Egyéb tartományokban, városokban, falvakban

[Lianna Pentangelin]

Zöldellő völgyektől a hófödte hegycsúcsokig, kopár síkságoktól a kies legelőkig, tisztelet parancsoló egyházfiaktól a nomád népekig más és más tárul a szem elé. Ha utad Shadon ezen vidékein keresztül vezet...

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Háború folyik. Kíméletlen és ádáz háború a korcs Kékarcú isten fajzatai ellen. Gorviki és shadoni katonák, öregek s ifjak vállvetve harcolnak az ősi faj elnyomása, a rabszolgasorba taszítás ellen... Habár az öldöklés nem érte el Shadon partjait eddig, mégis masszív embertömegek - reguláris katonák, nehézvértesek, lovagi rendek - kivonását követeli a városokból, tátongó hézagot hagyva a közbiztonság és a rendfenntartás bástyáján. A struktúra stabilitása érdekében az uralkodó úgy határozott, minden shadoni földön székellő rendnek, legyen az nemesi, világi avagy egyházi, kötelessége a nép biztonságát óvni a megmaradt helyőrségekkel karöltve. Mintegy eleget téve a határozatnak, nap-nap után járjátok az utcákat rendtársaiddal rendbontók és illegális üzérkedések után kutatva. Domviknak hála, a város nem tobzódik a bűnben, jó ideje nem kellett visszaélnetek jogi hatalmatokkal, no meg erőszakot alkalmazni a civilekkel szemben szerencsére. Azonban ez nem mondható el Shadon minden vidékéről... Egy biztos: a közemberek nyugtalanabbak a háború hírére, ami teljesen érthető. Rémpletykák keringenek a falvakban, az emberek remegő ajakkal, félve súgják a gonosz nevét, közelgő jelenlétét... Épp járőrözésből tértek vissza a rendházba két rendtársaddal. Ma sem történt semmi érdemleges, csupán egy kocsmai vita heveskedőit kellett lenyugtatnotok. A nap elérte égi pályájának csúcspontját is, egy felhő sem terpeszkedik irigykedve a ragyogás elé. Kellemes szellő cirógatja meg arcotokat, aztán továbbinal a macskaköves utca, lakóházakkal szegélyezte méterein. Hamarosan kiértek a főtérre és szemetek elé tárul a templom masszív, határozott kőfalai és színpompás rózsaablakai tőletek balra. Méretei nem vetekszenek a tela bierrei katedrálisokéval, viszont égbe törő tornyai és pillérei büszkén hirdetik a Hétarcú isten, az Urad, Domvik dicsőségét. A templom előtt zöldellő liget terpeszkedik, akár egy sziget ékelődik a szürke kövek és épületek közé. Gyerekek szaladgálnak, fogócskásdit játszanak, míg szüleik orcájukon boldog mosollyal követik nevetgélő porontyaikat,megfeledkezve gondjaikról. Vagy intézik kötelező teendőiket az országgal szemben, hiszen a templomtól alig negyven méternyire áll a Városháza és a Bíróság épülete, egymással átellenben, a park két oldalán. Olykor ellátogatsz ide jogi tapasztalataidat fejleszteni, bár a megfigyelésnél és a csöndes hallgatásnál többre egyelőre hiába próbálkoznál. Talán egy szép napon… Utatok egyenesen vezet tovább, néhány ivó, fogadó és lakóház előtt elhaladva. Maga a rendház a város szélén található, első benyomásra egy katonai erődítményre hasonlít, szikár, erős falakkal, bástyákkal a téglalap alaprajzú épület négy sarkán. Hatalmas, kétszárnyú fakapu testesedik fölétek, mintha szilárd rendíthetetlensége Domvik felé nyújtott hitetek jelképezné. A kapu nyitva van mint általában, jó rálátás nyílik a főépület előtt elterülő szabad részbe. Ismét elfog benneteket az ismerős érzés: az otthon melege. Balra a kőfal mentén húzódik az istálló, a jószágokat csak az istálló teteje fedi az esőtől, amúgy szabad járást biztosít a lovagoknak. A kaputól jobbra egy gyakorlópálya van felépítve, mely elég nagy a lovas harcmodor fejlesztéséhez, ám akadnak a kétkezi harcot fejleszteni igyekvő eszközök is. Más rendtársat rajtatok kívül nem láttak a nyílt terepen, valószínűleg bent vannak, vagy még nem tértek vissza. Egész úton felhőtlen társalgást folytattatok a nőkről, főleg idősebb rendtársad – Allardo - nejéről.*
- …még, hogy istenien főz! A múltkor is nem győztem az illemhelyiségbe járni, és mosollyal palástolni zöld és sárga arcomat! – mondja nevetve Berranoli, aki csupán pár évvel előtted került a rend beavatásába.
- Sárga volt bizony, de az irigységtől! Még édesanyád is utána járna az elkészítés módjának… Domvik segítsen rajta amiért ilyen szemtelenkedő fia van, s áldja amiért eddig kibírta melletted!

[Haome no Munemoto]

Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza

Bár a háború maga lehet a pokol - én most mégis örülök, hogy kitört, és az átlagosnál több tennivalót ad nekem és társaimnak (A Hétarcú bocsássa meg az önzőségem). A több munka kevesebb szabad percet jelent, a kevesebb szabad perc pedig kevesebb kínzó gondolatot...
Bár igazából hálás vagyok a sorsnak, hogy míg sokan messzi külhonban küzdenek a túlélésért és egy szebb jövőért, addig én itt maradhattam, hogy hazai földön szolgáljam a Birodalom ügyét...Nem tudom, hogy helyes e a közelében maradni a gondok gyökerének és átadni magam a bajoknak ahelyett, hogy feladataimra koncentrálnék. Azt azonban tudom, hogy most nem lennék képes messzire távolodni - bár megfordult a fejemben, hogy nekem is jobb lenne a többiekkel tartani a sivatag poklába (és ha a dolgok rosszul alakulnak, akkor lehet, hogy el is megyek oda meghalni, vagy felejteni...)
Szóval akár így, akár úgy, a lényeg végtére is az, hogy itt vagyok. Arcomon szórakozott mosollyal hallgatom társaim játékos vitáját - hisz' tudom: játék ez, még ha másnak látszik is néha. Olyan játék, mely mint a mákonyos tea a fájdalmat, képes elnyomni a kínzó gondolatokat az ember fejéből. az olyanokat mint...
<...Vajon mi zajlik mostanság atyám birtokán?...Már három hete, hogy azt a levelet elküldtem anyámnak, és semmi válasz...Türelem, türelem!.. Vajon hogy érez irántam atyám? S drága anyámat a történtek mennyire viselték meg? És a kedves kis Aerile? Bárcsak ne így alakultak volna a... - mindegy, most már mindegy!.. Azt hiszem, egy alkalmas személy segítségét kell kérnem, különben beleőrülök a várakozásba és az aggodalomba...>
Olcsó vigasz, de most úgy érzem, minden vigaszra szükségem van - így hát úgy döntök, hogy pár keresetlen szóval én is méltatom asszonyságot és az ő főztjét...
"Szóval zöld és sárga, azt mondod... Akkor lehet, hogy asszonyod főztjével kellene megtörni a gaz latrokat, kik elfordítják Domviktól az arcukat? Szavamra, már látom is, ahogy ezek az ördöngős praktikákat űző, tejsavanyító, terméselverő, rontáshozó pillantású, szüzeket megrontó és kisdedeket faló elvetemültek hogyan igyekszenek vissza az Egyetlen óvó szárnyai alá egy kis lencse hatására...".
És ártatlannak szánt félmosollyal várom mondandóm hatását...

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Keresetlen szavaid mosolyt csalnak rendtársaid arcára, Berraloni józízűen felnevet.*
- S lőn a neve: a Megtérés Nagyasszonya! Vajon Allardo barátunk, Urunk előtt tett fogadalmának van-e köze a gonoszt purgáló tokánynak?
*Időközben kényelmes tempóban áthaladtok a fakapu fölött átívelő kőboltozat alatt. Lovaitokat az istálló felé irányítjátok, Rennaldo, a 12 éves lovászfiú, mosolyogva üdvözöl titeket és a kantárt átvéve kiköti jószágaitokat, majd ellátja őket vízzel és zabbal. Nem láttad még ezt a kölyköt rosszkedvűnek, őszinte mosolya védjegyként húzódik arckifejezésén. Állandóan... A főépület maga egy kaszárnya, hálószobákkal, ebédlővel, raktárakkal. Egyetlen különbsége a imádkozó teremben rejlik, szinte nincs szabad perc, hogy valaki ne tartózkodna ott. Magabiztosan haladtok a kővel kirakott folyosókon, már csukott szemmel is odatalálnátok bárhova a rendház falain belül. Habár nincs sok ablak, mégis világos van és kellemesen hűvös, régen rájöttél Domvik áldása ragyogja be a rendházat. Két lovagtársad az étkező helyisége felé igyekszik, olybá tűnik a szent lencse említése meghozta étvágyukat. Kérdőn tekintenek rád, érdeklődnek csatlakozol-e.*

[Haome no Munemoto]

Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza

Bár nem mondok le abbéli szándékomról, hogy a lelkemet nyomasztó gondoknak legalább egy részét egy arra érdemes idősebb rendtársam elé tárom (<A mentorom...Igen, talán ő lesz a megfelelő személy...>; azonban most, hogy visszatértünk érezni kezdem az egész napos lovaglás és az útközbeni szerény étkezések hatását. Úgyhogy pillanatnyi megtorpanás után (<most előbb a test, aztán a lélek...>) intek várakozó társaimnak:
"Előre urak! Roham a sült kappanok ellen! Ám előtte talán nem ártana levenni a vasgúnyát, és vízzel illetni legalább kezünket és orcánkat, nemde?.. "
Azzal határozott mozdulattal intek a szobák felé.

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Két rendtársad összenéz, majd vállat rándítanak és csatlakoznak a szobák felé tartó utadhoz.*
- Olybá tűnik igazat kell adnom neked, Eromo, szabaduljunk meg a nehéz vasaktól s mozgassuk meg végtagjainkat. Majd ebéd után ismét felöltjük páncéljainkat...
*Allardo vaskos keze a válladon állapodik meg és egy félmosollyal jutalmaz. A folyosó amin haladtok nem különbözik az eddigiektől, pár kanyar után a szálló részhez értek. Egy-egy szobában két ágy van, előttük egy nagyobb, fém betétekkel ellátott láda. Az ajtóval szemben egy kis keleti fekvésű ablak található, amin reggelente átszűrődik a narancsos fény. A fal mentén polcsor húzódik, alattuk - az ágyat is beleértve - szintén helyet kapott egy vállfa, melyre felszentelt páncéljaitokat akaszthatjátok, különálló darabjaival egyetemben. Bal kéz felől egy kisebb szoba terül el, benne egy fakáddal és egy szökőkúttal, ami kéz- és arcmosásra szolgál, bár az előtörő víz fogyasztható is. Az illemhelyiség a folyosó túlsó végén található közös használatra. Szobatársad, akivel együtt nyertetek beavatást, nem tartózkodik a szobában és vértjét sem látott pihenni a vállfán.*

[Haome no Munemoto]

Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza

Gépies mozdulatokkal szabadulok meg a vértemtől és helyezem el darabjait egyenként a helyére. Végül csak a pantalló, a csizma meg az ujjas maradnak. A fegyverövemet újfent magamra öltöm (egy harcos sosem lehet elég óvatos...), aztán a folyóvíznél kezet-arcot mosok, még a számat is kiöblítem. Aztán elindulok, hogy társaim után nézzek.
<Nohát, de jól is esik egy kicsit félretenni ezeket a vasakat...Nem mondom, hogy haszontalan jószágok, de az emberfia teljesen beléjük zsibbad a nap végére...Ez az Allardo meg ez a Berraloni...Egészen barátságosak. Lehet, hogy ők is segíthetnek nekem?..Na mindegy. Ha végeztünk az ebéddel, benézek az imaterembe is...Á, végre egy kis pihenő, étel és egy jófajta szék, ami Domviknak hála nem mozog!.. >
Egy kicsit törődöttnek érzem magam (talán a járőrözés jelentette szokatlan megterhelés, talán csak a lelki problémák miatt, ki tudja...) és azt se bánnám, ha ma már nem kellene sehová sem mennünk - de azért kihúzom magam (<Emlékezz! Domvik lovagja vagy, nem akárki jöttment zsoldos, kóborló szerencskatona!...Hát viselkedj is így!>). Had lássák a bajtársak meg a szolgák, hogy Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza am Gordoza nem akárki!

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Körülbelül egyszerre értek a folyosó elágazásához Berralonival, akinek láthatólag fentűnt peckes, férfias tartásod.*
- Nocsak... Csak nem egy szolgálóleány bújt meg meleg ágyadban s lelt vigaszra kezeid közt? A helyedben igyekeznék vissza étkezés után...
*Mondja mosolyogva, és hanghordozásából kihallod élcelődését, biztosan nem komolyan gondolja. Pár másodperc múlva a veterán lovag is csatlakozik duótokhoz, így együtt indultok étketeket elfogyasztani. Maga az étkező saccra tizenöt méter hosszú, és nyolc méter széles lehet. A helyiséget két irányból lehet megközelíteni, mindkét ajtó ugyanazon az oldalon nyílik, míg egy harmadik, különálló faajtó a konyhába vezet, ahonnan a rend alá tartozó szolgálók hordják az ételt számotokra. Emelett az ajtó mellett két kis rés tátong, amin keresztül be lehet tekinteni a szakácsok mindennapi életébe. Két magas ablak szolgáltat fénnyel a teremben, az egyik a gyakorlópályára, míg a másik egy kisebb udvarra néz, lenyírt fűvel és bokrokkal, virágokkal. A falakon Domvik hét arcának megnyilvánulásai láthatóak festmények képében, körülöttük fáklyatartók nyújtóznak, esténként ezek adják az étkező világítását a plafonról lelogó hatalmas csillár mellett. A helyiség közepén egy majdnem egész teret kitöltő asztal foglal helyet, ami körül minden beavatott lovag elfér. Nincs meghatározott helye senkinek, kivéve a Nagymestereteknek, aki az asztal végén szokott ülni. Most legalább még tucatnyi rendtársad van jelen, és evés mellett beszélgetnek a mai eseményekről. Mikor beléptek üdvözölnek benneteket, amit Allardo és Berraloni viszonoz. Roston sült kacsát tálalnak eléd ha helyet foglalsz, köretként rizset és pár uborkát mellékelnek. Az asztalon kancsók sorakoznak, némelyikük vízzel, másikuk borral megtöltve, és várják, hogy kitöltessenek a minden hely előtt felállított kupákba.*

[Haome no Munemoto]

Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza

Az étkezőbe lépve követem a többiek példáját, és hangosan üdvözlöm bajtársaimat, és persze jó étvágyat kívánok mindenkinek.
<Apropó étvágy...Egy lovat is felfalnék most! Ha másnak nem is, a fogyasztásnak jót tesz a folyamatos munka...Nincs más hátra, le kell mozognom a gyakorlóudvaron a felesleget, ha nem akarok idejekorán pocakot ereszteni...>
Azzal leülök Allardo és Bellaroni mellé, és odaszólok az inasnak:
"Bort ide fiam! De elébb vizezd meg kicsinyt - lehet, hogy estebédig lesz még dolgunk odakint...Aztán hozd nekünk az ebédet, de siess, mert farkaséhesek vagyunk!" - Mondandóm élét mosollyal veszem el kissé.
Majd ismét társaim felé fordulok, és halkan (lehetőleg úgy, hogy más asztaltársunk ne nagyon hallja, mit beszélek) azt mondom:
"Urak. Van egy téma, mely régóta furdalja az oldalam. Azért nem tudok erről sokat, mert mestereink az élet ezen részének valószínűleg nem sok jelentősséget tulajdonítanak...Na, nem kertelek: a nősülésről és a rendtagok és asszonyaik házaséletről van szó..."
Elég kellemetlenül érzem magam ennek a szokatlan és kényes téma felhánytorgatásakor - érzem is, hogy az orcám kissé kipirosodik...

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Az inas sűrűn bólogat, és elviharzik a konyha felé egy boros kancsó társaságában. Nem telik egy percbe sem, és ismét megjelenik az asztalnál, a kívánt vizezett borral egyetemben. Kitölt neked és Bellaroninak az előttetek ácsorgó kupákba, ám Allardo kezét a kupára téve jelzi, hogy ő nem kér a vöröses tartalomból. Az inas lehelyezi elétek a kancsót, és magatokra hagy. Mondandódra - bár talán kipirosodásodra - egy sejtelmes mosoly a válasz Bellaronitól, talán arra gondol mégis csak volt egy forróvérű menyecske az ágyadban... Idősebb rendtársad veszi magához a szót. Hangját lehalkítja, majd kicsit közelebb hajolnak, figyelmük rád szegeződik.*
- Hallgatunk, Eromo...

[Haome no Munemoto]

Továbbra is halkra fogom a hangom, és vigyázok, hogy ne hallja más a mondandóm:
"Tudjátok, nem könnyű erről beszélni...Szóval mikor végül Nagymesterünk (az Egyetlen éltesse...) a rend lovagjává ütött, hazalátogattam, hogy családom körében is megünnepelhessem ezt a nagy jelentősségű eseményt...És, hát szóval nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy vártam..."
<Ekkor ismét eszembe jut, mikor atyám elkergetett a családi birtokról...de nem hagyom, hogy a keserű emlékek eluralkodjanak rajtam.>
"Na, hogy a lényegre térjek: van a birtokon egy lány, kihez sihederkorom óta igen-igen vonzódom, s tudom, ő sem közömbös irántam. Mikor a birtokon jártam, akkor mi...Szóval ÚGY voltunk együtt... És most úgy érzem, hogy az érzéseink és Domvik ellen való vétek lenne, ha nem gondoskodnék tisztességesen róla. Ígyhát kérlek áruljátok el, ha tudjátok: vajon hogyan tudnám elérni, hogy itt élhessen velem Bierzóban?..
Segélykérő pillantással méregetem őket - hátha tudnak valami olyan tanácsot adni, ami a lelkemet nyomó gondoknak legalább egy részétől megszabadít.

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Allardo megsimítja őszülő szakállát.*
- Ha valóban e két szív az, mely lángra lobbantja a szenvedélyt, s csitítja a tomboló indulatokat, pecsételjétek meg életetek Urunk színe előtt, kössétek össze sorsotok.
*Bellaroni bólogat, ám nem szól hozzá egyelőre, hiszen éppen nagyot nyel a borból. A közelben ülő lovagok nem hallják beszélgetésetek, ám úgy tűnik ők is elmerültek valamilyen témában.*

[Haome no Munemoto]

Örülök. hogy asztaltársaim mással vannak elfoglalva, hiszen a téma kényesebbik része csak most következik...
<Na, most jön a feketeleves...Aztán nehogy megakadjon a torkotokon...>
Még közelebb hajolok, és hangomat még halkabbra fogom (már szinte suttogok):
"Van azonban még valami, amiről tudnotok kell, mielőtt végleges tanácsot adtok...Szóval, az a helyzet, hogy az a lány...Aerile...Szóval ő egy közrendű...Cselédek gyermeke, kik atyám gordozai birtokán szolgálnak..."
Várom a szörnyülködő arcokat, a méltatlankodást - ugyanakkor úgy érzem, hogy egy többmázsás szikla gördült le a mellkasomról, és végre sokkal szabadabban vehetem a levegőt.

[Lianna Pentangelin]

JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Godroza
Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál
Időpont: Dél körül

*Habár szavaid látható meglepettséget váltott ki rendtársaidból, megrökönyödést mégsem vélsz felfedezni. Ítélkezést pedig végképp nem... Allardo hátradől, hogy úgy válaszoljon, majd "észbe kap", és rád való takintettel ismét közelhajol.*
- Domvik előtt mindenki egyenrangú, ki elfogadja létét és tanításai szerint él... Mit sem számít a származás vagy, hogy milyen vér csörgedezik az ereinkben... A lélek s a tettek azok, melyek nemességről árulkodhatnak...
*Bellaroni egyelőre nem szól bele, de láthatólag hasonló lehet a véleménye, csak nem biztos, hogy ennyire kifinomultabban fogalmazna. Ő már csak ilyen, egyenessége ellenére.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Lorthiras con Dhaarsyl
Helyszín: Cormasa tartomány, Cormasa városa, atyád birtokán
Időpont: Kora délelőtt

*Már pár hete, hogy lovagi titulosodat kiérdemelted, s tetteddel bizonyítottad rátermettségedet, neved a büszkeség és a kötelességtudat mementójává vált. Megtiszteltetés volt Cormasa helytartójának díszes őrségében szolgálni őt, a hazát, és - bajtársaid szerint - Domvikot. Bármikor lépkedtél az utcán, akár pelyhes lovaddal, akár gyalog szerrel, megbecsülés övezett körül, származzon az nemestől, avagy közrendű shadonitól. Mégis... Véred felpezsdült, útra csábított, úgy hívogatott, mint egy teltkeblű tüzes menyecske. Hogy hol leled nyugadalmad: azt csak a Hétarcú tudja... Most a családi birtokon töltötted elmúlt napodat, összekészítetted a holmidat és barátaidtól, ismerőseidtől elbúcsúztál, noha reméled nem örökre. Viszont atyáddal folytatott társalgás még hátra van... A nap első sugaraira ébredtél, hozzászoktál a korán keléshez a katonai őrségnél. Valahogy mégis nehezebben viseled a mozgást a tegnap esti barátságos italozgatás után. Megmosakodtál, felnyergelted lovadat magadnak és kiszellőztetted a fejed a birtok több hektárnyi zöld mezején. Kellemes időnek néztél elébe, hűvös szellő övezte reggeli lovaglásodat és a hőmérséklet sem emelkedett az elviselhető időn túl. Éppen visszafelé tartasz az istállóba, amikor távolról kiszúrod a birtokon sertepeltélő munkásokat, szolgálókat. Sikeresen kiűzted az alkohol másnapi hatását fejedből, kellemesen felfrissültél.*