Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy értelmesen beszélek-e egyáltalán, vagy ismét abba a hibába estem, hogy egyszerű embereknek nem érthetően fejezem ki magam. Visszagondolok, számomra érthető, de úgy látszik mégsem.
Arg javaslata megmosolyogtat. Hát igen, hasonlít az enyémhez, csak én szolidárisabban oldanám meg.*
- Arg, ez is egy lehetőség, de maradjon ez a lecsapósdi az utolsó. Rendben?
Sajnos Ramani én nem rendelkezem 20 arannyal. Jó, ha van nálam kettő...
Viszont... talán többet ér meg neki 20 aranynál az élete... Beszélek vele az átokról és az eltávolítás lehetőségéről, aztán ha nem megy bele még mindig kifizethetjük, feltéve, ha össze tudjuk kaparni az összeget.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Végighallgatom társaimat, nem valami kecsegtető a végeredmény. Az biztos, hogy nem tudunk összeszedni annyi pénzt, és én nem is vagyok hajlandó neki fizetni. Inkább magam indulok útnak. Azért van még hozzáfűznivalóm a témához. *

- Először is, kétlem, hogy beleegyezne abba, hogy csak a romoknál fizetünk neki. Ennyire ne nézzétek hülyének. Fordított helyzetben mi se tennénk másképp.
- Másrészt, belegondoltatok már abba, hogy mi a francnak kell egy fél lábbal a sírban lévő embernek ennyi pénz? Halvány elképzelésem sincs, hogy itt az isten háta mögött, mire tudná elkölteni úgy, hogy azt mondja, igen, most már nyugodtan meghallhatok, minden álmom teljesült.
- Lehet én vagyok ennyire paranoiás, de nekem nagyon bűzlik a dolog. De sajna fenyegetéssel nem sokra megyünk, viszont Yvettnek igaza van. Ha valamiképp meg tudnánk győzni, hogy van még esélye az életben maradásra, akkor talán másképp állna a dolgokhoz.
- Szóval, sok lesz a duma, menjük, lássuk mire jut Yvett.

* Amennyiben elindulnak társaim vissza a fogadóba, követem őket. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Yvett, Arg

A megbeszélés folyamán Ramani követője a közelben ácsorog és a porba rajzolgat a lábával. Mikor a többiek elindulnak befelé, Ramani mellé lép és halkan megkérdi.
- Mond tisztelendő atyám! Miért nem győzöd meg urad hatalmával a hordárt, hogy vezessen titeket? Vagy változtatsz pár kődarabot arannyá, hogy azzal fizesd ki. Hisz a Lángok ura képes erre, ugye? - néz rád rajongva.

A többiek közben az ajtóhoz lépnek és befelé igyekszenek. Habert még mindig a helyén üldögél a poharába meredve, véreres szemekkel kutatva a jövőjét a zavaros folyadékban.
A fogadó többi „vendége” már csak felnéz jöttötökre, aztán tovább foglalkozik a maga bajával. Kezdenek itt megszokni titeket, még az ork látványa sem kelt már feltűnést.

[Togar]

Ramani Voineor

-Fiam türelmet kell tanulnod még ez itt nem a kérdések helye most-mondom neki. Majd nekidőlök a falnak és várok tovább mire jutnak a többiek.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Ha abba nem is megy bele, hogy a romoknál fizessünk, talán össze lehet úgy hozni, ha az én ajánlatomat nem fogadja el, hogy felét kifizetjük most, a másikat a romoknál. Össze tudjuk a 10 aranyat szedni? Nálam van kettő...
*Csak azután megyek be a fogadóba, ha a 10 arany össze jött. Az ajánlatomon kívül legyen más is a kezünkben.
Miután visszamentem a fogadóba Haberthez én ülök le melléje a székre.*
- Habert, én Yvett de Crei vagyok, a dorani magisztrátusból. Cean tanácsos és kísérete után küldött kutatócsapat tagja vagyok. A csapatban az én feladatom az esetleges mágikus akadályok, hatások felfedezése és elhárítása. Így ... a romokhoz való kísérete fejében nekem egy új ajánlatom lenne a számára, mely többet ér véleményem szerint mint 20 arany...
Feltérképezem az önre ható átok eredetét, erejét, hatását és ezzel együtt az eltávolítás módját is. Mindezek után lehetőségem nyílik az átok eltávolítására önről.
*Mondom neki egyenesen, határozottan, és nyugodtan várom a válaszát.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Ő, én nem értek a számolás tudományához. A húsz arany, az sok? Kapunk egyá’talán annyit a kű’detésért? Csak me’ szívesen kiverem a fickóbó, merre is kell menni.

*Egyelőre csak követem a többieket be a fogadóba. Irgalmazzon az ég a fickónak, hogy uralkodni tudjak magamon

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Nálam csak 4 ezüst van, ami nagyon kevés. Kétlem, hogy összejönne a 10 arany, és én a te helyedben nagyon gyorsan megtanulnék blöffölni. * mondom Yvettnek, és megvárom, míg elindul a fogadóba. *

* Közelebb érve a hordárhoz, megállok a varázslónő mögött, és csendben figyelem az eseményeket. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

A fiatal legény előbb gondolkodik a hallottakon, majd értőn bólint.
- Igen mester, megjegyzem a tanításod.
A várakozást te már megszoktad, így – mint egy vörös acélba öntött szobor – moccantalanul várakozol a fogadó előtt, mire jutnak a többiek.
A suhanc előbb megpróbálja a nyugalmadat és mozdulatlanságodat utánozni, de hamar megtörik a jég, és előbb mocorogni, majd sóhajtozni kezd, majd leguggol és a porba rajzol dolgokat.

Seela, Yvett, Arg

A hordár előbb csak felnéz az érkezésetekre, ködös tekintettel figyelve Yvettet, ahogy mellé ül. Ahogy Yvett egyre előrébb jut a beszédében, úgy csillan fel az előbb még ködös tekintet, majd mikor meghallgatta a teljes ajánlatot, ragyogó arccal markolja meg a kezét.
- Megtenné, tényleg megtenné?! – ám az arcon hamar átfut a kétely, mint amikor az egyszerű ember nem meri elhinni, hogy lovaggá és nemessé ütötte a királya. – Honnan tudjam, hogy nem ver át? Adja a varázstudói szavát, fogadja meg istenének, hogy leveszi rólam az átkot! – böki ki, elégedett arccal, hogy ezt ki tudta találni. – Ha a szavát adta, és él a fogadalom, elviszem magukat oda. Két-három nap alatt oda is érünk, egy óra múlva indulhatunk.
Majd gyors nyelésekkel lehajtja bűzös italát, majd fintorogva, sárga fogait villogtatva várja válaszotok.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Blöffölni? ... Öhm... rendben. - *mondom Seelának, de nem túl magabiztosan. Nem voltam soha "szentéletű", de voltak dolgok amiket kevésbé gyakoroltam mint mások.*
- Igen Arg, az nagyon, nagyon sok pénz... - *válaszolom Argnak.
Nincs összeszedve a fele pénz, biztatom magam, hogy majd lesz valahogy. Így megyek be a fogadóba, önuralmam álcája mögé rejtekezve.
Aggályaimhoz képest viszont elég jól alakul a beszélgetés, azonban a szóadás, fogadalom említése... Büszke egyenes tartással felállok, szem mélyéig hatoló nézés, miközben hű társamon apró fogást váltok, hogy középső ujjamat átfonhassam mutató ujjamon, s egy picit meghajolok feléje...*
- Nem szoktam becsapni az embereket, amit mondtam úgy lesz! Megfogadom önnek itt a társaim jelenlétében és az Istenek színe előtt!
<Hülye leszek újra mondani, hogy akkor, ha tudom... Elmondtam egyszer. Arra szavam adom, hogy megvizsgáljam, ha tudom feltérképezzem... A többi meg, ha hatalmamból és tudásomból kitelik...>

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Elfintorodok, hogy a fickó ilyen hamar beadta a derekát. Jól esett volna egy kis bunyó, vagy legalábbis verés. Kicsit felpofoztam volna, és én is megkapom a napi bunyó adagomat, és a fickó is beszélt volna.
Így verés helyett egy jó nagyot húzok a korsóból, míg ki nem fogy, és utána a pulthoz lépve lerakom az asztalra. Ezután vissza megyek a többiekhez, és várom, míg azt mondják indulunk.

[Togar]

Ramani Voineor

Szótlanul állok továbra is és várom mire jutnak a többiek. Közben figyelem a fiút aki jól láthatóan unatkozik. Valaha én is ilyen voltam, de aztán a tanítás és a kiképzés megtanított a türelemre. A lehetőség a továbbjutásra adódik csak meg kell találni és élni kell vele, de ehhez türelem kell, ami rendtársaimról nem mondható el, talán ezért küldtek engem. Ők már rég felgyújtották volna a falut ekkora tehetetlenség és várakoztatás láttán, ám az erőszak nem mindig vezet eredményre, én csak szükséges eszköznek használom. Ha nem sikerül megegyezni rövidesen a társaimnak a vezetőnkkel akkor viszont sajnos kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni, annak viszont senki sem örülne. Érdeklődve figyelem a fió által rajzolt ábrákat, hátha kitalálhatok belőlük valamit....

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Megkönnyebbülök, ahogy a beszélgetést figyelem. Lám, nem csak erőszakkal lehet megoldani a gondokat. Érdeklődve figyelem a varázslónő viselkedését, majd ahogy végeztek megszólalok: *

- Nos Habert, akkor ha nincs más, egy óra múlva találkozunk itt a fogadó előtt. Addig mindenkinek lesz lehetősége felkészülni az útra.

* Majd ha nincs egyéb mondandója, vissza kimegyek Ramanihoz. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

Pár perc - alig 10 lehetett csak - múlva már nyílik is a fogadó ajtaja és sorjáznak ki rajta a többiek.
A nyomukban egy elgyötört ábrázatú férfi, szürke és barna ruházatban, beteges bőrszínnel.
Ő az istállóba siet, majd bentről káromkodás és veszett munka zaja hallatszik ki.
A társaid hozzád lépnek, míg az eddig a porban csak ákombákomokat rajzoló „tanítványod” gyorsan eltörli a lábával a firkálmányait, és felállva melléd lép.

Seela, Yvett, Arg

- Rendben! – feleli a hordár, majd kicsit imbolyogva feláll az asztaltól és a kijárat felé indul. Ott megvárja, míg kisorjáztok az épületből, és hozzáteszi:
- Egy óra múlva itt…

Kint verőfény, Ramani és a fiatal fiú vár titeket. A falu éli a megszokott mindennapjait, már alig keltetek feltűnést az utcán.
Mögöttetek Hobart az istállóba siet, ahonnan hamarosan káromkodás és veszett munkavégzés zajai hallatszanak ki.
Ramani tanítványa – aki eddig a guggolt a mesterétől nem túl távol – gyorsan felpattan, és a lábával sepregető mozdulatokat tesz a porban. Valamit eltörölt, amit annyira elmélyülten tanulmányozott.
Majd Ramani mellé lép, ahogy ti is felé igyekeztek.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Nem tudom mikor lesz az egy óra múlva, de elmegyek a zsákért, melyben az étel van, és visszajövök. Osztan majd itt várok, remélem nem sokáig.

*Ha nincs senkinek ellenvetése, akkor elindulok a ház felé, melyben aludtunk. Odaérve megkeresem a zsákomat, és ha van még étel, akkor teszek el belőle, majd megvizsgálva felszerelésemet, hogy minden megvan, a hátamra vetem a zsákot, és elindulok vissza a fogadóhoz, majd várok.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Kicsit megkönnyebbülve lépek ki a fogadóból Ramanihoz. A kölyökről tudomást nem veszek - egyenlőre.*
- Egy óra múlva indulhatunk is. Elvezet bennünket a romokig, állítása szerint két-három nap múlva oda is érünk. Menjünk, szedelődzködjünk össze a cuccunkat. Én pedig hasznosan töltöm el a fennmaradó időt. Megkérnélek benneteket, hogy ne zavarjatok meg...
*Biccentek a ház irányába fejemmel, ahol töltöttük az éjszakát. Bevonulok abba a helyiségbe, ahol aludtam, meditációs helyzetbe helyezkedem, s először is Pszi pontjaimat szerzem vissza meditációval. Mivel ez elég hosszú időtartam (30+18 perc) remélem, hogy tényleg békén hagynak és lesz elég időm feltölteni tudati energiámat. Ha nem... meglátjuk mi történik *