Két város között - úton, tengeren...

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Kapaszkodok a kocsin ahogy csak bírok, hogy ne essek el, vagy ne zuhanjak le róla. Nem szólok inkább semmit a fiatal navorhoz, ez megint nem az az idő, amikor az etiketten fenn kellene akadni. Óvatosan hátra fordulok, hogy szemmel tartsam az utat mögöttünk, ki tudja micsoda sebességre képesek azok a szörnyek.
Ezzel a nyaktörő irammal vagy összetörünk, vagy korábban a faluba érünk, ahonnan már egyre kevesebb védelmet várok. Félő, hogy talán már felprédálták azok a borzadványok.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, estefelé
_______________________________________________________________

*Hellyel nem nagyon tudna kínálni a Kapitány, akkor sem ha akarna. A fekhelyén összerakott ágynemű, ruhák és egy ládaszerűség foglalja el a helyet, talán egy gyermek tudna helyet szorítani magának rajta. Más szék pedig nincs bent azon kívül amin maga a Kapitány ül.
A kapitány szavaidra kicsit kesernyésen elmosolyodik.*
- Hogy mennyit ér meg nekem a keresés? Felőlem akár tengerbe is fulladhatott... de mint a hajó Kapitányának kötelességem kerestetni. Shulurban el kell számolnom a legénység tagjaival...
A főzést nagyon köszönöm! Derék ember maga! Több kellene az ilyenből!
...
A legénységem ismeri a hajót mint a tenyerüket, ha szükséges odaadom ezt az alaprajzot, hogy ne tévedjen el. Itt ez a széndarab, ezzel akár jelölheti is a papíron, hogy hol járt eddig...
Ugyanis...
*Ekkor érkezik meg az öt matróz a kabin elé, s mivel bent már hely nem nagyon van, így kint várakoznak, de a Kapitány intésére besorjáznak, így viszont már igencsak szűkös a kabin.*
- Épp javasoltam volna.... az Úrnak - *néz rád a Kapitány, látszik, hogy keresi emlékei közt a neved...* - hogy egyedül menjetek keresni Nordelt, úgy hamarabb végeztek.
- Kettesével... Lehet tovább tart valamivel, de biztonságosabb nekünk is meg másnak is... Ki tudja mi lett vele. Lehet a főztje miatt dobta ki valaki... de elképzelhető, hogy más van...
Hatan vagyunk az Úrral így, én azt mondom, hogy ketten-ketten egy-egy hajóemeletet kutassunk át. A rakteret, a fedélközt és a fedélzetet. Mit szólsz hozzá Harold? - *Néz a Kapitányra a többitől jóval idősebb matróz, aki eddig beszélt. A Kapitány pedig bólint egyet.*
- Rendben van Sebes, Te leszel a főnök. Osszátok fel egymás közt az emeleteket és munkára fel! Nekem viszont mennem kell a kormánykerékhez...
*A Kapitány kissé fáradtan feláll a székéből és elhagyja a kabint, te pedig ott maradsz egyedül öt vadidegennel. Bár elmélkedni nem hagy időt Sebes.*
- Maga velem jön, Sebesnek hívnak. Miénk lesz a raktér. Jade és Sly tiétek a fedélköz minden helyisége; Marcus és Pecás tiétek a fedélzet. Van kérdésetek?
- Nekünk nincs! - *mondják a többiek egyszerre, majd már indulnak is utukra.*



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*A jelenlegi helyzetetekben Zwolnak sincs kedve eszmecserét folytatni, őt is leköti a masszív kapaszkodás, hogy nehogy lepotyogjon a szekérről.
Hiába nézed az utat mögöttetek nem látsz rajta loholni senkit a szekér után. Talán ezzel az eszeveszett tempóval sikerül meglógni előlük?
Nem reménykedsz abban, hogy a falu épen volna, így hatalmas meglepetés ér amikor beértek a kicsiny porfészekbe.
Szellősen épült, sárból tapasztott parasztházak, némelyiken még ajtó sincs, csak egy függöny lengedezik rajta.
A szekér a házak közti nagyobbacska téren áll meg, és hamar körbeveszik a kíváncsiskodó gyerekek ugrálva.*
- Eridjetek haza anyátokhoz! - *ripakodik rájuk a kocsis, de láthatólag a kölykök nem hallgatnak rád. Egy tizenéves gyereket elkap a grabancánál a kocsis és egy nagyobb épület felé löki.*
- Te meg eredj kongasd meg a harangot ahogy csak tudod, mindenkit haza kell hívnunk a földekről. Eridj már, ha csak nem akarod, hogy felfalják az apádat! - *kiabál a gyerekkel, aki láthatólag ettől megijed és indul is az épület felé ahogy csak tud. Bemegy és pár pillanat múlva hangos kolompolás hallatszik az épület felől. Erre már viszont a többi gyerek is elszelel a szélrózsa irányába.*
- Értenek valamilyen fegyver forgatásához? Ha nem van kaszánk, villánk, lapátunk... valamivel csak agyon lehet csapni őket...
- Kardjuk van? Ahhoz értek valamicskét. - *válaszolja Zwol, a kocsis pedig arra az épületre mutat ahol a gyerek még mindig kolompol.*
- Ott bent biztos talál megfelelőt...
*Pár perc már eltelt mióta megálltatok, de szörnyeknek még nyoma sincs. Az erdő csendes - köszönhető valószínűleg az észveszejtő kolomp szónak, de riadt állatok hangja, rebbenése, moccanása nem ér el hozzátok.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Mikor megállunk, halk szitkozódások közt tápászkodom fel a durva batárban, nem szokta a hátsóm az ilyet. Leugrok én is a szekérről és megpróbálok a gyerek sereg között ellavírozni.
-Futás haza, vagy nagy bajba kerültök!- visszadobom a szekérre a két táskát a hátamról, és előhúzom a tőrkardom. Hárítótőröm a hüvelyében hagyom egyenlőre, most nem párbaj lesz, hanem harc a javából.- Ehhez értek, azt hiszem elég jól, valamit a nemesi udvarban is tanítanak.

Az erdő felé fordulok és a környéket kémlelem árgus szemekkel, miközben újra a fiatal navorhoz szólok.
-Hányan voltak a lények? Két lábon járó, tarajas, lópofájú rémek voltak? Milyen hamar érhet vissza a többi falusi?

<...Talán leráztuk őket... talán...reggel is nagyon gyorsak és halkak voltak, nem kéne bíznom benne, hogy nyugtunk lesz...>

[Capricorn]

[Roa Narn]

A kapitány megjegyzésén miszerint sok ilyen ember kéne, mint én, kishíján elmosolyodom. Egyrészt, ha tudná mi a valódi mesterségem, akkor nagy tétekben mernék fogadni, hogy nem így látná, másrészt a szavaiból ítélve működik az amit elterveztem. Ugyanis be kell valljam töredelmesen, igaz, hogy a kapitányt megkedveltem, igaz, hogy szívességből készítem el az ételeket, igaz, hogy a keresést rejtvényes unaloműzőnek tekintem - amiért mostmár talán pénzt is kapok - de volt még egy szándékom. Összekötöttem a kellemest a hasznossal. Ha a hatóság, vagy egyébb nem kívánatos elemek érdeklődni kezdenek személyem, és a hozzá kapcsolódó tevékenység után, és eljutnak a kapitányhoz, vagy a legénységhez, azokban egy olyan emlék lesz, hogy "Lehetetlen. Az egy jóravaló segítőkész ember. Biztos nem lenne képes ilyesmire." -Rendben menjünk. Maga menjen elől, elvégre ön ismeri az utat.-mondom a Sebes nevű fickónak miután én is bemutatkozom, és követem az alaprajzzal a kezemben.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, estefelé
_______________________________________________________________

*Sebes nem tűnik szószátyárnak utatok alatt. Gyorsan mozog, szinte hangtalanul a hajó padlózatát még a szűkösebb fordulókban is. A konyhába vezet, ahol egy keskeny ajtót kinyitva a raktérbe lehet lejutni. A kezedben tartott alaprajzon ez jól látható. Ahogy azt is jól látod, hogy van még egy kijárata a raktérnek, ami pedig a fedélzetre vezet...
A konyhában a cseppnyi ajtó melletti kisszekrényből két lámpást vesz elő Sebes, meggyújtja őket és az egyiket neked adja.*
- A lejárat közelében az élelmiszer és egyéb konyhában használatos dolgok vannak elhelyezve. A raktér többi részén az utasok csomagjai külön rekeszekben a szállított árutól elkülönítve. Minden rekesz... - *egy csörrenés szakítja félbe társad mondandóját. Távolról hallatszódott hozzátok, de az biztos, hogy a raktérből jött. Olyan volt, mintha két fát ütöttek volna egymáshoz - csattant és kongott egyszerre, majd még a visszhangját hallottátok. Egy fémes nyikordulás követte mindezt, majd csend ült a helyiségre.*
- A szentségit! A külső raktérajtó! - *káromkodik Sebes melletted.* - Roa, maradjon itt, küldök ide még embert, én meg a külső raktérajtóhoz rohanok, majd a nevén szólítom, hogy jöhet befelé a többiekkel! - *mondja, miközben megmássza azt a pár lépcsőfokot, amin eddig lemerészkedtetek a sötétbe. Egyedül maradsz, lámpásod imbolygó fényében látod azokat a ládákat alattad a lépcső környékén, melyekben zöldségek sorakoznak. Miután Sebes elrohant a másik kijárathoz, újabb hang nem üti meg a füled, csendes minden idelent.*

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*A fiatal kocsis elkerekedő szemeket merszt rád, ahogy immárom jobban megnéz magának. Elsápad és abban a pillanatban térdre rogy előtted. Nem szól, csak alázatosan fejet hajt tisztelettudóan - egyértelmű, hogy most esett le neki, hogy egy famorral hozta össze a sorsa és egy famorral hogy viselkedett eddig.
Addig nem szól amíg nem kérdezed, kérdéseidre azonban alázattal felel hangjában.*
- Messire!... Két lényt láttam, olyan kecske nagyságúak lehettek. Olyan karmos, hosszú farkú messziről csupasznak kinéző lények. Olyan nem is tudom... olyan groteszkek voltak. Ahogy megláttak elindultak felém, én meg meghajtottam a lovam és hátra sem néztem...
A falusiak egy-két fertályórán belül érhetnek vissza, attól függ, hogy ki hol dolgozik a földeken.
*Az erdő felől, amerről érkeztetek még semmi sem közelít, de a feszültség benned egyre nagyobb. Mintha a vészharang hatását belül is érzékelnéd ... mintha a lelkedben is kongatnának egy másik harangot, hogy veszély leselkedik rád...*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

-Kelj fel, nincs szükség erre. Inkább szerezz valami fegyvert és figyeld az erdőt, és imádkozz, hogy ha jönnek is, csak az a kettő jön.

Eltörlöm arcomból a tincseimet, hogy ne zavarják a látásom, és tovább fürkészem a környezetet. Nem csak az utat figyelem, hanem fokozatosan körbe pásztázom szememmel a falu környékét, de nem mozdulok el a kocsi mellől, hátha a lények másik utat választottak, hogy lesből támadhassanak.
Ez a vészharang, egyre inkább zavar. Csak az érdes zúgását hallom, semmi mást. Egyszerre ver a víz, és szinte fázok, mintha egyik percben lángok, utána pedig jégcsapok nyaldosnának. Még sosem éreztem ezt, az első igazi harc, amit annyira vártam, az első kalandom küszöbén állok. Nem, ez nem félelem, inkább túlfeszült izgalom.

<....Árnyszárny álom...Hűsét várom...Hogy homályba zárja... Mirtuszkoronája...> ismételgetem magamban a rövidke mantrát Morgenához, hogy megnyugtassam elmém. <...Nyugodt és tiszta fejjel lehet csak harcolni...Seur mindig ezt mondta...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*Az ifjún látod, hogy kicsit megzavarodott - bizonyára mást várt tőled. Röpke tétovázás után felpattan a földről és ő is ahhoz a házhoz siet, ahol nemrég Zwol alakja tűnt el - mire odaér kocsisod is előbukkan. Kicsit bosszús, de ennek hangot nem ad - talán azért lehet bosszús, mert a kezében egy kissé csorba és helyenként rozsdás kardot szorongat, ami igen régen láthatott fegyverolajat (is).
Figyeled az erdőt körbe, s közben figyelsz belül önmagadra is.
A belső vészharang egy pillanatra elhallgat, de csak azért, hogy a következő pillanatban újult erővel, s vészterhesebben tudjon kolompírozni - pedig a falusiak jelzőkolompja már nem is szól...
Elnézel az út felé, egy sötét árny ugrik be épp a bokrok közé... aztán riadt madárröppenés a házaktól nem messze...
Elérkezett a pillanat...
Bal kezed felől mozdul az aljnövényzet, először csak egy barnás sötét foltot látsz... majd a következő pillanatban teljes valójában iramodik egyenesen feléd... egyből felismered, ez az egyik "bébi"-szörny.
Zwol meglepődik, de terpesz állásban megveti lábait nem messze tőled - dicséretes, hogy nem fut el.*

[Capricorn]

[Roa Narn]

Már már eltévedek mire a konyhába érünk, pedig nem art az utat megjegyezni, hisz holnap itt lesz dolgom. Az alaprajzot nézegetem miközben Sebes magyaráz. Jobban mondva csak magyarázna, mert ekkor megüti a fülünket valami furcsa zaj ami lentről jön. Aztán Sebes reakcióját - megmondom a frankót - nagyon nem értem. Minek rohan el ha a zaj lentről jön, és a külső raktérajtóért aggódik? És minek még egy ember, miért nem megyünk le mi ketten? Egy utolsó pillantás az alaprajzra, és azt hiszem már értem. Valakivel a másik, a fedélzet felé nyíló ajtóhoz igyekszik, hogy a zaj okozója ne léphessen meg arra. Hacsak meg nem tette már eddig a hangunkra. Ő éppúgy hallhatta Sebes nem épp hangtalan távozását, és előtte szitkait, mint mi őt. Nagy valószínűséggel meglép mire odaérnek. Meg kellene akadályozni, bár Sebes azt mondta várjam itt, míg szól. Kompromisszumos megoldást választok. A lámpást az asztalra teszem, mert a fény csak zavarna most a sötétben. Nem hiszem, hogy bevilágítja a teljes teret, így viszont a szemem talán jobban hozzászokik a sötéthez. Na meg az ellen is tudni fogja hol vagyok. Kardom kihúzom, és csendben a lejárathoz lopódzom, majd két lépcsőfokot óvatosan lelépek. Leguggolok, hogy innen belássak és tekintetem belefúrom a sötétbe, hátha feltűnik valami mozgolódás, vagy bármi szokatlan. Igaz fogalmam sincs mi szokatlan, és mi nem egy hajó rakterében.

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Felveszem a már százszor begyakorolt támadó pozíciót, és várom a szörnyet. Teljes szellemi és testi erőmmel a harcra koncentrálok, tudom, hogy itt nem várhatom el a párbaj szabályait, úgyhogy nem finomkodom. Amennyiben tudok, olyan helyen igyekszem megsebezni, ahol nem fedik azok a kemény pikkelyszerű vackok.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, estefelé
_______________________________________________________________

*A lámpást magad mögött hagyva pár lépcsőfokot lelépve a raktér felé figyelsz, hátha látsz valami szokatlant. Mozgolódás nincs odalent; léptek zaja sem üti meg a fület, hiába is hallgatózol csendesen a jótékony félhomályban.
Ugyan akkor fentről sem érkezik senki hozzád, attól függetlenül, hogy Sebes azt mondta küld hozzád valakit.*



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*Bár Zwol megvetett lábbal várta a szörny támadását, az mégis elkerülte - egyértelműsítve benned azt, hogy téged szán magának ebédnek.
A sors jól rendelkezett - gyakorlatlant a gyakorlatlan ellen küldött harcba, s talán ez mentette meg az életed. Rohamjában a szörny kissé hamar rugaszkodott el a talajtól, s ezért csak pár centire arcod előtt csattant félelmetes fogazata - a szájából kiáramló bűz egy pillanatra felkavarja gyomrod, talán jó is, hogy már régebben ettél...
A fogak csattanását követően a teste is megérkezik rád, hátsó lábaival kapaszkodván beléd, de szerencsére nem oly erősek ezek a karmok, hogy kárt tegyenek benned, nem úgy nemesi ruhádban. Ezt a pillanatot azonban te tökéletesen kihasználod - fegyvered biztonsággal forgatod és kétszer mélyen a szörny testébe mártod szinte markolatig. Harmadik szúrásod már nem éri el a testét, csak a bőrén csúszik el pengéd hegye.
Ami furcsa, csak jelenleg nem tudsz foglalkozni vele, hogy a szörny attól függetlenül, hogy mélyen megsebezted hangot nem adott ki magából.
Zwol sem tétovázik, miután a szörny lekerült rólad neki iramodik ő is - talán a te bátorságod buzdította fel ennyire, de az is lehet, hogy lovait akarja megbosszulni. Hátulról szeretné megbökni a kis fenevadat, de az észreveszi és szembe fordul vele. Harap. Aminek a vége Zwol fájdalmas üvöltése, egy jókora húscafat maradt a felkarjából a szörny szájában - de kocsisod szemében gyűlölet lobban, s harag, ami erőt ad számára.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Egy hajszálon múlott, hogy nem borultam fel attól, hogy rám ugrott. Amint leszáll rólam, egy pillanatnyi időt sem vesztegetek, kihasználom, hogy a szörny Zwolra koncentrál. Most, hogy hátat fordít nekem, igyekszem mögötte is maradni, így talán el tudom kerülni a támadásait. Hátra felé csak nem tud olyan jól védekezni, így próbálom felnyársalni a fenevadat, közben ügyelek a farkára, nem akarok kellemetlen meglepetéseket.

[Capricorn]

[Roa Narn]

Azt hiszem eljött az a pillanat, amikor elmondhatom, hogy valami nagyon nem gömbölyű. A dolog kezd hasonló lenni ahhoz, mint amikor valaki kísértethajón jár. Én még nem voltam, csak gondolom, hogy ilyen lehet. Az illető sem jön, akit Sebes küldeni szándékozott, és ő sem jelentkezik a túloldalon, pedig szerintem már oda kellett érjen.
Várok még vagy öt percet, és ha addig sem történik valami, magam indulok le.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, estefelé
_______________________________________________________________

*A segítségedre küldött személy sehol sincs, akár csak Sebes a túloldalt. Így úgy döntessz, hogy elindulsz egyedül a sötét raktérbe. Mikor leérsz a lépcsőn akkor hallod aktuális társad hangját messziről - csupán csak annyit mondott: "Jöhettek".
A többesszám használata bizony feltételezi, hogy tényleg küldött valakit melléd, csak azzal a valakivel valami történhetett.
Távol tőled imbolygó halovány fénykévét pillantassz meg - úgy látszik Sebes hoz magával lámpát és úgy vágott neki a hajó gyomrának. Még meggondolhatod magad, hogy visszamész-e a lámpásodért, vagy megbirkózol a sötétséggel idelent.*



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*Miután a szörny Zwol felé fordult próbálod hátulról támadni. Első támadásod még jó is lett volna, ha nem csúszott volna el a pengéd szőrén-bőrén - kis csalódás, de bizony, hogy meg sem karcoltad most az állatot - vagy mit.
A következő két támadásod viszont még rosszabbra sikeredet, bár ez nem csak neked róható fel - talán ez a bébi-szörny tudhat valamit attól függetlenül, hogy kicsi: mindkét próbálkozásodat a farkával hárította ügyesen, miközben aktív csatát víz Zwollal. A kocsisod első ütése erőtlennek bizonyult, lecsúszott a mellső lábon a rozsdás penge; ám a második vágása gyönyörűre sikeredett - tanítani kellene. Vízszintesen suhintotta - vagyis inkább húzta visszafelé a kardját, s cselesen félúton rézsűtösre ívelte. Vér fröccsen a kocsisra, aki nem hátrál továbbra sem.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Sikertelen szúrásaim és vágásaim felbosszantanak, szinte tehetségtelen amatőrnek érzem magam, persze ha tehetségtelen nem is, de a valódi gyakorlattal még nem bírok.
Zwol vágása azonban meglepően szép volt, ha tanítanák kocsis helyett akár testőrré is válhatna.
Egy pillanatra körülnézek, hogy mások hogy állnak, majd folytatom tovább a harcot a módszeren nem változtatva.

[Capricorn]

[Roa Narn]

Egyetlen pillanatra úgy gondolom, hogy visszamegyek a lámpásért, de gyorsan el is vetem az ötletet. Voltam olyan óvatos, hogy remélhetőleg az illető nem vett észre, ezért most azt hiheti, hogy csak a másik oldal felől jönnek, és Sebes szavai a mögötte jövőknek szólnak. Ha engem is felfedezne csapdában érezné magát, és ugye a sarokba szorított "patkány" támad. Karddal a kezemben a lépcső aljában lévő egyik hordó mögé bújok és várok. Ha a pali is úgy gondolkodik, mint én, erre jön, és pont a karjaimba fut. De jó lenne egy adag méreg. Persze csak altató, hisz a kapitánynak biztos lesz néhány kérdése az illetőhöz.