Falakon kívül

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

Sikerült felkeltened a kiszemelt felszolgáló, egy húszéves forma fiatal férfi figyelmét; miközben figyelmesen hallgatja a mondandódat, a kezében tartott tálcát egyensúlyozva lép közelebb az ülőhelyedhez. Mikor befejezed, elmosolyodik, és közös nyelven szólal meg:
"Aztán milyen tanácsra lenne szükséged uram? Kérdezz csak bátran, szívesen segítek..." - aztán látványos mozdulattal szabad kezével a saját homlokára csap (mintha eszébe jutott volna valami...) - "Csak nem az esti mulatság miatt aggódsz, uram? Mert amiatt teljesen felesleges. Ugyan bálnak, nevezik, de a táncos mulatság kifejezés sokkal találóbb. És amiatt ne aggódj, hogy megsérted bárki ízlését is: bár lesz néhány magas rangú vendég is, a hajó utasai annyira sokféle nép szülöttei, hogy lehetetlen lenne egy igazi aszisz bált tartani nekik - nem tudnának helyesen viselkedni, meg aztán nem is igen értékelnék szerintem. De ha ennek ellenére mégis a szokásainkra vagy kíváncsi, én megtaníthatok neked pár dolgot, mikor épp nem dolgozom..."

[Kaspar Otlokir]

Orden Hoarne

Dirin Lorni feléd fordul, és hunyorogva alaposan végigmér, csak aztán felel a kérdésedre:
"Is-is, fiatalúr, is-is..." - feleli lejjebb halkított hangon - "De miért érdekel ez téged ennyire, hm ?"
Noha nem okkal tetted fel a kérdést, csupán társalogni akartál, a férfi tekintete és arckifejezése kifejezetten gyanakvóvá vált.

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Kisvártatva nyílik az ajtó, és egy tálca jelenik meg a résben, amit a bátyád követ, meg persze az a bot, amit akkor használ, mikor túlerőlteti a lábát. Bár az arca a még mindig viselt kötés alatt összpontosításról árulkodik - nyilván nem akarja leejteni a tálcán egy kézzel egyensúlyozott butéliát és két kis agyagbögrét - mikor leteszi az egészet a szobád asztalára, mégis rád villant egy meleg, szeretetteljes mosolyt:
"Remélem, nem zavarlak. De ha mégis, az sem baj..." - Rád vigyorog, majd odabaktat a szobádban lévő egyetlen karosszékhez, és egy jól irányzott mozdulattal az ágyad közelébe penderíti. (Mindig is lenyűgözött a testvéred képessége, ahogy alkalmazkodott a balesete utáni új életformájához...)
"Na, így mindjárt kényelmesebb. Na lássuk csak, miből élünk..." - megragadja a butéliát, és megkotyogtatja - te is hallod a jellegzetes zajt, amit a lötyögő folyadék ad: szinte teli van. - "Jóféle narancspárlat!" - emeli meg mosolyogva. Sorban kitölt belőle a bögrékbe, majd az egyiket neked nyújtja.
"Tudod, lehet, hogy most látlak utoljára. Nézd el nekem, hogy érzelgős vagyok ma este, de te vagy az utolsó még élő családtagom..." - Fájdalom villan fel a szemeiben, majd tűnik el a mélyben egy pillanat múlva - "De nem azért jöttem, hogy a gondjaimmal untassalak. Még egyet akartam inni az öcsémmel, mielőtt útra kel. Úgyhogy fenékig, testvér!"
Azzal az ajkához emeli a bögrét, és egy húzásra kiissza, majd hangos csattanással "teszi" vissza a tálcára.
"Ez jó volt!"
Aggódó pillantást vet rád, majd komolyabb hangon folytatja:
"Nem szeretném, hogy egyedül kelj útra. Tudom, hogy erős vagy, de szükséged lesz valakire, akiben megbízhatsz. Azt akarom, hogy vidd magaddal az egyik csikóslegényt. Ne ellenkezz, mert már döntöttem - akkor is követni fog, ha te nem akarod!" - Most megint a jellemző "nagytestvéres" hangján beszél - "Nehéz volt a fiúk közül választani, mert mikor elmondtam nekik, hogy mit akarok, mind önként jelentkeztek, pedig tudják, hogy veszélyes vállalkozás lesz. Végül úgy döntöttem, hogy Hulert küldöm veled."
azzal újra teli tölti a bögréjét, majd rád pillant és megemeli:
"Egészségedre, kölyök!" - és egy húzásra kiissza.

[Capricorn]

Mikor meglátom a butykost a bátyó kezében, úgy érzem sírva fogunk vigadni. Szó nélkül követem hát példáját és gallér mögé hajítom a nedűt. Nem is esik rosszul. Átmelegíti a lelkem akárcsak a tesó szavai, és aggódása. Ekkor villan belém, hogy valóban én lettem az utolsó élő családtagja. Na de erre is van gyógyír.
-Családtag témában van egy lehetőség, nem tudom hallottál- e már róla. A világ nagyon sok - sőt talán minden - országában gyakorolják ezt a hagyományt. Úgy hívják házasság. Te is megpróbálhatnád. Azt hallottam, hogy utána idővel gyorsan, és sok esetben drasztikusan felduzzadhat a családtagok száma. Ezeket meg gyerekeknek szokták hívni.
Útitárs ügyben szeretnék vele vitába szállni, aztán mégsem teszem. tudom, hogy két, sőt lehet, hogy öt embert sértenék meg. Őt magát mert nem hagyom megfelelően aggódni, Hulert mert nem adom meg neki a lehetőséget, hogy megbosszulja a húgát, és az itthon maradó másik három srácot, mert nem hagyom, hogy Huler, mint az ő nagykövetük helyettük is megtegye szeretteikért amit kell. Én csak a bátyám Zlotan, és a szüleink miatt akarom ennek a palinak a vérét ontani, hisz a lelkük önszántukból ment el. ha maradni akartak volna megvédték volna a testeket amelyeket használtak. Ők nem hisznek, hittek ebben ezért kell a bosszú.
-Rendben legyen ahogy akarod. Gondolom most, hogy ígéretet tettél Hulernek már úgysem tudnám visszatartani. Talán tényleg jobb is így.-bedobom a következő snapszot is aztán nyújtom a újra a csuprot.-Na mi van már elfogyott, vagy csak simán smucig vagy?

[Gargaroth]

(Kalmon)

Mosolyogva köszöni meg a felszolgáló ajánlatát, majd így folytatja a párbeszédet:

- Azt hiszem akkor nincs kérdésem, ha nem lesz fontos Aszisz etikett a bálon, akkor úgy gondolom én is hagyni fogom. Egyszerűbb ember vagyok én, minthogy szigorban neveltek volna. Viszont másról szeretnék egy kis tudást kapni, de erről jobb lenne ketten beszélni! - mondja Kalmon kicsit titokzatosra váltva a hangját. - Mit szólna, ha miután végzett itt a munkával, találkoznánk a fedélzeten és elbeszélgetünk? Számomra nagyon fontos lenne! - mondja úgy, hogy a "nagyon" szavat elég erős nyomatékkal látja el.

Kissé zavarja ugyan, hogy nem megy neki tökéletesen a közös, de áttekint a probléma fölött, mivel látja, hogy a pincért nem érdekli a dolog.

Miután elfogyasztotta szerény menüjét, felmegy a fedélzetre egy kis levegőt szívni. Séta közben tekintete két embercsoportot figyel, hogy lát-e magához hasonló erv vágású embert, valamint dohányosokat keres. Nem siet sehova, ideje van. A pincér még minden bizonnyal a takarításból, mosogatásból is ki kell vegye a részét, szóval tényleg van ideje...

[Gargaroth]

(Kalmon)

Mosolyogva köszöni meg a felszolgáló ajánlatát, majd így folytatja a párbeszédet:

- Azt hiszem akkor nincs kérdésem, ha nem lesz fontos Aszisz etikett a bálon, akkor úgy gondolom én is hagyni fogom. Egyszerűbb ember vagyok én, minthogy szigorban neveltek volna. Viszont másról szeretnék egy kis tudást kapni, de erről jobb lenne ketten beszélni! - mondja Kalmon kicsit titokzatosra váltva a hangját. - Mit szólna, ha miután végzett itt a munkával, találkoznánk a fedélzeten és elbeszélgetünk? Számomra nagyon fontos lenne! - mondja úgy, hogy a "nagyon" szavat elég erős nyomatékkal látja el.

Kissé zavarja ugyan, hogy nem megy neki tökéletesen a közös, de áttekint a probléma fölött, mivel látja, hogy a pincért nem érdekli a dolog.

Miután elfogyasztotta szerény menüjét, felmegy a fedélzetre egy kis levegőt szívni. Séta közben tekintete két embercsoportot figyel, hogy lát-e magához hasonló erv vágású embert, valamint dohányosokat keres. Nem siet sehova, ideje van. A pincér még minden bizonnyal a takarításból, mosogatásból is ki kell vegye a részét, szóval tényleg van ideje...

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel:

Az ebéd végeztével szándékodnak megfelelően felmész a fedélzetre - miközben ott csengenek a füledben az inasnak a kérdésedre válaszul adott szavai:
"Oh, uram..." - alaposan végigmér, mielőtt válaszolna - "Ha nincs a kérésedben semmi fajtalan vagy törvénytelen, és esetleg egy kis pénzt is kereshetek vele, akkor nem bánom...De sajna ma nem alkalmas. Tudod, a bál miatt nemigen lesz egy szabad percem sem. De tudod mit? Légy holnap reggeli előtt a középfedélzeten, és meglátom, mit tehetek érted..." - azzal rád kacsint és továbbáll a dolga után.

A fedélzetről nyíló kilátás azonban csakhamar magával ragadja a figyelmed: A tiszta kék ég, az azúrszín, napsütötte, végtelennek tetsző tenger látványa olyasmi, amivel azelőtt nemigen találkozhattál. Nem csoda, hogy rajtad kívül sok utas is élvezi a látványt, dacolva a langyos, de szeszélyesen változó kora tavaszi szellővel, mely oly vidáman kapaszkodik bele vitorlába, szépasszony hajába vagy épp pipafüstbe...
A dohányfüst aztán visszarepít a valóság talajára, és rögtön megpillantod a forrását is: egy pocakos, őszes hajú férfiú épp azzal bajlódik, hogy pipájába életet verjen.

[Kaspar Otlokir]

Morel Dal Jandarvi

P. sz. 3701 tavaszelő, Alborne első, másként a "Lant" havának ötödik napjának estéjén, Estares városában, a Dal Jandarvi család házában.

Még szerencse, hogy errefelé nem olyan kemények a telek.
Apád, aki egész gyermekkorodban is ifjúságod eddigi részében gondodat viselte és taníttatott és a maga módján szeretett is, és kit annyira szeretsz, sajnos nem lesz már fiatalabb. Ezt persze te is tudtad - hisz' nem vagy már ostoba kölök! - de egy dolog sejteni, vagy tudni valamit, és egy teljesen más dolog megtapasztalni ugyanazt...

Az egész egy ártatlannak tűnő meghűléssel vette kezdetét. Bár az idei tél tényleg nem volt kemény, az öregednek már nem való a házatok pincéjében található nyirkos, hűvös laboratórium. A szokásos módon belefeledkezett a munkájába - és már meg is történt a baj. És aztán hiába minden törődés, aggodalom és a sokféle gyógyszer; nem segített semmi sem, és a betegség csak tovább súlyosbodott. Kénytelenek voltatok felvenni egy házvezetőnőt, aki gondoskodott az öregről, hisz' valakinek az üzlettel is törődnie kellett...

Mikor a tél múlni kezdett, és lassanként melegebbre fordult az idő - apádnak már nem kellett tovább naphosszat az ágyat nyomnia, és te újra bizakodni kezdtél, azonban örömöd korai volt, hiszen az öreged nem gyógyul meg teljesen - és persze orvost vagy papot sem enged hívatni magához ("Azok csak oktalan barmok..." - mondogatja elhaló hangon, mikor a dolog szóba kerül). Az pedig, hogy vajákost hívjatok, egyenesen hidegrázással tölti el az öreget.

Így hát neked marad a kemény munka. Minden nap ugyanaz: ébresztő, aztán reggeli (melyet Dina, az idős házvezetőnő készít el és szolgál fel nektek, aztán irány a labor, ahol kettő helyett dolgozol, sietős ebéd, aztán munka, munka, egy kevés vacsora, aztán csak még egy dolog - és hajnal lesz, mire ágyba kerülsz. Már nincs időd se testmozgásra, sem pedig rendes evésre-alvásra - de hiába, a megrendelések nem várhatnak... A jó Dina, ki megbízhatóságával és szolgálatkézségével (na meg persze asszonyos bájaival) hamar kiérdemelte, hogy a házba költözhessen, néha-néha szóvá teszi, hogy ha így folytatod, hamarosan te is apád sorsára jutsz - és őszinte aggodalom látszik az arcán.

Mint mindig, most is korán kelsz, hogy apáddal együtt reggelizhess, és megbeszéljétek az aznapi teendőket, vagy meghallgasd a tanácsait. A konyhába betérve azonban csak Dinát találod ott, amint éppen egy tejeskancsót, némi főtt tojást, csíkokra vagdalt sonkát és friss kenyeret pakol egy tálcára. Láttodra felderül az arca:
"Morel, de jó, hogy már felkeltél!Apád azt kéri, hogy miután ettél, gyre fel a szobájába, mert beszélni akar veled. Kezd el nyugodtan, mert ő most nem tud veled tartani..."
Azzal az alaposan megrakott tálcával a karján egyensúlyozva kitipeg a konyhából. Körbenézel. Az asztal szokás szerint megterítve és megrakva mindenféle finomsággal - szintehívogat, hogy kezdj már végre enni...

[Anhorienn]

Morel Dal Jandarvi

Minthogy egész eddigi életemben ő volt tanítóm, nevelőm, és baljós sejtelmem van, hogy a szobájába kéret, megelőzve hogy késő legyen, <A reggeli várhat! Ő nem biztos....> -gondolom magamban szívemben keserűséggel, azzal Dina után sietek apám szobájába.
<Vajon tényleg ekkora a baj? Tényleg a halálán lehet? Vagy egy újabb lecke, az érzelmek hatalmáról? Ki fog megtanítani a mesterfogásokra? Feljegyzései aligha lehettek, hisz nem tartotta sokra a világi tanítást, így nálam sem forszírozta, csak ami az üzlethez mindenképp kell. "Írni, olvasni nem szükséges, csak a számok, és mértékek kellenek a mi fajtánknak."-mondta mindíg határozottan. Néha ezért haragszom rád Öreg, de mégis csak felneveltél tisztességgel. Biztos lekormol majd, hogy reggeli előtt jöttem, pedig ő utána várt...>-futnak át a kavargó gondolatok a fejemben míg elérem a szobáját.
Belépek, felkészülve a szidásra, de a legrosszabbtól tartva, hogy későn érkeztem.

[Kaspar Otlokir]

Morel Dal Jandarvi

Akárhogy is sietsz, Dinát nem tudod megelőzni.
Mire apád szobájába lépsz, ő már ott ül az öreged ágya mellett.
Bizonyos értelemben apád állapota jobb is, rosszabb is annál, mint amit vártál: ugyan az ágyat nyomja (és ahogy ismered, biztosan jó okkal - hisz' nemigen szeret lustálkodni), azonban láznak, hidegrázásnak nemigen látod jelét (csupán egy hálás mosolyt látsz, amelyet az ágy szélén ülő Dinára villant, aki éppen arra készül, hogy az ölében tartott tálcáról etesse az öreget)
Mikor a szobába lépsz, mindketten feléd fordulnak, majd apád lenyeli a szájában tartott falatot, és megszólal:
"Fiam, fiam...Mondtam, hogy csak akkor gyere, ha ettél már. Fontos dolgokról akarok veled beszélgetni, de nem ég a ház, úgyhogy...De mindegy, ha már itt vagy, gyere, ülj le... Köszönöm, kedvesem -" pillant immár a házvezetőnőre - "Most egy kis szünet. Beszélnem kell ezzel a szófogadatlan kölyökkel. Kicsit később folytatjuk..." - azzal elbocsátólag int felé a kezével.
Dina feláll az ágyról, hogy a helyére ülhess, és magával viszi a tálcát is - és nem kerüli el a figyelmed a rosszalló pillantás, mikor elhalad melletted.
"Na, mire vársz, kölyök?.. Eddig olyan sürgős volt. Na gyere, ülj ide..." - mutat maga mellé az ágy szélére.

[Anhorienn]

Morel Dal Jandarvi

Leülök, és várom mit akar mondani az öreg. Igyekszem engedelmesen és tisztelettudóan viselkedni, bár furdal a kíváncsiság. Ha elhallgat, és úgy látom, hogy nincs már mondandója, és még kérdésem lesz, akkor szólalok csak meg.

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

-Rendben van - bólint beleegyezően felszolgáló ajánlatára. - Akkor holnap a középfedélzeten!

Tetszik neki a fedélzeti kilátás és a levegő is a konyhai fülledt légkor utan. Lassan, szorakozottan a pocakos ferfi fele setal, azon gondolkozva, hogy hogyan szolithatna meg...

- Jó napot uram! - Mondja ismét az erv közöst használva. - Ne haragudjon, hogy zavarni, de szeretnék egy kis pipa szivni, és látom ön rendelkezik ilyennel... Esetleg kölcsönkérhetném?

Kalmon a korláthoz támaszkodott választ várva...

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A férfi néhány pillanatig Kalmonra mered - aztán erős akcentussal bár, de erv nyelven válaszol:
"Üdvözlet, uram! Bocsáss meg, lehet én nem jól értem, de tényleg a pipámat akarod te elkérni?.."
Azzal kérdőn mered rád. Nem tűnik ellenségesnek, inkább kissé meghökkent.
Kisvártatva tovább próbálkozik - és láss csodát, sikerrel jár! A pipá kékes füstöt kezd eregetni, és a szél szárnyaira veszi, hogy aztán a te orrodba is eljuttassa az égő dohány jellegzetese, mással össze nem téveszthető illatát...
A idősődő, kereskedőféle kinézetű beszélgetőpartnered nagyot szív a pipából, hosszan benntartja, majd kifújja a füstöt, aztán valami számodra ismeretlen nyelven félhangosan néhány szót mormol. A szavakat nem érted, így csupán a hanghordozásból és az arckifejezésből tudod kikövetkeztetni, hogy roppant elégedett a dolgok alakulásával. Aztán, mintha csak akkor döbbent volna rá arra, hogy Kalmon még mindig ott van, kissé zavartan újra felveszi a beszélgetés fonalát:
"Ne haragudj, de az ilyesféle személyes dolgokat..." - megemeli egy kissé a kezében tartott, füstölgő pipát - "...nemigen szoktam kölcsönadni. Sajnálom. Azonban engedd, meg, hogy bemutatkozzam: Dirin Lorni vagyok, Abasziszból. És ne haragudj meg a kérdésért, de az általad használt nyelvből úgy itélem, hogy a messzi Észak egyik országát vallhatod szülőföldednek. Azon töprengek, hogy vajon mi hozhatott egy északi férfit az évnek ebben a korai szakaszában a Quiron-tenger déli oldalára."
Dirin kis szónoklata végén ismét nagyot szív a pipájából, aztán figyelmesen rád nézve várja Kalmon válaszát.

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

A bátyád somolyogva néz rád:
"Smucig, mi?" - azzal nagy lendülettel teletölti a bögréd. Jócskán jut belőle a tálcára is - "Na nézd, ez is a te hibád..."
Magának is tölt - kissé óvatosabban, aztán rád emeli és kiissza a bögre tartalmát.
"Csak úgy égeti a belem...Naszóval. Huler hajnalban érted jön, és felébreszt. Még napkelte előtt elindultok, mert nem akarom, hogy az asszonynép titeket is elsirasson...Addig pihenj. Ezt meg itthagyom,..." - int a palack felé -"hátha segít elaludni!"
Nehézkesen feláll - ekkor jössz rá, hogy kimerült, holtfáradt lehet (nem elég, hogy a szokásos problémákat rendezi - most az egész birtok és minden rajta élő gondja az ő vállát nyomja...) Fáradtan rád mosolyog:
"Nem fogok nagyjelenetet rendezni ne félj! És nem fogok búcsúzkodni sem! Csak arra kérlek, hogy vigyázz magadra. És tudom, hogy bármi is legyen az istenek akarata: te biztosan beteljesíted... Szóval viszlát, öcsém!"Azzal elfordul, és kibiceg a szobából...

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

<Hehe... Igaza van... butaság volt megkérdezni! De akkor talán van nála még egy és eladja...>

- Khm.. - köszörüli meg torkát az ifjú - Igaza van, badarságot kérdeztem. - Válaszol Kalmon anyanyelvén.

- Akkor talán az egy kicsit értelmesebb kérdés lenne, hogy nem lenne-e egy eladó pipája a számomra? Kedvem támadt egy kis füstöt eregetni ebben a lágy szellőben a tengert figyelve... Oh, milyen udvariatlan vagyok, az én nevem Kalmon...Kalmon Yiel. És valóban északi vagyok. Tiadlanból indultam Délnek.

Egy pillanatra a tengerre néz és közben alaposan átgondolja válaszát. Mindez csak egy pillanatot vesz igénybe.

< Nem lenne jó ötlet felfedni rögtön a lapjaimat. Ki tudja miféle ember ez az aszisz. Talán segítene, talán nem. Talán még bajba is keverne. Elég lesz csak óvatosan puhatolóznom...>

- Tulajdonképpen amolyan világjáró körútra indultam. Szeretném az én kis szülöföldemen kívüli tájakat is megismerni. Érdekelnek más régiók kúltúrái is... Szeretnék nyelveket megtanulni. Szeretnék sok tudományra szert tenni, amit Tiadlanban nem igen ismernek... És te? Te mivel foglalkozol? mi céllal jársz a Quirron - tengeren? - kérdi Kalmon kicsit a célja felé terelve a szót. - Mellesleg biztonságos ez a tenger, ez a hajó? Még sosem jártam tengeren, de sok mesét hallottam már a kalózokról, akik hajókat rabolnak ki. - Folytatja a kereskedő válasza után...