Utak, ösvények, csapások

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Lenyelem a falat savanyúságot, amit épp a számba vettem. Hiába az etikett, hiába a gorviki vér... de sosem tudom eltalálni a falatok és beszélgetés ritmusát. Valahogy mindig a kérdés első szavával kerül az étel a számba, hogy utána kínos csöndben próbáljam a legkulturáltabban, leggyorsabban lenyelni. Főleg, ha nők vannak a közelben. Legalább nem egy fiatal lány, Ranagol tudja, de egy szót sem szólnék akkor inkább.

-Nem egy könnyű történet, egy nagyon fontos családi, és épp ezért személyes, ügy miatt járok erre. Egy kocsi volt olyan jó, és tett egy kitérőt számomra. Sajnos egy saját lovat nem tudnék megfizetni.-megköszörülöm torkomat iszom egy kortyot a felszolgált borból.

<...Vén némber, meg sem szólal, de még így is zavar... Ranagol figyelje álmaidat, ha engem bámulsz most...>, még egy kis korty és folytatom mondandómat.

-Úgy tudom, valahol a Rawaka hegyei közt található egy lovag rendház, őket kell felkeresnem. Úgyhogy a mise után a hegyek felé vezet utam, bár sem a pontos helyet, sem az utat nem ismerem. Nem tud esetleg valaki megbízhatót, aki jól ismeri Rawaka-t és el tudna kísérni az utamon?

[Anathor]

("Fivér")

*Jó jel, hogy nem nagyon figyel a férfi a fejvadászra, ezt kihasználhatja. Ha a báró fontosnak, hatalmasabbnak érzi magát, hajlamosabb saját tekintélyét növelni a pontosság és a precizitással szemben. A nemesi gőg... Ha behódol neki, elhitetheti vele ő egy senki a báró személyéhez képest nyert ügye lehet... Az emlékek mit sem számítanak, az emberi természet diadalmaskodhat a józan ítélőképesség felett.*
- A nevem Roccquo wes Chiallini, Báró Uram, pár napig az Ön méltóságteljes vezetősége alatt szolgáltam...
*Ismét meghajol a báró előtt enyhén. Természetesen felkészül a menekülésre.*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Nem csak az öregasszony, hanem mindenki a te mondandódat figyeli az asztal körül. Megszólalni – egyelőre – továbbra is csak Ferda akar:*

- Hmmm, nem is hallottam erről a hegyekben tanyázó lovagrendről. Mondjuk én nem nagyon mozdultam ki soha a faluból, de többen vannak akik jól ismerik a környéken lévő hegyeket. Főleg kecskepásztorok, majd idehívatok néhányat közülük a mise után...

*Az öregasszony leteszi az ételét, majd egy torokköszörülés után alig hallhatóan megszólal:*

- Khmm...Lélekösvény?

*Sokat tudóan néz rád, a többiek pedig kicsit értetlenkedve.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*A báró ízlelgeti az imént hallott nevet.*

- Roccquo wes Chiallini...Roccquo wes Chiallini...Nem ismerős a neve. Oszt miért no meg honnan hívattam magát ide atyafi?

*Szájába veszi a pipát, de egyelőre nem gyújtja meg.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

-Köszönöm a segítséget, jó lenne valaki, aki elkalauzolna a hegyekben...

Eddig jutok a mondani valómban, amikor megszólal némber. Talán még a villa is megcsikordult a tányéron a szavára... Lehet puszta suttogás volt, lehet csak sokat sejtető, számomra egy gúnyos boszorkány hangja sem lenne undorítóbb.
Számszéle megrándul, ahogy erőt veszek magamon, hogy csakis az udvariasság intésére, és saját magasabbrendűségem bizonyosságára, megszólalok.

-Igen.- mondom szárazon és nyomatékosan. Fejemet nem emelem fel a nő felé, majd egy másodpercnyi csönd után ismét Ferda felé fordulok.- A Lélekösvény ranagolita paplovag rendje. Tartoznak néhány megválaszolatlan kérdéssel Családomnak és Nekem.

Megköszörülöm a torkom és a pohár után nyúlok, teljesen kiszáradt a torkom.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Nagyokat kortyolsz az asztali borból. Bár az íze elég savanykás, most mégis jólesik a kiszáradt torkodnak.
Az öregasszony tovább sokkol azzal, hogy suttogó hangján még mond néhány mondatot:*

-A Rawaka belső fertályában van a tanyájuk, a Vörös-orom-nak nevezett hegy tetején...Ebből az irányból is meg lehet közelíteni, de legalább egy-másfél hetes túra a hegyi ösvényeken...

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Ranagol Küldöttjei lakmározzanak a lelkeden némber, de legalább hasznos az információt...> mosolyt erőltetek arcomra és egy köszönömmel nyugtázom mondatait.
<...Honnan tudhatja ez a vénség a rendház helyét?... Tudtam, hogy nincs valami rendben az aszott nőszeméllyel, de még mindig nem tudom, hogy mi...>

Végül kíváncsiságom győz a viszolygásom felett, megtörölöm szám szélét, és két falat közt a nőhöz szólok, de nem nézek rá.

-Honnan tudja ezt az információt asszonyom?-Ferdára nézve, és mintegy magyarázatként, hozzáfűzöm.- Sok helyen próbáltam kideríteni a fellegvár helyét, de csak annyit tudtam meg, hogy a hegység déli, délnyugati részén valahol.

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


- Aki olyan sokat megélt mint én, és annyi időt töltött a hegyek között, az ismer néhány olyan dolgot is, amiről a legtöbb városlakónak csak halvány elképzelése van...

*Nagyot kortyol a kupájából, majd tovább csipeget az ételből.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Sápadnál a semmibe vénség...bár ahogy nézlek, ezt már más is kívánta korábban...>

A némber titokzatoskodása nem tesz boldoggá, az egyszer biztos. Nem baj, ha ennyit akar közölni, hát ennyit közölt. Újra felöltöm a hideg kiemelkedettség bársony maszkját, és folytatom az étkezést. Igazán örülnék egy kis csöndnek, majd a hegyekben lesz belőle részem. Két falat közt eszembe ötlik, hogy szükség lenne egy térképre is, hogy merre van az a hegycsúcs, ha nem találok kísérőt magamnak.

[Anathor]

("Fivér")

- A minap irányított a második szakaszhoz, Báró Uram... Hm... Da Sacon, vagy da Sacron? Igen, da Sacron parancsnok kezei alá.
*Szándékosan elgondolkozik a neven, finoman a shadoni jelentéktelenségét hangsúlyozza a báró személyéhez képest. Talán az abradon elégedettségét, egóját növelheti ezzel.*
- A szakaszparancsnok azzal irányított vissza a Báró Úrhoz, hogy nincs üresedés a szakaszában...
*Ha a férfi éppen nem tekint rá, lopva körbenéz, felméri a környezetet.*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*Úgy tűnik, hogy megkönyörül rajtad a vénasszony, mert többet nem szólal meg az ebéd alatt, így nyugodtan megebédelhetsz.
Már a desszertnél – ami reszelt almával töltött cukrozott tésztaféle – jártok, amikor megérkezik a házigazda egyik szolgája. Csak egy-két percig tartózkodik a teremben, mert Ferda azonnal el is küldi, hogy szétkürtölje a faluban a közelgő szentmise hírét.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*A báró nagyot néz.*

- Én? Én küldtelek ahhoz a shadoni kutyához? Akkor se küldenék egy született gorvikit annak a pökhendi carappoi balféknek, ha parancsot kapnék rá! Boldoguljon a saját hullajelölt embereivel, vagy azokkal a füstös képű, ázott kutya szagú dzsad barmokkal! Tán csak nem ő küldött, hogy kilesd a titkainkat? Hogy megtudd neki, hogy mitől ilyen nagyszerű a második zászlóalj harmadik szakasza? Átlátok rajtad fiú! Tán nem shadoni vagy te magad is? Csak nem valami Felföldi patkány? Na beszélj, hová való vagy!

*Nem nagyon foglalkozik azzal, hogy ki hallja meg a beszédét és ki nem. Helyenként már-már üvöltve, elég hangosan beszél hozzád. Úgy tűnik, hogy az emberei már megszokhatták ezt, mert nem veszed észre semmi jelét annak, hogy bárki felkapná a fejét az üvöltözésre.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Befejezem az ebédet, és ha senki sem akar további témákat felhozni beszélgetésre, megköszönöm az fenséges vendéglátást és kimentem magam, hogy felkészülhessek a misére.
Kinézek a kis térre, hogyan fest az asztal és kínpad, majd amennyiben van még időm, keresek egy árnyas padot. Előveszem a könyvemet és gyorsan átlapozom az előre bejelölt passzusokat a biztonság kedvéért. Ha nem történik semmi különös, akkor fél kettő előtt pár perccel az asztal mögé lépek, a hallgatósággal szemben. Előkészítem a Szent Iratokat, és a rituális korbácsomat, majd felnézek és megvárom míg elcsitulnak a jelenlévők.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- És? - *kérdem Rantitól nyugodtan miután közölte, hogy látott valakit leskelődni a bokorban.*
- Ha gyorsan távozunk ugyan úgy megtámadhatnak mint ha lassan. Sőt... ha gyorsan távozunk nem láthatjuk a részleteket amik előttünk vannak. A Sorsunkat meg úgysem tudjuk kikerülni fiam! - *megállok a mozdulatomban.*
<Mit is mondtam? Fiam...>
*Hogy miért ez csúszott ki a számon nem tudom. Mondtam. Kész. Viszont az ami belül utána elér hallgatásba burkol és bizony a keskenyre préselt ajkak beszédesebbek lehetnek bármitől - vagyis, hogy nem akarok társalogni egy darabig.
A belső rendbetétel fontosabb mint az ami kívül van, így elmerülve önmagamban teszem meg a nap további óráit. Viszont én sem vagyok fából, meg is éhezem, szomjas is vagyok, s arról nem beszélve, hogy már töri a hátsómat a vértem darabja. Második napot lovagolom benne végig, már úgy érzem, hogy elkellene egy párna alám.
A kis pataknál megállok, nem nézek Rantira, de hozzá szólok.*
- Itt megállunk pihenni. Megitatjuk a lovakat is, szerintem ez iható víz. Vannak benne élő állatok... Egy-két fertályóra múlva tovább megyünk, elszeretném érni a falut még sötétedés előtt.
*Nem nyergelem le Rulyt, minek, de a patakhoz vezetem, fogom a kantárszárát, bár ez inkább csak olyan cselekvés, hogy addig sem kell a kölyökkel foglalkoznom. Közben aprókat mozdulok - főleg a lábaimat és hátsómat tornásztatom - gémberedés ellen.*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: délután


*Az étkezést hamarosan befejezitek, majd egy kurta elköszönés után elindulsz, hogy felkészülj a misére.
A téren már felállították az asztalt és mellette a kínpadot is. Az asztalt még egy földig érő vörös terítővel is letakarták, és valamelyik buzgó Rangolita még egy-két kínzóeszközt is odakészített. Van egy kampókban végződő háromágú korbács, mellette egy apró szögekkel kivert, nagyjából egy méteres lapos faléc és egy ujjnyi vastag, másfél méteres mogyorófavessző.
Miközben te az egyik ház árnyékában a könyveidet lapozgatod, a téren lassan gyülekeznek az emberek. Bár senkinek sincsen időmérésre alkalmas szerkezete, mégis körülbelül a megbeszélt időpontra összejön a falu nagyrésze, összességében mintegy százötven-százhatvan ember.
Már-már azon gondolkodsz, hogy nekiállj az igét hirdetni, amikor Ferda egyik szolgája lép melléd egy boroskorsót és egy kupát szorongatva.*

- Sacerdon! Ezt Ferda gazda küldi, ha esetleg megszomjazna a nagy melegben...

*Ezzel átnyújtja az első ”adományt”.
Az emberek egészen addig halkan beszélgetnek, amíg az asztalhoz nem lépsz. Akkor azonban teljesen elcsendesednek és várják a Legnagyobb Úr igéit...*