Lyor Siessald kalandjai

[A Rászil]

AMI A KARAKTERREL EDDIG TÖRTÉNT

______________________________________________________
JK: Lyor Siessald (nekromanta varázsló Doranból)
Esemény: Bemesélés
Helyszín: Al Abadana emírség, Kapuk tere
Idő: Pyarron szerinti 3691, esős évszak
______________________________________________________

Régóta nem láttad már a családodat. A tanulóévek végeztével már megengedheted magadnak a távolabbi kiruccanásokat Doranból.
El-Hamedbe nem vezet térkapu.
A legközelebbi emírség amit Erion érintésével el tudsz érni az Abadana.
Mikor kilépsz a térkapun, pár jelzőrúna felizzik, amelyek a mágikus esszencia ingadozását hivatottak jelezni, ennek és a státuszodnak is köszönhető hogy a kapuörség gyakorlatilag ellenőrzés nélkül ereszt át a kapun, a hadnagyuk intelligensebbnek néz ki az átlagnál aki csak int a katonáinak, hogy: "Minden rendben, eresszétek."
Abadana hamísítatlan dzsad nagyváros, itt makulátlanabbul őriződtek meg az építészeti hagyományok mint az északbarát el Hamed esetében.
Teve vontatta szekér halad át a téren, amely sárga homokkövel van megrakva, körülötted utazók nyüzsögnek, indulók és érkezők.
(Lyor Siessald)

A hadnagy felé küldött szótlan biccentéssel hozom tudtára: hálás vagyok a nekem hagyott nyugalomért. Habár egyszerűbb, mint lovagolni, mégis a mai napig megterhelő számomra a térkapuk használata, felfordul tőlük a gyomrom. Mély lélegzetekkel próbálom magam rendbe szedni, s egyúttal ráhangolódni az Abadana levegőjét kitöltő illat és szag-kavalkádra. Tudom, szükségem van egy kis pihenőre, mielőtt keresnék egy El-Hamedbe tartó karavánt, s ha már itt vagyok érdemes volna kipróbálnom a dzsad népek híres, vízzel töltött pipáját is.
Az iménti hadnagyhoz lépek, s dzsadul szólítom meg:
-Bocsáss meg nekem a zavarásért barátom, de útmutatásra lenne szükségem. Meg tudnád nekem mondani merre találom a legközelebbi fogadót, ahol megpihenhetek egy kicsit?
-Hogyne szahib. - bólint a hadnagy. - A legközelebbi cégérét ha erőlteti a szemét ide látni. Besnik szabósága mellett van, az a barackvirágszín ház. Jasmine öröme a neve. Biztonságos és kényelmes úri fogadó. Csak ajánlani tudom önnek. A legtöbb idegen nemesúr ott száll meg. A fényestekintetű emír saját vállalkozása. -teszi hozzá.

(Lyor Siessald)

-Galradzsa vigyázza lépteid, barátom! -köszönök el a férfitól, majd lassú, kimért léptekkel indulok a Jasmine öröme felé. Próbálok kiélvezni minden egyes másodpercet, amint az oly régóta látni vágyott kultúra élő forgatagával ostromolja érzékszerveimet, s időnként meg is állok, ha valami érdekességen akad meg a szemem. A fogadó előtt még időzök pár pillanatot, végigmérem az épületet kívülről, vetek egy utolsó pillantást az utca forgatagába, majd belépek.

Kétségtelen hogy Doranban nemigen hallottál dzsad szót. Míg a fogadó -pontosabban itt szerájnak hívják- elé érsz, két utcai árus is megpróbál rád sózni valamit. Pofátlanok és tolakodóak, és lyukat beszélnek a hasadba, de ha valakik hát ők szerves részei ennek a furcsa hangulatú városnak:

-Hatalmas szahib! Nézd ezt a csodás fekete ónix papírnehezéket! Egy fekete sárkány diadémját díszítette egykoron...

-Ugyan kegyelmes uram figyelmezz erre, az üres börkötéses könyvre! A lapjai akár a legfehérebb beriqueli jég, a bőrborítás a sirenari elf király pegazusából való.

...csupa ehhez hasonló ostobasággal traktálják a beszédüket, de nem dzsadok lennének ha nem így és ilyen stílusaban akarnának eladni. Szemtelenek akár a piaci légy és úgy is duruzsolnak.

Meg kell hagyni, azért zsiványak, mert azt a botodról rögtön levették kiféle vagy, és olyan árut kínálnak amiről feltételezik hogy érdekelhet.

(Lyor Siessald)

Magamban megmosolygom az utcai árusok tolakodó és nyilvánvalóan hamiskás üzleti módszereit, de meg egy pillanatra sem állok. Biztosra veszem, hogy akkor rohannának csak le igazán, és estig sem tudnék odébbállni. Ha valamelyik még így is lerázhatatlanná válna, azt pofátlanul és irracionálisan alacsony árajánlattal próbálom jobb belátásra téríteni.
Így próbálok eljutni a szerájig, s a lehetőségekhez mérten még odakintről felmérni (mondjuk egy esetleges ablakon keresztül), mégis miféle alakok vannak odabent.

Az utcai árusok szemtelensége annyiban kimerül, hogy a portékáikat lengetik az arcod előtt, arra azért nem vetemednek, hogy akadályozzanak a mozgásodban, vagy megfogják a ruhádat.
Csalódottan veszik tudomásul hogy ma nem lesz üzlet és végül is eloldalognak.
Mikor a Jasmine örömébe belépsz, mielőtt az ajtót eléred már két lépés távolságból árad ki valami édes gyümölcsös illat, ami belengi a szerájt.
Nos a dzsad vendégfogadók meglehetősen különböznek az északiaktól. A padlót szőnyegek borítják, székek nincsenek, hanem kecskebőr, keményre tömött ülőpárnák. Az alacsony asztalokon rogyásig pakolva ételek édességek, amiből bármikor ehetnek a rendes fizetővendégek, nem kell rendelni, csak választhaszt amit szeretnél.
Itt viszont a dzsad mellett pyar, aszisz, sőt, erv szó is megüti a füled, a városőr hadnagy nem hazudott, tényleg az idegen -és pénzes- átutazók kedvelt helye ez a szeráj.
Buggyos selyemnadrágot, színes kelméket viselő dzsad leány perdül eléd amint belépsz. Felsőruházata fedetlenül hagyja köldökét, amiben testékszert visel. Ruházatát csilingelő aranyflitterek díszitik, előszőr azt hiszed táncos, ami valószínűleg igaz is, mosolyogava, kecses mozdulatokkal körbetáncol, -miközben beburkol az illat-uszálya-közös nyelven vidáman csicsergi:
-Légy üdvözölve nálunk jó uram! A nevem Jasmine! Miben állhatunk szolgálatára?

(Lyor Siessald)

A szerájba lépve csak egy pillanatra nézek szét, hiszen szinte azonnal akad valami, ami még inkább leköt, valami, amit érdemesebbnek ítélek figyelmemre. Szinte mohón figyelem a lány kecses mozdulatait, tekintetem elidőzik a fedetlen hason, érdeklődve nézek az arcába, és mélyen a szemeibe. A mosolyra -bár ez egyáltalán nem szokásom- mosollyal felelek, s miután megszólít, még az udvariasnál egy árnyalattal hosszabb ideig csak szótlanul nyugtatom rajta a tekintetem.

<Nos, köszönöm hadnagy, ezt kár lett volna kihagynom.> -fut át az agyamon, aztán még valami, egy sokkal rosszindulatúbb megjegyzés- <Kétlem, hogy boldog lennél, ha a szolgálatomba állítanálak, te lány> -de mindkettőt megtartom magamnak. Egy rövid pillanat alatt összeszedem magam, leküzdöm a késztetést, hogy csak szótlanul élvezzem a hölgy társaságát, és dzsadul válaszolok neki.

-Üdvözöllek, Jasmine! Hosszú utam volt idáig, és egy kis pihenésre vágyom. Szeretnék egy szobát ma éjszakára, később fürdőt is vennék, valamint egy csésze teát és egy jól megtömött vízipipát, amennyiben van szabad asztalotok.
-Hogyne szahib. -mondja a lány még mindig mosolyogva.
-Akkor tájékoztatnám az árainkról. Egy éjszaka nálunk 3 ezüstbe kerül, de természetesen teljes ellátással, korlátlan étel és ital fogyasztással, de ebben csak a kommersz italok vannak benne, ha különlegességet iszik azért külön kell fizetnie. Akármikor használhatja a fürdőt, és a szennyesét is kitisztíttatjuk, amennyiben erről másként külön nem rendelkezik. Éjjel-nappal nyitva tartunk, ha kívánsága van csak szójon bármelyik "Jasminének" -mutat körbe mosolyogva, mert az ivóban legalább még három ugyanolyan ruhába öltözött alkalmazott van. Ebből nem kell különösebb ész hogy összerakd: a Jasmine csak afféle munkában használt név -talán védjegy-, az összes női cselédet így mutatkozik be.
-Egy napi ellátást előre kell fizetnie uram.
(Lyor Siessald)

<Nem olcsó, de egyszer megtehetem, és különben sincs kedvem más hely után kutakodni. Arról már nem is beszélve mekkora szégyen lenne most megfordulni és kimenni innen. Főképp azok után, hogy ostoba módon azt hittem a Jasmine a neve...>

Csuhámból előhúzom a kért 3 ezüstöt -mindhármon Doran címere díszeleg- s a lány felé nyújtom. Ha lehetőség adódik rá, gyengéden, alig észrevehetően, és semmiképp sem tolakodóan végigsimítok a csuklóján miközben átveszi tőlem. Aztán szó nélkül -reakcióját azért figyelemmel kísérve- indulok egy üres asztal felé, hogy ott várjam meg míg kiszolgálnak. Az asztalka mellett még kinyújtózom egyszer, aztán dzsad módi szerint keresztezett lábakkal helyet foglalok a puffon.
Nyugodt arccal kémlelek körbe: kifélék-mifélék az itt tartózkodók, s főképp beszélnek-e valamiről ami engem érdekelhet.
Érdekel minden ami El Sobiráról, Ordan felé tartó karavánról, mágiáról, kalandozókról, Doranról vagy valami igazán kirívó dologról szól, neadjisten a családomról, bár erősen kétlem hogy róluk hallanék itt. Ha ilyesmi üti meg a fülem, úgy használom az Érzékélesítés (hallás) diszciplínát, hogy tovább hallgassam a beszélgetést, de ezt 3 percnél tovább semmiképp sem teszem.

A lány kedves mosollyal díjazza a gesztust, ennél sokkal durvább és tolakodóbb megnyilvánulásokat is el kellett viselnie már, mint egy kézsimitás. Ez a munkája, fital, csinos és emberekkel dolgozik, és a munkájával jár, hogy kedves legyen. Felkeltetted a szimpátiáját, mert miután elhelyezkedtél, párszor visszamegy az asztalodhoz, ételt-italt ajánlani.
A nem dzsadok többsége a Pyarroni Álllamközösségből való nemes és kereskedő. Dícsérik az idei kimagasló búzatermést, -amiből behozatalra szorulnak az emírségek- és a lehetséges helyi befektetési lehetőségeket keresik.
Sokat emlegetnek egy Leila nevezetű afrodizikákum kereskedőt, aki jó áron ad el ritka különlegességeket. El Sobira is szóba kerül, de csak mint a megvetés tárgya nyíltan vállalt Krán-pártisága és a Fű miatt. Sokat emlegetik a Dúlást, és egy új fenyegetés megjelenését: néhány helyi kereskedő esküszik rá hogy karavánjaikat a jennek ősi ellensége, az amund nép támadta meg a sivatagban. Minden odaveszett, nem vittek el semmit csak gyilkolni akartak.
(Lyor Siessald)

-Köszönöm hölgyem, a teán kívül nem kérek semmit inni. Viszont megkérhetném, hogy foglaljon helyet az asztalomnál? Pipázni kiváló elfoglaltság, de még élvezetesebb, ha társasága is van az embernek, és nem csak csendben fújja a füstkarikákat. -szólok a lányhoz mikor odajön hozzám, s mintegy szótlan hozzáfűzésként mélyet szívok a pipából és fújok néhány karikát. Mondandómat nyomatékosítandó botomat használva néhány hüvelykkel közelebb tolom hozzá az egyik puffot, majd legkedvesebb barátomat visszafektetem magam mellé.
Kezdem élvezni a helyzetet. A színkavalkád, a meleg hangulatú helység, a tea édes íze a számban, az, hogy egy fiatal és csinos lány figyeli a kívánságaimat mind-mind éles ellentétben áll az iskolaévek hideg és szigorú tapasztalataival. Már el tudom képzelni milyen lehet Doran hivatalos követének lenni, milyen az, ha az ember nem alárendelt, hanem legalább egyenrangú vendég, és talán még az életemben nem töltött el ilyen elégedettség amiatt, hogy az lesz belőlem, akivé a Nagytanács tenni akar.

Jasmine elmosolyodik:
-Szívesen beszélgetnék pár szót uraságoddal, de ebben a műszakban négyen szolgálunk fel, Meg kell kérdezzem a főnököm, ha nem haragszik, hogy engedélyez-e efféle szünetet.
Jasmine a bárpulthoz lép ahol beszédbe elegyedik egy magas széles vállú csapossal- aki inkább néz ki valami palotaőrnek mint italmérőnek- egy másodpercre rád pillant, aztán beleegyezően bólint a lánynak és minden további nélkül beáll tálcát hordani helyette.
-itt vagyok, kaptam egy kis szünetet. -mondja egy ülőpárnára telepedve a lány.
(Lyor Siessald)

Derűs arckifejezéssel szemlélem amint helyet foglal mellettem, majd felé nyújtom a pipa csutorát.

-Örömömre szolgál hölgyem, hogy megörvendeztet a társaságával. Régen jártam már itt, az Ibarában, s most, hogy ismét erre járok, Doldzsah máris ilyen gyönyörű beszélgetőpartnerrel áld meg. Igazán szerencsésnek mondhatom magam. Meséljen egy kicsit nekem, milyen érdekességek történnek mostanság errefelé?

Az arcomon őszinte érdeklődés tükröződik, egy kevés rosszul leplezett vágyakozással árnyalva. Figyelmesen hallgatom a lány válaszát, s igyekszem minden fontos információt az elmémbe vésni, minden árulkodó rezdülést észrevenni.

-Mostanában? Oh, mostanság mindenki valami ősi sivatagi nép az amundok felbukkanásáról zagyvál. Nos én még nem láttam itt egyet sem, de néhány karaván iszonyatos sebesültekkel és néhány túlélővel tért vissza a kereskedelmi utakról és állítják, hogy valami nagy van készülőben odakint. A papjaink egy ősi isten Amhe Ramun feltámadásáról beszélnek. Az mondjuk nyugtalanító, hogy az emír egy hónapja egy teljes tevés felderítő századot küldött ki, és atzt suttogják a hatszáz felderítőből egy sem tért vissza jelentést tenni, az emír pedig szigorúan megtiltotta az embereinek hogy erről beszéljenek de...-itt nyugtalanul szétpillant- sok kereskedő viszont megtalálta a hulláikat és a leölt tevéket, szétszórva a sivatagban. A fegyverjelzés és az egyenruha egyértelmű volt...mostmár az eddigieknél jóval több fegyveressel indul csak karaván.
-De nem akarom uraságod rémhírekkel traktálni. Látom maga is olyan magiszter. Ki ne hallott volna már a messzi észak híres-hírhedt egyeteméről a dorani iskoláról. Abból gondolom hogy odavalósi, mert Pyarroni varázslókat láttam már itt, de azok nem voltak ilyen barátságosak mint maga...-húzza össze a szemöldökét a lány-... azoknak majd szét durrant a fejük a saját fontosságuk tudatától és úgy beszéltek az emberrel, mintha leprás vagy valamilyen különösen undorító élőlény lenne, és még ők gyakorolnak kegyet ha szóba állnak velünk. Pökhendi, nagyfejű banda volt, akik még az árnyékszékre is úgy ültek le mintha az istenek trónja lenne a fenekük alatt. Az egyik tíz percig ordítozott velem, mert valami papírjára ráfröccsent egy kis bor, felszolgálás közben! Mintha ez legalábbis könyvtár lenne és nem egy vendégfogadó!
(Lyor Siessald)

<Már megint a pyarroniak...>

-Sajnálatos módon egyet kell értsek veled, kedves Jasmine. Sokan a magunkfajták közül azt képzelik többek másoknál, csak mert az eszükkel érvényesülnek az erejük helyett. A másik -még nagyobb- hiba az, hogy túl sokan tekintenek más síkok felé, és már nem veszik észre a mi világunk szépségeit. Az olyan szépségeket, mint Te. -Az eddigi meleg és kedves hangom, a következő mondat idejére egy kicsit keményebbé és ridegebbé válik, de ez a változás gyorsan ki is vész belőle -Én egész mással foglalkozom a Művészet terén, sokkal világibb dolgokkal, így képes vagyok még nyitott szemmel járni.
A sivatag ősi népéről nem tőled hallok először rövid itt tartózkodásom óta, de be kell valljam -apró, szégyenlős mosoly- nem sokat tudok róluk. Kérlek, mesélnél nekem egy kicsit ezekről a titokzatos amundokról?

Lyor dob egy karizmapróbát +2 módosítóval mert már van egyalap szimpátiád a lány felé és mert varázsló vagy, de kérdéses mire lesz elég a szociális sármod.

(Ok, legközelebb úgy dobd a tulajdonágpróbát, hogy 1k20-szal és a teljes érték alá.)

-Nos, túl sokat én se tudok róluk,csakamit a tanítóm mesélt róluk, egyöreg Dzsah templomos. Azt nesélik az amundok nem erről a világról valók hanem egy másikról, ahol nincs más csak szikla és homok, és kristályok nőnek fa helyett. Örök háborúkat vívtak ősellenségeikkel a jennekkel. Olyanok mint a tűz és a víz, az egyik az eszére hallgat és jóindulatú, a másik a szívére, de romlott, fekete szív az, akár a féregjárta alma.
Mikor a jennek idejöttek elkeveredtek a népünkel, és ők lettek a vezetőink. Az amundok a mélysivatagba húzódtak vissza, mert ők nem akartak az emberekkel keveredni. Más, ismeretlen isteneket imádnak mint, mi, azt nem tudom hogy miféléket mert már nem emlékszem. Nem is lehetett hallani róluk, egészen mostanáig.

-Mostmár tényleg ennem kell uram. -köszön el vidáman integetve- a társnőim nem dolgozhatnak egész nap helyettem.

( 15 Tp a sikeres információszerzésért.)

(Lyor Siessald)

(Értettem, úgy lesz.)

<Hmm... Rosszindulatú népség, és éppen akkor kell feltünedezniük mikor én erre járok. A szokásos szerencsém...>

-Köszönöm kedves, hogy megörvendeztettél a társaságoddal, nem szeretnélek feltartani. Bízom benne, hogy még lesz alkalmunk megismerni egymást.
Rövid ideig még nézek a lány után, majd figyelmemet a fontosabb teendők felé fordítom.
<Találnom kell egy El Hamedbe tartó karavánt, másként bajosan fogok eljutni oda.>
Keresek a szerájban egy dzsadokból álló asztaltársaságot. Ha találok odalépek hozzájuk és dzsadul szólítom meg őket.
-Üdvözöllek titeket barátaim. Szorítanátok egy kis helyet az asztalotoknál egy fáradt utazónak?
Asztalt találsz mert mikor a díszes ruhás dzsadok megmerevedek, szemük kigúvad, arcukból kimegy a szín és felpattanak:

-Hogyne uram,...jé hogy szalad az idő, meg kell itatnom a tevéket.
- Most jut eszembe fogdoktorhoz kell mennem.
-Huh, az asszonyaim leverik a derekam, Dzsahra, milyen késő van már...

A dzsad elit úgy söpör el az asztaltól mintha kergetnék.
Tíz másodpercen belül ott állsz egy teljesen üres asztal mellett.

Viszont egy vidám számszeríjas félelf aki a nyakában színes kendőt és a bőpáncéljába égetve a messzi Haonwell címerét viseli, barátságosan megérinti a vállad és így szól ervül:

-Elnézést tiszteletreméltó magiszter ha már volt szíves így elugrasztani ezt a léhűtő bandát én élnék a lehetőséggel hogy itt fogyasszam el az ebédem, hanem zavarom, engem nem zavar a társasága, de a helyi nagyfejűeket láthatólag valamiért feszélyezi.

Engedélyt nem várva leül és falatozni kezd.

-A nevem Creed. -biccent feléd- haonwelli lövész katona vagyok, a szabadságomat töltöm itt. -újabb falatot töm a szájába

-Mff..a helyé..ff..ben. Én nem mutogatnám azt a botot ilyen nyíltan uramff. -lenyeli.

-Itt Al Sahred óta nem láttak fekete nekromanta botot a hozzáértő szemek, -nem mintha én olyan hozzáértő lennék de láttam már egy két-mágus a Vörös Lobogó alatt-úgyhogy ha helyi látványosság akar lenni csak nyugodtan.

-Nem lepődnék meg ha maholnap a Pyarroni Ttkoszszolgálat pincéjében térne magához lekötözve, miközben valami pyarroni hasonszőrüje azt firtatná nem kráni kém-e...110 éve vagyok felderítő a Vörös Hadúr szolgálatában uram, higgye el tudom miről beszélek.

A fogadóban megbolydult a dzsad nemesség minden honnan Al Shared nevét suttogják és feléd mutogatnak, izgatott sutyorgásba keveredve.

Creed elmosolyodik:

-Látja? Szerintem már azt tárgyalják hogy mikor sétál ki a városból a halott nénikéjükkel, holnapra meg már rendeletileg tiltva lesz a ravatalozás.

(Lyor Siessald)

<Mi a kénköves istennyila ütött ezekbe?>

Értetlenkedve fogadom a dzsadok szokatlan és számomra egy kissé sértő viselkedését, bár ezt igyekszem leplezni. A kínos és érthetetlen közjáték keltette feszültség azonban elillan, amint új asztaltársam helyet foglal. A hazai szó nyugtatólag hat rám, a barátságos hangot pedig viszonzom.

-Foglalj helyet az asztalomnál Creed -mondom, csak úgy az udvariasság kedvéért, hiszen már megtette.- Az én nevem Lyor, és -mint azt nyilván nem volt nehéz kitalálnod- Doranból érkeztem.

Tűnődve, szeretettel simítok végig a boton, akárha a szeretőm lenne.

-Köszönöm a hasznos tanácsot barátom, de elrejtenem nehézkes és elveim ellen való, megválnom tőle pedig lehetetlen volna. Majd igyekszem szerényen, meghúzódva járni e népség közt. Nade hogy én kráni? Még tréfának is morbid. Vagy tán csak nem Dartonita vagy barátom? -a hangsúlyból érződik, nem komoly a kérdés, csak amolyan csipkelődés.

A humorérzékem azonban nem veszett el az évek alatt, s -félig-meddig próba ként- széle, sokatmondó és egy kicsit sem jóindulatú mosolyt villantok az iménti dzsad társaság felé, kíváncsian várva miként reagálnak.

-Mondd csak Creed, miért épp az Ibarát választottad a pihenésre. Haonwellhez azért közelebbi helyek is akadnak, ahol a szabadságod tölthetnéd el.

Creed elmosolyodik:

- Arel ments! Nem nagyon bírom a fehér orkokat...sem...inkább egy foghúzás mint azok...tudja nem szeretem ha fanatikusok lihegnek a nyakamba.

-Miért az Ibara? Mert nekem az utazás a hobbym. A Sheraltól északra fekvő földeket már nagyjából ismerem, de nagyon szeretném látni a sivatagot. Nagy a keletje itt egy jó lövésznek mostanság, karavánkíséretre bármikor és bárhova elszegődhetek.
Csatlakoztam is egy búza szálítmányhoz ami Sobirába megy. Két nap múlva indulunk, addig meg kipróbálom a helyi jellegzetességeket. -mondja és egy Jasminéra kacsint.

***

Hirtelen fanfárok hangjától lesz hangos az utca, a szeráj nemessége izgatott suttogásba kezd.
Címeres, egyenruhás, handzsárosok sorjáznak be a terembe, akik egy pompázatos kaftánt és turbánt viselő kecskeszakállas férfit kísérnek.
A férfi néhányszót vált a helyi nemesekkel, akik az asztalod felé mutogatnak.
A kaftános lassú kimért léptekkel az asztalodhoz lép és meghajol:

-Azmid bég vagyok. A fényestekintetű emír IV. Hafiz üdvözlietét küldi Doran követének, bár értetlenségét fejezi ki, hogy Doran nem tájékoztatta követsége érkezéséről, és kéri uraságodat, hogy szíveskedjék megjelenni színe előtt az abadanai palotájában, hogy vendégül láthassa.

Creed nagyot füttyent.

-Látja, én megmondtam! Ki ne hagyja! Arelre a abadanai emír! Viszonlátásra barátom, bár sajnos van egy olyan érzésem hogy mi már nem találkozunk, mert addig biztos a palota vendégszeretetét élvezi, mire indulunk.
(Lyor Siessald)

Nagy nehezen mosolyt eröltetek az arcomra, miközben magamban a saját szülőanyját ajánlom éjszakai szórakozásként ennek a kaftános majomnak. Mielőtt lassú, kimért mozdulatokkal felállok, még egy alig észrevehető kacsintás kíséretében odamormolom Creednek:

-Azért ne kapkodd el. Igyekszem mihamarabb visszatérni e "póri" körökbe...

Üdvözült arckifejezéssel fordulok Azmid felé, és igyekszem úgy tenni mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ami éppen történik.

-Számomra a megtiszteltetés, hogy a Fényestekintetű az udvarában kíván tudni, s így megment a szürke tömeg sértő távolságtartásától. Mindazonáltal nem kívánnék neki csalódást okozni, és egészen biztos vagyok benne, hogy Ön, nagyrabecsült bég sem, így talán illendő előre közölnöm: nem Doran szája ként taposom Abadana homokját, pusztán egyszerű magánember vagyok, átutazóban. Indulás előtt, ha megbocsájt még lenne egy pillanatnyi elintéznivalóm.

Eztán sarkon fordulok, minden sietség nélkül a Jasminehoz lépkedek, akivel beszélgettem, és egy kézcsók kíséretében még odasúgom neki:

-Igazán kár, hogy az éjszakát nem lesz alkalmam itt tölteni. Remélem még látlak.

Majd kifelé indulok a szerájból, s közben szólok Azmidnak:

-Nos uraim, indulhatunk!

Azmid bég széles mosollyal válaszol.

-Értem uram, ez esetben is javaslom, hogy személyesen tolmácsolja jövetelének okát az emír felé. Bocsásson meg erre nem gondoltunk, tudja az igazi varázsló nagyon ritka errefelé, főleg északról, az udvar is csak eggyel tartja a kapcsolatot, Pyarron nagykövetével, aki rendszeres vendég nálunk.
Nézze el nekünk, de az érkezése nem kerülte el a hatóságok és az emír figyelmét, ugyanis varázslórendek képviselőinek megjelenése a városban merőben szokatlan és rendkívűli esemény. Azt kell mondjam a jelenléte…bizonyos biztonsági kockázatot jelent nekünk, -végül is nem valami vándor vajákos- ezért is lenne fontos ha megnyugtatná a fényességest.

***
Díszkísérettel vonulsz a palota negyedig, egy aranyozott és borzasztóan túldíszített nyitott gyaloghintóba ültetnek, -a béggel-, ami az önsúja alatt roskadozik az aranytól és a drágakőberakástól és olyan, mint egy ékszerdoboz. Az hogy feltűnő nem kifejezés rá.
Fanfárok hangja által kísérve, haladtok, így ha akadt még a városban ember, aki eddig nem tudta hogy északi varázsló érkezett Abadanába, most biztos hogy boldog-boldogtalannak a fülébe jut, ugyanis a népek kitódulnak a menet elhaladtának útjába szájat tátani, ahol aztán mindenki álmálkodva mutogat rátok. A bég integet és a szolgáival marékszámra szóratja az alamizsnát –rézpénzeket- a város szegényeinek, akik tudják hogy „etetés” van, mert egyre többen kísérik a gyaloghintót.
A bég fesztelenül élvezi ezt a cirkuszt láthatólag ez itt a mindennapok része. Integet, mosolyog és téged is erre bíztat.
Te már kevésbé örülsz ennek a felhajtásnak, mert a gyaloghintó már embertömegben hullámzik, alig győzik a városőrök elterelni az embereket a közelből. Mindenütt arcok, kezek kavalkádja, bármerre nézel. Aztán hírtelen megszédülsz és szinte összekoccannak a fogaid. Valaki egy 15E csapást mért a mentális Statikus pajzsodra. A pajzs összeomlik. (Mivel neked 10-es mentál stat. pajzsod volt.) Hiába vizslatnád a tömeget Tudatnyitással ez az összefüggő tudatmassza az asztrál-mentál síkon is tökéletesen elfedné a támadót, vagy legalábbis bőven van ideje kereket oldani, mire azonosítanád ebben a dzsumbujban.

-Integessen, Siessald úr, integessen! –bíztat a bég miközben két kézzel szórja a rezet a nép közé.

Pillanatokon belül újabb metális támadás ér, belső hőhullám borít el, és elgyengülsz, a gyaloghintó székére hanyatlasz, arcodon lázrózsák gyúlnak. Viszont ennek tévedhetetlenül érzed az irányát.

-Mosolyogjon uram! Mosolyogjon! A nép szereti ha kedvesen mosolygunk!-heherészik tovább a bég, mit sem sejtve róla hogy téged éppen szétszednek.

(Lyor Siessald)

Ahogy a hintó halad lenyűgözve figyelem a gazdagság és szegénység ilyen éles ellentétét, a tömeget, és kissé tartózkodóan ezt a mérhetetlen pazarlást. Amikor a csapás elér az arcomon megfeszülnek az izmok, még egy halk nyögés is elhagyja a számat, de a hőhullám még azelőtt elér, hogy bármit tehetnék.

<Mosolyogjál csak te, te kaftános idióta, én mindjárt itt döglök meg.>

Aztán felszabadítom tudati energiáimat, egy másodpercre hagyom hogy jóleső érzéssel töltsön el a testemben szétáradó hűvösség, mely birokra kel a lázzal, aztán a támadóm irányába nézek.

//Pszivel csökkentem a testhőmérsékletem normálisra, gondolom ez kb. 4-6 fokot jelent.//
Pszi testhőmérséklet növelés diszciplinát alkalmaztak ellened, ezt nyílvánvaló.
Ugyanezzel a diszciplinával ellensúlyozni a hatást jó ötletnek tűnik, ha nem volnál lázas.
Lázasan pszi energiákat mozgósítani nem túl könnyű feladat, hisz a láz az idegrendszerre is hatással van.

Sikeres Állóképesség próba esetén(1k20) sikerül a diszciplina
használata és semelgesíted a hatást.

Ha nem sikerül, tovább mesélem az eseményeket de előszőr lássam azt a dobást.

[A Rászil]

______________________________________________________
JK: Lyor Siessald (nekromanta varázsló Doranból)
Esemény: Úton a Palotába
Helyszín: Al Abadana emírség, utca
Idő: Pyarron szerinti 3691, esős évszak
______________________________________________________

Sikerül úrrá lenned az általános testi-lelki elgyengülésen annyi időre hogy összekapard a pszichédet a testhőmérsékleted lehűtésére.
Természetesen pontos fokbeosztást nem tudsz hogy mennyivel kell hűtened magad; egész egyszerűen addig erősíted az alkalmazást, amíg jobban nem érzed magad.
(2 pszi pontot veszítesz.)
Azmid bégnek valami feltűnik, mert megkérdi:

-Jól van uraságod? Olyan megviseltnek tűnik, hát igen, tudja a fényes ibarai napot nem mindenki bírja,de mi dzsadok hozzá edződtünk már ehhez....-mondja, és megveregeti a hasát ami az övére lóg.

-Esetleg hozathatok uraságodnak egy frissítőt -csettint az ujjával a szolgáknak akik egy díszes ezüstkupát nyújtanak feléd.

***
Hiába nézel a vélt támadód felé sok támpontot nem ad: egy tetőtől talpig csadorba öltözött nő(?) az aki vagy egy tucat társával áll az út mentén.
A sok színes szári és csador kavalkádjában az alakokat is nehéz kivenni, de úgy hogy még a szemrést is könnyű háló takarja meg egyenesen lehetetlen pontosan megmondani hogy ki volt.
A nők között mozgás van, alakok mennek, újak jönnek, "véletlenül" el is keverednek a tömeggel.
A merénylő gondoskodott a megfelelő álcázásról.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

Tekintetemmel a tömeget pásztázva nyúlok az italért, de arra azért figyelek, hogy előbb válaszoljak Azmidnak és csak aztán kezdjem mohón magamba dönteni a frissítőt.

-Köszönöm, nagytiszteletű bég, a figyelmességét. Egy kissé megviselt az utazás, s még nem volt időm kipihenni magamat. -rövid szünetet tartok- Ó, hogy az a jó édes...

Csalódottan konstatálom, hogy a támadó nem egy szerencsétlen amatőr , és hogy a helyzetem nem valami rózsás. Nemrég szabadultam ki Doran biztonságot nyújtó falai közül, és odabent sem kaptam semmiféle harci kiképzést. Egyáltalán nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy az életemre törjenek, sem pedig ahhoz, hogy a dolgok gyors egymásutánban az én akaratom ellenére történnek. Ez kezd egy kicsit megviselni, és valószínűleg csak az akaraterőmnek köszönhetem, hogy még képes vagyok normálisan, kontrolláltan viselkedni. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy egy ilyen kaliberű merénylővel szemben nem sok esélyem lenne.

-Azmid uram, megoldható lenne tán, hogy egy kicsit gyorsabban haladjunk? Szeretnék mihamarabb odaérni, és így a Fényestekintetűnek sem kell annyit várnia ránk.

[A Rászil]

-Hogyne szahib, hogyne!

Azmid bég tapsol kettőt, mire a gyaloghintő vastag szőttes függönye leereszkedik és viszonylagos védettségben folytathatod utadat.
Míg megérkeztek a Palotába, Azmid bég kimerítően ékesszólóan és mézédes szóvirágok túlburjánzó használatával beszél a semmiről; amihez nagyon ért. Ha nem tudnád hogy ezt folyékonyan és zökkenőmentesen csinálni milyen pokoli nehéz nyelvi bravúr, és mennyi leleményességet igényel azt hinnéd a bég ostoba, de -mivel magad is dzsadok között nevelkedtél tudod- hogy ez az udvariasság része. Bár kérdéses hogy a láz utóhatásától vagy a bég szófosásától vagy-e inkább rosszul.

Vére a gyaloghintó megérkezik és téged az abadanai emír palotájába vezetnek.
Láttál már néhány főúri szalont északon de az emír palotája az anyagiasult pompa és gazdagság netovábbja. A hatása alól senki és semmi nem tudja kivonni magát, -mágikus parktikák nélkül is- egyszerűen tátva marad a szád. Alapanyagokban a vörösmárvány dominál, és az arany amelyet láthatólag falikárpit helyett használtak az építők és mindenben ott van. A kristály falikarok közűl csak egy darab annyit kóstál ami egy kisebb zsoldoscsapat bérét kifutná.
Keresztűl vezetnek egy tucat termen folyosón és árkádon mire a trónterembe jutsz.
Az udvarmester messzehangzó óbégatással bejelenti a messzi Doran küldöttét, és ott állsz az Ibara leghatalmasabb uralkodójának trónszéke elé vezető aranyszőnyeg elején.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

Rövid ismeretségünk ideje alatt először tekintek hálával a bégre, mikor a függönyök leereszkednek. Aztán ez szép lassan kiveszik belőlem amint hallgatom a semmiről tartott kiselőadást, és magamban imádkozok, hogy mielőbb érkezzünk meg. Aztán kilépek a gyaloghintóból és mindent elfelejtek. Percekig bénultan csodálom a pompának és profi építőművészetnek azt a letaglózó erejű keverékét ami az abadanai emír palotájában anyagiasul. A folyosókon is csak igen lassan tudunk haladni, nehezen szakadok el egy-egy különösen szép berakás, díszminta vagy egyéb látványosság elől, és még így is csak azért lépek tovább, mert tudom, hogy két méterrel odébb újabb csodában lesz részem. Az ámulatot azonban hirtelen és váratlanul töri meg egy elmémbe úszó gondolat: Mi az istent keresek én itt?!

Az emír trónszékéhez vezető szőnyegen lassú, kimért léptekkel haladok végig, és bár iszonyatosan feszélyezett s ideges vagyok, ezt mosolygással igyekszem leplezni. A trónszéktől úgy öt lépésnyire állok meg, ha egyáltalán közel engednek annyira, mélyen meghajlok, és úgy kezdek bele:

-Fogadd tiszteletteljes üdvözletemet és legjobb kívánságaimat a magam és hazám nevében Fényestekintetű emír! A nevem Lyor Siessald, s Doran diplomatája és beavatottja vagyok, de be kell valljam: palotád lélegzetelállító csodái közepette nehezen jönnek a nyelvemre a szavak.

[A Rászil]

A palotaőrök egészen a trónus aljáig engednek.
Nadim emír (Off: most már vissza nem keresem milyen nevet találtam ki eredetileg) biccentéssel nyugtázza a bemutatkozást és megszólít. Szokatlanul nyúlánk termetű, nemes vonású dzsad férfi, oldalán jenn szablya lóg, drága kaftánja és a bőre is aranyszínnel finoman foszforeszkál. Egyértelműen egymás zónájában álltok, noha az emír keze ügyében nem látsz varázslóbotot. Erős a gyanúd hogy a tisztavérű jennek fajába tartozik. Bár tulajdonképpen ez közismert információ a családjáról.

-Köszönöjük kedves szavait Lyor Siessald Doranból. Elnézését kérjük ha esetleg meglepett a fogadtatás, de egy IGAZI mágus érkezése Doranból itt diplomáciai esemény, hiszen tudásuk és státuszuknak kijár ez a tisztelet, jó ha kéttő-három megfordul itt belőlük egy évben.

-Mindemellett értetlenségünket fejezzük ki hogy feljebbvalói nem tájékoztattak előre követük érkezéséről, nem szokott ilyet tenni a Dorani Nagytanács. Feltételezem talán most nem hivatalos minőségben jár itt uraságod.

-Látom kegyelmedben is csörgedezik dzsad vér. Csak nem egykori innét származott polgárunk?

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

Mosolyogva válaszolok:

-Kegyességed határtalan, nem hiába repíti hát híredet még oly messze is az Ibarától, Fényestekintetű. S meglátásod szintén helytálló. Nem a Nagytanács képviseletében, mindössze egyszerű magánember ként érkeztem Al Abadanába. Szeretném meglátogatni szeretett édesanyámat és húgomat. S, hogy a másik kérdésedet is megválaszoljam Fényestekintetű, anyai ágon valóban dzsad vagyok.

Ezután elhallgatok, kevés vagyok én ahhoz, hogy egy ilyen kaliberű uralkodóhoz csak úgy szólhassak, ha nem kérdez.

[A Rászil]

-Oh. Igazán? És melyik emírségből származik, magiszter? -kérdi ismételten az emír.

OFF:

Csak nem egykori innét származott polgárunk?

-úgy érti abadanai dzsad vagy-e, a náción túlmenően a konkrét származási helyre is kíváncsi volt.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

-Oh... Bár én magam Doranban születtem, édesanyám El Hamedből származik, s tudomásom szerint jelenleg is ott él.

[A Rászil]

-Értem. -Simítja meg az emír az állát.

-Nos, nem tudom mikor szándékozik továbbindulni de amíg itt van, szeretném ha a palotám vendégszeretetét élvezné.

-Mikor óhajt Hamedbe menni? Addigra megszervezem hogy lerövidítessék az útja.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

Egy pillanatra felvonom a szemöldököm, aztán gyorsan válaszolok.

<Jobb szeretnél felügyelet alatt tudni, ugye emírem?>

-Megtisztelsz, Fényestekintetű! Biztosíthatlak róla, hogy a Nagytanács hallani fog róla, milyen nagylelkűen bánsz az országunkbeliekkel, még akkor is, ha nem követként érkeznek hozzád. Nem szeretnék visszaélni a vendégszereteteddel, és udvariatlan sem szeretnék lenni, így azt hiszem egy vagy két napnál tovább nem maradok. Addig is állok szolgálatodra! De ha megkérdezhetem... miként rövidíttetik le az utam?

[A Rászil]

-Sajnálattal halljuk, hogy ilyen rövid ideig láthatjuk vendégül. Természetesen akármikor kimehet vagy visszajöhet a palotába ha városnézésre vágyik. Az udvarmesterem megmutatja a vendégszobáját. Attól tartok az alatt a pár nap alatt, míg itt van már nem találkozunk, mert államügyek szólítanak, de ön csak érezze jól magát.
-Esete egy vendég toroni színésztársulat lép fel a színház termemben. Ha érdeklik a művészetek, ha gondolja nézze meg.

-Nos El Hamedben van egy vámraktárunk, a kiemelt, stratégiai fontosságú áruink számára. Nyitunk önnek egy ideiglenes térkaput hogy hazatérhessen. Nem javasolnám a karavánt, ősi ellenségeink az amundok mozgolódnak a sivatagban, higgye el nem akar velük találkozni...-mondja az emír sötéten.

-Örülök hogy beszélhettünk, és hamost megbocsájt...a pyar követ vár.

Azmid bég integet hogy kövesd.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

-A meghívást tisztelettel elfogadom, köszönöm! Mindig is érdekelt a messze híres toroni színészek egy előadása.

<Térkapu? Istenemre, de utálom az összes térkaput! Bár tény hogy ez így gyorsabb és biztonságosabb.>

-Természetesen Fényestekintetű, nem tartlak fel tovább.

Ismét meghajlok, majd elindulok Azmid bég után.

[A Rászil]

A bég a vendégszobába vezet, amely full extrás kényelmi szoba, a lábad puha szőnyegbe süpped, az ágy balchadinos, a bútorok mahagóniból készültek és aranyozottak, a tartóoszlopok tövében szobaszökőkutak és páfrányok.
Egy szál semmibe -tüllszerű áttetsző selyemruhába- öltözött kéjnők -nyívánvalóan azok, ehhez nem kell sok ész hogy kitaláld- fogadnak, akik kedvesen elkezdenek kicsomagolni a ruhádból.
Három dzsad hölgy az, hogy néznek ki a fantáziádra bízom: csinosak, szépek, jóillatúak.

[Lyor Siessald]

(Lyor Siessald)

Jó ideig némán követem a béget, gondolataimba merülve szinte ki sem látok a fejemből. Mielőtt még elválnának útjaink megtudakolom tőle, hogy este ott lesz-e a színdarabon, aztán elköszönök. A szobába lépve botomat a falnak támasztom, az ágytól nem túl messze, s csak e közben veszem észre a három hölgyet. Pillanatokig csak lenyűgözve nézem őket, s ellenkezés nélkül hagyom hogy vetkőztessenek.

<Bizonyosan felettébb nagy udvariatlanság lenne egy ilyen ajándékot visszautasítani, s esetleg a hölgyek is sértőnek találnák. Ezt -úriember lévén- nem engedhetem. Dorannak diplomáciai érdeke kötődik az én itteni szereplésemhez, így a hazámért meg kell tennem ami tőlem telik, rajtam múlik minden. Vagy ami sokkal valószínűbb, hogy ez az egész mégsem így van, de ürügynek remek egy kis szórakozáshoz...>

Odahajolok az egyik -számomra legtetszetősebb- nőhöz és a fülébe súgom:
-Mindenek előtt szeretnék lefürdeni, kedvesem.