Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Morcosan fújok egyet, hogy nem szólalt fel senki a kérdésemre, majd látva, hogy Seela megtalálta kit keresünk, dünnyögök egyet.

-Úgy látszik kivágták a nyelvét, míg aludt.

*Majd nem foglalkozva a fickóval tovább a pult felé veszem az irányt.

<Majd szólnak ha kellek>

*A pulthoz érve az éppen ott lévő csaposhoz szólok.

-Hé, oszt van e jó borod? Ha vóna, akkó aggyá egy kórsónyit, mert menten szomjan halok.

*Ha kapok, magamhoz veszem, és iszogatom. Közben Seela, és a többiek felé fordulok, és bambulok ki okos fejemből.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A kis naiv remény tovaszáll már az első mozdulatlan szegmensben. Nem is tudom még önmagamnak sem megmagyarázni miért is vártam más reakciót, mint amit eddig tapasztaltunk.
Seela gyakorlatiasan közelíti meg a problémánkat és láthatólag sikerrel. Végig cikázik a gondolat fejemben, hogy én fele ennyire sem vagyok gyakorlatias, nem ártana tanulni, ellesni valamit. Mögéjük lépek csendesen, a beszélgetés fonalába nem szeretnék beleszólni. Figyelem a kérdés-válasz láncolatot, hogy hogyan bánik emberünkkel, mi milyen reakciót vált ki belőle és beszélgetőpartneréből – no meg a protokoll nélküli beszélgetés folyamata milyen is valójában…
Figyelmem azonban nem csak rájuk terjed ki, hanem Argra is. Kicsit aggódom, mert biztosra veszem, hogy a nép hallgatása felpiszkálta önérzetét és ilyenkor egy kis szikra elég a lélek lángralobbanásához; úgyhogy néha elnézek az ork felé is.*

[Togar]

Ramani Voineor

Odakinn a falnak támaszkodva nézelődök, látva a mellettem elhaladók, hol tisztelettudó hol rémült tekintetét. Végül is van aki fél tőlem és van aki tisztel. Talán ezen vegyes érzelmek miatt amit irántam táplálnak nem avatkozok bele a benn történtekbe. Békésen megvárom míg kijönnek és elmondják mit tudtak meg a hordártól, addig idekinn álldogálok és várok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

Nézelődsz, várod a többieket, tétlenkedsz. Csak remélni tudod, hogy valami használható információval jönnek ki a társaid.

Seela, Yvett,

A kókadt figura kerekre nyílt szemmel mered Seelára, mint aki rémet lát. Vagy legalábbis egy anyagyilkost.
- A romokhoz? – emelkedik felfelé a hangja, míg már majdnem sikolt.
Aztán gyorsan belekortyol az italába, elfintorodik és int, hogy ülj le. Yvettel nem is foglalkozik.
Amint Seela helyet foglal, elkínzott tekintettel néz rá, majd beszélni kezd, halkan és kissé remegősen.
- Az egy elátkozott hely, szerencsétlen mindenki, akinek ott van dolga. Egyedül én élek még azok közül, akik ott jártak és visszatértek, pedig a romokba be sem mentünk. Elátkozott, én mondom.
Elmondom, hogy mi történt ott, amit tudok a városi népekről. Arról viszont mondjon le, hogy csak úgy odasétál, mert én nem tudom elmondani úgy az utat, hogy oda is találjon. Odavezetem magukat, 20 aranyért. Mindjárt megérti azt is, miért kérek ennyit…- kortyol megint a poharába.
- Rémséges hely az! A bejárat is csúf lényekkel van díszítve, amik rémálomba illőek. Estére értünk oda, lepakoltunk, tábort vertünk. A bejárat előtti tisztáson. Valaha torony lehetett ott, most csak némi gazzal benőtt rom. Bár a tanácsos azt mondta, ahogy hallottam, hogy a romok a mélyben jóval nagyobbak lehetnek, mármint kiterjedésileg. Igaz, ami igaz, a romok a hegyoldalban vannak, szóval még lehet is, hogy igaza volt az öregnek…
De átkozott hely a’, én mondom! Aludni alig tudtunk a rémisztő hangoktól, sikolyoktól, nyögésektő’. Reggel alig bírtunk magunkhoz térni… A mesterkovács kinyitotta a kaput, igaz fél napjába telt. Aztán besorjáztak rajta mind. Mi meg hárman visszajöttünk ide. De azóta is, azzal a rémisztő kapuval álmodok…
A többiek már meg is haltak és szerintem én sem húzom már soká. Aludni nem tudok, mert az álmok rémesebbek annál, mit ember el tud viselni. Három napja iszom ezt a löttyöt, amit a kirurgus adott, hogy ébren maradjak, de már ez se használ sokáig, érzem. A démon az álmomban már magának követel…
S ezzel mély apátiába süllyed. Aztán még felnéz, és komolyan csak ennyit mond:
- Ha oda akarnak jutni, akkor mihamarabb induljunk, mert még el akarom költeni a pénzt, amit kapok.

Arg
A fogadós szó nélkül elővesz egy korsót, majd az egyik pult mögötti hordóból bort csapol bele. Leteszi eléd de nem engedi el a fülét a korsónak.
- Egy ezüst lesz.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Reakciója nem lep meg, minden mozdulatát figyelem, ha véletlenül nekem esne, ne érjen váratlanul, de erre nem kerül sor. Gyors mondandóát hallgatva a 20 aranynál elfelejtek levegőt venni, és kell pár pillanat, mire erre rájövök. Reflexszerűen borítanám rá az asztalt, ekkora pimaszság hallatán, de valahogy sikerül legyőznöm a késztetést.
Utolsó elhangzott mondata után felállok. *

- Nos, ezt meg kell beszélnem a társaimmal, egyedül nem dönthetek.

* Majd kissé bosszús arckifejezéssel intek Yvettnek. *

- Menjük, odakint beszéljük meg a dolgot, nekem ennyi információ egyenlőre elég volt.

* Ha beleegyezik, intek az Orknak, hogy jöjjön, majd szépen kisietek a fogadóból. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Számomra kicsit furcsa a beszélgetés menete, nem ehhez vagyok én hozzászokva. Figyelmesen hallgatom a férfi szavait - a 20 aranyas fizetségnél meghökkenek és egyben lassan harag és düh költözik elmémbe. Nem szólok még egyenlőre, de érzem, hogy lassan ott tartok érzelmileg, mint este a kirohanásomkor.
Seelának bólintok.*
- Jó, beszéljük meg. - *válaszolom neki fagyos hangon, közben szemem nem veszem le Habertről - még egy hosszú pillantás, aztán sarkon fordulok lassan és Seela után eredek. Bár én még nem sietek ki a fogadóból, megvárom Argot is.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Köpök egyet a földre, majd bele túrok az oldaltarisznyámba, és egy maréknyi érmét kiveszek belőle, majd felé nyújtom a nyitott tenyeremet.

-Vedd ki, mi jár.

*Ha kivette az érmét, érméket, a maradékot bele szórom az oldaltáskámba, és elveszem a korsót.
Látva, hogy engem várnak, kezemben a korsóval utánuk, majd velük megyek. Közben persze kóstolgatom a bort.

<Úgy tűnik, már végeztek is.>

//11 ezüstöm, és 80 rezem van.//

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Látván, hogy Arg ismét fizetni készül inkább odalépek mellé.*
- Ugye nem bánod, ha segítek?... - *választ sem várva tőle a csapos felé fordulok és a szemébe nézve kérdezem tőle, miközben kezem Arg hatalmas tenyere felett tartom, hogy a kért összeget kivehessem belőle.*
- Mennyibe kerül az itala?
*Amit kér azt elé számolom a pultra. Ha túl sokat kérne véleményem szerint mindezt úgy teszem, hogy a vesééig hatoló határozott pillantásokkal tűzdelem meg lassú, kegyetlenül lassú mozdulataimat.
Hogy mi a túl sok egy korsó borért? Bár nem igazán vagyok járatos eme körben (sem), de volt már szerencsém egy-két fogadóban megfordulni ismerősökkel többnyire. Emlékeim szerint 20-50 réz között volt egy korsó bor...*
- A kupát nemsokára visszahozza, csak van odakint megbeszélni valónk... Nem gond. Ugye? - *emelem fel szemöldököm kérdőn a csaposra, majd ha nincs ellene kifogása Arg után megyek én is ki Ramanihoz és Seelához; már biztos várnak.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, reggel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani,

Nem kell túl sokat várakoznod, a társaid kisorjáznak a fogadóból, előbb Seela, majd a többiek.
Arg egy korsót tart a kezében, amibe bele-bele iszik. Mivel vörös folyadék csurran meg ilyenkor az állán, gyanítod, hogy bort vett.

Seela,

Magadban füstölögve ekkora pimaszság hallatán sietsz ki Ramanihoz, hogy ki tudd adni a mérged. Arg még vásárolgat, Yvett a segítségére siet, de te inkább friss levegőre vágysz. Megoldják kettesben is a problémát, véled.
Ramani az utcán ácsorog, és most veszed észre, hogy a kis pártfogoltja eddig a fogadóban, az ajtó mellett álldogált.
Most kijön Ramanihoz a szabadba utánad.

Yvett,

A fogadós szemrebbenés nélkül ismétli meg a korsó bor árát, szemtelenül magas összeget nevezve meg:
- Egy ezüst. – és kihívóan néz a szemedbe, míg le nem számolod Arg markából az ezüstöt. Aztán elteszi a pénzt, láthatóan nem nagyon zavartatva haragos tekintetedtől magát. Kérdésedre tisztességgel válaszol, sem pimaszság, sem megvetés nincs a hangjában.
- Persze, vigyék csak.

Arg

Yvett a segítségedre siet a pénz kiszámolása terén, így megint csak van lehetőséged megfigyelni, hogy a nevezett összeg milyen érméket jelent.
Bár Yvett valamiért elég haragosak tűnik, a bor finom, zamatos. Ilyet ritkán ittál eddig, hiszen a fogadósok jobbára a silányabb bort szolgálták fel neked, az arénában pedig legfeljebb lőrét kaphattatok.
Yvettet követve te is kisétálsz Ramanihoz, bár a tanácskozás nem az erősséged. De hátha kíváncsiak lesznek a te véleményedre is.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Köszönjük! - *mondom még a csaposnak mielőtt elhagyjuk a pultot.
Odakint szétnézek, hogy Seeláék merre vannak és hozzájuk lépek, miközben Argtól érdeklődöm a számomra igencsak drága bor minősége iránt.*
- Legalább finom ez a bor? - *Neki nem akarok szólni, hogy szerintem becsapták; attól tartok, hogy dührohamot kap és az bizony nem lenne jó számunkra. Tulajdonképpen senki számára.
Seeláékat felmérem, hogy konzultáltak-e már, vagy megvártak bennünket.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Köszönet képen Yvett felé bólintok. Mikor kiértünk, és rákérdez, hogy jó e a bór, széles vigyorra húzom számat.

-Aha, életemben nem ittam ilyen finomat.

*És szemléltetésként egy jó nagyot húzok a korsóból. Majd Yvett felé nyújtom. Az, hogy mérgesen nézett a csaposra már ki is szálingózott a fejemből a kellemes bornak köszönhetően.

-Kostold meg, megéri.

*Ezután a többiekre nézek.

-Na, mi történt? Sikerült megtudni merre kell betörni a szörnyek fejét? Ha igen, tőlem mehetünk.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Észrevéve az ajtó mellet álldogáló fiút, égnek emelem a szemem, és rosszallóan megcsóválom a fejem. Majd odasietek Ramanihoz. *

- Ne is kérdezd, majd ha a többiek is itt lesznek, beszámolok mindenről. * szólalok meg, mielőtt ő kérdezne rá a dolgokra. Megvárom társaimat, és akkor közlöm a híreket. *

- Ha nem lenne ennyi önuralmam, a kis pimasznak ott helyben elvágtam volna a torkát. Képes volt kiejteni a száján, hogy odavezet minket, mert nem tudja elmagyarázni az utat, potom 20 aranyért cserébe. Lévén átkozott hely, és az ott kísértő démon őt is kiszemelte magának, 3 napja nem alszik, és mielőtt meghal szeretné kiélvezni az életet, és elkölteni a pénzt. Adott pár támpontot, de nem tudom elég lenne e, hogy odataláljunk.

- Szóval kedves Yvett és Ramani, nincs valami varázslatotok, vagy ötletetek a fickó meggyőzésére, hogy nagyon gyorsan gondolja át árajánlatát, mert ha én veszem kezelésbe, a démon kísértése semmi lesz ahhoz képest, amit én kínálok neki.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

<Legalább ízlik neki. Ha jól látom az arcán az üdvözült mosolyt... vagyis vigyort, akkor megérte neki... hiába, hogy nincs tisztában azzal, hogy mennyit is fizetett a borért.>
*A felém nyújtott korsó láttán meglepődöm, majd hevesen tiltakozni kezdek.*
- Óh, nem, köszönöm Arg, nem kérek. Én... nem akarom, hogy megártson, hogy még jobban a terhetekre legyek.
*Mikor Ramanihoz és Seelához érünk a lány mesélni kezd a bent történtekről... a 20 aranyas árnál összeszorított szájjal bólogatok, hogy bizony ekkora összeget nevezett meg.*
- Tanulmányaim alatt nem az emberek és egyéb értelmes lények manipulálásába mélyedtem bele, hanem az elemek és mágikus jelek ismeretébe, konkrétan. Vagyis, közvetlenül nem tudok rá hatni. Esetleg egy kis csavarral, ami nem való egy gyerek fülének... - *biccentek a srác felé. Nem bízom benne, így nem akarom, hogy hallja azt, ami eszembe ötlött. Aztán Ramanira nézek.* - Hacsak Neked nincs valami más egyéb ötleted...

[Togar]

Ramani Voineor

Látom a feldúlt soportot kisorjázni az ajtón, egyedül az orkot nem izgatta fel a történet, figyelmesen végighallgatom mi is történt odabenn. Hát 20 arany nem kis pénz, ráadásul a pali már három napja nem alszik, mert rémálmok gyötrik, így nemsokáig fogja húzni a szerencsétlen. Nem tudom mit láthatott, de én nem tudok rajta segíteni, talán ha pap lennék, de így nem. Meg ráadásul nem is az én istenem híve, így meg főképpen nem érdekel a további sorsa, csak annyi, hogy vezessen el minket a célig.

-Nos segíteni nem tudok rajta, megfenyegetni sincs sok értelme, mivel várja a halált.Az elmére való hatás felejtős mert valúszínűleg a bomlás határán áll, és így elég veszélyes, bár ha van aki vállalja a kockázatot, én mondjuk nem tenném. Sok lehetőségünk nincs ki kell fizetni a pénzt neki, el költeni úgysem fogja. Mivel elég messze vannak a romok azért kell imádkozni, hogy ne kattanjon be addig, és el tudjon vinni minket oda. Minden perccel amit itt vesztegetünk, csökkenek az esélyeink és ő egyre többet iszik, emiatt egyre fáradtabb lesz. Szerintem adjuk neki oda a pénzt és induljunk minél hamarabb. Ha odaértünk ráérünk gondolkodni mi legyen vele -válaszolom a többieknek.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Míg a bort élvezem, hallom, hogy mit beszélnek a többiek. Már épp említeném, hogy majd én kiverem belőle, hogy merre is kell mennünk, de sajnos ezt is elvetik. Ekkor akaratlanul is valami a fejembe ötlik.
Megrántom a válam, mintha csak valami ostobaságot mondanék.

-Azt mondjuk, hogy majd ha ott leszünk megkapja a pénzét, és mikor oda érünk lecsapom, mint egy kutyát. Hisz mást nem érdemel. Ott hagyta a bajtársait a halálba, most meg pénzt kér érte, hogy megmutassa szégyene helyét.

*Ezután csöndbe maradok, és várom a választ.