Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé
Időpont: délelőtt


*Öt napja indultál útnak az utazóbatárral, amire a bátyád fizette ki az utazási díjat. Menetrend szerint ez a batár Corrione-be tart, de némi kenőpénz fejében egy kis kitérőt tesz a hajtó és kitesz téged a Rawaka lábánál lévő egyik faluban, ahonnan a hegyekbe indulhatsz.
Nem kevés pénzébe került a bátyádnak, hogy kiderítse a Lélekösvény Rend fellegvárának helyét. Egészen pontosan nem is sikerült a nyomukra bukkanni, de annyit legalább tudsz, hogy valamerre a Rawaka hegység déli, délnyugati fertályában van, valahol egy szinte megközelíthetetlen hegy tetején.
Utad eddig unalmasan telt. A batárban utazó másik három személy nem sokat beszél, többnyire csak alszanak. Két abraselyem kereskedő és a szolgájuk - vagy a testőrük, ez nem derült ki az utazás alatt. Amikor ébren vannak többnyire könyvet olvasnak, a szolga pedig egykedvűen bámul kifelé az ablakon. Úti poggyászaikat a batár tetején tornyozták fel és bár lekötözték, csoda, hogy le nem esik a hepehupás úton.
Nagyjából másfél-két naponként értek el egy-egy pihenőállomást, ahol új lovakat kaptok és egy nyugodt éjszakát alhattatok az ott lévő fogadóban. Út közben naponta három rövid pihenőt tart a kocsis, ilyenkor elvégezhetitek folyóügyeiteket, vagy nyújtózhattok egyet. Rendesen elfáradnak a lovak az ilyen feszített tempójú utazás alatt, de az is rejtély, hogy a két kocsis hogyan bírja, bár valószínűleg váltják egymást a bakon.
Ha minden igaz, akkor ma dél körül éritek el a megbeszélt pontot, ahol majd ki fogsz szállni.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Furcsállom, hogy a fiú elmenekül előlünk, de amíg Ranti beszélget az öreggel kissé megvilágosodom. Bántották... valószínűleg nem az öreg, hanem idegenek, s így... Sóhajtok, végig nézek magamon.*
<Hát úgy nézek ki, mint aki veszélyes?...
Fekete mintás teljesvért, egy másfélkezes kard, két csatabárd. Igen, úgy nézek ki.>
*Ismét sóhajtok. Ez van.
Közben persze Ranti beszélgetését is figyelem. Haladás, hogy pár szót már meg tudtam érteni a beszélgetésükből. Ez azt jelenti, hogy végül is Ranti jó tanárnak bizonyul, én meg jó diáknak - erre a gondolatra elmosolyodom mintegy magamnak - furcsa helyzeteket teremt Uram számomra...
Aztán Ranti elmondja a beszélgetést.*
- A vödör egy jó ötlet Ranti. Számunkra viszont élelem nem kell, inkább a lovaknak valamilyen abrak... Abból kifogytunk teljesen és ha lesz olyan rész, ahol nem tudnak legelni bajban leszünk.
De azt közöld az öreggel, hogy nekem nincs csak pyarroni pénzérmém.
...
Azért kíváncsi vagyok mi történhetett itt... elég nagy az a hamuhalom ott, és az a suhanc össze van verve...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőtt


*Ranti bólint majd ismét beszélgetni kezd az öreggel. A fiatal kölyök is megbátorodik, és előjön az istállóból. Az öreg mutogatja is a zúzódásokat a fiú arcán, amaz pedig leguggol az öreg mellé. Láthatóan nagyon bánatos, egy idő után pityeregni is elkezd, miközben az öreg beszél. Öt-hat percen keresztül beszél, ezek után Ranti fordítani kezd:*

- Azt mondja az öreg, hogy két nappal ezelőtt egy tíz fős shadoni társaság szállást kért náluk éjszakára. Megfizették, így belement az öreg. Akkor még a feleségével és a két unokájával élt ezen a tanyán. A shadoniak a lovaikat bekötötték az istállóba, majd egy közös vacsora után nyugovóra tértek. Amikor reggel felkeltek eltűntek a lovak. Azt mondja az öreg, hogy van a környéken egy rablóbanda, lehet, hogy ők vitték el, ezt nem tudni pontosan. A shadoniak persze nagyon megdühödtek, azt mondták, hogy azért nem vették éjjel észre, hogy tolvajok járnak az istállóban, mert valami mákonyos altatót adtak be nekik a vacsorával. Az öregasszonyt vádolták, hogy összejátszott a tolvajokkal, és hogy ezt kiderítsék vallatni kezdték. Órákig tartott, de végül is mindent bevallattak az öregasszonnyal. Még azt is bevallotta, hogy boszorkány, meg méregkeverő. Ki tudja, hogy mit műveltek vele, hogy vallott...A lényeg, hogy a shadoniak úgy döntöttek, hogy igazságot szolgáltatnak és máglyán elégetik a boszorkányt. Ezt délután döntötték el, nagyjából akkor érkezett még egy tucatra való gyalogos shadoni, akiket nem volt nehéz meggyőzniük az igazukról. Hamarosan elkészült a máglya és megégették az öregasszonyt. Persze nem hagyták szó és tettek nélkül az unokák és az öregember se, de a tiltakozásnak a fiú néhány pofon kíséretében itta meg a levét, a nővérét meg másképp bántották...Ezt nem részletezte az öreg. A lánynak egy idő után valahogy sikerült elmenekülnie a szobából ahová bezárták. Persze keresni kezdték a shadoniak, de szerencsére nem akadtak a nyomára. Hajnalban pedig tovább indultak Aquilla felé. A lány azóta sem került elő.

*Láthatóan Rantit is felzaklatja a történet, kevésen múlik, hogy ő is elkezdjen pityeregni...*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Bátyám segítsége felbecsülhetetlen, ettől még inkább kötelességemnek érzem, hogy sikerrel járjak. Hiába, nem rég léptem csak ki a papneveldéből, nem volt sem időm, sem lehetőségem pénzt szerezni, így minden igyekezetem ellenére családom tárcáját kellett kurtítanom.
Az utazás alatt én sem erőltetem a csevegést, a kezdeti próbálkozások után én is az olvasást választom. Bár már ezerszer és még annyiszor olvastam a Katekizmust és Példázatokat, szinte mindig találok benne egy újabb intelmet, vagy bekezdést, mely a nap történéseinek tükrében új értelmet nyer, új magyarázatot nyújt.
Már az utazásom elején elhatároztam, hogy a faluba ahova érkezem tartok egy kis misét. Már ha igénylik a falusi népek, és némi alamizsnát is tudnak cserébe nyújtani. Már pedig egy jó miséért szokott járni, ezért sem árt, az ilyesfajta felfrissítése a szent szövegeknek. Némely passzusról egész kerek prédikációkat ötöltem ki, remélem hasznát tudom majd venni.

Mielőtt a faluba érnénk, megigazgatom kendőimet. A vörös papi kendőt a homlokomra kötöm, míg a családi kendőt, pedig a derekamon hagyom. Mikor megérkeztünk, kurtán elbúcsúzom eddigi utastársaimtól, a kocsisoknak pedig megköszönöm a segítséget. Eztán a falu fogadója felé indulok, ahol a kocsmárostól pár információt szeretnék megtudni. Először is a faluvezetővel szeretnék beszélni, hol találhatnám meg. Másodszor pedig, hogy mikor járt erre utoljára sacerdon aki misét is tartott; harmadszorra pedig, tudni akarom, vannak-e shadoni erők a faluban, a többi csak ezek után.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A történetet megdöbbenve hallgatom.*
- Hogy mi van? ... Gondolom kopaszok voltak azok a Shadoniak...
Milyen igazságtétel az, hogy lólopásért máglyán égetnek el valakit?... Meg miféle torz isten lehet az olyan, aki ilyen igazságot hirdet? Óóóó, hogy mi a francért nem jöttünk tovább az este!... -.-
Még akkor is, ha igaz... -.-
...
*Felháborodtam, s bizony elszállt belőlem egy bizonyos mondat más vallások tanaival szemben, konkrétan a shadoniak vallásával szemben.
Ahhoz, hogy elítéljem a vallást elég volt ennyi, de hogy megbizonyosodjak az elítélés helyességéről több információ szükséges. Szeretném az igazat hallani és ehhez Darton segítségét kérem.*
- Nem szeretnék tolakodó lenni, főleg a gyász és megrázkódtatás miatt, de tudnom kellene valamit. Van köze bárkinek a családból a rablóbandához, a boszorkánysághoz, a mákonyteához, a lólopáshoz? - *nézek az öregre egyenesen, majd a gyerekre, de minden vád nélkül.*

//A többi a gurítós szobában//

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé
Időpont: dél körül


*Valamivel dél előtt érkeztek meg a korábban megbeszélt faluba, amit egyszerűen Útvégnek neveznek. Valószínűleg azért nevezték el így, mert itt ér véget a kiépített kereskedelmi útvonal, innen már csak a magas hegyekbe vezető vékony ösvényeken lehet közlekedni.
Miután kiszállsz megkapod a kis motyódat, majd a batár vissza is fordul, hogy folytassa az útját Corione felé.
Útvég nem túl nagy település, egy kisebb hegy oldalában épült. Első ránézésre legfeljebb huszonöt-harminc épületből áll. A házak nagyjából hasonló stílusban, fehér kőből, vagy fehérre festett vályogból épültek. Több közülük két- háromszintes, de a legtöbb csak földszintes épület. A falu belseje felé haladva észreveszed, hogy a befelé vezető széles utcán kívül szinte nincsenek is utcák, a házakat oda építették ahová éppen sikerült. Több ház egybe épült a mellette lévővel, vagy annyira közel, hogy alig lehet közlekedni közöttük.
Te a széles utcán haladsz csak egy-két embert látsz az ablakokból kilesni, de az utcán senkivel sem találkozol. Hamarosan elérsz egy tizenöt-húsz láb átmérőjű térre. A tér közepén egy kőkút áll, körülötte tucatnyi gyerek játszik. Valami rongylabdát dobálnak egymásnak, egyikük pedig megpróbálja elkapni.
Ezen a téren vannak a legnagyobb épületek, köztük egy fogadónak, vagy legalábbis kocsmának kinéző is, aminek a bejárati ajtaja fölé cikormányos betűkkel vésték fel a nevét: Kapaszkodó.
A kétszárnyas bejárati ajtó nyitva van, így láthatod, hogy odabent nem sok vendég akad. Csupán a söntés mögött unatkozó kocsmárost – egy harmincas évei elején járó, fekete hajú gorviki fickót – látod, aki valami egyszemélyes kártyajátékot játszik unott arckifejezéssel. Vendég egyáltalán nincs; öt-hat széles asztal és a hozzájuk tartozó lócák üresen állnak.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőtt


*Pillanatnyi koncentrációd után immár csak igaz szó hagyhatja el a körülötted lévők száját.
Ranti lefordítja a kérdésed az öregnek és a fiúnak. Azok a fejüket csóválva válaszolnak, amit Ranti azonnal le is fordít:*

- Azt mondják, hogy nem volt közük a lólopáshoz. Az öreg testvére valamikor bandita volt ugyan, de már évek óta halott, ez az egyetlen kapocs a rablók és közöttük. Boszorkányságot csak hírből ismerik, és altatóval megfűszerezett étel sem volt vacsorára...

*Tekintetük őszinteséget sugall, nagyon úgy tűnik, hogy nem hazudnak.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Útvég... akár világvége is lehetne, de ahhoz képest nagyon takaros...sőt, szinte nagyobb, mint gondoltam, bár elhagyatottabb, mint hittem...>

Lépteimet a falu belseje felé irányítom, végig követve a széles utcát. A téren nem zavarom meg a gyerekek labdázását, de céltudatosan a kocsma felé veszem az irányt. Különösebben nem érdekelnek, had játszanak, nem az én dolgom. Miután benéztem az ajtón, belépek és a kocsmáros előtt megtámaszkodom a söntésen. Várok pár pillanatot, ha nagyon a kártyáiba mélyedt, és csak utána köszöntöm határozott hangon.

-Jó napot! Sacerdon Nazaro vagyok, és nem rég érkeztem, bár ezt gondolom sejtette. Érdeklődni szeretnék, pár dologgal kapcsolatban. Meg tudná mondani, merre találom, és ki a falu vezetője? Valamint, hogy mikor járt erre utoljára sacerdon, és tartott-e misét itt a faluban?

Nyugodtan megvárom a válaszát, ám ha továbbra is csak a kártyáit bámulja, akkor erélyesebben újra kérdezek. Válaszai függvényében cselekszem tovább, közben lassan érzem, hogy kezdek éhes lenni. Nem baj, előbb az elintézni valók, aztán az étkezés.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Aprót bólintok, majd folytatom a kérdezősködést.*
- Azok a férfiak próbáltak először vizsgálódni az ügyben, vagy egyből kemény vallató eszközökhöz folyamodtak? Mit csináltak az elmenekült lánnyal? És van-e ötletük, hogy hová mehetett?...
...
Mindezek után ... jó volna megtudni, hogy Harték jártak-e erre?... - *kérdezem, és utolsó szavaimat úgy mellékesen fűzöm hozzá Rantinak. Tudom, hogy furcsa jelen helyzetben a dolog, de én nem igazságtétel miatt vagyok itt, nem ez a feladatom. Osztozom a gyászukban a magam módján és az ellenük elkövetett gaztettek feldühítettek, de mást nem tehetek, legalább is jelenleg, egyenlőre.*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé
Időpont: dél körül


*Amint belépsz az ivóba a pultos felkapja a fejét. Valószínűleg rögtön rájön a fejedre kötött kendőből, hogy a papsághoz tartozol, mert mélyen meghajol. Egy pisszenés nélkül hallgatja a szavaidat, majd tiszteletteljes hangon válaszol a kérdéseidre:*

- Üdvözlöm Atyám! Legutóbb nagyjából egy éve járt erre egy sacerdon Corione-ból, még mielőtt az amundok betolakodtak volna. Mondjuk errefelé szerencsére nem jártak, de ahogy a hírekből hallani lehet elég nagy harcok voltak országszerte...A falunknak nincs kimondott vezetője, de Portillo Ferda a leggazdagabb ember itt, így elég sokan hallgatnak rá! Ennek a fogadónak ő a tulajdonosa, de a szemközti udvarház is az övé, általában ott van...

*A kocsmával szemközti házra mutat, ami egy kétszintes udvarház. Az is fehér színű, mint a többi a faluban.*

- Parancsol valamit Atyám? Inni, esetleg enni valamit?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: délelőtt


*Ranti tolmácsolja a szavaidat az öregnek, majd az öreg szavait neked:*

- Azt mondja, hogy szétnéztek az istállóban, kikérdezték őket is, de hát nem tudtak semmi biztosat mondani a tolvajokról. Ezek után egymás között megbeszélték a shadoniak, hogy más nem történhetett, minthogy az asszony segédkezett a tolvajoknak. Odabent a házban beszéltek vele, de mivel nem vallotta be, hogy összejátszott volna a lótolvajokkal, vallatni kezdték. Az öreg ekkor nem volt odabent, így a módszereikről nem tud mondani semmit, de bizonyosan megtörték, hogy végül is azt vallotta, hogy méregkeverő boszorkány...A lánnyal pedig – ahogy az öreg mondja – az történt, ami háború idején sokszor megesik: Meggyalázták! Nem hagyta magát, mert sokáig sikítozott, nem is tudni, hogy sikerült kereket oldania...Fekete vértes varkocsos lovagokat nem látott még életében...

*Az öregnek is könnybe lábad a szeme, kevésen múlik, hogy nem sírja el magát.*

[Enor ak Mverrys]

A megszólítása és az alázata tetszik, kellemesen simogatja az egómat, de nem hagyom, hogy kiüljön az arcomra ez. Hangomba azonban egy cseppnyi szimpátiát ültetek ezentúl.

-Köszönöm, még annyit, hogy jártak-e erre a shadoni alakulatokból, és tartózkodnak-e most is a városban?-válasza után hátratekintek az udvarház felé. Úgy teszek, mintha tűnődnék kicsit, majd folytatom mondandóm, immáron egy késhegynyi aggodalmat is belecsempészek.- Egy év.. az bizony hosszú idő, magára hagyni még egy ilyen távoli hitközösséget is.

Összekulcsolom a kezem az arcom előtt és gondterhelten nézek magam elé, persze ez mind csak játék.

-Valóban jól esne egy ebéd, de sajnos eléggé pénzszűkében állok. Hosszú út áll még előttem és nem tudom miből finanszírozom a költségeimet. Fontos dolgom van, de nem hagyhatom, hogy elkallódjon az itteniek lelke. Azt hiszem beszélek Ferda úrral, hogy egy misét tarthassak a falusiaknak a mai nap folyamán.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Nem kell ahhoz háború és ellenség, hogy valakivel ez történjen... - *sötétedik el a tekintetem és olyat engedek meg, amit igen ritkán - szememen át utat engedek elfojtott/eltemetett érzelmeimnek, hogy lássa az öreg, ezek nem szavak olyantól aki csak elképzeli a történteket. Ha a fiatalok nem is, de az öreg tudni fogja... gondolom.*
- Ami nem öl meg, az erősít. - *egyenesen nézek az öreg szemébe* - Elmenekült, tehát erős lány lélekben. Feldolgozza idővel, csak legyen mi marasztalja ebbe a világba...
A megrázkódtatást nem fogják elfelejteni sosem, de az idő halványítja majd az emlékeket, s a fájdalom is csökkenni fog a lélekben. - *lehajolok hozzájuk, vállukra teszem a kezem* - Bár a mama nem lehet már itt, de van még miért élni... - *nézek előbb az öreg szemébe, majd a fiúéba és vissza, aztán felegyenesedem.
Hallgatásba burkolózom, vissza kell zárnom emlékeimet oda, ahonnan kikerültek, de ez nem megy olyan könnyen. Most nem. Eszembe jut apám, akiről azt sem tudom él-e még egyáltalán. Az öreg sírós szemét látva először jut eszembe az, hogy vajon Ő mit érezhetett távozásomkor, s vajon azóta megbékélt-e azzal, hogy eljöttem. Egy érzés furakodik be - cserbenhagytam, magára hagytam...
Elnézem a végtelen tájat, a horizontot egy kis nyugalomért önmagamban, hogy újra rendet tegyek fejemben a pár perces felkorbácsolt érzelemhullám után, de van, ami nehezen megy.*

[Anathor]

("Fivér")

- Értettem, Uram...
*Feleli, majd biccent a fejével a shadoninak utoljára. Remélhetőleg lesz még rá alkalma életében, nem mintha minden vágya lenne eme gesztus megejtése... Szorosan markolva felszerelését a harmadik szakasz felé lépked, közepes tempóban. Szemei fürgén járnak körbe veszélyt lesve, valamint a báró felismerhető alakja után kutatnak. Nem szabad túl magabiztosnak tűnnie, de túl gyámoltalannak sem. Meg kell találnia a középutat, akkor nem falják fel elevenen a tegnap esti látottak alapján. Elméletileg...*

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, útban a Rawaka hegyek felé, egy Útvég nevezetű faluban
Időpont: dél körül


*A pultos bólogatva válaszol:*

- Na igen, eléggé kiesik ez a falu a sacerdonok látószögéből...Shadoni csapatok nem jártak erre, de két-három hete egy idegenekből álló csoport indult innét a hegyek közé. Volt velük egy tolmács is, mert egyikük sem beszélte a nyelvünket. Nem biztos, hogy shadoniak voltak, de hogy nem gorvikiak az egészen bizonyos...Én szívesen adnék ingyen is kegyelmes uramnak ebédet, de nem akarok ujjat húzni Ferda-'val, tudja nem szereti ha bárki megrövidíti akár egy rézpénzzel is. De beszéljen vele, ha meghallja, hogy misét akar celebrálni az is könnyen elképzelhető, hogy vendégül látja a saját házában...

*Ekkor egy vendég érkezik az ivóba: egy hetven év körüli öregember. Haja ősz, háta görnyedt, de a derekán siedoni és demori kendő díszeleg, oldalát két ramiera húzza. Miközben a söntés felé topog, a pultos egészen halkan odasúgja neked:*

- Ez Marschena! Régen többször is harcolt a szigeteken a shadoniak ellen, de már eljárt felette az idő...