni akar utána szólok:
-Várj! Esetleg elkísérhetlek?
Közben felfigyelek a szekérre és meghallom mit mond Shia-ko. Arrébb állok, majd magamhoz szólítom Drant, majd visszanézek az öregre választ várva.

[Torozon]

Syris

Az alak csak néz egy ideig majd ismét szellemnyelven szól.:
-Sem utamat nem ismered sem céljaim. Miért kísérnél hát el? Életünk fonala egy érintésnyire találkozott majd ismét el válik, s csak az egykor éltek és az istenek sejtik fog-e még össze futni.
Az elf mikor felé nyújtod a rongyot- mit egyébként a tarisznyádban találtál- elfogadja majd miután letörölte arcáról a ért elteszi, meg sem fordul a fejében hogy visszaadja.
Dran mellétek ér amire az elf is odanéz és biccent a kutyának majd egy kis ideig őrá is úgy mered mint rád.

Shia-ko

Syris visszajelez hogy felfogta amit mondasz neki majd félre s áll az útból bár amúgy s az út szélén állt hiszen az alakot oda sodorta le a lovas. Amint látod nem lehet nagy a baj a fura öregemberrel ha társnőd egy darab rongyot nyújt neki.
Figyelmeztetned a szekér tulajdonosait feleslegesnek látszik hiszen már jó páran furcsa nyelvű kilátásokkal jelzik hogy baj van és ennek megfelelően reagálnak. Hogy miért vesznek elő lándzsákat az imbolygó szekér mögött lévőről fogalmad sincs, ellenben nem jelent jót.
Az egyik lándzsás alak a szekér sarkánál lépked, amikor hirtelen váratlan dolog történik. Alig egy szempillantás az egész ám te mégis jól látod. Egy emberfejnyi mancs nyúl ki a szekeret takaró ponyva alól melyen arasznyi karmos ujjak vannak és egy rántással belekap az egyik ott járkáló lándzsás mellébe. Az arasznyi karmok gerincig hatolnak a szerencsétlen alakba aki egy hörgés nem sok annyi nélkül rogyna össze ha a karmok nem tartanák meg, s nem csak hogy megtartják még közelebb is húzzák a szekérhez.

Mindketten
Hirtelen hangos kiáltozás kavarodás veszi kezdetét a kapu előtt. Sok lándzsás kiabálni kezd és páran egy véres ruhában lévő alakot próbálnak meg a szekér közeléből elhúzni, ám a testét átjáró karmok ezt eléggé megnehezítik. A hulla a két ellentétes irányba húzó ember erejét megfeszítő próbálkozásával is csak a szekérhez közeledik majd a ponyvához érve megakad egy rácson. De csak pár pillanatra először halljátok a bordák elroppanását majd pár belsőséget aztán a hulla gerince is eltörik majd szépen lassan átpréselődik a rácson közben vérrel tele spriccolva mind a rácsot mind a közelben állókat és a ponyvát is. A végére marad az áldozat feje ami gyomorforgatóan hatalmas placsenással robban szét és velővel terít be a térséget. A látványra többeknek is felfordul a nyomra, mások sikoltoznak vagy épp elájulnak, csak néhány lándzsás alak áll egy helyben erősen markolva fegyverüket.
//Asztrál próba -2, sikertelenség esetén Egészség próba, ha nincs meg akkor ti is rosszul lesztek hogy mennyire ti döntitek el. Már ha végig nézitek ezt.//

A ponyva bizonyos helyein már korábban is beláttatok a szekérbe ám most az teljesen lehullt és utat enged a szemeteknek hogy elszörnyedve tapasztaljátok miféle bestia lapul alatta. A hatalmas páncélos test és a hosszú bárdszerűen végződő farok magáért beszél, ellenben az hogy a bestia fogai között egy emberi nyak maradványai keverednek undorító nyálával, az még titeket is elrémít. Úgy tűnik egyenlőre megnyugodott az állat és csak a lakmározással van elfoglalva mégis félelmetesen néz ki.
//Asztrál próba//

[Shia-ko]

//Az asztrálpróbát alapból bukom, így egészség próbát dobok csak:
1k10 = 6 [6]
Egészség 13//

[Shia-ko]

(Shia-ko)

Ahogy meglátom az eseményeket, azonnal érzem hogy lök a gyomrom. A fröccsenő vér nem zavarna, láttam eleget, de ahogy gyakorlatilag széttépi, azt már nem bírom. Megtántorodom, ahogy elkap a szédülés és azonnal elengedem az öreget, hogy ne rántsam magammal. Térdre hullok és küszködöm a hányás ingerével. Félrefordítom a fejemet, hogy csak a hangokkal és a szaggal kelljen megbírkóznom.
<Miafene? Ez valami nem egyszerű szörnyeteg lehet.>
Próbálom minél hamarabb összeszedni magam, így bár még mindig a szédüléssel küzdve, de már hányásinger nélkül emelkedem fel, mikor meglátom az előtűnő szörnyeteget.
<Aztahétszázát. Ez tényleg nem egy megvadult medve. Nem lesz ennek jó vége, ha itt maradunk.>
- Kapjátok össze magatokat és húzódjunk félre az útjából! - kiáltok oda Syris-nek, majd megragadom az öreget és próbálok meszebb húzódni vele.

[Syris]

//1. asztrál(13) próba: 1k10+2 = 9(+2) [11]
egészség(14) próba: 1k10 = 4 [4]
2. asztrál próba: 1k10 = 4 [4]//


Sajnálom, hogy nem tarthatok az öreggel, rég találkoztam már hozzá hasonlóval. A sikoltozásra azonnal odakapom a fejem, ahonnan a hang jön. Pár szívdobbanásnyi ideig elszörnyülködve nézem a történéseket. A látvány annyira borzasztó, hogy tekintetem nem tudom levenni róla, viszont a kép egyre homályosabbá válik, ahogy érzem, hogy a vérem kitódul a fejemből, végül teljesen elsötétül mikor lábaim elgyengülése miatt összeesek.

[Torozon]

Syris, Shia-ko(NJK)

Syris

Eszméletvesztésedből az egyik -egészen emberien kinéző- városőr térit magadhoz néhány aprócska pofonnal, majd fel segít.
-Jól vagy kislány?-kérdezi majd arcán széles vigyorral és amolyan -namajdmi- vigyorral ellép mellettetek társaival együtt kiknek kezében már a napsugarai a csupasz acélt nyalogatják.
Ekkor jut el füledbe Shiako utasítása majd hirtelen az is beugrik hogy te nemrégiben még ezzel az elf "testvéreddel" foglalkoztál. Valamennyire visszatért a testedbe az életet adó ámbátor néha túl forró testnedv majd ahogy a bestia felé nézel meglátod hogy azt már vagy egy tucatnyi felfegyverkezett harcos veszi körül. Elf hallásodnak hála hallod amint az egyik a másik fülébe súg.:
-Hozzátok a magisztert...majd az lecsitítja véglegesen!

[Syris]

A városőr kérdésére kicsit furcsán nézek.
<Méghogy kislány...>
Elvonulását haloványan megjelenő szánakozással nézem, majd Shia-kora fordítom tekintetem, odamegyek mellé és Drant is odahívom. A magiszter szót hallva ösztönösen kutatni kezdem a tekintetemmel a várt varázshasználót, majd nézem az események további folyását, hogy rendezik a felmerült problémát.

[Torozon]

Syris, Shia-ko(NJK)

Shiako mellé lépsz aki eléggé szótlanul és kicsit csapzottan mered a teremtmény felé. Közben kérdőn biccent feléd utalva ezzel a melletted álló elf-re akit ő még nem nagyon ismer.

A varázshasználót hiába lesed nem sikerül megtalálnod szemeiddel, így nem is keresed tovább lévén nem tartózkodik itt. A ketreces szekér mellett ellenben nagy mozgolódás támad és egy kiáltást is hallasz, majd ismét elszabadul a pokol. A bestia mozdulatlanul ült mindaddig amíg az egyik kissé megszeppent lándzsás amely még mindig a sokk hatása alatt állva elborult agyának képzeletétől fűtve meg nem támadta. A lándzsa - bár furcsán hosszú és rettentően éles pengéje nem egy egyszerű munkára vall- egyszerűen elvásik az állat kemény külsején. Ezt azonban már a nagyvad sem hagyja szó nélkül és egy elegáns mozdulattal félresöpri a ketrec maradványait majd kiugrik a kocsi roncsai közül. Ugrásával egyidőben mintha mi sem lenen könnyebb karmait belemélyeszti a rá támadó katona testébe. A földet érést követően még két lándzsással végez szinte egy minutum alatt már ekkor is sejted hogy ennek nem lesz jó vége ám amikor az állat felétek fordul- noha jó tizenöt lábnyira vagytok az események színhelyétől- a zsigereidben érzed hogy baj van! Nem is akármekkora.

Az állatot azonban így is körülbelül tucatnyi fegyverforgató veszi körül, noha legtöbbjük gyáva azért akad egy kettő aki elszántan-és olykor olykor botoran- de ki mer állni a bestia iszonyatos karmai és bárd szerűen végződő farkával ellenben. Az első három ilyen vállalkozóból kettő ússza meg élve a harmadiknak pedig a jobb kezét harapja le vállból a kis házi kedvenc. A következő hullámban felfedezni véled a téged felsegítő városőrt és ugyanekkor megüti füledet egy furcsa gurgulázó hang melynek forrása egy másik városőr kürtje. A szőke hajú önjelölt segélyosztód egy elegáns elhajlással megkíméli fejét a porba hullástól majd egy gyors riposzttal a bestia szeme felé szúr ám elvéti, de még egy is sikerül megkarcolnia a fenevad szemének környékét. Erre az csak egyszerűen felüvölt majd egy csapással hátrébb tántorítja ellenfelét aki félig ájultan félig kábultan felétek zuhan majd elterül a lótrágyában dús porban.

Mindezek mellet egy halk szinte csak sejtető hang szólal meg fejedben.:
-Óvják lelked világát a te égi patrónusaid, s vigyázz ne köves tév -ösvényt mert az a homályba vezet.-köszön el tőled a csak most megismert elf majd lassú léptekkel elindul a kapu felé, jóformán tudomást sem véve az események alakulásáról.

[Torozon]

Arax Zerdal

Hosszú és fárasztó út volt míg gyalogszerrel és néhol kisebb nagyobb segítséggel eljutottál Erionba, ám a látvány már önmagában megérte. Noha nem először látod a Városok Városát azért mindig is valamiféle kíváncsisággal és tisztelettel vegyes érzés uralkodott el benned mikor megpillantottad a hatalmas városfalat. Az egyik legforgalmasabb kapu felől közelítteted meg a várost hiszen ez juttat el leghamarabb a Fogadónegyedbe, mivel mindenekelőtt egy szállásra lesz szükséged hogy elvégezhesd feladatodat, mégpedig hogy felkutasd apád gyilkosát, gyilkosait. Nem sokkal azután hogy elhagytad Ordant egy futár keresett fel majd egy pecsétes levelet adott át neked melyen felismered mestered pecsétjét.

" Fiam!
Nemsokkal elutazásod után sikerült kapcsolatba lépnem egy bizonyos céhvel melynek tagjai informáltak apád halálának homályos körülményeidről. Ők egy erioni bérgyilkos-társulatot sejtenek a gyilkosság hátterében akikkel apád holmi üzlet vagy netán birtok miatt összerúgta a port. Sajnos mást nem tudok mondani ellenben névtelen segítőink átadtak nekem egy tárgyat mely az egyik orvgyilkos nyakában volt, kérlek vizsgáltasd meg, nekem erre nem volt időm gondoltam jobb ha mihamarabb eljuttatom hozzád. Természetesen annyiban bizonyos vagyok hogy az amulett valamiféle mágiát sugároz ám annak eredetét még Hissael szentéletű sem volt képes meghatározni így ez a feladat rád vár.
Sok sikert és a Tűz világítsa be utad.:
Caldus Haler "

Az amulett mely a levéllel érkezett elég szép munkának tűnik, ezüstből készült és egy ezüstkörben sok egymásba fonódó bonyolult mintát kiadó ezüstszálak alkotják.

Lassan odaérsz a viszonylag hosszan hömpölygő társzekér áradathoz mely a kapunál várakozik s bebocsáttatásra. Miután beállsz a sor végére furcsa hangokat, visítást fegyvercsörgést és hasonlókat hallasz a kapu felől.

[Owases]

Arax

<Bérgyilkosok, birtokvita, és az a különös amulett. De remélem itt találok valami kézzel foghatót! Márha még ma bejutok a városba!>
A sikítást és fegyvercsörgést hallva kiváncsian az előttem álló társzekér bakja mellé sétálok, miközben a szememet erőltetve próbálom meglátni mi történhet előttünk.
<Ez meg mi lehet?>
A kocsisra nézek, és megkérdem:
-Ellnézést uram nem tudja mi történik ott elöl?

[Torozon]

Arax Zerdal

A kocsis kérdésedre megvonja a vállát.:
-Ami mindennap Erionban, valami alvilági, nem-evilági, titkos, vagy épp nem titkos szervezet üti agyon a városőröket vagy fordítva. De lehet hogy két ilyen esett épp egymásnak, mit tudjam én... jobb az ilyenből kimaradni elhiheti.
Ezzel tovább mereszti a szemét előre mert mint ahogy te is kíváncsi annak ellenére hogy szerinte "jobb az ilyenből kimaradni".

A fegyvercsörgés egyre erősödik noha nem a megszokott zajt hallod amikor egy fém elvásik a fémen, ennek valamivel tompább csengése van. Látni nem sok mindent látsz leginkább csak embereket látsz akik elállják a kilátásodat.