Káosz a köbön [OM-UT]

[Martos col Legium]

(Yamato)

<Hmm... Nem hiszem, hogy még jobban szét kéne szakadnunk. Horri lépteit már így sem hallom, és nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne elkezdeni kiáltozni utána.>

Ennek megfelelően követem Armon lépteit, majd mikor megáll, megkérdezem:

- Találtál valamit?


//Sry, hogy ennyire ilyen sokat kellett várni, mostanában nincs ihletem//

[Jomadar]

(Armon)

- Valami dög képe van iderajzolva egy könyvbe. Remélem nem ezt idézi ide nekünk éppen.

Célbaveszi a legközelebbi ajtót, behallgatózik. Ha semmit nem hall, megkérdi Yamatot:
- Itt egy ajtó, van kedved benézni?

* Mármint előremenni, de hát azt mégse mondhatom, hogy be vagyok reccenve, menj már előre lécci, hogy te kapd az első pofont...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Igencsak ilyesztő a bestia képe, kár, hogy Yamato nem látja - legalább is Armon gyorsan otthagyja a könyvet és tovább áll tőle ajtót keresvén.
Végig mentek a fal mellett baloldalt, de itt egy szál ajtó sincs, s az utolsó márványoszlop mögött jobbra fordulván látszik, hogy a következő falrészen sincs ajtó egyáltalán. Viszont itt a sarokban a hang úgy hat, mintha a terem közepe felől érkezne. Az oszlopok viszont úgy vannak elhelyezve, hogy véletlenül se lehessen belátni oda - akár honnan is nézné meg Armon mindig takarásban van a terem közepe, ahol a női kántálás még mindig monotonon hallatszik.
Ha ajtót hajkurásznak a hősök, akkor végigmennek a fal mentén, és újra jobbra fordulnak, de itt sincs semmi olyan hely, lyuk, nyílás, ahová betérhetnének. Az újabb jobb fordulat után pedig visszatérnek oda, arra a folyosó torkolathoz, ahonnan bejöttek. Itt bizony nem vezet tovább út.
Armon viszont pánikolhat jobban. Sajnos Horrinak még mindig nincs nyoma, eltűnt, vagy ki tudja...*





___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, valahol egy búvóhelyen, nem messze a Kereskedőnegyedtől…
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*Útra kelsz az ismeretlen terepen, hogy valamilyen fogadót keress. Ez azonban ezen a lepusztult környéken kilátástalannak tűnik. Az egyetlen esélyed, hogy visszatalálsz a kereskedőnegyed normálisabb részéhez - ehhez viszont emlékezned kell az idáig tartó útra, ugyanis kísérőd, aki eddig elkalauzolt már nincs sehol a ház előtt...*

//Kérnék egy módosítók nélküli Intelligencia próbát a reagban a beépített 'Dice' segítségével!//

[Jomadar]

(Armon)

Súgva Yamatonak:
- Horri sehol, de a hang középről jön. Nézzük meg! - súgja, de közben már érzi milyen furcsa szó ez a másik szemszögéből.

* Hová tüntetett Horri? Remélem a banya nem valami olyan dögöt idézett nekünk, aki kővé változtat mindenkit, aki ránéz. Bár ha így van, akkor Yamatoval meggyűlik a baja. Ez mondjuk nekem sovány vigasz. Ha itt sétálgatunk azzal nem lesz jobb a helyzet, be kell mennünk középre. *

Óvatosan elindul a terem közepe felé azon igyekezvén hogy előbb lássa meg, mi zajlik ott, mielőtt őt észrevehetnék.

[Martos col Legium]

(Yamato)

<Ezt én már a terem túloldalán is megmondtam volna, de ha akkor nem szóltam, most sem kezdek kötözködni.>

Mivel jobb ötletem pillanatnyilag nekem sincs, csak biccentek. Közben megpróbálom száműzni elmém legmélyére az olyan gondolatokat, mint "Vajon hogy nézhet ki az a teremtmény?" vagy "Lehet, hogy tényleg meg kéne néznem, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget".

//off: tart még a zavaró hátrány, azaz letelt-e már az a 9 perc?//

[Huor Aikanáro]

Vini

< Ezek nem is madarak, hanem denevérek! De azok csak éjszaka repűlnek...!?! >

*Hasít belém a felismerés, ahogy közelebb érünk. Kis idő multán a csapat többi tagjába is bele hasít a felismerés, de egyesekbe sokkal fájdalmasabban...
Én továbbra is töretlen lendülettel vágtázok a kapitány nyomában. Nem maradhatok le, ha ki akarom vívni a tiszteletét! És közben a jobb kezemmel az egyik tőrömet előhúzom, ártani nem árthat alapon...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Oszlopról oszlopra settenkedtek a terem közepe felé. A női hang egyre erőteljesebb és itt a füstölők szaga szinte elviselhetetlen mértékeket kezd ölteni. Fenyő, szantán, citromfű mellett valami mézédes illat mely émelyítő, s mindezekben érezni a vizes fa füstjét is.
Már csak két oszlop választ el benneteket attól, hogy a középen lévő történések szem illetve fültanúi lehessetek, s eddig még semmi extra nem történt veletek. Még egy oszlop távolsága sikeresen leküzdésre került általatok, ekkor tűnik fel Horri alakja Armon előtt. Kivont karddal áll a tőle jobbra eső oszlop tövében. Arca kifejezéstelen, érzelemmentes, s ahogy meglát benneteket mint egy irányított bábu elindul - szándéka felől nincs kétség: nem ismer meg benneteket, harcra szántan közelít felétek.
Yamato is hallja, hogy a lépések zaja, a ruha susogása ismerős számára, de mindez olyan darabos most.*

//Yamatonak már nem tart a zavaró hátránya.//



___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak - a Lugasban
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délután
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*Bátran belovagoltok a denevérrajba, de az első pillanatban ráébredtek mindannyian, hogy lehet nem kellett volna. Erősen csapódnak hozzátok az állatok, némelyik karommal kapaszkodik ruhátokba, hogy megvetett pozícióból harapni tudjon. Talán a ruhának/vértnek köszönhető, hogy a rengeteg harapásból csak pár darab mar húsba fájó, égető érzést keltve a megharapottakban. Te sem vagy ez alól kivétel. Felkarod és nyakad szenvedett el három harapást összesen. Talán Domviknak hála, hogy pont a nyaki sérülésed a leggyengébb, ám a bal karod harapása piszkosul ég, s mire kiérsz az állatfelhőből zsibbadni is kezd karod.
Nem csak te szenvedtél el harapásokat - Ángus, Rapoga, és még az a másik 4 társatok is, akik átverekedtek a fekete felhőn. Mindenki megpróbál szabadulni a kis ragaszkodó, nemkívánatos társaktól.
A többi társatok azonban... fájdalmas kiáltások hallatszanak a sötétség belseje felől. Pillanatokon belül több halálsikoly, hörgés is megüti fületeket. Te egy-két elhaló emberi szavakat is megértessz: "elevenen falnak fel", "segítség".
A denevérraj talán egy perc múlva már újra mozgásba lendül - a város felé. Maguk mögött azonban borzalmat hagynak. Azok akik nem fordultak vissza, de bennrekedtek a rajban szétmarcangolt testtel hevernek holtan a homokban hűséges hátasukkal együtt. Senki sincs életben. Éles karmok és tűhegyes fogak nyoma mindenütt a testeken - cafatokra szaggatott hús, kivájt szemek, felharapott ütőerek, melyekből már nem bugyog vér lévén mind a száraz homokot áztatja immár.*
- A családom! - *pattanna lóra ismét Ángus miután végignézte a borzalmat maga előtt és rájött, hogy hová tartanak a denevérek. Neki is több karmolás és harapás nyom van az arcán, ingujja véres.*
- Akik nem jöttek velünk visszavágtáznak, értesítik az egész lakosságot. Az Istenek legyenek Velük! Nem érnénk utol őket. Inkább azt keressük meg, aki mindezt előidézte, mert hogy van egy felelős abban biztos vagyok, és ez a valaki azon a rohadt birtokon tanyázik.
*Rapoga szavaira Ángus bólint, igazat ad neki.
Vezetőtök rátok néz, de már nem azzal a vezetői gőggel mint eddig, inkább tűnik bajtársiasnak ez a nézés.*
- Ti jól vagytok? Jöttök tovább? Képesek vagytok rá? - *hárman alig tudnak szabadulni a szétmarcangolt tetemek látványától, nehezen szedik össze magukat, de mindenki menni akar tovább. Te maradtál utoljára.*

//Kérnék egy Akaraterőpróbát -1-el. Ha megvan nem lesz rosszul a karakter, ha rontott a próba, akkor elhányja magát, öklendezik.
A továbbmenést natúrban rád bízom, nem kötöm kockához.//

[Huor Aikanáro]

Vini

*Átverekedve magam a rajon, heves mozdulatokkal próbálom lerázni magamról a még belém kapaszkodó kis dögöket.*

< Mi a fészkes fene...! Rohadt kis férgek! >

*Közben azonban a hátramaradottak vészjósló hangja üti meg a fülem. Megfordulok és elborzadva látom a szerencsétlenek szétmarcangolt holtestjeit. Ilyet még soha sem láttam...!*

< Istenem, ezeket elevenen szét tépték...!! Mi féle jószágok ezek?!? Ranagol fattyai... >

*Azért sikerül megőriznem a hidegvéremet, nem úgy mint Ángusnak. De szerencsére a kapitány gyorsan meggyőzi, hogy hiába való lenne utánuk eredni. Ebben én is egyet értek. Így, hát amikor Rapoga hozzám fordul, habozás nélkül válaszolok neki.*

(Közös)
- Tőlem indúlhatunk, de ezek után jobb lesz ha óvatosak leszünk!

*És még egyszer hátra fordulok, hogy megnézzem magamnak a távolodó gyilkos rajt.*

< Uram, adj erőt! És sújts le arra aki ezt tette! >

*Majd vissza fordulok a többiekhez.*

(Közös)
- Van valakinél pálinka?

[Martos col Legium]

(Yamato)

A léptek hallatán egy picit lassítok a tempón.
- Ki az? Ki van ott? - kérdezem, egyszerre Armonnak és a lépek gazdájának is intézve a kérdést, bár már sejtem a választ. Hisz nem szívódhatott fel innen csak úgy.
- ...
- A banya megbűvölte, mi? - mondom ki legsötétebb gyanúmat, és egyszerre biztos vagyok benne, hogy ez történt.
- Menj, nyírd ki azt a boszorkányt, addig én feltartom barátunkat! - teszem még hozzá, miután hallom, hogy társunk még mindig felénk tart. Ezzel el is indulok felé, megpróbálva magamra felhíni a figyelmét.

[Jomadar]

(Armon)

* Meg ám, hogy szakadna rá egy dézsa kaka *

- Igen. Megyek. - súgja Yamatonak.

Megpróbálja nagy ívben kikerülni Horrit, hogy ne támadhasson rá, és hangtalanul a banya közelébe férkőzni, hogy lássa, mit is csinál. Reméli, hogy meg tudja zavarni benne, és nem válik maga is céltáblává idő előtt. Nagyon nem szeretne Horrihoz hasonló zombivá válni.

* Egy banyával szerencsém volt, kettővel újat húzni már igencsak az égiek kísértése, de mi mást tehetnék? Mondjuk elszegődhetnék valami hedonista főúrhoz udvari komédiásnak. Na elég az álmodozásból, hol az a banya? *

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Armon settenkedve kikerüli az oszlopok közt Horrit, hogy mielőbb a kántáló banyához férhessen. Két oszlop megkerülése pár perc alatt és a szeme előtt ugyan az a banya alakja/vonása/ruházata/mindene bontakozik ki, mint akit odafent sikeresen ártalmatlanított.
Most viszont nem áll a nő, hanem egy jó lábnyira a talajtól lótusz ülésben lebeg és fennhangon, becsukott szemmel kántál. Körülötte legalább 4-5 tucat gyertya ég szabályos körben kirakva, melynek átmérője úgy 3 láb lehet. Bizonyos közönként egy nagyobb gyertya szakítja meg a kisebbek sorát - ezek a nagy gyertyák kékes-fehéres lánggal égnek.
A gyertyakörön kívül négy test van szintén körbe fogva a banyát, szabályosan elhelyezve egymástól (a lábak a következő feje felé fordítva).
Sem vér, sem duhajkodás nyoma nem látható.
Horrinak a célpontja viszont tiszta, s védtelen.*

//Ha lőni szeretnél kérnék TÉ-t, Sebzést is kidobni.//


*Yamato megindul Horri felé, nincs nehéz dolga a megbabonázott férfi "rákattant".
Horri kivont kardjának hegye a márványoszlopnak csapódik, miközben elhalad mellette - Yamatonak egyértelmű, hogy nem fegyvertelen. Érzékei azt is súgják, hogy bár darabosabb a mozgása, mint amikor "megismerte", de kérdezés nélkül támadni fog ha ütéstávolságba ér az ifjú harcművész. Egy lépés és még egy - kard suhanás, ahogy oldalvást hátra, majd előre lendítik - nincs mese fel kell venni a küzdelmet.*

//Egy KÉ, TÉ, Sebzést kérnék dobni egy körre valót (tüntesd fel a VÉ-t is légyszi). Valamint cselekményleírást pár szóban.//

[Martos col Legium]

(Yamato)

Először naivan megpróbálom szavakkal meggyőzni, nem mintha nem tudnám, hogy hatástalan lesz. De ha nem teszem meg, akkor nem mondhatnám tiszta szívvel magamról, hogy mindent megpróbáltam, mielőtt harcba bocsátkoztam volna:
- Horri, ez nem te vagy. Térj ma...!
Körülbelül eddig jutok, amikor meghallom a levegőt sziszegve hasító pengét, és kénytelen vagyok felvenni a harcot. Nem célom komolyabban megsebesíteni, de azt sem szeretném, ha ő tenné meg ezt velem, így megpróbálom kiütni a kezéből a kardot. //Lefegyverzés 3. fok, -10 a TÉ-re//

KÉ: 1k10+30 = 3(+30) [33]
TÉ: 1k100+44 = 96(+44) [140]
sebzés: nincs

VÉ: 104

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Damak -
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délután
Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro)
_____________________________________________________________

*Éppenhogycsak le bírtad győzni a rádtörő hányingert a látvány miatt - érzed magadon, hogyha csak egy hajszálnyival vagy erőtlenebb kiadod az ebéded, mit még Ánguséknál ettél.
Rapoga bólint szavaidra, majd lassan újra elindultok az átkozott birtok felé. Mert mi lehet más, ha nem átkozott?*
- A holttestekért visszajövünk, sajnos most nincs időnk foglalkozni velük. - *mondja vezetőtök láthatólag sajnálattal.
Pálinka van Ángusnál, aki szó nélkül, komoran nyújtja feléd a kulacsát - majd, ha meghúztad tartalmát a többieket is végigkínálja. Bizony ez most jól jött mindenkinek.
Érzékeid szerint már majd egy órát lovagoltok - miközben hol komorul néztek magatok elé, hol a birtokról esik pár szó, de új információt nem tudsz meg a jelenlévőktől sem - amikor a látóhatáron számodra egy épület bukkan fel. Eleinte csak egy épületnek nézed, majd később bontakozik ki, hogy három az - egy nagyobb és két kisebb. Talán egy mérföldnyire lehettek tőle.*
- Ott a birtok. - *mutatja Rapoga* - Egyenesen lovagoljunk oda, hatan nem vagyunk elegen a taktikázáshoz. Valamint nem hiszem, hogy jó ötlet lenne szétválnunk eredeti terveink szerint.
- Igen, bármi is legyen ott össze kell fogunk, nem szabad szétválnunk. - *vélekedik Ángus is. Míg a rövid megbeszélés tart te észreveszed, hogy a nagyobbik épületből több alak sorjázik ki és a két oldalon lévő kisebb házba mennek.*

[Jomadar]

(Armon)

* Na onnantól kezdve, hogy Horrit megfertőzte, már nem lehet titokzatos gyógyító... Nem tudom, mi a fenét csinál, de jobb addig megzavarni, amíg még nem melegszik bele igazán. *

Olyan pozíciót keres, ahol rést lát, hogy eltalálhassa, majd előkapja az íját és lő a banyára.

* Még ha nem is tiszta célpont, közel van és mozdulatlan, így talán sikerül. *

1. lövés: 1k100+33 = 80(+33) [113]
sebzés 1k6 = 2 [2]
2. lövés: 1k100+33 = 7(+33) [40]
sebzés 1k6 = 5 [5]

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Djanahan városa - a csendben
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke
Résztvevők: Yamato (Martos), Armon (Jomadar)
_____________________________________________________________

*Bár sejti Yamato, hogy hiába beszél Horrihoz, de másképp a lelkiismeretével gyűlne meg a baja. Úgy is történik ahogy gondolja, szavai hiábavalóak, Horri mit sem törődve velük megtámadja, de mintha ólmokkal teleaggatott végtagokkal tenné - lassú a fürge harcművészhez képest. Ennek köszönhetően Yamato sikeresen kiüti kezéből a kardot, hogy az pár méterrel odébb csendülve érjen földet. Egy hörgésszerű hang a válasz minderre, majd fémes nyikordulás, egy láb a talajhoz ér nem mondhatni, hogy óvatossággal - Horri immáron fegyver nélkül lép(ne) Yamato felé.*

*Armon nem teketóriázik sokáig. Előveszi íját és gyorsan le szeretné szedálni a banyát, aki újdonsült ismerősével oly csúnyán elbánt, s nem utolsó sorban egy egész várost fenyeget különös, ismeretlen mágiájával.
Az első lövése oly szépre sikeredett, hogy tanítani kellene - egyenesen a szemek közti koponyacsontba állt bele az íja. A második lövése azonban talán annak köszönhetően lett sikertelen, hogy meglepettségében engedte el az íj húrját.
A nő ugyanis abban a pillanatban, hogy homlokába becsapódott a lövedék felpattanó szemekkel lassan körbehordozta tekintetét a teremben, majd síron túli nyugalommal állapodott meg Armonon. Most farkasszemet néznek.
A nő nem mozdul - ellentétben az egyik körülötte lévő emberrel, aki megvonaglott és homlokából lassan vér buggyan elő.*