Valszeg lesz, ami kimarad, de azért reagálnék erre-arra, emg megírnám a véleményemet:
Nos az Yvett által írt "mi lenne, ha nem ismernéd az ETK-t" kérdésre az a válasz, hogy amíg csak az ÚTK-t ismered addig vagy átérzed a fajok masszásítását vagy nem. Aztán, ha bármilyen más szerepjátékot megnézegetsz szabadidődben orrbavág, hogy mindenhol máshol megvan a különbségtétel csak itt nem a fajok elérhető maxai terén.
(Most az, hogy mivel érheted el a maxot, adottságból vagy csak úgy az mellékes. Viszont mindenhol megvan, hogy egy elf, sőt egy ember se lehet olyan erős, mint a legerősebb ork. Ahogy Meridian írta testiadottságok miatt sem.)Dobás vs. osztogatás: Nos én személy szerint szrettem a tulajdonságdobásokat, mert azzal ritkán voltak 15-ös átlag alattiak a karakter tulajdonságai. Tehát kb 15 pontot veszít a szerencsés játékos a nem szrencsések javára.
Egyébként érdekes, hogy mindenki a maxra húzott tulajdonságokkal dobálózik. Én pl még nem csináltam olyan ÚTK-karaktert, akinek volt 16-nál több ráosztva egy tulajdonságára, sőt általában a 15 a max. Hogy miért kell a 15-ös érték a főbb tulajdonságokra? Hogy 5. fokig ne legyen Kp-büntetés.
A KM-ek és a karakterhalál. Ide két dolog is kívánkozik:
1, Általában a magus, AD&D és társaik mind hősi fantasy stílus. Tehát azért ül le az ember ezekkel játszani, mert hősies szeretne lenni (vagy épp főgonosz) vagy mert nem ismer más alternatívát. Ha jobbágyokat akarok sanyargatni vagy épp az életemért kéregetni a sarkon, akkor játszok Ars Magica-t. Ott erről szól az élet jórésze. Ha meg szeretném, hogy rttegve kuporogjak a sarokban, emrt az annyira drámaian szép élethelyet, akkor leülök Call of Cthulhut játszani és biztosított, hogy vajszívű KM mellett is 3-4 játék után egy didergő kocsonyával játszhatok.
Prsze van jogosultsága az "élet a farmon" típusú játékoknak csak akkor azt nem árt előre megmondani, mert akkor egyik fél se készül hősies tettekre. (Általában a KM készülve a csapatra azért el tudja dönteni, hogy hősök vagy "átlagmberek" szeretnének-e lenni a játékosok.) Itt nem arról van szó, hogy a féllábú ork odajön és még le is szúrja magát, hogy megkönnyítse a JK-k életét, lehet nehezíteni, meg jöhet a párszáz goblin, de végső soron azért alkot "hőst" az ember, hogy hősködhessen kicsit.
2, A KM-ek húzásaira meg annyit, hogy nem egyszer megesett már, hogy a játékos megcsinálta a kariját és elindult kalandozni. Aztán a KM ráküldte a hűdeszupertitkosfőtápgonoszt és a karakter egy szemvillanás alatt sziporkává alázta a féltve őrzött titkos hősölő gyilkológépet.
Öltünk már úgy félsárkány-félaquirt, hogy az első szegmens legelején kapott 76 Ép-t mínuszba és azt is elfelejtette, hogy mit is akart mondani...
Ilyen esetekben két dolog szokott történni: Szegény KM rezignáltan összegyűri az erre vonatkozó jegyzeteit és hátradobva megyünk tovább. Vagy elkezd mondvacsinált kifogásokat keresni, "mer' én vok a KM!!!" és olyankor jóhogy eldurran a JK agya, hogy megoldotta a dolgokat a karakter határai és a szabályok adta keretek között, méghozzá a világhoz teljesen illeszkedő módon és mégis őt szívatja a KM azért, mert a főmufti mégsem alázhatta és kínozhatta meg különösen kegyetlen módon a csapatot.
Tehát szerintem nem a karakterhalál a gond, hanem annak tálalása és mikéntje.
Azt hiszem Castor még emlékszel, hogy mennyire nem értetted, hogy anno a Ranil-paplovaggal miért varázsoltam folyamatosan a csata első vonalában, hogy biztosan jól látható, fénylő célpontot adjon. Az teljesen belefért és tudatosan vállaltam is, hogy hősiesen elhalálozik az ellenség nyíl-lándzsa-mágia záporában, ha ezzel elvonja mindezek figyelmét az éppen földről feltápászkodó 2000 katonájáról...
)
) - de oda el is kell jutni...
