Két város között - úton, tengeren...

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Csendben hallgatom minden szavát, miközben egyre komorabban ráncolom homlokom. Hogy le kell térnünk at útvonalról nem öröm, de az a pár nap veszteség megéri, szó szerint az életünkről van szó. Persze számítottam is rá, csoda lett volna, ha azon az úton közelebb is lett volna bármiféle település.

<...Kalandot kerestem, hát megtaláltam, vagy Ő talált meg engem...Életre kelő népmesék...vagy inkább rémmesék...>

Amikor Zwol előhúzza a hátizsákokat láthatóan jobb kedvre derülök, egyáltalán nem reméltem, hogy lesz nála. Így remélhetőleg csak néhány dolgom kell hátrahagyni, sőt, ha ügyesen csomagolok mindent magammal tudok vinni.

-Remek Zwol, tökéletes! Tovább kell mennünk, még pedig a faluja irányába. Nem kockáztathatunk meg még egy éjszakát magunkban.-megveregetem a vállát. - Ha nem reggelizett egyen valamit, aztán csomagoljunk el a lehető legtöbb mindent, elsősorban élelmet és ruhát, illetve bármit amit maga fontosnak tart. Nem szükséges szabadkoznia, én sem hittem volna el a "mesét", ha nem a saját szememmel látom.

//Amiket nyugodt szívvel hagyok itt a felszerelésemből: 1-2 váltásnyi ruha, az arcfesték készlet, az íróeszközök és papírt, valamint a két közepes fa doboz(alapból az egyikben a tisztálkodó cucc, másikban meg a papír és írócucc, legkevésbé a doboz a fontos, ha kell először azokat hagyom hátra//

[Capricorn]

[Roa Narn]

A kapitány nem csak derék és jó tengerész, hanem derék és jó ember is, mert nem küld el a jó büdös francba, annak ellenére, hogy nem csak két kézzel, de még lábbal is döngetem azokat a bizonyos nyitott kapukat. Kicsit ég az arcom, hogy nem tájékozódtam eléggé, mielőtt kinyitottam a szám. Pedig bizonyos esetekben ez az én szakmámban nem túl egészséges.
-Nem uram, még nem szolgáltam hajón, sőt utazni is most utazok először. Nem akarom suvickolni magam, de az az igazság, hogy saját kútfőből jött az ötlet, de látom feleslegesen ártottam bele magam a nagyok dolgába. Nem is zavarom tovább.-felelem neki és lemegyek a korlát mellé. Onnan szemlélem, hogy a Panka hogyan manőverezi ki a többi hajót. Mindig lehet tanulni valamit.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________


[Roa Narn]

- Ne mentegetőzzön… Maga legalább idejött és mondja amit gondol… Magával vannak a hajóm fedélzetén összesen hárman, akik valamit tenni akarnak - *mondja és fejével a másik két férfi felé bök, akik szintén nem tartozik a legénységhez.*
- Maradjon fent, ha szeretne, hátha szükség lesz még Önre… Sosem lehet tudni…
*Közben a manőverezés nem áll meg – a Kapitány jobbra kerül szép ívben. Arra azonban nem számított tán – legalább is a káromkodásából ítélve – hogy a három hajó egyike pont felétek veszi az irányt. Izzadság cseppek gördülnek le a homlokán a Kapitánynak, s láthatólag megzavarta egy kicsit a másik hajó manőverezése, de hamar összeszedi magát és tovább kanyarintja a Pankát jobbra, hogy a másik hajónak minél szélesebb ívben kelljen fordulnia, ha akarna valamit tőletek. Feszült percek következnek számotokra – bár a legénység teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy minden úgy menjen, mint a karikacsapás. A Kapitány teljes vitorlabontást rendel el, s már oldódnak is a kötelek, miközben a Panka sebesen szeli a vizet. Újra megállapítod, hogy értő kezek irányítják a hajót, s dolgos, rutinos kezek teljesítik a parancsokat. Talán ennek köszönhető, hogy pár levegővisszatartós perc után a Panka előtt már hajó nincs, mind magatok mögött hagytátok úgy, hogy se ütközés nem volt, se semmilyen más gubanc nem adódott. Teljes vitorlával szinte szárnyaltok a Quiron tenger vizén Shulur felé.
Lassan, ahogy az öt hajó tovább kergetőcskézve távolodnak tőletek a legénység és a Kapitány is felsóhajt, megkönnyebbül.*




_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

- Készítek magának is, mert szerintem maga sem reggelizett Messire! - *azzal eltűnik a konyhába két ruhadarabbal a kezében és némi élelemmel a ládából. Persze, ha utána szólsz, hogy te már ettél, akkor megreggelizik gyorsan egyedül, majd némi tisztálkodás után siet vissza csomagolni – immárom felöltözve tisztességesen. Alig egy fél óra és el is tudtok mindent pakolni, még batyut sem kellett kötnie Zwolnak lepedőből, ráadásul semmit sem kell hátrahagynod a saját csomagodból.*
- Azt azért el kell mondanom, hogy abban a kis faluban nincs előkelő fogadó vagy szálláslehetőség… Még a falu kinevezett vezetőjének is sárból tapasztott viskója van - *készít fel Zwol a lehetőségekre egy kicsit meghunyászkodó, sajnálkozó arccal.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

-Hagyja csak Zwol, én már megreggeliztem! Egyen csak nyugodtan aztán elcsomagolunk.

Nem hagyom, hogy mindent egy maga vigyen, legalább egy táskát én is magamra veszek majd. Azért örülök, hogy nem kell itt hagynom semmit.

-Hát Zwol, most mit mondjak? Inkább alszom a földön, mint, hogy valamelyik szörny gyomrában végezzem. Jöjjön... nem akarok sötétedés után még az erdőben lenni.

Tisztességesen kilépek, egy még kényelmes, de gyors tempót diktálva. Közben figyelni próbálom az erdőt, de egy idő után már csak a földet nézem magam előtt. Hiába, nem szoktam hozzá ennyi gyalogláshoz, bár szervezetem bírja, a menetelés egy idő után monotonná válik, kezd a fejem kikapcsolni.

[Capricorn]

[Roa Narn]

Mikor a hajmeresztő manőver során a másik hajó egyenesen felénk tart igen rossz érzésem támad. Ez csapda. Az üldözők és az üldözöttek is egy ugyanazon kalózbanda tagjai, csak eljátszák az üldözősdit, hátha bedőlünk. De megnyugszom. A Panka kiváló hajó, legénysége, és kapitánya pedig kivételes tudású és tehetségű. -Kapitány úr az ön tudását bárdok legjobbjainak kéne megénekelniük. De csak olyanoknak akiknek tudása saját szakmájában akkora, mint az öné a magáéban. -nincs is kedvem a kabinomba menni. A legénység tevékenysége úgy érzem serkentően hat rám. Leülök a főárbóc tövében egy kötélcsomóra és ott gondolom át újra a teendőimet. Sorrendben: a kapcsolatom, általa lakás,a megbízás, és végül de nem utolsó sorban valami meló.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

- Nem vágyom ilyen babérokra fiam - *válaszol neked a Kapitány jókedvűen, majd körbemutat kezével a végtelennek tűnő tengeren* - Ez az életem, ha itt lehetetek bőven elég…
*Az biztos, hogy a Kapitány teljesen elégedett az életével. Egy apró gondolat végigcikázik benned, hogy bárcsak ezt te is elmondhatnád önmagadról… Aztán jönnek a saját életed elkövetkező szakaszáról a további elmélkedéseid, hisz van min gondolkodnod. Előrébb azonban nem jutsz a tervezgetéstől, hisz ahhoz, hogy konkrét dolgokat tervezhess tényeket, helyzeteket kellene ismerned. Egyenlőre azonban több az ismeretlen előtted, mi homályba burkolózik, mintsem azok a dolgok amiket fixen ismersz. Hisz még azt sem tudod ki lesz az összekötőd, a segítőd ezen az idegen földön.
Több lehetőséggel is eljátszol gondolatban, észre sem veszed, hogy mennyire gyorsan telik az idő – arra figyelsz fel, hogy a nap már igen alacsonyan jár a horizonton vörösre festve az ég alját teljesen, s gyomrod kordul jelezvén, hogy lassan elérkezik a vacsoraidő.*






_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, a Mara-pihenőháznál
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délelőtt
_______________________________________________________________

*Zwol megreggelizik viszonylag gyorsan. Elpakoltok mindent s magatok mögött hagyjátok a pihenőházat. Kocsisod, aki immáron jobban a hordár szerepét látja el – bár egy hátizsák neked is jutott – nem elegyedik veled beszélgetésbe, hisz megszólítani téged nincs előjoga egy szem sem. Tudja a helyét azért…
Kilépsz rendesen, s úgy két fertály óra után nem csak magadon érzed a szokatlan helyzet ártalmas hatásait, hanem látod ugyan ezt Zwolon is. Gyöngyözik a homloka, izzad, liheg és bár igyekszik lépést tartani veled látszik arcán az erőlködés, hogy ezt az iramot már nem sokáig fogja bírni.
Az utatok a pihenőház után egy sűrű erdőben vezet át. Az aljnövényzet az út két oldalán annyira sűrű, hogyha bármi vagy bárki megpróbálna rátok törni észrevennétek időben. Így legalább attól nem kell tartanotok, hogy meglepnek azok a furcsa szerzetek, vagy más…
A kocsiút viszonylag egyenesen vezet, így eléggé belátható az utatok, de amióta elindultatok senkit nem láttatok jönni felétek, s utánatok sem baktat senki sem.*

[Capricorn]

[Roa Narn]


Gondolkodás közben hangulatom meglehetősen hullámzónak mondható. Remény, csüggedés, és aggodalom váltogatja egymást, attól függően, hogy elkövetkező napjaimból mire is koncentrálok éppen. Remény a kapcsolatom miatt van, mert bízom rendemben annyira, hogy tudjam nem valami nyikhajt küldenek. Remény a megbízatással kapcsolatban, mert bízom magamban. Aggodalom a lakással és pénzzel kapcsolatban. ez utóbbiból ugyanis elég soványan vagyok eleresztve. Csüggedés pedig azért mert megszólal a biológiai órám, jelezve, hogy hamarosan jő a vacsora. Ez alapjában véve nem lenne baj, de attól nem dobom számolatlanul örömömben a hátraszaltókat, hogy a hajó szákácsának valami újabb borzadályát kell megennem. Egyértelműen ő a legénységben a leggyengébb láncszem. Abszolút kilóg a sorból. Mikre lehetne képes ez a hajó ilyen tengerészekkel, és kapitánnyal, ha normális emberi kosztot kapnának. Míg ez jár az agyamban lehorgasztott fejjel, megadóan, a jelenlegi gasztronómiai sorsomba beletörődve csoszogok a "vályú" felé.

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Amint látom, hogy Zwol sem bírja az iramot azonnal lassítok, nem akarom, hogy itt dögöljön ki az út közepén. Megállok egy pillanatra és megvárom míg mellém ér, és barátságos hangon megszólítom:
-Zwol, adjon még egy táskát ha nem bírja, és bármikor, ha úgy érzi, hogy pihennie kell azonnal szóljon!

Ha nincs ellenvetése, akkor folytatjuk utunkat, most már egy lassabb tempóban, egyenletesebben elosztott terheléssel. Amint közeledik a dél, elkezdek valamiféle tisztás után keresgélni, vagy legalábbis valami helyet, ahol letudunk ülni egyet ebédelni. Csöndesen elfogyasztom az ebédemet, megvárom amíg Zwol is végez, majd újra neki indulunk. Amennyiben Zwol még mindig nem szólalt meg, meg kérem, hogy meséljen a falujáról.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Egy porcikád sem kívánja a hajón lévő kosztot, de hát enni muszáj valamit.
Leérsz a fedélközbe, ahol a közös étkezde is található. Előtted három matróz igyekszik lefelé, így hallod a beszélgetésüket.*
- Alig várom már, hogy kikössünk és egyek valami rendes kaját.
- Ahogy mondod... Ráfizetés volt ez a manus. Remélem Shulurban kidobja, mert visszafele nem vagyok hajlandó enni a kosztját. Fujj...
- Választhat a Kapitány, vagy kidobja és kerít másik szakácsot, vagy nem leszünk hajlandóak dolgozni. A többieknek is tele van a bakancsuk vele.
- Csak azt nem értem, hogy a próba főzése miért volt olyan jó, ízletes... Az az egyszerű pörkölt... hmmmmmmm
- Fogd be a pofád! - *morrannak rá ketten is harmadik társuk hangos visszaemlékezésére. Viszont biztos, hogy kellemes emlék az a pörkölt, mert az előtted haladók valamelyikének a gyomra hangos megnyilvánulást ejtett meg említésére.
Az étkezőben nem sokat vannak még, így szinte bárhol helyet foglalhatsz a hat lecsavarozott hosszúkás asztal mellett.
Ahogy telik az idő egyre többen gyűlnek, de még csak híre sincs a vacsorának. Eddig sem volt túlzott jó hangulat az étkezőben az első pár étkezés után, most viszont egyre tüzesebb. Nincs olyan ember, aki ne adna hangot valamilyen módon annak, hogy már éhes...
A Kapitány jelenik meg az ajtóban ekkor, gondterhelten néz végig a társaságon - megjelenésére elül a hangoskodás, és ezt kihasználja.*
- Sajnálom, ma hideg vacsorát kapnak. Nemsokára felhozzák az embereim és szétosztják... A szakácsunk ugyanis eltűnt, nem készített vacsorát...
*A fogadtatás vegyes. Hallani hogy van aki szitkozódik, de van olyan is aki örül ennek, mert szerinte a hideg élelem jobb mint az eltűnt szakács főztje.
A melletted helyet foglaló egyszerű polgárnak kinéző férfi viszont morog.*
- Felháborító! Nem ezért fizettem ennyi pénzt, hogy még normális ételt se adjanak... Csak kössünk ki Shulurban, visszakövetelem az utazást árát, az már biztos! - *ara árulkodik arról, hogy komolyan is gondolja.*





_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*Zwol a kérésedre egy kicsit hezitál, majd végül is átad még egy kisebb táskát neked. Örül azért, hogy levettél még valamit a válláról.
Dél felé érkeztek el egy útkereszteződéshez, itt félre tudtok állni és a fűben leülve elfogyasztani ebédeteket.
Ebéd után kicsit nehezebben tudjátok felvenni a tempót a láthatóan kevesebbet használt úton haladva, de azért nem haladtok olyan rosszul - megítélésed szerint. Zwol magától nem igen akar beszélgetésbe elegyedni, bár valószínűleg csak a kasztbéli különbség tartja vissza ettől. Kérésedre, hogy meséljen a falujáról kicsit meglepődik.*
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék róla. Talamny egy kis falu, talán úgy 200 fős lakossággal. A falu önellátó élelmiszerből, megtermelik maguknak az ott élők a szükséges dolgokat, akár zöldségről, gyümölcsről van szó, akár húsról. Állattartással is foglalkoznak - sertés, kecske, szárnyasok, s van egy lótenyésztő is, őt Nabrunak hívják.
Hát... mit is lehetne elmondani még Talamnyről... Egyszerű emberek lakják, akiknek a mindennapjait a munka teszi ki, hogy legyen mit enni egész évben.
*Míg beszélgettek nem túl gyors, de azért haladós tempóban közelítitek meg a kis falut a kanyargós földúton. Ez az út egy szekérnyi széles csupán és eléggé rossz állapotban van a rajta lévő kátyúk miatt, melyeket néha igencsak magas fű nőtt be, hogy az óvatlan utazót megtréfálják fájdalmasan - hisz egy rossz lépés egy ilyen kátyúba és a boka igencsak megrándulhat... Viszont mintha erre az erdő aljnövényzete ritkább lenne és jobban átlátni a fák között - de csak távolabbra látni, érdekesség nem tárul szemed elé.*

//Kérnék dobni egy érzékelés próbát a gurítós topikba.//

[Capricorn]

[Roa Narn]

A két matróz beszélgetése nem lep meg, hasonló gondolataim vannak nekem is. Leülök egy asztalhoz és várok. Azt nem mondanám, hogy türelmetlenül, de várok. A kapitány bejelentése azonban mellbe vág. Mi az, hogy eltűnt? Hova lehet eltűnni egy hajón ami nem kötött ki napok óta? Ez és az utasok felháborodása cselekvésre ösztönöz. Itt valami nem gömbölyű.
-Elnézést uraim és hölgyeim, szólhatnék egy pár szót. Az egyik, ha nem egyetlen hobbim a főzés, és állítólag nem is csinálom rosszul. Ha kapok némi konyhai kisegítést, engedelmükkel én összedobnék valami ehető főtt ételt, ha van még egy fél óra türelmük. Utána Kapitány úr segédkeznék az eltűnés rejtélyét megoldani, mert az nem normális dolog, hogy egy hajón csak úgy valaki eltűnjön.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Szavaidra elül a zsibongás az étkezdében, csodálkozó arcok pillantanak feléd.*
- Így vacsorára már nem, de a holnapi napra elfogadom a felajánlását a főzéssel kapcsolatban Uram! - *mondja a Kapitány nyugodt hangon* - Ami pedig a szakács eltűnését illeti... vacsorázzon meg és utána jöjjön a kabinomba, megbeszéljük. - *Mintegy végszóra érkezik is pár matróz kosarakkal a hónuk alatt cipókkal, füstölt hússal, kolbásszal, sajttal és némi gyümölccsel megrakva. Hamar szétosztják a halkan morgó nép között, de becsületükre legyen mondva kiadós mennyiséget raknak mindenki elé.
Közben a Kapitány távozik az ebédlőből kicsit gondterhelt arccal.*
- Komolyan segíteni akar ennek a... pojácának? - *kérdi két falat között fanyalogva a melletted helyet foglaló asztaltársad.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)


Figyelmesen hallgatom beszámolóját, miközben az egyre rosszabb minőségű úton caplatunk.

<...Nem lesz ez olyan rossz talán, legalábbis élelmünk van és lovakat is tudunk vásárolni...arra azért kíváncsi vagyok, hogy Zwol reménykedik-e még abban, hogy épségben találjuk-e majd a kocsiját... nem tudom van-e értelme visszamenni-e érte, de erre ráérünk majd holnap gondolkodni....>

Apró pihenők beiktatásával haladunk, egy-másfél óránként rövid szusszanásnyi idő, hogy egy kis vizet igyunk. Hiába, de nem gyaloglásra készültem, és bár csizmám nem kényelmetlen, közel sem vetekszik egy jó minőségű erdei útra szánt bakanccsal. Remélem elég jó iramban haladunk ahhoz, hogy még este előtt Talamnybe érjünk. Legyen bármilyen koszos, Morgena háta mögötti porfészek, jobb lesz ott.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezek a szerencsétlenek már mióta itt élhetnek a szörnyek közt gyakorlatilag. Lassan elkezdek ábrándozni, hogy vajon fel tudnám-e velük venni a harcot. Vajon, ha megtalálnám annak a csuhás alaknak a tanyáját, harcra kelve vele győzedelmesen kerülnék-e ki?

Elsimítom, az izzadságtól összeragadt tincseket az arcomból és ismét a kocsishoz fordulok.

-Mennyire lehetünk még messze Zwol? Meséljen még az öregek meséiről, nem mondtak valami konkrétabbat a lényekről?

[Capricorn]

[Roa Narn]

-Ott leszek.-biztosítom a kapitányt. Szegényen nagyon látszik, hogy kárpótolni akar minket a kényelmetlenségekért ami a főtt kaja elmaradását illeti. Emberes adagokat osztogatnak. Nem mellesleg megjegyzendő, hogy lehet jobban jártunk. Ez a hideg koszt nagyságrendekkel jobb, mint a szakács főztje volt. Egy pillanatra felmerül bennem a gondolat, hogy nagy hibát követtem el, mikor felajánlottam a megkeresést. Ha épségben megtaláljuk valahol, holnap ehetjük megint a katyvaszait. Bár az is igaz állítólag holnap kikötünk. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy valamelyik matróz - ne adj isten utas - hajította volna a tengerbe azért a terrorista merényletsorozatért amit ellenünk elkövetett. Egyszer nekem is megfordult a fejemben.

Az étel jó ízét kissé elveszi asztaltársam kérdése. El kell számolnom magamban tízig, hogy ne ordítsam le a haját, hanem emberi hangnemben tudjak hozzá szólni. Számolás közben leteszem a kezemben tartott - mellesleg kitűnő - kolbászt, megtörlöm a kezem a szalvétába, teljes testtel felé fordulok, és nagyon közelről nagyon mélyen a szemébe nézve válaszolok neki:
-Apró, pici, mondhatni hangyakukinyi megjegyzést tennék. Ez a - ahogy ön nevezte - pojáca nem is oly rég, a mesterségbeli tudásával mentette meg az ön tyúkszaros életét. Továbbmegyek. Valamennyiünkét. Tehát kötelességemnek érzem, hogy csupa emberbaráti szeretetből segítségemmel viszonozzam azt. Tudja azt olvastam valahol, hogy az olyasfajta fikázásoknak, amit maga itt az imént előadott kilencven százaléka irígységen alapul. Felteszem a kérdést: Van maga olyan jó a maga szakterületén, mint ő a sajátján? Ha nincs fogja be a száját, mert nem érhet fel hozzá. Ha van fogja be a száját, mert feleslegesen beszél és kihül a gyomra, ha sokat van nyitva a szája. Ja és még valami. Inkább maga is segíthetne, mert ha ez az eltűnés mondjuk egy pszihopata sorozatgyilkos műve, ön lehet a következő. Honnan tudja, hogy nem én vagyok az? A szakács megsértett a főztjével maga a beszólásával.-ez utóbbi mondatomra előveszem a legsötétebbnek, és leggonoszabbnak tartott mosolyom. Elfordulok a palitól had eméssze a hallottakat, majd megkeresem a kapitány kabinját.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*A férfi cseppnyi monológodra nem szól semmit, de ahogy haladsz a beszédben szeme elsötétül - olyan ismerős, gonosz, fagyos pillantással. Még a sorozatgyilkos felvetésére sem mutat más reakciót ezen kívül.
Ahogy felállsz az asztaltól látod egy pillanatra az arcát. Tányérja felett mondhatni magának ejtett meg egy groteszk mosolyt.
...
A Kapitány kabinját nem nagyon kell keresgélned, tudod hol találod. A kabin ajtaja nyitva áll, s az asztal mögött, ami elfoglalja a szinte teljes kabint ott ül a Kapitány fáradtan. Észreveszi, hogy megérkeztél és int neked, hogy fáradj beljebb. Az asztalt elborítják a papírok - térképek, írások, egy könyvszerűség, de mindezek tetején egy alaprajzot látsz, ezt böngészte amikor megérkeztél.*
- Mondja Uram, mi készteti arra, hogy segítsen? Nem, mintha nem lennék érte hálás, mert a matrózaimra szükségem lesz, éjszakára vihart jósolnak ... Nem elég a többi bajom.
Öt emberemet tudom felszabadítani, sajnos többet nem. Így ennyien lesznek akik kutatnak Nordel után. Így hívják a szakácsot... Hamarosan ők is megérkeznek.
A kényesebb témáról is szót ejtenék, mielőtt többen leszünk... Mennyiért vállalja el a keresést és a holnapi főzést?



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, dél-délután
_______________________________________________________________

*Mindkettőtöknek kényelmes, de mégis haladós tempót vesztek fel, egy idő után már Zwolon sem annyira ütközik ki a fáradtság. Kétszer álltok meg pihenni ebéd után mikor felteszed a kérdést útitársadnak; kicsit gondolkodik a válaszon.*
- Talán 3 óra gyaloglás még, már lehet szürkülni fog mire odaérünk.
Nagyapám mindig azt mondogatta, hogy a föld alatt élnek, és csak akkor jönnek elő, ha éhesek, meg ha nem fogadnak szót a gyerekek... Míg kicsik voltunk tartottunk tőlük, aztán tizenévesen már nem hittünk benne. Egy társunk eltűnt, de sosem került elő, így betudtuk annak, hogy elszökött a nyomor elől. Most viszont...
Belegondolva lehet nagyapám igazat beszélt. A falunktól északnyugatra van egy barlang egy félnapi járóföldre. Egyszer jártam ott, de nem mertünk bemenni, mert furcsán morgott ott valami. Hazarohantunk ahogy csak tudtunk és senkinek sem szóltunk merre jártunk aznap. Akkor éjszaka eltűnt pár kecske a karámból és egy csikót is találtak a falu szélén szétmarcangolva. Az érdekes az volt benne, hogy a kutyák nem jelezték, hogy valakik, vagy valamik járkálnának a faluban... Mondták átok, hívtak is a városból egy papot. Három napig volt a faluban, majd elment, s utána több ilyen eset nem történt. Ennek már úgy 15 éve...
Én mostanáig nem hittem el, hogy ilyenek léteznek...
*Ahogy hallgatod Zwolt feltűnik, hogy nem messze tőletek mintha kurjongatnának, majd egyre jobban erősödik egy mély dörgésszerű hang - Aztán már megálltok mindketten és füleltek.*
- Ott! - *mutat Zwol a hátatok mögé az úton, ahol egy apró pont egyre nagyobbá válik, s hamarosan kivehető egy gyorsan közelgő egylovas könnyű szekér, ahogy egyre nagyobb porfelhőt kavar fel maga mögött.
Pár perc kell csupán, hogy hozzátok érjen - közben Zwol úgy helyezkedik el az út szélén, hogy jelezzen a kocsisnak, hogy álljon meg. Talán ennek köszönhető, hogy mellettetek megáll a kissé zilált külsejű, talán húszas évei elején járó fiatalember a szekérrel és szinte rátok kiabálva szólít fel benneteket.*
- Azonnal másszanak fel, a sarkamban vannak valamilyen szörnyek!
*Szinte meg sem várja, hogy rendesen helyet foglaljatok az amúgy üres szekéren - melyen rendesebb körülmények között talán valamilyen takarmányféleséget szállítanak - azonnal indulásra ösztökéli szegény párát. Először kicsit nehezen indultok be, de hamar felgyorsultok és eszeveszett iramban haladtok a falu fele.*
- Nem számítottam erre gyalogosokra, de mi szél hozta önöket? Nem szoktak Talamnybe jönni emberek. - *kérdi tőletek a fiatal kocsis úgy, hogy hátra sem fordul.*
- Én onnan származom, s mi sem jöttünk volna erre, ha a Mara háznál nem ették volna meg a lovainkat azok a dögök... - *erre a fiatal férfi egy pillanatra hátrafordul, majd újra az útra összpontosít. Nem szól és nem kérdez többet - talán ennyi elég is volt neki egyenlőre.
Beszélgetni, elmélkedni nektek sincs túl sok időtök, mert ahogy pattogtok a szekéren örültök, hogy meg tudtok kapaszkodni annyira, hogy ne essetek le. Csoda tán, hogy ezen a ramaty úton nem kapott még ez a száguldó szekér tengelytörést...*

[Capricorn]

[Roa Narn]

Nem tudom mi ez az érzés, és honnan jön, de van. Jelesül az, hogy aprócska blöffömmel beletenyereltem valamibe. A mandró képe, és vigyora legalábbis ezt árulja el. Mindenesetre oda kell figyelnem rá.

A kapitány kabinja pont úgy fest, mint azt egy laikus utazó elképzelheti magában. Navigációs könyvek, térképek. Hmm. Épp mint ahogy olvasmányaim alapján mindíg is magam előtt láttam. Az alaprajz szerűség meg nem lehet más, mint a hajó rajza. Legalábbis a logikám ezt súgja, hisz szükségünk lehet rá. Főleg nekem, aki nem ismeri a hajót.
Invitálására bemegyek, és mivel nem kínál hellyel állva maradok.
-Hogy miért segítek? Több oka is van. A keresésben egyrészt unaloműzés miatt. Végre történik valami. Másrészt, hogy tornáztassam az agyam. Mindig szerettem a rejtvényes feladatokat. A főzésben egyrészt azért mert szeretem csinálni. Ez a hobbim. Másrészt pedig mert segítségre van szüksége. Ön, és a legénysége megmentette az életünket a tudásával, viszonzásképp megmentem az önét, és a legénységét az én tudásommal. Ne kelljen éhen halniuk. Ez persze csak tréfa volt, ne vegye komolyan. És ha már itt tartunk kompromisszumos megoldást ajánlanék. A főzésért nem kérek semmit, hisz most mondtam, hogy viszont szívesség, és holnap, ha minden igaz a vacsorára már nem lesz gondom, mert kikötünk. De mivel anyagilag elég soványan állok, bolond lennék, ha visszautasítanám a pénzt a keresésért. Viszont én nem mondok összeget, önre bízom mennyit ér meg ez önnek. Ne mondjon most semmit, majd csak a kutatás végén, az eredmény ismeretében. Lehet, hogy egy lyukas petákot sem fog érni a fáradozásunk.