Ködtenger (ÚTK)

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

Hacsidzsin gyorsan és rendíthetetlenül halad célja felé, látszik rajta, hogy tapasztalt úszó. Elképesztően sokáig képes egyetlen levegővétellel a víz alatt maradni, ti kicsivel több mint egy perc szünetre saccolnátok a lélegzetvételek közt. Azonban a lány egyáltalán nincs közel, és kérdéses, hogy a férfi meddig bírja ezt a tempót.

A matrózok közül sokan helyi védőrajzolatokat vetnek a levegőbe, azonban hármuknak van annyi lélekjelenléte, hogy nekiálljanak az egyik mentőcsónak vízre bocsájtásának, de ehhez még időre van szükségük. Egyébiránt nem igazán értitek a legénység viselkedését. Persze szörnyű dolog egy fuldokló leány a tengeren, de azért ahhoz kicsit kevés, hogy ilyen rémületre és feszélyezett tétlenségre kárhoztasson egy hajónyi szukét.
A kapitány szó nélkül fordul el a tenger felől, és indul a hajó gyomrába a lakókabinok felé.

Ghatar, ekkorra végzel azzal az óráknak tűnő, néhány percnyi vetkőzéssel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: Enoszuke, Hassza tartomány, Szaszun város
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Kígyó órája
Résztvevők: Mutahasi Miasohso (Laokoon)
_____________________________________________________________

A fogadó maga középkategóriásnak mondható, ilyen korán csak néhány munkás van itt, akik még elfogyasztanak egy kis szuot mielőtt megkezdődne a robotolás. Jókedvűen társalognak, néha-néha hangosan nevetnek, s mikor leérsz a söntéshez neked is vidáman köszönnek. A fogadó másik három vendége, akiket már láttál azelőtt -egy fiatal, feltehetőleg paraszti származású lány, és egy ötven év körüli asszony egy hasonló korú férfival- feltehetőleg még alszik ilyenkor, de annyi biztos, hogy idelent nincsenek. A fogadós szolid mosollyal üdvözöl, jó reggelt kíván, hogyléted felől érdeklődik, teával és szuoval kínál, majd mikor felteszed a kérdést arra is megadja választ:

-A Sirakucsi-szentély, nagyuram, a várostól északra van, talán két kettősórányi járásra, az út mentén. Gyönyörű hely az, de vigyázni kell a sinikucsival aki felügyeli, kissé hirtelen haragú, Kaoraku bocsássa meg neki.

[Martos col Legium]

(Ghatar)

<Fel sem foghatom, hogy lehetnek ilyen sokan, ha ennyire nem törődnek a hozzájuk hasonlókkal. Ha ez Khagban történne, már biztos, hogy legalább tucatnyian a vízben lennének> - fut át a gondolat a fejemen a matrózok teszetoszasága láttán, miközben az utolsó néhány csattal meg szíjjal vacakolok. Miután az utolsó fölös súlyt is sikeresen lehámoztam magamról, már ugrok is a vízbe, újdonsült ismerősünk után. Előtte persze még a fedélzetről felmérem a távolságot, hogy annak megfelelően oszthassam be energiáimat, hisz az oda úton kívül a visszautat is meg kell tennem, ráadásul némi teherrel. A vízbeérkezésem után ennek megfelelően kezdek tempózni, nem célom fölöslegesen vetekedni a néhány perces előnnyel indult társammal. Azon kívül, hogy csak az energiáimat pazarolnám, nem is biztos, hogy sikerülne, és akkor tényleg csorbát szenvedne a büszkeségem.

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

A hajó korlátjánál a kezemet a korláton nyugtatom, és úgy nézek a távolodó Hacsidzsin után.
<Tenger mellett nőttem fel, de az én tudásom ezen a téren messze elmarad – noha tudok úszni, mellette az csak vergődésnek tűnne. De vajon Ghatar hogy úszik? Mint a természethez közel álló remélem jól... és a hajótöröttet még mindig nem látom – átkozottul jó szeme van...>
Majd elgondolkozva tekintek a legénység fele. <Na végre, elkezdték a csónak vízre eresztését. De a többit mi lelte? Mintha errefelé nem volna szokás, hogy a szerencsétlenül jártakat kimentsék, sőt! Mintha nem lennének soha túlélők. A kapitány remélem előkészíttet egy kabint, és egy gyógyítót, és nem a butykosáért indult... bár ezeknél a barbároknál soha nem lehet tudni.>
Majd ismét a víz fele fordulok, s közben fél szemmel figyelek, nehogy egy ruha vagy esetleg egy fegyver a vízbe bucskázzon.
Majd halkan megszólalok - inkább már csak magamnak, lévén Ghatar már a vízbe veti magát (közös):
-Ghatar, barátom! Úgy látom, hogy Hacsidzsin mester felettébb jól úszik, akár a vidra. Szerintem ki tudja menteni a szerencsétlent. Ha tenni vágysz, szerintem néked inkább azon a lélekvesztőn vennék jó hasznodat, hisz a te erőddel szinte röpülne a vízen, s be is tudnád emelni őket...
Majd utána ismét a vízre szegezem a tekintetem...

[Laokoon]

Adok egy ezüstöt a kocsmárosnak és kimegyek az utcára Minthogy minthogy az ezüst ponty órájának utolsó negyedéig nem kell semmit csinálnom ezért a napot városnézéssel töltöm elindulok a főtér felé.

//Bocs nem ismerem az enoszukei időszámítást de ha elküldöd nekem pm-ben akkor kijavítom. Kösz javitottam//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

Bár Hacsidzsin jól indított valószínűleg kezdhet kifáradni, mert Ghatar egyenletes tempóval haladva csökkenti a kettejük közti távolságot. Még így is elég messze jár a lánytól, de legalább a mentőcsónakot vízre tették végre. Két matróz ül bele, és indulnak az úszók után. Közben Alto a kabinok felől ordibálást hallasz, de számodra ismeretlen hangon, ráadásul a nyelv is csak valami enoszukeihez hasonlító nyelv, de nem az. Aztán egy hangos csattanás -valószínűleg egy becsapott ajtó- és az üvöltözés abbamarad.
Ghatar, te még jól bírod az úszást, de a távolság nem hétköznapi, és nem lehetsz benne biztos, hogy oda-vissza bírni fogod, hacsak nem adod tudásod legjavát. (Kérlek tégy úszás próbát, +1-el, mert a tenger most elég csendes!)

[Martos col Legium]

(Ghatar)

Rendületlenül küzdök a tengerrel, egyik tempó után a másik. Mivel Annyira nem vagyok gyakorlott úszó, a külvilág szinte megszűnik számomra. Mindössze két dolgot érzékelek: a fuldokló célomat, róla szinte le sem venném a szemem, és Hacsidzsint, mivel egy iránybanban van az előbbivel.

<Hmm... Innen nagyobbnak tűnik a távolság, mint a hajóról. Lehet, hogy túlbecsültem magam? Nem számít, akkor sem adom fel. Amíg a siker legkisebb lehetősége fennáll, az a nőstény számíthat rám!>

//Az úszáspróbám a kockadobálós topicban van.//

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

A lassan távolodó úszókat figyelem enyhe irigységgel <Ez igen, bárcsak én is így tudnék úszni...> Gyors pillantás a csónakra
<Végre, ideje volt. De mi ez a ordítozás? Valami tájszólás? Nem, ez egy másik nyelv lehet. Már egy ideje együtt utazunk, de ez a hang... egy eleddig nem látott utast sejtett. Mitől ideges? Hogy húzzuk az időt holmi hajótörött miatt, vagy – oh, minő gondolat! - megszökött a fogoly? ...Jobb, ha ezt a gondolatvirágot óvatosan jobban kibontom. Vihar mostanában nem volt – tehát nem friss hajótörött lehet, de erről majd a fizikai állapota mesél. De lehet, hogy csak úszni nem tud, és frissen került vízbe. Hajó nem volt a közelben már jó ideje, onnan sem jöhetett... Domvik adja, hogy ne legyen igazam. Addig is jobb lesz vigyáznom. De már tudom, hogy ugrasszam ki a nyulat a bokorból.>

Majd látszólag továbbra is az úszókat figyelem nyugodtan, de érzékeimmel már a mögöttem esetleg túl közel kerülőkre koncentrálok, hogy ne lephessenek meg. Hajamat egy zsebből kihúzott fekete szalaggal rutinosan lófarokba kötöm a shadoni párbajkódexnek megfelelően, és utána kezemet a markolaton pihentetem – felkészülve egy vérpezsdítő összecsapásra, legyen az akár szóbeli (amiben itt alulmaradnék) akár fegyveres.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: a Sinemos-tengeren, Enoszuke déli partjaihoz közel, a Ködjáró nevezetű hajón
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Főnix órája
Résztvevők: Alto sin Vortem (Dierol), Ghatar (Martos col Legium)
_____________________________________________________________

(Ghatar)

Bár a tenger aránylag nyugodt, a hosszú hajóút viszontagságai annyira megviseltek, hogy teljesítményed, mondhatni, szánalmas. A távolság sem kicsi, de a rosszullét sem segít az úszásban. Az már világossá válik számodra, hogy a nőt nem fogod tudni kimenteni, egyenlőre örülhetsz, ha saját magadat sikerül. Ha most visszafordulsz, a mentőcsónakig mindenképp eljutsz, vagy képes leszel őket itt megvárni, de hogy akár a hajóig, akár a nőig eljuss, az komoly rizikóval járna. Ahogy innen meg tudod ítélni, Hacsidzsinnek valószínűleg sikerülni fog -már ha időben odaér, azonban a nő felélhette minden erejét, mert már csak magatehetetlenül csüng a deszkán.

(Alto)

A hajóról figyelve is jól látszik, hogy barátodnak nem áll jól a szénája, mint ahogy az is, hogy a vak férfi rendíthetetlenül közeledik céljához, s a mentőcsónak is elfogadható tempóban halad. Eközben a kabinok felől érkezik a kapitány. A szemében lángoló düh ismerős, azokon láttál ilyet, akiket egy-egy párbaj során sikeresen porig aláztál. Arca vörös, halántékán duzzadtan lüktet egy ér. Mozgásán, tartásán és egész megjelenésén látszik, hogy most nagyon szívesen megölne valakit. Amint elhalad a matrózok előtt, rájuk sem tekintve adja ki a rövid parancsot: -Horgonyt fel! Indulunk!
Majd szemében őszinte megbánással hozzád lép: -Sajnálom! Talán utolérnek.
A legénység szó nélkül kezd neki a horgony felvonásának, köztük gyászos csend az úr.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM [Lyor Siessald]
Helyszín: Enoszuke, Hassza tartomány, Szaszun város
Időpont: Dzukija-korszak 168. éve (P.sz. 3690.), a Fuvolaszó havának 7. napja, a Kígyó órája
Résztvevők: Mutahasi Miasohso (Laokoon)
_____________________________________________________________

A város most ébred, mindenfelé munkások igyekszenek dolgukra, nők hordanak vizet, kereskedők rakodják portékájukat. A boltok nyitnak, a játékházak zárnak, egyszóval átlagos reggel. Atrocitások, és különösebb esemény nélkül telik a séta, s ahogy fejed kezd kiszellőzni, úgy érzed magad egyre frissebbnek.

(Amennyiben van konkrét célod, akkor írd meg, egyébként békésen, eseménytelenül sétálgathatsz a városban.)

[Dierol]

//Alto sin Vortem//

Ahogy látom, hogy Ghatar kezdi felélni az erejét, felbecsülöm, hogy a csónakig van-e esélye visszajutni. Megnyugodva látom, hogy igen, és remélem, hogy a makacssága most nem erősebb az életösztönénél. Ellenben Hacsidzsin mester minden képzeletet felülmúló teljesítményére rácsodálkozok magamban. <Ha nem látnám, nem hinném el. Úgy úszik, mint a hal>
A kapitány érkeztére megfordulok, kezemet a díszes rapír markolatán nyugtatom. Az arca óvatosságra int, de mikor kiadja a parancsot, és elnézést kér, megrázom a fejem
<Nem engedhetem, hogy bárkit is itt hagyjunk, ha van esély a megmentésére - pláne, ha csak várni kell a visszatértére. De ha jól látom, ezek csak a határozott fellépésnek hisznek, a szavaknak nem.>
s mondom neki (szuke):
-Nem! -Vágom oda hangosan, és keményen a szót, hogy az alig leplezett dühöt azért kiérezze.
- A kapitány szava itt a törvény. Sajnálja? Akkor ne adja parancsot. Teszem hozzá lágyabban, és nézek a szemébe.
- Nem teheti? Mi volt parancs? Csak "horgonyt fel?" Adja parancs, és vitorla be!
<Bárcsak jobban beszélném ezt az átok nyelvet, mennyivel egyszerűbb dolgom volna!>
- Vagy fél felelősségtől, és inkább öl? Mutassa akkor ki adja itt parancs! Én megmondom, nem hagyunk itt senkit! Ha kell védem az igazat.
Csapok a rapír markolatára, hogy elértse a célzást.
- De amíg nem dől el az igazság, horgony marad!

[Martos col Legium]

(Ghatar)

Úgy tűnik, mégsem sikerült eléggé beosztanom az erőmet a távra. Pontosabban inkább nem tudatosult bennem, mennyire legyengített ez a kis utazás. A nőstényt már nem fogom elérni, az biztos. Körülnézek, milyen messze kerültem a hajótól, és ekkor meglátom a csónakot.
<"...hisz a te erőddel szinte röpülne a vízen"> - ugrik be hirtelen egy gondolatfoszlány, amit alig pár perce csíptem el fél füllel. Irányt váltok hát, és kényelmes, pihentető karcsapásokkal a csónak felé kezdek úszni.

Mikor elérem a kis ladikot, fél manccsal megkapaszkodom a szélébe, a másikkal meg intek, hogy menjenek át a csónak túloldalára. Egyrészt, hogy legyen helyem, másrészt, hogy ne borítsam fel a miközben belemászom.