Fekete Kastély (ÚTK)

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*[[i]/i]Miután körbe kémleltem vissza térek az elsődleges síkra.

-Nos körbe kémleltem a belső síkon, mely megmutatja az érzelmeket, és elme hatalmát. A mana kavarodása, és örvénylése semmilyen asztrális párolgást nem mutat a szobában. A falak semleges érzelmet tükröznek, és nincs oly érzelem a közelünkben, mely ellen érzéseket táplálna irántunk. Röviden szólva nincs ellenség a közelünkben, de azért óvatosan, nem történt sem gyilkosság, sem erőszak mostanában a házban. Ez jelentheti azt is, hogy már rég rabolták el a nemes hölgyet, ha egyáltalán elrabolták. De ha mostanában itt a házban történt, akkor jogosan reménykedhetünk abban, hogy a nemes hölgy még él.

*Ekkor egy pillanatra megállok, ugyanis észre veszem, hogy elf vérem megint csak húzza az időt.

-Elnézést kérek mindenkitől, ha túl hosszasan fogalmaztam. A véremben van.

*Majd csöndben maradok, és várom, hogy mit mondanak.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Zeusz megnyugtatása után Sharifah mellé lépek kivont fegyverrel. Csendben várakozok, hallgatózom, míg valamerre tudok haladni.
Az elf szavait kicsit értetlenkedve hallgatom, nem igazán tudom hol nézett szét.*
- Az nem baj, hogy nem értettem mit beszélt, de annyit leszűrtem belőle, hogy nincs körülöttünk veszély… Megnyugtató lenne, ha Zeusz nem viselkedne így…
*Aztán lámpa fénye pislákol fel, megnézem, hogy honnan érkezik, és megnyugszom, hogy csak Zenir az.*
- Ez egy jó ötlet, legalább látunk. - *egy enyhe mosollyal próbálom leplezni idegességemet.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Beljebb lépek a nappaliba tapogatózva lassan, óvatosan araszolgatok a komód felé.
Végig fut a gondolat bennem, hogy bizonyára van itt is bent valamilyen lámpa, gyertya vagy ilyesmi világító eszköz - fényt kellene csinálni. Persze tudnék, de dilemmázom, hogy kiszórjam-e mágikus hatalmamat ilyesmire... végül is majd akkor, ha muszáj leszek. Így a sötétben, vagy abban a némi fényben, amit Zenir a kis előtérben hozott össze keresek mécsest, gyertyát, másik lámpát és valami tűzcsiholó eszközt keresek a nappaliban.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Zenir lámpájának a fényében már jobban láttok a házban, bár elég kísérteties árnyékokat vet az imbolygó lámpafény.
Ráadásnak a két kutya sem nagyon akarja abbahagyni a szűkölést.

Sharifah, a derengő félhomályban, amit a beszűrődő lámpás fénye ad, azonnal felfedezed a nagy csillár leeresztő kötelét, és egy asztali lámpást az asztal közepén. A kis lámpa mellett egy gyújtóbot is hever, amivel meg lehet gyújtani. Erionban láttál már ilyet, drága holmi, állítólag Khareből lehet csak beszerezni.

A szoba immár láthatóbb, mint eddig volt, de sok újdonsággal nem szolgál nektek: egy ízlésesen berendezett nemesi nappali, drága bútorzattal, nagy állótükörrel, faragott székekkel, asztallal, kényelmes fotellal, szekrényekkel, és komóddal.
A ház földszintjének nagyjából a felét teszi ki ez a hatalmas nappali, ami valószínűleg étkezőkét is szolgál. A kis előszoba tulajdonképpen egy betüremkedés ebbe a nagy szobába, amely két részre osztja azt. A bal oldalon az étkező jelleg dominál, míg a jobb oldalon a kényelmes nappali/társalkodó. Ezen a részen van még egy nagy kandalló is, jelenleg üzemen kívül.
Szemben veletek egy szépen megmunkált ajtó, mellette egy lépcsősor az emeletre.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Körbe tekintek a teremben, és szememmel jeleket, szimbólumokat keresek a szobában. Próbálok az előttünk lévő problémával foglalkozni, és kizárni elmémből Sharifah tetszetős fenekét.
Megköszörülöm a torkomat.

-Én magam nem értek a nyomok olvasásában, így rátok hagyom a körbe tekintést. Viszont, ha ismeretlen írást, vagy éppen tárgyat láttok, ne nyúljatok hozzá, nekem szóljatok. Csak a ti biztonságotok érdekében. Láttam már csúnya dolgokat, melyeket mágia okozott.

*Ezután körbe járom a termet, de nem megyek előre sem a lépcsőn fel, sem az ajtón be. Megvárom, míg valaki más teszi azt.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Először az asztalhoz lépek - szükséges még egy lámpás számunkra, s meggyújtom a lámpást. Az asztalon hagyom - legalább ennek az imbolygó fénye ne zavarjon bennünket, majd a következő lépésem Kyrylohoz vezet, s nyújtom felé a kis gyújtógombot.*
- Tessék. Ott a mennyezeti lámpa leeresztő kötele - *mutatok rá* - Kérem, gyújtsa meg. Elkél ide a nagyobb fény szerintem.
*Ha Kyrylo elveszi a kezemből a gyújtógombot, akkor félre állok útjából - a nemrég még számomra arany fénnyel világító komód felé.
Garion szavaira csupán bólintok, bár ha nem figyelt nem tudhatja, hogy tudomásul vettem szavait.
A komódnál megállok, először nem nyúlok semmihez sem, csak alaposan megfigyelem milyen, mi van rajta, ismerős-e valami számomra esetleg, írás, jel, szimbólum található-e rajta - olyat keresek első sorban, amit ismerhetek, de persze, ha mást találok...*

[Togar]

Zenir Argun

Az elf szavaira elmosolyodom, a jótékony félhomályban. Nem is számítottam másra a fajtájától, ráadásul valamiféle mágiahasználó lehet. Remélem nem varázsló mert azokat különösebben nem szeretem. Nem látom értelmét az egész életükben a könyv fölötti görnyedésüknek, amiatt hogy haláluk előtt nem sokkal elmondhassák magukról ők mennyit tanultak. Az más kérdés hogy közben az életről semmit nem tudnak, és mint az előző példa is jól mutatja egy egyszerű ajtónyitáshoz is a mágia segítségét kérik. De ez legyen az ő bajuk, ha rúnát látok és nem ismerem majd szólok neki, haljon bele ő ne én.

Miután az elf megáll, nekem nincs kedvem felmenni az emeletre, a nő pedig sikeresen meggyújtott egy saját lámpást és a komódban kezd el piszkálni, így én úgy döntök benézek a díszesen faragott ajtó mögé. Odasétálok és lenyomom a kilincset majd belököm az ajtót és mielőtt belépnék, a lámpa fényénél felmérem az ajtó mögötti helyet.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Sharifa lámpásgyújtását elnézem, közben figyelek a házban zajló eseményekre is. A gyújtógombot átveszem tőle, majd megismerkedem a működésével, hisz még ilyet nem fogtam kezemben. Leeresztem a mennyezeti lámpát és nagyobb fényt csinálok, hogy mindannyian lássunk rendesen. A lámpát visszahúzom eredeti helyébe, majd én is hozzáfogok a lakásban való szétnézéshez. Látva, hogy Zenir az ajtón figyel befelé a lépcső mellett, így én az asztalon hagyott lámpást felemelvén az emelet irányába indulok el. Zenir mellett elhaladván bekukkantok én is az ajtón túlra, majd meg is kérdem tőle.*
- Lát valami érdekes dolgot? - *ha nemleges a válasza, akkor folytatom az utam tovább az emeletre, de ha van ott valami érdekes akkor én is inkább az alsó részen maradok.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Zenir lámpájával együtt, a faragott ajtó mögé kukkant be, ahol egy folyosót fedez fel. A folyosón két falikar olajmécses szolgáltat fényt, ha meg van gyújtva. Most éppen nincs.
A folyosóról egyébként a tieden kívül még öt ajtó nyílik, négy egymással szemben, és egy veled szemben.
A kutyák hátul kicsit jobban vonyítanak mögötted.

Sharifah, a komódhoz lépsz, mintha csak a bútorokat akarnád közelebbről megnézni, és végeredményben ez így is van. A komód nem különbözik a többi bútortól külalakilag, sem feliratot, sem egyéb jelet nem látsz rajta. Csak a többi bútoron is látható levélmintás faragványt.

Graion, körbesétálsz a szobában, de semmi olyan dolgot nem veszel észre, amely elütne egy nemes hölgy házának berendezésétől. Kyrylo lámpagyújtásának hála még több fényben van részetek, de így se látsz semmi szokatlant. Sharifah egy komódot nézeget, Zenir a faragott ajtó mögé kukkant be, Kyrylo pedig… ő a kezében tartott kis rudat nézegeti, majd a kis lámpát felkapva Zenir mögé lép.

Kyrylo, a kezedben tartott bot valamilyen mechanikus szerkezettel van ellátva, amelyet egy kis gombbal lehet működére bírni. Ha megnyomod, egy kattanással kis láng tűnik fel a végén. Ha elengeded, a láng is elenyészik.
Meggyújtod a csillárt, visszahúzod a helyére, majd a kis lámpást felkapva Zenir hátának felteszed a kérdésed.
Innen azt is látod, hogy a lépcső teteje egy folyosóra vezet, ahol a lámpafényben egy falitükör csillan meg.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Furcsa, hogy nem találok semmit kívül. Talán belül. És ezzel a gondolattal egy időben kinyitom a komód ajtaját (ha van) és fiókjait is, hogy belül is megnézhessem tüzetesebben.*

[Togar]

Zenir Argun

Bepillantva egy folyosót látok és velem szemben még egy ajtót én a hátsóbejáratra tippelnék az ajtó funkcióját illetően. Viszont a kutyák itt egyre jobban vonyítanak. Ez két dolgot jelenthet vagy minket éreznek, vagy van ott rajtunk kívül még valaki.

-Egyenlőre egy folyosót látok, ajtókkal bemegyek és szétnézek.-válaszolom a kérdésre

Ezután elindulok a folyosón és az összes ajtót kinyitom és benézek van-e benn valaki, az egyik kezemben lámpa a másikban kard, felkészülve a meglepetésekre.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Látva, hogy Zenir viszonylag felkészülve a folyosóra lép, hogy tovább kutasson úgy gondolom ő itt elboldogul. Így mehetek az emeletre. A gyújtóbotot magamhoz veszem, az egyik kezemben a lámpás a másikban fegyverem és felindulok az emeletre, miközben Zeuszt magammal hívom.*

[Thor]

(Graion Dennirwen)


<Egyelőre úgy tűnik, nincs számomra semmi érdekes.>

*Megállok egy helyen, ahol nem zavarom a többieket, és várok. Hisz nem értek a nyomok keresésében, így megvárom míg találnak valamit. Varangyot megsimogatom, és figyelek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Graion, Sharifah és Zenir

Zenir, a folyosóra lépve az első ajtót nyitod ki, bekukkantva mögé. Ez a konyha. A tűzhelyet ránézésre egy ideje nem használták, az asztalon maradt tálban lévő étel pedig már régen eltűnt a penész alatt. Innen még egy ajtó nyílik, a ház vége felé eső falon, a sarokban. Résnyire nyitva van, s valami halvány édeskés szagot érzel a levegőben.
A második ajtó ezen az oldalon egy kis kamra, ahol különféle takarító eszközöket, kerti szerszámokat találsz. A kamra mérete elég kicsi, egyértelműen jelezve, hogy a konyhából nyíló helyiség e mögött van.
A folyosó másik oldalán lévő két ajtó közül a közelebbi egy cselédszállás, meglepően kényelmesre berendezve. A ház úrnője – úgy látszik – szívén viseli a cselédje kényelmét.
A negyedik ajtó egy mosókonyhába juttat, ahol még mindig ki van terítve pár ruha a szárítóra.
Az utolsó, folyosó végi ajtó a kertbe vezet, ami egy gyors pillantás alapján megfelelőn rendben van tartva, bár a mérete nem túl nagy.

Sharifah, a komód két részből áll, alul egy nagyobb ajtó van, felül pedig polcos, üveges rész, mely poharakkal van teli.
Kinyitva az alsó részt, hideget érzel, és némi pára gomolyog ki belőle, ahogy a meleg lakás levegője keveredik a benti hűvössel. Halván vonalakat látsz a szekrény belső oldalán kanyarogni, míg a polcain üvegek, palackok sorjáznak.

Graion, várakozó álláspontra helyezkedsz, a házkutatáshoz nem igazán értvén. Ha a többiek találnak valamit, úgyis szólnak. Így jobb híján Sharifah kecses alakját figyeled, ahogy a komódot nyitja ki.
Meglepődve látod te is a páragomolyt, ami azt jelzi, hogy a szekrény belsejében jóval hidegebb van, mint a szobában.

Kyrylo, az emeletre felsétálva a kutyád azonnal prüszkölni kezd. Valami nagyon zavarja a szaglását, kaparja az orrát rendesen.
Egyébként a folyosó a házat keresztben szeli át, és négy íjtó nyílik róla. Mind a négy zárva van, így a folyosó lépcsőn túli részei eléggé homályba vesznek. Talán pár festményt látsz a falon, meg falikarban két lámpást.
A lábad alá pedig puha szőnyeg terül.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Meglepődöm amikor a szekrényből kiáramló hideg levegő elér. Egy visszafojtott "oh" hagyja el a számat. Az az igazság, hogy nem merek beljebb nyúlni... Felegyenesedem a komódtól és Graion felé tekintek.*
- Azt hiszem ezt látnia kellene... - *megvárom míg a komódhoz ér, leguggolok és a szekrény belső oldalán kanyargó vonalakra mutatok. Maradok mellette guggolva, de ha szükséges kicsit arrébb araszolok, hogy odaférjen rendesen míg megnézi mi az. Szinte visszafojtott lélegzettel nézem árgus szemekkel mit csinál, és persze várom, hogy milyen eredményre jutott.*