Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Ahogy jön fel a nap, annál többen kelnek fel az éjszakai álmukból.
Viszonylag gyorsan és hatékonyan szedik össze magukat, többen reggelizni kezdenek.
Ami feltűnik, hogy a legtöbb táborlakónak alig vannak cuccai. Legfeljebb egy-egy kisebb zsákban, vagy hátizsákban esetleg tarisznyában hordják a személyes felszerelésüket, az éjszakai hidegtől egy-egy pokróccal, vagy vastagabb köpennyel védekeznek, de fegyvert mindenkinél látsz – van akinél többet is. Ennivalójuk is elég szegényes, valamiféle húsos gyümölcsöket esznek, ami leginkább valamiféle sárgászöld barackhoz hasonlít, de annál nagyobb és a külső része vastagabb. Még nem láttál effélét. Inni egyelőre egyikük sem iszik.
Különösebben nem nehéz megjegyezned az újdonsült szakasztársaid fizimiskáját. Néhány jellegzetes sebhely, vagy zúzódásról könnyedén megjegyzed őket, miként a ruházatukról és viselt fegyvereikről is.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: este


*Ranti megvakarja a fejét.*

- Hááát, sok minden miatt lehet máglyát rakni. Lehet az egy esküvő, vagy valami falusi vigasság...Egyszer otthon az egyik sacerdon miséje után gyújtottak tüzet, és annak a fényénél mondott beszédet a pap...


// Off: Bocsi, az állatokat kifelejtettem, bár nem számottevő a jelenlétük. Néhány apróvadat és madarat látsz szórványosan, a tűz közelében nincsenek állatok. //

[Anathor]

("Fivér")

*Követve a "szakasztársait" ő sem vesz magához folyadékot, viszont az ismeretlen gyümölcs felkelti az érdeklődését. Nem hinné, hogy gorviki termés lenne, mert követése során látott volna hasonló ételt. Azt is kétli, hogy a külhoniak hozták volna be az országba, hiszen ahhoz ez a mennyiség nagy, főleg úgy, hogy az egész táborban valószínűleg ez a reggeli. Ebből kiindulva, valami amund étek lehet, amit nem termeszthettek, hanem mágiából fogant... Persze csak ha helyes a gondolatmenete... Ruhájának ujját ráhúzza bal kézfejére, hogy rejtve maradjon ahogy bal mutatóujjával apró rúnákat rajzol a levegőbe. Fejét lebillenti, jobbjával megtámasztva azt, miközben száját eltakarja vele egyetemben. Ajkáról varázsszavak peregnek, hangját tudatosan visszafogja, suttogása szinte tátogásba fordul át. Tekintetét pedig lopva a gyümölcsre emeli... Mindez csupán egyetlen szegmens. Meg akar győződni a termés mágikus mibenlétéről, avagy ellenkezőjéről. Nem árt az óvatosság... Elképzelhető, hogy a gyümölcs által irányítják a katonákat...*

//Boszorkánymesteri mágia - Mágia felfedezése, -1 Mp//

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Rövid előkészületek után elsuttogod az egyetlen szegmens alatt bekövetkező Mágia érzékelés nevezetű varázslatot.
Szerencsédre nem vette észre senki, hogy mit csináltál. Azonnal megérzed, hogy elég sok mágikus tárgy van a közeledben, de a gyümölcsök nem tartoznak közéjük.
Mágiát érzel a veled szemközt reggeliző dzsad szablyája felől; da Sacron parancsnok széles pengéjű kardja és a kicsi tarisznyája felől, ahová a nemrég még lángoló köveket tette; az egyik gorviki fickó nyakában mágikus talizmán fityeg, egy másik gorviki férfi mindkét ramierája mágikus; az egyik szőke üstökű pyarroni kardforgató díszes kosarú tőrkardja is mágikus, miként a kezén lévő drágaköves gyűrű is.
Kicsit távolabb az egyik még mindig alvó dzsad felől érzed, hogy aktív mágia működik rajta, de a mibenlétéről természetesen fogalmad sincs. Hasonlót érzel az egyik szomszédos tűznél ücsörgő gorviki fickó felől is, aki álmosan nézelődik, de neki ráadásul még egy mágikus amulettje is van.*

[Anathor]

("Fivér")

*Körbehordozza sötét tekintetét a környezetén még mindig száját eltakarva, akár ha gondolkozna. Meglepve tapasztalja milyen sok mágikus tárgy van a közelében. A fegyverek kivétel nélkül mágikusak, ez szemet szúr neki. Talán a korcs amund papok "áldása" - fintorog gondolatban -, van a pengéken. Vet egy pillantást az amulettekre is, és az alvó dzsadra. Csak sejtése van, hogy minden alvó egyénen hasonló mágikus védelem fodrozódik. Talán egy támadás hatására nyomban felébrednek... Akármi is legyen a válasz, semmiképp sem jó a fejvadászra nézve... Amint megszűnik apró varázslatának a hatása, elemel egyet a húsos gyümölcsök közül, természetesen csak ha lehetőség van arra, hogy bárki egyen belőle. Nem eszik belőle sokat, csupán annyit, amennyi egy fejadagnak számít. Csöndesen majszolgat, és vár. Legalább reggeli fénynél jobban szemügyre tudja venni a zászlót, és próbál valamiféle logikai következtetést levonni, milyen jelzéseket használhatnak egy-egy szakasz azonosítására az ötödik szakasz címeréhez képest. De Sacron szakaszparancsnok öltözetén is valamiféle rangjelzést keres, de tekintete nem tolakodó, ha kell többször méri végig lopva.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Fáradt vagyok és ezzel arányosan nő a nyűgösségem is. Baromira nincs kedvem megnézni, hogy ellenségesek e azok az emberek számomra, vagy nem. Jó lenne már a vérttől megszabadulni, reggel óta elég megterhelő volt számomra benne lovagolni. Bár nem félem a halálom, de egyenlőre még dolgom van e világban. Inkább leszek holnap mérges óvatos döntésem miatt, mint reggelre hulla a kölyökkel – egészséges beképzeltségem van, durván harminc fővel még én sem bírok el egyedül, ha harcra kerülne a sor; még akkor sem ha Uram támogatna a csatában…
Így hát kipécézek egy közelebbi facsoportot és afelé veszem az irányt Rulyval.*
- Nem megyünk közelebb hozzájuk és próbálunk csendesek maradni. Rendben? Jól harcolok Ranti, de egy nagyobb tömeggel már nem bírnék el így fáradtan és nincs kedvem itt hagyni a fogam úgy, hogy nem találtam meg testvéremet, Hartot.
Letáborozunk, s aktív őrséget kell állnunk úgy, hogy tüzet sem gyújtunk ismét.
Mondjuk nem bánnám, ha holnapra már elérnénk valami faluszerűséget…
*Morgok a végére, majd szépen hozzálátok az éjszakai szállásunkat kialakítani – de azzal kezdem, hogy megszabadulok a nehéz és merev vértdarabjaimtól, bár a rugalmasabb sodronyt magamon hagyom. Leszerszámozom Rulyt, megitatom ha kell, majd csak ezek után jön a saját vacsoránk. A saját elemózsiánkat használom fel vacsorára, csak akkor nyúlok a kisládában lévőhöz, ha már a cipóink nagyon kemények, szárazak, ehetetlenek. Ki tudja még mennyit kell mennünk a következő városig, ahol élelmet tudunk szerezni…*
- Feküdjél le nyugodtan aludni, majd én őrködöm … - *mondom Rantinak. Ha lefeküdt, akkor elhelyezkedem viszonylag kényelmesen én is, s először tudati energiáimat igyekszem visszaszerezni teljesen, aztán jön az őrködés éjszakára.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Tucatnyi gyümölcs van mindegyik szakasz közelében – furcsa módon nem is láttad, hogy ki, vagy mikor hozta őket oda. Nyugodtan vehetsz belőle, senki nem szól rád.
Megkóstolva a gyümölcsöt konstatálod, hogy kicsit savanykás ízű, puha húsú de lédús gyümölcsöt esznek a táborlakók. Majszolgatod, de nem nagyon kívánod az efféle ételt.
A zászlókat megfigyelve nem tudsz rájönni, hogy miféle jelek jelölik az egységeket. Mindegyikhez tartozik egy-egy jel ami az egységet jelöli, de logikát nem találsz bennük.
A szakaszparancsnokon nem látsz semmi feltűnőt ami a rangját jelölné. Nincs rajta rang vagy egységjelzés, bizonyosan valami más módon ismerik fel a táborlakók.
Már majdnem végzel az első gyümölccsel amikor da Sacron két falat között hozzád szól:*

- No...Figyeljen ide! Teljes a létszáma az egységemnek, így nincs szükségem magára! Menjen vissza ahhoz az egységhez ahonnét jött! Ugye azt mondta, hogy a harmadik szakasztól, pontosabban Guidder bárótól jött?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: éjszaka


*Egy alkalmas facsoport mellett táboroztok le éjszakára, ahol a szegényes vacsorátok elfogyasztása után nyugovóra tértek – legalábbis Ranti elvackolja magát és gyorsan álomba szenderül.
Te miután megszabadulsz a vértedtől meditációval tisztítod meg az elmédet, majd pszi energiáidat is visszaszerzed.
Feljön a Vörös Hold, te pedig éberen őrködsz. A lovaitok nyugodtan legelészek, Ranti álma is nyugodt. De az egész napi lovaglás megtette a hatását, elég fáradt vagy, így küzdened kell a álmossággal.
Legalább másfél-két órát őrködsz, amikor arra leszel figyelmes, hogy egyre erősödő hangokat sodor feléd a gyengén lengedező szél. Úgy tűnik, hogy valakik beszélgetnek miközben felétek közelednek. A hangsúlyból ítélve vitatkoznak valamin, de nem érted őket, mert számodra ismeretlen nyelven teszik. Egyelőre nem látod őket, de úgy saccolod, hogy nagyjából száz-százhúsz méterre lehetnek tőletek és közelednek.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Ranti békés szuszogása, s a környezetem nyugodtsága megteszi a hatását: az őrködés inkább egy bóbiskolással teli szendergés, mintsem éber őrködés, hisz még a sötétség is ellenemre van.
Igencsak fáradt vagyok, s már azt fontolgatom, hogy lefekszek én is aludni rendesen, amikor a hangok elérik fülem. Először csak fáradtan pislogok ki fejemből, hátha csak a szél szárnyán érkezett hozzánk hangfoszlány, de amikor tudatosul bennem, hogy bizony a beszélgetők közelednek vérem buzogni kezd – egy csapásra felébredek, bár a fáradtság megmarad.
Rantit felébresztem úgy, hogy szájára teszem a kezem, hogy véletlenül sem tudjon szólni, és egyben mutatom neki, hogy csöndesen legyen.*
- Psszz… Valakik közelednek. Halkan, ahogy csak tudsz, mássz fel egy fára, s maradj nyugton amíg nem szólok! Eredj! - *suttogom neki halkan ahogy csak tudom, de határozottan ellentmondást nem tűrően. Ha kell segítek neki felkapaszkodni a fára.
Miután ő viszonylag biztonságba ért úgy rendezek el a csomagjainkból, hogy két alvó embernek nézhesse valaki a sötétben, majd két fegyveremet magamhoz véve úgy helyezkedem, hogy rálássak a szálláshelyünkre, s az köztem és a közelgő egyének közt legyen. Ha észreveszik, hogy táborozik itt valaki az első mozdulatukból, cselekedetükből kiderülhet, hogy békés-e a szándékuk vagy nem annyira.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: éjszaka


*Ranti felébred az ébresztésedre, szerencsére elég értelmes ahhoz, hogy ne csapjon zajt. Segítesz neki felmászni az egyik fára, majd rövid előkészületek után lesállásba vonulsz nem messze az éjszakai táborhelyetektől.
Alig hogy elhelyezkedsz négy emberi alak körvonalait veszed észre a hold fényénél. Nagyjából abból az irányból érkeznek, amerre a tűzet láttad a letáborozásotok előtt.
Ketten beszélgetnek, de egy szavukat sem érted. Jó tempóban gyalogolnak, mindannyian egyforma, szürkés színű köpönyeget viselnek, oldalukon kicsi, hajlított pengéjű kardok vannak, és egyikük még egy hatalmas hátizsákot is cipel. Hajuk teljesen kopaszra van borotválva, az arcvonásaikból ítélve nem gorvikiak.
Észreveszik a kis táborotokat a lovaitokkal. Mindannyian megállnak, majd kicsit halkabban váltanak néhány szót. Utána közelebb mennek, majd fennhangon szólnak a csomagjaitokhoz, amik a távolról valóban alvó embereknek tűnhetnek. Várnak egy-két pillanatot, majd megismétlik az ébresztésnek hangzó beszédet. Amikor látják, hogy meg se moccannak az ”alvók” az egyikük odalép, és a lábával gyengéden megrúgja az egyik földön fekvő csomagot. Széttárt karral fordul a társaihoz és – a gesztusokból ítélve – közli velük, hogy mit talált. A többiek a fejüket forgatva néznek szét az éjszakai tájon, csak pillanatok kérdése, hogy téged, vagy Rantit észrevegyék...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Csendesen figyelem az érkezőket rejtekemből. ...
Azt viszont már nem várom meg, hogy a csomagokhoz érjen az egyikük - második szólongatásukra kilépek a fa mögül és kényelmesen a csomagjainkhoz lépek. Bár bárdjaimat nem veszem kézbe, de azért résen vagyok, hogyha szükséges elő tudjam őket rántani - ez talán testtartásomból is látható.*
- Szép jó estét az uraknak! Miben segíthetek? - *kérdem tőlük az egyetlen nyelven mit ismerek - pyarroniul. Közben nem nézek Ranti felé, az ő kiléte maradjon még egyenlőre titokban - hátha nem veszik észre még egy darabig.*

[Anathor]

("Fivér")

*Majszolgatja a gyümölcsöt, ám az nem akaródzik nagyon csúszni. De legalább eszik valamit... Kissé csalódott, hogy nem sikerül előrébb lépnie a katonai jelzésekkel, ám hamar észhez téríti a szakaszparancsnok mély hangja. Leteszi a ételt a kezéből és felegyenesedik immár felszerelésével, úgy válaszol a shadoninak. Készen arra, hogy kitörjön a gyűrűből, ha a helyzet úgy hozza...*
- Így igaz, Uram... - fogja rövidre, egyelőre nem akar felesleges beszédbe, avagy hazugságokba keveredni.

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: éjszaka


*A négy fickó kicsit meghőköl, amikor a fa takarásából kilépve megszólítod őket. Hátrébb is lépnek egy lépést, az egyikük pedig – egy idősödő, ráncos bőrű fickó – válaszol neked, de persze ezt sem érted. A hangsúlyból ítélve kérdezett valamit. Már hallottál gorviki beszédet, de ez kicsit másnak hangzik. Valamelyest hasonló a hangzása, de mégis más. Lehet, hogy valami rokon nyelv.
Amikor látja, hogy egy kukkot sem értesz abból amit mondott, közelebb lép. Ráncos kezét a fegyverén nyugtatja, miközben alaposan megnéz magának. Pár pillanatig nézeget, majd az egyik mutatóujjával a saját, majd a te fejedre mutogat. A többiek tettre készen várják a fejleményeket, de nem tesznek fenyegető mozdulatot.*

[Terda Radovik]

JK: Da'ryo Racchiosi, a „Fivér”
Helyszín: Warvik tartomány, a Casada folyótól néhány mérföldre
Időpont: reggel


*Da Sacron és a szakaszának a tagjai nem tesznek fenyegető mozdulatot.*

- Az éjjel volt egy kis vitám a báróval. Nem emlékszik, hogy hozzám küldte volna magát...Nekem se időm, se kedvem vitázni vele, beszéljen maga vele! Ha minden igaz, akkor már várja magát...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

"Tiszteld az idősebbeket és a bölcsebbeket!"
*Hangzik az első tanítás a pyarroni hit szerint.*
<Soha nem szegtem meg, de pár nappal ezelőtt is azt kaptam érte, hogy meg akart enni >
*Szavaira egy apró vállhúzással, értetlenkedő tekintettel nézem őket, jelezvén, abszolult nem értem mit habragyolt.
A mutogatása sem hoz számomra megvilágosodást...*
<Igen, az a te fejed, ez meg az enyém ... Ezt eddig is tudtam, és így is marad >
*Gondolom magamban, majd lassan minden hirtelen mozdulattól mentesen a mutatóujjamat felemelem, mintha csak azt mutatnám, hogy egy pillanat. A fára mutatok, amelyiken Ranti bújik meg, majd szép lassan oda is lépek. Két kezemet felnyújtom hozzá, hogy segítsem lejönni a fáról a fiút.*
- Ranti gyere le, lehet elkél a segítséged. De csak lassan, mert nem akarom, hogy hátbadöfjenek... Érted egyébként őket?
*Ha kell leemelem a fáról Rantit, bár fáradt vagyok, de ennyi erőt még össze tudok szedni. Közben ahogy tudom, szemmel tartom a jövevényeket - a bizalom nem az erősségem.*