(Lertanard)
<Világos hogy nem tisztességes ember, sem bennem nem bízik, és hazudozásra venne rá, holott elvileg ő áll a jó oldalon, legalábbis ezt akarta nekem beadni. Nem hiszek neki most már. Csak azt tudnám hogy süllyedhet oda egy pap, hogy segített neki? Talán mégsem pap volt, csak véletlenül pont a beépített kém elé hoztam az ügyemet. Ezt kell hinnem, egy igazi pap sosem árulna el egy hozzá fordulót, főleg ha tudja, hogy vesazélybe kerülhet.>
Elgondolkodik, de nem az úr szavain, bár az könnyen azt hiheti, csak a beletörődést látja rajta.
- Tisztában vagyok a helyzetemmel. Idegen vagyok és nem bízik bennem, bár ez szügségtelen. Szerintem jobb lenne az igazat mondani mindenkinek, hogy Krad papja, és ön uram, beszélt velem, s most már látom hogy a legjobb amit tehetünk az, ha kegyelmedre bízzuk a továbbiakat. Hisz, bár idegen vagyok mondom, mégis akivel csak beszéltem tisztelettel szólt önről, nem kérdés nekem hogy megyek és beszélek hát velük.-indul is vissza a fogadóba.- De mert úgy akarja azt teszem amit mond, és azt mondom majd amit javasolt.-teszi hozzá
<Tényleg ezt kellene tennem, és el is mondom majd a többieknek ezt a lehetőséget is. De már előre tudom hogy azt mondják, főleg Ariel, meg Awyer hogy ne tegyünk kedvére. Utálom, hogy hazudnom kellett a lordnak, mégiscsak tekintélyes ember, s lehet igaza van, de végülis megteszem amit kért. És meg is értem Arielt is, én sem tennék másként. Remélem most kimegyek innen és nem látom többet a képét. Bár ne jött volna hozzánk az a szerencsétlen, s bár ne lenne nálunk az az átkozott holmi. Mindig tudtam hogy a tudós fők és varázslók holmija veszélyes, úgy látszik még akkor is ha gyógyítani lehet vele.>