Falakon kívül

[Shia-ko]

Orden Hoarne

Dirin Lorni feléd fordul, és hunyorogva alaposan végigmér, csak aztán felel a kérdésedre:
"Is-is, fiatalúr, is-is..." - feleli lejjebb halkított hangon - "De miért érdekel ez téged ennyire, hm ?"
Noha nem okkal tetted fel a kérdést, csupán társalogni akartál, a férfi tekintete és arckifejezése kifejezetten gyanakvóvá vált.

(Orden)

<Na, csak óvatosan, már most kalóznak néznek.>
- Semmi, semmi, Uram, elnézését kérem, csak társalogni próbáltam. - visszakozom gyorsan. - Nem akartam megsérteni vagy kiváncsiskodni, csak egyedül utazom és nehez társalgok idegenekkel így nagyon megörültem, hogy szóba elegyedett vele.
<Nyugi, ha elijesztem, semmi hasznom nem lesz belőle, de még vissza is üthet.>

[Kaspar Otlokir]

Orden Hoarne

A kereskedő arca nagy sokára megenyhül.
"Jól van, jól van, Hirie uraság... Nem akartalak én meggyanúsítani semmivel se..." - látszik, hogy bánja már a hirtelen kimondott szavait. - "Csak tudod, az én szakmámban az ember nem lehet eléggé óvatos. Elég sok veszély leselkedik a magamfajta egyszerű kereskedőre..." - szabódik tovább alkalmi asztaltársad.
Ekkor elgondolkozó arcot vág, mintha kissé elkalandozna a figyelme.
Neked közben feltűnik, hogy egyre több vendég foglal helyet az asztaloknál, és a termet a halk társalgás zsongása tölti be. Általánosságban elmondtható, hogy a nagy többség a középosztálybeli kereskedők és egyszerű utazók csoportjába tartozik. Időközben egy kissé szedett-vedett zenekar is helyet foglal a bejáratól jobbra eső sarokban, és zeneszerszámok hangolásába fognak.
A nézelődésből Dirin hangja zökkent ki.
"Hirie úr! Mit is mondtál, mi hozott Abaszisz kies földjére?"

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

Mikor helyet foglalsz apád ágyának szélén, nem tudod nem észrevenni a szokásosnál is mélyebb ráncait és a sötét karikákat a szeme alatt. És hogy lefogyott...
"Mit meresztgeted a szemed, te kölök!.." - dorgál meg az öreg, bár a hangjában fáradt derű, semmint valós felháborodás munkál.
Aztán elkapja egy kisebb köhögőroham, melynek végén nagyot harákol, majd egy kendőt vesz elő a párnája alól, és a felköhögött váladékot diszkréten beleköpi - nincs túl bizalomgerjesztő színe, az már biztos...
"Édes fiam. Sokáig gondolkodtam, mérlegeltem és elmélkedtem azon, amit most mondani akarok neked. Előrebocsátom, hogy döntésem végleges, nincs vita... Na, ha van szemed, akkor láthatod, ha meg nincs, akkor jobb, ha tőlem tudod: lassan felzabál ez a kórság, és semmi, de semmi nem használ ellene. Azonban fiatalnak érzem magam a halálhoz, és nem szándékozom még feladni a harcot - azonban ebben a harcba szükségem van a te segítségedre is. Van még elég tartalékunk, úgyhogy néhány hétig még kihúzom egyedül, Dina segítségével. Te addig Ifinbe mégy, és az ottani Dzsad bankházban vezetett számlámról kiveszed az összes megtakarított pénzt. Ha ez megvan, akkor útra kelsz Caedon felé. Talán te is hallottál már az ottani gyógyvízről. Azt hiszem az segíthet... Úgyhogy szépen hozol az öregednek egy fiolával. Megértetted? Na, ha igen, akkor lódulj, egyél valamit és készülődj, mert nincs vesztegetni való időd!"
Azzal elbocsátó mozdulattal int feléd.

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

<Nincs vesztegetni való időm.>
-Igen apám. Úgy lesz. Addig is vigyázz magadra!- mondom, azzal elsietek.
Nem kérdezek semmit, teljesítem apám kérését. Lemegyek a konyhába, gyosan megreggelizem, a kamrából szárított húst, füstölt halat, és némi bort veszek magamhoz, amit több flaskába töltök szét, felvizezem, hogy inkább víz legyen, mint bor, de ne poshadjon meg, és egy málhába pakolom őket úgy három napra tervezem az ételt, és a vizet is. A pincébe sietek, és meghűlés, vérzés elleni füveket veszek magamhoz, keresek van-e még egy kis erős altató teának való, ha van azt is teszek el, egy kis csattanó maszlag, ami erős bódító hatású, és rossz képzetekkel gyötri az óvatlan embert. 10 adag görcs/kín mérget, mely fegyverre készült, 8-10 szívdobbanással hat, és mintha 2 fáklyával égetnék az embert vagy 1 percen át, vagy görcsökben fetreng még hosszabb ideig. Ha ezekkel megvagyok, felszerszámozom a lovat, kivezetem a ház elé, ahol kikötöm. Fegyvereim, és bőr mellényem szintén a lovon a nyeregre akasztva kap helyet. Összeszedem még a bankházhoz szükséges iratokat.
<Minden megvan? Kaja, ital, gyógyító és segítő növények, fegyver, papírok, méreg. Azt hiszem megvan minden. Már csak Dina búcsú csókja hiányzik, és jó kívánságai.>

Megyek, és elbúcsúzom Dinától.
- Vigyázz apámra míg távol vagyok. Ahogy eddig is odaadón tetted...
Azzal útra kelek Ifin felé a lovamon. Sietek, de inkább utazó tempóban, hogy ne hajtsam túl a lovat. figyelem a tájat, hogy hol lesz ivóvíz a lónak, estefelé a jó pihenő helyekre is figyelek, útszéli fogadók, széltől védett tisztásokra.

// a felszerelést ennek megfelelően átírom a karilapon, a méreg pontos leírását, is megadom. Az tuti, hogy IP-kből még "nekem" is kijön, nemhogy "Apámnak"//

[Shia-ko]

(Orden)

<Na, csak megenyhült, nem lett volna már az elején magamra haragítani.>
- Persze, semmi probléma, én sem akartam tolakodó lenni.
Mikor elfordul figyelem az asztaltársaságot, próbálok bármiféle árulkodó jelet találni, ami hasznomra lehet.
Mikor visszafordul újra felveszem a beszélgetés fonalát:
- Munkát keresek. És hát némiképp világot is szeretnék látni. Remélem sikerül valakinek a szolgálatába állnom, mert a kemény munka megy nekem, a fejem lágya is benőtt már és bízom benne, hogy az állhatatosság kifizetődik.

[Capricorn]

Tulajdonképpen teljesen igaza van. Minek nagyjelenet, hosszas búcsúzkodás.
-Egyébként nem fogsz olyan könnyen megszabadulni tőlem. Tudd meg, hogy juszt sem fogom megöletni magam valami jöttmenttel. Iszunk mi még együtt-mondom neki távoztában, aztán húzok mégegyet a flaskából. Na nem sokat, mert azért nem akarok hajnalban másnaposan kóvályogni. Csak amennyi valóban segít az alvásban. Meg is próbálok elaludni, hisz közel a hajnal.

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Ezzel a kis "rásegítéssel" gond nélkül sikerül elaludni.
Álomtalan álomba merülsz - talán az alkohol hatása - melyből egy kéz érintése ébreszt. Mikor felnézel, egy árnyékot pillantasz meg, mely Hulert hangján szól hozzád:
"Itt az idő, Rodrigo úrfi. Odakint várlak..." - azzal csendbe kioson a szobából.
Eljött hát a nagy nap - a távozásé...

[Capricorn]

Hát indulni kell. Nem is baj, nem való nekem ez a farmosdi. Gyorsan végzem el a reggeli rutint és lesüvítek az udvarra, mert a lovamat Liát is fel kell még készítenem, bár van egy sejtésem, hogy a bátyó intézkedett már ez ügyben. Meg kell keresnem Hulert mondandóm van hozzá.
-Figyelj csak meg kéne beszélnünk valamit-mondom neki mikor fellelem-Lesz néhány szabály az út során ez most az első. Ha mégegyszer magázol, és leurfizol az út hátralevő részét a ló hasa álá kötve fogod abszolválni. Világos voltam?
Barátra, és társra lesz szükségem, és nem szolgára. Indulhatunk?

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

Alaposan felkészülsz az útra; mert bár maga a feladat egyszerűen hangzik, könnyen előfordulhatnak "komplikációk"... Hiszen sok pénzzel kell nagy utat megtenned, úgyhogy közben akármi előfordulhat.
Gondolatban még egyszer átfutod a "listát", és elégedetten konstatálod, hogy minden megvan, ami kell. Apád büszke lehet rád, hisz' fiatal korod ellenére alapos és körültekintő fiatalember vagy.

Aztán eljön a búcsú ideje. Dina könnyek között ígéri meg, hogy vigyáz apád egészségére és jólétére, míg távol vagy. Önkéntelenül is elérzékenyülsz, hisz' először hagyod el egyedül a házat, és máris fontos feladatot kaptál... Hogy más ne lássa az előgördülő könnycseppet a szemedben, határozott mozdulattal lóra pattansz, és istenhozzádot mormolva gyorsan ellovagolsz.

Körülötted a lassan ébredező Estares a maga összetéveszthetetlen alakjaival, zajaival, szagaival persze tudomást sem vesz az egészről - a maga életét éli, másra nincs is ideje. Ki tudja, látod e még valaha...

Hogy baljós gondolataidat elűzd, szaporább tempóra fogod lovadat, így lassan elmarad mögötted szülővárosod, és nemsokára már a tengerparti kereskedelmi úton, szántóföldek, kisebb-nagyobb ligetek és gyümölcsösök közt lovagolsz Kelet felé.

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

Ha delelőre jár már az idő, mindenképp próbálok árnyékban tölteni néhány órát lovammal együtt, mert a napszúrás csak ront az esélyeken, sok vizet igényel, és a lovat is inkább pihentetem. Ha vége a sziesztának, újra felkerekedem, és folytatom sietve az utam.

<Remélem nem kell a szabad ég alatt éjszakáznom...>

Megpróbálom felidézni magamban az utat, amit Apámmal már sokszor megtettünk, hogy merre, és mikor találok útszéli fogadót, hogy az utat úgy időzítsem, hogy az este a környékén érjen. Akkor betérek oda egy éjszakára, és a meleg vacsora is jól jönne.

<Kéne egy enyhe fájdalmat okozó növényt találni, ami napokra tartós fájdalmat biztosít az áldozatnak. Enyhe főzete talán edzené egy kicsit a tűrőképességem testileg, és lelkileg is. De csak majd, ha már nem lesz ilyen fontos, és sürgető az utam. most nem hátráltathatom magam semmivel.>

Szieszta alatt próbálom számba venni, milyen növények, vagy keverékek jöhetnének szóba e célra. Majd folytatom az utam.

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel:

Dirin rád veti tekintetét, alaposan megnéz magának, és csak utána válaszol:
"Én, ifjú barátom, egyszerű kereskedő vagyok. Quironeia déli partvidékét járom, és próbálok ezt-azt olcsón megszerezni, hogy aztán haszonnal adhassam tovább annak, aki pont arra vágyik... Pont úgy, mint a kereskedők általában... - majd elmosolyodik - Kérlek nézd el nekem, ha kicsit bizalmatlan vagyok, de túl sokszor ért már kár tolvajok és banditák miatt, akik valahogy tudomást szereztek az árumról..." - Dirin nagyot sóhajt, aztán még egyszer végigmér - Ami pedig a kalózokat illeti: sajna akárhogy is küzd ellenük a Sárkányliga, eddig még nem sikerült teljesen kiszorítani őket...De már megbocsáss, nekem nem tűnsz olyasvalakinek, aki védtelen lenne a kalózok ellen? Vagy tévedek?

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Hulert a csendes udvarház udvarán találod, amint a lovaitok felszerszámozását ellenőrzi a bíbor ég előterében (mely egyébként megejtően szép, mint mindig...)Mikor odalépsz mellé, és elmondod az "utazás szabályit", megajándékoz csupafog mosolyainak egyikével:
"Na de kedves gazdám!.. Csak nem bal lábbal keltél fel?..." - gunyoros megjegyzése eszedbe juttatja, hogy ez a férfi mindig is szeretett tréfálni, és hála az isteneknek a tragédia sem vette el a kedvét attól, hogy viccelődjön.
Mielőtt bármit is válaszolhatnál, halk, de ütemes kopogás hangját hallod meg a ház felől, amint egyre közeledik - vagyis a bátyád azért csak felkelt, hogy elbúcsúztasson...
Huler is hallja bátyád közeledésének hangjait, mert komolyra vált:
"Minden kész, Rodrigo. A lovak szerszáma rendben, pakoltam élelmet, takarókat, főzőszerszámot... szóval mindent, ami kellhet."
Időközben már látod, ahogy a bátyád kilép a lakóépületből, és a hajnal fényben titeket keres a tekintetével. Aztán, mikor megpillant benneteket, habozás nélkül, friss mozdulatokkal indul meg felétek - lendülete önkéntelenül is eszedbe juttatja, hogy milyen volt azelőtt...

Bátyád fojtott hangon már messziről kérdi:
"Na, minden kész?.. Indultok?

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

-Mondjuk úgy, hogy meg tudom védeni magam. - mondja Kalmon egy kacsintás kiséretében, majd a kardjára paskol kettőt. - De meséljen nekem ezekről a kalózokról... Kíváncsi vagyok... Nem sokat hallottam még a külvilágról, azaz a Tiadlanon kívüli világról. Maga viszont tapasztalt tengerjárónak tűnik. Találkozott már ilyen tengeri banditákkal? - faggatózik őszinte érdeklődéssel - Mit kezdenek zsákmányukkal? Van egy kincseszigetük, amiről senki sem tud? Vagy...?

Pár pillanat után a homlokára csap, és újra magához veszi a szót:

-Juteszembe, eladó pipával akkor nem rendelkezik? - kérdi halvány és kissé idétlen mosolyt beállítva ábrázatán, majd a korlátra támaszkodik, és a kereskedő válaszát várva a tengert kezdi fürkészni.

<Remélem elég tapasztalt és tudálékos az aszisz, hogy valami hasznosat tudjon nekem mondani... Ha nem, akkor pedig tovább kell keresgélnem a hajón... Valaki majdcsak be tud nekem számolni!>

[Kaspar Otlokir]

Orden Hoarne

"Nos, egyet mondhatok, Hirie uraság: az állhatatosság, ha nemes céllal párosul, akkor mindig kifizetődik..." - mondja Dirin mosollyal az arcán - "De tudod mit? Olyasvalakinek látszol, aki érdemes egy magamfajta kalmárféle figyelmére... Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy szívesen a szolgálatomba fogadnálak?.. Nos?"
Azzal szórakozottan babrálni kezd a poharával, majd megszólít egy arra haladó inast, aki boroskancsókat cipel nagy igyekezettel.
Hé, fiam! Jöjj ide kérlek! Mit cipelsz oly nagy sebbel-lobbal?"
Az inas - sihederforma, kreol bőrű, fürtös fekete hajú, egyenruhás fickó - készségesen odalép az asztalhoz.
"Mit óhajtasz, jó uram?.."
Dirin Lorni mosolya jókora vigyorrá duzzad.
Ha nem tévedek - és nemigen szoktam, akkor jóféle aszisz nedűt cipelsz. Én megszabadítanálak a teher egy részétől..."
Ahogy óhajtod, uram4" - válaszolja az inas, és az egyik kancsot asztaltársad elé helyezi, majd továbbsiet a dolga után.
Dirin elégedetten csettint egyet a nyelvével, majd teletölti poharát. mikor végez, kézbeveszi, és jókorát kortyol belőle.
"Ah, ez igen! Ez aztán jóféle itóka!.. Hirie, te nem kérsz, tölthetek?" - kedélyeskedik.

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

A délelőtt nagyobbik részét nyeregben töltöd, de dél körül úgy döntesz, hogy megállsz, hisz' a lovadnak és neked is pihenésre van szükségetek, ha a nem épp rövid utat, mely rátok vár, biztonsággal meg akarjátok tenni...
Hála az isteneknek tavaszelő van; így bár egyre jobban érezhető a nap heve, azért napszúrástól nem kell tartani.
A pihenőt egy kisebb domb árnyékában, egy út melletti réten ejted meg. Miközben paripád elégedetten harapdálja a télről visszamaradt jobbára száraz fűcsomókat, addig te a magaddal hozott elemózsiát majszolgatod.
Még a felénél sem tartasz, mikor Kelet felől, az út kanyarulata mögül zajra leszel figyelmes. Kisvártatva már a felvert por is látszik - ez alapján egész menet közeledhet feléd az úton, bár semmit sem látsz, mivel az út szegélye, és a mellette növő facsoport egyenlőre mindent eltakar előled.
Lovad is gyanakodva emeli fel a fejét - szinte kikéri magának, hogy valami vagy valaki meg merészeli zavarni jól megérdemelt ebédjének fogyasztása közben...