Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

*A kocsis tisztelettudóan meghajol előttetek, majd további szó nélkül hagyja, hogy utatokra induljatok ama kis kapu felé, melyen át a sétányra juthattok. Menet közben felfedezed, hogy egy jókora kocsiszín van nem messze a bejárattól, ide bevezeti a lovakat a kocsis.
A kapu előtt két őr strázsál, érkezésetekre egyszerre tisztelegnek nektek - nem kérdeznek semmit célotokkal kapcsolatban.
A kaput átlépve káprázatos látványt nyújt számodra a sétány. Apró gyöngykaviccsal felszórt utcácskák - amin bejöttetek, az úgy két kocsi széles, és már az első 10 lábon jobbra és balra ágazik el egy-egy kocsi szélesnyi út belőle. A gyöngykavics út élesen elhatárolódik az üde zöld fűtől, mely az egész park alapját adja - szépen nyírt, rendezett, szemet pihentető látványt nyújt az égbe törő több évtizedes korral büszkélkedő fákkal és a szivárvány minden színében pompázó virágágyásokkal.
A pár lépésnyi park látványa még így is nagy hatással van rád, hogy lelked Neha miatt háborog, aminek hangot is adsz.*
- Őrültség? Az nem az, hogy még a pár évre, mi talán megadatik, örökösen bujkálnom kell és rettegnem, hogy egyszer megtalál?...
Dicső halál? ... Igen. Az, mert szembeszállok vele, nem pedig elbújok sorsom elől. Azzal váltam cinkosává, hogy tűrtem és hallgattam majd elfutottam előle. Azzal váltam bűnössé és becstelenné, hogy nem álltam ki férjemért, az emlékéért...
...
De talán még nem késő helyrehozni bűnöm...
*Elhallgat, szótlanul ballagtok egymás mellett tovább, pár lépés után azonban újra megszólal Neha.*
- Én nem ismerem más ország törvényeit, kultúráját, erkölcsét... csak ezt...
Nem védem, de tudnod kell valamit... Itt egy rabszolgának nincs joga. Azt tesz vele az ura amit akar és ebbe senkinek nincs beleszólása. Ha egy famor úgy dönt, hogy egy rabszolgáját minden nap félholtra kínozza elfogadott, ha úgy akarja naponta többször is megerőszakolhatja - megteheti, mert igen is előjoga van rá, mert a rabszolga a tulajdona, azt tesz vele amit akar. Nincs bíra felette. Egy rabszolga még csak nem is szólhat engedély nélkül. Vagy teszi azt amit parancsolnak neki, bármi is legyen az, vagy ... jobb esetben megölik, rosszabb esetben minden nap addig sanyargatják míg végül maga nem kívánja a halált, vagy ami még rosszabb, felajánlják Tharr oltárára áldozatnak, vagy egyéb kísérleti patkánynak az udvari boszorkánymester vackába...
Ezek után gondold végig mi történik azzal a rabszolgával, aki azt meri állítani az uráról, hogy testvérgyilkos... ...
Igen, gyáva voltam, hogy nem álltam ki a becsületemért, a férjemért, azért az áldozatért, amit hozott értem, mert szeretett. Becstelenné váltam ez miatt. Ezt szeretném ... valahogy... jóvá tenni... ha még egyáltalán lehetséges... - *nem sok kell ahhoz, hogy Neha elsírja magát. Érzed, ahogy egyre többet beszél életéről, a lelkében dúló kavargó viharról egyre gyengül. Karodat jobban, szorosabban fogja, léptei alig érezhetően, de bizonytalanabbá váltak.*

[Fentagor]

/Nehával a sétányon/

*Hallgatom Nehát és kissé bűntudatom támad.*
~Már megint az a lobbanékony természeted. Nem tudod tartani a szád mi? Regall is megmondta, hogy ez fog a sírba vinni.
*Futkosnak agyamban a gondolatok. Majd mikor érzem, hogy Nehát az ájulás kerülgeti, átkarolom óvón, és nézek egy padot amire leülhetnénk. Ha biztonságba értünk megszólalok.*
-Bocsáss meg nekem. Nem akartalak megsérteni, sem ítélkezni feletted. Tudod sokszor hamarabb jár a szám mint az eszem és ez gyakran ilyen kellemetlen helyzetekbe sodor. De forr a vérem ha arra gondolok, hogy bűntetlenül megúszhatja ez a semmirekellő. Az pedig, hogy téged is... Nagy levegőt veszek, majd folytatom.
-Tudom eltérő kultúrából jöttünk, de van egy egyetemes igazság, ami a mindenhol ugyan az. Lehet, hogy a törvények szerint, vagy a szokásjog szerint nem bűnös, de e szerint igenis az. És ez azt mondatja velem, hogy ennek a nyomorult féregnek halnia kell. Neki, és nem neked! Kis szünetet tartok majd folytatom.
-Nem vagyok biztoskezű fejvadász, sem rettenthetetlen harcos, csak egy komédiás, kinek nagyobb igazságérzetet adtak az égiek, mint hatalmat, hogy ennek érvényt szerezzen. De hiszem, hogy a jó ügy mellé megkapja az ember az isteni segítséget is. Mert nem tenni semmit, beletörődni a sorsunkba, az nem elég. A nagy dolgok a szabályok átlépésekor születnek. Egy híres Kyr Pusztító Jahrn on Kryell mondta egykoron, hogy élni csak hősként érdemes. Hát lépd át a korlátokat Neha és én fogom a kezedet. Nézek erdőzöld szemeimmel a lány lélektükrébe.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Padot találni a sétányon nem nehéz, mert úgy 20-30 lábnyira egymástól mindkét oldalon található egy kovácsoltvas vázú, keményfa, faragott padozatú ülőalkalmatosság, melyek úgy festenek, mintha reggel helyezték volna ki őket újonnan. Üres pad is akad bőven, így Nehát a legrövidebb úton tudod leültetni, hogy szavaiddal kis lelket önthessél beléje, biztosítsd támogatásodról.
A pillanatok követik egymást ahogy elveszel a lány szeme tükrében. A mély fájdalom, mely lassan oldódni látszik keveredik egy homályos, apró remény szikrájával, majd mindez eltűnik a lány szinte semmibe szűkülő pupillájában.
Neha azonnal lesüti a szemét, homlokát a válladnak támasztja fáradtan, de érzed a ruha alatt kezed nyomán, hogy légzése némiképp felborult, szíve szaporán ver. Számodra igen ismerős tünetek..., de mindez csak pillanatig tart.
A törékeny test megfeszül, kibontakozik karjaidból gyorsan Neha. Kicsit zavartan áll fel, próbálja rejteni előled érzéseit, melyet a pillanat felkavart benne.*
- Menjünk tovább a sétányon. Beljebb egy hangulatos étterem is található. Mondjuk igaz, hogy úgy két fertályóra mire elérjük szépen kényelmesen sétálva. Persze közben megismerkedhetsz a régi kor hőseivel. - *próbál mosolyogni és tartja a karját, hogy karolj bele, induljatok.*

[Fentagor]

/A sétányon Nehával/

Mikor hozzám bújik, és érzem a teste rezdülését, az bizony nem hagy hidegen. Hosszú volt az a hajó út...
De, hogy nem válaszol mindarra amit mondtam, nomeg a reakcióit sem tudom hova tenni. Ez bizony kiül az arcomra. Mármint egy csipetnyi értetlenség, egy kis zavarodottsággal fűszerezve.
De azért felállok a padról és megfogom a kezét. A szemébe nézek és megszólalok.
-Ennyi? Menjünk enni? húzom fel kérdőn és nem vádlón a szemöldökömet.
-De ha így akarod, hát legyen így. Menjünk és kóstoljuk meg a császárváros főztjét. Bár e pillanatban valami jófajta bor esne igazán jól.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Kérdésedre Neha arcán fájdalom suhan át, száját pedig szinte erővel harapja össze. Egy bólintást présel ki magából, miközben erőtlenül megszorítja kezed.*
- Igen, enni. - *minden meggyőződés nélkül mondja ezt* - Túl sok... fájdalmas erről beszélnem.
Haragudjál rám Fentagor, de... évek óta nem beszéltem erről, ezekről senkivel... - *távolba mered a tekintete, s amikor ismét feléd fordítja arcát őszinteséget, nyíltságot és kis értetlenkedést látsz benne.*
- Nem is értem, hogy mindezt miért is osztom meg veled... Az az igazság, hogy azt sem tudom, hogy mi vitt rá arra, hogy egyáltalán szóba álljak veled... Csak úgy... ott a hajón, csak éreztem... valahogyan... Ne nevess ki kérlek! ... Azt éreztem, hogy bízhatok benned, hogy ...
*Keresi a szavakat, hogy hogyan is ossza meg veled érzéseit - talán érthető is bizonytalansága, értetlenkedése önmagával szemben, hogyha több éve hogy fájdalmát bezárta lelkébe.*

[Fentagor]

/Nehával a sétányon/

*Belekarolok Nehába és sétálgatunk ezen a gyönyörű helyen, útban az étterem felé. Miközben hallgatom a bizonytalan kifakadását a bűntudat árnya megkörnyékez, de gyorsan elhessegetem.*
-Talán azért érezted így, mert így is van. Bízhatsz bennem!
Közben persze nem felejtettem el, hogy bizony egy kis mágiának is van köze ehhez az egészhez.
~Hogy miért csináltam?
Mert bosszantott a lány hűvös viselkedése, nem ehhez vagyok szokva. Mert unatkoztam és ez jó mókának ígérkezett. Mert le akartam fektetni azt a pökhendi kis toroni dámát akinek a hajón tűnt. Mert rohadtul egyedül voltam és ez egy kis segítségnek látszott a nehéz kezdéshez.
~Hogy mi lett belőle?
Hát nem az amire számítottam! A saját csapdámba estem! Mert bár nem vagyok egy krad lovag, de velejéig züllött alak sem. És egy bajbajutott szerencsétlen nőt kihasználni az minden csak nem az én formám. Nem stílusos! Nincs benne semmi ami örömet okozna. Vannak nők akik megérdemlik, hogy kihasználják őket, akik megérdemelnek egy kis fricskát az élettől, de Neha nem. Ő már kapott eleget, és nem hiányzik neki tőlem is egy ráadásnak. Ezért eldöntöttem, hogy segítek neki. Tényleg! Úgyhogy magamat használom ki A varázslat úgy tűnik visszasült! De ez van és nem is zavar, hisz így szép az élet ha spontán alakul!
-És nem kell beszélned erről az egészről, ha nem akarsz.
És megcsókolom a kezét lágyan, majd megyünk tovább.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

- Köszönöm! - *suttogja a lány, miközben kézcsókod után pirosas rózsák nyílnak orcáján.
A következő pár percet egymás mellett csendesen andalogva töltitek, karöltve - nyugtató a táj látványa, a csicsergő madarak körülöttetek. Közben elhaladtok több szobor mellett is, melyek egyenként voltak több mint 3 láb magasak. Két szobor a számmisztika atyjainak lett állítva, míg a harmadik egy drámaírónak - bár neked a neve nem mond semmit: Zedegiel von Ambronkensy. A drámaíró szobra után egy keskenyebb út vezet bal kézre a fő sétányról, innen érkezik felétek két azúrkék egyenruhás férfi, oldalukon hosszúkarddal. Vállvetőjük sötétzöld, ezüst cikornyás díszítéssel. Ahogy kilépnek a fő sétányra - éppen előttetek - mindketten tiszteletük jeléül mellkast döngetve, fejet lehajtva állnak meg míg elhaladtok tőlük, majd folytatják útjukat tovább a kapu irányába.
Neha nem fogadja a köszönésüket, csak a hajón megismert gőgös tartással lép tovább, de érzed rajta a feszültséget.*
- Ha megtudnák, hogy nincs semmilyen rangom kivégeznének ... - *suttogja halkan úgy, hogy csak te hallhasd meg.
Távolban előttetek egy hatalmas szökőkút körvonala rajzolódik ki, néha meg-megcsillan a vize a délelőtti napsütésben. A szökőkút körül több személyt látni sétálni, vagy ülni a padokon, mik körül veszik, s látsz még két alakot ahogy balról jobbra tartanak - azúrkék ruhában, zöldellő csíkkal.*

[Fentagor]

/Nehával a sétányon/

*Csak kapkodom a fejem a tengernyi csoda láttán. A katonák megjelenése semmijen különös reakciót nem vált ki belőlem, de mikor eltávolodtunk tőlük, Neha megjegyzése azért szíven üt.*
-Mi? Csak azért mert itt vagyunk? Meg, hogy nincs meg a hierarhiában a helyünk?*Suttogom.*
*Persze tisztában vagyok valamelyest a szokásokkal, de a könyvek csak könyvek. Mikor kiérünk a szökőkúthoz és látom, hogy "nyüzsögnek" az emberek iróniával telt hangon Neha fülébe suttogok.*
-Éljünk veszélyesen kedvesem! Hisz az unalomtól meghallni a legcsúnyább vég mi embert elérhet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

- Ide nem léphet be rang nélküli... - *suttogja még válaszul Neha, de felveszi a szokott nemeskisasszonyokra jellemző unott, szinte megközelíthetetlennek ható álarcot, melyen mégis mosolyog, de oly hidegen, hogy bármelyik nyári virág fagyási sérüléseket szenvedne tőle és így lépdel melletted csendesen. Megcsodálja a hidegségével a szökőkutat, majd gyengéd húzással jelzi, hogy menjetek tovább.*
- Tudja kedves Fentagor, az unalom a mindennapunk része... de Ön még eddig nem hagyott egy percet sem, hogy így érezzek. Hálás vagyok, hogy meglátogatja távoli rokonát a társaságomban... - *hallod tőle a szavakat, de sem arcáról, sem szeméből nem látod, hogy eme kis füllentések miatt bármilyen visszássága lenne. Hogy magáz az természetes - itt divat, vagyis inkább mondhatni protokolli kötelezőség magázni közterületen egymást a famoroknak. Így lehet csak igazán burkoltan és virágnyelven elküldeni a másikat... messzire.*
- Azt hiszem ideje lenne egy kis frissítőt is magunkhoz venni, s talán addigra már az étvágyunk is megjön a reggeli frissítő fürdő után. - *folytatja és újra mosolyra húzza a száját, de ebben legalább már volt valami leheletnyi élet. Egy kisebb mellékúton vezet tovább - tényleg ismerheti a járást itt, pedig a park innen belülről nézve szinte végeláthatatlan, és biztos vagy benne, hogy csupán a töredékét láttad eddig.
Páran közben megfigyelnek - jobbára féltékeny és irigykedő pillantásokat veszel észre, s mindegy nő vagy férfi veti felétek szemeit.
Az őrjárat mit sem törődik veletek, elmasíroznak mellettetek egy futó pillantás után. Ahogy elhaladtok egy kecses kanyarban a szökőkútnál lévők látóteréből Neha egy őszinte és boldog mosollyal ajándékoz meg. Talán most a legszebb - amióta csak megismerted. Nem szól, csak karolva ballag melletted, láthatólag jól érzi magát.*

[Fentagor]

/Nehával a sétányon/

~Színház az egész világ, hát játssz Fentagor! *Jut eszembe mesterem és barátom Regall kedvenc mondása. Felveszem hát én is a szerepem.*
~Ha kell hát leszek nektek Famor! *Suhan át agyamon a gondolat, miközben Nehába karolva andalgunk tovább.*
*A társalgás rám eső részét élvezettel játszom el.*
-Igazán hízelgő ezt egy ilyen gyönyörű nő szájából hallanom. Higgye el Suessa áldom a napot mikor rászántam magamat az utazásra. Hisz az ön társasága már önmagában ajándék. A frissítővel kapcsolatban, pedig igaza van *Nézek rá, miközben egy könnyed arisztokratikus mosoly jelenik meg a szájam szegletében.*
*Mikor a kis közjátéknak vége és szívből rámmosolyog én is viszonzom, és egy kicsit közelebb húzom magamhoz gyengéden egy pillanatra, miközben megyünk tovább a sétányon. Egy lehelletnyi intimitást csempészve ezzel közénk, de csak épp annyit, hogy ne legyen tolakodó, inkább sokat sejtető, vágyat csigázó. Majd hagyom, hogy tovaszáljon, hisz így lesz az, ami...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

*A pillanatnyi ölelésed kiváltotta azt amit szerettél volna: enyhe borzongás fut végig a kecses női testen; kipirult orca, csillogó szemek tanusítják, hogy nem múlt el hatástalanul az érzés még később sem.
Gyönyörű virágos szalagkertek mellett sétáltok kanyargós cirka három személyes ösvényen tovább, majd egy széles kocsiknak szánt gyöngykavicsos útra értek ki. Alig 50 lábnyira egy épületet veszel észre, mely beleolvad a kertbe, mintha csak hozzá tartozna. Lapos épület fákkal, virágokkal körülvéve. Kovácsoltvas teraszoldallal, melyre sárga futórózsa van felfuttatva. Az egész épületből sugárzik az elegancia, a nemesi kényelem.
Kint talán 20 személy fér el az 5 asztal körül, mely látható, de most csak két asztalnál ülnek; egy-egy pár kedélyesen elcseverészve.*
- Kint üljünk le Fentagor, ha kérhetem! - *mondja partnered és az egyik rózsával futtatott oldalhoz közel lévő asztalhoz ül le.*
- Én még nem vagyok éhes, de ha szeretne, akkor reggelizzen meg nyugodtan. Csak egy frissítő mentateát kérnék.
*Ha szeretnél enni, friss pékárut, lágy margarint valamint sajt tálat ajánlanak számodra; inni pedig bármit kérhetsz, széles választékuk van.*

[Fentagor]

/Nehával/

*Örömmel konstatálom, hogy nem maradt eredmény, illetve hatás nélkül ez az apró mozdulat. Persze bennem is kellemes érzéseket kelt. Bár meg tudom magam játszani ha kell, de azért jobb ha van alapja a dolgoknak bennem is. Eszembe jutnak újfent mesterem szavai.*
~Ajtóstól rontani a házba bugris parasztoknak való! Egy hölgy meghódítása apró lépések sorozata, mi bonyolult és végzetes hálót sző a női szív köré. De veszélyes játék egyben, mert saját hálódba gabalyodva te si elveszhetsz menthetetlen.
*Egyenlőre nem törődöm semmivel, csak élvezem a helyzetet amibe csöppentem. Neha társaságát, a sétány szépségeit, mindent...*
-A legjobb választás Suessa. *Mosolyodom el.*
*A sajttál felkelti az érdeklődésemet, és hozzá illő helyi vörösbort rendelek, persze csak egy pohárral az íze kedvéért, és forrásvizet hűsítőül.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: úton Shulurban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, kora délelőtt
_______________________________________________________________

*Viszonylag hamar kihoznak minden rendeléseteket - Nehanak a frissítő mentateát, számodra a sajttálat kellemesen aromás, félédes vörösborral. A forrásvizet is megkapot egy csepp alakú fém kancsóban, s melléje egy ezüstös poharat is tesznek eléd.
Miután elment a csinos és tisztelettudó felszolgáló lány az asztalotoktól Neha rád emeli tekintetét. Halkan beszél, hogy más ne hallhassa meg mondandóját.*
- Gondolkoztam azon amit mondtál és belátom igazad van neked is Fentagor! De a szívem úgy diktálja ahogy én látom sorsomat és a megoldást erre a lehetetlen helyzetre. Nekem is jobb lenne, ha elfelejthetnék mindent! De ha nem is megyek oda vissza és nem próbálom megmenteni a becsületemet, az életemet, akkor egész végig míg meg nem halok kísérteni fog ennek a bűntudata; ebben biztos vagyok.
Olyan nehéz ... Most, hogy megismertelek téged... nagyon nehéz...


//Fentagor! Nézzd meg a pm-jeidet, mert küldtem egyet!//

[Fentagor]

/Nehával/

*Aprókat kortyolok a vérvörös nedűből, miközben hallgatom amit Neha mond. Élvezem a számban szétomló ízek kavalkádját, mit régóta nélkülöznöm kellett. De amit a lány mond még mindíg oly távolinak és éthetetlennek tűnik.
Elmerengő kifejezéssel az arcomon szólalok meg, miközben a poharat kettőnk közé rakom.*
-Mi az amit lát ebben a pohárban Suessa? *Kivárok egy kicsit, majd folytatom.*
-Pár korty vérvörös óbort? És mi az amit jelent? Ebben a pillanatban önnek semmit, de nekem élményt és élvezetet nyújt. A parasztnak aki művelte a szőlőt, verítéket és keserves munkát. A borásznak kihívást, hogy alkosson, és büszkeséget, ha jól sikerült. A kereskedőnek meg csupán...*legyintek az épület felé* csengő ezüstöket.
*Neha szemébe nézek, és kortyolok egy aprót a borból.*
-Ittam már sok fajtát, olyat mit a kutya táljába sem löttyintenék bele, s olyat is mi királyoknak sem mindennap adatik meg. Higgyen nekem! Egy helyzet, csakúgy mint egy pohár bor, minden oldalról más és más, és a megoldása is sokrétű lehet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Sétányon, a Rózsaházban
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*Neha hallgat, láthatólag azon gondolkodik el mélyen, amit mondtál. Közben érkeztek újabb vendégek a Rózsaházba (merthogy ez a neve ennek az előkelő kis étteremszerűségnek). Ketten - egy újabb pár - leültek kint, így a kis terasz már majdnem tele van; egy három fős hölgytársaság viszont beljebb ment az épületbe.*
- A mai nap a miénk Fentagor. Megígérem, hogy ma nem fogok ezekkel a dolgokkal előhozakodni. Ráér. Meg különben sem akaszkodhatok teljesen a nyakadba, annak ellenére, hogy ... önként szeretnél velem tartani és segíteni nekem.
...
A sétány még nagyon nagy. Bejárjuk amennyire csak tudjuk, vagy szeretnél mást is látni?